Pesti Hírlap, 1889. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

1889-07-01 / 178. szám

Budapest, Ian9. XL évf. 178. (3775.) szám. Hétfő, Julius I. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 Ért — kr. Félévre r.”5­7 » — » Negyedévre H . 3 » 50 » Egy hóra. « . .. 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken_5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Majész, nádor­ utca 7. sí, íesítit, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­­lamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. 20&) Szerkesztési iroda: Btaajesten, nador­nica 7. sz., L dieist, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen l­evetek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel Francziaország részére pedig Joan F. Jones & Cib. Páris­­ban, 31 bis, uie du Faubourg Montmartre. Kérjük azon t. vidéki előfizetőinket, kik­nek előfizetése e hó végével lejár, hogy az előfizetési dijakat idejekorán szíveskedjenek beküldeni, különben a lap küldésében oly kel­lemetlen fennakadás állhat be. A második esztendő. A kínos emlékezetű 25. paragrafust tár­gyalta tegnap Bécsben a magyar delegáció had­ügyi albizottsága. Csak pár hete s micsoda más hangon be­szélnek róla. És micsoda más benyomások éb­rednek tőle a figyelmes ember lelkében! A po­litikai hideglelés már nem izgatja többé a fan­táziát s a hirtelen, papendekliből képződött „nagy emberek“ nem zavarják többé a helyes ítéletet. A 25. §. ott fekszik összezsugorodva a delegáció asztalán s még a vérmesebb delegátusok is úgy tekintgetnek rá, mint egy szerencsésen kilyu­kasztott jéggolyóra. Bauer hadügyi miniszter, Fejérváry hon­védelmi miniszterrel együtt a megnyugtató vá­laszok egész sorát adta a delegációnak. A ki­adandó utasítások az egyéves önkénytesek tiszti­vizsgálatára nézve oly könnyebbítéseket fognak tartalmazni, a­melyek eddigelé vagy egyáltalán nem kerültek szóba, vagy nem voltak kellőleg artikulálva. Gondoskodni fognak, hogy az önkénytesek tiszti iskoláinak anyaga a mostaninál sokkal egyszerűbb és rövidebb legyen. Az iskolák ma­guk is ehez mért új szervezetet kapnak s azok az önkénytesek, a­kik ezredüktől szükségből más ezred iskolájába helyeztetnek át, a szor­galmi időt államköltségen tölthetik. A­mi magát a vizsgálatot illeti, itt is minden könnyebbítés megtörténik. Az elméleti tudás minimuma mel­lett is tiszti kardbojtot kaphat mindenki, a­ki gyakorlatilag megállja helyét. A vizsgálatnál a jelölt, ha nem kellőleg jártas a német nyelvben, magyarul fejezheti ki magát. A német nyelvből egyáltalán nem kivonnak tőle többet, csak „amennyivel szolgálatot tehet“, a­mi tudvalevő­leg alig lépi túl a néhány soros mechanikai rap­­port-írás mértékét s egy-két hónap alatt magá­tól is ráragad a fiatal emberre. És mindezeken felül gondoskodnak arról is, hogy a tiszti vizsgák ki nem állott ifjak, ha egyébként kellő szorgal­mat tanúsítottak, a második évre szabad­ságoltassanak s igy csak azoknak pará­nyi csoportja kerüljön a második évi szolgálat alá, a kik a törekvésnek minimális mértékét sem tanították s a kik valóban csakis önmagu­kat okozhatják azért, ha sem a tiszti bojtra, sem pe alig a szabadságolásra nem érdemesültek. Mindez valóban sok, csaknem meglepőleg­ok ígéret; több, mint amennyire a szakasz el­­ogadása után számítani lehetett. Az ígéret mind­­azáltal csak szép szó. A nagyobbik kérdés az, hogy meg fogják-e tartani a törvény végre­hajtásánál ezeket az ígéreteket s lesz-e ele­gendő garancia arra, hogy a hadsereg egyes sztályai nem tesznek másképen, mint ahogyan a miniszter most mondotta és az Utasítás mon­dani fogja? Mi abban a hitben vagyunk, hogy igenis­ meg fogják tartani, mivel kénytelenek lesznek vele. Azon erélyes és szorosan alkotmányos uta­sítás, amely Rakovszky István előadó elfogadott javaslatában foglaltatik, az önkénytesek ügyét a magyar delegáció közvetlen ellenőrzése alá helyezte. A hadügyminiszter kénytelen lesz minden évben külön jelentést tenni a „két éves önkénytesekről“ a delegációnak s hogy e jelen­téseket miért kéri és miképen értelmezi a ma­gyar delegáció, arra nézve a hadügyi kormány bizonyára tiszta fogalmat menthetett a delegáció kormánypárti tagjainak nyilatkozataiból. Megért­hette, hogy itt nem tréfáról van szó. Ezután csak az a kérdés, hogy a 25. sza­kasz rendelkezéseinek ennyire menő enyhítése, csaknem eltüntetése mellett érdemes volt-e ama politikai viszályt, innen is, onnan is fölidézni, mely annak keresztülsord­rozásánál lángra lob­bant ? Erre bizonyára n­e­m­mel kell válaszolni már ma is. Azonban, ha az alkotmány kiegészítő részét képező közös intézményeket nem nézzük a priori ellenséges szemmel s az alkotmányos dualizmust azzal a tisztelettel és hűséggel fo­gadjuk el, mint ahogyan azt 1867-ben elfogad­tuk: kénytelenek vagyunk belátni, hogy a 25. paragrafusnak ebben a keretben olyan jó ha­tása is lesz, amit attól kezdetben várni alig le­hetett. Igaz, a magyar nyelvű tiszti vizsgálatokat most még el nem érhettük. De ha törekszünk utánuk, — mint a­hogyan minden magyar em­bernek kell is, hogy erre törekedjék, — talán nem is lehet az kérdés, hogy mivel érhetjük el azokat biztosabban. A durva frázis-parlamenta­­rizmussal-e, vagy azzal, hogy épen ezen 25. sza­kasz végrehajtása során lesz kénytelen az eddig­elé inkarnátus német-osztrák közös katonatiszt a vizsgálatokra való tekintettel magyarul megta­nulni ? S ezzel ezernyi új rése támad a magyar szellem kedvező befolyásának a hadseregre. A mellett bizonyára nem marad hatás nél­kül a közös hadsereg szellemére az sem, ha a megkönnyebbített és kíméletesebb tiszti vizsgála­tok innét túl évenként százakra menő magyar, igazán műveit és magyar tiszteket visznek be a hadseregbe. Mindezek pedig nagy és jelentékeny dol­gok ott, a­hol arról van szó, hogy tért és erőt nyerjünk nemzetünk teljes államjogi és politikai egyenlőségének kifejtésére a monarchia keretében. Azok, a­kik nem hívei a dualizmusnak s a törvényes alkotmány átváltoztatására töreksze­nek, ha azok mindezek után sincsenek megnyu­godva, csak hitük szerint cselekszenek. De azok, a­kik a dualisztikus államformát elfogadták s an­nak intézményeit legális tiszteletben tartják ma is, azok a 25. szakasz mai állapotában vesze­delmeket látni bizonyára nem fognak. S nem tudjuk, nincsenek-e már ma is igen sokan, akik épen e szakaszban pillantják meg kedvező al­kalmát annak, hogy nemzeti törekvéseink javát a hadsereg keretén belül is mihamar érvényre tudjuk emelni. A nemzeti eleven erő legalább meg van hozzá. Amattól tehát nem kell félni, erre pedig­örekedni kell. Lapunk mai száma 8 oldalt tartalmaz. Belpolitikai hirek. — jan. 30. Az uj igazságügyi államtitkár. A hiv. lap utolsó száma a következő kir. kéziratot teszi közzé. Igazságügyi magyar miniszterem előterjeszté­sére Czorda Bódog kúriai bírót az igazságügyminisz­­terumhoz második államtitkárrá nevezem ki. Kelt Bécsben, 1889. évi junius hó 24-én. Ferenc József, s. k. Szilágyi Dezső, s. k. Czorda Bódog kinevezése az igazságügyi mi­nisztérium második államtitkárává a jogélet összes tényezőinél kiváló megelégedést ébresztett. A bírói kar egyik nagytehetségű és szeplőtlen jellemű tagjá­nak fölemelését látja benne, míg az ügyvédi kar azon föltétlenül tiszteletre érdemes egyént, a­ki e karból emelkedett ki a magas állásra, a­hová nem­csak a talentum, a tiszta judicium és tudás előnyeit viszi magával, de a rég kipróbált hazafias szellemet is, a­mi mindig nagy rokonszenvet ébreszt, különö­sen olyankor, mikor ez az utóbbi momentum nem mindig képezi a magas állások egyik minősítési föl­tételét.­­ Czorda Bódog egyébként az igazságügyi minisztériumban első­sorban az adminisztratív ügyek vezetését fogja átvenni. A delegációk. Hadügyi vita a magyar delegációban. Bécs, jan. 29. (Helyreigazítás.) A hadügyi albizottság jún 28-ai üléséről szóló szombati tudósításban Rakov­szky István előadó nyilatkozata úgy van szövegezve mintha a katonai tanintézetekben a magyar nyelv ér­dekében történt intézkedéseket már teljesen kielégí­tőknek mondotta volna. Helyreigazítandónak tartjuk, hogy Rakovszky István nem a magyar nyelv tanítása körül történteket mondott a kielégítőknek, bár ezekben is konstatálta a haladást, hanem csak arra nézve nyi­latkozott megnyugtató értelemben, hogy a katonai tanintézetek tantervének a magyar országos tanterv­vel való összhangba hozatala már a múlt évben meg­történt annyira, a­mennyire az ezen intézetek külön speciális célja és feladata mellett lehetséges. A hadügyi albizottság a ma d. e.­tartott ülé­sében folytatta a költségvetés részletes tárgyalását Elnök : gróf Tisza Lajos. Előadó : Rakovszky István Jelen voltak: Bauer hadügyminiszter, Lambert, Dobrudszky s Pernhofer intendánsok, Dell Adams, Barkassy. A magyar kormány részéről: b. Fejérváry Géza. Az érdekes tárgyalás megkezdése előtt Tisza Lajos gr. javaslatára elhatározták, hogy arra az esetre, ha az albizottság munkálkodása a mai ülés­ben befejezhető nem volna, a tárgyalás hétfőn, július 1-én tartandó ülésben fog folytattatni. Következett a hetedik tétel: Szükségleti több­let az új véderőtörvény következtében 341,070 frt. Az egyéves önkénytesség. Rakovszky István előadó tüzetesen ismerteti azon részleteket, melyekből a többségszükséglet elő­álló és előadása kapcsán bemutatja az egyévi ön­­kénytesekre vonatkozó kimutatást, s tekintettel a véderőtörvénynek az egyéves önkénytesekre vonat­kozó szigorító rendelkezéseire, minthogy a véderővita alkalmával az önkénytesek második évi szolgálata miatt fölmerült aggodalmakat a kormány azzal igye­kezett eloszlatni, hogy a tett intézkedések mellett a második évre utaltak száma igen csekély lesz, hogy visszaéléseknek alig lesz helye, s hogy azok, kik a második évet lesznek kénytelenek szolgálni, erre semmi más okból nem fognak kényszeríttetni, mint kizárólag tanulmányaik hiányossága miatt, ennélfogva azon határozati javaslatot terjeszti elő, hogy a mi­­niszter évenként kimutatást tartozik előter­jeszteni azon önkénytesekről, kik a második évi szolgálatra kényszeríttetnek. Beöthy Ákos hosszasabban terjeszkedik ki az új védtörvény által előidézett állapotokra. Elismerés­sel említi fel a hadügyminiszter azon nyilatkozata, mely szerint a hadügyi kiadásoknak, lehető teljesség­gel való parlamenti ellenőrizését lehetővé tenni óhajtja

Next