Pesti Hírlap, 1889. december (11. évfolyam, 331-360. szám)
1889-12-03 / 333. szám
Negyedévre !? . 3 . oO » EJ |f®» ««P* M SLjjjS M Wm n M Trim intézendő. Budapest, 1889. XI. évf. 333. (3930.) szám. Kadd’ december 3 -.ix*.. . . . Szerkesztési iroda: Elenzetesi arak: SS MM Budapesten, nádor-utca 7.sz., I. emilet, Egész évre • • • lé frt — kr» 8j|| |p| hová a lap szellemi részét Félévre . 3 . C 7 » •— » mmmm IBbSSMM Pffi al fH BS fB IS 8B3E?fe. illető minden közlemény Egy hóra. ... i * 20 » B»?“ Et §1 1 1 11111 Bérmentetlen levelek csak Egyes szám helyben 4 kr. §p| » ft fig fM M BM* M a ismert kezektől fogadtatnak el. Vidéken 5 kr. || gpf fig|^g| ||| ||| ||| ||| fff |§i |f| |p ||| Kéziratok vissza nem adatnak. Százalék nem adatik. £2 | | a El É 1 9 aril Srintések Kiadóhivatal: a kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, nádor utca 7. SS, főimilt,r\r\T rrnTT/ AT TVT a TkTT A Th Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap PHT |TI \\ A T 1\| A Pi | A P ' ) John F. Jones & Cm. Pánsszétküldésére vonatkozó jelszó. A viui A A AVxa. A IlXlI ALlxUA * \\- '-$/ ban, 31 bis, rue du Faubourg tamulások intézendők. , Montmartre. Érdekeink a Dunán. Ha nem volnánk oly nyakig belemerülve abba a kedvtelésbe, melynek az a célja, hogyan emészsze el a magyar a magyart; ha nem tompult volna el látásunk, hallásunk minden iránt, ami a pártközi gyűlölködés gyönyörűségei közé nem tartozik, talán észrevennők, hogy vannak mi nekünk olyan érdekeink is, amelyeknek megvédelmezésére minden pártnak, sőt minden jó magyar hazafinak egyesülnie kellene, mert az ellenség nem alszik s talán épen a köztünk tapasztalt szeretetreméltó hajbanállás állapotát és idejét használja föl, hogy ott lopjon meg, ahol legkevésbbé gondolhattunk reá. Tudjuk jól, hogy óriási erőfeszítéssel kiépített vasúthálózatunk csak akkor válhatik kereskedelmi érdekeinkre annyira hasznothajtóvá, amennyire kiterjedésénél fogva s a követett közlekedési politika mellett hivatva és képesítve van, ha kellő kombinációba hozható a közúti, de a külkereskedést tekintve, különösen a víziúti hálózattal. Tudjuk azt is, hogy az ország minden áldozatot meghoz, a kormány mindent elkövet. Hogy ezt az öszhangot, azt a szerves összefüggést létre s közlekedési organizmusunknak minden részét összeható működésbe hozza. Csak legközelebb alkottuk meg a közúti törvényt, s régóta dolgozunk és költünk nagyobb folyóink hajózhatókká tételére s rajtuk a közlekedési akadályok elhárítására. A Duna felső részén évek óta foly a költséges munka, mely forgalmunkat megkönnyítendő lesz nyugat felé. S megindultak már a munkálatok az Al-Dunán is, melyek az ottani szorulatok s a Vaskapu táján levő veszedelmek eltávolításával föl fogják tárni előttünk a keletet. Dolgozunk, áldozunk, erőnkön fölül is talán. És miért ? és kinek ? Ki foglalkozik nálunk e fontos kérdéssel, mely jövendőnknek fordulópontja lehet? Ki törődik vele a szakminiszteren s talán néhány publicistán kívül, akikben van a mai belső vihar mellett is annyi éberség, hogy észre vegyék, e nevezetes ponton mennyire fenyegetve vagyunk ? Vízi közlekedésünk leghatalmasabb ere, a Duna, mely végig vonul hazánkon északnyugatról délkeletig, nem teszi az országnak azt a szolgálatot, amelyre képesítve lenne. Nem az említett természeti akadályok miatt, mert azokkal csak el fognánk bánni valahogy. Hanem azért, mert ezen a nagy vizi után nem a magyar országos érdek, hanem egy idegen hatalom dominál, mely saját fölfogásától ösztönöztetve, még ma, a kiegyezés huszonkettedik évében sem hajlandó számolni azzal a ténynyel, hogy itt egy Magyarország van, mely jogos ura a maga földjének s mindenkitől elvárhatja határain belül, hogy őt számba vegye. A hatalmas osztrák nemzeti bankot sikerült oda vezetnünk, hogy magát a dualizmus alapján rendezze be. A nem kevésbbé hatalmas osztrák állam vaspálya-társaság, amint francia részvényeseinek fölnystt a szeme, egy percig sem habozott magyar vonalait külön igazgatóság alatt különválasztani. A magyar államnak egyikkel sincs nagyobb baja, mind a kettő hozzá igyekszik simulni érdekeihez s ez ideig egyik sem bánta meg. A Dunagőzhajózási társaság semmivel sem hatalmasabb szövetkezet amazoknál, sőt tőkeerő tekintetében mögöttük áll. Miért van az, hogy épen ezzel kell minden lépten-nyomon harcban állanunk, hogy mindenütt az utunkban áll, és a magyar kormány legtermészetesebb követelményeinek ridegen ellene szegül? Nagyon csodálatos egy dolog ez s elsősorban érdemli meg, hogy a közvélemény vele foglalkozzék. Szabályozzuk, véges-végig hajózhatóvá teszszük a Dunát. Az is csak az idő kérdése már, hogy az Oderával összekössék s ekkor az Északi-tengertől a Fekete-tengerig vezető vizi ut fogja hasítani Európa kellő közepét. A legrövidebb vizi ut a nyugat és a kelet között, mely hazánkon keresztül vezet el. Nem a Dunán most uralkodó gőzhajózási társaságnak volna-e a legnagyobb érdeke, hogy a helyzetet a maga javára biztosítani igyekezzék? S nem neki válnék-e legfőkép hasznára, ha e biztosítás munkájában érdektársul nyerné meg azt az államot, melytől e tekintetben legtöbbet várhatna? Nem teszi. Áldatlan ellenállást fejt ki minden ellen, ami jogos magyar állami követelmény. Harcot viv ellenünk, panaszra kér, hogy vasutjaink konkurrenciát csinálnak neki, szállítási tarifáit lenyomják s föllázitja ellenünk a cseh, a morva nagybirtokosokat, föl magát az osztrák kormányt s a reichsvábhot, hogy foglaljanak állást ellenünk. Szóval úgy viselkedik, mint egy halálos ellenség és nem veszi észre a boldogtalan, hogy mialatt ő itt küzd ellenünk és egyúttal a saját érdekei ellen, azalatt orosz gőzhajózási társulatok foglalják el az Al-Dunát Turn-Szeverintől a torkolatig s ők lesznek ott az urak, mert minden folyón az az ur, akié a torkolat, még ha száz európai szerződés nyilvánítja is nyílt és szabad folyónak. A budapesti kereskedelmi és iparkamara jogosan emelte föl panaszát, hogy a társaságnak az aldunai állomásoktól számított gabinadijai mellett a kereskedelem elkerülni kénytelen Budapestet s mesterségesen Bécsbe tereltetik. Károsul hát a gabnakereskedésünk, károsul malomiparunk. Aldunai gabnát a gőzhajó-társaság Bécsbe csak 175 krajcárral szállít drágábban, mint Budapestre, holott Budapesttől Bécsig 45 krajcárt szed. E díjszabás tehát jogosulatlanul a mienkkel versenyző romániai és orosz gabonának kedvez, mert neki előnyösebb hosszabb szállítási úton vinni az árut, mint közelebbről a magyart. Ellenséges lábra helyezkedik tehát velünk szemben a nagyobb szállítási bér kedvéért. Hát járja ez ? Igen is, járja, — feleli a társaság. Ő üzleti szabadságát korlátozni nem engedi s rendelkezését sem a saját akaratából, sem valamely tekintély parancsszavára nem változtatja meg. Az neki a maga érdeke, senki más. Kíváncsian várjuk, mi terve van a magyar kormánynak vele. Hiszi-e még, hogy a társasággal boldogulni lehet, avagy leszámol vele s más után gondoskodik az ország kereskedelmi érdekeiről. Ez az ország közlekedési eszközeiért már sokat áldozott, s bizonyára nem fog visszarettenni újabb áldozatoktól sem, mikor arról van szó, hogy kiegészítse közlekedési szervezetét, mely nélkül az csonka és hiányos s azokat a várakozásokat is hiúkká teszi, melyeket a felső és alsó Duna szabályozási munkáinak eredménye iránt méltán támaszthatnánk. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Belpolitikai hírek» — dec. 2. Tisza miniszterelnököt ma délelőtt ő felsége hosszabb kihallgatáson fogadta. Az országgyűlés, tekintettel az országszerte küszöbön álló megyei tisztújításokra, csaló decc.nvvber közepéig fog ülésezni, úgy, hogy a karácsonyi ünnepek előtti utolsó ülés legkésőbb 14-én, esetleg már 12-én lesz. Az országgyűlés tanácskozásait már január hó második hetében ismét folytatni fogja. Hogy ama kisebb törvényjavaslatok legfontosabbjai, melyek a képviselőház előtt feküsznek, még az idén letárgyalhatók legyenek, a költségvetés tárgyalása, valószínűleg már a belügyminiszteri tárca költségvetésének megszavazása után, a karácsonyi szünidő utánra el fog napoltatni. Az országgyűlési szabadelvű párt ma db. fél hét órakor Podmaniczky Frigyes báró elnöklete alatt tartott értekezletén Tisza Kálmán minisz- terelnök előadta azon válaszok szövegét, melyeket Izakovics Milánnak a szerb egyházi kongresszus összehívása tárgyában intézett interpellációjára s Polonyi Gézának a rendjelek adományozása tárgyában tett interpellációjára a legközelebbi ülésekben adni fog. Az értekezlet mindkét választ helyeslőleg tudomásul vette. Ezután Tisza miniszterelnök közölte nézeteit a képviselőház ünnep előtti teendőiről, melyek úgy volnának intézendők, hogy a belügyi tárca letárgyalásával az ülések dec. 12-én be legyenek rekeszthetők. A belügyi tárca költségvetésén kívül letárgyaltatnék még a jelzálogkölcsönök konvertálása, az áruvédjegyek, az 1890-iki újoncok megajánlása, Újpest és Rákospalotának a budapesti fővárosi rendőrséghez bekebelezése és hét vasúti törvényjavaslati jelentés; továbbá óhajtandó volna, ha idő marad, a pénzügyi és kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalása. Ezzel az értekezlet véget ért. Az országgyűlési mérsékelt ellenzéki párt mai értekezletén a belügyi tárca költségvetésével foglalkozott, melyet főbb vonásaiban Horánszky Nándor, mint a pénzügyi bizottság tagja, ismertetett. A tárca egyes tételeihez többen szólottak hozzá, mire az értekezlet véget ért. A párt holnap, kedden, esti 6 órakor ismét értekezletet tart. A közigazgatási bíráskodásról a képviselőházhoz legközelebb beterjesztendő törvényjavaslat részletesen fel fogja sorolni mindazon egyes eseteket melyekben eltérőleg az eddigi törvényes intézkedésektől, a közigazgatási bírósághoz másod, illetőleg harmadfokban felfolyamodni lehet. Nevezetesen nem úgy, mint Ausztriában, csupán egy semmitő joggal felruházott közigazgatási törvényszék alakítása van tervbe véve, hanem minden egyes megyében egy másodfokú közigazgatási törvénykezési hatóság és aztán harmadfokban egyetlen legfelsőbb közigazgatási törvényszék fog felállíttatni. E legfelsőbb közigazgatási törvényszék egyik osztályát aztán a jövőbena pénzügyi közigazgatási törvényszék fogná képezni, mely e szerint eddigi összeállításában fel fog oszlattatni és a legfelsőbb közigazgatási törvényszék keretébe fog beosztani. E közigazgatási törvényszékek volnának hivatva érdemleges határozatokat hozni és ennélfogva