Pesti Hírlap, 1890. március (12. évfolyam, 59-89. szám)
1890-03-16 / 74. szám
e Napi hirek. — (Lapunk mai számához) féliv melléklet van csatolva, mely a regénycsarnokon és szinlapokon kívül a hirdetések egy részét tartalmazza. — (Udvari ebéd.) Ma délután hat órakor a királynál 15 teritékü udvari ebéd volt, melyre hivatalosak voltak: gróf Szápáry Gyula miniszterelnök, báró Fejérváry honvédelmi miniszter, gróf Pejacsevich lovassági tábornok hadtestparancsnok és Tisza Kálmán, titkos tanácsosok; gróf Paar altábornagy és Bolfrass vezérőrnagy, főhadsegédek; gróf Wolkenstein főkonyhamester, Pápay osztályfőnök, báró Saar őrnagy, Sachs korvettkapitány és Poten őrnagy, szárnysegédek, Pierer alezredes, a parancsőrtiszt, az őrparancsnok. Az ebéd végeztével ő felsége hosszabb ideig társalgott a meghívott vendégekkel. (A királyné elutazása.) Erzsébet királyasszony Mária Valéria királykisasszonynyal ma reggel hagyta el a fővárost. A királyasszony tudvalevőleg február 10-én érkezett Budapestre s így egy teljes hónapot töltött körünkben. Mai elutazása az osztrák-magyar államvasut pályaházából történt. Reggel 8 óra 5 perckor külön udvari vonaton indultak Bécs felé, hova déli 12 óra 50 perckor érkeznek meg s megállás nélkül folytatják útjukat Salzburgon át Wiesbaden felé. Velük utazott Salvator Ferenc főherceg is, ki csütörtökön este érkezett Budapestre, hogy a királyasszonyt, illetőleg menyasszonyát ez útjára elkísérje. A pályaház perronján a királyi család fogadására megjelentek Török János főkapitány, Blazsovics kir. tanácsos, Messmer felügyelő, a forgalmi szakosztály főnöke, Littman állomásfőnök s a külön udvari vonat hivatalos kíséretének tagjai voltak Bende Attila főfelügyelőségi biztos, Tolnay és Löwinger felügyelők s Stiegler felügyelőhelyettes. A pályaházba a királyasszonyt kikisérte a király ő felsége is. Pontban 7 óra 50 perckor ért a királyi család a pályaházba s egyenesen a királyi váróterembe mentek. Rövid öt percnyi tartózkodás után a királyi család tagjai, elől a királyasszony, utána Mária Valéria, a király s Salvator főherceg a perronra jöttek s szívélyesen fogadva a fogadásra egybegyűltek köszönését, az udvari szalonkocsiba léptek. A királyasszony a perronon állók közül Festetich grófnő udvarhölgygyel és Salvator főherceg adjutánsával, Lederer báró főhadnagygyal kezet szorított, míg a király csak néma fejbólintással viszonozta köszönésüket. A királyasszony és a királykisasszony egyszerű fekete úti ruhát viselt, a királyon pedig tábornoki egyenruha volt. Az udvari szalonkocsiban tartózkodott a király egész a vonat elindulásáig, tehát teljes tiz percig. Mikor a vonat indulására megadták a jelt, a király búcsút vett övéitől s kilépett a vasúti kocsiból. Mária Valéria főhercegnő a búcsú pillanatában a kocsi ablakánál állott s felséges atyjának kétszer megcsókolta a kezét, a király pedig megölelte s arcon csókolta leányát. A király a perronon az udvari kocsi előtt megvárta, amig a vonat kirobogott a pályaudvarból s azután a várótermen keresztül Pollen dr. alezredes hadsegéde kíséretében udvari kocsijával a budai várba hajtatott. Távozásakor is csak fejbólintással fogadta a perronon állók üdvözlését. (A királyné adománya.) A királyné titkári hivatala utján 500 frtot küldött a főkapitánynak, hogy ez összegből részeltesse azokat, kik ittléte alkalmával hozzá segélyért fordultak és a kik a legszűkebb anyagi körülmények közt élnek. — (Stefánia özvegy trónörökösné) az „Osztrák-magyar monarchia Írásban és képben“ című mű szerkesztőségének több sajátkezű rajzát bocsátotta rendelkezésére, melyek tiroli és vorarlbergi tájakat ábrázolnak. — (A walesi herceg, kisérve ifjabb fia, György herceg által, e hó 19-ikén utazik Berlinbe, hogy látogatást tegyen az udvarnál. (Kitüntetések.) A király bonyhádi Perczel József alezredesnek, a 4. honvéd huszárezred I. osztályparancsnokának, több éven át tanúsított dicséretes, különösen buzgó és eredményteljes működése elismeréséül, a katonai érdemkeresztet, dr. Stand Kálmánnak, a m. kir. honvédelmi minisztérium V. ügyosztályába beosztott I. oszt. ezredorvosnak, hosszú évek során át teljesített eredménydús és kiváló szolgálatai elismeréséül, a koronás arany érdemkeresztet, Flórián István 4. honvéd huszárezredbeli számvivőőrmesternek, sok évi buzgó és sikeres szolgálatai elismeréséül, a koronás ezüst érdemkeresztet, Lamborszky Jakab nyugállománybeli csendőrőrsvezetőnek, a közbiztonsági szolgálatban hosszú időn át teljesített buzgó működésének elismeréséül, az ezüst érdemkeresztet adományozta. (Kitüntetett magyar tudós.) Mocsáry Sándor nemzeti múzeumi segédőrt és akadémiai tagot, a m. tud. akadémia kiadásában megjelent nagy latin rovartani művéért az orosz rovartani társulat külföldi tiszteletbeli tagjává választotta. •— (Berzeviczy Albert) államtitkár, a ki néhány nap óta gyöngélkedik, tegnap Bécsben járt, hol az orvosegyetem tanáraival konzultált. Az államtitkár ma már visszaérkezett a fővárosba. — (A király kézirata Tiszához, melyet a hivatalos lap vasárnapi száma közöl — mint halljuk— rendkívül szívélyes hangon tartva, a szokottnál terjedelmesebb s ami királyi kéziratnál ritka eset, nemcsak általánosságban említi hálás elismeréssel a távozó miniszterelnök érdemeit, melyeket évek során át a trón és haza körül szerzett, hanem ez érdemek kiválóbbjait külön is kiemeli. Szóval, oly ritka kegynyilvánulást képez a korona részéről, mely imponáló hatást fog gyakorolni s melynél nagyobb kitüntetés alig is képzelhető. A király második kézirata Teleki Géza gróf távozó belügyminisztert belső titkos tanácsossá nevezi ki. Ezt követik sorban az új kabinet tagjait kinevező rövid királyi kéziratok. (Az összes királyi kéziratokat — nyomban a hivatalos lap megjelenése után — külön kiadásban lenyomtatva fogjuk helyi előfizetőinknek megküldeni.) — (Vladimir nagyherceg nejét) a jövő hét folyamában várták Párisba. A nagyhercegné azonban kénytelen volt utazását elhalasztani. Mint a francia lapok jelentik, ennek oka az, hogy a nagyhercegné visszaesett betegségébe, melyben a tél folyamán huzamos ideig szenvedett. — (Az olasz trónörökös Magyarországban.) Az olasz trónörökös magyarországi útjáról a következő távirati értesítéseket kaptuk : Újvidék. Az olasz trónörökös a ma déli személyvonaton városunkon átutazott. Platt főispán díszmagyarban jelent meg a pályaudvaron a katonai parancsnokok élén, s folyékony francia nyelven üdvözölte a trónörököst. A nagyszámú közönségből számosan, mint a selyemgyár olasz tisztviselői „soviva“ kiáltásban törtek ki. A trónörökös a szalonkocsi lépcsőjén szívélyesen megköszönvén az üdvözlést, a főispán által bemutattatta annak kíséretét, s látható gyönyörrel szemlélte a főispán fényes díszmagyar ruháját. Ö-Kérig Balló főkapitány kísérte a trónörököst. Szeged. Az olasz trónörökös ma délután 4 órakor érkezett ide a magyar államvasúton Szabadkáról. A pályaudvarban nagy közönség várta a trónörököst. A város részéről Kállay Albert főispán és Pálffy polgármester, a katonaság részéről Pacor tábornok, honvéd kerületi parancsnok üdvözölték a vendéget. A trónörökös kíséretében voltak: Mória gr. altábornagy, udvarmester, Cattaneo marquis, tüzérségi felügyelő, Malvezzi gróf, tüzérkapitány és dr. Rocca Paulo törzsorvos. A trónörökös a város diszfogatán körülkocsizott a városban és azután az osztrák-magyar államvasút pályaudvarába hajtatott, honnan öt órakor tovább utazott. A trónörököst a szívélyes fogadtatás nagyon meghatotta, s többszörösen mondott köszönetet. Az osztrák-magyar államvasút állomásán Tallián főszolgabíró várta, ki Temesvárig kísérte a vonatot. Temesvár. A trónörökös ma este 7 órakor itt keresztül utazott. Fogadtatására megjelentek a pályaudvarban Waldstädter hadtestparancsnok, Molnár főispán, Deschán alispán, Telbisz polgármester, valamint az államhivatalok főnökei díszmagyarban. A pályaudvar tündéri fényben úszott. Sok ezer gázlángból formált olasz és magyar címer fölött diadalívként ragyogott a felirat „Erviva Italia.“ A perront ezrekre menő közönség foglalta el. A vonat harsány erviva és éljen kiáltások közt robogott a pályaudvarba. A trónörökös, ki polgári ruhát viselt, kiszállott, mire Telbisz polgármester röviden üdvözölte. A trónörökös ezután Waldstätten táborszernagyot, majd Molnár főispánt szólította meg, utóbbival szemben örömét fejezve ki, hogy Magyarországot, habár ezúttal csak átutazóban, megláthatta. Telbisz polgármesternek köszönetét fejezte ki a fényes fogadtatásért, mely valóban meglepte. Megadatván a jel az indulásra, a trónörökös felszállott a vonatra, mely a közönség lelkesült erviva és éljen-kiáltásai közt indult el. A gyárvárosi indóház is fényesen volt kivilágítva villanylámpákkal, itt Nagy tanácsnok szintén díszmagyarban jelent meg a város képviseletében; a trónörökös a kocsi ajtajában állva, meghajlással viszonozta a közönség ovációit. (Egy hercegnő csókjai.) Egy statisztikus kiszámította, hogy Zsófia porosz hercegnőnek hány csókot kellett adnia, midőn a görög trónörökössel házasságra lépett. Az esküvő után nem kevesebb, mint 150 csókot osztott ki. Három csókot kapott György király, hármat a neje, hármat Frigyes császárné, hármat Vilmos császár s hármat a dán király, valamint neje, a többi hercegeknek és hercegnőknek egy-egy csókkal kellett megelégedniük. A 150 csókba természetesen nincsenek beszámítva az ifjú férjnek adott csókok. — (Egy volt főispán halála.) Kolozsvárról sürgönyzik, hogy Fülöp Samu, Kolozsvárnak egykori főispánja, ma meghalt. — (Halálozások.) Hoffory Tivadar szolnoki pénzügy-igazgatósági fogalmazó, életének 40. évében elhunyt. — Gondolovics Mátyás bánffy-hunyadi nagyiparos és birtokos, kolozsmegyei bizottsági tag, életének 74-ik évében elhunyt. ■— Kovács Géza, a nagykőrösi róm. kath. népiskoláknál 33 évig fáradhatlanul működött tanító, f. hó 12-én rövid szenvedés után elhunyt. — Mauthner Sándor, a felső-torontáli ármentesitő társulat helyszínelője, f. hó 8-án, életének 40-ik és boldog házasságának 10-ik évében elhunyt Nagy-Kikindán. A marosvásárhelyi ev. ref. kollégium elöljárósága és tanári kara gyászlapon jelenti, hogy dr. Demeter Károly, a kollégiumnak 12 éven át lelkiismeretes és buzgó tanára, életének 38-ik évében, március hó 12-én elhunyt. (Vilmos császár magyar lovai.) A német császár a múlt őszszel négy gyönyörű szürkét vásároltatott egy magyarországi ménesben. II. Vilmos e hó 11-én használta magyar négyes fogatát először, Potsdamba kocsizva és a négy német mértföldnyi utat 70 perc alatt tette meg, ami annál inkább figyelemre méltó, minthogy a palotától a városon végig nem lehet a leggyorsabb tempóban hajtatni. A porosz lovasságnál a gyakorló vágtatásban átlag 400 métert számítanak egy percre, s a császár magyar lovai 440 métert hagytak hátra egy perc alatt. (Egy híres bécsi ügyvéd szökése.) Dr. Markbreiter Edmund megszökött ügyvéd ellen, mint nekünk Bécsből telefonozzák, ma ismét egy följelentés érkezett a bécsi rendőrséghez. A följelentő egy Eder nevű tulai pékmester, aki Markbreiternek néhány hét előtt egy 10.000 frtról szóló takarékpénztári könyvecskét és 1000 frt készpénzt adott át óvadék letétele végett. Markbreiter a takarékpénztári könyvecskét elzálogosította és az 1000 frtot is saját céljaira használta. Markbreitner Ödön személyleírását a bécsi rendőrség már megküldte a budapesti főkapitányságnak. A személyleírás a következő: 47 éves, középmagas, erős testalkatú, vöröses-szőke erős bajuszt és rövidre nyírott szakállt visel. Kissé az orrán át beszél. — (Kisasszony — feleségem.) Bolond egy állapotba jutott egy fővárosi csinos úriember. Míg mások azért válnak a feleségeiktől, mert nem szüretije azokat, addig ő azért indított válókeresetet, mert ő szereti a feleségét! ... No persze, ez így egy érthetetlen beszéd, de hát érthetetlen maga az egész dolog is, és mégis úgy van! A tél elején történt az, hogy X. ur sokak irigylése között vezette ki egy fővárosi nagy templomból az ő szép menyasszonyát s a világ azt hitte róla, hogy még most is irigyelni kell őt, pedig —lantalusi kínokat szenvedett, szegény az egész télen át, épen azért mert nem volt mit irigyelni a helyzetén szép felesége mellett, aki — mint panaszolja — még most is „kisasszony-feleség!“ A békéltetéskor a szép hölgy oda nyilatkozott, hogy ő „szereti“ a férjét, a férj pedig, aki szintén „szereti“ a nejét, azt szeretné, hogy ez csakugyan „szeresse“ őt, de ne az ő saját külön módszere szerint! A szép vonakodó maga sem adta magyarázatát jégszivüségének, hanem mikor tudtára adatott, hogy ő kötelességét szegi meg, hatott reá a komoly helyről jött komoly szó és a tárgyalásnak — elhalasztását kérte. Ebbe a csinos és szerető férj annál szívesebben egyezett bele, mert most remény van arra, hogy végkép elhalaszthatjáka válóper felvételét. — (A leányiskolából.) Tanítónő : Melyek a költészet három fő fajai ? — Tanítvány : A lírai, a drámai és a . . . és a . . . (habozik.) — Tanítónő (segíteni igyekszik): Nos, gyermekem, és az epi . . . — Tanítvány : És az epidémia ! — (A fonográf a posta szolgálatában) Mexikóban a fonográfot a postánál is alkalmazásba veszik. Mexikóban ugyanis igen sokan vannak, akik sem írni, sem olvasni nem tudnak, így tehát a fonográf nagy szolgálatot tesz. A levélküldő a fonográfba belebeszél, aztán a gépet elküldi a címzettnek, a ki azt megkapván, kinyitja s meghallgatja, a mit vele tudatni akarnak. (Mennyi dohányt fogyasztanak ?) Egy amerikai kiszámította, hogyha mind azt a dohányt, melyet egy éven át dohány, szivar és bumót alakjában elfogyasztanak, egy tekercselé fonnák, melynek két hüvelyk az átmérője, úgy ez az óriási tekercs harmincszor érne az egyenlítő körül. Vagy ha ugyanezt a dohány mennyiséget dobozokba szoritanák, úgy belőlük époly terjedelmű és époly magas tornyot emelhetnénk, aműyen az Eiffel-torony. . . Mégis csak szép dolog a statisztika ! (Hirlapíról tiszteletdíjak.) Az amerikai revuek igen tisztességesen díjazzák munkatársaikat. A newyorki Queries egy munkatársa összeállította, hogy az egyes kiadók hogyan fizetnek és ebből az összeállításból a következő tűnik ki: Frank Lestie 21/2 centimet minden szóért, a Cosmopolitan 5 centimet egy-egy szóért, az Epoch huszonöt frankot egy hasábért, a Harper’s Weekly 5 centimet és a North’ Americain szintén 5 centimet egy-egy szóért. A PESTI HÍRLAP 1890. március 16.