Pesti Hírlap, 1890. március (12. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-16 / 74. szám

e Napi hirek. — (Lapunk mai számához) féliv melléklet van csatolva, mely a regénycsarnokon és szinlapokon kívül a hirdetések egy részét tartalmazza. — (Udvari ebéd.) Ma délután hat órakor a királynál 15 teritékü udvari ebéd volt, melyre hiva­talosak voltak: gróf Szápáry Gyula miniszterelnök, báró Fejérváry honvédelmi miniszter, gróf Pejacse­­vich lovassági tábornok hadtestparancsnok és Tisza Kálmán, titkos tanácsosok; gróf Paar altábornagy és Bolfrass vezérőrnagy, főhadsegédek; gróf Wolkenstein főkonyhamester, Pápay osztályfőnök, báró Saar őr­nagy, Sachs korvettkapitány és Poten őrnagy, szárny­segédek, Pierer alezredes, a parancsőrtiszt, az ő­rpa­­rancsnok. Az ebéd végeztével ő felsége hosszabb ideig társalgott a meghívott vendégekkel.­­ (A királyné elutazása.) Erzsébet király­asszony Mária Valéria királykisasszonynyal ma reggel hagyta el a fővárost. A királyasszony tudva­levőleg február 10-én érkezett Budapestre s így egy teljes hónapot töltött körünkben. Mai elutazása az osztrák-magyar államvasut pályaházából történt. Reg­gel 8 óra 5 perckor külön udvari vonaton indultak Bécs felé, hova déli 12 óra 50 perckor érkeznek meg s megállás nélkül folytatják útjukat Salzburgon át Wiesbaden felé. Velük utazott Salvator Ferenc főherceg is, ki csütörtökön este érkezett Budapestre, hogy a királyasszonyt, illetőleg menyasszonyát ez útjára elkísérje. A pályaház perronján a királyi család fogadására megjelentek Török János főkapitány, Blazsovics kir. tanácsos, Messmer fel­ügyelő, a forgalmi szakosztály főnöke, Littman állo­másfőnök s a külön udvari vonat hivatalos kíséreté­nek tagjai voltak Bende Attila főfelügyelőségi biztos, Tolnay és Löwinger felügyelők s Stiegler felügyelő­helyettes. A pályaházba a királyasszonyt kikisérte a király ő felsége is. Pontban 7 óra 50 perckor ért a királyi család a pályaházba s egyenesen a királyi vá­róterembe mentek. Rövid öt percnyi tartózkodás után a királyi család tagjai, elől a király­asszony, utána Mária Valéria, a­­ király s Salvator főherceg a perronra jöttek s szívélyesen fogadva a fogadásra egybegyűltek köszönését, az udvari szalon­kocsiba léptek. A királyasszony a perronon állók kö­zül Festetich grófnő udvarhölgygyel és Salvator fő­herceg adjutánsával, Lederer báró főhadnagygyal ke­zet szorított, míg a király csak néma fejbólintással viszonozta köszönésüket. A királyasszony és a ki­rálykisasszony egyszerű fekete úti ruhát viselt, a ki­rályon pedig tábornoki egyenruha volt. Az udvari szalonkocsiban tartózkodott a király egész a vo­nat elindulásáig, tehát teljes tiz percig. Mi­kor a vonat indulására megadták a jelt, a király búcsút vett övéitől s kilépett a vasúti kocsiból. Mária Valéria főhercegnő a búcsú pillanatában a kocsi ablakánál állott s felséges atyjának kétszer meg­csókolta a kezét, a király pedig megölelte s ar­con csókolta leányát. A király a perronon az udvari kocsi előtt megvárta, amig a vonat kirobogott a pá­lyaudvarból s azután a várótermen keresztül Pollen dr. alezredes hadsegéde kíséretében udvari kocsijá­val a budai várba hajtatott. Távozásakor is csak fejbólintással fogadta a perronon állók üdvözlését.­­ (A királyné adománya.) A királyné tit­kári hivatala utján 500 frtot küldött a főkapitánynak, hogy ez összegből részeltesse azokat, kik ittléte al­kalmával hozzá segélyért fordultak és a kik a leg­szűkebb anyagi körülmények közt élnek. — (Stefánia özvegy trónörökösné) az „Osztrák-magyar monarchia Írásban és képben“ című mű szerkesztőségének több sajátkezű rajzát bocsá­totta rendelkezésére, melyek tiroli és vorarlbergi tája­kat ábrázolnak. — (A walesi herceg,­ kisérve ifjabb fia, György herceg által, e hó 19-ikén utazik Berlinbe, hogy látogatást tegyen az udvarnál.­­ (Kitüntetések.) A király bonyhádi Per­­czel József alezredesnek, a 4. honvéd huszárezred I. osztályparancsnokának, több éven át tanúsított dicsé­retes, különösen buzgó és eredményteljes működése elismeréséül, a katonai érdemkeresztet, dr. Stand Kálmánnak, a m. kir. honvédelmi minisztérium V. ügyosztályába beosztott I. oszt. ezredorvosnak, hosszú évek során át teljesített eredménydús és kiváló szol­gálatai elismeréséül, a koronás arany érdemkeresztet, Flórián István 4. honvéd huszárezredbeli számvivő­őrmesternek, sok évi buzgó és sikeres szolgálatai el­ismeréséül, a koronás ezüst érdemkeresztet, Lam­­borszky Jakab nyugállománybeli csendőrőrsvezetőnek, a közbiztonsági szolgálatban hosszú időn át teljesített buzgó működésének elismeréséül, az ezüst érdemke­resztet adományozta.­­ (Kitüntetett magyar tudós.) Mocsáry Sándor nemzeti múzeumi segédőrt és akadémiai tagot, a m. tud. akadémia kiadásában megjelent nagy latin rovartani művéért az orosz rovartani társulat külföldi tiszteletbeli tagjává választotta. •— (Berzeviczy Albert) államtitkár, a ki né­hány nap óta gyöngélkedik, tegnap Bécsben járt, hol az orvosegyetem tanáraival konzultált. Az államtitkár ma már visszaérkezett a fővárosba. — (A király kézirata Tiszához,­ melyet a hivatalos lap vasárnapi száma közöl — mint halljuk— rendkívül szívélyes han­gon tartva, a szokottnál terje­delmesebb s ami királyi kéziratnál ritka eset, nemcsak általánosságban említi hálás elismeréssel a távozó miniszterelnök érdemeit, melyeket évek során át a trón és haza körül szerzett, hanem ez érdemek kiválóbbjait külön is kiemeli. Szóval, oly ritka kegynyilvá­­nulást képez a korona részéről, mely imponáló hatást fog gyakorolni s melynél nagyobb kitüntetés alig is képzelhető. A király második kézirata Teleki Géza gróf távozó belügyminisztert belső tit­kos tanácsossá nevezi ki. Ezt követik sorban az új kabinet tagjait kinevező rövid ki­rályi kéziratok. (Az összes királyi kéziratokat — nyom­ban a hivatalos lap megjelenése után — külön kiadásban lenyomtatva fogjuk helyi előfizetőinknek megküldeni.) — (Vladimir nagyherceg nejét) a jövő hét folyamában várták Párisba. A nagyhercegné azonban kénytelen volt utazását elhalasztani. Mint a francia lapok jelentik, ennek oka az, hogy a nagyhercegné visszaesett betegségébe, melyben a tél folyamán huza­mos ideig szenvedett. — (Az olasz trónörökös Magyarország­ban.) Az olasz trónörökös magyarországi útjáról a következő távirati értesítéseket kaptuk : Újvidék. Az olasz trónörökös a ma déli sze­mélyvonaton városunkon átutazott. Platt főispán díszmagyarban jelent meg a pályaudvaron a katonai parancsnokok élén, s folyékony francia nyelven üd­vözölte a trónörököst. A nagyszámú közönségből szá­mosan, mint a selyem­gyár olasz tisztviselői „soviva“ kiáltásban törtek ki. A trónörökös a szalonkocsi lép­csőjén szívélyesen megköszönvén az üdvözlést, a fő­ispán által bemutattatta annak kíséretét, s látható gyö­nyörrel szemlélte a főispán fényes díszmagyar ruhá­ját. Ö-Kérig Balló főkapitány kísérte a trónörököst. Szeged. Az olasz trónörökös ma délután 4 órakor érkezett ide a magyar államvasúton Szabad­káról. A pályaudvarban nagy közönség várta a trón­örököst. A város részéről Kállay Albert főispán és Pálffy polgármester, a katonaság részéről Pacor tá­bornok, honvéd kerületi parancsnok üdvözölték a vendéget. A trónörökös kíséretében voltak: Mória gr. altábornagy, udvarmester, Cattaneo marquis, tüzérségi felügyelő, Malvezzi gróf, tüzér­kapitány és dr. Rocca Paulo törzsorvos. A trónörökös a város diszfogatán körülkocsizott a városban és azután az osztrák-ma­gyar államvasút pályaudvarába hajtatott, honnan öt órakor tovább utazott. A trónörököst a szívélyes fo­gadtatás nagyon meghatotta, s többszörösen mondott köszönetet. Az osztrák-magyar államvasút állomásán Tallián főszolgabíró várta, ki Temesvárig kísérte a vonatot. Temesvár. A trónörökös ma este 7 órakor itt keresztül utazott. Fogadtatására megjelentek a pá­lyaudvarban Waldstädter hadtestparancsnok, Molnár főispán, Deschán alispán, Telbisz polgármester, va­lamint az államhivatalok főnökei díszmagyarban. A pályaudvar tündéri fényben úszott. Sok ezer gázláng­ból formált olasz és magyar címer fölött diadalívként ragyogott a felirat „Erviva Italia.“ A perront ezrekre menő közönség foglalta el. A vonat harsány erviva és éljen kiáltások közt robogott a pályaudvarba. A trónörökös, ki polgári ruhát viselt, kiszál­lott, mire Telbisz polgármester röviden üdvözölte. A trónörökös ezután Waldstätten táborszernagyot, majd Molnár főispánt szólította meg, utóbbival szem­ben örömét fejezve ki, hogy Magyarországot, habár ezúttal csak átutazóban, megláthatta. Telbisz polgár­­mesternek köszönetét fejezte ki a fényes fogadtatás­ért, mely valóban meglepte. Megadatván a jel az in­dulásra, a trónörökös felszállott a vonatra, mely a közönség lelkesült erviva és éljen-kiáltásai közt in­dult el. A gyárvárosi indóház is fényesen volt kivi­lágítva villanylámpákkal, itt Nagy tanácsnok szintén díszmagyarban jelent meg a város képviseletében; a trónörökös a kocsi ajtajában állva, meghajlással vi­szonozta a közönség ovációit.­­ (Egy hercegnő csókjai.) Egy statisztikus kiszámította, hogy Zsófia porosz hercegnőnek hány csókot kellett adnia, midőn a görög trónörökössel há­zasságra lépett. Az esküvő után nem kevesebb, mint 150 csókot osztott ki. Három csókot kapott György király, hármat a neje, hármat Frigyes császárné, hár­mat Vilmos császár s hármat a dán király, valamint neje, a többi hercegeknek és hercegnőknek egy-egy csókkal kellett megelégedniük. A 150 csókba természe­tesen nincsenek beszámítva az ifjú férjnek adott csókok. — (Egy volt főispán halála.) Kolozsvárról sürgönyzik, hogy Fü­löp Samu, Kolozsvárnak egy­kori főispánja, ma meghalt. — (Halálozások.) Hoffory Tivadar szolnoki pénzügy-igazgatósági fogalmazó, életének 40. évében elhunyt. — Gondolovics Mátyás bánffy-hunyadi nagyiparos és birtokos, kolozsmegyei bizottsági tag, életének 74-ik évében elhunyt. ■— Kovács Géza, a nagykőrösi róm. kath. népiskoláknál 33 évig fárad­­hatlanul működött tanító, f. hó 12-én rövid szenvedés után elhunyt. — Mauthner Sándor, a felső-toron­táli ármentesitő társulat helyszínelője, f. hó 8-án, éle­tének 40-ik és boldog házasságának 10-ik évében el­hunyt Nagy-Kikindán.­­ A marosvásárhelyi ev. ref. kollégium elöljárósága és tanári kara gyászlapon je­lenti, hogy dr. Demeter Károly, a kollégiumnak 12 éven át lelkiismeretes és buzgó tanára, életének 38-ik évében, március hó 12-én elhunyt.­­ (Vilmos császár magyar lovai.) A né­met császár a múlt őszszel négy gyönyörű szürkét vásároltatott egy magyarországi ménesben. II. Vilmo­s e hó 11-én használta magyar négyes fogatát először, Potsdamba kocsizva és a négy német mértföldnyi utat 70 perc alatt tette meg, a­mi annál inkább fi­gyelemre méltó, minthogy a palotától a városon vé­gig nem lehet a leggyorsabb tempóban hajtatni. A porosz lovasságnál a gyakorló vágtatásban átlag 400 métert számítanak egy percre, s a császár magyar lovai 440 métert hagytak hátra egy perc alatt.­­ (Egy híres bécsi ügyvéd szökése.) Dr. Markbreiter Edmund megszökött ügyvéd ellen, mint nekünk Bécsből telefonozzák, ma ismét egy följelen­tés érkezett a bécsi rendőrséghez. A följelentő egy Eder nevű tulai pékmester, a­ki Markbreiternek né­hány hét előtt egy 10.000 frtról szóló takarékpénz­tári könyvecskét és 1000 frt készpénzt adott át óvadék letétele végett. Markbreiter a takarékpénztári könyvecskét elzálogosította és az 1000 frtot is saját céljaira használta. Markbreitner Ödön személyleírását a bécsi rendőrség már megküldte a budapesti fő­­kapitányságnak. A személyleírás a következő: 47 éves, középmagas, erős testalkatú, vöröses-szőke erős bajuszt és rövidre nyírott szakállt visel. Kissé az or­rán át beszél. — (Kisasszony — feleségem.) Bolond egy állapotba jutott egy fővárosi csinos úri­ember. Míg mások azért válnak a feleségeiktől, mert nem szü­retije azokat, addig ő azért indított válókeresetet, mert ő szereti a feleségét! ... No persze, ez így egy érthetetlen beszéd, de hát érthetetlen maga az egész dolog is, és mégis úgy van! A tél elején tör­tént az, hogy X. ur sokak irigylése között vezette ki egy fővárosi nagy templomból az ő szép menyasszo­nyát s a világ azt hitte róla, hogy még most is iri­gyelni kell őt, pedig —­lantalusi kínokat szenve­dett, szegény az egész télen át, épen azért mert nem volt mit irigyelni a helyzetén szép felesége mellett, aki — mint panaszolja — még most is „kisasszony-fele­ség!“ A békéltetéskor a szép hölgy oda nyilatkozott, hogy ő „szereti“ a férjét, a férj pedig, a­ki szintén „szereti“ a nejét, azt szeretné, hogy ez csakugyan „szeresse“ őt, de ne az ő saját külön módszere szerint! A szép vonakodó maga sem adta magyará­zatát jégszivüségének, hanem mikor tudtára adatott, hogy ő kötelességét szegi meg, hatott reá a ko­moly helyről jött komoly szó és a tárgyalásnak — elhalasztását kérte. Ebbe a csinos és szerető férj annál szívesebben egyezett bele, mert most remény van arra, hogy végkép elhalaszthatják­­a válóper felvételét. — (A leányiskolából.) Tanítónő : Melyek a költészet három fő fajai ? — Tanítvány : A lírai­, a drámai és a . . . és a . . . (habozik.) — Tanítónő (segíteni igyekszik): Nos, gyermekem, és az epi . . . — Tanítvány : És az epidémia ! — (A fonográf a posta szolgálatában) Mexikóban a fonográfot a postánál is alkalmazásba veszik. Mexikóban ugyanis igen sokan vannak, a­kik sem írni, sem olvasni nem tudnak, így tehát a fono­gráf nagy szolgálatot tesz. A levélküldő a fonográfba bele­beszél, aztán a gépet elküldi a címzettnek, a ki azt megkapván, kinyitja s meghallgatja, a mit vele tudatni akarnak.­­ (Mennyi dohányt fogyasztanak ?) Egy amerikai kiszámította, hogyha mind azt a dohányt, melyet egy éven át dohány, szivar és bumót alakjá­ban elfogyasztanak, egy tekercselé fonnák, melynek két hüvelyk az átmérője, úgy ez az óriási tekercs harmincszor érne az egyenlítő körül. Vagy ha ugyan­ezt a dohány mennyiséget dobozokba szoritanák, úgy belőlük époly terjedelmű és époly magas tornyot emelhetnénk, a­műyen az Eiffel-torony. . . Mégis csak szép dolog a statisztika !­­ (Hirlapíról tiszteletdíjak.) Az amerikai revuek igen tisztességesen díjazzák munkatársaikat. A newyorki Queries egy munkatársa összeállította, hogy az egyes kiadók hogyan fizetnek és ebből az összeállításból a következő tűnik ki: Frank Lestie 21/2 centimet minden szóért, a Cosmopolitan 5 cen­timet egy-egy szóért, az Epoch huszonöt frankot egy hasábért, a Harper’s Weekly 5 centimet és a North’ Americain szintén 5 centimet egy-egy szóért. A­ PESTI HÍRLAP 1890. március 16.

Next