Pesti Hírlap, 1890. június (12. évfolyam, 149-178. szám)
1890-06-01 / 149. szám
Budapest, 1890. XII év* 1.4^ (4106.) szám. Vasárnap, június 1. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 £rt — kr. Félévre .... 70 — » Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hő:a. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken £ kr. Százalék nem adatik. Kiadók* • *tal: BlöapMt, iár-mcaz. ss, földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési Iroda: Budapesten, Mayor utca 7.1. emelet hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cis. Parisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A Panicza-per. A honossági törvényjavaslat, vagyis inkább Kossuth honpolgárságának országos visszaszerzése feletti vita véget ért. Ritkán voltunk fényesebb szónoklatoknak hallgatói, mint ez alkalommal. Szilágyi, Apponyi, Szapáry és Eötvös Károly csakugyan remekeltek; a másod- és harmadrendű szereplők is megfeleltek a közönség feszült várakozásának ; de az igazi hatás, melyre a szélsőbal oly biztosan számított, mégis elmaradt. Nem láttunk csoportosulást a Sándor utcában, nem voltak tüntetések a körúton, sem éljenzések, sem hadi kiáltások a kapu előtt, midőn a képviselők és miniszterek a házba jöttek, vagy a házból távoztak s a vidéki sajtó nem kapott gyújtó cikkeket a fővárosból. A közvélemény közönyös maradt, mert a nagy közönség sokkal józanabb, semhogy felizgassa magát oly akadémikus szónoklatok által, bármily fényesek legyenek is, melyeknek semmi gyakorlati következése nem lehet, mert akár honpolgár Kossuth, akár nem, ő mégsem tér vissza közibénk, mi pedig kegyeletes tiszteletünket fentartjuk iránta, akár ír szenvedélyes politikai leveleket azoknak, akik nevével keresnek befolyást és népszerűséget, akár pedig elvonultan tanulmányozza az alpesi flórát, vagy írja emlékiratait, melyeket a legnagyobb élvezettel fogunk olvasni. Ugyanazon időben, midőn Polonyi, Eötvös és Körösi nálunk a perduellio, rebellio és seditio értelmezésével és magyarázatával foglalkoztak, a bolgár kormány Szófiában Paniczát mint perduellis rebellist a törvényszék elé állíttatta. Itt a beszédek nem voltak akadémikusok; a vád összeesküvésről szólt a fejedelem szabadsága, esetleg élete ellen s oly forradalomról, mely nemcsak a fennálló kormányt, de a kormányformát is megváltoztatta s az országot orosz tartományúvá tette volna. Panicza, a fővádlott, képes lett volna rokonszenvet kelteni a közönségnél; mindenki ismerte mint kitűnő, merész katonát, aki a filippopoli forradalomnál a legnagyobb befolyással bírt a ruméliai ezredekre, Szlivniczánál kitüntette magát a szerbek feletti győzelemnél, Sándor fejedelem kedves embere volt s mint jó pajtás — a ki szeretett pénzt költeni, iddogálni s Bolgárország macedóniai jövőjéről álmodozni és e célból konspiálgatni — ismeretes volt a főváros minden köreiben. Mindamellett felségsértési s hűtlenségi pere nem okozott semmi nagyobb izgalmat. Tudták, hogy Panicza elkedvetlenedett, mert az uj fejedelem nem tüntette őt úgy ki, mint előbbi ura s barátja ; az oroszok pedig felhasználták elégedetlenségét, lekötelezték pénzzel, melynek ő rendesen szükiben volt s felhasználták arra, hogy kisértse meg Ferdinand fejedelmet is úgy eltávolítani, amint Bendereff eltávolította Sándor fejedelmet, esetleg pedig le is lőni őt. A tervet fölfedezték, mielőtt megérett volna. A törvényszék természetesen halálra ítélte Paniczát, de megkegyelmezésre ajánlta. Bűntársait több évi fogságra ítélték. Lágyabban bántak el velük, mint ez Európa bármi más államában történt volna, mert látták, hogy a főbűnös nem Panicza, aki csalt, el volt csábítva, hanem hogy Hitrovo, az orosz követ Bukarestben, az igazi bűnszerző, ezt pedig minden áron kímélni akarták, nehogy az orosz cárt felbőszítsék. A bolgár kormány a legnagyobb tapintattal járt el ezen kényes ügyben. A közvádló tartózkodott attól, hogy az orosz kormányt, vagy az orosz diplomáciát belekeverje ezen per tárgyalásába. Hitrovo nevét nem is említette, sőt világosan kifejtette, hogy az orosz kormány távol állt mindezen ármányoktól. Nem is folytatták a vizsgálatot ezen irányban, nem keresték, kitől kapta Kalubkoif a pénzt, melyet Paniczának juttatott; a bolgár kormány oly diskrécióval járt el ezen pernél, mely a legügyesebb diplomatának is dicséretére válnék, nehogy az orosz kormány ürügyet találjon beavatkozásra. Igaz, hogy Kalubkoff itta meg ennek a levét. Az orosz kormány nem adott semmi utasítást a német konzulnak, akire az orosz alattvalók érdekeinek oltalmát bízta, hogy Kalubkoff orosz honpolgárságát érvényesítse, mert ez által bevallotta volna, hogy a konspirációt védi. E szerint ezen szerencsétlen oroszon, aki régóta Bulgáriában lakik, rajta száradt a csábítás és vesztegetés bűne, aminek következtében kilenc évi fogságra ítélték, pedig ő csak Hitrovo eszköze volt, nem is közvetlenül, hanem Jakobson követségi tolmács közvetítése mellett. Hivatalosan tehát az orosz diplomáciának nem volt semmi köze Panicza összeesküvéséhez, de egész Európa közvéleménye előtt ezt ítélték el Panicza személyében. Előre is látható, hogy a bolgár fejedelem megkegyelmez Paniczának, sőt előre mondhatjuk, hogy nem múlik el három év oly amnesztia nélkül, mely őt és bűntársait szabadlábra helyezi. A bolgár kormány nem utánozza az oroszt, mely egy ily merénylet fölfedezése után bitófákat állíttat fel és Szibériát népesíti, de azért mégis börtönügyi kongresszusra hívja meg Európa jogászait Szent-Pétervárra. , Pulszky Ferenc. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA A theatrophon. — A ,,Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — — Siessen uram és jöjjön velem, hogy én lehessen az első ember Budapesten, a ki előtt bemutatom a jelenkor legremekebb találmányát, a „theatro phon“-t, így szólt hozzám a vállalkozó és néhány perc múlva kocsink a szálló előtt állott meg, amelyben azt a modern csodát mutogatták. Az impresario megkezdte a magyarázást. — Ön bizonyára hallott már a párisi ,,theatrophon“-okról. íme itt egy tökéletesített példány. Telefon-készülék, amelynek segélyével itt helyben hallgathatja meg az összes fővárosi színházak előadásait. Szerencsére most öt magyar színház működik Budapesten. Változatosság dolgában nem lesz tehát hiány. Tessék helyet foglalni. Megkezdhetjük. Füleimhez illesztettem az elmés szerkezetű masina hallócsöveit és figyelmesen vártam a következendőket. A vállalkozó egyet fordított egy kis csavaron, aztán kikiáltotta a műsor első számát. — Magyar királyi operaház! A gép kerekei nyikorogni, berregni kezdtek, amíg végre füleimhez hatoltak a legelső érthető hangok. Egy recsegő hang: „Donnervetter, war das schon wieder eine Brüllerei !“ Elfojtott hangok: „Ujjé, der Direktor!“ Elhaló, rohamos menekülésre valló, tömeges lábdobogás. Szabályos hortyogás. Suttogó hangok: „Ruhe! Seine Excellenz der Herr Intendant bhat schlafen!“ Kiáltás a zsinórpadlásról: „Aufpassen! Zwischenakt!“ Cseh-olasz skálafoszlányok hallatszanak a női öltözőkből. Primado manyafogás: „Kérem, igazgató úr !“ Egy recsegő hang: „Deutsch sprechen, sonstachträgige Kündigung ohne Xundheitszeugniss!“ Ballerina-sipogás: „P bitt Herr Balletmaster, der Herr von Faust thut mi’ imma zwicken!“ Tót, spanyol, ruthén, ó-héber és svéd diskurzusok a színpad különböző oldalain. A foglalkoztatás-hiányban szenvedők elégületlenül mozognak. Az igazgató morva nyelven dühöng. Kilenc gyermekszereplő nyugdíjaztatik. Velük egy szuszra három trombitás is, akiknek tudtukra adja az igazgató, hogy gyengék már a mesterségükre. (Véletlenül ismerem azokat az urakat. Mindegyiküknek külön van annyi szuflája, hogy el bírna fújni egy szurokmáglyát, akár egy garasos faggyúgyertyát.) Felvonás kezdetét jelző, villamos csengetyűszó minden oldalról. Lótás-futás. Sebtiben a bal kimenetnél 50,000 forint végkielégítést hajít néhány „be nem vált“ s emiatt távozó szóló énekes után a direktor. A függöny felgördülése közben két kuliszszatoló és öt jegyszedő rövidesen elbocsáttatik — physiognomikus okokból. Nagyméltóságú, szuszogó hortyogás a színpad jobb oldalán. A direktor leüzen a zenekarba, hogy oppianissimo kell játszani a fortissimókat, mert ő excellenciájának pihenni méltóztatik az intendánsi gondok viharos nyugalma után. A zenekar játszani kezd. Ijesztő nyávogás hallik a színpadról. Majd drámai vészfüttyök. A tremolázás távjelzője ,,tilos“-ra van állítva. A publikum riadozik. Majd elszilágyul. A theatrophon vadul ágaskodik. Majd megtagadja a szolgálatot. Hálaimat rebegek szt. Edisonhoz és meghatva teszem le a hallócsöveket. — Nemzeti színház! így kiált kisvártatva a Mr. Theatrophon impresáriója. Ismét hallgatózom. Az ördöngős gépezet működni kezd. Rögtön észreveszem, hogy afféle nyári, ingujjra vetkezett előadás van odabenn, a nemzet theatrumában. Lapunk mai száma 20 oldalt tartalmaz