Pesti Hírlap, 1890. június (12. évfolyam, 149-178. szám)
1890-06-01 / 149. szám
1890. június 1. 1 1 » 1 I H HU A így az adómentes fogyasztás sokféle ellenőrizhetetlen formát öltött fel és jelentékeny kárt okozott a jövedékben. A törvényjavaslatnak az a feladata, hogy e visszaélések forrását lehetőleg dugja be a szeszforgalom ellenőrzésének pontosabb szabályozásával anélkül, hogy a szeszkereskedést, ipart és gazdaságot újabb teherrel sújtaná. Ezért hozza be az engedélyezési rendszert — a könyvvitel kellő ellenőrzésével — a szesz-nagykereskedésben — ezért követeli a nyílt helyekre bevitelnél is a szesznek az adószedésre jogosítottnál bejelentését, ezért rendeli a kizárólagos joggal biztosított kimérési helyeken az italoknak kis mértékben való elárusítását, régi belügyminiszteri rendeletek intézkedése szerint, korlátok közé, de a mezőgazdáknak házi és gazdasági szükségeikre biztosítja az adómentes szeszt, csak a visszaélések megakadályozására, ezt is a pénzügyi gazdaság engedélyéhez köti. E rendszabályok szükségesek a visszaélések lehető megelőzésére és egy jövedékkezelés természetes követelményeinek felelnek meg , ezért a bizottság általánosságban a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. A részletekre áttérve, csekélyebb módosításokkal ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés jobbról.) Molnár József sok jót talál a javaslatban, de sokkal több rosszat. A könyvvezetésnek a pénzügyniszter által kijelölt módját rákényszeríteni a szeszkereskedőkre nem jogos dolog s a visszaélésekre tág teret nyit. Igazságtalan az is, hogy a mezőgazdák saját s cselédjeik használatára, adómentes szeszt csak a pénzügyi hatóság engedélye mellett kaphatnak. A szesz átvitele egyik fogyasztási körzetből a másikba eltiltatik ezentúl, ez is újabb teher a publikumra. Mert ne lehetne megengedni a szegényebb népnek, hogy magának olcsóbb szeszt szerezhessen be. Kérdi végül, hogy miként veszik a sósborszeszt az italul szolgáló szeszek közé, mikor ezt csak a rheuma ellen használják, dörzsölésre. Míg ez aggodalmakra megnyugtató felvilágosítást nem ad a miniszter, addig a javaslatot általánosságban nem fogadja el. Gaál Jenő (pécskai) úgy találja, hogy az italmérési jövedékről szóló törvény nem volt jól előkészítve a körültekintés hiánya miatt s most oly törvényjavaslattal akarja a miniszter azt kijavítni, amely még inkább nélkülözi a körültekintést. A miniszter úr minden panaszt meghallgatott, csak a szeszkereskedők és gazdasági egyletek panaszát nem. Az fog bekövetkezni, hogy a szeszkereskedők nagyrésze vissza fog vonulni az üzlettől, át fog az üzlet menni az italmérési jog bérlőinek kezébe s ezek monopolizálják. Az árak emelkedni fognak és kárát látja a fogyasztó közönség ép úgy mint a szesztermelő közönség s hasznát csak a regále-bérlő látja. Határozati javaslatot nyújt be az iránt, hogy a törvényjavaslat vétessék le a napirendről. Wakerle Sándor pénzügyminiszter: Az italmérési törvény intenciója volt egy elavult jog megszüntetése s az italmérési jövedék korszerű ellenőrzésének lehetővé tétele. Mivel pedig a folyton szaporodó adó már a regálejövedelmet is fenyegette, a regáletulajdonosoktól meg kellett váltani a regálejogokat. Az volt célba véve, hogy első esztendőben 4000 községben vitetik keresztül a regále-kárpótlás, az eredmény az volt, hogy minden igyekezet dacára csak 2600 községben volt keresztülvihető. Lehetőleg a községek kezébe kívánta a regále-jogot juttatni. Világot gyújtok. A százados rendetlenség, mi elém tárul, egyszerre megmártja lelkemet az otthonosság édességében. Asztalomon óriás halmot képez a sok írás, nyomtatvány. Levelek, ujságlapok, könyvek, évek maradványai. Soha kéz nem illette nyugalmukat, magam is csak félve nyúlok hozzá. Most azonban az unalom, a foglalkozás ■ávisz arra is, hogy föltárjam. Akad kezembe dűlt levél, mire nem válaszoltam ; fél keztyü, mely ide temetkezett kereső párja elől, s végül . . . valami megtörrent előttem egy száraz falevél. Öt ágú széles levél, olyan mint egy sárga halott tenyér. A merev erek közt a tavalyi ősz halvány pírja még látszik. Egy percig azon gondolkoztam, mikép jutott asztalomra a levél. Azután eldobtam. Nem szeretem a hervadtságokat. Zörögve hullott a levél a padlóra s az ablakon beáramló gyöngéd éji szellő egy darabig ide s tova lebegtette. A haraszt, a falevél csörgésének értelmet tulajdonítanak. Lehet. Ez az egy zörgő levél nekem azonnal elkezdett csevegni . . . Egy év . . . suttogó a levél. Megint egy év. Mikor ennek a levélnek első sejtjei megmoccantak, az ág kérge alatt, még bölcsejében szunvnyadt az a hosszú idő, mely azóta lemorzsolá életét, s mely azóta lehullt, mint ez a levél, elszállt tőlem haszontalanul, mint ez a sárga, száraz levél fajától tehát a kormányt nem egyoldalú ónáncpolitikai szempontok, de nyomós közgazdasági érdekek is vezették eljárásában. Beismeri, hogy sem az eredeti törvény, sem a módosítás nincs azzal az alapossággal előkészítve, amint a törvényeket ő kívánná előkészíteni. Ennek oka az, hogy egy év alatt a kellő tapasztalásokat megszerezni nem lehetett. A jelen törvényjavaslat pedig, mivel létező hátrányokon igyekszik segíteni, az adott viszonyok közt a legjobbnak tekinthető. A törvényjavaslat első dispozíciója az, hogy a szeszt 100 liternél nagyobb mennyiségben elárusító kereskedők előleges engedélyt szerezzenek. Ennek célja az, hogy a kormánynak módjában legyen a forgalomnak figyelemmel kísérése s a gyakori visszaélések meggátlása. Az, hogy a nagy szeszkereskedők könyvek vezetésére kényszeríttetnek, nem lesz kárára a szeszkereskedésnek és a kormány intencióját nagyban elősegíteni. Csak ott fogja a szeszkereskedőket egy épen nem komplikált s túlterheléssel nem járó könyvvezetésre kényszeríteni, ahol a visszaélések ezt indokolttá teszik. Elég lesz az, ha a kereskedő feljegyzéseiből a szesz mennyisége és minősége kivihető leend. Kérhetett volna erre nézve általános szavakban tartott diskrecionális felhatalmazást, ő azonban ezt nem tartotta a parlamentáris alapelvekkel megegyezőnek s szorosan determinált felhatalmazást kért, amelyben meg van határozva az át nem léphető határ. Kifogásoltatott, hogy a törvényjavaslat értelmében, még akkor is hatósági engedélyt kell kérni, amidőn száz liternél több szesz gazdasági célokra szükségeltetik. Egy panasz sem hangzott fel az iránt, hogy a kormány visszaélt volna diskrecionális hatalmával ; ez intézkedés sem fog a közönség zaklatásával járni. A gazdáknak nem adható meg a szesz beszerzésének adómentessége sem, mert ez sérelem volna a más foglalkozást űző lakosságra nézve. E kérdés megoldását a miniszter a törvényjavaslatban látja legcélszerűbben keresztül vive. Az italoknak egyik beszedési területről a másikra való átvitele tilalmának elrendelésére magát feljogosítva nem érezhette, azért fordult a törvényhozáshoz diskrecionális felhatalmazás végett. A regále bérlők többsége most a községekből áll ki. Csatár Zsigmondi Azok is bérbe adják ki! Wekerle Sándor pénzügyminiszter. Az igaz, hogy a községek egy része nem kezeli a regále-jövedelmet, hanem bérbe adja. Intézkedéseiben nem jutott még el odáig, hogy ezt megtiltsa. A bérlők nagy része mégis a községek ss úgy igyekezett intézkedni, hogy a bérlő s a közönség érdekei meg legyenek védve. A szilvórium hektolitere például nem lehet drágább 40 forintnál. (Polonyi Géza közbeszól.) A minisztériumért oly minősített szilvóriumot minő p. o. a szirmiai, amilyennel talán Polonyi képviselő él. (Derültség.) A közönséges pálinka áremelkedésének határa a minősített szesz ára leend, amelyen túl azzal menni nem lehet. Vázolja azon adminisztratív intézkedéseket, melyek a gyakorlati igényeknek megfelelnek. A sósborszeszre térve át, most folynak tanácskozások a közegészségügyi tanácscsal az iránt, hogy a borszesz italnak, vagy gyógyszernek tekintendő-e E szerint fogja a törvény intézkedését megtartani, vagy elvetni. Ha erre vonatkozó célszerű indítvány nyújtatnék be, ő nem fogja visszautasítani. A csemegeborra áttérve, bortermelők kívánták, hogy legalább az ! Mi haszna a letűnt éveknek, mi a jövendőknek ? Ürességet éreztem szívemben. A múlandóság lehe meglepett. Küzdelmet, vágyakat, ambíciót, mindent oly nevetséges apró erőlködésnek láttam, mi nem érdemli meg, hogy az ember leéljen még egy sor sötét, rozsdás évet. Feledni vágyom. Jöjj hát dévaj fantázia, jöjj mosolygó ébren álmodás, boríts be arany ködöddel lélek tavasza, hangulatok hajnala, képzelet. Jöjj és vezess. Vigy, sodorj magaddal, ragadjanak el gomolygó rózsás hullámaid, szédíts, részegíts, feledtess, emlékeztes ... Ah, mily gyönyör a könynyűség, a szabadság e mámora. A tér fogalma megszűnik számomra. Egy percben a puszta napsugaras ragyogásában fürdöm. Azután a tölgyerdő aranyzöld lombjai alatt bolygok. Majd a tenger partján álldogálok s hallgatom a kék hullámok csöndes zúgását, szívom az olajerdők édes illatát. Tovább, tovább. A remegő emlékezet birodalmába . .. De mi ez ? Aranypatak, ömlő napfény vagy sárga kalászhullám ? Egy piros szegfű úszik e ragyogó valamin, mely az én szegény szemeimet szinte megvakítja. Oly ismerősnek tetszik s még sem tudok rá emlékezni. E percben egy kedves hang csendül meg dévajan. Ez a hang drága volt egykor nekem, a bohó első szerelem idejében. — Miért néz oly merőn rám ? asztali borra nézve ne adjanak privilégiumot hanem hagyjuk meg a bortermelőknél. Kéri a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Koranszky Nándor kijelenti, hogy szívesen hozzájárul minden olyan intézkedéshez, amely azt a két célt tartja szem előtt, hogy egyfelől a visszaélések megakadályoztassanak, másfelől pedig, hogy az egyik italmérési körzet a másik italmérési körzetnek természetes jövedelmeit ne csonkítsa. (Élénk helyeslés balfelől.) Ámde, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem ez a célja, vagy legalább nem kizárólag ez, azt maguk a törvényjavaslat intézkedései igazolják. (Helyeslés balfelől.) Mert vajjon mi köze van a visszaélésekhez annak, hogy a szeszfogyasztás, ezen törvényjavaslat szerint, egy esetnek, t. i. a mezőgazdák által használható adómentes szesznek kivételével monopóliummá tétessék ? (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Vagy mi köze van a visszaélésekhez azon rendelkezésnek, hogy egy hltten alóli bor és sör csak az adó megtérítése mellett vitethetik be egyik körzetből a másikba ? (Igaz! úgy van! balfelől.) Ezeknek az intézkedéseknek a célja és rendeltetése csak az lehet, hogy a regátebérlőknek a jövedelmei fokoztassanak. (Úgy van! balfelől.) fokoztassanak egyfelől azon szigorú intézkedések által, amelyek a szeszfogyasztást úgyszólván monopóliummá teszik, másfelől pedig az adónak azon kiterjesztése által, hogy ezentúl a bor és sör után is egy hitren alóli mennyiségben, az adó minden, által szintén megtérítendő leend, ha az az egyik körzetből a másikba átvisetik. (Úgy van balfelől.) A mezőgazdák érdekében tett kivétel nem egyezik meg a teherviselés egyenlőségének elvével. Hasonló természetű azon intézkedés is, mely szerint, aki bort vagy sört 100 literen aluli mennyiségben egy más körzetben vásárol be, köteles az adót megfizetni, ellenben aki tehetősebb és vagyonosabb és 100 literen felüli mennyiségben vásárolhat, az ezen adóteher alól egészen ki van véve. De rendkívül súlyos intézkedés, az is, hogy a mezőgazdák kivételével, bárki csak oly szeszt használhat és fogyaszthat, amelyet ő az italmérési jog haszonbérlőjétől nyerhet. Ez, a monopóliumnak leggonoszabb fajtája. (úgy van! Úgy van! balfelől.) Lehet intézkedéseket keresni ,és találni arra, hogy azon célok, melyek a miniszter szemei előtt lebegnek, talán sokkal tökéletesebben éressenek el, mint a javaslat által. És ha e célokat elérhetjük oly törvénynyel, a melyből ily súlyos intézkedések ki fognak záratni és a melyben az országnak kevésbbé műveit közönségét nem teszszük ki annak, hogy egyes helyeknek regálebérlői, talán a pénzügyi közegekkel egyesülve és azokkal egyesülten a népet valóságos kizsákmányolásra használják. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) akkor nem tehet egyebet, mint azt, hogy arra kérje a miniszter urat, hogy miután a törvényhozási működés napjai meg vannak számlálva , a törvényhozásnak ma már természetszerűleg nincs meg az a temperamentuma, hogy ily javaslattal behatóan foglalkozhassál egyezzék bele, hogy a törvényhozás e javaslatot minden részeiben megfontolhassa és azért ajánlja Gaál Jenő indítványának elfogadását. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Szederkényi Nándor helyteleníti, hogy ily fontos törvényjavaslatot most nyújtanak be, a midőn tárgyalására idő nincsen. A minisztert nem általános _______________________3 — Azon tűnődöm, hol láttam én ezt az aranypatakot ? — Miféle aranypatakot ? Hát nem látja, hogy ez az én hajam? Ezzel az aranyfürtös fej bársonyos arcocs- bukájával felém fordulva és suttogva kérdé: — Elhozta ? — Mit? — Tudtam, hogy megint elfelejti. Gyönyörű udvarló, mondhatom. Menjen, haragszom Most már nem látok egyebet két durcár vállnál, egy gömbölyű, fehér és szintén durcás nyaknál és a ragyogó aranypataknál, mert hátat fordítottak nekünk. — De legalább azt mondja meg, mit kellett volna elhoznom ? Kérlelem a haragos vállakat és nyakat. — Mintha nem tudná? — Esküszöm, nem is sejtem. A bársonyos, bűvös arcocska erre visszafordul felém és titokzatosan súgja fülembe: — Hát a Karthausit! — A Karthausit! kiáltottam föl, mert eszembe jutott, hogy mikor eltávoztam végleg hazulról, ezt a könyvet megígértem a bársonyos arcocskának, de már nem válthattam be ígéretemet. — Csitt .... ne olyan hangosan .... tudja, hogy a mama megtiltotta a Karthauss olvasását ... De barátom, most arra feleljen, hol volt tegnap este ? — Tegnap . . . dadogtam. Tegnap a „Virágcsokorban“ voltam.