Pesti Hírlap, 1890. június (12. évfolyam, 149-178. szám)

1890-06-01 / 149. szám

1890. június 1. 1­ 1 » 1 I H HU A így az adómentes fogyasztás sokféle ellenőrizhetetlen formát öltött fel és jelentékeny kárt okozott a jöve­dékben. A törvényjavaslatnak az a feladata, hogy e visszaélések forrását lehetőleg dugja be a szeszforga­lom ellenőrzésének pontosabb szabályozásával a­nél­kül, hogy a szeszkereskedést, ipart és gazdaságot újabb teherrel sújtaná. Ezért hozza be az engedélye­zési rendszert — a könyvvitel kellő ellenőrzésével — a szesz-nagykereskedésben­ — ezért követeli a nyílt helyekre bevitelnél is a szesznek az adószedésre jo­gosítottnál bejelentését, ezért rendeli a kizárólagos joggal biztosított kimérési helyeken az italoknak kis mértékben való elárusítását, régi belügyminiszteri rendeletek intézkedése szerint, korlátok közé, de a mezőgazdáknak házi és gazdasági szükségeikre bizto­sítja az adómentes szeszt, csak a visszaélések meg­akadályozására, ezt is a pénzügyi gazdaság engedélyé­hez köti. E rendszabályok szükségesek a visszaélések lehető megelőzésére és egy jövedék­kezelés természe­tes követelményeinek felelnek meg , ezért a bizott­ság általánosságban a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. A részletekre áttérve, csekélyebb módosítások­kal ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés jobbról.) Molnár József sok jót talál a javaslatban, de sokkal több rosszat. A könyvvezetésnek a pénzügy­­niszter által kijelölt módját rákényszeríteni a szesz­kereskedőkre nem jogos dolog s a visszaélésekre tág teret nyit. Igazságtalan az is, hogy a mezőgazdák saját s cselédjeik használatára, adómentes szeszt csak a pénzügyi hatóság engedélye mellett kaphatnak. A szesz átvitele egyik fogyasztási körzetből a másikba eltiltatik ezentúl, ez is újabb teher a publikumra. Mert ne lehetne megengedni a szegényebb népnek, hogy magának olcsóbb szeszt szerezhessen be. Kérdi végül, hogy miként veszik a sósborszeszt az italul szolgáló szeszek közé, mikor ezt csak a rheuma ellen használják, dörzsölésre. Míg ez aggodalmakra meg­nyugtató felvilágosítást nem ad a miniszter, addig a javaslatot általánosságban nem fogadja el. Gaá­l Jenő (pécskai) úgy találja, hogy az ital­mérési jövedékről szóló törvény nem volt jól előké­szítve a körültekintés hiánya miatt s most oly tör­vényjavaslattal akarja a miniszter azt kijavítni, a­mely még inkább nélkülözi a körültekintést. A mi­niszter úr minden panaszt meghallgatott, csak a szeszkereskedők és gazdasági egyletek panaszát nem. Az fog bekövetkezni, hogy a szeszkereskedők nagy­része vissza fog vonulni az üzlettől, át fog az üzlet menni az italmérési jog bérlőinek kezébe s ezek mo­nopolizálják. Az árak emelkedni fognak és kárát látja a fogyasztó közönség ép úgy mint a szesztermelő kö­zönség s hasznát csak a regále-bérlő látja. Határozati javaslatot nyújt be az iránt, hogy a törvényjavaslat vétessék le a napirendről. Wakerle Sándor pénzügyminiszter: Az ital­mérési törvény intenciója volt egy elavult jog meg­szüntetése s az italmérési jövedék korszerű ellenőr­zésének lehetővé tétele. Mivel pedig a folyton szapo­rodó adó már a regálejövedelmet is fenyegette, a regáletulajdonosoktól meg kellett váltani a regále­­jogokat. Az volt célba véve, hogy első esztendőben 4000 községben vitetik keresztül a regále-kárpótlás, az eredmény az volt, hogy minden igyekezet dacára csak 2600 községben volt keresztülvihető. Lehetőleg a községek kezébe kívánta a regále-jogot juttatni. Világot gyújtok. A százados rendetlenség, mi elém tárul, egyszerre megmártja lelkemet az otthonosság édességében. Asztalomon óriás halmot képez a sok írás, nyomtatvány. Levelek, ujságlapok, könyvek,­­ évek maradványai. Soha kéz nem illette nyugalmukat, magam is csak félve nyúlok hozzá. Most azonban az unalom, a foglalkozás ■ávisz arra is, hogy föltárjam. Akad kezembe dűlt levél, mire nem válaszoltam ; fél keztyü, mely ide temetkezett kereső párja elől, s vé­­gül . . . valami megtörren­t előttem egy száraz falevél. Öt ágú széles levél, olyan mint egy sárga halott tenyér. A merev erek közt a tavalyi ősz halvány pírja még látszik. Egy percig azon gondolkoztam, mikép ju­tott asztalomra a levél. Azután eldobtam. Nem szeretem a her­­vadtságokat. Zörögve hullott a levél a padlóra s az ablakon beáramló gyöngéd éji szellő egy dara­big ide s tova lebegtette. A haraszt, a falevél csörgésének értelmet tulajdonítanak. Lehet. Ez az egy zörgő levél ne­kem azonnal elkezdett csevegni . . . Egy év . . . suttogó a levél. Megint egy év. Mikor ennek a levélnek első sejtjei megmoccan­tak, az ág kérge alatt, még bölcsejében szunv­­nyadt az a hosszú idő, mely azóta lemorzsolá életét, s mely azóta lehullt, mint ez a levél, el­szállt tőlem haszontalanul, mint ez a sárga, száraz levél fajától tehát a kormányt nem egyoldalú ónáncpolitikai szem­pontok, de nyomós közgazdasági érdekek is vezették eljárásában. Beismeri, hogy sem az eredeti törvény, sem a módosítás nincs azzal az alapossággal előké­szítve, a­mint a törvényeket ő kívánná előkészíteni. Ennek oka az, hogy egy év alatt a kellő tapasztalá­sokat megszerezni nem lehetett. A jelen törvényjavas­lat pedig, mivel létező hátrányokon igyekszik segíteni, az adott viszonyok közt a legjobbnak tekinthető. A törvényjavaslat első dispozíciója az, hogy a szeszt 100 liternél nagyobb mennyiségben elárusító kereskedők előleges engedélyt szerezzenek. Ennek célja az, hogy a kormánynak módjában legyen a for­galomnak figyelemmel kísérése s a gyakori vissza­élések meggátlása. Az, hogy a nagy szeszkereskedők könyvek vezetésére kényszeríttetnek, nem lesz kárára a szeszkereskedésnek és a kormány intencióját nagy­ban elősegíten­i. Csak ott fogja a szeszkereskedőket egy épen nem komplikált s túlterheléssel nem járó könyvvezetésre kényszeríteni, a­hol a visszaélések ezt indokolttá teszik. Elég lesz az, ha a kereskedő fel­jegyzéseiből a szesz mennyisége és minősége kivihető leend. Kérhetett volna erre nézve általános szavakban tartott diskrecionális felhatalmazást, ő azonban ezt nem tartotta a parlamentáris alapelvekkel megegyező­nek s szorosan determinált felhatalmazást kért, a­melyben meg van határozva az át nem léphető határ. Kifogásoltatott, hogy a törvényjavaslat értelmé­ben, még akkor is hatósági engedélyt kell kérni, a­midőn száz liternél több szesz gazdasági célokra szükségeltetik. Egy panasz sem hangzott fel az iránt, hogy a kormány visszaélt volna diskrecionális hatal­mával ; ez intézkedés sem fog a közönség zaklatásá­val járni. A gazdáknak nem adható meg a szesz be­szerzésének adómentessége sem, mert ez sérelem volna a más foglalkozást űző lakosságra nézve. E kérdés megoldását a miniszter a törvényjavaslatban látja legcélszerűbben keresztül vive. Az italoknak egyik beszedési területről a másikra való átvitele tilal­mának elrendelésére magát feljogosítva nem érezhette, azért fordult a törvényhozáshoz diskrecionális felha­talmazás végett. A regále bérlők többsége most a köz­ségekből áll ki. Csatár Zsigmondi Azok is bérbe adják ki! Wekerle Sándor pénzügyminiszter. Az igaz, hogy a községek egy része nem kezeli a regále-jöve­­delmet, hanem bérbe adja. Intézkedéseiben nem ju­tott még el odáig, hogy ezt megtiltsa. A bérlők nagy része mégis a községek s­s úgy igyekezett intézkedni, hogy a bérlő s a közönség érdekei meg legyenek védve. A szilvórium hektolitere például nem lehet drágább 40 forintnál. (Polonyi Géza közbeszól.) A minisztér­ium­ért oly minősített szilvóriumot minő p. o. a szirmiai, a­milyennel talán Polonyi képviselő él. (Derültség.) A közönséges pálinka áremelkedésé­nek határa a minősített szesz ára leend, a­melyen túl azzal menni nem lehet. Vázolja azon adminiszt­ratív intézkedéseket, melyek a gyakorlati igényeknek megfelelnek. A sósborszeszre térve át, most folynak tanács­kozások a közegészségügyi tanácscsal az iránt, hogy a borszesz italnak, vagy gyógyszernek tekintendő-e E szerint fogja a törvény intézkedését megtartani, vagy elvetni. Ha erre vonatkozó célszerű indítvány nyúj­­tatnék be, ő nem fogja visszautasítani. A csemege­borra áttérve, bortermelők kívánták, hogy legalább az ! Mi haszna a letűnt éveknek, mi a jöven­dőknek ? Ürességet éreztem szívemben. A múlandó­ság lehe meglepett. Küzdelmet, vágyakat, ambí­­ciót, mindent oly nevetséges apró erőlködésnek láttam, mi nem érdemli meg, hogy az ember leéljen még egy sor sötét, rozsdás évet. Feledni vágyom. Jöjj hát dévaj fantázia, jöjj mosolygó ébren álmodás, boríts be arany ködöddel lélek tavasza, hangulatok hajnala, képzelet. Jöjj és vezess. Vigy, sodorj magaddal, ra­gadjanak el gomolygó rózsás hullámaid, szédíts, részegíts, feledtess, emlékeztes ... Ah, mily gyönyör a könynyűség, a sza­badság e mámora. A tér fogalma megszűnik számomra. Egy percben a puszta napsugaras ragyogásában fürdöm. Azután a tölgyerdő arany­zöld lombjai alatt bolygok. Majd a tenger part­ján álldogálok s hallgatom a kék hullámok csön­des zúgását, szívom az olajerdők édes illatát. Tovább, tovább. A remegő emlékezet biro­dalmába . .. De mi ez ? Aranypatak, ömlő napfény vagy sárga kalászhullám ? Egy piros szegfű úszik e ragyogó valamin, mely az én szegény szemei­met szinte megvakítja. Oly ismerősnek tetszik s még sem tudok rá emlékezni. E percben egy kedves hang csendül meg dévajan. Ez a hang drága volt egykor nekem, a bohó első szerelem idejében. — Miért néz oly merőn rám ? asztali borra nézve ne adjanak privilégiumot hanem hagyjuk meg a bortermelőknél. Kéri a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Koranszky Nándor kijelenti, hogy szívesen hozzájárul minden olyan intézkedéshez, a­mely azt a két célt tartja szem előtt, hogy egyfelől a visszaélé­sek megakadályoztassanak, másfelől pedig, hogy az egyik italmérési körzet a másik italmérési körzetnek természetes jövedelmeit ne csonkítsa. (Élénk helyes­lés balfelől.) Ámde, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem ez a célja, vagy legalább nem kizárólag ez, azt maguk a törvényjavaslat intézkedései igazolják. (He­lyeslés balfelől.) Mert vajjon mi köze van a vissza­élésekhez annak, hogy a szeszfogyasztás, ezen tör­vényjavaslat szerint, egy esetnek, t. i. a mezőgazdák által használható adómentes szesznek kivételével mo­nopóliummá tétessék ? (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Vagy mi köze van a visszaélésekhez azon rendelke­zésnek, hogy egy hltten alóli bor és sör csak az adó megtérítése mellett vitethetik be egyik körzetből a másikba ? (Igaz! úgy van! balfelől.) Ezeknek az in­tézkedéseknek a célja és rendeltetése csak az lehet, hogy a regátebérlőknek a jövedelmei fokoztassanak. (Úgy van! balfelől.) fokoztassanak egyfelől azon szi­gorú intézkedések által, a­melyek a szeszfogyasztást úgyszólván monopóliummá teszik, másfelől pedig az adónak azon kiterjesztése által, hogy ezentúl a bor és sör után is egy hitren alóli mennyiségben, az adó minden­, által szintén megtérítendő leend, ha az az egyik körzetből a másikba átvisetik. (Úgy van­­ balfelől.) A mezőgazdák érdekében tett kivétel nem egye­zik meg a teherviselés egyenlőségének elvével. Ha­sonló természetű azon intézkedés is, mely szerint, a­ki bort vagy sört 100 literen aluli mennyiségben egy más körzetben vásárol be, köteles az adót megfizetni, ellenben a­ki tehetősebb és vagyonosabb és 100 li­teren felüli mennyiségben vásárolhat, az ezen adóte­her alól egészen ki van véve. De rendkívül súlyos intézkedés, az is, hogy a mezőgazdák kivételével, bárki csak oly szeszt használhat és fogyaszthat, a­melyet ő az italmérési jog haszonbérlőjétől nyerhet. Ez, a monopóliumnak leggonoszabb fajtája. (úgy van! Úgy van! balfelől.) Lehet intézkedéseket keresni ,és találni arra, hogy azon célok, melyek a miniszter szemei előtt lebegnek, talán sokkal tökéletesebben éressenek el, mint a javaslat által. És ha e célokat elérhetjük oly törvénynyel, a melyből ily súlyos in­tézkedések ki fognak záratni és a melyben az ország­nak kevésbbé műveit közönségét nem teszszük ki annak, hogy egyes helyeknek regálebérlői, talán a pénzügyi közegekkel egyesülve és azokkal egyesül­ten a népet valóságos kizsákmányolásra használják. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) akkor nem te­het egyebet, mint azt, hogy arra kérje a miniszter urat, hogy miután a törvényhozási működés napjai meg vannak számlálva , a törvényhozásnak ma már természetszerűleg nincs meg az a temperamentuma, hogy ily javaslattal behatóan foglalkozhassál egyez­zék bele, hogy a törvényhozás e javaslatot minden részeiben megfontolhassa és azért ajánlja Gaál Jenő indítványának elfogadását. (Helyeslés a bal- és szél­sőbaloldalon.) Szederkényi Nándor helyteleníti, hogy ily fontos törvényjavaslatot most nyújtanak be, a midőn tárgyalására idő nincsen. A minisztert nem általános _______________________3 — Azon tűnődöm, hol láttam én ezt az aranypatakot ? — Miféle aranypatakot ? Hát nem látja, hogy ez az én hajam? Ezzel az aranyfürtös fej bársonyos arcocs- bu­kájával felém fordulva és suttogva kérdé: — Elhozta ? — Mit? — Tudtam, hogy megint elfelejti. Gyö­nyörű udvarló, mondhatom. Menjen, haragszom Most már nem látok egyebet két durcár vállnál, egy gömbölyű, fehér és szintén durcás nyaknál és a ragyogó aranypataknál, mert hátat fordítottak nekünk. — De legalább azt mondja meg, mit kel­lett volna elhoznom ? Kérlelem a haragos válla­­kat és nyakat. — Mintha nem tudná?­­ — Esküszöm, nem is sejtem. A bársonyos, bűvös arcocska erre vissza­fordul felém és titokzatosan súgja fülembe: — Hát a Karthausit! — A Karthausit! kiáltottam föl, mert eszembe jutott, hogy mikor eltávoztam végleg hazulról, ezt a könyvet megígértem a bársonyos arcocskának, de már nem válthattam be ígé­retemet. — Csitt .... ne olyan hangosan .... tudja, hogy a mama megtiltotta a Karthauss ol­vasását ... De barátom, most arra feleljen, hol volt tegnap este ? — Tegnap . . . dadogtam. Tegnap a „Vi­rágcsokorban“ voltam.

Next