Pesti Hírlap, 1890. augusztus (12. évfolyam, 210-240. szám)

1890-08-01 / 210. szám

Budapest, 1890. XII. évf. 210. (4167.) szám. Péntek, augusztus 12 Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — Icr. Félévre . V . . 7 » — » Negyedévre .. . 3 » 50 » Egy hóra. 7 . . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, Illér-utca ’. ss, földszint, hová az e­lőfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők.Pesti Hírlap ' ■­­ 1 ( ‘­­ / POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Wdárestsi, návor-utca 7. n., I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemén­y intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Co. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Mária Valeria esküvője. A szép és nemes szivü királylány eskü­vőjéhez, a ki ma Ischlben szive szerint válasz­tott vőlegényének örök hűséget esküdött, a ma­gyar nemzet áldását küldi. Mária Valéria főhercegnő magyar földön született s őt mindenkor szorosan a magunké­nak tartottuk. Gyermeksége s első nevelése gyön­géd emlékei is országunkhoz, népünkhöz és szivünkhöz kötötték. Menyasszonyi koszorúját nem mi tettük ugyan fejére, de a királyi nő szivéhez első jogot tartunk, a mint méltán jogot tarthat ő is daliás férjével együtt a magyarok szivére. A mint örömkönyeinket vegyitjük azon könyek közé is, a melyeket királyunk és királynénk, a megpróbáltatás amaz iszo­nyú ideje után, ma először hullatott, legfiatalabb gyermekük boldogságától megindulva. Kisérje áldás mindenhova a fiatal királyi hercegi párt s kisérje nemzetünk szeretete, mely a magyar földön mindig készen tartja otthonu­kat, ha egykor közénk jönnének, vagy földünkön óhajtanának megtelepedni. A fejedelmi nászról következő távirati tudósí­tásunk ad számot: Isehl, fül. 31. Soha fejedelmi hölgy, kinek atyja oly hatalmas dynasztia feje, annyira egyszerűen nem ülte meg menyegzőjét, mint Mária Valéria főhercegnő. Itt vezette oltárhoz szive választottja a Salz­­kammergut kies fürdőhelyén, melyhez annyi kellemes emléke fűződik az uralkodóháznak. Igazi családi ünnep volt ez a menyegző: a királyi ház összes tagjainak és a legközelebbi feje­delmi rokonoknak jelenléte azonban kiválóan ünnepé­lyes jelleget kölcsönzött az esküvőnek és az udvarok­nál szokásos pazar pompa kifejtését teljesen mellőz­­hetővé tette a táj nagyszerűsége s az a szívélyes részvét, melyet úgy a városi, mint a vidéki nép ta­núsított, a mint messze földről összesereglett, hogy megéljenezze a főhercegi párt. Gyönyörű verőfényes napra virradt ma Ischl. Már a kora reggeli órákban hullámzott az ünne­­piesen öltözött közönség a gyönyörűen feldíszített utcákon, melyek során az összes ablakok már nyolc órakor tömve voltak nézőkkel. Különösen szembe öt­lött a színházi épületnek és néhány szállodának va­lóban gyönyörű díszítése. Az utak mentén, a­melye­ken a lakodalmas menet elvonulandó volt, már nyolc óra után elhelyezkedtek a sorfalat képező bányászle­­gények, halastyánok és erdészeti alkalmazottak csi­nos egyenruháikban és az ad hoc felállított, kevés számú és ezért annál kapósabb tribünök már ez idő­tájt teljesen el voltak lepve a kiváncsiak töme­gével és egyetlen talpalatnyi hely sem állt üresen többé rajtok. A templomban a közönség, mely csak belépti jegy előmutatása mellett bocsáttatott be, már igen korán gyülekezni kezdett, hogy lehetőleg jó helyre tehessen szert. A padokat nagyrészt hölgyek foglal­ták el elegáns utcai öltözékekben, kalapban. Az első padokban jelen voltak Schlauch Lőrinc püspök, báró Gatly táborszernagy családjával, Schmerling lovag a legfelsőbb törvényszék elnöke, báró Bezecny főinten­dáns családjával, Donajewski és Falkenhayn minisz­terek családjaikkal, b. Inkey Nándorné családjával, Joly és Larisch altábornagyok, Mérey hitelintézeti el­nök családjával, gr. Csekofsics Endre családjával, Bus­bach és báró Salmon képviselő, Brunswick grófné, Chotek grófnő, Chorel grófné, Dezasse udvarhölgy, Ditriehstein hercegné, Dessewffy grófné, Derecsényi báróné, Eigner tartományi főnök, Genobte udvari tanácsos, Goldschmied főkonzul, Harrach grófnő, Zichy-Redern grófné, Westenholz főkonzul, Win­dischgrätz-Nostitz hercegné, Westermayer bank-igaz­gató, Wägerer udvari tanácsos neje, Walcher tá­bornok, Weber báróné, Villaviccensio grófné, Vre­­cour grófné, Sturdza hercegné, Schey báróné, Schenk báró, Taxis Róza hercegné, Springer báró, Smerda altábornagy, Sailern-Stark grófné, Széchenyi-Grünne grófné, Schmidegg grófné és leánya, Scholay báró, Mallovetz báró, Potoczky gróf és neje, Paar Mária grófnő, Rolshausen báróné, Revertera grófné és leánya, Raymont báróné, Rüdt alezredes és neje, Schultesz osztálytanácsos, Scharinger tábornok neje, Khevenhüller-Herberstein grófné, Königsegg-Rottenfels grófné, Mitter osztálytanácsos, Majtényi-Bittó báróné és a fürdőközönség jobb osztályaihoz tartozók. A sajtó számára a főudvarmesteri hivatal a kórust tar­totta fenn, a­honnan az egész templomot át lehe­tett látni. 1­50 ischli pár népöltözetben állott sorfa­lat a templomban. A fölvonulás. 9 óra 30 perckor érkeztek meg ide az uralko­dóház vendégei Gmundenből és Traunkirchenből és a pályaudvarból egyenesen a templomhoz hajtattak, hol ezen idő tájt már valamennyi meghívott vendég egy­­begyűlt és a részükre előre föntartott helyeket elfoglal­ták. Megjelentek: Mária Terézia főhercegnő, Ottó fő­herceg, Mária Josefa főhercegnő, Margit Zsófia fő­hercegnő, Mária Annunciáta főhercegnő, Erzsébet Amália főhercegnő, Lajos Viktor főherceg, Ferdinánd toscanai nagyherceg, Alice toscanai főhercegnő, Li­­pót Ferdinánd főherceg, József Ferdinánd főherceg, Péter Ferdinánd főherceg, Lujza főhercegnő, Mária Antonie nagyhercegnő, a toscanai nagyherceg özve­gye, Salvator Lipót főherceg, Blanca főhercegnő, Sal­vator Lajos főherceg, Albrecht főherceg, Erzsébet fő­hercegnő, Frigyes főherceg, Mária Terézia főhercegnő, Jenő főherceg, Vilmos főherceg, József főherceg, Klotild főhercegnő, Mária Dorottya főhercegnő, József Ágoston főherceg, László Fülöp főherceg, A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Habsburg-nászok. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A hetekig tartó előkészületek dacára, me­lyekkel az ischli menyegző díszének fokozásá­hoz járultak hozzá az udvar, a hatóságok, az egyesek, nem szembetünő-e, hogy ma már min­denütt józanabb egyszerűség érvényesül még az ily ritka fejedelmi ünnepélyeknél is, mint abban a barbárabb korban, mikor még az alattvalói hódolat fölkeltésének eszköze volt a kápráztató pompa, melylyel a trónok hatalmasai önmagu­kat környezték? Mennyivel nemesebb ízlés, még a koronás családokban is, a polgári élet oly fontos cselekvényénél, mint a házasság, megóvni a vallásos jelleg mély és egyszerű komolyságát, mintsem eszközül használni fel a kiváltságosság kevély hangsúlyozására, s a tömeg köznépiesebb ösztönei felébresztésére. Naiv és megkapó hagyománya volt a né­­met családoknak az a sokáig fentartott szokása, hogy a menyasszonynak m­ég a vőfélyek ruháit is magának kellett megvarrnia. Idő természete­sen elég volt rá, mert a régi eladó lányok nem siettek úgy a férjhezmenéssel, mint ma. De a lakodalmak sem állottak egyébből, mint evés, ivás és lakmározásból, még az uralkodó csalá­doknál sem, s régi krónikások emlitnek egy fe­­jedelmi menyegzőt, hol csupán juh 1130 darab, bárány és kecske 1537 darab, ökör 333, borjú 490, lúd 12,000, csirke 40,000 s pulyka 684 fogyott el sok egyéb apróságon kívül. Az etikette későbbi találmánya az euró­pai udvaroknak. A vetélkedés, a rangelsőbbség hozta létre s a nimbusz, a melyet tőle kölcsön­zött a dynasztiák tekintélye, alkalmas volt a kegyeletes áhitat egy nemének felkeltésére a népek képzelmében. Minden ragyogó pompaki­fejtésnek, melyről nagy udvari ünnepélyek leírá­sában hallunk vagy olvasunk, ott rejlik mélyen a politikai érdek is, melynek hatalmi céljaira eszközül szolgált. Innen az a tarka-barkaság, mely a régi udvari szertartások pazar költséges­ségét emelte. I. Lipót és József alatt a császári udvar­nál divó spanyol etikette tetőpontját érte. Csak egy példát arra, hogy milyen szigorúan értel­mezték az udvari szertartásokat ez időben. Mi­kor a későbbi lengyel király, Frigyes Ágost szász herceg Bécsben időzött, a tiszteletére ren­dezett lakomák egyikén valaki poharat emelt a császár legidősb fia, József római király egész­ségére. Frigyes Ágost a toaszt alatt ülve maradt helyén s azután is, hogy az asztalt elszedték, minden teketória nélkül elkeveredett a többi vendégek közé. Hanem a szertartásmester ész­revette ezt, s a herceghez lépve, körülményesen megmagyarázta neki, hogy rettentőn vétett az etikette ellen először abban, hogy a Józsefre mondott pohárköszöntő alatt nem emelke­dett fel féltestével, másodszor pedig, hogy az asztal szétbontása után nem maradt elég ideig a császár háta mögött állva. De hát az az idő volt az, a­mikor az eti­kette uralkodott az udvarok egymáshoz való viszo­nyán, a­mikor a diplomáciának nem volt fonto­sabb tárgya, mint az államfők hiúságának le­­gyezgetése. A pfalzi udvar osztrák követétől például megkövetelte a választó­fejedelemné, hogy nejével kezet csókoltasson neki, mivel a francia követ is csak azon feltétel alatt volt hajlandó nejét hasonló hódolatra szorítani, ha a császári követ nem fog e tekintetben kiváltságot élvezni. Egész jegyzékváltások folytak a felett is, meg lehet-e engedni a darmstadti őrgrófnak, hogy tekintettel a jelentékeny költségekre, I. Ferenc halála miatt ne öltöztesse egész cseléd­ségét gyász k­vretbe, hanem legyen elég, ha saját személyére, családjára és tanácsosaira nézve kötelezővé teszi a gyászt, és hat héten át húzatja a harangokat a tartomány területén. Elképzelhető, hogy a fejedelmi nászok is ez időben a mieinket messze túlhaladó pompá­val és ceremóniákkal mentek végbe. Tanúja en­nek I. Lipót császár menyegzője a spanyol her­cegnővel 1666-ban, mely egész sorára nyújtott alkalmat a legragyogóbb ünnepélyeknek. Fényes operaelőadás nyitotta meg az ün­nepségek sorozatát a császári operaházban, mely­nek címe: „II pomo d’oro“ (az arany alma) volt, s tárgya az ismert mythos arról az almáról, melyet Eris, a viszály istennője dobott a többi istennő közé. Oly nagy híre volt az előadásnak, hogy egy 1668-ban megjelent könyv: „II pomo d’oro, feste teatrale, rappresentate in Vienna“, címmel, 107 lapon, huszonnégy nagy folio terje­delmű rézmetszetben mutatta be a díszítések. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next