Pesti Hírlap, 1890. augusztus (12. évfolyam, 210-240. szám)

1890-08-01 / 210. szám

1890. augusztus 1. PESTI HÍRLAP A­mint az esketés be volt fejezve, Má­ria, Valéria főhercegnő kezet csókolt szülei­nek, a­kik megcsókolták leányukat. A király és a királyné zokogtak. A vőlegény szülei megölel­ték és megcsókolták menyüket és fiukat. A király és a királyné hasonlóképen átölelték és meg­csókolták végüket Salvator Ferenc főherceget. Harsogó orgonaszó mellett hagyta el azután a nász­nép a templomot. A menetben legelői mentek ő felségeik, őket követte az új pár, azután a vőlegény szülei, erre Fe­renc Ferdinánd főherceg Karolina főhercegnővel, Fer­­dinánd főherceg Erzsébet bajor hercegnővel, Salvator Albrecht főherceg Auguszta bajor hercegnővel és Mária Immaculata főhercegnővel, György herceg Amá­lia hercegnővel és Erzsébet főhercegnővel, ezután a többi főhercegek és főhercegnők és a kíséretek. A legmagasabb és magas vendégek lépésben a gyógyteremhez kocsiztak, miközben a közönség közt levő magyarok élénk éljenekkel üdvözölték őket. A többi meghívott vendégek a te­mplomtól hosz­­szú kocsisorban az ,,Erzsébet“ fogadóba hajtattak, a­hol három étteremben 106 személy számára marsall­­dejeuner-re volt terítve. Az asztalfőknél az illető leg­magasabb udvari méltóságok foglaltak helyet. A villásreggeli, 1OV2 órakor az uralkodóház tagjai és rokonai a gyógyteremben menyegzői lakomára, dejeuner dina­­tok­­ ra gyűltek össze. Az asztal, melyen 63 nehéz arany­ból álló teríték valóban pazar fejedelmi fénynyel volt elrendezve, gazdag virágdíszben pompázott. A gáz­csillár minden egyes égőjébe gyönyörű friss virágok­ból készült csokor volt elhelyezve. Az asztal egyik hosszoldalának közepénél ült az új pár: Salvator Ferenc főherceg és Mária Valéria főhercegnő, a­kiktől jobbra ő felsége a király, balra ő felsége a királyné foglaltak helyet. A királyné mellett Salvator Károly főherceg ült, a király mellett Mária Imma­culata főhercegnő. Az új párral szemben Stefánia fő­hercegnő, a trónörökös özvegye és Károly Lajos fő­herceg ültek. Részt vettek továbbá a dejeuner-n: Erzsébet Mária főhercegnő, Mária Terézia főhercegnő, Ferenc Ferdinánd estei osztrák főherceg, Ottó főher­ceg, Mária Jozefa főhercegnő, Ferdinánd főherceg, Margit Zsófia főhercegnő, Mária Anunciata főher­cegnő, Erzsébet Amália főhercegnő, Lajos Viktor főherceg, Ferdinánd toskanai főherceg, Alice toska­­nai főhercegnő, Lipót Ferdinánd főherceg, József Ferdinánd főherceg, Péter Ferdinánd főherceg, Lujza főhercegnő, Mária Antónia nagyhercegnő, a toska­nai nagyherceg özvegye, Salvator Lipót főherceg, Blanca főhercegnő, Salvator Albrecht főherceg, Karolina főhercegnő, Mária Immaculata Rainer fő­hercegnő, Salvator Lajos főherceg, Albrecht főherceg, Erzsébet főhercegnő, Frigyes főherceg, Mária Terézia főhercegnő, Jenő főherceg, Vilmos főherceg, József főherceg, Klotild főhercegnő, Mária Dorottya főher­cegnő, József Ágoston főherceg, László Fü­löp főher­ceg, Ernő főherceg, Zsigm­ond főherceg, Rainer főher­ceg, Mária főhercegnő, Henrik főherceg, Ernő Ágost cumberlandi hg., Thyra cumberlandi hercegnő, Mary hannoveri hercegnő, Lipót bajor hg., Gizella bajor hercegnő, Erzsébet bajor hercegnő, Augusta hajoz hercegnő, György bajor hg., Konrád bajor hg., Ká­roly Tódor bajor hg., Mária Jozefa bajor hercegnő, Amália bajor hercegnő, Mária Terézia Württemberg­ hercegnő­, Izabella württembergi hercegnő, Robert Württemberg­ hg., Adolf nassaui hg. Dejeuner dinasoire. Ischl, le 31. Juillet 1890. Potage á la Reine. Petites croustades d’écrevisses. Filet de boeuf à la jardinière. Escalope:­ de poulardes, pointes d’asparges. Truttes à la mayonnaise en béremé. Mr.cadonne de fruits à la gelée. Glaces, Dessert. * vége volt az ,,Erzsébet“ fogadóban tartott marsall­­ebéd­nek is, a melyre Weinmayr esperes, ki annak idején a megboldogult Rudolf trónörökösért nem akart misét mondani, nem volt meghiva. Az elutazás. Az indóházban a bucsuzás jelenetei igen ér­zékenyek voltak. Fél 1 órakor a Traunkirchenből és Gmundenből átjött magas vendégek ismét visszautaz­tak. A hölgyek felöltőket vettek föl, többen porköpe­­nyeget. Az 1A­a órakor Bécsbe induló udvari különvo­­n­okhoz az ezzel elutazni szándékozók, kik időközben átöltözködtek, korán megjelentek a pályaudvarban, hol hosszú ideig csevegtek és társalogtak együtt. Ottó főherceg melegen elbúcsúzott nejétől, ki Károly Lajos főherceg családjával a második vonattal rövid időre Gmundenbe utazott. Egyik udvarhölgy elkésett s csak a vonat elrobogása után érkezett meg a pályaud­varba. A legélénkebb érdeklődést a fiatal pár el­utazása keltette, kik 2 órakor hosszas, fájdalommal vegyült bucsúzás után váltak meg szüleiktől. Az uj pár legkellemesebb meglepetésére értük a villába egy uj fogat gördült elő: a király ajándéka; az egész kocsi egy nagy virágkosárhoz hasonlított, melynek összes kontúrjai virágokkal voltak szegélyezve, a lám­páit virágkoronák borították, a lovak havasi gyopár­ból készült koszorúkkal voltak felbokrétázva. Mária Valéria főhercegnő, ki egyszerű kék-fehér pettyes ruhában és piros díszítésű kerti szalmakalapban je­lent meg, a kocában vőlegénye jobbján foglalt he­lyet; az örömrivalgó közönség felé könytől nedves szemekkel folyton köszönetét intve, kocsizott az ifjú pár minden kíséret nélkül az ebenseei után Offen­­see felé. A császári villában az új pár elutazása után még két óra hosszat együtt maradtak Stefánia fő­hercegnő leánykájával, Erzsébet főhercegnővel és Lipót bajor herceg egész családjával, kik egy ideig még itt fognak maradni. Miklós Emánuel bajor herceg családjával 5 órakor utazott el. Lajos Viktor főherceg itt maradt. A király ő felsége rendeletére délután az ösz­­szes udvari hivatalnokok a „Post“ szállodában ünne­pélyesen megvendégeltetek. Európa összes udvaraitól ma szívélyes üdvöz­letek érkeztek. Gróf Kálnoky, gróf Szapáry és gr. Taaffe miniszterek csak holnap utaznak el. A mai nap ünnepségei a színházban rendezett díszelőadással értek véget. A színház zsúfolásig meg­telt díszes közönséggel. A vak költő és hajdani szí­nész, Jaritz „Alpenrosen von Ischl“ című alkalmi­ ­ n­­emzetgazdaságtani értekezéseket adott ki, s kit Mária Krisztina főhercegnővel való eszményi ba­rátság halhatatlanná tett a női szív történe­tében, valójában sohasem volt boldog. Rejtélyes bánat borongott kedélyén s a kiváncsi bécsi tár­saság tudni vélt egy más férfi iránt való szerelméről, a mely miatt nem szí­vesen vált meg hazájától. De ez regényesebb a regénynél. Minden arra mutat, hogy Mária Iza­bella gyöngéden szerette férjét s József azt vi­szonozta, elannyira, hogy utolsó betegsége alatt egész haláláig nem mozdult el ágyától, s mikor elvesztette őt, egy ideig visszavonult a világtól is s feltett szándéka volt, sohasem nősülni többször. Tény, hogy József második házassága Jo­zefa bajor hercegnővel csakis a politikai meg­fontolás ténye volt, s azzal csupán a bajor ud­var szünetlen előterjesztéseinek engedett, me­lyekben egy ily összeköttetés előnyeit s a bajor hercegnő ritka szép tulajdonságait a legcsábí­­tóbb színekben ecsetelte. Hanem azért nagyszerű volt József máso­dik házassága is 1765-ben a bajor hercegnővel. A főünnepélyességek Schönbrunnban mentek végbe, a bécsi Burgban csak a császárné költ­ségére kiházasított s a Szent István-templomban összeadott 25 polgári párt fogadták. Százötven forintot kapott mindenik s azonkívül 50 irtot külön a lakodalmi költségekre s végre erre megrendelt bérkocsikban szállították mindegyikü­ket haza. 1808-ban Ferenc császárnak harmadik ne­jével, Mária Ludovikával való fényes menyegzője adott alkalmat a Lipótrend megalapi­Az egyszerű, minden pompa mellőzésével ren­dezett menyegzői ünnepély, a­melyre azonban mind­azonáltal rendkívül komplikált nagy apparátust kel­lett mozgásba hozni, minden legkisebb hiba vagy zavar nélkül folyt le. A nagy tolongás dacára sehol az egész napon át egyetlen baleset sem fordult elő. A templomba menet alkalmával a menyasszonyi bokréta vbr.hama­­radt ugyan, de még idejekorán elhozták. Általános feltűnést keltett a menyasszony ön­kéntes, spontán odafordulása és meghajlása szülei felé, midőn az esketést végző püspök kérdésére az igen szót kimondta kellemetlen hatást gyakorolt Coppelbauer püs­pök beszéde, ki mindig csak Felső-Ausztriáról be­szélt, mintha Ausztria és a monarchia nem is létez­nének. Az uralkodó pár heves zokogása az esküvő után mélyen megindította az egész közönséget. A gyógyteremben, hol az uralkodó család tag­jai és rokonai menyegzői lakomára, dejeuner dina­­tok­­ra gyűltek össze, az új pár mindenfelől meleg üdvözlésben részesült, kik aztán köszönetül a roko­nok mindegyikével kezet fogtak. A dejeuner alatt ő felsége nem mondott felköszöntőt, hanem az első po­hár champagninál az új párral poharat kocintott. Az asztalon igen nagy számban levő bonbonier­ ek, való­ságos remekei az udvari cukrászatnak, az ifjú pár arc­képeivel voltak díszitve. 12 óra után asztalt bontottak. Ugyanez időtájt fájára. Valódi bőség szaruja volt a me­nyegző, honnan százankint hullottak a rendje­lek, elmek, méltóságok és hivatalok a szeren­csés kiválasztottakra. A fiatal császárnét híressé tette a vadászatban való ügyessége, de a féltékeny­ség rohamai, melynek tárgyát még a császárnő leánykori emlékei szolgáltatták, felhőssé tették a házasságnak kezdetben oly biztató egét, s a csá­szárnénak 1816-ban történt elhalálozása alkal­mat adott Ferenc császár negyedik házasságára is a bajor Karolinával, a vastag és elhízott württembergi király elvált nejével, kivel a csá­szár még a bécsi kongresszus napjaiban ismer­kedett meg. Soha azonban szomorúbb véget nem ért lakodalmi ünnepély, mint a­mely Mária Lujzát, Ferenc császár leányát kötötte össze Napóleon­nal. A házasság Bécsben prookrácia útján tör­tént, a távollevő vőlegényt Károly főherceg he­lyettesítette. De Parisban az ünnepélyek tovább folytak s nem sejtett gyászos véget értek. Junius 2-án ugyanis Schwarzenberg herceg fényes bált rendezett párisi palotájában a császári pár tisz­teletére s ez alkalomra kertjében óriási termet emeltetett fából, mely belől finom könnyű szö­vetekkel volt elegánsan drapirozva s tündériesen kivilágítva. Tizenegy órát ütötte. Napóleon a terem közepén állt, nézve a táncot. Mária Lujza ud­varhölgyeitől környezve egy magasabb emelvé­nyen társalgott Schwarzenberg herceggel. Ekkor a falfüggönyök egyike véletlenül tüzet fogott s bár egy testőrtiszt rögtön észrevette és mindent elkövetett, hogy elfojtsa a tüzet, nem akadályoz­hatta meg, hogy az gyorsan tovább harapózzék s pár pillanat alatt az egész terem­ lángban álljon. Lehetetlen leírni az akkor támadt zavart. Schwarzenberg herceg első volt, a ki Napóleon oldala mellett termett, kit már legközelebbi em­berei, első pillanatra árulást sejtve, védeleg vettek körül. A herceg figyelmeztetésére a csá­szár nyugodtan vezette ki Mária Lujzát a kert­ből s pár pillanat múlva teljesen biztonságban érezték magukat. Nem úgy a többi vendégek. Számos áldo­zat füstölgő holtteste borította a nagy katasztrófa színhelyét. Schwarzenberg herceg fiai is alig tudtak megmenekülni. Schwarzenberg Paula her­cegnő pedig áldozatul esett önfeláldozó hősiessé­gének, a­melylyel leányát, Paulát akarta meg­menteni. Másik leánya, Eleonóra hercegnő, már túl volt a veszélyen. Szerencsétlenségre, egy le­szakadó gerenda elválasztotta a menekülő anyát leányától, s míg az szerencsésen kiszabadult, a kétségbeesett anya leánya keresésére visszarohant a lángtengerbe, s ott veszett. Tetemét nyakán viselt arany láncáról ismerték fel, melyen szív alakú kristály medaillon függött fiai hajfürt­jeivel . . . Fény és árny, szerencse és balvégzet ösz­­szefolynak a régi híres nászünnepélyek e mindjob­ban elmosódó rege­­körében, melyekről ma már csak hallomásból rebesgetnek a késő utódok. Vajha ne jutna más mint fény annak a frigy­nek osztályrészéül, melyre most adta áldását népek milliója az isghli egyszerű kápolna falai között. _________________________ 3

Next