Pesti Hírlap, 1890. augusztus (12. évfolyam, 210-240. szám)

1890-08-31 / 240. szám

2 ezüstmennyiséget apasztani akarja egy ideig, míg az arány az ezüst és arany közt ismét konsolidálódik. Alig emelkedett ez a javaslat törvényes erőre, máris emelkedett az ezüst ára az egész világon, minek következtében búzatermelőink azt, mit a gabonaárak londoni emelkedése által nyerni látszanak, az agrp leszállása által jóformán elvesztik. Ez a tényállás. Nagyobb kérdés, lesz-e az amerikai intézkedésnek állandó sikere, nemcsak azért, mivel az ily ezüstvásárlás végtelenig mégis lehetetlen, de még azért is, mert Ausztráliából megerősítik a hírt, hogy ott oly ezüsteret nyitottak meg, melynek gazdagsága még a nevadai és montanai bányák gazdagságát is jóval felülmúlja. Azon hatszáz eredeti részvénynek ára, melyre eredetileg száz fontot, tehát ezerkétszáz forintot fizettek be, annyira felszökött, hogy most mindegyikért százezer fontot, vagyis egy millió kétszázezer forintot hiába kínálnak. Az ezüstnek túltermelése tehát mégsem csökkenik és az amerikai törvény mellett is az ezüst árhullámzása alig fog szünetelni. Valutánkat tehát már ezért is nehezen fogjuk rendezhetni. Pulszky Ferenc. Belpolitikai hírek. — aug. 30. A képviselőház őszi ülésszakának legelején benyújtandó miniszteri előterjesztések sorában lesz az Egyptommal kötött kereskedelmi szerződés becikkelyezése iránti törvényjavaslat. A kormány remélhetőleg abban a helyzetben lesz, hogy ugyanakkor letehesse a ház asztalára a Bulgáriával kötött kereskedelmi szerződés becikkelyezésére vonatkozó javaslatot, is amely nem csupán kereskedelmi, de nemzetközi polikai szempontból is jelentőséggel fog bírni. A törvényhozási felhatalmazás a kereskedelmi viszonyok ideiglenes rendezésére az említettük államokkal csakis a folyó év végéig lévén hatályban, a szóban forgó előterjesztések lehetőleg már október hó folyamában, mindenesetre pedig a költségvetési vitának kezdete előtt napirendre fognak tűzetni. A polgári ügyekben való szóbeli eljárás tervezetének a megtartott enqueteen nyilvánult nézetek tekintetbe vételével történt átdolgozása immár rendelkezésére áll, mint értesülünk, a Budapestre visszaérkezett igazságügyminiszternek. Mint halljuk, ezen átdolgozott előadói tervezet szeptember hó folyamán újabb enquete elé fog terjesztetni, úgy, hogy a véglegesen megállapított nagyfontosságú törvényjavaslatot az igazságügyminiszter valószínűleg már az ülésszak elején benyújtandja. Ha a képviselőház tanácskozásainak rendje megengedi, s nevezetesen, ha az igazságügyi bizottság előkészítő tárgyalásai nem vesznek túlságosan hosszú időt igénybe, úgy e javaslat még a jelen év folyamán ki fog tűzetni a képviselőház napirendjére. A minisztertanács, melyet tegnap a miniszterelnök elnöklete mellett tartottak, kizárólag az 1891-iki költségelőirányzattal és azokkal a differenciákkal foglalkozott, melyek az egyes tárcákra vonatkozólag a pénzügyminiszter és az illető szakminiszterek között felmerültek. A tanácskozást ma több órán át folytatták s még hétfőn is folytatni fogják. A budget letárgyalása után a miniszterek előterjesztései kerülnek sorra , köztük a közigazgatási reformok keresztülvitelében követendő alapelvek, melyeket a belügyminiszter dolgozott ki, valamint a kereső.miniszter javaslata arra nézve, hogy a magyar kormány mily álláspontot foglaljon el az osztrák-magyar Lloyddal fennálló szerződés felbontása körül. Az elkeresztelések ügye, a P. Lloyd biztosítása szerint, nem került szóba és aligha is fogják szóba hozni, minthogy nincs rá ok, hogy eltérjenek attól az állásponttól, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter foglalt el sokat emlegetett rendeletében. A jövő évi költségvetés október 2-án fog a képviselőház elé terjesztetni s előreláthatólag az országgyűlés érdemleges tanácskozásainak első tárgyát fogja képezni, úgy, hogy bizton várható, hogy a jövő évi költségvetés már a folyó évben lesz legfelsőbb szentesítés elé terjeszthető. Cseh lap a szélsőbal viszályairól. A prágai „Politik“ vezércikkben foglalkozik a magyar szélsőbal "viszályával és a „Szent Kossuth-napi“ (így nevezi Lajos napját) programotokkal. Azt mondja, hogy egy új kiegyezésnek, Ugrón recipéje szerint, meg volnának a maga jó útjai. „Azt hiszszük — írja a nevezett ó-cseh lap — kimondhatjuk, hogy amint a dolgok most állanak, a perszonálunió behozatalában a Lajthán innen ha nem is megváltást, de bizonyosan könnyítést látnának.“rinek, gyöngédnek tartottam és, ime, kisült, hogy valóságos macskatermészete van. Kegyetlen. Péter. Én ? Mama. Nem is én. Hanem most számoljunk. Mondja, hogy lehetett ön olyan igen-igen gonosz vagy visszaélni egy ártatlan, tapasztalatlan gyermek meggondolatlanságával ? Hiszen nem volt az semmi más, mint meggondolatlanság ? Péter: De nagyság, én nem tudom miről van szó. Mama (megfenyegeti): Na, na. Olyan kedves, olyan gavallér, olyan szeretetreméltó ember, mint ön, nem fog álarcot ölteni. Ugye, őszinte lesz ? Hiszen ön, ha akarja, játszhatik velünk, mint a gyermekekkel szokás. Na, azt, hogy oly okos ember, és hogy szellemi tekintetben nagy fölényben van, nem fogja éreztetni velem. Péter (elégedetten mosolyogva): Nem, ígérem. Mama. De azután meg is kell ám ezt tartani. (Szünet.) ügy. Most nézzen a szemembe és mondja, mi történt azzal a rózsával ? Péter (jámborul). Miféle rózsával ? Mama. Lássa, ez nem szép. Teszi magát, mintha semmiről sem tudna semmit és engem is zavarba hoz. Feleljen, mi történt azzal a rózsával? Péter (igen komolyan). Nem tudom, miről van szó. Mama. Mert nem akarja tudni. Jó, hát majd elmondom én. Ön tegnapelőtt ide jött hozzánk, s a gomblyukában volt egy rózsa. A szalonban ketten voltak. Ön és Klárika. Egyszer, midőn ön távozni akart, észrevette, hogy a gomblyukából hiányzott a rózsa. Nos? Emlékezik már? Péter (derülten): Emlékezem. Én, tessék elhinni, még ma sem tudom, hogy hol van az a rózsa ? M a m a. (Hosszasan nézi Pétert és megfenyegeti.) Lássa, ezért mondtam én, hogy gonosz, kegyetlen ember. És ezért ismétlem most is, hogy szívtelen, gonosz ember. Péter (kétségbeesve): De nagyság, én nem értek semmit. M a m a. Tessék. Még most is adja a naiv, tudatlan fiatalt, pedig kitanult vén kópé, egy igazi Donjuan, aki örömet talál abban, ha egy leányt megkínozhat. Péter (elégedetten mosolyog): Mama. Ön meri mondani, hogy nem ért semmit ? Hát van önnek szíve, hogy abból az ártatlan kis dologból olyan nagy szomorúságot csinált nekünk. Péter (ijedten néz): Mama. Klárika egész este, egész éjjel sírt és még előttem is úgy szégyelte magát, hogy alig bírtam vallomásra bírni. Édes, kis gyermek ! Oh, Péter úr, ön nem is sejti, hogy milyen ártatlan, gyermekes kedélye van neki. (Duzzogva). És önnek volt szíve feldúlni a nyugalmát és megijeszteni engem is. Péter (félénken): De, kérem, én még mindig nem értek semmit. Mama (megfenyegeti): Mert nem akarja, mert fölényben érzi magát. Oh, maga gonosz. Meg vagyok győződve, hogy igen jól észrevette azt, mikor a gomblyukából kiesett a rózsa. És bizonyára látta azt is, mikor Klárika hirtelen lehajolt érette, s a keblébe rejtette azt. Önnek azonban ez nem volt elég. Nem elégedett meg azzal, hogy a szegény kis leány akaratlanul is elárulta ön előtt érzelmeit; nem elégedett meg azzal, hogy gyönyörködött zavarában, hanem még fokozta is a zavart. Elkezdett kutatni a rózsa után, kérdezte tőle, vájjon nem láttam-e ? És csak akkor hagyta abba a kérdezősködést, mikor az édes, kis tolvaj már majdnem sírni kezdett, azt hívén, hogy nagy, igen nagy bűnt követett el. Pétercsöndes elégedettséggel vigyorog). Mama. Ugye, nevet, ugye örül még most is ? Hát, látja, ez nem szép. Igaz, elismerem, hogy Klárika megfeledkezett magáról, hogy némileg illetlenséget követett el, de — én istenem — ezek a gyerekek olyan naivak. Megjelen előttük egy csinos, szellemes, megszeretni való fiatal ember és érdekli őket. Hallgatják bókjait, néznek a szemébe és észre sem veszik, mikor már szerelmesek. Péter (lesüti a szemeit): Mama. Gyermekes, de tiszta szívből fakadó érzelmeiken nem tudnak uralkodni, elárulva azt a nézésükkel, a pirulásukkal, a tettükkel. Hát, lássa Péter úr, az ilyet egy olyan nemes, minden izében férfias egyénnek, mint a minő ön, nem szabad észrevenni, és boszantási eszközül használni föl. Jól van, ön észrevette, hogy az a gyermek elárulta magát, s hogy öntől egy emlékkel akart bírni. Észrevette és ennyinek elégnek kellett volna lenni. Mi önnek egy rózsa? Egy emlék, amit ön eldobott volna, de amit nem is ön adott, hanem ő vettel. Önnek semmi, ő neki kincs, amit könyvbe présel, órákig elnéz és megcsókol. Péter (elragadtatva): Megcsókolta! ' Mama (szomorúan). Neki kincs és önnek semmi. Ö ábrándozik, remél és bizalommal tekint a jövőbe. Ön gúnyosan nevet, magában ir-: "-r- •- gigi PESTI HÍRLAP 1890. augusztus 31.’ ' A királyi palota plébániája. A budai királyi palota Szent Zsigmond-kápolnájában nagy ünnepélyeséggel holnap megy végbe az uj királyi palotai plébános, Vézinger Károly beiktatása. Az a plébánia, melyet az uj plébános elfoglal, Magyarországnak legelőkelőbb, de egyúttal legkisebb plébániája. Az udvari épületeken kívül még csak a József főherceg, a miniszterelnökség s a honvédelmi minisztérium palotája, a várszínház és a hadtestparancsnoksági épület tartozik hozzája, összesen hét ház, amelyben a hívők száma, beleértve az itt lakó udvari személyzetet, körülbelül 160-ra rúg. De azért a javadalom nem csekély, s a tanulmányi és vallásalapból nyer fedezetet. E mellett a palotai plébános az udvarhoz tartozó személyiség, akinek az udvar itt időzése alatt az udvari és templomi ünnepek körül jelentékeny szerepe van. A palotai plébánosi állás dignitás-számba ment már századok óta. A Szent Zsigmondról nevezett budai prépostság alapítása a tizenötödik század első felébe nyúlik vissza. IV. Károly római császár és cseh király igen nagy tisztelettel viseltetett a szentek ereklyéi s különösen Szent Zsigmond burgundiai király teste iránt, melyet Prága mellett Karlstein várában őriztek. Felesége Erzsébet fejedelemaszony a nehéz szülés veszedelmét ez ereklye buzgó tisztelése következtében kerülvén el, másodszülött fiát hálából Zsigmond névre kereszteltette. " Zsigmond, a későbbi magyar király, védőszentje tiszteletére 1424-ben a budai várban díszes templomot építettett, melyet társas káptalannal látott el. Mivel Zsigmond udvarában igen sok cseh volt, ez utóbb a csehek nemzeti templomává lett. Itt temették el Mátyás király első feleségét, Katalint, Podjebrad György cseh király leányát. E templomban hirdette ki Bakács Tamás bíboros érsek 1514-ben a keresztes hadat, melynek fővezére Dózsa György lett. Ez a templom, mely a mai dísztér északi részén állott, a török hódoltság idejében elpusztult. A török idő előtt, a mohácsi vészkor Piso Jakab volt a budai prépost, kinek halála után a prépostság 172 évig üresedésben maradt. Csak 1698-ban töltötték be ez állást Putanicz János esztergomi kanonok s egerszegi plébánossal, aki minden igyekezetét arra fordította, hogy a prépostság elveszett javait visszaszerezze, ami részben sikerült is neki. 1720-ban bekövetkezett halála után Götzl Ferenc csillagos keresztes vitéz, 1723-ban Pletschläger Mihály János veszprémi kanonok, 1729-ben Békássy Ferenc szombathelyi kanonok, 1731-ben Mader Antal vörös keresztes csillagos vitéz, 1751-ben wiesenthali Schleichart Károly vörös csillagos keresztes vitéz és a pozsonyi commenda parancsnoka lett budai prépost.