Pesti Hírlap, 1890. augusztus (12. évfolyam, 210-240. szám)

1890-08-31 / 240. szám

2 ezüstmennyiséget apasztani akarja egy ideig, míg az arány az ezüst és arany közt ismét konso­­lidálódik. Alig emelkedett ez a javaslat törvényes erőre, már­is emelkedett az ezüst ára az egész világon, minek következtében búzatermelőink azt, mit a gabonaárak londoni emelkedése által nyerni látszanak, az agrp leszállása által jóformán el­vesztik. Ez a tényállás. Nagyobb kérdés, lesz-e az amerikai intéz­kedésnek állandó sikere, nemcsak azért, mivel az ily ezüstvásárlás végtelenig még­is lehetetlen, de még azért is, mert Ausztráliából megerősítik a hírt, hogy ott oly ezüsteret nyitottak meg, melynek gazdagsága még a nevadai és monta­­nai bányák gazdagságát is jóval felülmúlja. Azon hatszáz eredeti részvénynek ára, melyre eredeti­leg száz fontot, tehát ezerkétszáz forintot fizet­tek be, annyira felszökött, hogy most mind­egyikért százezer fontot, vagyis egy millió két­százezer forintot hiába kínálnak. Az ezüstnek túltermelése tehát még­sem csökkenik­ és az amerikai törvény mellett is az ezüst árhullámzása alig fog szünetelni. Valutánkat tehát már ezért is nehezen fogjuk rendezhetni. Pulszky Ferenc. Belpolitikai hírek. — aug. 30. A képviselőház őszi ülésszakának legele­jén benyújtandó miniszteri előterjesztések sorá­ban lesz az Egyptommal kötött kereskedelmi szerződés becikkelyezése iránti törvényjavaslat. A kormány remélhetőleg abban a helyzetben lesz, hogy ugyanakkor letehesse a ház asztalára a Bulgáriával kötött kereskedelmi szerződés becikkelyezésére vonatkozó javaslatot, is a­mely nem csupán kereskedelmi, de nemzetközi p­o­l­i­­­k­a­i szempontból is jelentőséggel fog bír­ni. A törvényhozási felhatalmazás a kereskedelmi viszonyok ideiglenes rendezésére az említettük államokkal csakis a folyó év végéig lévén hatály­ban, a szóban forgó előterjesztések lehetőleg már október hó folyamában, mindenesetre pedig a költségvetési vitának kezdete előtt napirendre fognak tűzetni. A polgári ügyekben való szóbeli eljárás tervezetének a megtartott enqueteen nyilvánult nézetek tekintetbe vételével történt átdolgozása immár rendelkezésére áll, mint értesülünk, a Budapestre visszaérkezett igazságügyminiszter­nek. Mint halljuk, ezen átdolgozott előadói ter­vezet szeptember hó folyamán újabb enquete elé fog terjesztetni, úgy, hogy a véglegesen meg­állapított nagyfontosságú törvényjavaslatot az igazságügyminiszter valószínűleg már az ülésszak elején benyújtandja. Ha a képviselőház tanács­kozásainak rendje megengedi, s nevezetesen, ha az igazságügyi bizottság előkészítő tárgyalásai nem vesznek túlságosan hosszú időt igénybe, úgy e javaslat még a jelen év folyamán ki fog tűzetni a képviselőház napirendjére. A minisztertanács, melyet tegnap a minisz­terelnök elnöklete mellett tartottak, kizárólag az 1891-iki költségelőirányzattal és azokkal a dif­ferenciákkal foglalkozott, melyek az egyes tárcákra vonatkozólag a pénzügyminiszter és az illető szakmi­niszterek között felmerültek. A tanácskozást ma több órán át folytatták s még hétfőn is folytatni fogják. A budget letárgyalása után a miniszterek előterjesztései kerülnek sorra , köztük a közigazgatási reformok keresztülvitelében követendő alapelvek, melyeket a bel­ügyminiszter dolgozott ki, valamint a kereső.­miniszter javaslata arra nézve, hogy a magyar kormány mily álláspontot foglaljon el az osztrák-magyar Lloyd­­dal fennálló szerződés felbontása körül. Az elk­e­­resztelések ügye, a P. Lloyd biztosítása szerint, nem került szóba és aligha is fogják szóba hozni, minthogy nincs rá ok, hogy eltérjenek attól az állásponttól, melyet a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter foglalt el sokat emlegetett rendeletében.­­ A jövő évi költségvetés októ­ber 2-án fog a képviselőház elé terjesztetni s előre­láthatólag az országgyűlés érdemleges tanácskozásai­nak első tárgyát fogja képezni, úgy, hogy bizton várható, hogy a jövő évi költségvetés már a folyó évben lesz legfelsőbb szentesítés elé terjeszthető. Cseh lap a szélsőbal viszályairól. A prá­gai „Politik“ vezércikkben foglalkozik a magyar szélsőbal­ "viszályával és a „Szent Kossuth-napi“ (így nevezi Lajos napját) programotokkal. Azt mondja, hogy egy új kiegyezésnek, Ugrón recipéje szerint, meg volnának a maga jó útjai. „Azt hiszszük — írja a nevezett ó-cseh lap — kimondhatjuk, hogy a­mint a dolgok most állanak, a perszonál­unió behozata­lában a Lajthán innen ha nem is megvál­tást, de bizonyosan könnyítést látnának.“­rinek, gyöngédnek tartottam és, ime, kisült, hogy valóságos macskatermészete van. Kegyetlen. Péter. Én ? Mama. Nem is én. Hanem most számol­junk. Mondja, hogy lehetett ön olyan igen-igen gonosz v­agy visszaélni egy ártatlan, tapasztalat­lan gyermek meggondolatlanságával ? Hiszen nem volt az semmi más, mint meggondolat­lanság ? Péter: De nagyság, én nem tudom mi­ről van szó. Mama (megfenyegeti): Na, na. Olyan kedves, olyan gavallér, olyan szeretetreméltó em­ber, mint ön, nem fog álarcot ölteni. Ugy­e, őszinte lesz ? Hiszen ön, ha akarja, játszhatik ve­lünk, mint a gyermekekkel szokás. Na, azt, hogy oly okos ember, és hogy szellemi tekintet­ben nagy fölényben van, nem fogja éreztetni velem. Péter (elégedetten mosolyogva): Nem, ígérem. Mama. De azután meg is kell ám ezt tartani. (Szünet.) ügy. Most nézzen a sze­membe és mondja, mi történt azzal a ró­zsával ? Péter (jámborul). Miféle rózsával ? Mama. Lássa, ez nem szép. Teszi ma­gát, mintha semmiről sem tudna semmit és en­gem is zavarba hoz. Feleljen, mi történt azzal a rózsával? Péter (igen komolyan). Nem tudom, mi­ről van szó. Mama. Mert nem akarja tudni. Jó, hát majd elmondom én. Ön tegnapelőtt ide jött hoz­zánk, s a gomblyukában volt egy rózsa. A sza­lonban ketten voltak. Ön és Klárika. Egyszer, midőn ön távozni akart, észrevette, hogy a gomblyukából hiányzott a rózsa. Nos? Emléke­zik már? Péter (derülten): Emlékezem. Én, tessék elhinni, még ma sem tudom, hogy hol van az a rózsa ? M a m a. (Hosszasan nézi Pétert és meg­fenyegeti.) Lássa, ezért mondtam én, hogy go­nosz, kegyetlen ember. És ezért ismétlem most is, hogy szívtelen, gonosz ember. Péter (kétségbeesve): De nagyság, én nem értek semmit. M a m a. Tessék. Még most is adja a naiv, tudatlan fiatalt, pedig kitanult vén kópé, egy igazi Donjuan, a­ki örömet talál abban, ha egy leányt megkínozhat. Péter (elégedetten mosolyog): Mama. Ön meri mondani, hogy nem ért semmit ? Hát van önnek szíve, hogy abból az ártatlan kis dologból olyan nagy szomorúságot csinált nekünk. Péter (ijedten néz): Mama. Klárika egész este, egész éjjel sírt és még előttem is úgy szégyelte magát, hogy alig bírtam vallomásra bírni. Édes, kis gyer­mek ! Oh, Péter úr, ön nem is sejti, hogy mi­lyen ártatlan, gyermekes kedélye van neki. (Duz­zogva). És önnek volt szíve feldúlni a nyugal­mát és megijeszteni engem is. Péter (félénken): De, kérem, én még mindig nem értek semmit. Mama (megfenyegeti): Mert nem akarja, mert fölényben érzi magát. Oh, maga gonosz. Meg vagyok győződve, hogy igen jól észrevette azt, mikor a gomblyukából kiesett a rózsa. És bizonyára látta azt is, mikor Klárika hirtelen le­hajolt érette, s a keblébe rejtette azt. Önnek azonban ez nem volt elég. Nem elégedett meg azzal, hogy a szegény kis leány akaratlanul is elárulta ön előtt érzelmeit; nem elégedett meg azzal, hogy gyönyörködött zavarában, hanem még fokozta is a zavart. Elkezdett kutatni a rózsa után, kérdezte tőle, vájjon nem láttam-e ? És csak akkor hagyta abba a kérdezősködést, mikor az édes, kis tolvaj már majdnem sírni kezdett, azt hívén, hogy nagy, igen nagy bűnt követett el. Péter­­csöndes elégedettséggel vigyorog). M­a­m­a. Ugy­e, nevet, ugy­e örül még most is ? Hát, látja, ez nem szép. Igaz, elisme­rem, hogy Klárika megfeledkezett magáról, hogy némileg illetlenséget követett el, de — én iste­nem — ezek a gyerekek olyan naivak. Megje­len előttük egy csinos, szellemes, megszeretni való fiatal ember és érdekli őket. Hallgatják bókjait, néznek a szemébe és észre sem veszik, mikor már szerelmesek. Péter (lesüti a szemeit): M­a­m­a. Gyermekes, de tiszta szívből fa­kadó érzelmeiken nem tudnak uralkodni, el­árulva azt a nézésükkel, a pirulásukkal, a tet­tükkel. Hát, lássa Péter úr, az ilyet egy olyan nemes, minden izében férfias egyénnek, mint a minő ön, nem szabad észre­venni, és boszantási eszközül használni föl. Jól van, ön észrevette, hogy az a gyermek elárulta magát, s hogy öntől egy emlékkel akart bírni. Észrevette és ennyi­nek elégnek kellett volna lenni. Mi önnek egy rózsa? Egy emlék, a­mit ön eldobott volna, de a­mit nem is ön adott, hanem ő vettel. Önnek semmi, ő neki kincs, a­mit könyvbe présel, órákig elnéz és megcsókol. P­é­t­e­r (elragadtatva): Megcsókolta! ' Mama (szomorúan). Neki kincs és önnek semmi. Ö ábrándozik, remél és bizalommal te­kint a jövőbe. Ön gúnyosan nevet, magában ir-: "-r- •- gigi PESTI HÍRLAP 1890. augusztus 31.’ ' A királyi palota plébániája. A budai királyi palota Szent Zsigmond-kápol­­nájában nagy ünnepélyeséggel holnap megy végbe az uj királyi palotai plébános, Vézinger Károly beikta­tása. Az a plébánia, melyet az uj plébános elfoglal, Magyarországnak legelőkelőbb, de egyúttal legkisebb plébániája. Az udvari épületeken kívül még csak a József főherceg, a miniszterelnökség s a honvédelmi minisztérium palotája, a várszínház és a hadtestpa­rancsnoksági épület tartozik hozzája, összesen hét ház, a­melyben a hívők száma, beleértve az itt lakó udvari személyzetet, körülbelül 160-ra rúg. De azért a javadalom nem csekély, s a tanulmányi és vallás­alapból nyer fedezetet. E mellett a palotai plébános az udvarhoz tartozó személyiség, a­kinek az udvar itt időzése alatt az udvari és templomi ünnepek kö­rül jelentékeny szerepe van. A palotai plébánosi állás dignitás-számba ment már századok óta. A Szent Zsigmondról nevezett bu­dai prépostság alapítása a tizenötödik század első fe­lébe nyúlik vissza. IV. Károly római császár és cseh király igen nagy tisztelettel viseltetett a szentek erek­lyéi s különösen Szent Zsigmond burgundiai ki­rály teste iránt, melyet Prága mellett Karlstein várá­ban őriztek. Felesége Erzsébet fejedelemaszony a nehéz szülés veszedelmét ez ereklye buzgó tisztelése következtében kerülvén el, másodszülött fiát hálából Zsigmond névre kereszteltette. "­ Zsigmond, a későbbi magyar király, védő­­szentje tiszteletére 1424-ben a budai várban díszes templomot építettett, melyet társas káptalannal lá­tott el. Mivel Zsigmond udvarában igen sok cseh volt, ez utóbb a csehek nemzeti templomává lett. Itt temették el Mátyás király első feleségét, Kata­lint, Podjebrad György cseh király leányát. E templomban hirdette ki Bakács Tamás bíboros ér­sek 1514-ben a keresztes hadat, melynek fővezére Dózsa György lett. Ez a templom, mely a mai dísz­tér északi részén állott, a török hódoltság idejében elpusztult. A török idő előtt, a mohácsi vészkor Piso Ja­kab volt a budai prépost, kinek halála után a pré­postság 172 évig üresedésben maradt. Csak 1698-ban töltötték be ez állást Putanicz János esztergomi kanonok s egerszegi plébánossal, a­ki minden igye­kezetét arra fordította, hogy a prépostság elveszett javait visszaszerezze, a­mi részben sikerült is neki. 1720-ban bekövetkezett halála után Götzl Ferenc csillagos keresztes vitéz, 1723-ban Pletschläger Mihály János veszprémi kanonok, 1729-ben Békássy Ferenc szombathelyi kanonok, 1731-ben Mader Antal vörös keresztes csillagos vitéz, 1751-ben wie­­senthali Schleichart Károly vörös csillagos keresz­tes vitéz és a pozsonyi commenda parancsnoka lett budai prépost.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék