Pesti Hírlap, 1890. augusztus (12. évfolyam, 210-240. szám)
1890-08-31 / 240. szám
1890. augusztus 31. PESTI HÍRLAP Ez utóbbi hivataloskodása alatt nevezetes esemény történt. Az örökösödési háború után Mária Terézia királynő biztos otthonra akarván szert tenni, elrendelte, hogy Hunyadi Mátyásnak Budán romokban heverő királyi palotája újra kiépíttessék. Ekkor, 1749-ben épült a jelenlegi királyi palota, melyhez 1767-ben építették a kápolnát. Schleichart prépost kieszközölte, hogy a Szent Zsigmondról címzett prépostság minden jogaival és szabadalmaival az új templommal egyesíttessék. A templomot 1769-ben Szent Terézia napján Szent Zsigmond király és vértanú tiszteletére szentelték föl. A kápolnát mai alakjában az udvar szerelte föl s bécsi udvari művészekkel festtette ki. Mária Teréziának a budai királyi palotával nagy tervei voltak. A prágai és innsbrucki paloták példájára a budaiba is nőnevelő intézetet akart alapítani s sand-pölteni apácákkal angol kisasszonyokat telepitett oda. A budai prépostságra pedig 1770-ben Scheiner János vörös csillagos keresztes vitézt nevezte ki, a ki Bécsben a Károly-templomban mint jeles szónok vonta magára a királyné figyelmét. Mária Terézia egyúttal a budai királyi palotai lelkészkedést a vörös csillagos keresztes vitézek rendjére bízta. Ez a rend a keresztes hadjáratok idejében keletkezett Betlehemben, Palesztinában, hol a szaracénok ellen való harcolás mellett a sebesültek és beteg zarándokok ápolásával foglalkozott. A rend szervezetére nézve a keresztes lovagrendekhez hasonlóan alakult. Tagjai fegyvert viseltek, s a pápák is ordo militans-nak nevezték, szintúgy a császárok is. A rendnek most csak fölszentelt pap tagjai vannak, míg hajdan ezeken kívül voltak ápolók és harcosok is. Öltözetük fekete tatár, mely fölé teljes díszben bő palástot akasztanak. Karköpenyük térdig érő. A rend jelvénye eleinte a vörös kereszt volt, melyet általános jelvényül viseltek a szent földön harcolók, 1250-ben azonban Prágában a máltai lovagokéhoz hasonló nyolc csúcsú kereszthez az ötágú csillagot is fölvették. A kereszt és a csillag megyszínvörösből a ruha baloldalán volt kivarrva. A méltóságot viselőknek arany és vörös zománcos jelvényeik vannak. A szentéletű Agnes, Ottokár cseh király leánya, Prágában kórházat alapított, melynek gondozását az uj rendre bízta, mely azután gyorsan nagy népszerűségre és vagyonra tett szert. A rend legnagyobb jóltevői és alapítói az Árpád-ház tagjaiból kerültek ki, így Konstantin, III. Béla leánya és ennek gyermekei és unokái. A rend tekintélye a tizennegyedik században annyira emelkedett, hogy nagykának nevezi, s ha akad egy másik, nem is gondol többé vele. Elfeledi. Péter (hirtelen): Nem ! Soha! Mama (szomorúan). Hát nem feledi el. Gondolni fog rá és mulat, ha eszébe jut egy rózsatörténet, amely arról beszél, hogy egy gyerekleány mennyire elárulta magát. Vagy ha nem is mulat rajta, hát szánni fogja, mint a többit, akikre szintén hatással volt, de a kikre (hangsúlylyal) komolyan nem gondolt soha. A pillangók sorsa az, hogy szállnak tovább, a virágoké meg az, hogy hervadjanak. (Szemeit törüli.) Szegény Klárika. Péter (elérzékenyedik). Mama. Péter úr, kérem, ne hozza többé föl előtte azt a rózsát. Halálra szégyenlené magát, ha meg tudná, hogy ön ismeri az ő titkát. (Megfogja Péter kezét). Hadd menjen feledésbe az egész, hiszen, ugye, gyermekség volt az egész? ugy-e, édes Péter úr, önt csak boszantja az egész dolog ! Péter (zavarral). Azaz, nem. Épen nem. Mama (meg fogja Péternek a másik kezét is). Édes jó Péter úr, ön nem mondja a valót. Csak nem akarja elhitetni velem, hogy ön érdeklődik Klárika iránt? Ugy-e, tréfa az egész és nem érdekli önt? Ugy-e? Péter (elpirulva): Engem érdekel a kisasszony. Mama. Ugy-e, amint érdekelte már száz is? Csak úgy, felületesen, egy báli idény alatt. Kezdődik azelső bálnál és végződik az utolsónál. Minden komolyabb szándék nélkül. Ugy-e, minden komolyabb szándék nélkül ? Péter (mindjobban elpirulva). Nem. Mama (megvillanó szemekkel). Édes, aranyos Péter úr! Csak nem akar megijeszteni mestere az országban a király után negyedik méltóság volt. A múlt század óta azonban pusztulásnak indultak a vörös csillagos vitézek, javaik megcsökkentek s még csak Prágában és Bécsben tartják magukat. Különben még mindig van hat nagyobb jószáguk, több menedékházuk és kórházuk s a tagok száma ez idő szerint 80. A rend még javában virágzott, a mikor Mária Terézia Budán megtelepitette. Pozsonyban is volt rendháza és kórháza. Scheiner János préposttal még két keresztes vitéz jött Budára: Friedrich Gáspár és Pitroff Ferenc Keresztély. A királyné a budai prépostra bízta a szent jobbkéz őrizetét is, mely a múlt században igen sok fáradsággal volt egybekötve. Scheiner utóda 1773-ban Pitroff s ezé 1774-ben Eberle Sebestyén Bálint lett. Mikor a nagyszombati egyetem 1777-ben Budára helyeztetett át, a rend tagjai a palotából távoztak, s ekkor Czillich Lajos holti apát lett a szent jobb őre s a kápolna igazgatója. De 1784-ben az egyetem átköltözvén Pestre, a rend 1786-ban visszatért Budára és Eberle újra elfoglalta hivatalát. Őt követte 1814-ben Mlegnek János, 1818-ban Kiinger György, 1834-ben Scholz Flórián, 1836-ban Rudolf Vince, ki 1849-ben Budavára ostroma alkalmával, mikor a palotát felgyújtották s kirabolták, saját élete veszélyeztetésével mentette meg a szent jobbot. Utóda 1865-ben Hoffmann Móric lett, aki 1881. február 7-én lemondott s Bécsbe ment a Károly-templomba plébánosnak. A plébánia adminisztrátori teendőit egy ideig káplánja, Wideman József teljesítette. E két pap volt az utolsó vörös csillagos keresztes vitéz Magyarországon, mert 1882-ben a rendet a javadalom betöltésétől fölmentették s a király megengedte, hogy a préposti tisztet a magyar világi papság tagjai viseljék. Az első prépost Maszlaghy Ferenc esztergomi főszentszéki jegyző lett, a kiváló pap és jeles iró, a ki mindvégig kitünően töltötte be helyét az udvarnál is s a budapesti lelkészi kar sokat veszített benne, mikor az idén esztergomi kanonokká történt kineveztetése folytán a fővárosból távoznia kellett. Utódja Vézinger Károly, kinek beiktatása holnap lesz, még aránylag fiatal ember. 1845-ben Budán, a Vízivárosban született, Esztergomban tanult, Héderváron, majd a fővárosban káplánoskodott, míg 1877-ben az esztergomi érseki szeminárium lelki igazgatója lett. Onnan került e díszes plébánia élére, melynek történetét Németh Lajos primási könyvtárnok egyik becses értekezése után vázoltuk. A királyi palotai plébános a szent jobbon kívül több nagybecsű és ellenségévé tenni? Csak nem akarja azt mondani, hogy megfosztani óhajt tőle ? (Hirtelen, ijedten). El akarja venni ? Péter (erősen izzadva): Ne tessék úgy megijedni. Mama (kezeit szivére teszi). Mennyire dobog a szivem. (Szemrehányással). Ah, Péter úr, én mindig féltem öntől, mintha sejtettem volna előre, hogy ön lesz az, aki érzelmeket ébreszt leányom szivében és letépi keblemről őt. (Föláll. Szilárd hangon, elhatározással). Hát legyen úgy, amint ön akarja. Hát legyen az öné, és leszek a vesztes én. (Mélázva.) Hiszen ez a sorsunk. Az anya szereti, az anya neveli és elviszi egy idegen. (Elérzékenyülve.) És csak az nyújt vigaszt, hogy azé lesz, akit szeret és az, aki viszont szereti és boldogítani fogja. (Sírva.) Oh, Péter úr, hát érdemeltem ezt öntől? (Csuklással.) A szívemet szakítja ki vele. (Péter keblére borul, sírva.) Legyen jó hozzá. Szeresse, mint én, mert megérdemli. (Sir). Péter (meglepetve, bambán néz). Klárika. (Huszonöt éves, az ajtón belép és meglepetve áll meg.) Mama! Mama. (Pétert ellöki magától. Klárikához. Diadallal.) Péter úr megkérte a kezed. Klárika (fölsikolt s a mama keblére borul). Péter (rettenetes álmélkodással néz és magát tapogatja). Mama. (Sirva.) Csak az vigasztal, hogy veletek fogok lakni. Péter (magában megadólag).Meg vagyok fogva. Murai Károly, ereklye őre. Ezek közt van az a koronázási cnsula is, mely Mátyás király trónjának szőnyege volt, s a melyet a fojnicai ferencrendi kolostortól ő felsége 10 ezer forintért néhány év előtt vásárolt meg. _______________________| Elűzött király. A depossedáltak társasága gyarapodott és Dandel Alfonz utóirat gyanánt bízvást csatolhat újabb fejezetet az ő Rois en exil-jéhez.Két császár, V. Murad szultán és Don Pedro megrázó tragédiájához, két király, nápolyi II. Ferenc és Milán drámájához most csatlakozik egy exotikus monarcha tragikomédiája, I. Kalakaua Dávid, a Sandwich-szigetek királyáé. Ismét kitört az inturrekció, tán hetedszer, vagy nyolcadszor Kalakaua uralkodása óta; a lázongó alattvalók hatalmukba kerítették királyukat, hajaszálát sem görbítették meg ugyan, de egyszerűen trónvesztesnek nyilvánították. Oly nyugodtan ment végbe az egész ügy, hogy még a különben meglehetősen csacska távíró sem bajlódott azzal, hogy tudtára adja a világnak az exotikus monarcha letételét, és hogy mi európaiak csak Amerikán át, hová postahajón jutott el a hír, tudjuk meg, hogy I. Kalakaua elvesztette rangját, melyet már közel 17 év óta foglal el a gothai évkönyvben. De bármily messze esik is tőlünk a kis szigetállam, a legújabb depossedált uralkodó sorsa bizonyára sajnálkozást kelt majd nálunk is. Egy időben sokat foglalkozott vele a budapesti sajtó is. Majdnem évtizede annak, hogy Bécsben tartózkodott, ahol pompásan érezte magát és többek közt egyik kávéházban, hol táncmulatságot rendeztek, vígan megforgatta a hölgyet, ki figyelmét felkeltötte. Középpontja volt az érdeklődésnek, mert Londonból jó hír előzte meg; a lordok és ladyk kijelentették, hogy very a fine gentleman, igazi gavallér. Óriási közönség várta, mikor a császárvárosba érkezett; mindenki látni akarta a sötétbőrű uralkodót. Érdekes jelenség volt, kétségtelen. Robusztus testén kissé széles fej emelkedett; arca aranybroncszinű volt, vonásai intelligenciát árultak el; fekete pofaszakállat viselt és sűrü bajusza is volt. A hawaii kir. udvari borbély úgy fésülte, hogy haja majdnem szeméig ért. London legelőkelőbb szabója a velszi herceg külön rendeletére igen elegáns utiruhát szabott ő felségére, kinek göndör haját fekete szalagos fehér köcsögkalap fedte. Szóval, külseje után eszményképe volt egy szines gentlemannak és semmi sem árulta el rajta, hogy egyenes leszármazottja egy vad királynak, kinek udvari lakomáin annak idején a piéce de resistance-t emberpecsenye képezte. Bécsben az Imperial szálló legszebb termeit lakta, melyekből előzőleg egy depossedált császárné költözött ki. Két baka strázsált a kapu előtt. Tiller táborszernagy volt a „diszgavallérja,akinek oldalán még csapatszemlét is tartott Kalakaua a Schmeben. Az igaz, hogy csak nagyon csekély részét látta az osztrák-magyar hadseregnek, mert egészben véve egy gyalogos zászlóalj mutatta be neki, hogy mi mindent tud, és megadta neki a koronás főt megillető tiszteséget. A polynéziai király erre felállt kocsijában és fehér cilinderének háromszoros fölemelésével köszönte meg az elvonuló katonák üdvözletét. A király egész napon át a múzeumokat, műintézeteket látogatta, minden szép és nemes iránt érdeklődött, imponált méltóságával és önérzetes magatartásával. Estére azonban egészen más emberré lett; megszökött a diszkisérőjétől, szép szerényen hazaküldte a rendelkezésére bocsátott udvari hintót, számozatlant bérelt és a szeretetreméltó P. báróval, kire Bécsben tett szert és ki hű Mentora volt, hozzálátott az éjjeli élet tanulmányozásához. Nem volt nagyon válogatós, nem is igen ismerte a határvonalat azok között, miket király tehet és nem tehet, így aztán megesett, hogy a Ronacherféle terembe is betévedt, hol épen „udvari bál“ volt. Nagy Kamehameha unokája aztán a meglehetősen vegyes társaság szeme láttára járta a keringőt és a négyest; utóbbinál miniszterelnöke volt a vis-a-vis ! Csinos botrány keletkezett ebből; másnap a „diszőrség“ elmaradt az Imperiál-szálló kapujából és Kalakaua is sietve hagyta el Bécset ; de még odahaza is meg kellett sínylenie jókedvét, mert bár Havaiban nem vetik meg Terpszichore művészetét, Ka-