Pesti Hírlap, 1890. szeptember (12. évfolyam, 241-269. szám)

1890-09-01 / 241. szám

Budapest, 1890. XII. évf. 241. (4198.) szám. Hétfő, szeptember 1. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre . ti . 7 » — › Negyedévre .. . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helybani 4 kr Vidéken 5 kr. Százalék nem adatil Kiadóhivatal: Budapest, tu­oi-meast, fausti hová az előfizetések és a­­ szétküldésére vonatkozó felsz­­amlások intézendő!.. Pesti Hírlap Ib­i POLITIKAI NAPILAP.­­ ./ , mnnnnnniFiwaft Szerkesztési iroda: Budapestet, nádor­ utca 7.1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetten levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Paris­ban, 31 bis, me du Faubourg Montmartre. Az erdélyrészi orsz. függetlenségi párt pro­grammja. A mai nap politikai eseménye az er­­délyrészi függetlenségi párt szervezkedő gyű­lése, mely — mint az alább közlött táv­irati tudósításból kitűnik — nyugodt és méltóságteljes lefolyású volt, s az Ug­ron Gábor által nagyhatású beszéd kísé­retében előterjesztett alábbi programoi egy­hangú elfogadásával végződött. A programm, mely lényegileg megegyezik az erdélyrészi függetlenségi párt 1881-ben meg­állapított programm­jával ezeket tartalmazza: Magyarország legyen önálló független ma­gyar állam, ügyeit intézze szabadon és minden idegen ország beavatkozásától menten. Magyar­­ország és az osztrák örökös tartományok között semmi más közösség ne legyen, csakis az ural­kodó személye. És a magyar királynak legyen külön magyar udvartartása, melyben ne legye­nek főuraink tűrt idegenek. Kivánjuk, hogy a vámszövetség felmondas­­sék és az önálló vámterület alapján földmivelé­­sünk és iparunk érdekében a külföld­i vám és kereskedelmi szerződésre függetlenül léphessünk, mert elviselhetlen, hogy a keleti államok nyers­termékei vámmentesen hozathatnak piacainkra, s a­míg ezek honi piacainkról is kiszorítanak, az alatt az osztrák védvámos politika miatt, a nyű­götő piacokat megtorlási vámokkal zárják el gaz­daságunk termékei elől. A külön államtest élet­rendszere külön pénzforgalmat, külön hitelrend­szert követel. Ezért sürgetni fogjuk a külön ma­gyar nemzeti bankot. Az önálló független állam szuverenitását a külfölddel szemben, a külön külügyi képvise­let tüntetheti csak fel, tehát szorgalmazni fogjuk a külön magyar diplomáciai képviseltetést. Ad­dig is, míg ezt valósíthatnék, elő kell azt készí­tenünk a Budapesten felállítandó keleti akadé­mia berendezése által, elő kell készítenünk a magyar kereskedelmi miniszter alárendelt s a külföldi kereskedelem gócpontjain szervezett kü­lön konzulátusok felállítása által, mert ekkor kül­kereskedelmi külön érdekeink nem fognak az iparos osztrák államok érdekei ma temetetni külön hadsereg nélkül jövendőnk nem sa­ját, hanem Ausztria sorsától van függővé téve. Magyarország homlokáról az államiság legfeltű­nőbb jellege hiányzik és alkotmányunk a hata­lommal szemben nélkülözi az erő biztosítékát. A külön magyar hadsereget megrázkódás nélkül lépcsőzetesen akarjuk kibontakoztatni a fennálló rossz és kárhozatos rendszer szervezetéből. E célból indítványozzuk a magyar ezre­­dekben a magyar vezényszót és a külön tiszti előléptetést, az ezredeknek toborozási kerületük­ben területi szabályonként leendő elhelyezését, a katonai szolgálat idejének leszállítását, a ma­gyar tiszti akadémia s a kadét­iskoláknak fel­állítását, bűnügyekben pedig a polgári bíróság alá vetését, a közös hadsereg hazánkban lévő testületének és közigazgatásának a honvédelmi miniszter alá való helyezését és végül a hon­védségnek vezérkarral és tüzérséggel leendő fel­szerelését. Óhajtjuk a delegáció eltörlését, mely üre­gen befolyás érvényesítésének eszköze és a nemzet érdekeit védni­ képtelen. A­míg ezt fo­ganatosítjuk, ha a körülmények úgy kívánják, nemzetünk vagyonának és polgáraink vérének védelmére a külügyi és hadi politika ellenőrzé­sére, felhagyva a távolmaradás meddő terét, a delegációkban is­­el fo­gj­a­­­a írd­j­u­k önálló helyünket. Igazságunk tudatában, erőnk érzetében, saját terén a delegációban is meg fogjuk támadni a jelen rendszert és közös intézmé­nyeit. Állami létünk belső életét az elhatal­masodott és felemésztő bürokrá­cia elvetésével a decentralizáció és ön­kormányzat alapján, az egyszerűség, gyorsaság és olcsóság valósításával kívánjuk rendezni, hogy ne legyenek az orgánumok kétszeresen szervezve, melyből egyik a jogok és az önkor­mányzat látszatát, a másik pedig a valóságos hatalmat bírja és gyakorolja. Az egyéni szabadságot oly tágas körre vél­jük kiterjeszteni, hogy az egyéni szabadság és önkormányzat bástyái mögött minden nemzeti­ség és felekezet feltalálhassa faja és vallása vé­delmét, hogy az egyenlő jogok erős kapcsaiban, mint testvér testvérrel ölelkezzünk, mint bajt­árs bajtárshoz sorakozzunk. Ember és ember közt nincs addig és nem él a testvériség, a m­íg az izraelitának politikai­­ felszabadítását nem követi, a társadalmi meg­váltás. Igazságszolgáltatásunk rendszerét a közvet­lenség és szóbeliség alapján kell újra alkotnunk, hogy levetkőzve a formaságok kötelékeit, az igazságot magát és ne a perrend formáit szol­gálja. Adó és pénzügyi rendszerünket, annak ke­zelését gyökeresen át kell alakítani azon elv szemmel tartásával, hogy az állam van a polgárok­ért és nem a polgárok az államért; hogy a hi­vatalnok a néptől hozza jutalmát, szolgálni is a népért és annak érdekében köteles! A földbirtok napról-napra veszti értékét és jövedelmezőségét, gyorsan cserél gazdát, fe­nyegetően szaporodnak a birtoktalanok, kiknek növekedése bajainkat nemsokára társadalmi bo­nyodalmakkal tetézheti. A deposszedálás meggátlására keresni fo­gunk az arisztokratikus hitbizomány és a de­mokratikus „home state1” rendszerek között kö­zép utat, mely a forgalmi életet sem nyűgözi le. Minden erőnkből igyekezni fogunk a honi ipart megteremteni, védeni, fejleszteni, és kéz­műveseink szabadságszerető légióit új ipartör­vény, új vásárrend és keleti kivitelünk érdeké­ben ipar­ügynökségek fölállítása által megmen­teni és megérdemlett jóléthez juttatni. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Hazatérés. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A betegségben az a legérdekesebb, mikor az ember meggyógyul. Azt mondják, hogy a lá­badozás gyönyörűségeiért szinte érdemes egy ilyen nagy betegséget kiállani, és a­milyen ralfm­­­írozott a ..század vége44 az uj élvezetek kita­lálásában, bizonyos, hogy a mesterséges beteg­ségek is divatba fognak jönni. Már el is kezd­ték a morfiumevéssel. Ezt a „gyönyörűséget”­4 különben úgyis el lehet érni, hogy az ember útilaput tesz a tár­cába s nem megy el Ausséba, Iseidbe vagy —• Schönhausenbe, hanem belevasutazik valami tá­voli idegen hegységbe, vagy belehajózik az Ad­riába, esetleg egymásután mind a kettőbe. A végén azután egy éjszaka egyenesen hazagyors­­vonatozik s reggelre egyszerre csak benne van megint az édes hazai életben, melynek leges­legújabb történetéből egy kukkot sem ismer. Ez talán még a lábadozás gyönyörűségeit is fölülmúlja! Vagy három hétig nem láttam hazai új­ságot, kivéve kétszer a hivatalos lapot, abban pedig soha sincsen semmi. Nem is beszéltem magyar emberrel, kivéve Flitschben egygyel, a­ki meg velem nem tudott beszélni, mivel sü­ketnéma volt. Szóval az üdülésre készített uta­zási terv pompásan elsült, teljesen sikerült ma­gamat egy bizonyos időre elvesztenem morfium nélkül. Épen ezt akartam. A suh­­ havasokat máskülönben is melegen ajánlhatom, mivel azok nagyon hidegek. S olyan messze vannak, hogy oda sem az arisztokrati­kus pöffeszkedés sem a pénzarisztokratikus nyegleség nem szokott eljárni. Az olaszok jár­nak át Lombardiából és Velencéből, az pedig sokat fecsegő víg nép, a­ki a kivasalt ábrázato­­kat még a pincérben sem szereti, nemhogy a grófokban és a vezérigazgatókban. Azután az Adria és a Fekete tenger kö­zötti vízválasztó havasok közé a rossz hírek nem találnak el hazulról. Az ember nekivág valamely tátongó 2000 méternyi magas „völgy­nek", s abban eltűnik néhány napra. Az Isonzo forrásánál például nagyszerű világ van. Napokig el lehet csavarogni s az ember nem lát és nem hall semmit, hanem csak fenyőerdőt, te­­héncsöngetyűt, rohanó smaragdzöld hegyi folyót, kecskéket, csodálatos világítást, vizmorajt s né­hány havasi viskót, a­hol többnyire boldog cre­­tinek laknak. Ezek pedig a század legszerencsé­sebb gyermekei s talán a legjobbak is. A hegyóriások, kőszörnyetegek, szakadé­kok, kecskék, tehenek, zergék és sasok után pe­dig a tenger. A legszebb délszaki tenger kék tükre. Fehér vitorlák, füstölgő gőzhajók, delfi­nek, sirályok, egy-egy hullámos scirocco és kristálytiszta bóra párosítva roston sült sgom­­brával, illatos olasz salátával és fekete-fanyar „vino nostranoval44. Itt már nemcsak az újság hagyja el az embert, hanem a sör és a német nyelv is; ha pedig a hajó hánykolódik, bizony némelykor az ebéd is. Már most ennél ha jobb üdülési tervet tud valaki, az egyenesen államtitkárnak szüle­tett s válik is belőle olyan. . . . Egyszerre azután vége van a boldog elveszésnek s akkor veszi az ember észre, hogy éhes. A lelke éhes, még pedig nagyon, az elha­gyott civilizált életmód után. Mit csinálnak ott­hon? Áll-e még a Hangli? Mi van Ugrón Gá­borral? A fegyvergyári szégyent el­emésztettük-e már? Mi történhetett Bismarck és Ábrányi Emil között ? S mi legyen az a szülészeti kiál­lítás ? Igaz-e, hogy Tokaj leégett s Schlauch püspök kibékült a darwinistákkal ? És ki az a Sándor? . . . Mert mindezekből ma csak egy nyúlfarknyi táviratot lát az ember a talián új­ságban, az is csak arra szolgál, hogy az ember szellemi gyomra annál jobb étvágyat kapjon a hazai paprikásra, meg a hazai marakodásokra. Oh, ha már köztük lehetnék s résztve­­hetnék . . . A vonat épen azon iparkodik. Ablakain még a tengerbe merülő nap ragyog be s hosz­­szan elkíséri azután is a végtelen tükörre szálló holdfény. Óriási ezüstszőnyeg terül el az Ad­rián , csakhogy az út most nem azon vezet, hanem emerre­ hazafelé. Reggelre már magyar levegőt szivünk, magyar bort­ iszünk és magyar újságot olvasunk . . . Igen, magyar levegő, nehéz levegő az mostan. A vonat egész éjjel Krajna és Stajer- Mai számunk 8 oldalt s előfizetőink számára külön zenemellékletet tartalmaz.

Next