Pesti Hírlap, 1890. szeptember (12. évfolyam, 241-269. szám)
1890-09-01 / 241. szám
Budapest, 1890. XII. évf. 241. (4198.) szám. Hétfő, szeptember 1. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre . ti . 7 » — › Negyedévre .. . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helybani 4 kr Vidéken 5 kr. Százalék nem adatil Kiadóhivatal: Budapest, tuoi-meast, fausti hová az előfizetések és a szétküldésére vonatkozó felszamlások intézendő!.. Pesti Hírlap Ibi POLITIKAI NAPILAP. ./ , mnnnnnniFiwaft Szerkesztési iroda: Budapestet, nádor utca 7.1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetten levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Parisban, 31 bis, me du Faubourg Montmartre. Az erdélyrészi orsz. függetlenségi párt programmja. A mai nap politikai eseménye az erdélyrészi függetlenségi párt szervezkedő gyűlése, mely — mint az alább közlött távirati tudósításból kitűnik — nyugodt és méltóságteljes lefolyású volt, s az Ugron Gábor által nagyhatású beszéd kíséretében előterjesztett alábbi programoi egyhangú elfogadásával végződött. A programm, mely lényegileg megegyezik az erdélyrészi függetlenségi párt 1881-ben megállapított programmjával ezeket tartalmazza: Magyarország legyen önálló független magyar állam, ügyeit intézze szabadon és minden idegen ország beavatkozásától menten. Magyarország és az osztrák örökös tartományok között semmi más közösség ne legyen, csakis az uralkodó személye. És a magyar királynak legyen külön magyar udvartartása, melyben ne legyenek főuraink tűrt idegenek. Kivánjuk, hogy a vámszövetség felmondassék és az önálló vámterület alapján földmivelésünk és iparunk érdekében a külföldi vám és kereskedelmi szerződésre függetlenül léphessünk, mert elviselhetlen, hogy a keleti államok nyerstermékei vámmentesen hozathatnak piacainkra, s amíg ezek honi piacainkról is kiszorítanak, az alatt az osztrák védvámos politika miatt, a nyűgötő piacokat megtorlási vámokkal zárják el gazdaságunk termékei elől. A külön államtest életrendszere külön pénzforgalmat, külön hitelrendszert követel. Ezért sürgetni fogjuk a külön magyar nemzeti bankot. Az önálló független állam szuverenitását a külfölddel szemben, a külön külügyi képviselet tüntetheti csak fel, tehát szorgalmazni fogjuk a külön magyar diplomáciai képviseltetést. Addig is, míg ezt valósíthatnék, elő kell azt készítenünk a Budapesten felállítandó keleti akadémia berendezése által, elő kell készítenünk a magyar kereskedelmi miniszter alárendelt s a külföldi kereskedelem gócpontjain szervezett külön konzulátusok felállítása által, mert ekkor külkereskedelmi külön érdekeink nem fognak az iparos osztrák államok érdekei ma temetetni külön hadsereg nélkül jövendőnk nem saját, hanem Ausztria sorsától van függővé téve. Magyarország homlokáról az államiság legfeltűnőbb jellege hiányzik és alkotmányunk a hatalommal szemben nélkülözi az erő biztosítékát. A külön magyar hadsereget megrázkódás nélkül lépcsőzetesen akarjuk kibontakoztatni a fennálló rossz és kárhozatos rendszer szervezetéből. E célból indítványozzuk a magyar ezredekben a magyar vezényszót és a külön tiszti előléptetést, az ezredeknek toborozási kerületükben területi szabályonként leendő elhelyezését, a katonai szolgálat idejének leszállítását, a magyar tiszti akadémia s a kadétiskoláknak felállítását, bűnügyekben pedig a polgári bíróság alá vetését, a közös hadsereg hazánkban lévő testületének és közigazgatásának a honvédelmi miniszter alá való helyezését és végül a honvédségnek vezérkarral és tüzérséggel leendő felszerelését. Óhajtjuk a delegáció eltörlését, mely üregen befolyás érvényesítésének eszköze és a nemzet érdekeit védni képtelen. Amíg ezt foganatosítjuk, ha a körülmények úgy kívánják, nemzetünk vagyonának és polgáraink vérének védelmére a külügyi és hadi politika ellenőrzésére, felhagyva a távolmaradás meddő terét, a delegációkban isel fogjaa írdjuk önálló helyünket. Igazságunk tudatában, erőnk érzetében, saját terén a delegációban is meg fogjuk támadni a jelen rendszert és közös intézményeit. Állami létünk belső életét az elhatalmasodott és felemésztő bürokrácia elvetésével a decentralizáció és önkormányzat alapján, az egyszerűség, gyorsaság és olcsóság valósításával kívánjuk rendezni, hogy ne legyenek az orgánumok kétszeresen szervezve, melyből egyik a jogok és az önkormányzat látszatát, a másik pedig a valóságos hatalmat bírja és gyakorolja. Az egyéni szabadságot oly tágas körre véljük kiterjeszteni, hogy az egyéni szabadság és önkormányzat bástyái mögött minden nemzetiség és felekezet feltalálhassa faja és vallása védelmét, hogy az egyenlő jogok erős kapcsaiban, mint testvér testvérrel ölelkezzünk, mint bajtárs bajtárshoz sorakozzunk. Ember és ember közt nincs addig és nem él a testvériség, a míg az izraelitának politikai felszabadítását nem követi, a társadalmi megváltás. Igazságszolgáltatásunk rendszerét a közvetlenség és szóbeliség alapján kell újra alkotnunk, hogy levetkőzve a formaságok kötelékeit, az igazságot magát és ne a perrend formáit szolgálja. Adó és pénzügyi rendszerünket, annak kezelését gyökeresen át kell alakítani azon elv szemmel tartásával, hogy az állam van a polgárokért és nem a polgárok az államért; hogy a hivatalnok a néptől hozza jutalmát, szolgálni is a népért és annak érdekében köteles! A földbirtok napról-napra veszti értékét és jövedelmezőségét, gyorsan cserél gazdát, fenyegetően szaporodnak a birtoktalanok, kiknek növekedése bajainkat nemsokára társadalmi bonyodalmakkal tetézheti. A deposszedálás meggátlására keresni fogunk az arisztokratikus hitbizomány és a demokratikus „home state1” rendszerek között közép utat, mely a forgalmi életet sem nyűgözi le. Minden erőnkből igyekezni fogunk a honi ipart megteremteni, védeni, fejleszteni, és kézműveseink szabadságszerető légióit új ipartörvény, új vásárrend és keleti kivitelünk érdekében iparügynökségek fölállítása által megmenteni és megérdemlett jóléthez juttatni. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Hazatérés. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A betegségben az a legérdekesebb, mikor az ember meggyógyul. Azt mondják, hogy a lábadozás gyönyörűségeiért szinte érdemes egy ilyen nagy betegséget kiállani, és amilyen ralfmírozott a ..század vége44 az uj élvezetek kitalálásában, bizonyos, hogy a mesterséges betegségek is divatba fognak jönni. Már el is kezdték a morfiumevéssel. Ezt a „gyönyörűséget”4 különben úgyis el lehet érni, hogy az ember útilaput tesz a tárcába s nem megy el Ausséba, Iseidbe vagy —• Schönhausenbe, hanem belevasutazik valami távoli idegen hegységbe, vagy belehajózik az Adriába, esetleg egymásután mind a kettőbe. A végén azután egy éjszaka egyenesen hazagyorsvonatozik s reggelre egyszerre csak benne van megint az édes hazai életben, melynek legeslegújabb történetéből egy kukkot sem ismer. Ez talán még a lábadozás gyönyörűségeit is fölülmúlja! Vagy három hétig nem láttam hazai újságot, kivéve kétszer a hivatalos lapot, abban pedig soha sincsen semmi. Nem is beszéltem magyar emberrel, kivéve Flitschben egygyel, aki meg velem nem tudott beszélni, mivel süketnéma volt. Szóval az üdülésre készített utazási terv pompásan elsült, teljesen sikerült magamat egy bizonyos időre elvesztenem morfium nélkül. Épen ezt akartam. A suh havasokat máskülönben is melegen ajánlhatom, mivel azok nagyon hidegek. S olyan messze vannak, hogy oda sem az arisztokratikus pöffeszkedés sem a pénzarisztokratikus nyegleség nem szokott eljárni. Az olaszok járnak át Lombardiából és Velencéből, az pedig sokat fecsegő víg nép, aki a kivasalt ábrázatokat még a pincérben sem szereti, nemhogy a grófokban és a vezérigazgatókban. Azután az Adria és a Fekete tenger közötti vízválasztó havasok közé a rossz hírek nem találnak el hazulról. Az ember nekivág valamely tátongó 2000 méternyi magas „völgynek", s abban eltűnik néhány napra. Az Isonzo forrásánál például nagyszerű világ van. Napokig el lehet csavarogni s az ember nem lát és nem hall semmit, hanem csak fenyőerdőt, tehéncsöngetyűt, rohanó smaragdzöld hegyi folyót, kecskéket, csodálatos világítást, vizmorajt s néhány havasi viskót, ahol többnyire boldog cretinek laknak. Ezek pedig a század legszerencsésebb gyermekei s talán a legjobbak is. A hegyóriások, kőszörnyetegek, szakadékok, kecskék, tehenek, zergék és sasok után pedig a tenger. A legszebb délszaki tenger kék tükre. Fehér vitorlák, füstölgő gőzhajók, delfinek, sirályok, egy-egy hullámos scirocco és kristálytiszta bóra párosítva roston sült sgombrával, illatos olasz salátával és fekete-fanyar „vino nostranoval44. Itt már nemcsak az újság hagyja el az embert, hanem a sör és a német nyelv is; ha pedig a hajó hánykolódik, bizony némelykor az ebéd is. Már most ennél ha jobb üdülési tervet tud valaki, az egyenesen államtitkárnak született s válik is belőle olyan. . . . Egyszerre azután vége van a boldog elveszésnek s akkor veszi az ember észre, hogy éhes. A lelke éhes, még pedig nagyon, az elhagyott civilizált életmód után. Mit csinálnak otthon? Áll-e még a Hangli? Mi van Ugrón Gáborral? A fegyvergyári szégyent elemésztettük-e már? Mi történhetett Bismarck és Ábrányi Emil között ? S mi legyen az a szülészeti kiállítás ? Igaz-e, hogy Tokaj leégett s Schlauch püspök kibékült a darwinistákkal ? És ki az a Sándor? . . . Mert mindezekből ma csak egy nyúlfarknyi táviratot lát az ember a talián újságban, az is csak arra szolgál, hogy az ember szellemi gyomra annál jobb étvágyat kapjon a hazai paprikásra, meg a hazai marakodásokra. Oh, ha már köztük lehetnék s résztvehetnék . . . A vonat épen azon iparkodik. Ablakain még a tengerbe merülő nap ragyog be s hoszszan elkíséri azután is a végtelen tükörre szálló holdfény. Óriási ezüstszőnyeg terül el az Adrián , csakhogy az út most nem azon vezet, hanem emerre hazafelé. Reggelre már magyar levegőt szivünk, magyar bort iszünk és magyar újságot olvasunk . . . Igen, magyar levegő, nehéz levegő az mostan. A vonat egész éjjel Krajna és Stajer- Mai számunk 8 oldalt s előfizetőink számára külön zenemellékletet tartalmaz.