Pesti Hírlap, 1890. október (12. évfolyam, 270-300. szám)

1890-10-07 / 276. szám

1890. október 7. PESTI HÍRLAP 7 gyűlés holnapra“. A javaslat nagy lelkesedéssel ment határozatba. Kassa, okt. 6. A vértanuk napját szokottnál ünnepélyesebben ülték meg a városban. A szeminá­riumi templomban gyászmisét olvastak, melyen az öreg honvédek és nagyszámú közönség volt jelen. Több magánházon gyászlobogó leng alá, Számos ki­rakatot gvászdiszbe öltöztettek. Faacsova, okt. 6. Panesova magyar hölgyei vaskoszoruí küldtek az aradi vértanú-szobor számára. Győr, október 6. (Saját tudósítónk táv­irata.) A vértanuk emlékének szentelt napot váro­sunk is illő kegyelettel megünnepelte. Győrvármegye székhazáról és a nyilvános középületekről gyászlobo­gók ereszkednek alá. A jogakadémián, szent-benedek­­rendiek főgimnáziumában, az állat főreáliskolában ma előadások nem tartattak. Az ünnepi gyászmisét a szent-benedekrendiek templomában Francsics Norbert főgimnáziumi igazgató szolgáltatta klerikusok segédletével. A templom nagy hajója zsúfolásig meg­telt a legintelligensebb közönséggel és a különböző deputáeiókkal, közöttük a Batthyány Lajos gróf főispán vezetése alatt levő megyei küldöttség Lasz­­berg Rudolf gróf alispánnal, Lippay Géza főjegyző­vel, Haják Antal árvaszéki elnökkel. Ott voltak a városi törvényhatóságnak, kir. törvényszék­nek és a többi hatóságoknak és intézeteknek képviselői is. A honvédegylet és hadastyánegy­­let zászlaik alatt vonultak a templomba, a ravatalt szebbnél-szebb koszorúk boriíották, közöttük Bat­thyány Lajos grófnak gyönyörű, élő virágból font koszorúja nehéz lilaszinü selyemszalaggal. Kolozsvár, okt. 6. A mai nap emlékére a katholikus és református templomokban gyászisteni­­íisztelet volt: az unitárius és kaiholikus főtanodákban pedig kegyeletes ünnepéllyel ülték meg a vértanuk napját. Az egyetemi fiatalság ünnepe nagy részvétel mellett folyt le a redoutban. Napi hírek. — (A királyné Algierbais.) A ,,Figaro“-nak jelentik Algierból október 1-ről: Tegnap két hölgy -foglalt helyet a boulevard de la republique kávéházá­nak terasse-án. Mindketten sötét ruhában voltak, egyiküknek ruhája asztrakánna' volt diszitve. E höl­gyek, miután egyideig a kávéházban maradtak, a kor­mánypalotába mentek s a főkormányzóval kívántak beszélni. A huissier kérdezte, kit jelentsen be. A felelet volt: Az osztrák császárnét. A huissier ezt nem hitte, de a hölgyeket mégis bejelentette. Tirmann főkormányzó azonnal a királyné elé futott. A ki­rályné igen egyszerű módon vezette a társalgást. Tir­mann meghívta a királynét dejeunerre, mit azonban a királyné nem fogadott el, mert már túl volt rajta. Tirmann ezt annál inkább sajnálta, mert épen Ham Ghi, a száműzött anami király is vendége volt. A királyné látni óhajtotta, mire eléje vezették. A királyné azonban egy szót sem váltott az exotikus fejedelem­mel. Vasárnap délelőtt 10 órakor három urhölgy je­lent meg a postahivatalban, hogy több, összesen 50,000 frank értékű levelet vegyenek föl. A levelek Nicholson asszonynak voltak címezve. A postahiva­talnok a leveleket nem akarta kiadni, inig a királyné maga nem fáradott értük. A postahivatalnok bocsána­tot kért; a királyné azonban igen nyájas volt, s azt mondta, igaza van, hogy a szabályokhoz tartja ma­gát. A királyné ma gyalogsétákat tett, s aztán fény­képeket, dohányt s egyéb tárgyakat vásárolt be. Bli­­dahba nem külön kocsin, hanem a többi utasokkal együtt utazott. Holnap a királyné valószínűleg Bonaba átogat el. — (A görög király,) — ki jelenleg tudvale­vőleg Becsben időzik — ma délelőtt 11 órakor gróf Kálnoky külügyminisztert fogadta. A miniszter csak­nem egy óra hosszat időzött nála. Ottléte alatt Al­brecht főherceg is a „Hotel Imperial“-ba hajtatott s a király lakosztályába ment. — (A walesi herceg Béesben.) Említettük, hogy a walesi herceg tegnap este Becsbe érkezett. A „Grand Hotelében György görög király és Cumber­land hercegné várakoztak rá. Karonfogva sétálgattak csaknem egy óra hosszat a vendéglő előtti járdán, s mikor a walesi herceg közeledtét észrevették, intet­tek neki. A herceg rögtön leugrott a kocsiról s elő­ször a hercegnőt, aztán a királyt ölelte s csókolta meg. A király és a hercegnő az angol trónörököst a számos vendég által ellepett vestibuleon keresztül lakosztályába kísérték az első emeletre s még egy órahosszat maradtak együtt. Miután a király és a hercegnő a herceget elhagyták, ez kíséretével a Ro­­nacherbe hajtatott, lionnét csak éjfélutáni fél egykor tért lakására. Ma reggel fél 9-kor Maude angol nagy­követségi titkárt fogadta, ki csaknem egy óra hosszat maradt nála. Délután 3 órakor Szent-Jánosba utazott báró Hirschhez. A herceg a keszthelyi vadászatok után ismét visszatér Becsbe, hol néhány napot fog tölteni. — A herceg a délelőtt folyamán ellátogatott a kapu­cinusok templomának sirboltjába, hol koszorút helye­zett Rudolf trónörökös koporsójára. — (A brazíliai császár), ki teljesen belenyu­godott sorsába s letett minden reményről, hogy el­vesztett trónját ismét visszaszerezhesse, Parisban tar­tózkodik. Az ősz hátralevő részét felváltva Versailles­­ben és Párisban fogja tölteni, a ielet pedig Francia­­ország déli részein. A volt császár unokái, don Pedro és Szász-Koburg dón Augusto folytonosan nagyatyjuk körében fognak maradni. — (A legifjabb magyar herceg.) Odescalchy Gyula herceg, az országosan ösmert és közkedvelt­­ségü főur fiát, Odescalchy Géza herceget neje, sz. Andrássy Etelka grófnő ma d. u. 2 órakor egész­séges fiú gyermekkel örvendeztette meg. — (SSuakácsy-estcly.) Az irói- és művészi­kor ma délután tartott választmányi ülésében elhatá­rozta, hogy Munkácsy tiszteletére a hét valamelyik napján lakomával egybekötött estélyt rendez. Az es­tély napját az Aradról visszatérő mester később fogja meghatározni. — (Faragó Ödön) hazánkfia, ki tudvalevőleg már hosszú idő óta magas rangú ehinai hivatalnok, jelenleg szabadság idejét Magyarországban töltvén, a magyar földrajzi társaság felkérésére egyik legköze­lebbi ülésén nyilvános fölolvasást tart. — (Tapintatlan és helytelen loyalitá3.) Az aradi gyásznap a főváros iskoláiban sajátszerü ügyetlenségekre vezetett, mert azt, hogy hazafiatlan­­kodás is lett volna a dologban, senki sem fogja el­hinni, a ki a magyar tanárokat s iskoláink mély ha­zafias tradícióit ismeri. — A hazafias ünnepnap al­kalmából, melyet az egész nemzet egyetértése tett ilyenné, a fővárosban már napok óta az volt a jel­szó, hogy „nem lesz iskola.“ A fővárosi elemi isko­lákban s a felekezeti középiskolákban nem is volt. A derék piaristák is fölment ették növendékeiket erre a napra, mivel jól tudták ők is, hogy az elmulasz­tott pár óra a jóra fogékony szivekben mint meleg hazafias érzés és tanáraik iránt való nagyrabecsülés úgyis visszatérői. Az állami kezelés alatt levő kö­zépiskolákban (s nagyobbrészt a fővárosi középisko­lákban is) megjelent rég: ismerősünk: a copf. Ezek­ben tartottak előadást. Volt ugyan egy-két osztály, a hol a tanárok csak úgy eltöltölték az időt; de volt olyan is, a hol ennek a kényszeredett ünneplésnek az okát úgy adták, hogy mivel az izraelitáknak ünnepjiik van (sátoros ünnep), nem érdemes iskolát tartani. E he­lyett ugyan jobb lőtt volna a szabadságharc nagy ese­ményeinek elmesélgetésével tölteni el a pár órát, annál is inkább, mivel egyik barátunk gimnazista fia úgy adta ma okát előttünk a mai előadásnak, hogy „azért volt ma iskola minálunk, mivel azok az aradiak az állam ellen voltaké1 Erre ugyan a gyerekeket senki sem tanította, de úgy maguktól kö­vetkeztették gyerekész,szel, ha már az állami isko­lákban volt előadás. Ilyen az, mikor az iskola veze­tői nem tudnak fölemelkedni akkor, a mikor a hazá­ban minden szív föl van emelkedve! — A budai II. kér. főgimnázium VIII. osztályának tanulói azonban a mai napon kitettek magukért. Igaz, disciplina ellen tettek, de indokuk és eljárásuk annyira kifogástalan és tiszta volt, hogy eljárásukat megtorolni szinte csú­nya dolog lenne. A főgimnázium önképző köre pár nap előtt külön koszorút bízott Jancsö Benedek ta­nárra, a kör elnökére, hogy vigye el Aradra. El is vitte. Az ifjúság hazafias érzése már ezzel is föl volt költve s nem is lehet cso­dálni, hogy ma reggel nyolc órakor, a mikor a pedellus az előadás kezdetét csengette, a VIII. osz­tály ifjai párosával, zárt sorban kivonultak az is­kolából valamennyien. A hazafias tanulók menetközben 2 frtot gyűjtöttek össze s ezzel lementek a bombatéri templomba, hogy gyászmisét szolgáltassanak a 13 kivégzett magyar tábornokért. Honig Gusztáv plébá­nos-helyettesnél jelentkeztek is, aki azonban kijelen­tette, hogy elkésve érkeztek, mivel a plébánián min­den pap el van foglalva. Erre a tanulók ugyanolyan rendben átvonultak a kapucinusok templomába, ahol Berger Márk atya a gyászmisét megtartotta. Az ifjak kegyeletes rendben meghallgatták a gyászmisét s Írást kértek a paptól, hogy ők gyászmisét rendeltek és hallgattak. A derék páter ki is adta az Írást, mire a „lázadók“ csöndesen szétoszlottak és kiki — haza­ment. A VIH. osztály tanterme tehát ma üresen állott s merjük hinni, hogy a professzor urak szive büszkén dobbant meg, mikor megtudták, hogy növendékeit minden felsőbb rendelet nélkül, a saját szakállukra (és a kapucinus atyák sza­kállára is, mivel azoknak van,) még a fegyelmi bün­tetés megkockáztatásával is meggyászolták a nemzeti gyásznapot. — Nem tudjuk különben, hogy milyen bölcsesség követelte és kinél, hogy az állami közép­iskolákban ma ilyen megszégyenitő intermezzókra sze­rezzenek alkalmat. Egyébként dicséretükre legyen mondva, tanítványaikat mégis csak jól megtanították a hazafiasságra. Uki exemplum docet! — (A párisi gróf) tegnapelőtt érkezett meg Newyorkba fiával, az orleansi herceggel együtt. A partra szállásnál Harrison elnök nevében Erhardt vámhivatali igazgató és egy katonatisztekből álló bi­zottság üdvözölte a párisi grófot, ki megköszönte a köztársasági elnöknek iránta tanúsított figyelmét. A fogadó bizottság tagjai oly tisztek, a kik a polgárhá­ború alkalmával a párisi gróffal együtt szolgáltak, ki a virginai hadjárat alkalmával M. Clellan táborkarába volt beosztva. A párisi gróf és fia Newyorkban Vanderbiltnek, az ismeretes amerikai nábobnak vendégei. — (A bajor regens-herceg veszedelemben.) Münchenből jelenti égy mai távirat : Az októberi ün­nepélyen százezer ember vett részt. Midőn a díjazott bikákat a regens-herceg elé vezették, egy bika a re­­gens-herceg közvetlen közelében megvadult. A regens­­herceg még idejében felugrott. A bika több embert elgázolt, kik könnyű sérüléseket szenvedtek; végre újból megkötözték. Az ügetőverseny alkalmával egy lovász elbukott, és súlyosan megsérült. — (Nyolcvanezer forint az akadémiának.) Szutsics Lajos szabadkai polgár, ki ezelőtt kilenc évvel meghalt, egész vagyonát, mintegy 80.000 forint értékben az akadémiára hagyta, de oly feltétel mel­lett, hogy annak kamatai özvegyét illetik. A nagylelkű végrendelkező neje tegnapelőtt elhunyt, minek követ­keztében Szutsics vagyona teljesen az akadémia bir­tokába ment át. E hagyatéknál nagyobb összeget (100 ezer frt) csak Zsivora hagyott az akadémiára. — Szutsitsné tetemeit Budapestre hozták é3 tegnap temették el a kerepesi temetőben levő családi sír­boltban. — (Utánzásra méltó.) Kossuth Lajos Iratai újabb három kötetére Kapácsy Dezső Hevesmegye árvaszéki jegyzője 102 előfizetőt gyűjtött, — kik túl­nyomó részben egriek — ez által a nagy hazafi iránt való tiszteletüket és ragaszkodásukat bizonyít­ják be. — (Wendt pasa meghalt.) Konstantinápoly­ból jelentik: Wendt pasa tábornok, a ki Moltkevel egy időben jutott volt Törökországba, 79 éves korá­ban meghalt. — (Síiért nem épülnek föl aKasselik há­zak?) A nagy közönség sokszor botránkozva nézte azt az otromba alacsony háztömeget, mely a nép­színház terét csufitja, — valamint azt sem értették eddig, hogy a Gizella-téren lévő alacsony sarokház miért nem nyer már egyszer modern külsőt, mikor ez is, amaz is dúsgazdag ember tulajdona és nagy jövedelmet is hoznának, ha felépítve lennének. Az érthetetlen kérdés, és részben — „városi ügynek“ — most magyarázatát adja a betekintés azon nagy pörbe, mely a két Kasselik testvér között folyván, bő anyagot ad a családi ügyek megvilágításához. A kérdéses házak ugyanis per alatt vannak és te­­lekkönvvileg a két öröklő testvér közös tulajdonát képezik, s a fivér kezelése alatt állanak. Emez már ismételve fel is akarta épittetni azokat, de a befekte­tendő nagy tőkéinek valami biztosítási módja igé­­nyeltetnék a perlő nővér részéről, a ki azonban a kívánt módok egyikét sem fogadá el, mostan meg az elmérgesitve folyó többnemü per után nincs is már remény ahhoz, hogy a kedvteléssel veszekedő két peres fél valami közös álláspontra helyezkedjék. Mi­vel pedig e perek — biztos számítás szerint — leg­alább is tiz évig eltartanak, remény sincs arra, hogy a dísztelen épület egyhamar eltűnhessen. Az egész környék díszes és fényes lend, de a központ évtizeden át hirdetni fogja két testvér harcát, ha ugyan közbe nem szól majd egy esetleges kisajátítás! — (Műbőr a misénél.) A marseillei püspök a szentszékhez kérdést intézett a mise-bor minőségére nézve, mivel Franciaország több vidékén oly beteg bor terem, melyet bizonyos mennyiségű szesz hozzá­adása nélkül nem lehet eltartani. Az inkvizíciók kongregációja erre nézve azt határozta, hogy lehet ily javitott bort is a szent áldozáshoz használni, de csak akkor, ha a belekevert szesz határozottan bor­ból, illetőleg szőlőtermékből származott és nem rúg többre tizenkét százaléknál. — (Festő kéz nélkül.) Egy bristoli fiatal festő, kinek mindkét karja hiányzik s ezért szájával fest, a legutóbbi dél-keusingtoni (London) verseny­­kiállitáson egy dijat nyert rendkívül ügyes müveiért. Tanítója azt jósolja neki, hogy szerencsétlensége da­cára fényes művészi pálya áll előtte. — (Halálozások.) Várady Károly, a főrendi­ház tagja, a pesti ev. ref. egyházmegye buzó gond­noka, a főváros munkás polgára tegnap délután hosz­­szas szenvedés után, kigyó-utca 2. sz. alatti lakásán

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék