Pesti Hírlap, 1890. november (12. évfolyam, 301-329. szám)

1890-11-08 / 307. szám

1890. november 8. PESTI HÍRLAP Horánszky Nándort csak a pénzügyminiszter azon kijelentése készteti a felszólalásra, hogy a ma­gyar kir. udvartartás nem közjogi intézmény. Ha ez alatt a miniszter azt akarta értetni, hogy ő felségének életmódja és szoros értelemben vett ház­tartása miként legyen berendezve, ebben az értelem­ben szóló elfogadja az argumentációt; de midőn e házban a legfelsőbb udvarról, mint háztartásról be­szélnek . . . Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Berende­zéséről. Horánszky Nándor: Nem ez a szempont fo­rog fenn. S ügy van­ a bal- és szélső­baloldalon.) Senki sem akar beleavatkozni a felemlített két do­logba, mely a magyar királynak szoros értelemben vett házi ügye, hanem beleavatkozni, illetőleg az or­szág hatalmi jogainak és érdekeinek kifejezést adni, mint közjogi intézménynek igenis kötelessége volt a háznak mindig és az ma is. Hiszen számos törvé­nyek alkottattak a tekintetben, hogy a magyar király Magyarországon lakjék és ezen törvényeknek értelme korántsem az volt, hogy ő felségének életmódja vagy háztartása milyen legyen, hanem az, hogy azon nagy funkcióiban, melyek közjogunkkal és Magyarország érdekeivel szoros kapcsolatban állanak, az ország ér­dekei és jogai szem előtt tartassanak és megóvassa­­nak. (Helyeslés, ügy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Azt pedig nem fogja a pénzügyminiszter két­ségbe vonhatni, hogy számos alkalommal, midőn ő fel­sége az ország fővárosában időzik és hivatalos funk­ciót végez, oly egyének által vétetik körül, a kiknek itt a király hivatalos funkciója közepette sem joguk, sem helyük ; helyt foglalhatnak és szívesen láttatnak valamely udvari páholyokban, de közvetlenül a ki­rály személye mellett nem, mert ő felsége a király itt mint magyar király végez hivatalos funkciót. (ügy van­ a bal és szélsőbalon.) Pulszky Ágost felemelkedik. (Zaj.) Az udvar­tartás közjogi intézmény azon tekintetben, hogy bizo­nyos ünnepélyességek alkalmával némely, a közjogi intézmények természetéből kifolyó formalitások meg­tartassanak. De az ellenzék nem ezekről beszél, ha­nem a háztartás berendezéséről, a­mi a király bel­­ügye. (Zajos ellenmondás az ellenzék részéről.) Fej­tegeti az angol és magyar udvartartási viszonyok kü­lönbségét. Ugron Gábor félremagyarázott szavait igazítja helyre. Tiltakozik az ellen, hogy a magyar udvartar­tás ne tartassák közjogi intézménynek. A magyar udvartartás teljes helyreállítását követeli. Azt és az udvari méltóságok funkcionálását az ország mindig közjoga kiegészítésének tekintette. Tessék a kérdést tanulmányozni s akkor át fogják érteni. Hans Ivor­d. A pénzügyminiszter Deák nyilatkozatára hivatkozott. De abból, hogy az a magyar király háza, nem következik, hogy az üresen áll­jon és abban a magyar udvari háztartás, magyar udvartartás ne létezzék. (Élénk helyeslés a szél­sőbalok)­. Deák épen az udvartartásra nagyon kényes volt, hogy valahogy az Magyarországtól el ne kö­­zös ügyesittessék. (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) Megengedi, hogy Deák nem vitte keresztül az osz­trák udvartartás kettéosztását és egy külön ma­gyar udvartartás felállítását. Deák ezt nem tette azért, mert nem tehetett mindent egyszerre és mert a jog fentartásával meg akarta adni a nemzet­nek a lehetőséget arra, hogy a­mit ő egyszerre keresztül vinni nem tudott, azt mások, a­kik az ország hatalmát kezükben tartják, a­kik a király hivatott tanácsadói és a nemzetnek hatalmi képvi­selői, későbben teljesítsék és tanácsadással a ki­rálynál keresztülvigyék. Igaz lehet az, hogy különbséget kell tenni háztartás és udvartartás között, de vájjon van-e valaki, ki azt kívánta volna, hogy a magyar par­lament vegye az ellenőrzésének gondozása alá azt, hogy kik és minő inasok fogadtatnak fel ? (Igaz ! ügy van­ a szélsőbaloldalon.) Vagy hogy micsoda lovak vásároltatnak ? Nem ez a kérdés, nem is az a kérdés, hogy valaki követelné azoknak a kabinet-zárszámadásoknak talán a magyar számszék­hez való áttételét. De az a kérdés, hogy ha a magyar állam miliókat ad­ arra az udvari ház­tartásra, ezek a milliók egészükben arra a célra fordíttassanak megszámláltatás nélkül, a­mely célra adattak, tehát, hogy az udvari háztartás magyar legyen, ha magyar pénz adatik reá, ezen kér­dés elvileg kifogás alá nem eshetik. Ha valaki feltenné az ellenkezőt, hogy például az egész udvar ide jön lakni, itt kineveztetnek magyar udvarmesterek, kinevezik az egész udvari személyze­tet és a király elmegy Bécsbe a delegációk megnyi­tására, elviszi­ oda a magyar főudvarmestert, az egész magyar udvari háztartást, az osztrák államnak civil­listáját pedig Budapesten költi el. Bécsben csak a művészetet pártolja, építtet színházat, építtet várkas­télyt, de azon pénznek csak egy hányadrészéből, a többi pénzt pedig Budapesten magyar háztartásában költi el tetszése szerint, szóló nagyon kétli, hogy an­nak a lojalitáshoz szokott császárvárosnak lakossága és az osztrák az uralkodóházhoz a magyarokéval egyenlő hűséggel ragaszkodó nemzet és­­ az osztrák arisztokrácia fel nem támadna az ellen és nem mon­daná azt, hogy mi kérjük, elvárjuk és a minisztérium­tól, nem a felségtől követeljük, hogy az osztrák ál­lam költségén osztrák udvartartás és udvari háztartás vezetessék. Ha mi egy magyar államot akarunk konstru­álni s a magyar nemzetet összegezni akarjuk és be­lőle,hiányzik az udvar, hiányzik a központ, a ma­gyar király — nem hiányzik de jure, hanem hiányzik de facto — micsoda állandósága van akkor ezen ma­gyar nemzeti államnak ? (Igaz! ügy van ! a szélső­baloldalon) Micsoda biztosítéka van fennmaradásának és felvirágzásának? (Tetszés balfelől.) Ez talán ele­nyésző szempont lenne, ha ott volnánk, a­hol Ang­lia , hol más állam nincs, csak angol, ott az udvar, vagy király, elnyomhatja talán a közszabadságot, de nem nyomhatja el a nemzetet és az államot semmi szín alatt. Nálunk azonban ez nincs így és azon ál­landó viszonynál fogva, melyben Ausztriával vagyunk, gondoskodni kell arról, hogy ott az udvarban ne csak a király alkotmányos szelleme, hanem maga az udvar és egész környezete garanciákat nyújtson a nemzetnek arra nézve, hogy minden körülmény közt és mindig meg lesz óva ezen nemzet idegen befolyá­soktól. Ezért szóló pártolja Meszlényi nézeteit. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gosztonyi Sándor 1887-ben hozta fel azt a kérdést, hogy a budai királyi várlak a telekkönyvben még ma is ,.cs. és kir. Hofburg“ cimen van beje­gyezve és igy az sem a királyé, sem az országé, ha­nem közös tulajdont képez. Sajnálja, hogy az 1850- ből származó tévedést, most, a kiegyezés után 23 évvel sem hozták helyre. Gödöllőt is azért vette a nemzet, hogy az udvar többet tartózkodjék itthon. Helfy nézetéhez csatlakozik. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök: T. ház! Helfy képviselő úr azt mondta, hogy ha nincs külön magyar udvartartás, mi jelentősége van akkor az 1867. XII. t. ciknek, a­mely szerint a magyar ki­rályi udvartartás költségeit külön állapítja meg a magyar törvényhozás. Csodálom Helfy képviselő úr­nak ezt a felfogását, mert én azt az intézkedést, mely az 1867. XII. t. cikkben foglaltatik, igen nagy politi­kai jognak tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Midőn azt állapítja meg a törvény, hogy a magyar királyi udvartartás költségeit külön állapítja meg a törvény­­hozás, ezzel azt jelenti ki, hogy ahhoz más faktor­nak hozzászólása nincs, a­mi igen nagy jelentőségű tény nemcsak pénzügyi szempontból, de politikai szempontból is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De azt mondja le. Kaus Ivor képviselő úr, hogy minő biztosítéka van a magyar államnak saját alkot­mányos jogai tekintetében, ha külön magyar udvar­tartása nincs. A magyar állam fennállásának bizto­sítékai megvannak a magyar alkotmánytörvényekben és megvan e biztosíték abban, hogy mikor a magyar király trónra lép, az alkotmányra az esküt leteszi. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez a legnagyobb biz­tosíték, és épen nekünk nem áll érdekünkben ezen biztosítékot csekélynek mondani, s azt hirdetni, hogy a magyar alkotmány a biztosítékokat nélkülözi. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A­mi végre az udvartartás költségeit illeti, a kérdés jelentősége nem abból áll, hogy a háztartás céljaira mi költetik el, hanem abban, hogy abból fe­deztetik sok más kiadás, mint a művészet támogatása, építkezések és a nagymérvű jótékony adományok. (Igaz! ügy van­ a jobboldalon.) E kiadások az ud­vartartás címén megszavazott összegnek jelentékeny részét képezik és épen Magyarországgal szemben tel­jes bőkezűséggel gyakoroltatik az adományozás. (Élénk helyeslés. Igaz ! Úgy van­ a jobboldalon.) Az mondatott, hogy helytelen, hogy alkalom adatik az udvari méltóságot viselő egyéneknek, hogy politikai befolyást gyakorolhassanak és politikai dolgokban ő felségének tanácsot adhassanak. Engedel­­met kérek, azon egyéneknek, a­kik ezen udvari mél­tóságokat viselik, semmi politikai hatáskörük nincs és ezek nincsenek hivatva politikai kérdésekben taná­csot adni, sőt, ismerve alkotmányosan uralkodó ki­rályunk felfogását, mondhatom, hogy politikai kérdé­sekben tőlük tanácsot nem is kér, hanem miniszterei­től, a lelket politikai kérdésekben a tanácsadás meg­illet. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ha bármely udvari ünnepélynél közjogunk megsértése történik, a felelősség ezért nem az udvari méltóságokat terheli s még azon esetben sem le­hetne őket felelősségre vonni, ha külön magyar ud­vartartás léteznék, mert ilyen esetben a magyar kormány, az, mely felelősségre egyedül vonható s a kormány e felelősség alól bizonyára nem vonja ki magát. (Igaz ! Úgy van­ a jobboldalon.) Ennek alap­ján kérem a tétel elfogadását. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) A ház a tételt egyhangúlag elfogadja, úgyszin­tén a kabinet-irodáról és a kabinet-iroda nyug­díjairól szóló tételt is. A közösügyi kiadások. Madarász József azt indítványozza, hogy a tétel ne szavaztassák meg s a közösügyi költségek az előirányzatból kihagyassanak. Kun­­Miklós pártolja Madarász József indít­ványát. Fulszky Ágost kifogásolja Kun Miklósnak né­­mely, a delegációra vonatkozó kifejezését. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, minden bővebb indokolás nélkül hivatkozva az 1867: XII. t.-cz. él. §-ára kéri a költségeknek megszavazását (Helyeslés jobbról.) A tételt a ház többsége elfogadja. A központi kormány közegeinek nyugdija. Madarász József most sem szavazza meg a nemzet és alkotmánya ellen működött egyének nyugdíját. Dániel Ernő előadó a tétel elfogadását ajánlja. A ház a tételt elfogadja, úgyszintén a követ­kező tételeket is. Az államadósságokról szóló tételt a ház szintén felszólalás nélkül elfogadja. A miniszterelnökség, Ugron Gábor a magyar hivatalos nyelv jogait hangsúlyozza. Tisza Lajosnak, a ki mosolyog, eszébe idézi a hálóba került oroszlán meséjét, kinek kötelé­keit a kis egér rágta el. Szónok azt hiszi, hogy lehet még ő is az az egér, a­mely Magyarország, a hálóba került oroszlán hálóját széttépi. Felhozza szónok a magyar nemzeti zászló, magyar címer sérelmeit, a Henczy-szobrot, a gellérthegyi citadellát s felhívja a miniszterelnököt, hogy a sérelmek meggyógyításával segítse elő a még fenforgó félreértések eloszlatását Fél, hogy a miniszterelnöknek nincs erre való szelle­mi tehetsége és erkölcsi ereje. . Tisza Lajos gr. nem törődik azzal, ha Ugrón Gábornak kedve jön haragudni, ne törődjék tehát azzal, ha neki kedve jön mosolyogni. Ugrón Gábor: Ila Tisza Lajos tükörbe nézett volna és akkor mosolygott volna, ehhez nem lett vol­na semmi szava. (Nagy derültség.) De mikor őt mo­solyogja ki, azt visszautasítja, mert Tisza olyan nagy­nak képzeli magát, hogy máson mosolyoghasson. (Tet­szés és derültség balról.) Madarász József szerint a miniszterelnök a törvényt megszegte s kijátszotta, a­mikor a királylyal való érintkezésében a magyar nyelvet mellőzte. Csat­lakozik Ugrón Gábor felfogásához. Csanády Sándor azt mondja, hogy olyan haza­ellenes merényletet még Tisza Kálmán sem követett el, mint gróf Szapáry Gyula. Beszédét folytatva, szóló abbeli gyanúját fejezi ki, hogy a miniszterelnök túl akarja datálni Tiszát s a nemzetet el akarja németesi­­teni, korcsositani és Ausztria-Bécs karjaiba hajtani. Egy garast sem szavaz meg neki. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök: A kor­mány teljes tudatában van kötelességének, és úgy is­meri, mint a felszólaló képviselő a 48-iki törvények nyelvi intézkedéseit és azokat a kormányzat ágzatai­­ban fentartani kötelességének tartotta mindig és tartja most is, még­pedig nemcsak benn az országban, ha­nem az országon kívül idegen hatóságokkal való hi­vatalos érintkezéseinél is. De ha e mellett némely egyes érintkezések alkalmával nem magyar nyelven történik a levelezés, nem lépi túl azt a határt, a­mely eddig 23 év óta fennáll; nem lépi túl azon határt, a­melyet megtartani, bárki üljön is e széken, a köz­szolgái érdekében feltétlenül szükséges. Ugron Gábor elmondta, hogy miként képzeli­­ Magyarország miniszterelnökét. Szóló nem tartja Ug­­ront illetékes bírónak arra, hogy mi a tehetség és mi a jóakarat, és hogy ki felel meg annak; nem tartja őt illetékesnek arra, hogy szólónak tanácsot adjon, mert a gyűlölet és harag nem jó tanácsadó és ennél­fogva az, a­ki — mint a t. képviselő úr gyűlölet és haragról szól — nem képes arra, hogy jó tanácsot adjon. (Helyeslés: Úgy van­ jobbfelől.) Ugron Gábor személyes kérdésben szólal fel. A­ki hivatalt foglal el, annak meg kell hallgatni a képviselet tanácsát. Gail Jenő (pécskai) pártja nevében kijelenti, hogy ezt a tételt nem fogadja el. Ugyanígy nyilatkozik Kun Miklós. Szapáry Gyula gr. miniszternek kéri az összeg megszavazását, mert az nemcsak bizalmi kérdés, de kormányzati szükség is. A ház a tételt elfogadja, úgy­szintén a király körüli minisztérium s a horvát-szlavón-dalmát minisz­térium tételeit is. Az ülés 3/12 órakor véget ér. Legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor lesz.­ ­ A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház közgazdasági bizottsága Fálk Miksa elnöklete alatt tartott mai ülésében tár­gyalás alá vette a szőlőterületeknek adandó újabb állami kedvezményekről szóló törvény­­javaslatot. Ember előadó ismertetve a javaslat rendelke­zéseit, örömmel üdvözli azt, mint annak bizonyítékát hogy a kormány ezen termelési ág iránt a legna­gyobb érdeklődéssel viseltetik s a­mennyire a pénz­ügyi helyzet megengedi, újabb impulzust óhajt adni annak A javaslatot elfogadásra ajánlja. Dániel Ernő a ház pénzügyi bizottsága részéről annak módosítá­saival, szintén elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Károlyi Sándor gr. üdvözli ugyan a javasla­tot, mely a kormány legjobb intencióit bizonyítja, de ezt csak parciális intézkedésnek tekinti, ha Ma­gyarországon a szök­őtermelést valóban rekonstru-

Next