Pesti Hírlap, 1890. november (12. évfolyam, 301-329. szám)

1890-11-01 / 301. szám

r­ demes, ügyes ifjak az egyetemi polgárság körében is, kik a kegyelmi kérvényt ép oly jól megszerkesz­tik, mint bárki más az egyetemen kívül. Indítvá­nyozza, hogy három-négy tagú bizottság jelöltessék ki a kérvény megszerkesztése végett. Vámbéry szavait egyfelől zúgó taps, másfelől zajos abcúg kiáltások fogadták. A zaj azonban csak akkor nőtte ki magát va­lóságosan tomboló viharrá, mikor Varga József jog­hallgató beszélt. Mi — úgymond — nem helyesen cselekszünk, ha a kegyelemkéréshez folyamodunk Jo­­annovics kiszabadítása végett. Nem szabad úgy fel­tüntetnünk a sajnálatos esetet, mintha elitélt társunk bünhődése jogosult volna s mi csak pusztán kegyel­met akarunk eldeni számára. Hanem azt kell külö­nösen megmutatnia az ifjúságnak, hogy az ítéletet jogtalannak, a magyar ifjúságra nézve sérelmes­nek, a hazafias szellemre nézve károsnak tartja. Vé­gül indítványozza, hogy az egyetemi polgárság ne a királyhoz forduljon folyamodásával, hanem egyenesen a nemzet színe, a képviselőház elé. Varga szavait sűrűn megszakította a tomboló tetszés; beszédét gyakran percekig kellett félbeszakí­tania. Mikor pedig befejezte szónoklatát, a termet egyszerre óriási zaj, ,,ugy vanis ,,éljen“ kiáltások, botok csapkodása, lábdobogás töltötte be. Az egye­temi ifjak mintegy villanyütésre felugráltak a padokra s tele torokból kiabálták az elnöki emelvény felé, hogy nem kell leegy elem-kérvény. Tovább tartott tíz percnél ez a pokoli lárma, míg végre Schulek rektor kezdett szólni. Figyel­meztette az ifjúságot, hogy ő az egyetemi termet nem kötelességből, hanem az ügy és az ifjúság iránt való rokonszenvből engedte át, de csakis oly feltétel alatt, ha politikai tüntetést nem rendeznek. Kéri tehát az ifjakat, hogy ezt ne tegyék, hanem komolyan tárgyal­janak, a­mi könnyebben célra vezet. A rektor szavaira több oldalról élénk éljenzés hangzott fel, majd újra elementáris erővel tört ki a kegyelemkérés ellenzése. Közel negyedóráig tartott a zsivaj és dobogás. Alig csöndesült le egy kissé az egyik oldalon, a má­sikon újra feltámadt. Pozsonyi elnök a fülsiketítő zsivajban alig tudott szóhoz jutni; végre feltette a kérdést, hogy a két előterjesztett indítvány közül me­lyiket fogadják el, mire a többség, a­mint a nagy zajban ki lehetett venni, a kegyelem-kérvény mel­lett szavazott. Erre aztán­­ ugyancsak irtózatos tombolás közepette megválasztották a kérvényt szer­kesztő bizottságot, melynek tagjai lettek: Pozsonyi, Zámbéry, Óváry, Eötvös Bálint, Veress és Gonda. Gonda, mikor nevét felolvasták, a szószékre lépett s visszautasította a megválasztást. Az ő vér­­mérséklete nem engedi meg (?) — úgymond — a nyugodt tárgyalást. Vérének minden szála (!), fellázad arra az önkényre, mit szeretett barátja, Joannovics ellen elkövettek. A roppant zaj, mely ezt a furcsa kijelentést is követte, a percekig zúgó kiáltások, melyek még az utcára is kihatottak, arra indították Sehulek rektort, hogy újból mérsékletre intse az ifjúságok Vegyék figyelembe — szólt — hogy én sokat kockáztat­tam’, mikor önöknek a termet átengedtem, ne éljenek tehát vissza e pusztán személyes jóakarattal. Ezután határozatba ment, hogy a kijelölt bi­zottság a felségfolyamodványt megszerkeszti, s a­ki­nek tetszik, az aláírja. A kérvényt egy három­tagú bizottság személyesen nyújtja át ő felségének. Az ifjúság e határozattal­­távozott az egyetem­ről, éltetve a rektort és az elítélt önkénytest. * * * A­mint az ezernyi tömeg kifelé tódult az Alma mater kapuján, egyszerre felhangzott a dalos kör éneke . „Kossuth Lajos azt szentes pár perc múlva az egész ifjúság vele énekelt. Senki se tudta, hova mennek, mit akarnak, csak mentek előre, sűrü sorokban. Ekkor valaki elkiáltja magát: — Gyerünk a Neugebäude elé! Az indítvány általános tetszésre kelt és az ifjak phalanxja megindult az Egyetem-utcán át a Korona­herceg-utca felé. A Ferenciek terén azonban egyet gondoltak, befordultak a Hatvani-utcába és a függetlenségi kör elé tartottak. A folytonos dörgő „éljen Joannovics Sebő!“ „Éljen Kossuth , Lajos !“ kiáltásokkal haladtak végig az aszfaltos utcán, melynek ragyogó kirakatai több helyen hirtelen elsötétültek. A kereskedők ijed­ten eresztették le a rolletákat, de mikor meglátták az elegáns öltözetű, cilinderes, kiber-galléros tömeget, megkönnyebbülve sóhajtottak fel. — Hisz ezek mind egyetemi hallgatók ! Valóban tisztán egyetemi hallgatókból állt a tüntetők tömege és ennek köszönhető, hogy a leg­­szebb rend uralkodott. ■ A tüntető ifjúság megállóit útközben néhány percre a nemzeti kaszinó előtt, melynek homályos ablakai mögött egy-egy alak árnya rezgett. — Éljen Joannovics! — kiáltották fel ne­kik, de biz azok nem törődtek vele, akármit is csi­nálnak és igy tovább haladtak. A kerepesi­ útra érve már a publikum is hoz­zájuk csatlakozott, mikorra pedig a függetlenségi kör elé értek, elegáns női kabátkák is vegyültek közéjük. A lóvasúti közlekedés természetesen megakadt, az ifjúság az egész térséget elfoglalta. A függetlenségi kör ablakai világosak voltak és a fiatalság zajosan kiabálta: halljuk Polonyit! Hosz­­szan tartó taps és éljenzés után végre kinyíltak az ablakok és megjelent Horváth Ádám néhány képvi­selőtársával. Rövid beszédet intéztett az ifjúsághoz, de szavait folytonosan félbeszakította a meg-megújuló éljenzaj. — Üdvözlöm önöket — mondá — kik nem hagyják cserben hazafiasságáért szenvedő társukat. Bizonyára értesültek a hírlapokból, hogy mi megtet­tük kötelességünket, interpelláltuk a minisztert és le­gyenek meggyőződve róla, hogy nem engedjük a Joannovics ügyét elaludni. (Lelkes, hosszantartó taps és éljenzés.) Tartsanak össze tovább is és őriz­zék meg hazafiasságukat! A beszéd végét már elnyelte az ifjúság éljen­zése, az ablak becsukódott és a tömeg egy percre gondolkodott, hogy csakugyan elmenjen-e a Neuge­bäude elé ? De aztán mégis szépen visszafordult ugyan arra az útra, melyen jött. A K­ossuth-nóta folytonos dalolásával értek a Pannónia elé, a­hol több színész-kongresszusi tag nézte őket. Ezeket is harsányan megéljenezték. — Éljen a magyar színészet! —kiáltották min­denfelől és alig értek pár lépéssel odább a nemzeti színház elé, mintegy varázsütésre felhangzott a Hym­­nusz és a Szózat. Az egyetemi hallgatók ezután ismét a hatvani­utcába fordultak. Sehol rendőrségi intézkedés nem kellett, csak itt-ott mutatkozott egy-egy szál rendőr. Elég volt Pekáry József főkapitányi helyettes, a­ki jó kedvvel lépkedett közöttük Lich­l Géza rendőrfel-­­ügyelővel. Néha-néha, mikor nagyon zajongtak, barát­ságosan csöndre intette az ifjakat, a­mire majd­hogy meg nem éljenezték; ha pedig azt tanácsolta nekik, hogy menjenek haza, akkor meg egész kedélyesen leabcugolták, a­mit a főkapitányi helyettes udvarias szalutálásokkal­ köszönt meg. De már ekkor a nagyobb rész belátta, hogy ha tovább is együtt maradnak, idegen elemek is kevered­nek közéjük és fölhangzott a jelszó: haza! Némelyek azonban még szerettek volna valamit beszélni. Kapta magát hát egy ifjú ember és mikor oda értek az egyetem téri villamos­kocsik álló helyére, fölállott egy veszteglő kocsira és beszélni kezdett. Ám a konduktor nem vette figyelembe a hely­zet ünnepélyes voltát és a legragyogóbb dikció köze­pén odaszólt: — Tessék kérem leszállni, indulunk! No hiszen, kapott erre olyan abcugot, hogy egyszerre jó hazafi lett belőle és hagyta tovább be­szélni a szónokot, ki azonban e szavait: Tisztelt uraim!-------csak így fejezhette be : A tisztelt rendőrközeg itt nem hagy beszélni, hát menjünk haza! Éljen Joannovics ! Az ifjúság azonban még oda gyűlt az egyetem kapujához, a­hol többen beszéltek s elvégre is csönd­ben eloszoltak. Általában véve az egyetemi ifjúságnak dicsé­retére válik a mai magaviselete. Megmutatta ismét, hogy tud hazafias célokért lelkesülni,tud —ha kell — demonstrálni is, anélkül, hogy zavarokat okozna. Kívánjuk, hogy továbbra is tartsa meg ezt a mérsék­letet és a maival vessen is véget a tüntetéseknek Várja meg most már nyugodtan a királyi választ és rajta legyen, hogy a halottak holnapi kegyeletes ünnepe a kellő méltósággal folyjon le. PESTI HÍRLAP 1890. november 1. Napi hírek. Lapunk legközelebbi száma a kettős ünnep miatt hétfőn jelenik meg. — (Lapunk mai számához) egész iv mel­léklet van csatolva, melynek tartalma: Francia könyv rólunk X—Y-tól. — A mártás. Tárca Murai Károlytól. — Regény-csarnok. — Halottak névsora. — Vízállás. — Szinlapok. — Hirdetések. — (Kitüntetések.) Ő felsége Czábi Joachim 4. honvéd-huszárezredbeli őrmesternek, sok évi buzgó és sikeres szolgálatai elismeréséül, a koronás ezüst érdemkeresztet, Hackel Ignác cs. és kir. közös kül­­ügyminiszteriumi I. oszt. hivatalszolgának, saját kér­­tére történő állandó nyugalomba helyezése alkalmá­­ból, a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta.­­ (Lakoma Viktória királynőnél.) A lon­doni ,.Lady“ című hetilap legutóbbi számában leírja, milyenek az angol udvari lakomák. Igen ritkán tün­tet ki a királynő valakit azzal, hogy meghívja ebédre. A hölgyeknek teljes udvari öltözetben kell megjelen­­niök; az urak udvari jelmezt viselnek, vagyis az úgynevezett Windsor-egyenruhát, melynek kiváló része a piros bélésű fekete frakk egyszerű fémgombokkal. A meghívottak a váróterembe gyülekeznek, hol külön állnak nők és férfiak; a legmagasabb rangúak legtá­volabb állnak az ajtótól, melyen át a királynő belép Kilenc óra felé megjelenik a királynő és fogadva az üdvözleteket, egyenesen az étterembe megy, hová a vendégek párosan követik. Ebéd alatt keveset beszél­nek ; a szomszédok csak halkan társaloghatnak. Néha­­néha a királynő megszólít valakit. A lakoma rendesen egy órán át tart. Befejezte után a fogadóterembe megy a társaság. A királynő itt is megszólít egyes vendé­geket, kik jól-rosszul telelnek; „eredeti“ választ adni nem illik. Később a királynő visszavonul és a „seance“ ezzel véget ért.­­ (Miklós nagyherceg.) A szerencsétlen beteg nagyhercegtől már elvették a lovassági parancs­nokságot, melyet most Levicki tábornok nyert el. A betegség oly aggasztó, hogy Miklós nagyherceg életéhez alig van remény. A nagyherceg 1831. júl. 27-én született, mint Miklós cár harmadik és ked­venc fia. Nagyon hasonlított atyjához. Neje Alexan­dra Petrovna oldenburgi hercegnő, ki nagyon házias asszony és csak gyermekeinek élt, szemet hunyva férje kicsapongásai előtt. A nagyherceg viszonyt folytatott Gsislova táncosnővel és palotájával szem­ben pompás lakást rendezett be neki; ha a kisasszony látni akarta kedvesét, két égő gyergyát tett ablakába.A szolgálattevő hadsegéd ilyenkor köteles volt bejelen­teni a nagyhercegnek, hogy nagy tűz támadt a vá­rosban és szükséges, hogy ő is ott legyen. Midőn egy nap a hadsegéd ép akkor jelentette a „tüzet“ mikor Miklós nejénél időzött, Alexandra Petrovna így szólt : „Maradj még kissé itthon, kedves férjem ; nem oly nagy az a tűz, — csak két gyertya ég.“ — A nagyherceg felkacagott, bocsánatot kért nejétől, és azt meg is kapta.­­ (A vendéglátó miniszterelnök.) A kép­viselőházi pénzügyi bizottságnak tegnap élvezetes ülése volt, a mennyiben Szapáry Gyula gróf mi­niszterelnöknél gyülekezett egybe ebédre. A lakomán, melyben Wekerle Sándor pénzügyminiszter is részt vett, megjelentek: Arany László, Dániel Ernő, Darányi Ignác, gr. Dessewffy Aurél, Fáik Miksa, Gajári Ödön, Gál Jenő (pécskai), Harkányi Frigyes, Hegedűs Sán­dor, Helfy Ignác, Ilovánszky Nándor, Hieronymi Ká­roly, Králitz Béla, Matlekovits Sándor, Országh Sán­dor, Wahrmann Mór és a miniszterelnök ez idő szerint Budapesten tartózkodó fia, dr. gr. Szapáry Lőrinc konzulsági gyakornok. Az asztalfőn a házi­asszony szül. Festetich grófné mellett Wahrmann Mór, a pénzügyi bizottság elnöke, balról Wekerle Sándor pénzügyminiszter ült. A miniszterelnök a pénzügyi és belügyi tárcák referenseit ültette maga mellé. Ebéd végeztével a miniszterelnök vendégeivel a vörös sarokterembe vonult, hol úgy a miniszterel­nök, mint a ház úrnője a vendégek mindegyikével közel másfél órán át társalogtak. A társalgás több­nyire napi érdekű politikai kérdések körül folyt s a­ felvetett témák megvitatásában úgy a házigazda, mint a pénzügyminiszter kivették részüket.­­ (Szilágyi utóda.) A budapesti egyetem büntető­jogi tanári székét, mely Szilágyi távozta óta elárvult, betöltötték. A jelöltek, Wlassics Gyula, Kautz Gusztáv és Payer László közül az első nyerte el az állást. A hivatalos lap a következőkben közli kineveztetését. Vallás- és közoktatásügyi ma­gyar miniszterem előterjesztésére. dr. Wlassics Gyula főügyészi helyettest, a budapesti tudomány­­egyetemen a büntető jog és büntető eljárá’', nyilvános , rendes tanárává a rendszeresben illetményekkel kine­vezem. — Kelt Schönbrunnban, 1890. október 19-én. Ferencz József, s. k. gróf Csáky Albin, s. tc. — (A reformáció emlékünnepét) ma ülték­­meg a budapesti ágostai hitvallásnak a Deák-téri ev.­­templomban. Délelőtt 10 órakor isteni tisztelet volt, a­­melyen az evangélikus gimnázium és az elemi iskola .­tanuló ifjúsága testületileg vett részt. Az isteni tisz­teleten Berecky Sándor hitoktató mondottt emlék­beszédet.­­ (Elhunyt tudós.) Nussbaum N. János dr. hirneves orvos és tanár, titkos tanácsos, ma reggel 4 órakor meghalt Münchenben. Az elhunyt egyike volt a külföld legkitűnőbb orvostudósainak. Már 1853-ban nagy feltűnést keltett egy fejtegetéssel, melyben azt bizonyíta, hogy sok vaknak hitt beteg szemét teljesen meg lehet gyógyítani. 1860-ban a szemészeti tanszék tanára lett a müncheni orvos­­egyetemen. 1870. mint katonaorvos részt vett a nagy háborúban; szakmájában irodalmilag is működött; irt a szemhártyáról, a sebesültek ápolásáról, az anti­­septikus kezelésről, Nussbanm 69 évet élt.­­ (Párbaj.) Milassin József ó-becsei ügy­véd és úr."Grünbaum Pál, az „Ó-Becse és vidékei" szerkesztője ma délben Budapesten kardpárbajt viv­tak, mely alatt Grünbaum a könyökén könnyebb ter­mészetü sebet kapott. A párbaj politikai okokra ve­zethető vissza.­­ (Véres végrehajtás.) Zorin István szt.­­andrási lakos ellen, mint Temesvárról írják, adóhát­ralék miatt végrehajtást foganatosítottak. A­mint a bizottság házához ért, Zorin, ki épen fát vágott, felemelte a fejszét és igy kiáltott: — Be ne tegye senki a lábát ide, mert a ki belép a szobámba, azt ezzel a fejszével vágom le ! A biró nyájas és barát­ságos szavakkal csillapítani igyekezett, a községi szolga pedig­ hozzá ment és el akarta tőle venni a fejszét. Zorin erre súlyosan suhintott egyet a fej­szével, és a községi szolga lerogyott, életben ma.

Next