Pesti Hírlap, 1890. november (12. évfolyam, 301-329. szám)
1890-11-01 / 301. szám
r demes, ügyes ifjak az egyetemi polgárság körében is, kik a kegyelmi kérvényt ép oly jól megszerkesztik, mint bárki más az egyetemen kívül. Indítványozza, hogy három-négy tagú bizottság jelöltessék ki a kérvény megszerkesztése végett. Vámbéry szavait egyfelől zúgó taps, másfelől zajos abcúg kiáltások fogadták. A zaj azonban csak akkor nőtte ki magát valóságosan tomboló viharrá, mikor Varga József joghallgató beszélt. Mi — úgymond — nem helyesen cselekszünk, ha a kegyelemkéréshez folyamodunk Joannovics kiszabadítása végett. Nem szabad úgy feltüntetnünk a sajnálatos esetet, mintha elitélt társunk bünhődése jogosult volna s mi csak pusztán kegyelmet akarunk eldeni számára. Hanem azt kell különösen megmutatnia az ifjúságnak, hogy az ítéletet jogtalannak, a magyar ifjúságra nézve sérelmesnek, a hazafias szellemre nézve károsnak tartja. Végül indítványozza, hogy az egyetemi polgárság ne a királyhoz forduljon folyamodásával, hanem egyenesen a nemzet színe, a képviselőház elé. Varga szavait sűrűn megszakította a tomboló tetszés; beszédét gyakran percekig kellett félbeszakítania. Mikor pedig befejezte szónoklatát, a termet egyszerre óriási zaj, ,,ugy vanis ,,éljen“ kiáltások, botok csapkodása, lábdobogás töltötte be. Az egyetemi ifjak mintegy villanyütésre felugráltak a padokra s tele torokból kiabálták az elnöki emelvény felé, hogy nem kell leegy elem-kérvény. Tovább tartott tíz percnél ez a pokoli lárma, míg végre Schulek rektor kezdett szólni. Figyelmeztette az ifjúságot, hogy ő az egyetemi termet nem kötelességből, hanem az ügy és az ifjúság iránt való rokonszenvből engedte át, de csakis oly feltétel alatt, ha politikai tüntetést nem rendeznek. Kéri tehát az ifjakat, hogy ezt ne tegyék, hanem komolyan tárgyaljanak, ami könnyebben célra vezet. A rektor szavaira több oldalról élénk éljenzés hangzott fel, majd újra elementáris erővel tört ki a kegyelemkérés ellenzése. Közel negyedóráig tartott a zsivaj és dobogás. Alig csöndesült le egy kissé az egyik oldalon, a másikon újra feltámadt. Pozsonyi elnök a fülsiketítő zsivajban alig tudott szóhoz jutni; végre feltette a kérdést, hogy a két előterjesztett indítvány közül melyiket fogadják el, mire a többség, amint a nagy zajban ki lehetett venni, a kegyelem-kérvény mellett szavazott. Erre aztán ugyancsak irtózatos tombolás közepette megválasztották a kérvényt szerkesztő bizottságot, melynek tagjai lettek: Pozsonyi, Zámbéry, Óváry, Eötvös Bálint, Veress és Gonda. Gonda, mikor nevét felolvasták, a szószékre lépett s visszautasította a megválasztást. Az ő vérmérséklete nem engedi meg (?) — úgymond — a nyugodt tárgyalást. Vérének minden szála (!), fellázad arra az önkényre, mit szeretett barátja, Joannovics ellen elkövettek. A roppant zaj, mely ezt a furcsa kijelentést is követte, a percekig zúgó kiáltások, melyek még az utcára is kihatottak, arra indították Sehulek rektort, hogy újból mérsékletre intse az ifjúságok Vegyék figyelembe — szólt — hogy én sokat kockáztattam’, mikor önöknek a termet átengedtem, ne éljenek tehát vissza e pusztán személyes jóakarattal. Ezután határozatba ment, hogy a kijelölt bizottság a felségfolyamodványt megszerkeszti, s akinek tetszik, az aláírja. A kérvényt egy háromtagú bizottság személyesen nyújtja át ő felségének. Az ifjúság e határozattaltávozott az egyetemről, éltetve a rektort és az elítélt önkénytest. * * * Amint az ezernyi tömeg kifelé tódult az Alma mater kapuján, egyszerre felhangzott a dalos kör éneke . „Kossuth Lajos azt szentes pár perc múlva az egész ifjúság vele énekelt. Senki se tudta, hova mennek, mit akarnak, csak mentek előre, sűrü sorokban. Ekkor valaki elkiáltja magát: — Gyerünk a Neugebäude elé! Az indítvány általános tetszésre kelt és az ifjak phalanxja megindult az Egyetem-utcán át a Koronaherceg-utca felé. A Ferenciek terén azonban egyet gondoltak, befordultak a Hatvani-utcába és a függetlenségi kör elé tartottak. A folytonos dörgő „éljen Joannovics Sebő!“ „Éljen Kossuth , Lajos !“ kiáltásokkal haladtak végig az aszfaltos utcán, melynek ragyogó kirakatai több helyen hirtelen elsötétültek. A kereskedők ijedten eresztették le a rolletákat, de mikor meglátták az elegáns öltözetű, cilinderes, kiber-galléros tömeget, megkönnyebbülve sóhajtottak fel. — Hisz ezek mind egyetemi hallgatók ! Valóban tisztán egyetemi hallgatókból állt a tüntetők tömege és ennek köszönhető, hogy a legszebb rend uralkodott. ■ A tüntető ifjúság megállóit útközben néhány percre a nemzeti kaszinó előtt, melynek homályos ablakai mögött egy-egy alak árnya rezgett. — Éljen Joannovics! — kiáltották fel nekik, de biz azok nem törődtek vele, akármit is csinálnak és igy tovább haladtak. A kerepesi útra érve már a publikum is hozzájuk csatlakozott, mikorra pedig a függetlenségi kör elé értek, elegáns női kabátkák is vegyültek közéjük. A lóvasúti közlekedés természetesen megakadt, az ifjúság az egész térséget elfoglalta. A függetlenségi kör ablakai világosak voltak és a fiatalság zajosan kiabálta: halljuk Polonyit! Hoszszan tartó taps és éljenzés után végre kinyíltak az ablakok és megjelent Horváth Ádám néhány képviselőtársával. Rövid beszédet intéztett az ifjúsághoz, de szavait folytonosan félbeszakította a meg-megújuló éljenzaj. — Üdvözlöm önöket — mondá — kik nem hagyják cserben hazafiasságáért szenvedő társukat. Bizonyára értesültek a hírlapokból, hogy mi megtettük kötelességünket, interpelláltuk a minisztert és legyenek meggyőződve róla, hogy nem engedjük a Joannovics ügyét elaludni. (Lelkes, hosszantartó taps és éljenzés.) Tartsanak össze tovább is és őrizzék meg hazafiasságukat! A beszéd végét már elnyelte az ifjúság éljenzése, az ablak becsukódott és a tömeg egy percre gondolkodott, hogy csakugyan elmenjen-e a Neugebäude elé ? De aztán mégis szépen visszafordult ugyan arra az útra, melyen jött. A Kossuth-nóta folytonos dalolásával értek a Pannónia elé, ahol több színész-kongresszusi tag nézte őket. Ezeket is harsányan megéljenezték. — Éljen a magyar színészet! —kiáltották mindenfelől és alig értek pár lépéssel odább a nemzeti színház elé, mintegy varázsütésre felhangzott a Hymnusz és a Szózat. Az egyetemi hallgatók ezután ismét a hatvaniutcába fordultak. Sehol rendőrségi intézkedés nem kellett, csak itt-ott mutatkozott egy-egy szál rendőr. Elég volt Pekáry József főkapitányi helyettes, aki jó kedvvel lépkedett közöttük Lichl Géza rendőrfel-ügyelővel. Néha-néha, mikor nagyon zajongtak, barátságosan csöndre intette az ifjakat, amire majdhogy meg nem éljenezték; ha pedig azt tanácsolta nekik, hogy menjenek haza, akkor meg egész kedélyesen leabcugolták, amit a főkapitányi helyettes udvarias szalutálásokkal köszönt meg. De már ekkor a nagyobb rész belátta, hogy ha tovább is együtt maradnak, idegen elemek is keverednek közéjük és fölhangzott a jelszó: haza! Némelyek azonban még szerettek volna valamit beszélni. Kapta magát hát egy ifjú ember és mikor oda értek az egyetem téri villamoskocsik álló helyére, fölállott egy veszteglő kocsira és beszélni kezdett. Ám a konduktor nem vette figyelembe a helyzet ünnepélyes voltát és a legragyogóbb dikció közepén odaszólt: — Tessék kérem leszállni, indulunk! No hiszen, kapott erre olyan abcugot, hogy egyszerre jó hazafi lett belőle és hagyta tovább beszélni a szónokot, ki azonban e szavait: Tisztelt uraim!-------csak így fejezhette be : A tisztelt rendőrközeg itt nem hagy beszélni, hát menjünk haza! Éljen Joannovics ! Az ifjúság azonban még oda gyűlt az egyetem kapujához, ahol többen beszéltek s elvégre is csöndben eloszoltak. Általában véve az egyetemi ifjúságnak dicséretére válik a mai magaviselete. Megmutatta ismét, hogy tud hazafias célokért lelkesülni,tud —ha kell — demonstrálni is, anélkül, hogy zavarokat okozna. Kívánjuk, hogy továbbra is tartsa meg ezt a mérsékletet és a maival vessen is véget a tüntetéseknek Várja meg most már nyugodtan a királyi választ és rajta legyen, hogy a halottak holnapi kegyeletes ünnepe a kellő méltósággal folyjon le. PESTI HÍRLAP 1890. november 1. Napi hírek. Lapunk legközelebbi száma a kettős ünnep miatt hétfőn jelenik meg. — (Lapunk mai számához) egész iv melléklet van csatolva, melynek tartalma: Francia könyv rólunk X—Y-tól. — A mártás. Tárca Murai Károlytól. — Regény-csarnok. — Halottak névsora. — Vízállás. — Szinlapok. — Hirdetések. — (Kitüntetések.) Ő felsége Czábi Joachim 4. honvéd-huszárezredbeli őrmesternek, sok évi buzgó és sikeres szolgálatai elismeréséül, a koronás ezüst érdemkeresztet, Hackel Ignác cs. és kir. közös külügyminiszteriumi I. oszt. hivatalszolgának, saját kértére történő állandó nyugalomba helyezése alkalmából, a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. (Lakoma Viktória királynőnél.) A londoni ,.Lady“ című hetilap legutóbbi számában leírja, milyenek az angol udvari lakomák. Igen ritkán tüntet ki a királynő valakit azzal, hogy meghívja ebédre. A hölgyeknek teljes udvari öltözetben kell megjelenniök; az urak udvari jelmezt viselnek, vagyis az úgynevezett Windsor-egyenruhát, melynek kiváló része a piros bélésű fekete frakk egyszerű fémgombokkal. A meghívottak a váróterembe gyülekeznek, hol külön állnak nők és férfiak; a legmagasabb rangúak legtávolabb állnak az ajtótól, melyen át a királynő belép Kilenc óra felé megjelenik a királynő és fogadva az üdvözleteket, egyenesen az étterembe megy, hová a vendégek párosan követik. Ebéd alatt keveset beszélnek ; a szomszédok csak halkan társaloghatnak. Néhanéha a királynő megszólít valakit. A lakoma rendesen egy órán át tart. Befejezte után a fogadóterembe megy a társaság. A királynő itt is megszólít egyes vendégeket, kik jól-rosszul telelnek; „eredeti“ választ adni nem illik. Később a királynő visszavonul és a „seance“ ezzel véget ért. (Miklós nagyherceg.) A szerencsétlen beteg nagyhercegtől már elvették a lovassági parancsnokságot, melyet most Levicki tábornok nyert el. A betegség oly aggasztó, hogy Miklós nagyherceg életéhez alig van remény. A nagyherceg 1831. júl. 27-én született, mint Miklós cár harmadik és kedvenc fia. Nagyon hasonlított atyjához. Neje Alexandra Petrovna oldenburgi hercegnő, ki nagyon házias asszony és csak gyermekeinek élt, szemet hunyva férje kicsapongásai előtt. A nagyherceg viszonyt folytatott Gsislova táncosnővel és palotájával szemben pompás lakást rendezett be neki; ha a kisasszony látni akarta kedvesét, két égő gyergyát tett ablakába.A szolgálattevő hadsegéd ilyenkor köteles volt bejelenteni a nagyhercegnek, hogy nagy tűz támadt a városban és szükséges, hogy ő is ott legyen. Midőn egy nap a hadsegéd ép akkor jelentette a „tüzet“ mikor Miklós nejénél időzött, Alexandra Petrovna így szólt : „Maradj még kissé itthon, kedves férjem ; nem oly nagy az a tűz, — csak két gyertya ég.“ — A nagyherceg felkacagott, bocsánatot kért nejétől, és azt meg is kapta. (A vendéglátó miniszterelnök.) A képviselőházi pénzügyi bizottságnak tegnap élvezetes ülése volt, a mennyiben Szapáry Gyula gróf miniszterelnöknél gyülekezett egybe ebédre. A lakomán, melyben Wekerle Sándor pénzügyminiszter is részt vett, megjelentek: Arany László, Dániel Ernő, Darányi Ignác, gr. Dessewffy Aurél, Fáik Miksa, Gajári Ödön, Gál Jenő (pécskai), Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Helfy Ignác, Ilovánszky Nándor, Hieronymi Károly, Králitz Béla, Matlekovits Sándor, Országh Sándor, Wahrmann Mór és a miniszterelnök ez idő szerint Budapesten tartózkodó fia, dr. gr. Szapáry Lőrinc konzulsági gyakornok. Az asztalfőn a háziasszony szül. Festetich grófné mellett Wahrmann Mór, a pénzügyi bizottság elnöke, balról Wekerle Sándor pénzügyminiszter ült. A miniszterelnök a pénzügyi és belügyi tárcák referenseit ültette maga mellé. Ebéd végeztével a miniszterelnök vendégeivel a vörös sarokterembe vonult, hol úgy a miniszterelnök, mint a ház úrnője a vendégek mindegyikével közel másfél órán át társalogtak. A társalgás többnyire napi érdekű politikai kérdések körül folyt s a felvetett témák megvitatásában úgy a házigazda, mint a pénzügyminiszter kivették részüket. (Szilágyi utóda.) A budapesti egyetem büntetőjogi tanári székét, mely Szilágyi távozta óta elárvult, betöltötték. A jelöltek, Wlassics Gyula, Kautz Gusztáv és Payer László közül az első nyerte el az állást. A hivatalos lap a következőkben közli kineveztetését. Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére. dr. Wlassics Gyula főügyészi helyettest, a budapesti tudományegyetemen a büntető jog és büntető eljárá’', nyilvános , rendes tanárává a rendszeresben illetményekkel kinevezem. — Kelt Schönbrunnban, 1890. október 19-én. Ferencz József, s. k. gróf Csáky Albin, s. tc. — (A reformáció emlékünnepét) ma ültékmeg a budapesti ágostai hitvallásnak a Deák-téri ev.templomban. Délelőtt 10 órakor isteni tisztelet volt, amelyen az evangélikus gimnázium és az elemi iskola .tanuló ifjúsága testületileg vett részt. Az isteni tiszteleten Berecky Sándor hitoktató mondottt emlékbeszédet. (Elhunyt tudós.) Nussbaum N. János dr. hirneves orvos és tanár, titkos tanácsos, ma reggel 4 órakor meghalt Münchenben. Az elhunyt egyike volt a külföld legkitűnőbb orvostudósainak. Már 1853-ban nagy feltűnést keltett egy fejtegetéssel, melyben azt bizonyíta, hogy sok vaknak hitt beteg szemét teljesen meg lehet gyógyítani. 1860-ban a szemészeti tanszék tanára lett a müncheni orvosegyetemen. 1870. mint katonaorvos részt vett a nagy háborúban; szakmájában irodalmilag is működött; irt a szemhártyáról, a sebesültek ápolásáról, az antiseptikus kezelésről, Nussbanm 69 évet élt. (Párbaj.) Milassin József ó-becsei ügyvéd és úr."Grünbaum Pál, az „Ó-Becse és vidékei" szerkesztője ma délben Budapesten kardpárbajt vivtak, mely alatt Grünbaum a könyökén könnyebb természetü sebet kapott. A párbaj politikai okokra vezethető vissza. (Véres végrehajtás.) Zorin István szt.andrási lakos ellen, mint Temesvárról írják, adóhátralék miatt végrehajtást foganatosítottak. Amint a bizottság házához ért, Zorin, ki épen fát vágott, felemelte a fejszét és igy kiáltott: — Be ne tegye senki a lábát ide, mert a ki belép a szobámba, azt ezzel a fejszével vágom le ! A biró nyájas és barátságos szavakkal csillapítani igyekezett, a községi szolga pedig hozzá ment és el akarta tőle venni a fejszét. Zorin erre súlyosan suhintott egyet a fejszével, és a községi szolga lerogyott, életben ma.