Pesti Hírlap, 1891. január (13. évfolyam, 1-31. szám)
1891-01-01 / 1. szám
.apest, 1891. Előfizetési árak: ' Egész évre . . . 14 írt. kr. §N|__ ___ H H ____ __ ____ hova a _ Felevre ••••?»* Ifi gJSJStl Wi IPfflfck Pl tSk illető minden közlemény . Negyedévre V . 3 » BO » * WILM If"* || H OHi i H& M m intézendő. Egy hóra. ... 1 » 20 » IfcJsJP m Pf |j§ §§pBGg Hl nl Bérmentetlen levelek csak Egyes szám helyben 4 kr. jSsj lint&| Rgl ||| ||| föl Sawfe Cm aeSMy ismert kezektől fogadtatnak el. Vidéken fi kr. |?|g jp n 9l| jPI Fa U Hl Pl___jMjUSSH Kéziratok vissza nem adatnak Százalék nem adatik. || HalÉl $| USlEESIffinaH Hirdetések Kiadóhivatal: * kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, nádor-utca 7. St, táliszm, t\/^T TmTTr » T AT * TNTT m Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap PHI ]TW Af NAPILAP ) J0H»£ ^ & szétküldésére vonatkozó felszó- I VJljL I AiVili HIVA liliVA tan, 31 bis, rue duFaubou* tamlások intszendők- Montmartre. A t. vidéki előfizetőket az előfizetési összegek mielőbb való szives megküldésére kérjük, hogy a lap január 1-től kezdve pontosan legyen expedialható. Újévkor belépő minden új előfizető rendkívüli kedvezményül ingyen és bérmentve megkapja a PESTI HÍRLAP NAPTÁRÁT az 1891-ik évre gpSST Mutatványszámokat egy levelezőlapon nyilvánított óhajra bárkinek egy hétig ingyen és bérmentve küldünk. A ma és holnap. Egy uj év és ezzel együtt egy uj korszak küszöbén állunk, minden esetre egész állami belorganismusunk újjá alakításának és átszervezésének többé el nem odázható kezdetén. Sem a kormánynak, sem a politikai pártok egyikének is hatalmában nem áll többé az elementáris erővel fölvetett kérdések elől kitérni, vagy azok megoldásának megkerülésével a nemzet vérébe és verejtékébe menő könnyelmű taktikai játékot űzni.1 - 1 A miniszteri bureautól a község házáig, a miniszter hatalmától a falusi bakter kötelességéig, a parlament hatalmi szférájától a polgári és egyéni szabadságig nincsen az állami és polgári életnek oly nyilvánulása, mely közigazgatásunk reformja által ne érintetnék. Az egyén szabadsága, a tisztviselő tekintélye és ereje, a törvényhozás hamisítatlan és független összeállítása, a kormányzat ügyeinek hatályos és eredmtélyes folyása, a komoly ellenőrzésnek igazságos és sikeres gyakorlása egy egézséges közigazgatási szervezetben részint megoldást, részint biztosítékot talál. Politikai, társadalmi, egyéni hanyatlásunknak egyik oka közigazgatásunk szervezetlensége, megbízhatatlansága és épen ezért romlottsága. Az egyéni önkény, a visszaélés, a hűtlenség, a szolgaiság, a törvény és jogszabályok iránti tiszteletlenség, a kötelességek elhanyagolása tápláló meleg ágyat találnak egy rossz közigazgatási szervezetben. Minden ország azt a törvényt érdemli meg, melyet magának hoz, és azt a szervezetet, melyet magának alkot. Ha fontosabb lesz mindig a miniszter kegyelme, a főispán kegye, az alispán barátsága, a szolgabiró pajtássága, a falusi jegyző jóakarata, mint a törvény és a jogszabály, vége nem szakad annak a lealázó zarándokolásnak soha, mely már állandóság után találja fel Magyarországot. De hová lesz a polgár és férfi önérzete, mely minden társadalom és állami szabadság felvirágzásának elengedhetetlen kelléke, hol kegyelemre, kegyre, barátságra, pajtásságra és jóakaratra vadásznak mindig, mint a tarasconiak a sipkákra? És fognak uralkodni a házban, a törvényhatóságok tanácskozó termeiben, a miniszteri bureaukban és a falukban a malom alatt a klikkek a nemzet helyett, mindaddig, mig az emberi gyengeségekre szilárdabbul építhetnek, mint a törvényre és az enuncrH elvre. Mig lehető az. ..hogy .. vé.deg teljesen diszqualifikéit egyenek közigazgatási brancheok élére és keretébe akár a hatalom, akár a nép kegye által bevitessenek, hibák és mulasztások akár a hatalom által, akár az ellenőrzésre hivatott testületek vagy jogosított egyének által különböző mérlegelés és megítélés alá jöjjenek, míg a kötelesség határának megjelölésében vagy a teljesítés mértékének meghatározásában válogatni lehet, mint a szürke és fakó között, addig állami életünk megszilárdulásáról komolyan beszélni alig lehet. Ez a közigazgatási szervezet így még nem maradhat. És most már akárki legyen barátja az állami közigazgatásnak vagy municipalizmusnak, azon kötelesség elől ki nemtérhet, hogy e kérdést megoldásra vezette, a hátráltatás vagy r meghátráltatásért való felelősség pedig súlyosabb, hogy sem a nemzet előtt a legtárgyilagosabb de egyszersmind a legkomolyabb igazolásra ne szorulna. És ha valaki a municipalizmus, az önkormányzat elvének a legszélsőbb határig való kiterjesztését, a tisztviselők megválasztási jogának teljes vagy fokozottabb mértékben való keresztülvitelét tűzte ki zászlajára, akkor is kérdem én, ha ez elvek keresztülvitelére többsége nincsen — mi szolgálatot tesz elveinek azzal, hogy e közigazgatási rendszert — melyben az önkormányzatnak csak a neve van meg, de lényege hiányzik, a választásnak csak formája van meg, de komoly biztosítéka nincsen, a fel és lefelé való ellenőrzésnek még halvány árnyékai is alig mutatkoznak, a miniszteri és főispáni önkénynek csak az illetők eleven tisztességérzete szabhat határt,* de'a Torgedy ennek hatályos meggátlására jogot nem'ad*—ha ezt a rendszert ideiglenesen bár fentartja? A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Egy vadászpálya eleje és vége. írta Mikszáth Kálmán. Mióta Coppée megírta rólam a „Scénes •Hongroises“ előszavában, hogy mekkora nagy vadász vagyok, azóta, nincs semmi nyugtom és pihenésem. A legjobb ismerőseim azzal állítanak meg az utcán: „Mikor küld már nekünk is néhány nyulat?" Mások vismnt vadászatokra hívnak, nem győzöm magam kimentegetni, pedig már eddig is elég sok olyan jó tulajdonságot fogtak rám a barátaim, amiknek hiányát folytonosan takargatnom kell. No de legalább ennek az egynek a terhét lerázom magamról. Nem voltam én vadász sohasem. Ámbátor némi sikerekkel dicsekedhetném. A tiszttartó kisasszonyai lakik azóta öreg aszszonyok valahol, mikor diákkoromban haza kerültem a vakációkra, velem járkálgatva a faluban, egy fehér verebet pillantottak meg egy pajta tetején. A fehér veréb nagy ritkaság, megöregedett, megőszült, bizonyára tapasztaltabb a többinél, valóságos Deák Ferenc lehetetett a verebek között. A szép kis Mariske igy szólt hozzám: — No hires, üsse le azt a verebet, ha tudja. Szó nélkül vettem föl egy követ, a veréb felé hajitottam s a szegény kis állat holtan potytyant a lábainkhoz. Az öreg Filcsik, aki a kapuajtóból nézte az eseményt, biztatólag kurjantott fel: — Biztos kezed van fiacskám. Jó vadász lesz belőled valaha! Mariska és Panni elsápadtak a holttest láttán. — Menjen maga, csúnya gyilkos! Én pedig diadalittasan kipirult arccal álltam ott, mint egy hős. — Nos kell-e még több? — Jaj ne, ne! Jaj, ne bántsa őket szegényeket ! Remegve összetett kézzel kértek a kis golyhók, mintha szentül hinnék, hogy a jég összes szárnyasait kipusztítom, ha nekik látok. Egy más alkalommal (de később vagy két évvel) nagyobb siheder koromban ijedten ront be a szobába Gilago Marci (az a vén cigányprímás, aki Szűcs Palinak húzta.) — Mi a baj, more ? — Hamar, hamar fogjon azsurficska puskát. Eilensig van a faluban. •— Ki ? A muszka ? ■— Hej, dehogy a muszkái — Hát a német ? — Annál is vesettebb. — Kicsoda micsoda ? — Egy valóságos vésett kutya saladgál az utcákon. ■ •mii ■ n — Hát aztán ? — feleltem flegmával. — Annak is elkel egy kis testmozgás. Hadd szaladgáljon. — Azsám , csakhogy a rajkók is ott saladgálnak! — Jól van jól, Marci, de az apám nincs itthon, nekem pedig még nem volt kezemben soha puska, nem is merem elsütni, nem hogy célozni tudnék, de ha te akarsz rálőni a kutyára, hát odaadom. Gilago Marcinak égnek állt minden hajaszála arra a gondolatra, hogy ő bánjon el a fegyverrel. Künn az utcán kusza kiáltások, vad kongások verték fel a falucska csendjét. Egy csomó ijedt asszony befutott az udvarunkra. — Jaj urfi, urfi, ha istent ismer! — Nagy keresztényi cselekedetet visz véghez ! Éppen akkor olvasgattam egy keresztes hadjáratokból merített regényt, Balduin vitéz cselekedeteit. Hatott reám ez a szó. Isten neki, a kereszténységért mégis érdemes tenni valamit. Dobogó szívvel vettem le a szögről a megtöltött puskát s a kapu oszlopa mellé húzódva, célba vettem a cik-cakkosan futkározó ebet, melynek szemei villogtak s szája egy ujjnyira tajtékzott fehéres, lilaszinbe játszó habban. Egy durranás, a kutya keringeni kezdett és összeesett. Épen a koponyáját találtam el. Gilagó Marci lelkesülten kiáltott fel. Lapunk mai száma 24 oldalt tartalmaz.