Pesti Hírlap, 1891. január (13. évfolyam, 1-31. szám)
1891-01-01 / 1. szám
* lineralizmus mindig a kor szellemének megfelelő utason és az illető nép egyénisége által megszabott tempóban vezeti előre az embereket, de előre, mindig előre, mindig a nagyobb szabadság elé, ahová már természetszerűleg is törekszenek“. * Mi magyarok a szabadelvűséget az elnyomás iskolájában tanultuk, s olyan jól megtanultuk, hogy még a szabadság korában sem felejtettük el. Jókai Mór.* Nemcsak a tudománynak, a liberalizmusnak is vannak skolasztikusai. Verulami Baco hasonlata ezekre is illik. „Olyanok ők, mint az idegen, ki egy szép palotába lép s annak ékességeit, szobrait megcsodálva dicsőíti, de helyükből nem mozdítja.“ Mint a tudománynak, úgy a liberalizmusnak a tömjénnél kedvesebb a munkás verejtéke. Becsüljük meg egyaránt a munkásság minden faját és törekedjünk arra, hogy hazánk minden fiát jutalmazni tudjuk abban az arányban, melyben a maga munkakörében kötelességét teljesítete és liberálisok sőt hatalmasak leszünk. Dr. Eötvös Loránd. ■4 Béksics Gusztáv is hosszasabban ire végül ezeket mondja: „Mindenütt másutt Európában szélső, ellentétes áramlatok ütköznek egymásba, csak Magyarországon nem. Nálunk a pártokat alig választja el elvi, hanem csakis a gouvernementális különbség. Ez az oka, hogy minden párton annyi különböző nézet torlódik össze. Az elvek végkövetkezményeit le nem vonó, csak főbb irányzatában szabadelvű liberális irány, mely nem harcol, hanem épít, Magyarországon még mindig az uralkó eszmeáramlat. A radikalizmus minket nem ragadott el, akár a társadalmi, akár a politikai forradalom szelleme nálunk ismeretlen. Mi e jelenség oka? A már mondottakon kívül az, hogy nekünk vannak nagy kérdéseink, melyek nem a politikai tanok, hanem a nemzeti érdekek kérdései. Mi nem lehetünk radikálisak, mert akkor le kellene vonnunk az elvek következményeit. Nekünk vissza kell utasítanunk az általános szavazatot, valamint a titkos szavazást, mert ezek mellett a nemzetiségi tömegek leszavaznák a magyar érdekeket. A köztársasági elveket pedig határozottan veszdelmeseknek kell tartania minden magyarnak hazánkra, mert ezek a föderalizmus nyomorúságába löknék a magyar fajt. Vagyis mi magyarok nem lehetünk radikálisok, hanem csak liberálisok. Liberalizmusunk azonban anélkül, hogy túlzásokra ragadtatnék, lehet leggyorabb menetű. Sőt kell, hogy az legyen. Mindazon kérdéseket, melyek a nemzeti érdekbe nem ütköznek, meg lehet, sőt meg kell minél előbb alkotnunk, sőt e kérdések megoldásától függ jövőnk.“ * A végére a magunk részéről, bár fölkéretlenül, a következő rövid meghatározást csatolhatjuk: „A liberalizmus nem egyéb, mint az, ami most Magyarországon nincsen.“ Talán szabálytalan meghatározás, de azt hiszszük, legalább rövid és — igaz. Irodalom. Mátyás király élete, Fraknói Vilmostól. (Befejező közlemény.) A pápa szerencsésnek mondá a napot, melyen Mátyás királylyá választatásáról értesítették. Hitte és megjósolta volt azt előre, mert lehetlenségnek tartotta, hogy az igazságos isten, a kiért boldog emlékű atyja dicsően és vitézül harcolt, a hazát a viszontagságok súlya alatt elmerülni engedje. A király felmarasztaltatásában — úgymond — imádságai és kenyes gyümölcsét látja, személyében istennek embert ismeri fel, kit nemcsak Magyarországnak, de az egész keresztény világnak küldött, élte virágzó korában, egy ily hatalmas országnak trónjára, hogy elcsillapitván a belviszályt, egész erejét a mohamedán felekezet kiirtására fordíthassa. Lelkesitni fogja őt ebben dicső atyjának példája, a kiben Magyarország egy uj erős oszlopot nyert. (64 — 68. 1.) De a pápa többet is tett ennél. 1459-ben szentelt zászlót küldött a királynak s kölcsön vett 20,000 aranyat (104—105. 1.), 1461-ben gyöngyökkel ékesített arany keresztet s 571,500 arany forintot. (148.1.) S megfelelt-e Mátyás a nagy várakozásnak és fényes reményeknek ? Körülbelül erre ad feleletet Fraknói jeles műve egyik helyén. Mátyásnak uralkodása alatt — írja Fraknói — három fő célja volt: a magyar állam függetlenségének biztosítása, a törökök ellen országának megoltalmazása, befolyásának északon, főleg pedig a nyugati országokban megalapítása (301. 1.) Ezért minden fáradságra és áldozatra kész volt. Ezért szövetkezett Lengyelország ellen Oroszországgal (357. 1.), ezért folytatott csaknem örökös háborút a törökkel, ezért harcolt személyesen . 1461-ben Jajca mellett, ahol maga vezette az ostromot, többször forgott veszélyben élete s egy alkalommal Gerendi István mentette meg, lelővén a nyilát rászegzett törököt. Ekkor mondotta Harambég várparancsnoknak, a ki a magyar foglyokat is Sztambulba akarta vinni s ezért számukra is szabad elvonultatást kivánt: emberek, nem falak miatt állunk itt. A legutolsó keresztény szolgát sem hagyhatom urad kezeiben. Utolsó csepp véremet is kész vagyok kiontani megszabadításukért. (1321.) Ezért harcolt 1463-ban Szabács alatt, 1467-ben Moldva Szucsáva városában, ahol orozva kezdett éji harcban személyesen vevén részt, Bánffi Miklós saját testével fogta fel a rá mért csapásokat, (1741.), egy nyil mégis karjába fúródott, kitépte maga, de hármas ága beleszakadt s abból következett betegsége miatt csak hordozó-szekeren követhette az országból kivonuló sergeit. 1468-ban Morvaországban, Trabics városnál személyes harcban ismét veszélyesen megsebesült. (184. 1.) Ugyanazon évben Csehországban Chrudim városa alatt, midőn csak szolgai öltözetben a falukat kémlelte, a katonai őrcsapat által elfogatott s csak a cseh nyelv teljes tudása mentette meg a haláltól. (186—87. 1.) E nagy cél elérhetése végett vezette 1485-ben Bécs ostromlását szintén személyesen, s egy alkalommal mint tojást és vajat áruló, máskor mint kereket hajtó paraszt kémlelte ki a polgárság érzületét s a falak állapotát, mig végre a császári városnak ura, s — a mint fogságában megmondotta — az osztrákoknak évekig császárja lett. (285. 1.). Mátyás becsvágyát nem elégitette ki saját országának biztosítása; a cseh korona megszerzésével, Bécs meghódításával a német császári trónra kivánt eljutni s az osztrák örökös tartományokat akarta a magyar korona állandó birtokává tenni. (187. 1.) E célja elérésére szövetséget kötött Podiebrad cseh kormányzóval. (188. 1.) engedményeket tett Frigyes császárnak s kedvét kereste a pápának. Jellemének szilárdsága csodálatot kelt. Megdöbbentő ]Idák erre nagybátyjának Szilágyi Mihálynak, a kinek trónját köszönhette s nevelőjének és tanácsosának, Zrednai Vitéz Mihálynak ellenkező nézetükért elfogatása s bebörtönöztetése. E szellem és vasakarat nyilvánult külügyi dolgaiban a hatalmak követeivel szemben is. Egy alkalommal (1485.) a pápa királyi jogaiba kivánt avatkozni egy érseki kinevezés által. A király kijelentette, hogy inkább kész életét feláldozni s országát veszélyeztetni, mintsem a pápa akaratába belegyezzék. (330. 1.) Midőn a pápa sürgetésére ezt másodszor is ismételte, kérte, hogy most már azonnal foszsza meg az illető főpapot az érseki székhelytől, mert érsek ugyan lehet, de a jövedelmet az húzza, akit arra a király nevezett ki. (331. 1.) Egy más alkalommal a török trónörökös iránt támadt viszály közte és a pápa közt. A király hosszú beszédet tartott a követhez; panaszolta a csehországi háború nagy veszteségeit. Oly dicső férfiainak s annyi hősének elvesztét siratja — úgymond a király — hogy itt Csehország értéke sem érné fel. (361. 1.) Ő kész életének és erejének hátralevő részét a török ellen fordítani, csak vessenek immár egyszer a dolognak véget. Egyébiránt tegyen a pápa, amint tetszik, ő biztosítja, hogy országa érdekeit meg tudja védni erélylyel és tapintattal. (366. 1.) A pápai követ jelentésében kiemelte, hogy a király indulatosan, s mintegy dühöngve beszélt, úgy tetszett, mintha szájából, orrából és szemeiből léngözön tört volna elé. Egy más alkalommal felgerjedve igy szólott a király: Krisztus keresztfájára fogadom, hogyha Csen herceget (az volt a trónkövetelő neve), a tengeren túl (t. i. Franciaországba) szállítják, én Olaszországba vezetem a törör császárt. (380. 1.) Mátyás erős magyarságát uj adatokkal erősíti meg a szerző. Neveltetését már ismertettem. 1470. Frigyes császárt Bécsben meglátogatván, az általa rendeztetek lovagjátékban a király magyar táncot lejtett s mozdulatai ügyességével a közönséget bámulatra ragadta. (2031.) Udvarában a németországi követek széltében beszélték a magyar nyelvet (400.) Miksa jegyese, Beatrix készült be Magyarországba, előre lelkére volt kötve, hogy már útközben rendelje maga mellé a magyar kíséret egy tagját s avattassa be magát a magyar nyelv elemeibe, uj hazájában magyar szolgáló leányokat tartson s azokkal társalogjon, a magyar beszédet tanulja jól meg. Meg is tanulta és folyékonyan beszélte. Egy alkalommal unokaöcscse látogatására jött, a királyné megírta, hogy a király kívánsága az, hogy kevés számú olasz kisérje, mert magyarokkal kell magukat környeztetniük, akiktől elsajátíthatják a magyar nemzet nyelvét, szokásait s életmódját. (400.) Midőn 1459. a magyar pártütők Frigyes császárt a magyar trónra meghitták, Mátyás őt nem csak mint bitorlót bélyegezte meg a rendekhez irt leveleiben, de mint a magyar faj és nyelv ellenségét s kijelentette, hogy ő a magyar név oltalmára személyesen fog a császár ellen táborba szállani. (103.1.) A királyné kérésére az ifjú Hyppolit ferrarai herceget esztergomi érsekké nevezvén ki, midőn fivére Ferdinánd herceg magával hozott arcképét a királynak átadta, majdnem atyai gyöngédséggel fogadta, megcsókolta s azt mondá: „ez az ő magyarja“ sokkal szebb, mint a ki hozta s másodszor is megcsókolta. (333. 1.) Látván, hogy a magyarok nemzeti érzékenységét sérti az idegen gyermek felmagasztaltatása, őt nem csak „magyarénak nevezte, de hirdette is a ferrarai udvarnál és hangsúlyozta, hogy Hyppolitnak meg kell tanulni a magyar nyelvet, el kell sajátítani a magyar szokásokat, hogy megkedveltesse magát a magyarokkal. (334. 1.) A klasszikus műveltségnek méltatása mellett — írja Fraknói — Mátyás szelleme és érzése magyar maradt; idegen országok ügyeibe avatkozva és koronáikra vágyva, politikájának iránytűje hazája érdeke volt. (401. 1.) Megrendítő halála 1490. ápril 6. történt. Az egész ország siratta; mintha azon balsejtelem nyilallott volna ki a nemzet szivéből, hogy a hatalmas királylyal a magyar hódítások és győzelmek kora is sírba szállt. (392. 1.) A mit fegyverrel szerzett, elveszett, a mit lángelméjével épített, összeomlott; de örök értékű kincs gyanánt hagyta nemzetére neve fényét, tettei dicsőségét. Azon tekintély és súly, a mit Mátyás király egyénisége hatalmával s műveltsége magas színvonalával nemzeti részére kiküzdött, nem enyészett el; a bekövetkezet hanyatlás gyászos korszakában a fentarló, majd utóbb a feltámasztó erő egyik alkotó elemét képezte! Fraknói műve tüneményszerü mű, mely nem szorul magasztalásra. Ez ismertetés indokolja azt. Ő nagy tárgyát emelkedett történetírói nézőpontból tárgyalja, szabad szellemben, ingatlan igazságérzettel, nem hízelkedve sem fel, sem lefelé, az adatokban és emlékekben levő tényeket mondva el velős tömöttséggel, mindenben mértéket tartva, megnyerő modorban zamatos magyar irálylyal. E mű történetíróink előtt minta lehet előkészületben és feldolgozásban, a közönségnek gyönyört adó s tanulságos olvasmány, a politikus előtt vezető a magyar nemzeti politika utainak keresésében. Jakab Elek. * (Lampel Róbert kiadásában) megjelentek a következő Szép kiállítású művek: 1. Rövid művelődéstörténetem, irta Sebeszta Károly kir. tanfelügyelő. Diszkötésben számos történelmi műemlék tiszta képével 155 lapon. — 2. Magyar népmondák, az ifjúság számára. Feldolgozta Radó Vilmos, Ebner Lajos rajzaival. A szép kiállítású, színezett képekkel ellátott könyv 156 lapon 31 magyar történeti hagyományt, legendát és regét dolgozott föl, köztük sokat, mely váromladékainkhoz fűződik. Van köztük több népmese is, sőt több Jézuslegenda a nép ajkáról. Örömmel látjuk, hogy az ifjúság számára regéink és népköltészetünk anyaga a magyar író és művész munkája által mind hozzáférhetőbbé lesz, ami kultúránk nemzeti irányú fejlődésére kétségkívül nagyon jó befolyást fog gyakorolni. — 3. Hofmann ifjúsági elbeszélései közül Barabás József által átírva ,,A könnyelműség következményei“, 147 lapon, illusztrálva. * (Az akadémiai értekezések) XI. kötet 2 száma gyanánt megjelent Schvarcz Gyula rendes tag következő nagyobb értekezése : ,,A tudományos és irodalmi kitűnőségek fodezime a felsőházi tagságra az európai államok alkotmánytörténetében, különös tekintettel a spanyol alaptörvényhozásra 1808— 1876.“ * (A görög állami régiségek.) A gimnázium ötödik osztálya számára irta Szerelemhegyi Tivadar tanár. Megjelent a Középiskolai Könyvek tárában Grillnél 65 lapon számos kulturtörténelmi ábrával. Egyike azon könyveknek, a melyek a görö£ nyelv helyére lépő tananyagot adják a tanuló ifjúság kezébe. * (A Magyar írók élete és munkái) című, id. Szinnyei József által szerkesztett irodalmi lexikonból megjelent az I. kötet 6. füzete a B. betű elejével, Hornyánszky Viktor kiadásában. * (A pozsonyi nagytanai vám- és révjog története.) Levéltári adatok nyomán kiadt. Király János honv.-főhadnagy hadbíró, Pozsony város volt tiszti ügyésze. Ünnepi irat a pozsonyi állandó dunai hid megnyitásához. Kiadta Pozsony sz. kir. város. Pragmaikus történelmi munka eredeti nyomozások alapján írva, számos adattal, mely a kulturtörténelem, de az ált. történelem szempontjából és érdekkel bir. * (Thelkessy Mihály 1576—1601.) cim alatt eredeti oklevelek alapján irt életrajz jelent meg dr. Komáromy Andrástól 126 lapon. A könyv Kilián Frigyes könyvkereskedésébe van adva bizomány gyanánt. A történelmi életrajz a trencséni Vágvölgy Lednice-várához fűződik s a kies vidék utolsó rabló-lovagjának tragikai végű életrajzát a történelem világításában adja olvasóinak. * (Igazságügyi statisztika.) A magyar statisztikai évkönyvek sorozatában az 1888. évi VIII. füzet az ez évi (1888) igazságügyi és birtokforgalmi statisztikát közli 301 lapon. E füzet is két év lefolytával kerül a jogi szakközönség kezébe. * (Költők Albuma.) A jelenkori magyar költők válogatott műveiből Radó Antal által nagy gonddal szerkesztett anthologia ajándék-kiadásban jelent meg most Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) kiadásában. A választékos ízlésben kiállított kötet 383 lapra terjed s következő költőink legszebb verses műveit mutatja be: Arany László, Ábrányi Emil, Bartók Lajos, Dóczy Lajos, Endrődy Sándor, Gyulay Pál, Jakab Ödön, Kiss József, Komócsy József, Lévay József, Reviczky Gyula, Rudnyánszky Gyula, Szása PESTI HÍRLAP 1891. januar t.