Pesti Hírlap, 1891. január (13. évfolyam, 1-31. szám)

1891-01-01 / 1. szám

* lineralizmus mindig a kor szellemének megfelelő uta­son és az illető nép egyénisége által megszabott tempóban vezeti előre az embereket, de előre, min­dig előre, mindig a nagyobb szabadság elé, a­hová már természetszerűleg is törekszenek“. * Mi magyarok a szabadelvűséget az elnyomás iskolájában tanultuk, s olyan jól megtanultuk, hogy még a szabadság korában sem felejtettük el. Jókai Mór.* Nemcsak a tudománynak, a liberalizmusnak is vannak skolasztikusai. Verulami Baco hasonlata ezekre is illik. „Olyanok ők, mint az idegen, ki egy szép palotába lép s annak ékességeit, szobrait megcsodálva dicsőíti, de helyükből nem mozdítja.“ Mint a tudománynak, úgy a liberalizmusnak a tömjénnél kedvesebb a munkás verejtéke. Becsüljük meg egyaránt a munkásság minden faját és törekedjünk arra, hogy hazánk minden fiát jutalmazni tudjuk abban az arányban, melyben a maga munkakörében kötelességét teljesítete és liberálisok sőt hatalmasak leszünk. Dr. Eötvös Loránd. ■4 Béksics Gusztáv is hosszasabban ir­e végül ezeket mondja: „Mindenütt másutt Európában szélső, ellentétes áramlatok ütköznek egymásba, csak Magyarországon nem. Nálunk a pártokat alig választja el elvi, hanem csakis a gouvernementális különbség. Ez az oka, hogy minden párton annyi külön­böző nézet torlódik össze. Az elvek végkövetkezményeit le nem vonó, csak főbb irányzatában szabadelvű liberális irány, mely nem harcol, hanem épít, Magyarországon még mindig az uralkó eszmeáramlat. A radikalizmus min­ket nem ragadott el, akár a társadalmi, akár a politi­kai forradalom szelleme nálunk ismeretlen. Mi e jelenség oka? A már mondottakon kívül az, hogy nekünk vannak nagy kérdéseink, melyek nem a politikai tanok, hanem a nemzeti érdekek kérdései. Mi nem lehetünk radikálisak, mert akkor le kellene vonnunk az elvek következményeit. Nekünk vissza kell utasítanunk az általános szavazatot, valamint a titkos szavazást, mert ezek mellett a nemzetiségi tömegek leszavaznák a magyar érdekeket. A köztársasági elveket pedig határozottan veszdelmeseknek kell tartania minden magyarnak ha­zánkra, mert ezek a föderalizmus nyomorúságába löknék a magyar fajt. Vagyis mi magyarok nem lehetünk radikálisok, hanem csak liberálisok. Liberalizmusunk azonban a­nélkül, hogy túlzásokra ragadtatnék, lehet leggyorabb menetű. Sőt kell, hogy az legyen. Mindazon kérdéseket, melyek a nemzeti érdekbe nem ütköznek, meg lehet, sőt meg kell minél előbb alkotnunk, sőt e kérdések megoldásától függ jövőnk.“ * A végére a magunk részéről, bár fölkéretlenül, a következő rövid meghatározást csatolhatjuk: „A liberalizmus nem egyéb, mint az, a­mi most Magyarországon nincsen.“ Talán szabálytalan meghatározás, de azt hisz­­szük, legalább rövid és — igaz. Irodalom. Mátyás király élete, Fraknói Vilmostól. (Befejező közlemény.) A pápa szerencsésnek mondá a napot, melyen Mátyás királylyá választatásáról értesítették. Hitte és megjósolta volt azt előre, mert lehetlenségnek tar­totta, hogy az igazságos isten, a kiért boldog emlékű atyja dicsően és vitézül harcolt, a hazát a viszontagsá­gok súlya alatt elmerülni engedje. A király felma­­rasztaltatásában — úgymond — imádságai és ke­­nyes gyümölcsét látja, személyében istennek embert i­smeri fel, kit nemcsak Magyarországnak, de az egész keresztény világnak küldött, élte virágzó korában, egy ily hatalmas országnak trónjára, hogy elcsillapit­­ván a belviszályt, egész erejét a mohamedán feleke­zet kiirtására fordíthassa. Lelkesitni fogja őt ebben dicső atyjának példája, a kiben Magyarország egy uj erős oszlopot nyert. (64 — 68. 1.) De a pápa többet is tett ennél. 1459-ben szen­telt zászlót küldött a királynak s kölcsön vett 20,000 aranyat (104—105. 1.), 1461-ben gyöngyökkel ékesí­tett arany keresztet s 571,500 arany forintot. (148.1.) S megfelelt-e Mátyás a nagy várakozásnak és fényes reményeknek ? Körülbelül erre ad feleletet Fraknói jeles műve egyik helyén. Mátyásnak uralkodása alatt — írja Fraknói — három fő célja volt: a magyar állam függetlenségé­nek biztosítása, a törökök ellen országának megoltal­­mazása, befolyásának északon, főleg pedig a nyugati országokban megalapítása (301. 1.) Ezért minden fáradságra és áldozatra kész volt. Ezért szövetkezett Lengyelország ellen Orosz­országgal (357. 1.), ezért folytatott csaknem örökös háborút a törökkel, ezért harcolt személyesen . 1461-ben Jajca mellett, a­hol maga vezette az ostro­mot, többször forgott veszélyben élete s egy alkalom­mal Gerendi István mentette meg, lelővén a nyilát rá­­szegzett törököt. Ekkor mondotta Harambég várpa­rancsnoknak, a ki a magyar foglyokat is Sztambulba akarta vinni s ezért számukra is szabad elvonultatást kivánt: emberek, nem falak miatt állunk itt. A leg­utolsó keresztény szolgát sem hagyhatom urad kezei­ben. Utolsó csepp véremet is kész vagyok kiontani megszabadításukért. (132­­1.) Ezért harcolt 1463-ban Szabács alatt, 1467-ben Moldva Szucsáva városában, a­hol orozva kezdett éji harcban személyesen vevén részt, Bánffi Miklós saját testével fogta fel a rá mért csapásokat, (174­­1.), egy nyil mégis karjába fúródott, kitépte maga, de hármas ága beleszakadt s abból következett betegsége miatt csak hordozó-szekeren kö­vethette az országból kivonuló sergeit. 1468-ban Morva­országban, Trabics városnál személyes harcban ismét veszélyesen megsebesült. (184. 1.) Ugyanazon évben Csehországban Chrudim városa alatt, midőn csak szol­gai öltözetben a falukat kémlelte, a katonai őrcsapat által elfogatott s csak a cseh nyelv teljes tudása men­tette meg a haláltól. (186—87. 1.) E nagy cél elérhe­tése végett vezette 1485-ben Bécs ostromlását szintén személyesen, s egy alkalommal mint tojást és vajat áruló, máskor mint kereket hajtó paraszt kémlelte ki a polgárság érzületét s a falak állapotát, mig végre a császári városnak ura, s — a mint fogságában megmondotta — az osztrákoknak évekig császárja lett. (285. 1.). Mátyás becsvágyát nem elégitette ki saját orszá­gának biztosítása; a cseh korona megszerzésével, Bécs meghódításával a német császári trónra kivánt eljutni s az osztrák örökös tartományokat akarta a magyar korona állandó birtokává tenni. (187. 1.) E célja el­érésére szövetséget kötött Podiebrad cseh kormányzó­val. (188. 1.) engedményeket tett Frigyes császárnak s kedvét kereste a pápának. Jellemének szilárdsága csodálatot kelt. Megdöb­bentő ]­­Idák erre nagybátyjának Szilágyi Mihálynak, a kinek trónját köszönhette s nevelőjének és tanácso­sának, Zrednai Vitéz Mihálynak ellenkező nézetükért elfogatása s bebörtönöztetése. E szellem és vasakarat nyilvánult külügyi dolgai­ban a hatalmak követeivel szemben is. Egy alkalom­mal (1485.) a pápa királyi jogaiba kivánt avatkozni egy érseki kinevezés által. A király kijelentette, hogy inkább kész életét feláldozni s országát veszélyeztetni, mintsem a pápa akaratába belegyezzék. (330. 1.) Mi­dőn a pápa sürgetésére ezt másodszor is ismételte, kérte, hogy most már azonnal foszsza meg az illető főpapot az érseki székhelytől, mert érsek ugyan lehet, de a jövedelmet az húzza, a­kit arra a király neve­zett ki. (331. 1.) Egy más alkalommal a török trón­örökös iránt támadt viszály közte és a pápa közt. A király hosszú beszédet tartott a követhez; panaszolta a csehországi háború nagy veszteségeit. Oly dicső férfiainak s annyi hősének elvesztét siratja — úgy­mond a király — hogy itt Csehország értéke sem érné fel. (361. 1.) Ő kész életének és erejének hátra­levő részét a török ellen fordítani, csak vessenek im­már egyszer a dolognak véget. Egyébiránt tegyen a pápa, a­mint tetszik, ő biztosítja, hogy országa érde­keit meg tudja védni erélylyel és tapintattal. (366. 1.) A pápai követ jelentésében kiemelte, hogy a király indulatosan, s mintegy dühöngve beszélt, úgy tetszett, mintha szájából, orrából és szemeiből léngözön tört volna elé. Egy más alkalommal felgerjedve igy szólott a király: Krisztus keresztfájára fogadom, hogyha Csen herceget (az volt a trónkövetelő neve), a tenge­ren túl (t. i. Franciaországba) szállítják, én Olaszor­szágba vezetem a törö­r császárt. (380. 1.) Mátyás erős magyarságát uj adatokkal erősíti meg a szerző. Neveltetését már ismertettem. 1470. Frigyes császárt Bécsben meglátogatván, az általa rendezte­tek lovagjátékban a király magyar táncot lejtett s mozdulatai ügyességével a közönséget bámulatra ra­gadta. (203­­1.) Udvarában a németországi követek széltében beszélték a magyar nyelvet (400­­.) Miksa jegyese, Beatrix készült be Magyarországba, előre lelkére volt kötve, hogy már útközben rendelje maga mellé a magyar kíséret egy tagját s avattassa be magát a magyar nyelv elemeibe, uj hazájában ma­gyar szolgáló leányokat tartson s azokkal társalogjon, a magyar beszédet tanulja jól meg. Meg is tanulta és folyékonyan beszélte. Egy alkalommal unoka­­öcscse látogatására jött, a királyné megírta, hogy a király kívánsága az, hogy kevés számú olasz kisérje, mert magyarokkal kell magukat környeztetniük, akik­től elsajátíthatják a magyar nemzet nyelvét, szokásait s életmódját. (400­­.) Midőn 1459. a magyar pártütők Frigyes csá­szárt a magyar trónra meghitták, Mátyás őt nem csak mint bitorlót bélyegezte meg a rendekhez irt leveleiben, de mint a magyar faj és nyelv ellenségét s kijelentette, hogy ő a magyar név oltalmára sze­mélyesen fog a császár ellen táborba szállani. (103.1.) A királyné kérésére az ifjú Hyppolit ferrarai herceget esztergomi érsekké nevezvén ki, midőn fivére Ferdinánd herceg magával hozott arcképét a királynak átadta, majdnem atyai gyöngédséggel fo­gadta, megcsókolta s azt mondá: „ez az ő magyarja“ sokkal szebb, mint a ki hozta s másodszor is meg­­­­csókolta. (333. 1.) Látván, hogy a magyarok nemzeti érzékenységét sérti az idegen gyermek felmagasztal­­tatása, őt nem csak „magyarénak nevezte, de hir­dette is a ferrarai udvarnál és hangsúlyozta, hogy Hyppolitnak meg kell tanulni a magyar nyelvet, el kell sajátítani a magyar szokásokat, hogy megkedvel­­tesse magát a magyarokkal. (334. 1.) A klasszikus műveltségnek méltatása mellett — írja Fraknói — Mátyás szelleme és érzése magyar maradt; idegen országok ügyeibe avatkozva és koro­náikra vágyva, politikájának iránytűje hazája érdeke volt. (401. 1.) Megrendítő halála 1490. ápril 6. tör­tént. Az egész ország siratta; mintha azon balsej­telem nyilallott volna ki a nemzet szivéből, hogy a hatalmas királylyal a magyar hódítások és győzelmek kora is sírba szállt. (392. 1.) A mit fegyverrel szerzett, elveszett, a mit lángelméjével épí­tett, összeomlott; de örök értékű kincs gyanánt hagyta nemzetére neve fényét, tettei dicsőségét. Azon tekintély és súly, a mit Mátyás király egyénisége ha­talmával s műveltsége magas színvonalával nemzeti részére kiküzdött, nem enyészett el; a bekövetkezet hanyatlás gyászos korszakában a fentarló, majd utóbb a feltámasztó erő egyik alkotó elemét képezte! Fraknói műve tüneményszerü mű, mely nem szorul magasztalásra. Ez ismertetés indokolja azt. Ő nagy tárgyát emelkedett történetírói nézőpontból tár­gyalja, szabad szellemben, ingatlan igazságérzettel, nem hízelkedve sem fel, sem lefelé, az adatokban és emlékekben levő tényeket mondva el velős tömöttség­­gel, mindenben mértéket tartva, megnyerő modorban zamatos magyar irálylyal. E mű történetíróink előtt minta lehet előkészületben és feldolgozásban, a kö­zönségnek gyönyört adó s tanulságos olvasmány, a politikus előtt vezető a magyar nemzeti politika utai­­nak keresésében. Jakab Elek. * (Lampel Róbert kiadásában) megjelen­­tek a következő Szép kiállítású művek: 1. Rövid művelődéstörténetem, irta Sebeszta Károly kir. tanfelügyelő. Diszkötésben számos történelmi műem­lék tiszta képével 155 lapon. — 2. Magyar nép­mondák, az ifjúság számára. Feldolgozta Radó Vilmos, Ebner Lajos rajzaival. A szép kiállítású, színezett képekkel ellátott könyv 156 lapon 31 ma­gyar történeti hagyományt, legendát és regét dolgo­zott föl, köztük sokat, mely váromladékainkhoz fűző­dik. Van köztük több népmese is, sőt több Jézus­legenda a nép ajkáról. Örömmel látjuk, hogy az if­júság számára regéink és népköltészetünk anyaga a magyar író és művész munkája által mind hozzá­férhetőbbé lesz, ami kultúránk nemzeti irányú fejlő­désére kétségkívül nagyon jó befolyást fog gyako­rolni. — 3. Hofmann ifjúsági elbeszélései közül Bara­bás József által átírva ,,A könnyelműség követ­kezményei“, 147 lapon, illusztrálva. * (Az akadémiai értekezések) XI. kötet 2 száma gyanánt megjelent Schvarcz Gyula rendes tag következő nagyobb értekezése : ,,A tudományos és irodalmi kitűnőségek fodezime a felsőházi tagságra az európai államok alkotmánytörténetében, különös tekintettel a spanyol alaptörvényhozásra 1808—­ 1876.“ * (A görög állami régiségek.) A gimná­zium ötödik osztálya számára irta Szerelemhegyi Tivadar tanár. Megjelent a Középiskolai Könyvek tá­rában Grillnél 65 lapon számos kulturtörténelmi áb­rával. Egyike azon könyveknek, a melyek a görö£ nyelv helyére lépő tananyagot adják a tanuló ifjúság kezébe. * (A Magyar írók élete és munkái) című, id. Szinnyei József által szerkesztett irodalmi lexi­konból megjelent az I. kötet 6. füzete a B. betű ele­jével, Hornyánszky Viktor kiadásában. * (A pozsonyi nagytanai vám- és révjog története.) Levéltári adatok nyomán k­iadt. Király János honv.-főhadnagy hadbíró, Pozsony város volt tiszti ügyésze. Ünnepi irat a pozsonyi állandó dunai hid megnyitásához. Kiadta Pozsony sz. kir. város. Pragma­ikus történelmi munka eredeti nyomozások alapján írva, számos adattal, mely a kulturtörténelem, de az ált. történelem szempontjából és érdekkel bir. * (Thelkessy Mihály 1576—1601.) cim alatt eredeti oklevelek alapján irt életrajz jelent meg dr. Komáromy Andrástól 126 lapon. A könyv Kilián Frigyes könyvkereskedésébe van adva bizomány gya­nánt. A történelmi életrajz a trencséni Vágvölgy Led­­nice-várához fűződik s a kies vidék utolsó rabló-lo­vagjának tragikai végű életrajzát a történelem világí­tásában adja olvasóinak. * (Igazságügyi statisztika.) A magyar sta­tisztikai évkönyvek sorozatában az 1888. évi VIII. füzet az ez évi (1888) igazságügyi és birtok­forgalmi statisztikát közli 301 lapon. E füzet is két év le­folytával kerül a jogi szakközönség kezébe. * (Költők Albuma.) A jelenkori magyar köl­tők válogatott műveiből Radó Antal által nagy gond­dal szerkesztett anthologia ajándék-kiadásban jelent meg most Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) kia­dásában. A választékos ízlésben kiállított kötet 383 lapra terjed s következő költőink legszebb verses mű­veit mutatja be: Arany László, Ábrányi Emil, Bartók Lajos, Dóczy Lajos, Endrődy Sándor, Gyulay Pál, Jakab Ödön, Kiss József, Komócsy József, Lévay József, Reviczky Gyula, Rudnyánszky Gyula, Szása PESTI HÍRLAP 1891. januar t.

Next