Pesti Hírlap, 1891. március (13. évfolyam, 59-88. szám)

1891-03-01 / 59. szám

t senki sem fogja ebben akadályozni. Aki azonban önkényt visszavonul, az ne panaszoskodjék, ha észre nem veszik. Pudszky Ferenc: Belpolitikai hírek. — febr. 28. Fontos minisztertanács tartatott ma délután a kormányelnöki palotában. E minisztertanács — mint értesülünk — első­sorban az országgyűlés mun­karendjével, a megyei közigazgatás államosítására vonatkozó törvényjavaslattal kapcsolatos néhány függő kérdésnek s a javaslathoz csatolandó indokolásnak végleges megállapításával s az utóbb említettük tör­vényjavaslat tárgyalásának időpontjával s egyéb kö­rülményeivel foglalkozott. Budapest mint prímási székhely. Eszter­gomból sürgönyzi levelezőnk. A primási székhelynek Budapestre való áttétele döntő körökben befeje­zett tény. Esztergomra óriási csapásként nehezedik a székhelynek elvesztése, de a város e szerencsétlen­ségén — mint hiteles forrásból értesülök — már nem lehet segíteni. A főkáptalan a pápához feliratot intéz a székhely itt maradása tárgyában, hogy be­folyását érvényesítse. A feliratban egyházi szempont­ból erős érvek foglaltatnak, mindez azonban már alig változtat Esztergom sorsán, és azon, hogy a prímási székhely hol legyen. A végleges eldöntést csupán az anyagi kérdések rendezése gátolhatja. Egész határo­zottan állítják, hogy a kinevezendő prímás szintén meg van nyerve az áthelyezésnek. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma Körösi Sándor elnöklete alatt ülést tartott, me­lyen a bírói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslat előadójának Jellinek Arthurt válasz­tották meg. A horvát regnikoláris bizottság mai ülé­sében — mint Zágrábból sürgönyzik — végleg meg­állapította azon elveket, a­melyek a renuntiumban lesznek majd kifejezve. Egersdorfer előadó az erre vonatkozó javaslatot legközelebb kidolgozza és a március 9-én tartandó ülés elé fogja terjeszteni­ a tanácstól véleményt. A tanács, a­mi a kir. kúriát illeti, megmaradt a mellett, a­mit a minisztertől a minap külön felterjesztésben kérelmezett, hogy t. i. a kúria a várban épitessék. A kijelölt telek a kombi­nációba vettek közt van. A további öt telek közül 3 zajos főforgalmi uton fekszik s azért mellőzendő. A másik két telek, az épülő országház környékén van s azért a tanács meghallgatandónak véli az or­szágházi építő bizottságot; ajánlja a tanács a papnö­velde­ utcai Zichy-féle telket is. A magy. kir. államvasutak igazgatósága azoktól kik valamely vonalától 60 mnyi távolságban építkez­tek, súlyos feltételek mellett téritvényt is követelt, hogy a gőzmozdony szikrái által keletkezett tűzvész miatt nem perelik a vasutat. Most azonban a keres­kedelmi miniszter a tanács kérelmére elrendelte, hogy térítvény nélkül lehet építeni tűzbiztos épületeket a vasúttól 8 m­tr. távolságra, faépületeket a vasúttól 20 mtr. távolságra, robbanó szerek előállítására vagy tartására szolgáló épületeket pedig 60 mtr. távolságra A tanács e rendeletet tudomásul vette. Ezután még egy csomó apró ügyet intéztek el. — A húsárak jegyzéke. A vásárigazgatóság hivatalos kimutatása szerint a marhahúsárak jegy­zéke az elmúlt héten következő volt: husvágás netáni tényleges megkezdéséről hozzá jelen­tés tétessék, s hogy a husvágási üzem berendezése és életbeléptetése iránt szabályzat dolgoztassák ki.­­ A villamos vasutak szerződéseinek egy­ségesítése ügyében a tanács ma délelőtt rendkívüli ülést tartott s hosszabb beható vita után hozzájárult a pénzügyi és gazdasági bizottságnak általunk ismer­tetett javaslataihoz. Többi rész (máj, szív, krtól krig. átlag., emelk. Pecsenyehusfélék 1 kgr. 60 120 81 kr. 1 kr. I. oszt. leveshusfélék „ 56 80 65 „ 0 5 „ II. „ „ „ 52 75 60 5 „ — „ III. „ „ „ 40 64 49 „ - „ Fővárosi ügyek. — A közmunkák tanácsa Podmaniczky Frigyes báró elnöklete alatt tartott mai ülésében fel­olvasták a igazságügyminiszter leiratát, melyben tu­datja, hogy a kir. kúriát és korona ügyészségét, más­részt a budapesti kir. táblát és kir. főügyészséget egy, esetleg hát új épületben kívánja elhelyezni. Az épületek száma attól is függ, hogy hol és milyen telek fog rendelkezésre állani. Egyelőre a miniszter 6 telektömböt vett kombinációba és erre nézve kíván mert ő a halálnál nagyobb lépésre szánta el magát; hat hónapra a püspök halála után férj­hez ment a fentebb nevezett úrhoz s kétségbe­esetten táncolta a keringőket meg a polka-mazurt... íme, eddig az előjáték. Maga az igazi történet ott kezdődik, mikor tavaly augusztusban a Vil­­máék kis falusi kastélyában nap-nap után meg­jelent egy-egy komoly ur s csöndes blazírtsággal írta össze a kastélybeli fölszereléseket, a hintót, a lovakat, az egész fundus instruktust, sőt a pompás bútorokat is. . . Mert itt meg kell ma­gyaráznom, a­mit odafenn már említettem rövi­den, hogy t. i. a férj a híres makaóbeli biroda­lom legitim nagyhercege volt s házassága után csak rövid hónapokra hagyta abba a kártyázást... Ez a könnyelmű ember ugyanis, a ki­nősülése után is ugyanaz a haszontalan jogász maradt, mint régente budapesti éveiben, távolról sem érdemelte meg e jószivü, bájos asszony hűségét... A gazdagság oszlopai mindinkább ingadoztak, a takarékpénztári váltókat megóvatották, foglalások jöttek egyre-másra, s a helyzet határozottan vál­ságossá lett. Vilma egész nap sírással töltötte az idejét s még csak a szemébe sem nézhetett többé a férjének, a­ki azt a borzasztó állapotot előidézte. . . És ekkor történt, a múlt szeptemberi me­gyei közgyűlésen, hogy a kövér stukkó-oszlophoz támaszkodva. Miklós, a püspök öcscse (a­ki a tavaszszal tért vissza olaszországi útjából) igyen szólott a férjhez, a­kinek súlyos anyagi hely­zete szájról-szájra járt az egész vármegyében: — Hallgass ide, ajánlok valamit. Jogod van ugyan arra, hogy ezért azonnal provokálj, de remélem, több az eszed és okosan fogod föl a helyzetet. Tudom, hogy rosszul állsz s a tönk vese, csont) 1 klgr. 10 60 34 „ 1 ,, Á marhahús ára átlagszámítás szerint 63­5 kr volt. A múlt hetihez képest átlagszámítás szerint ár­emelkedés nem mutatkozik, azonban részletekbe menve, az I. és II. oszt. leveshúsfélék legnagyobb ára a IV. ker. piacokon 5 krral emelkedett, mert az I. oszt. húst 80 krral, a II. oszt. húst pedig 75 krral mérték. A Pecsenyehús legalacsonyabb ára 60 kr, de csakis a kőbányai piacon, a várbeli piacon 65 kr­ral vehető, a többi piacokon 70 kr. Legnagyobb ára 80 kr, de a hold­ utca, fővámtér és a IV. ker. piaco­kon 80 krtól 1 frtig is emelkedik, sőt a várbeli pia­con 1 frt 20 kr. A tisztított vesepecsenyénél a tisz­títás dija kgmonkint 80 krtól 1 krtot tesz ki.­­ Az I. és 11. oszt. leveshúsfélékre a legalacsonyabb árak az István-tér, Hunyady-, Rákóczi-, új vásár- és bombatéri, valamint az óbudai piacokon 56 krra tehetők; a legnagyobb árak pedig általán 64 krig emelkednek, de a hold-utcai és óbudai piacokon 68 krig, az ujvá­­sártér, fővámtér és várbeli piacokon 70—72 krig, a IV. ker. piacokon pedig 80 krig.­­ A 111. oszt. leveshusfélék 40 kros legolcsóbb ára a hold-utca, bombatér és óbudai piacokon volt. A többi piacokon általán 44 krtól 48 krig váltakozik az ár, kivéve a várbeli és a IV. ker. piacokat, hol 60 kros ár is szerepel. — A hús-kérdés. A törvényhatósági bizottság tudvalevőleg elhatározta, hogy arra az esetre, ha a mészárosok a húsárakat tényleg fölemelnék, a kö­zönségnek hússal való ellátását évi 20.000 darab marha erejéig maga a főváros eszközölte s e célra 50.000 forintot szavazott meg. A belügyminiszter e határozatot jóváhagyta, kikötötte azonban, hogy a szélén vagy Hallgass hát ide. Én megveszem a feleségedet egy esztendőre s ezért kerek szám­ban fölajánlok neked százezer forintot. Nem kí­vánom, hogy most válaszolj, aludj egyet és hol­nap értesíts róla, hogy mit határoztál. Ön, tisztelt uram, a­ki ezeket elolvassa, valószínűleg mit sem felelt volna erre a szemte­len ajánlatra, hanem másnap, valamelyik erdei tisztáson, két komor lövés verte volna föl a ren­geteg csöndjét s egy lezuhanó emberi test súlya alatt zizegett volna meg a sárguló őszi levelek szőnyege. De az a sötét, hosszú bajuszú úr, kihez az alku intézve volt, nem így tett. Az ananász ugyanis, mint azt ön, bájos asszonyom, jól tudja, a legpompásabb és a leg­drágább gyümölcsök egyike Minő illatos, édes iz­ük van e hamvas szeleteknek egy jól összeváloga­tott menü végén, közvetlen a kávé előtt! Kegyed valószínűleg bizonyos jóleső lustasággal fog hát­radőlni a széken s mig az urak mohón legelte­tik szemeiket az ön bársonynál simább vállán, a legigazabb élvezettel fogja szopogatni az ara­nyos, jégbehűtött gyümölcsöt. Kegyed mit sem fog szólani, de látván a hosszú fehér asztalt, a virágokat, a frakkok karcsúsá­gát, a hosszú kris­­tályszerű, pezsgős poharakat, önkénytelenül is érezni fogja, mennyire szép az élet! Igen, igen, de ha az ananász elől elmarad az osztriga, diablis, a fácán, a krémekből készült dómok és a pudding-szobrok ! Ha nap-nap után csupán ananászt fognak fölszolgálni, sem előtte, sem utána semmit! Ha a lakásából ki akarják űzni, ha a fényes ruhák kopni kezdenek, ha kávéra és szivarra nem telik, s nincs semmi, semmi egyéb, csupán csak a megszokott ana­p (Magyar kir. opera.) Nem emlékszünk az idejére, mikor hallottuk operaszínházunkban a „Tann­häuser“-t oly kerekded, sikerült előadásban, mint ma. Ezt első­sorban Schröder-Hanfstängl Mária asszonynak, a frankfurti opera tagjának köszönhetjük ugyan, a­ki mint Erzsébet kezdte meg nyolc estére terjedő vendégszereplését, de az érdem nem kizárólag az övé, hanem talán még nagyobb mértékben Brouliké, a­ki a címszerepet énekelte. És ha nem ő vele foglal­kozunk mindenek előtt, úgy ezt csak a vendég és a nő iránt tartozó udvariasságból teszszük. Schrö­der-Hanfstängl asszony három és négy év előtti ven­dégszereplése alkalmával kivívta magának a jóizlésű kö­zönség és a kritika osztatlan elismerését. Azóta hangja talán vesztett némileg frisseségéből, de azért még min­dig kellemes csengésű és a kellő pillanatokban hatal­mas erőkifejtésre képes. Csakhogy a művésznő gazda­ságosan bánik vele és a hatást nem folytonos kiabá­lással, hanem finoman árnyalt előadással igyekszik elérni. A nagy tömegnek ez persze nem imponál, ha­nem annál nagyobb gyönyörűséget okoz a hozzáértő közönségnek. Schröder-Hanfstängl asszony Erzsé­betje minden izében poetikus és a szó szoros értel­mében művészi alkotás, a­melyet bátran állíthatunk oda mintaképül énekesnőinknek. Nemes páthoszszal énekelte belépő dalát, bensőséggel a kettőst Tannhäu­­serrel és meghatóan az imát. A közönség a művész­nőt megjelenésekor rokonszenvesen üdvözölte és az előadás folyamán gyakori tapssal meg kihívásokkal tüntette ki. Osztozott vele a sikerben Broulik. Eddigi Tannhäuser-előadásainknak rendszerint az volt a leg­nagyobb hiánya, hogy a címszerep nem volt kellőleg nász­szeletek! Ah, hölgyeim és uraim ez elv­­elhetetlen volna! . . . Nem kutatom, hogy önök a hasonlatomat megértették-e, azt sem tudom, hogy az éjjelen mi történt a Vilmáék kis kastélyában, hogy az az asszonyka még mindig szerette-e az elpár­tolt, hitelen udvarlót, hogy a férjét, az egész életet megvetette-e; de az nem titok előttem, a miről néhány hét múlva az egész vármegye beszélt; hogy a férj zsebredugott kerek százezer forintot s hogy a fiatal pár hosszas utazást tett Itália mosolygó égboltja alatt. A Riviéra márványos szállóházai, a nizzai sétatér, a mo­­nakói kasszinó aranyos termei több ízben látták őket s csak január 16-án tértek vissza a meg­boldogult kegyelmes úr kisded falusi kastélyába, melyet sűrű, sodronyhálós park vesz körül, ver­­saillesi minta szerint egyenesre nyírt platán alléékkal. Eddig tart a komoly történet, mely­e m­in­­den jellemes ember elám­ulva rázza meg a fejét. De a folytatás, a­mi három héttel ezelőtt került nyilvánosságra, igazán kacagtató és mulatságos história, melyről az egész Dunántúl beszél febru­­árius első napjától kezdve. Janukr harmincegyedikén ugyanis Y­ur (a pótférj) Budapestről tért vissza az éjjeli gyors­vonattal. A faluban, melyen a kisvárosi frakker át­hajtat, mély csend, a parkban átlátó térség, csupán a kopasz fákat rázta a januai szél. A kastély előtt egyetlen lámpa ég, a folyo­sókon kísérteties félhomály. Gyuri, az inas, ki a legmélyebb álmából ébredt fel, ijedten suttogja, mint a hogy a francia drámákban szokás. PESTI HÍRLAP 1891. március 1. Egyletek és intézetek. — Az „Otthon“ írók és hírlapírók köre március 8-án, vasárnap, délelőtt 11 órakor a Lipót­­utcai uj városház II. emeleti társalgó termében tartja alakuló közgyűlését. Megjelenhetnek mindazok, a kik az iveket aláírták és a kik meghívót kaptak.­­ Az első leánykiházasitási egylet 1891. február hóban 561 jutalék­rést íratott be és nász­jutalék fejében az egylet 7475 forintot fizetett ki. 1891. január 1-jétől február hó végéig a beírt jutalék­részek száma 1236 és a kifizetett nászjutalékok ösz­­szege 11755 forint. Színház, zene, képzőművészet.

Next