Pesti Hírlap, 1891. április (13. évfolyam, 89-118. szám)

1891-04-01 / 89. szám

1891. április 1. PESTI HÍRLAP történnék, a mely minden későbbi félreértésnek elejét venné. E kijelentés pedig a tanácsnak adandó oly értelmű utasításból állana, hogy az inkompatibilitásra vonatkozó szabályzatra nézve tegyen előterjesztést. Ezután a közgyűlés napirendjére kitűzött egyéb tárgyakat vitatták meg. A pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt ülést tartott Márkus József tanácsos elnöklete alatt. Mátray József bizottsági jegyző elsősorban felolvasta Császár Jenőnek ama levelét, amely a pénzügyi bizottságban elfoglalt tagságáról való lemondását tartalmazza. A bizottság a lemondást tudomásul vette s az igy Schweiger Márton és Császár Jenő kilépésével megürült két tagsági helyre a legközelebbi ülés alkalmával fog megtörténni a kijelölés. Az óbudai korona vendéglő épület miként leendő felhasználására nézve a tanügyi bizottság azt javasolta, hogy addig amíg az új kórház utcai iskola felépül, a régi vendéglő átalakítandó helyiségeiben tartassanak az előadások. A pénzügyi bizottság e javaslathoz hozzájárult, azzal a kijelentéssel, hogy abban az esetben, ha a régi vendéglő épület a szomszédos telekkel megbővíthető lenne, úgy hogy oda az igényeknek teljesen megfelelő iskolaépületet lehetne emelni, akkor elesnék a szüksége annak, hogy más helyen történjék e célra drága építkezés. Utasítandó tehát a tanügyi bizottság, hogy ide vonatkozólag tanulmányozza az ügyet s aztán tegyen jelentést. Egyletek és intézetek. — A „Trencsénmegyei bőr“ április 4-én szombaton felolvasó estélyt rendez az „Arany sas“ szálló termében. Kezdete 7r a órakor. Vendégeket szívesen látnak. — A „Magyarországi Kárpát-Egyesület Budapesti Osztálya“ rendes társas összejövetelét ápril hs 2-án (csütörtökön) esti 8 órakor az „István főherceg“ szálló földszinti külön éttermében tartja. Ugyanott esti 7 órakor a kirándulási bizottság ülést tart, melyre a bizottsági tagok meghivatnak. Az országos közegészségi egyesület „Szamaritánus bizottsága“ április hó 3-án pénteken d. u. 5 órakor tartja a régi városház tanácstermében rendes évi közgyűlését. Színház, zene, képzőművészet. * (A nemzeti színházban) még a saison vége előtt színre került a „Feu Toupinel,“ Bisson pompás bohózata, „Megboldogult“ cím alatt. Márkus Emilia hosszú betegsége után április 10-én vagy 12-én fog újra fellépni „Romeo és Juliá“ban; április 3-án előadják Dobsa Lajos „IV. László“ című történeti szomorújátékát, új szereposztással. Május közepén kezdődik a rendes drámai ciklus, amelyet a nemzeti színház minden évben az operában rendez. E ciklus áll az Oedipus-trilógiából, a Viharból (Shakespeare), Krakói barátokból (Rákosi Jenő), Ember tragédiájából (Madách) Czigárnyból (Szigligeti). Bezárja az évadot vidéki színészek vendégszereplése. Különösen az elhunyt Benedek Lajos szerepkörére keresnek alkalmas embert, hóbortosságokat, épen ilyen sorban, amint a lajstromban állnak. Aztán megnézte a cédulát és mosolyogva szólt: — Persze kicsit sok, Klapprothen anyó, kicsit sok. A tizenhatodik életévtől a huszonhatodikig naponta egy, vasárnap kettő. Aztán mindig javul. De a negyvenesek elején, teringettél, megint fura lesz. Végül olyan, mint rendesen. Ekkor az öregasszony sóhajtott és így szólt: — De gyerekek, akkor nem is érdemes, hogy az ember megőröltesse magát. — Persze, persze, feleli a legény, a legtöbbnél nem érdemes, azért van jó dolgunk , hetenkint hét ünnepünk, a malom mindig szünetel, különösen az utóbbi évek óta. Azelőtt valamivel élénkebb volt az üzlet. — Nem lehetne legalább valamit kitörülni a cédulán ? kérdi az öreg, simogatva a legény orcáját. Csak hármat, fiacskám, a többit, ha már muszáj, megteszem még egyszer. Nem, feleli a legény, teljességgel lehetetlen. Vagy-vagy! — Vegyétek hát vissza a cédulátokat, szólt erre az öreg asszony rövid gondolkozás után. Elment a kedvem a ti ostoba, vén malmotoktól! És azzal hazafelé vette útját. Mikor megérkezett, és az emberek megbámulták és azt mondták: „de Klappronken anyó, hiszen olyan törődötten jön vissza, amint távozott, nem sokat érhet az a malom ?“ — köhögött és így felelt: — „Oh igen, van benne valami, de nagyon féltem, aztán meg, — mit is ér ez azélet ? Én édes istenkém!“ *■ (Mascagni), a „Parasztbecsület“ szerzője, — mint említettük, •— meghívást kapott Johntól, a bécsi udvari opera igazgatójától, hogy jönne Bécsbe, meghallgatni dalművét. Valami élelmes olasz ügynök kezébe vette az ügyet és levélileg kérdést intézett John igazgatóhoz, hogy mennyit fizet a bécsi opera, ha Mascagni odautazik és személyesen vezényli művét. John erre a levélre nem felelt és így Mascagni aligha megy Bécsbe, következésképen Budapestre sem jön. * (A nemzeti színház nyugdíjintézete) április hó 2-án tartja ez évi rendes közgyűlését. * (Vízvári Gyula, a nemzeti színház tagja e héten Aradra rándul vendégszereplésre. Négyszer fog fellépni legjobb szerepeiben, és pedig: „Dandin György“ és „Férjek iskolája“ című darabokban, továbbá az „Ideges nők“ c. vígjátékban és a „Kisértet“ címü népszínműben. * (A tékozló fiu) hire a népszínházból már meszszire eljutott s szerdán már Berlinből is jönnek megnézni az előadást. A népszínház azon tagjai, kik résztvesznek a darabban, ajánlatot kaptak egy bécsi ügynöktől egy havi vendégszereplésre München, Hamburg és Berlinben. A népszínházban holnap, szerdán, csütörtökön, szombaton és vasárnap lesznek legközelebbi előadásai. Pénteken a „Cornevillei harangok“ fognak ismét megszólalni Blaha Lujza, Réthy Laura, Vidor, Solymosi, Dárdai és Tollagival. * (Az első és második.) Rákosi és Szabados új operetteje nem, mint tervezve volt, pénteken (ápr. 3-án) hanem szerdán ápril 8-án kerül először szinre. * (A zágrábi színházi botrány.) Zágrábból távírják, hogy Kneisel színházi intendánsnak tapintatlan nyilatkozata, ki Dóczi Lajoshoz intézett levelében kijelentette, „hogy a horvát közönség nincs abban a helyzetben, hogy a verset megértse,“ — a színházi bizottságban valóságos strike-ot idézett elő. A bizottság tagjai, név szerint Czinkovich, Arnold, Kresics, Sperecz ezt a szemrehányást a közönség, valamint a saját nevükben erélyesen visszautasították és kijelentették, hogy addig a bizottság ülésein és a színház igazgatásában részt nem vesznek, míg az intendáns vissza nem vonja szavait. * (A szabadságharc-szobor) bíráló bizottságának előadója, Keleti Gusztáv, már elkészült jelentésével s a pályázaton résztvett szobrászoknak különkülön megküldötte a jelentésnek az ő művére vonatkozó részét. Az illető művészek április hó 6-káig megtehetik tárgyilagos észrevételeiket a bíráló bizottság jelentésére. * (Eljegyzés.) Szalóki Elek a szegedvárosi színház rendezője eljegyezte Cserny Berta kisaszszonyt, a szegedvárosi színház tagját. * (Patti Adelina Bécsben.) Bécsből sürgönyzik lapunknak: Patti Adelina asszony, ki ápril 7-én a zeneegyesület nagy termében egyetlen hangversenyben fog fellépni, ma este 8 órakor érkezett meg Bécsbe. Az énekesnő Párisiól idáig külön vonaton utazott. A nyugati vasút pályaudvarában néhány Bécsben élő barátja, színészek és az olasz telep tagjai fogadták és virágcsokrokkal lepték meg. * (Szodoma vége Grácban.) A gráci rendőrség — mint nekünk sürgönyzik — betiltotta Sudermann „Szodoma vége“ című darabjának előadását. * (Új opera.) Nápolyból sürgönyzik már 29-iki kelettel, hogy ott Platania „Spartacus“ című új operája rendkívüli sikert aratott. A nyitányt és öt énekszámot ismételni kellett. * (Egy színésznő öngyilkossága.) Említettük, hogy Ragemann Anna a müncheni királyi udvari színház tagja Münchenben agyonlőtte magát. A revolvert a szívének irányozta és a lövés után rögtön meghalt. Érdekes fölemlíteni, hogy a művésznő folyton azt beszélte, hogy valamint nagynénje, gróf Chorinskyné, úgy ő sem fog természetes halállal meghalni. Ugyanis Chorinsky grófnőt férje és ennek szeretője egy magyar nő, Ebergényi Julia, megmérgezték. De az öngyilkos művésznő atyja és testvérei is öngyilkosokká lettek. Hagemann Anna néhány hónap óta Bonn Oszkár színészszel járt jegyben. Különféle körülmények és félreértések az utóbbi időben megzavarták a jegyesek viszonyát. A művésznő rendkívül érzékeny és melancholikus természetű volt s a legkisebb bántalmakat is annyira szivére vette, hogy megunta az életét. Halála előtt rövid, de szívélyes levelet írt jegyesének, amelyben biztosítja őt szerelméről, de azt mondja, hogy nyugalom után vágyódik. * (Véres tragédia) színhelye volt márc 27-én Portland észak-amerikai város operette-színháza. Elliot, a színház tulajdonosa régebb idő óta szerelmi viszonyt folytatott Durand énekesnővel és az említett napon házassági ajánlatot tett neki, melyet azonban az énekesnő visszautasított. Ez roppant dühbe hozta Elliotot. Este, amint az előadás kezdődött, Elliot megjelent a proscenium-páholyban és látszólag nyugodtan helyet foglalt. A második felvonás balletjelenettel kezdődött. A táncosnők csoportja közepén állt Durand k. a. Hirtelen több lövés dördült el egymásután. Elliot revolveréből több lövést intézett Durand k. a. felé. Egy táncosnő halva rogyott össze, egy pár más vértől borítva hevert a földön, Durand k. a. azonban sértetlen maradt. A mikor Elliot tettének eredményét látta, maga ellen irányozta fegyverét A régészeti társulatból. (Zrinyi páncélingei. — Az ezeréves magyar asszony. — Pulszky vallomásai. — Vasalók.) A régészeti társaságban ma csupa asszonyoknak való felolvasásokat tartottak — asszonyközönség nélkül. Kár, nagy kár, hogy nem jött el tömegesen a szép-nem. Csak két hölgy volt jelen. Hivatkozunk rájuk, hogy ez egyszer — bizonyára várakozásuk ellenére — kitűnően mulatlak. Amint beléptünk a tudós gyülekezetbe, mely az akadémia kis termében tartotta ülését, az előadói asztalról két gyönyörű vasaló mosolygott elénk. Ezeket a házi cikkeket dr. Szendrey János, a társulat derék titkárja hozta ide s szívesen ad fölvilágositást róluk: — 1682-iki asszonyságok vasalói. Az egyiket pláne egy szerelmes vasaló-készítő művész csinálta az ő imádottjának. A barna Reizner János, Szeged kiváló historikusa azonban még följebb licitált az asszonyoknak való érdekességek dolgában. Ő egy egész határ régi ékszert terített ki a padokon és büszkén, kevélyen, mutat rájuk: — Az ezer éves magyar asszony ékszerekben! Mailáth Béla, a rokonszenves tudós viszont négy inget terített ki a padokon. Igaz, hogy vassodrony-ingeket. De a hölgyeket ezek az ingek is bizonyára fölötte érdekelték volna, nemcsak azért, mert egykor Zrínyinek a hősnek és költőnek domború mellére simultak, hanem a vaskarikák érdekes összerovásánál s növésénél fogva is. Ezeket a sodronyingeket a nemzeti muzeum a Daun grófok vöttaui várának régi fegyvertárából kapta. A múlt évben elhunyt Daun gróf özvegye ugyanis kótyavetyél bocsátotta a vöttaui vár régiségeit s ez után jutott a mi múzeumunk gróf Zrínyi Miklósnak, a költőnek könyvtárához, halálos ágyán festett arcképéhez, fegyverzetéhez és négy sodronyos páncélingéhez. A költő fiának, a csatában elesett Zrínyi Ádámnak özvegye ugyanis férjhez ment egy Wlasska grófhoz, s e házasságból származott leányát Leopoldinát — Daun Miksa gróf vette nőül, így kerültek a nagy magyar költő tárgyai a Daun grófok tulajdonába s innen századok múltán — a zsibvásárra. Ezekről a sodronyos páncélingekről tartotta Mailáth érdekes fölolvasását, előbb egész történetét adva a sodronyingek eredetének, használatának, majd átérve Zrínyi nagy páncéljának ismertetésére. Mind a négy vasing hatalmas mellkasra van szabva s kiválóan érdekes tárgyak. Három magyar eredetű, egy pedig határozottan keleti származásra vall; bizonyára valamely török harcosról került Zrínyi birtokába. A másik felolvasó Reizner János volt, ki a szegedvidéki királyhalmi és bojárhalmi ősmagyar leletekről értekezett. Reizner János, a szegedi Somogyi-könyvtár igazgatója már évek óta nagy buzgóságot fejt ki, hogy a Szeged határában levő nagyszámú ősmagyar sírokat felkutassa és megmentse a bennük található ereklyéket. Nagy segítségére van a tudós igazgatónak Szeged város műveit hatósága és közönsége, mely már eddig is külön városi múzeumot tart fönn. Szeged külterülete a legalkalmasabb arra, hogy az ezer év előtti magyar nemzet emlékeit átadja nekünk. Ott van közelében az alpári sík, egykor a nemzet regékbe szőtt táborhelye s kedvenc tanyája. A homokdombok alatt magyar hősök nyugszanak s mikor a szél játéka a dombot elviszi régi helyéről más határba, gyakran bukkan ki alóluk egy-egy emberi és lócsontváz, valamely őskori magyar vitéz és kedvenc paripájának közös temetkezési helye. Szegedi gazdák sokszor akadtak eféle sírokra, de a bennük talált tárgyak rendszerint elkallódtak. Van azonban remény, hogy a múlt a kegyeletesebb unokáknak is feltárul s e tekintetben a felolvasó a legtöbb reményt Szeged környékéhez köti, ahol már neki három ősmagyarkozi leletre sikerült bukkannia, és főbe lőtte magát. A közönség darabokra akarta tépni holttestét, de a rendőrség ezt megakadályozta.