Pesti Hírlap, 1891. október (13. évfolyam, 269-299. szám)

1891-10-28 / 296. szám

____________________________________ laszszanak, a­kinek lesz hatalma érdekeiket illetékes helyen védeni. Ezután Ráth Károly­­elnök referált az elnök­­választás tárgyában kiküldött bizottság működéséről, melynek eredménye az, hogy sikerült a fölmerült el­lentétes véleményeket összeegyeztetni, ő maga azon volt, hogy a kereskedők és iparosok ne álljanak egy­mással szemben, mert szükséges a vállvetve való együttműködés. A választási eljárásra nézve fölteszi a kérdést, hogy kívánja-e valaki a szavazást ? Mády János kecskeméti tag örömmel és meg­nyugvással veszi tudomásul, hogy az az aggodalom, mely őket a kamara válságos helyzete iránt elfogta, kielégítő módon el van oszlatva. Ők is örömmel já­rulnak a kandidáló­ bizottság véleményéhez, mert meg vannak győződve róla, hogy Wahrmann Mór az a férfiú, akinek kezeibe a kamara minden tagja buzgalommal teheti le az elnöki tisztet. Ajánlja, hogy Wahrmann Mórt egyhangúlag válaszszák meg. (Zajos éljenzés.) Miután szavazást senki nem kívánt, Ráth Ká­roly Wahrmann Mórt egyhangúlag megvá­lasztott kamarai elnöknek jelenti ki. (Az egész ülés feláll) Kiváló szerencséjének tartja, hogy ezt ünnepélyesen konstatálhatja s nem kétkedik benne, hogy a miniszteri jóváhagyás nem fog elma­radni. Wahrmann Mór neve maga egy nagy programm s az ő működésének és érdemeinek méltánylására fölöslegesek a szók. Ő maga is meg fogja érteni az egyhangú választás értelmét, mely nemcsak azt je­lenti, hogy a kamara tagjai szakértő és szakszerű­ vezetést kívánnak, hanem azt is, hogy a kamará­nak magyarnak és nemzetinek is kell lenni , e tekintetben is őszintén bíznak a kamara tagjai az új elnök kipróbált hazafiságában. (Éljenzés.) In­dítványozza, hogy a legközelebbi napok valamelyikén küldöttség értesítse az új elnököt a választásról. Ezzel az ülés véget ért. Kereskedelem és pénzügy. * Az értéktőzsdéről. Nemzetközi értékekre nézve az irányzat ma is lanyha volt, csak zár­lat felé állt be némileg szilárdabb hangulat. A helyi értékpiacon a forgalomba jött értékek ál­talában olcsóbb árakon keltek , csupán a Drasche-téglagyár részvényei értek el magasabb árakat. Zárultak : aranyjáradék Délben 103.70 EBte 103.70 papírjáradék 100.75 —.— hitelrészvények 322.— 322.25 hitelrészvények 276.50 276.— ,­magy. államv. 280.— 281.— * A déli vasút állami üzemben. Azok tárgyalások, melyek huzamosb időn folytak az osztrák kormány és a déli vasút képviselői között és melyeknek tárgyát e vasút osztrák hálózatának állami üzemben leendő vétele képezi, most már konkrét stádiumba léptek. Az osztrák kereskedelemügyi miniszter megbí­zásából Wittek osztályfőnök ismételve értekezett e tárgyban báró Bopfennel, a déli vasúttársaság elnö­kével és Schüler vezérigazgatóval. A déli vasúttár­saság most már teljesen ismeri az osztrák kormány ajánlatait, mely a déli vasút osztrák hálózatát bérbe venni és az üzemjog átengedéséért bért fizetni szándékozik. E bérösszeg első­sorban az elsőbbségek kamatoztatására és törlesztésére szolgálna, míg a fön­­maradó rész a társaság és a részvényesek szabad rendelkezésére álland. A déli vasút nem liquidálna, hanem az engedély tartama alatt mint részvénytársa­ság állana fen. Elsőbbségei kamatozásáért és törlesz­téséért a társaság továbbra is egész jövedelmével ál­lana jót. Az egyetlen változás a jelenlegi helyzethez képest az lenne, hogy a társaság nem maga kezelné vonalai üzemét és hogy jövedelme nem lenne vál­tozó, hanem fix bérösszegen alapuló. A kormány ezen összeget a társaságnak fogja fizetni, ez pedig e jövedelemből a kamatokat és törlesztéseket fizetendő, a fönmaradó haszonrészt pedig saját belátása szerint osztandja föl. E terv magában véve igen egyszerű, de a déli vasút különös viszonyainál fogva mégis nem köny­­nyen valósítható. Az érdekek ellentéte a tárgyalások folyamában két momentumnál fog főként jelentkezni: az­ aranytehernél és a bérösszegnél. A déli vasútra nézve ugyanis a fix bérösszeg nem jelent fix jövedelmet.A kormány osztr.­értékben fogja fizetni a bérösszeget, a déli vasút kötelezettségei ellenben aranyértékre szólalnak. A déli vasútnak elsőbbségei kamatoztatására és részvényei törlesztésére évenként kerek számban 15 millió arany forintot kell fordítani. Ily nagy összegnél pedig a váltóárforgalomnál való veszteség igen nagy szerepet játszik. Ezzel a veszte­séggel a társaságnak csak az esetben nem kellene számolnia, ha valutánk rendeztetnék. A­míg ez azonban megtörténik, a társaság az ércváltók ár­folyama emelkedésének költségét a bérösszegből volna kénytelen födezni. Ez a momentum szerfölött nehézzé teszi az üzembevételt a fennebbi alapon. * A Rothschild-ház és a spanyol bank. Mint angol lapoknak jelentik, a párisi Rothschild-ház, hogy könnyítsen a spanyol bank helyzetén, az utób­binak december hó végén esedékes 50 milliónyi köl­csönét hat hónapra prolongálta, továbbá a banknak három évre 100 millió pezetést ad kölcsön. Biztosí­tékul ezért négy százalékos államadóssági kötvények teendők letétbe a külföldön. *9 Magyarország széntermelése és az oszt­rák szénpiac. A viszonyok az osztrák szénpiacon, hol az utóbbi pár évben az üzlet menete fényes volt, lényegesen megváltoztak. Most, hogy a téli idény megnyíltával a szükséglet növekedik s emelkedett áraknak jogosultsága volna, kitűnik, hogy tömérdek áru áll rendelkezésre, mely csak igen mérsékelt árak mellett helyezhető el. Az osztrák szén alkalma­zását egyrészről a porosz-sziléziai szén versenye, másrészről az a körülmény befolyásolja hátrányosan, hogy Magyarország mindinkább a saját bá­nyáiból fedezi szénszükségletét. Míg néhány év előtt a magyar vasutak s a magyarországi háztartá­sok legnagyobb részben osztrák szenet fogyasztottak az ostrav-kalvini szénkerületből, addig most a salgó­tarjáni, a sopronmegyei, a pécsi és petrozsényi szén kiszorította az osztrákot. Többek között a magyar ál­­lamvasutak kizárólagosan hazai szenet fogyasztanak. * Az osztrák fegyvergyár társaság a múlt üzleti évben. Ma délben tették közzé az osztrák fegyvergyár-társaság mérlegét, melyet pénzügyi körök­ben ezúttal a legnagyobb érdeklődéssel vártak. Na­gyobb leírások után a legutóbbi üzleti évből 1,526.665 frt tiszta nyereség mutatkozik, melyből külön­böző célok dotálása után osztalékra 1,020.000 frt marad rendelkezésre. Az 1892 január elsején ese­dékes részvényszelvény tehát 34 frttal fog bevállalni. Az üzleti jelentésből kitűnik, hogy a lefolyt üzleti évben 291,554 darab ismétlő fegyver volt elkészí­tendő , az év folyamában pedig újonan megrendelte­tett 702,457 darab. A társaság tíz különböző kor­mánynak 536,511 darab ismétlő fegyvert szállított a lefolyt üzleti évben. * A rimamurány-salgótarjáni vasmű-rész­­vénytársaság ma délelőtt tartotta meg évi rendes közgyűlését Laczkó Antal elnöklete alatt. Felolvas­ták az igazgatóság jelentését, mely az erdő­üzemről, a vasérc-, kő- és szénbányák, a kohók és finomító­­gyárak működéséről tesz részletes jelentést. Kőszenet az elmúlt évben 2.063,466 mmázsát aknáztak. A finomítók összesen 857,905 mmázsát termeltek fél­­gyártmányokban, kész árukban pedig 574,680 méter­mázsát. Eladtak összesen 565,089 mmázsa gyárt­mányt. A tiszta nyereség 1.917,035 fílra rúgott, mely­ből a tíz milliónyi részvénytőkére 12 százalékos osz­talék gyanánt 1.200.000 irtot fordítanak. A közgyűlés az igazgatóságnak és a felügyelő bizottságnak a fel­mentvényt megadja, indítványait elfogadja s elhatá­rozza, hogy a részvények esedékes szelvénye novem­ber 1-jétől kezdve 22 írttal beváltassék. Végül a fel­ügyelő bizottság tagjaivá újra megválasztották egy­hangúlag Wolf Károlyt, Zobel Lipótot, Tauszig Hugót és Stögermayer Károlyt, óráig engedélyezte a fodrászüzletek nyitvatartását. A borbélyok nagy része a mellett van, hogy iparuk tel­jesen kivétessék a munkaszünet alól s elhatározták, hogy e tárgyban a kereskedelemügyi miniszterhez küldöttséget menesztenek. Magy. PESTI HÍRLAP 1891. október 28. Ipar. * Az üldözött karton és a cseh hölgyek. Közgazdasági téren a cseh Chauvinismus most már oly szövetek ellen is fordul, melyek „németek és zsidók“ gyáraiból kerülnek elő. Pilsenben okt. 24-én cseh antiszemiták gyűlést tartottak, melyen egy szó­nok hevesen sürgette a közgazdasági harc megindítá­sát az országban lakó németek és zsidók ellen. A szónok főleg a kattun-gyártást támadta meg, mint olyan iparágat, mely szerinte kizárólag a zsidók ke­zében van. Viharos tetszés fogadta többek között a következő ékes frázisát: „Cseh feleségeink, nővé­reink és leányaink — még ha az ingig mo­tozzák is meg őket — ezentúl egyetlen szá­lat sem fognak fölmutatni a testükön, mely ne cseh kezekből került volna ki. Nem viselnek többé kattint.“ — Mit fognak várjon szólni a cseh hölgyek ahhoz a közgazdasági chauvinismushoz, mely ily indiskrét módon motozgat a ruházatukban­? * A borbélyok és a vasárnapi munka­­szünet. A fővárosi borbélyok és fodrászok ipartes­tületi elöljárósága annak idején a kereskedelemügyi miniszternél tisztelgett, hogy a munkaszünetes napo­kon ez iparágra nézve a záróra délutáni 2 órában állapíttassák meg. A rendelet azonban csak déli 12 közlekedés. * A távirati díjak szabályozásához és leszállításához, melynek kezdeményezője Baross Gábor kereskedelmi miniszter, értesülésünk szerint most már nemcsak az osztrák, hanem a német biro­dalmi kormány is hozzájárult. A nyár folyamán Ba­ross miniszter és dr. Stephan, a német postaügyi ál­lamtitkár közt történt megállapodásokat, melyek sze­rint az eddigi alapdíj megszűnik és egységes szó­díj hozandó be, miután Bajorország és Württemberg kormányai elfogadták ezen megállapodásokat, most a német, valamint az osztrák kormány véglegesen jó­váhagyta. Az osztrák kormány hozzájárult a magyar kereskedelmi miniszternek abbeli rendelkezéséhez is, m­ly szerint az állomáshelyen kivül a táviratok kéz­besítési diját egységesen 40 krban állapitotta meg. E szerint Németország, Ausztria és Magyarország egész területén 1892. január 1-től fogva három krajcárban megállapított egységes távirati szódíj lép életbe, melynél 30 kr a díj mini­muma. Fölösleges fejtegetni, mily nagy előny hárul a távirati tarifa ezen leszállításából és egységessé té­teléből ily nagy forgalmi területen, az összes gazda­sági életre. * A magyar államvasutak igazgatósága — mint értesülünk — a folyó évben a mai napig 12.368.000 frt bevételi fölösleget szolgáltatott be a központi állampénztárba. * A Duna-közhajózási társaság újonan kine­vezett budapesti forgalmi igazgatója, Thaly Emil — mint halljuk — ezen minőségében ma mutatta be magát Baross Gábor kereskedelmi miniszternek. Mindazon hírek, melyek a magyar kereskedelmi miniszter és a Duna-gőzhajózási­ társaság közt állítólag folytatott tárgyalásokról szólnak, a Bud. Corr. szerint teljesen alaptalanok. * A tiszavölgyi társulat központi bizott­ságának adminisztratív albizottsága e hó 26-án gr. Károlyi Sándor elnöklete alatt nagyfontosságú ülést tartott. Az ülés tárgya az alsó-szabolcsi és közép­tiszai és a Berettyó ármentesítő társulat de­­marcationális vonalának meghatározása, illetőleg e fölött való véleményadás volt. Ezen demarcatió meg­vonását az a körülmény teszi szükségessé, hogy ugyanazon ártér 2—3 társulat keretébe is bevona­tott s ily esetben az 1884. XIV. t.-c. 3. §-a azt rendeli, hogy az ártér a földmivelésügyi miniszter által a tiszavölgyi központi bizottság meghallgatása után megosztandó. Faragó Lipót műszaki tanácsos részletesen indokolta azon vonalat, melyet a minisztériumban alkotott bizottság s az úgynevezett kebelbeli kis tanács műszaki és pénzügyi szempontból megállapí­­tandónak tart. Ezen határvonalat azonban, mely sze­rint az alsó-szabolcsi társulattól 77.000 hold s a Berettyó társulattól 17,000 hold vétetik el és csatol­­tatik a közép-tiszai társulathoz — az alsó-szabolcsi társulat magára nézve felette sérelmesnek jelentette ki. Darányi Ignác az ügy előadója hosszabb in­dokolással utal azon körülményre, hogy mind a há­rom társulat úgy ármentesítési, mint belvízszabályo­­zási tekintetben egymásra van utalva és egymástól függővé van téve a geográfiai helyzet által s ez a demarkacionális vonal igazságos és méltányos meg­vonását igen megnehezíti; ennélfogva azt indítvá­nyozza, hogy a demarkacionális kérdés elejtésével e három társulat oly alapon egyesíttessék, hogy a múlt­ból eredő terhek s a töltések egyenlő kiépítésére szükséges költségek külön számlán vezettessenek, a jövőben felkerülő s a gátfentartási költségek pedig közösen viseltessenek. Losonczy Mihály a­ fölvetett új eszmét a középtiszai társulat részéről és nevében elfogadhatónak tartja. Gróf Dessewffy Aurél az alsó-szabolcsi társulat nevében nem vél ezúttal nyilatkozhatni, miután a társulat a megoldás ezen módozatát nem vonhatta eddig kombiná­ciójába. Tisza István nem barátja ugyan a túl­ságosan nagy társulatoknak, ilyeneknek az adminisz­­ráció szerfölött könnyen válik nehézkessé; mindaz­­által elismeri, hogy r. jelen esetben súlyos érveket hoztak föl az egyesülés mellett. Tekintve, hogy az előadó indítványa folytán egy új helyzettel állunk szemben, a­melyre nézve a társulatok közgyűlései nem nyilatkozhattak, ennélfogva azt indítványozza.

Next