Pesti Hírlap, 1891. november (13. évfolyam, 300-329. szám)

1891-11-14 / 313. szám

4­ tutm mobiléját, Tenczer Pált, hogy írja le számomra az öt órai eredményt. Tenczer is szívesen megtette. Az előbbi papiros hátuljára írta ezt a hadi bulletint: Délutáni öt óra. Leszavazott 791. Ebből a Radocza- Pucher-pártra 655, a polgári köz­pártra 136. Győzelem? Pascatell! Összevetvén a két hadi bulletint, azt kell­ kö­vetkeztetnem, hogy a Radócza-Pucher párt talán még­is jobban áll, mint a polgári — de ezt csak magam­ban mertem „vélelmezni,“ mert ha hangosan is ezt vallom, épkézláb nem igen menekültem volna a vá­lasztói helyiségből, a­hol lelkes polgári pártiak áldoz­tak az alkotmánynak és annak az ambíciónak, mely a fül-dobhártya megrepesztését tűzte ki céljául. A hangulat lelkes nagyon a terézvárosi temp­lom mögött, a­hol az elemi iskolában folyik a sza­vazás. Többnyire az új polgári kör pártját élte­tik, mert az a népszerűbb és elevenebb. Csak néha vegyül közbe egy máskép hangzó éljenzés: — Éljen Jókai a virilista! — Abcug! Éljen Jókai a közvetlen választott! — Abcug a választott Jókai! Az ember aztán törheti a fejét azon, mert él­jen is, meg abcug is Jókai egyszerre. De ez a fino­mabb pártdiplomáciához tartozik. A polgári pártiak tanyája a szemközti „Pró­féta“ kávéház, a­hol Wolfner dolgozik az ő nagy kortesseregével. A ház előtt bérkocsik hosszú sora. Ezek ugyan nem robognak oly eszeveszetten, mint a józsefvárosi kocsik („Nekünk nincs szükségünk erő­feszítésre ! büszkélkednek a terézvárosi „polgáriak“) még­is folytonosan szállítják a választókat. A Rado­­cza-Pucher-párt főtanyája a közeli közhelyiségben van. Ezek lassan, öreg urasan dolgoznak, de mégis biztosra veszik a győzelmet. * A terézvárosi elemi iskola apró csemetéi áld­ják a nagy bajuszú, hosszú szakállú és tar fejű bá­csikat, akik a kerületben választást játszanak. Ma nincs előadás, mert a szavazás az iskola épületében ment végbe. A­honnan máskor a vidám gyermekhad sikol­tása, sivitása és veszekedésének zaja szokott kihal­latszani, ott ma néhány oktávával mélyebb hangok zsibongása állította meg a kiváncsiakat, kiket azon­nal körülvettek a kortesek. — Tessék a polgári párt szavazó cédulája Él­jen a polgári párt! Mert tudni való, hogy a polgári párthoz csat­lakoztak a fiatalabb választók, a kikben még élén­kebben buzog a vér és kikben nagyobb a hajlandóság a zajosabb emóciókra. Az öregek, illetve a régiek csöndesebbek. Nem is igen kapacitálnak senkit. Fensőbbséggel nézik az el­lenpártot. * — Vesztüket érzik, azért lármáznak, mondják kényesen. — Maguk már szuszogni sem tudnak, kiált feléjük egy „polgári“. — Mit, hogy nem tudunk beszélni ? erősködik Tenczer Pál és kezdi fejtegetni, hogy az ő pártjának legalább hatszoros többsége lesz. De ezt már nem hall­gatják a fiatalok és csúnyául lehurrogatják a szónokot. A polgáriak különben is harcias kedvükben voltak és már a szavazás előtt izgalmas jelenet folyt le a teremben. Mikor a bizalmi férfiak megnevezé­sére került a sor, a polgári pártnak csak kettőt akar­tak engedélyezni, míg a Radocza-Pucher pártnak akár ötöt. E­miatt nagy háborúság tört ki. A polgári pár­tiak közül összetömörült vagy 150 választó és kije­lentette, hogy addig nem mozdul a teremből, a­míg a bizalmi férfiak közt számbeli egyensúlyt nem hoz­nak létre. A Radócza-pártiak a rendőrséggel fenyege­tőztek, de a polgári pártiak kevélyen vágták ki: — Még a szuronyok elől sem hátrálunk meg, mikor jogainkról van szó. Végre is előállt maga Radócza és kijelentette, hogy a békesség okáért ő lemond a bizalmi tagság­ról, a­mi meg is történt. Ezenkívül még egy bizalmi férfiút kaptak a polgáriak a kettőn kívül. És szent lett a béke. Azaz dehogy. Most kezdődött még csak a java és a Teréz­városban olyan mérges választási küzdelem indult meg, a­milyen csak a Józsefvárosban viharzik. A szavazatszedő bizottság következőképen ala­kult : Elnök: Szászy László. Alelnök : Németh Titusz. Rendes tagok : Hirsch Sebestyén, Tencer Pál. Póttagok: Ónodi Adolf dr. és Vuk Lajos. Bi­zalmi férfiak a Radócza-Pucher párt­ részéről: Mendl István, Örley Lajos, Pucher József, dr. Feleki Béla ; a polgári párt részéről: Forrai Gá­bor, dr. Hirschfeld A. és Kállai Gyula. Déli 1 óráig összesen 500 választó szavazott. Kezdődött a szavazás. Furfangosan kigondolták, hogy baj ne legyen. Az egyik ajtón, mely előtt szi­gorú tekintetű rendőr állott, bementek a szavazók, a m­­ilton, mely a Próféta­ utcába vezetett, kimentek. — Itt a fehér tiszta, biztatták a polgáriak az érkezőket. Ez az igazság, az ártatlanság, színe ! — A mieink is fehérek, jegyzi meg egy ka­­szinópárti. — Ijedtükben elsápadtak, rivaly a kortes, mert mienk lesz a győzelem. " — Hoayne, dupláz rá egy elvbarátja, hiszen velünk tart Jókai Mór is! — Megvan a mi tisztánkon is !­ — Igen ám, de maguk a virilisták közé szorí­tották , az adójáért akarnák megválasztatni, de mi a közvetlen választandó jelöltek közé vettük fel, mint írót. — No, majd megírhatja a maguk bukását. Hát igaz, hogy Jókai Mór két lajstromon is szerepel, pedig ez a veszedelmesebb ; a polgári pártiak virilista jelöltjei közt nincs a neve és ha a „szabad“ tiszta nem megy keresztül, könnyen meg­esik, hogy Jókai csak a póttagok közé jut. Egyelőre azonban korteskednek a dicsőséges nevével mind a két párton. A kaszinó­párt jelöltjei a rendes tagságra: Ra­docza János, dr. Fü­löp Károly, Havass Károly, dr. Heffer Vilmos, Kasenczk­y József, dr. Lőroy Tivadar, Szászy László, Schweiger Adolf, Sallay Aurél. — A polgári párt jelöltjei: Jókai Mór, Gei­ger B. Zsigmond, Kun Ferenc, J­évy László, Pop­per István, Ráth Péter, dr. Rózsavölgyi Manó, Schober Albert, Wolfner József. * Estig beadtak összesen 1008 szavazatot. Mint­hogy a választók összes száma 1770, eddig már csaknem kétharmaduk leszavazott, így tehát a győ­zelem már körülbelül eldőlt, de hogy melyik részre, alig lehet megmondani. Mind a két párt ma­gáénak tartja a diadalt. Az Erzsébetvárosban. Az erzsébetvárosi választó­polgár tegnap még azzal a tudattal feküdt le, hogy „az idén nem lesz választási harc nálunk.“ Morzsányi lisztája egyhan­gúlag átmegy s ezzel vége. Mikor pedig ma reggel elment a dob­ utcában levő szavazó­helyiségbe (elől- 1 járósági épület), ott egész sereg kortes rajongta körül, nemzeti szinü, barna, vörös, fehér szavazójegyeket nyomtak a kezébe és a kapacitálás közben csaknem szétszedték. Az történt, hogy éjjel megalakult az ellenpárt, mely azzal akar hatni az ellenzékiekre, hogy nemzeti szinű cédulára nyomatta lisztáját, a domináló polgári klub tagjaira pedig azzal, hogy fölibe bigyesztette: „Éljen dr. Morzsányi!“ A korteskedés elég eleve­nen ment. Választási elnök dr. Morzsányi Károly. Al­elnök : Kaschnitz Gyula. Rendes tagok: Ehr­lich G. Gusztáv, Osztoics Miklós; póttagok: Fodor Kálmán, Kann Emánuel. A Morzsányi-párt jelöltjei: Balázs Mór, Csikvári Jákó, dr. Degen Gusztáv, Ehrlich G. Gusztáv, Kimer József, dr. Kohn Sámuel, Lád Károly, Popper Ármin, Terstyánszky Kálmán és dr. Tolnai Lajos (az író) rendes tagok, Dósa Kálmán, Fodor Kálmán és Goszleth István póttagok. Míg a hirtelen alakult ellen­párt jelöltjei: Ifj. Heidlberg Mór, Kunkel Imre, Ehrlich Gusztáv G., Schiffer Ferenc, Dósa Kálmán, dr. Hlatky József, dr. Kohn Sámuel, Bodendorfer A. Mihály, Nagy Gyula, dr. Berger Rezső (ezen pártnak egy másik frakciója dr. Berger helyett Ebers Károlyra szavaz). S póttagok: Gillemot Vilmos, Goszleth Ist­ván, Fodor Kálmán.­­ Bizalmi férfiakként működ­nek : Tarcsay Lajos, Vajdai­ Ernő, Ekstein Bernát és Gömöri Fülöp. Esti 8 óráig szavazott 526 választópolgár. A választók száma 1900. A hivatalos (Morzsányi-párti) tiszta győzelme bizonyos. A Józsefvárosban. Ez a legzajosabb kerület. Országgyűlési kép­viselő-választáson sincs akkora harc,­­ mint most. Szervezett pártirodák, robogó bérkocsik, rekedt kor­tesek, folytonos „éljen“ és „abcúg“, kipirult arcok, egymást összeteremtett éző pártmatadorok. Bevert fe­jekről eddig még nem jött tudósítás. Itt a Rémi- és Horánszky-párt küzd egymással, vagyis az eddig domináló józsefvárosi kör az új el­lenzéki polgári körrel. Mindegyik megfeszíti erejét, mert tudja, hogy a mai harc Rémiék mesés hatal­mát elmoshatja a közgyűlésből, mint valami álmot, vagy megnövesztheti még nagyobbra. És azonfelül dönt a kerület mandátuma fölött is. A választási helyiség messze künn van a tót templom mögött, a Bezerédi­ utcai községi iskolában. S igy a város belső részében azt a nagy mozgalmat, mely odakünn folyik, csak egy-egy sebesen robogó kortes-bérkocsiból és a folyton megjelenő plakátokból láthatták, melyeket a polgári kör­párt egész nap ra­gasztatott ki a falakra. Ez utóbbiak egyre nagyobb számmal jelentkeztek a falakon fehéren, pirosan. Az egyik arra kérte a választókat (urbi et orbi minden kerületben), hogy Rémit és Hűvöst törüljék ki a hivatalosan összeállított virilista névjegyzékből és helyükbe Ámont és Egant igtassák. A másik plakát vérvörös és vérszagu. Huh, mi ez? Összefut a nép az utcasarkokon és olvassa a falragaszt. Az pedig vészt harangoz: — Zsarnokság! Önkény! Bárcáinkat vissza­tartja (?) az ellenpárt. Föl, föl! Szavazzatok bárca nélkül ! Jertek, jertek, mert különben meg is bukunk, ki is nevetnek. A harmadik plakát mosolygó hófehér (bár az igazmondásban nem egészen hófehér.) Ellenzéki fülek­nek kedvesen csicsergi a falakról úgy délután két óra tájban: — Győzelem! győzelem! Egy óráig leszavazott 295 a polgári körre, 170 a Rémi-pártra és 55 indif­­ferens. Éljen a haza! * * De ha a város belsejébe csak néhány plakátot vet is be a küzdelem, annál hangosabb a tót templom környéke. Az ellenzék tanyája a Csokonai­ utcában van egy csapszékben. (Hja, ezen a vidéken nincsenek ele­gáns restaurációk.) A korcsma előtt bérkocsik, melyek teteje fénylik az őszi nyirkosságtól. Százkezű, száz­lábú kertesek futkosnak, ágálnak, kezükben hosszú lisztákkal. Bencsik mindenütt. Nem ismerik az urak Bencsik ügyvédet? No akkor nem is józsefvárosi választók. Egy percben itt röpít bele a bérkocsiba egy futárt, más percben amott emel le ölben a kocsiról egy roskatag választót, a harmadikban az iskola fo­lyosóján hadakozik Hűvössel, a negyedikben pedig kimerülten hanyatlik a tanyán egy székre és miköz­ben egy pohár frissítőt fölhörpent, azt rebegi: — Hamar egy kocsit az öreg Mayerért a stáció-utcába! — Az öreg Mayer beteg, — szól a vicekortes. — Nem tesz semmit. Hozzák el ágyastól, mindenestől. Benn a korcsma egy szobája irodává van át­változtatva. Itt maga a nemzeti párt pénzügyminisz­­­­tere, Horánszky Nándor intézi az ügyeket reggeltől p estig — lankadatlan. Előtte száz meg száz irat és tiz vagy húsz kortes. A teremben pára és borgőz. Iszonyú hőség. A nemzeti párt elegáns alvezérének inge csurom vizesen tapad melléhez s rendszerint gondozott szakálla össze van borzolva. Hja, a párt ügye minden előtt. Ám ha erősen dolgoznak is Horánszky, Madary, Bencsik,­­ azt kell megnézni, a­mit az ellenpárt két kortes-championja Rémi Róbert és Hűvös József műveinek. A két vezér reggeltől estig talpon van, ott posztolnak a szavazási helyiségül szolgáló iskola ka­pujában, kiabálnak, dulakodnak az ellenpártiakkal és sas szemekkel kisérik a választás legkisebb mozza­natát. Az ő tanyájuk az iskolában levő torna­terem és az aggteleki­ utcában egy egész kocsi­tábor mozdul meg intéseikre. Ők most is bíznak a diadalban. De hogy na­gyon szorongatják őket, azt abból is látni lehet, hogy most már az ő pártjuk is a lármás. Azelőtt igen csöndesen dolgoztak, még­is úgy elbukott az ellen­ség, mint a pinty. A választási helyiség folyosóin folytonos a lárma és dulakodás. A kiküldött rendőrtisztviselő alig tudja a választóknak biztosítani a bejuttatást. Tudósítónk pár perc alatt a következő hangokat írta össze: „Éljen ! Abcug ! Fogja be a száját! Kicsoda az úr ? Éljen Rémi-Hűvös! Abcug Rémi-Hűvös! Uraim, mindenkit kivezettetek, a­ki erőszakoskodik ! (Ez a rendőrtiszt hangja.) Rendőr, rendőr! (Ez Rémi hangja.) Skandalum ! Önkény ! Éljen a polgári párt! Levele! stb.“ És így megy ez egész nap — pedig két napig tart a választás. A korteskedés hevében több olyan szcéna is fordult elő, mely rendőri beavatkozást igényelt, így nagyon erősen összetűztek Hűvös József és Weiler J. S.; ez utóbbit Hűvös „sikkasztónak“ címezte. A dolognak valószínűleg a büntető bíróság előtt lesz folytatása. Másik kevesebb „összekülönbözés“ id. D E S T­I HÍRLAP 1891. november 14.

Next