Pesti Hírlap, 1891. november (13. évfolyam, 300-329. szám)
1891-11-14 / 313. szám
4 tutm mobiléját, Tenczer Pált, hogy írja le számomra az öt órai eredményt. Tenczer is szívesen megtette. Az előbbi papiros hátuljára írta ezt a hadi bulletint: Délutáni öt óra. Leszavazott 791. Ebből a Radocza- Pucher-pártra 655, a polgári közpártra 136. Győzelem? Pascatell! Összevetvén a két hadi bulletint, azt kell következtetnem, hogy a Radócza-Pucher párt talán mégis jobban áll, mint a polgári — de ezt csak magamban mertem „vélelmezni,“ mert ha hangosan is ezt vallom, épkézláb nem igen menekültem volna a választói helyiségből, ahol lelkes polgári pártiak áldoztak az alkotmánynak és annak az ambíciónak, mely a fül-dobhártya megrepesztését tűzte ki céljául. A hangulat lelkes nagyon a terézvárosi templom mögött, ahol az elemi iskolában folyik a szavazás. Többnyire az új polgári kör pártját éltetik, mert az a népszerűbb és elevenebb. Csak néha vegyül közbe egy máskép hangzó éljenzés: — Éljen Jókai a virilista! — Abcug! Éljen Jókai a közvetlen választott! — Abcug a választott Jókai! Az ember aztán törheti a fejét azon, mert éljen is, meg abcug is Jókai egyszerre. De ez a finomabb pártdiplomáciához tartozik. A polgári pártiak tanyája a szemközti „Próféta“ kávéház, ahol Wolfner dolgozik az ő nagy kortesseregével. A ház előtt bérkocsik hosszú sora. Ezek ugyan nem robognak oly eszeveszetten, mint a józsefvárosi kocsik („Nekünk nincs szükségünk erőfeszítésre ! büszkélkednek a terézvárosi „polgáriak“) mégis folytonosan szállítják a választókat. A Radocza-Pucher-párt főtanyája a közeli közhelyiségben van. Ezek lassan, öreg urasan dolgoznak, de mégis biztosra veszik a győzelmet. * A terézvárosi elemi iskola apró csemetéi áldják a nagy bajuszú, hosszú szakállú és tar fejű bácsikat, akik a kerületben választást játszanak. Ma nincs előadás, mert a szavazás az iskola épületében ment végbe. Ahonnan máskor a vidám gyermekhad sikoltása, sivitása és veszekedésének zaja szokott kihallatszani, ott ma néhány oktávával mélyebb hangok zsibongása állította meg a kiváncsiakat, kiket azonnal körülvettek a kortesek. — Tessék a polgári párt szavazó cédulája Éljen a polgári párt! Mert tudni való, hogy a polgári párthoz csatlakoztak a fiatalabb választók, a kikben még élénkebben buzog a vér és kikben nagyobb a hajlandóság a zajosabb emóciókra. Az öregek, illetve a régiek csöndesebbek. Nem is igen kapacitálnak senkit. Fensőbbséggel nézik az ellenpártot. * — Vesztüket érzik, azért lármáznak, mondják kényesen. — Maguk már szuszogni sem tudnak, kiált feléjük egy „polgári“. — Mit, hogy nem tudunk beszélni ? erősködik Tenczer Pál és kezdi fejtegetni, hogy az ő pártjának legalább hatszoros többsége lesz. De ezt már nem hallgatják a fiatalok és csúnyául lehurrogatják a szónokot. A polgáriak különben is harcias kedvükben voltak és már a szavazás előtt izgalmas jelenet folyt le a teremben. Mikor a bizalmi férfiak megnevezésére került a sor, a polgári pártnak csak kettőt akartak engedélyezni, míg a Radocza-Pucher pártnak akár ötöt. Emiatt nagy háborúság tört ki. A polgári pártiak közül összetömörült vagy 150 választó és kijelentette, hogy addig nem mozdul a teremből, amíg a bizalmi férfiak közt számbeli egyensúlyt nem hoznak létre. A Radócza-pártiak a rendőrséggel fenyegetőztek, de a polgári pártiak kevélyen vágták ki: — Még a szuronyok elől sem hátrálunk meg, mikor jogainkról van szó. Végre is előállt maga Radócza és kijelentette, hogy a békesség okáért ő lemond a bizalmi tagságról, ami meg is történt. Ezenkívül még egy bizalmi férfiút kaptak a polgáriak a kettőn kívül. És szent lett a béke. Azaz dehogy. Most kezdődött még csak a java és a Terézvárosban olyan mérges választási küzdelem indult meg, amilyen csak a Józsefvárosban viharzik. A szavazatszedő bizottság következőképen alakult : Elnök: Szászy László. Alelnök : Németh Titusz. Rendes tagok : Hirsch Sebestyén, Tencer Pál. Póttagok: Ónodi Adolf dr. és Vuk Lajos. Bizalmi férfiak a Radócza-Pucher párt részéről: Mendl István, Örley Lajos, Pucher József, dr. Feleki Béla ; a polgári párt részéről: Forrai Gábor, dr. Hirschfeld A. és Kállai Gyula. Déli 1 óráig összesen 500 választó szavazott. Kezdődött a szavazás. Furfangosan kigondolták, hogy baj ne legyen. Az egyik ajtón, mely előtt szigorú tekintetű rendőr állott, bementek a szavazók, a milton, mely a Próféta utcába vezetett, kimentek. — Itt a fehér tiszta, biztatták a polgáriak az érkezőket. Ez az igazság, az ártatlanság, színe ! — A mieink is fehérek, jegyzi meg egy kaszinópárti. — Ijedtükben elsápadtak, rivaly a kortes, mert mienk lesz a győzelem. " — Hoayne, dupláz rá egy elvbarátja, hiszen velünk tart Jókai Mór is! — Megvan a mi tisztánkon is ! — Igen ám, de maguk a virilisták közé szorították , az adójáért akarnák megválasztatni, de mi a közvetlen választandó jelöltek közé vettük fel, mint írót. — No, majd megírhatja a maguk bukását. Hát igaz, hogy Jókai Mór két lajstromon is szerepel, pedig ez a veszedelmesebb ; a polgári pártiak virilista jelöltjei közt nincs a neve és ha a „szabad“ tiszta nem megy keresztül, könnyen megesik, hogy Jókai csak a póttagok közé jut. Egyelőre azonban korteskednek a dicsőséges nevével mind a két párton. A kaszinópárt jelöltjei a rendes tagságra: Radocza János, dr. Fülöp Károly, Havass Károly, dr. Heffer Vilmos, Kasenczky József, dr. Lőroy Tivadar, Szászy László, Schweiger Adolf, Sallay Aurél. — A polgári párt jelöltjei: Jókai Mór, Geiger B. Zsigmond, Kun Ferenc, Jévy László, Popper István, Ráth Péter, dr. Rózsavölgyi Manó, Schober Albert, Wolfner József. * Estig beadtak összesen 1008 szavazatot. Minthogy a választók összes száma 1770, eddig már csaknem kétharmaduk leszavazott, így tehát a győzelem már körülbelül eldőlt, de hogy melyik részre, alig lehet megmondani. Mind a két párt magáénak tartja a diadalt. Az Erzsébetvárosban. Az erzsébetvárosi választópolgár tegnap még azzal a tudattal feküdt le, hogy „az idén nem lesz választási harc nálunk.“ Morzsányi lisztája egyhangúlag átmegy s ezzel vége. Mikor pedig ma reggel elment a dob utcában levő szavazóhelyiségbe (elől- 1 járósági épület), ott egész sereg kortes rajongta körül, nemzeti szinü, barna, vörös, fehér szavazójegyeket nyomtak a kezébe és a kapacitálás közben csaknem szétszedték. Az történt, hogy éjjel megalakult az ellenpárt, mely azzal akar hatni az ellenzékiekre, hogy nemzeti szinű cédulára nyomatta lisztáját, a domináló polgári klub tagjaira pedig azzal, hogy fölibe bigyesztette: „Éljen dr. Morzsányi!“ A korteskedés elég elevenen ment. Választási elnök dr. Morzsányi Károly. Alelnök : Kaschnitz Gyula. Rendes tagok: Ehrlich G. Gusztáv, Osztoics Miklós; póttagok: Fodor Kálmán, Kann Emánuel. A Morzsányi-párt jelöltjei: Balázs Mór, Csikvári Jákó, dr. Degen Gusztáv, Ehrlich G. Gusztáv, Kimer József, dr. Kohn Sámuel, Lád Károly, Popper Ármin, Terstyánszky Kálmán és dr. Tolnai Lajos (az író) rendes tagok, Dósa Kálmán, Fodor Kálmán és Goszleth István póttagok. Míg a hirtelen alakult ellenpárt jelöltjei: Ifj. Heidlberg Mór, Kunkel Imre, Ehrlich Gusztáv G., Schiffer Ferenc, Dósa Kálmán, dr. Hlatky József, dr. Kohn Sámuel, Bodendorfer A. Mihály, Nagy Gyula, dr. Berger Rezső (ezen pártnak egy másik frakciója dr. Berger helyett Ebers Károlyra szavaz). S póttagok: Gillemot Vilmos, Goszleth István, Fodor Kálmán. Bizalmi férfiakként működnek : Tarcsay Lajos, Vajdai Ernő, Ekstein Bernát és Gömöri Fülöp. Esti 8 óráig szavazott 526 választópolgár. A választók száma 1900. A hivatalos (Morzsányi-párti) tiszta győzelme bizonyos. A Józsefvárosban. Ez a legzajosabb kerület. Országgyűlési képviselő-választáson sincs akkora harc, mint most. Szervezett pártirodák, robogó bérkocsik, rekedt kortesek, folytonos „éljen“ és „abcúg“, kipirult arcok, egymást összeteremtett éző pártmatadorok. Bevert fejekről eddig még nem jött tudósítás. Itt a Rémi- és Horánszky-párt küzd egymással, vagyis az eddig domináló józsefvárosi kör az új ellenzéki polgári körrel. Mindegyik megfeszíti erejét, mert tudja, hogy a mai harc Rémiék mesés hatalmát elmoshatja a közgyűlésből, mint valami álmot, vagy megnövesztheti még nagyobbra. És azonfelül dönt a kerület mandátuma fölött is. A választási helyiség messze künn van a tót templom mögött, a Bezerédi utcai községi iskolában. S igy a város belső részében azt a nagy mozgalmat, mely odakünn folyik, csak egy-egy sebesen robogó kortes-bérkocsiból és a folyton megjelenő plakátokból láthatták, melyeket a polgári körpárt egész nap ragasztatott ki a falakra. Ez utóbbiak egyre nagyobb számmal jelentkeztek a falakon fehéren, pirosan. Az egyik arra kérte a választókat (urbi et orbi minden kerületben), hogy Rémit és Hűvöst törüljék ki a hivatalosan összeállított virilista névjegyzékből és helyükbe Ámont és Egant igtassák. A másik plakát vérvörös és vérszagu. Huh, mi ez? Összefut a nép az utcasarkokon és olvassa a falragaszt. Az pedig vészt harangoz: — Zsarnokság! Önkény! Bárcáinkat visszatartja (?) az ellenpárt. Föl, föl! Szavazzatok bárca nélkül ! Jertek, jertek, mert különben meg is bukunk, ki is nevetnek. A harmadik plakát mosolygó hófehér (bár az igazmondásban nem egészen hófehér.) Ellenzéki füleknek kedvesen csicsergi a falakról úgy délután két óra tájban: — Győzelem! győzelem! Egy óráig leszavazott 295 a polgári körre, 170 a Rémi-pártra és 55 indifferens. Éljen a haza! * * De ha a város belsejébe csak néhány plakátot vet is be a küzdelem, annál hangosabb a tót templom környéke. Az ellenzék tanyája a Csokonai utcában van egy csapszékben. (Hja, ezen a vidéken nincsenek elegáns restaurációk.) A korcsma előtt bérkocsik, melyek teteje fénylik az őszi nyirkosságtól. Százkezű, százlábú kertesek futkosnak, ágálnak, kezükben hosszú lisztákkal. Bencsik mindenütt. Nem ismerik az urak Bencsik ügyvédet? No akkor nem is józsefvárosi választók. Egy percben itt röpít bele a bérkocsiba egy futárt, más percben amott emel le ölben a kocsiról egy roskatag választót, a harmadikban az iskola folyosóján hadakozik Hűvössel, a negyedikben pedig kimerülten hanyatlik a tanyán egy székre és miközben egy pohár frissítőt fölhörpent, azt rebegi: — Hamar egy kocsit az öreg Mayerért a stáció-utcába! — Az öreg Mayer beteg, — szól a vicekortes. — Nem tesz semmit. Hozzák el ágyastól, mindenestől. Benn a korcsma egy szobája irodává van átváltoztatva. Itt maga a nemzeti párt pénzügyminisztere, Horánszky Nándor intézi az ügyeket reggeltől p estig — lankadatlan. Előtte száz meg száz irat és tiz vagy húsz kortes. A teremben pára és borgőz. Iszonyú hőség. A nemzeti párt elegáns alvezérének inge csurom vizesen tapad melléhez s rendszerint gondozott szakálla össze van borzolva. Hja, a párt ügye minden előtt. Ám ha erősen dolgoznak is Horánszky, Madary, Bencsik, azt kell megnézni, amit az ellenpárt két kortes-championja Rémi Róbert és Hűvös József műveinek. A két vezér reggeltől estig talpon van, ott posztolnak a szavazási helyiségül szolgáló iskola kapujában, kiabálnak, dulakodnak az ellenpártiakkal és sas szemekkel kisérik a választás legkisebb mozzanatát. Az ő tanyájuk az iskolában levő tornaterem és az aggteleki utcában egy egész kocsitábor mozdul meg intéseikre. Ők most is bíznak a diadalban. De hogy nagyon szorongatják őket, azt abból is látni lehet, hogy most már az ő pártjuk is a lármás. Azelőtt igen csöndesen dolgoztak, mégis úgy elbukott az ellenség, mint a pinty. A választási helyiség folyosóin folytonos a lárma és dulakodás. A kiküldött rendőrtisztviselő alig tudja a választóknak biztosítani a bejuttatást. Tudósítónk pár perc alatt a következő hangokat írta össze: „Éljen ! Abcug ! Fogja be a száját! Kicsoda az úr ? Éljen Rémi-Hűvös! Abcug Rémi-Hűvös! Uraim, mindenkit kivezettetek, aki erőszakoskodik ! (Ez a rendőrtiszt hangja.) Rendőr, rendőr! (Ez Rémi hangja.) Skandalum ! Önkény ! Éljen a polgári párt! Levele! stb.“ És így megy ez egész nap — pedig két napig tart a választás. A korteskedés hevében több olyan szcéna is fordult elő, mely rendőri beavatkozást igényelt, így nagyon erősen összetűztek Hűvös József és Weiler J. S.; ez utóbbit Hűvös „sikkasztónak“ címezte. A dolognak valószínűleg a büntető bíróság előtt lesz folytatása. Másik kevesebb „összekülönbözés“ id. D E S TI HÍRLAP 1891. november 14.