Pesti Hírlap, 1891. december (13. évfolyam, 330-359. szám)
1891-12-22 / 351. szám
k kel, az eddig fönnállótt azt a határozmányt, mely szerint a katonai nyilvántartási hatóságok az ezek székhelyén tartózkodó katonai özvegyek és árvák nyugellátásáról szóló nyugtatványokat láttamozni, illetve az életbenlétett tartózkodást, az árvákra nézve pedig különösen azt, hogy még ellátva nincsenek, igazolni tartoztak, hatályon kívül helyezte. Ezentúl tehát elegendő, ha a nyugtatványokon a fennebb megjelölt körülményeket az illető háztulajdonos (házfelügyelő) s a községi elöljáróság (lelkészi hivatal) igazolják. A honvéd gyalogság kiképzési és szolgálattételre való alkalmazási rendszerének változtatása folytán s a honvédgyalogság szakszerű kiképzésének érdekéből a különféle intézeteknél szolgálattételre vezényelt gyalogsági legénység eddigi felváltási módozatának megváltoztatása válván szükségessé, a honvédelmi miniszter a következőket rendelte el: A honvédségi intézeteknél állandóan rendszeresített legénység csakis teljes szolgálati kiképzés után vezényelhető szolgálattételre. Nehogy azonban az intézetbeli szolgálattevő legénységnek egyszerre való felváltása által a szolgálat kárt szenvedjen, a páratlan számú kerületbeli lovassági legénység évente május 1-én, a páros számú kerületbeli lovassági legénység pedig okt. 1-én, a páratlan számú kerületbeli gyalogsági legénység évente május 15-ével a második és okt. 1-ével az első évfolyambeli legénység által, a páros számú kerületi gyalogsági legénység pedig évente május 1-ével a második és okt. 1-ével az első évfolyambeli legénység által váltandó fel. A képviselőház holnapi ülésében az Olaszországgal, Svájccal és Belgiummal kötött kereskedelmi szerződéseknek részletes tárgyalásában való elintézése után, melyhez szólásra senki sincs följegyezve, még a Németországgal kötött állategészségügyi egyezmény is tárgyalás alá kerül. Jóllehet ezen törvényjavaslat általános tárgyalásánál többen fognak fölszólalni, mégis bizonyosra vehető, hogy holnap az összes szerződések elintéztetnek és szerdán a harmadszori fölvasásra kerül a sor. A főrendiház — mint értesülünk — a kereskedelmi szerződéseket még új év előtt szándékozik letárgyalni. A tisza szabályozás költségei. A földművelésügyi miniszter által a Tisza-szabályozás folytatólagos munkálatairól és Duna-Földvárnál a Ferenc-csatorna torkolatának áthelyezéséről ma beterjesztett törvényjavaslat ezen fontos és a Tisza-völgyre nézve oly nagyjelentőségű munkálat összes költségeit 17 millió forintra irányozza elő. Ezen költség azonban csupán évenkénti egy millió forintnyi terhet képvisel az államkincstárra nézve. A főrendiház közgazdasági és közlekedési bizottsága 1891. évi december hó 23-án déli 12 órakor ülést tart, melyen a német birodalommal, Olaszországgal, Svájccal és Belgiummal kötött kereskedelmi, a német birodalommal az áru mustrák tárgyában, és a német birodalommal megkötött állategészségügyi egyezmények becikkelyezésére szóló törvényjavaslatokat fogja tárgyalni. A függetlenségi és 43-as pártmai értekezletén a folyó ügyeken kívül tárgyalta Csatár Zsigmondnak az árvízszabályozás állami költségen leendő foganatosítására vonatkozó indítványát. E tárgyban a párt a kérdést elég fontosnak tartotta arra, hogy az nyilvános ülésben tárgyaltassék a házban. Ennélfogva elhatározta, hogy az indítványnak tárgyalásra leendő kitűzése mellett fog szavazni. A nővér. — Amerikai történet. — 1889. április 27-én délután két gentleman ült a „vak tehénhez“ címzett bormérésben és egy selyemkendőért kockáztak, melyet egy harmadik gentleman valahol és valamikor valamely hölgytől elcsent. Közben sok gin-t ittak és sok dohányt rágtak, melyet szintén nem fizettek meg. Ez már így szokás az oaklyhuszti uraknál a Sós tó partján. Az egyik gentleman ir, a másik német volt. Háromszor kockáztak és mindannyiszor egy pohár gin-t ittak, nyerni tehát csupán — a korcsmáros nyerhetett, ki egy bar mögött ült és egy régi összegyűrt „Figaródban valami regényfolytatást olvasott. A két játékoson és a korcsmároson kívül senki sem volt az alacsony, düzhödt helyiségben. Egyszerre fölugrott a német és egy kettős dollárt hajított oda a korcsmárosnak. — Vesztettem, kiáltott fel több ízben, azt hiszem, Paddy megint csalt. Paddy gonosz mosolylyal dugta zsebre a nyert összeget és a selyemkendőt. A kettős dollár tulajdonképen a korcsmárosé volt, miután azonban ez a „Figaro“ olvasásába volt mélyedve, Paddy ezt a pénzt is zsebre vágta. Aztán lehetőleg feltűnés nélkül igyekezett eltűnni. A német még egyet káromkodott s aztán zajos léptekkel hagyta el a szobát. Csak most jutott a korcsmárosnak a pénz eszébe, amely persze már nem volt ott, amire ő is PESTI HÍRLAP 1891. december 21. A t. Házból. A honvédelmi miniszter és a 48-asok vezére ma bekötött kézzel jöttek a házba. Fejérváry jobbján fekete kötés volt, Ugronén fehér, a mi mind a kettőnek igen jól áll. Irigyli is a ház jeunesse d’orcéja tőlük ezt a kellemes (és szerencsére nem veszélyes) kézdiszt, melyet jobban megbámul a karzat, mint a Nopcsa báró nyakkendőjén a száz féle színben tündöklő gyémánttűz. Fejérváry egészen megfiatalodottnak látszik, (hiszen tegnap egy pár gyönge akkordot hallott a magentai meg a sadonai nagy zenéből) de a többség is szinte galvanizálva van. A diadal édes mámora hatja át a pártot és Kőrüsy Sándor is oly hetykén lépeget a termen át, mintha György Endre nem ép most tudatná azt a nemzeti katasztrófát, hogy az amerikai sertés már megjelent Debrecenben. (Alighanem egy pár ellenzéki ember vitte azt oda a választásokra — paprikásnak.) Csak az orthodox szélsőbaliak nem örvendenek az örvendőkkel. — Az ördögbe, — suttogják, csak addig ne oszlassa föl Szapáry a házat, a mig az Ugrón keze meggyógyul, mert azzal a fehér kendővel elhódítja valamennyi kerületünket. Napirenden a kereskedelmi szerződések vannak s az ellenzéki fölszólalások ma már az Ábrányi Kornél által megütött tenorban folynak. Mindegyik elkacérkodik egy kissé a közjogi inkorrektségekkel s csak azután vallja be, hogy a javaslatokat elfogadja, káromkodni kezdett és dühében széttépte a „Figaróit és vigasztalásul egy csillapitó cognacot ivott. Épen egy második csillapító pohárkát akart kiüríteni, midőn az alacsony ajtó kinyílt és küszöbén egy teljesen váratlan vendég, egy hölgy jelent meg. A korcsmáros nem tudta, hová legyen a bámulattól. De azért fölkelt és udvariasan a feltűnően szép hölgy elé ment. — Foglaljon helyet, kisasszony, monda, foglaljon helyet és pihenjen kissé. A hölgy némán intett fejével és egy falócára ült. A korcsmáros most figyelmesebben vette őt szemügyre. — Bátyámat keresem, monda gyenge hangon, az ostoba fiú megszökött hazulról. Atyám meghal bánatában, ha a fickó nem kerül meg. Mondja kérem, váljon nincs-e itt. Ezekkel a szavakkal kivett zsebéből egy fényképet és megmutatta a korcsmárosnak, ki sokáig nézte és végül azt mondta: — Nem, kisasszony, ilyen fiúk itt egyáltalában nincsenek. Hisz ennek az embernek ezen a képen megvan mindkét szeme, mindkét füle, sőt orra is .. . Nem, ilyen fickók nincsenek itt! — A vízeséseknél voltam, folytatá a hölgy, ott azonnal fölismerték a képet s ott azt mondták nekem, hogy ide jött, hogy vasútépítésnél munkát vállaljon. Egy gentleman szives volt engem ide elkísérni, aki aztán hálám jeléül magával vitte selyem kendőmet. — Úgy? Tehát öné az a kendő, melyen az imént két cowboy fogadott? Ejnye, ki hitte volna! De mondja csak kérem bátyja nevét. — Harten Adolfnak hívják. — Harten Adolfnak ? Ezt a nevet nem ismer Helly érdekes, tartalmas beszéddel indította meg a mai vitát. A Kossuth palatínusa megvan elégedve a szerződésekkel, de annál keserűbb hangú Beöthy Ákos, aki tegnap oly rosszul vacsorált a Palkovicsban, hogy ma valósággal kétségbeesett az ország állapotján. (Mert tudnivaló, hogy akárhányszor tartja nálunk a viták sorsát a kezében a Palkovics szakácsa.) Az ülés legkimagaslóbb része Baross miniszter beszéde, ki most könnyű helyzetben volt. Mindenki elfogadja a szerződéseket s a miniszternek tulajdonképen nincs egyéb dolga, mint előhuzogálni azokat az előnyöket is, amelyeket az ellenzéki szemek nem láttak meg. Meg aztán az Ábrányi közjogi skrupulusai. Néhány szavára azok is úgy elfoszlanak, mint a köd a szélfúvásra. A tetszés minden oldalról összeolvad. De most ő kerekedik felül s Ábrányinak azt veti szemére, hogy ő germanizál. — Hiszen ő azt írta lapjában egy miniszter beszédéről, hogy az sok „blőszét“ adott. Pajkos mosoly fut át az arcokon erre a kritikára. Csak a főrendi karzaton rázza a fejét csodálkozva egy öreg mágnás, mintha azt kérdené: — Nos, hát az nincs magyarul? A legnagyobb sikert azonban ma mégis líaai Ivor aratta. Fölkelt és kijelentette: — Tekintettel a tárgy fontosságára és sürgősségére, a szótól elállók! Az egész ház a szemeit törülgette e csodára. — Lehetetlen! Hihetetlen Álmodunk-e vagy ébren vagyunk ? rebegik elképedve a képviselők, Csatár keresztet vet: — Valami rossz szellem incselkedik velünk és Kaassal — suttogja. De Kaas tényleg leül helyére, mire aztán kitör a hálás tetszés a jobbon. Podmaniczky szinte elérzékenyedik: — Ej, ej, — szól bűnbánóan, talán föl sem kellett volna lépnem ez ellen a jóravaló Kaas ellen. Mért is nem mondott már le szombaton a beszédről ? Az ám, a ház feloszlatása és a téli választások . . . Erről beszél a haldokló házban minden. Az üres padokmár a honatyákat a kértem. Az ilyen név nem is használ önnek. Azt a nevét akarnám tudni, amelyen itt szólítják, mert más neveket itt nem ismerünk. Várjon még egy kevéssé, míg a kapitány eljön, ez jobban ismeri a fickókat, és ha az ön bátyja még életben van. ... — Még . . . életben . . . van? — Igen, mert itt nálunk nagyon sokféle módon halnak meg az emberek ... ha tehát még életben van, úgy a kapitány minden bizonynyal előteremti. — Tehát várok, viszonzá a hölgy. Kevés idő múlva néhány uj vendég lépett a korcsmába, vad, kétségbeejtő, furcsa tekintetű alakok. Az uj vendégek bámuló pillantásokat vetettek a hölgyre. Mikor a korcsmárostól megtudták, hogy miről van szó, néhányan közülök elrohantak a kapitányért. A kapitány egy visszataszító, förtelmes ember volt, kinek alacsony homlokára a vad nyerseség ujjnyi vastagon volt írva. A hölgy előadta neki ügyét és igy fejezte be kérését: — De már késő van és mehetek vissza Pickhallba. Ha tehát megengedi, úgy itt bevárom a postakocsit és ön szives lesz engem holnap Pickhallban meglátogatni. — Well righe! Szavamat rá. .. De ime itt jön a kocsi. A hölgy ajánlotta magát és a postakocsival távozott. A kapitány tudta, hoy csak a németet keresheti, mert csak ő képviselte ezt a nemzetet a telepen, valamint azt is tudta, hogy csak csellel bírhatja rá, hogy őt Pickhallba kövesse; ehhez képest gondolta tehát ki tervét, mely kitűnően sikerült. Még aznap éjjel útnak indultak, mert arról