Pesti Hírlap, 1892. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1892-01-01 / 1. szám

2_______________________________________ megtagadásától. A visszaállított magyar állami­ság első éveiben a népszerűtlenség ódiuma tel­jes súlylyal visszahanyatlott volna nemcsak az alkotmányos kormányra, hanem talán az új in­tézményekre is, ha a nemzeti állam rögtön a leg­­fokozottabb igényekkel lép vala föl polgárai el­len , ha az adóteher hirtelen megháromszoroso­­dott volna. Ezt kell szem előtt tartanunk, ha igazság*­l­­gosan akarjuk mérlegelni Kerkapoly Károly­­ pénzügyminiszteri működését. A kölcsönök, me­lyeket a magyar állam e korszakban kötött, szomorú bizonyságai annak, mit tartott a kül­föld Magyarország akkori hitelképességéről. Ter­hes, hogy ne mondjuk, lealázó föltételeik min­denkoron emlékeztetni fogják a későbbi nemze­déket államiságunk első nehéz vajúdásaira. E korszak messze mögöttünk valt már. A magyar állam diadalmasan állta ki a pénzügyi megpróbáltatás súlyos éveit, hála a nemzetünk által elvállalt nagy áldozatoknak, a fejlődött közgazdasági viszonyoknak, a gyümölcsözni kez­dő befektetéseknek és a takarékosság politiká­jának. Ki hitte volna Kerkapoly pénzügyi régim­éének válságos napjaiban, hogy a magyar állam aránylag oly rövid idő alatt fogja konvertálhatni e sokat megtámadt, terhes föltételű kölcsönöket ? Hogy hitele annyira fog konzolidálódni az euró­pai pénzpiacon? Hiába tagadja az ellenzék: az érdem nemcsak a nemzeté, mely minden ál­dozatot magára vett, hanem azoké a kormányférfiaké is, kik rávezették államunkat a fölszabadulás útjára. Belpolitikai hírek. A szabadelvű párt tagjai holnap, délelőtti tíz órakor gyűlnek össze a pártkor helyiségeiben s testületileg mennek onnan a budavári kormányelnök­ségi palotába, üdvözölni az újév alkalmából Szapáry Gyula gróf miniszterelnököt. Képviselői körökben élénk érdeklődéssel tekintenek a párt szónokának beszédére adandó miniszterelnöki válasz elé, mely a lefolyt or­szággyűlés működésének eredményeire való vissza­tekintés után foglalkozni fog a legközelebbi jövő tör-Kacska na Doliné Kacser vodu pijé! (A kacsa a völgyben ül, A kácsér mellette vizet iszik.) Estefelé érkeztünk a ducos bádogtornyos kastélyba, mely nem forgott ugyan kacsalábon, mint a mesebeli kastélyok, de a szél ki­s be járt a fedélen, néhol a falak repedésein is be­­süvített. Az érckakas, mely a torony tetején le­hetett valamikor, most egy Bachus markába volt nyomva, aki a csirkéket volt hivatva elijeszteni az udvaron elültetett palántáktól. Bent a teremben vacsorával várt bennün­ket a gazdasszony, jó kecske-tokány párolgott a tálban és burgonya metélt. Kedélyes vidám hangulat uralkodott: — Csak egyél barátocskám. Aztán majd kipihened magadat. Reggel korán felkelünk és szétnézünk a kerületben valami alkalmas ellen­jelölt után. Mert az az első? • — Mit beszélsz? Ellenjelöltet keressünk? Hiszen nem bolondultam meg. — Jól van jól a micenkó, de a kerület se bolondult meg. Ha én most elveszem előled ezt a palack veres bort és csak ezt a fehér palac­kot hagyom meg — hát hogy választhatsz te akkor a borok közül ? Egyből nem lehet válasz­­■ tani. Igaz-e testvér? A hórihorgas Albertnek ezt az okoskodá­sát teljes lehetetlenség volt megcáfolni. Korán lefeküdtünk. Az ódon kastély bal­szögletébe vezetett a „hadvezér“, egy két­ágú szarvas­ agancsból készült gyertyatartót hozva előttem. — Ez lesz itt a te szobád! — szólt, egy korhadt tölgyfa ajtót felnyitva előttem. Ez a legjobb szoba a kastélyban. Ez volt valamikor az Illésházy Anna hálószobája. Talán épen ez volt az ágya! Valami bolondot ne álmodj ! Ezzel elől eresztve, letette a gyertyát az éji asztalkára s magamra hagyott. El voltam láradva, csakhamar levetkőztem, lefeküdtem és eloltottam a gyertyát, jól bezárva előbb a szobaajtót, mert sok pénz volt nálam. Alig szenderedhettem egy rövid órát, mi­dőn egy árny suhanását éreztem. Mintha nesz­telen léptekkel járna lebbenne valaki. A hideg futott végig a hátgerincemen, s kinyitottam a szemeimet: — Hej hó! Ki az ? Az alak ott állott a szoba közepén, a hold­világnál kivehettem, mert a holdvilág besütött az ablakon a leeresztett zsalun keresztül, az alak ott állott mereven, rám szegezve a kísérteties üve­ges szemeit, éreztem hideg, fagyos tekintetét, de csak egy sóhaj, volt a felelet. Felugrottam az ágyban, ijedten kapva az éji asztalkán álló gyufatartóhoz ; volt még ben­nem annyi lélekjelenlét, hogy meggyújtottam a gyertyát. A borzadály futott át. Jéghideg izzadság­­csöppek verték föl a homlokomat. Egy magyar ruhás alak állt a szoba köze­pén. Zöld attilla arany zsinórral, hosszú szőke rizsporozott haj, mely copfba végződött a hátán. Vörös magyar nadrág, sárga szattyán csizmák. Valóságos középkori dalia. Keresztet vetettem magamra s fogvacogva dadogtam : — Dicsértessék a Jézus Krisztus ! De az alak nem felelt semmit. Csak ott állt mereven mozdulatlanul, a tekintetét rám szegezve. Kitelt a hideg, reszketni kezdett minden porcikám, a paplan alá bújtam, lelkemet az PESTI HÍRLAP 1892 január vényhozási feladataival s nevezetesen a közigazgatás reformjának kérdésével is. A tábori tüzérség új szervezeti szabályai. Ő felsége 1 hó 26-án kelt legmagasabb elhatározásá­val a tábori tüzérség számára új szervezeti szabályo­kat hagyott jóvá. E szabályokkal kapcsolatban a közös hadügyminiszter elrendelte, hogy a 29—42 számú csökkentett létszámú ütegosztagoknak a hadtest-tüzér­­, ezredek kötelékéből való külön­választása az újév­­ első napjával hatályba léptetendő, a­mely rendszabály ■ keresztülvitelére a miniszter külön végrehajtási utasí­tást adott ki. Az orsz. függetlenségi és 48-as párt ma este 6 órakor értekezletet tartott, melyen Eöt­vös Károly párttag felolvasta a nemzethez in­tézendő szózatot, melynek szerkesztésével meg volt bizva. Az értekezlet némely csekély módosítást tévén a dolgozaton, melyeket a szerző maga is elfo­gadott, elhatározta, hogy a szózatot kinyomatja és külön nyomtatványban terjeszteni fogja. Eötvös Ká­rolynak a pártkör köszönetet szavazott a munkálatáért. A jövedéki kihágással vádolt, vagy kincs­tári tartozással hátralékban maradt, illetve hadmen­tességi díjköteles ismeretlen tartózkodású felek lakhe­lyeinek kinyomozása tekintetében a pénzügyi hatósá­got; eddig azt az eljárást követték, hogy az említett felek kinyomozása céljából köröző megkeresvényeket intéztek az összes társhatóságokhoz. Ezt az eljárást, mely a legtöbb esetben nem vezetett célhoz, az ügy­menet egyszerűsítése érdekében megszüntette a pénzügyminiszter, elrendelvén, hogy jövőre e körözé­sek, a­mennyiben a pénzbüntetés vagy kincstári tar­tozás még nem évült el, kisebb ügyekben csak a pénzügyigazgatóság területén, a midőn pedig jövedéki kihágásnál a lefoglalt tárgy értéke vagy a pénzbünte­tés 200, momeműi kincstári tartozás 100 irtot meg­halad, a szomszédos pénzügyigazgatóságok területein is eszközöltessenek. A körözésekben a kinyomozandó egyének legutóbbi tartózkodási helye, foglalkozása s lehetőleg fölismerésre szolgáló egyéb adatok is fölem­­lít­endők. A képviselőház január hó 4-én hétfőn d. e. 11 órakor ülést tart. Képviselőválasztási mozgalmak. Lapunk rendes levelezőit, valamint t. olvasóinkat is kérjük, szíveskedjenek a választási mozgalmakról minket lehető gyorsan, a megtiss­tent jelölésekről mindig sürgöny útján tudósítani. Minden, költsé­get köszönettel megtérítünk, mihelyt a költ­ségjegyzék kezünkhöz jut. Sürgönyeim : Pesti Hírlap, Budapest. A vidéken. Ivánka Imr.re orsz. képviselő, a szabadkai vá­lasztókerület szabadelvű pártjának elnökéhez, Antuno­­vits Mátéhoz a következő levelet intézte: Tisztelt elnök úr! Miután az országgyűlés jövő év január hó első napján fel fog oszlatni, " megbíza­tásom — melylyel Szabadka város első kerületének választói két alkalommmal megtiszteltek — magában meg fog szűnni s miután 14 éves korom szüksé­gessé teszi a megpihenést, nyugalmat, természetes, hogy ifjabb erő lesz inkább vitatva a törvényhozás­ban résztvenni és a város érdekét megfigyelve, azo­kat előmondítani, miért is — a­mint ezt nagyságos elnök úrnak már élőszóval is bejelenteni szerencsém volt, az eddig irányomban tanúsított bizodalmát ezen­nel megköszönöm s további jelöltsége ném­ szá­mítok. Kérem ezt a szabadelvű párttá és különösen az első kerület választóival közölni. Nem szokásom a szószaporitás, de annyival tartozom magamnak, hogy ez alkalommal kimondjam, miként — a válasz­tások alkalmával is tett kijelentésem szerint — Tisza Kálmánhoz s a szabadelvű párt elveihez híven, tel­jesítettem kötelességemet és hogy ezentúl is minden törekvésem és óhajom a szabadelvű pártnak erősbö­­dése, mert a haza és magyar nemzet fejlődését és erősbödését csakis ennek zászlaja alatt vélem elér­hetőnek. A töredékekre szaggatott ellenzék — egy konzekvens része Magyarország teljes önállósága hirdeti oly időben, a­melyben csakis nagy államok bírnak a lét feltételeivel; más része lojalitás alakjá­ban, kíván a kiegyezés alapjára lépni, de annak fel­tételeit és fentartására szükséges tényezőket mind­untalan kíméletlenül ökleli; a harmadik — úgyneve­zett nemzeti párt — csillogó színváltoztatásaival a közönség figyelmét magára vonja ugyan, de gondol­kozó s a helyzetet ismerő politikus bizalmát elnyerni nem képes. Mindhárman egyetértenek abban, hogy a szabadelvű párt és kormány törvényhozási műkö­dését erőszakoskodásokkal gátolják és a parlamen­­tarizmus alapelvét t. i. a többség uralmát — ha ez erőszakos eszközökhöz nyúlni nem akar — a szük­séges reformtörvények meghozatalában akadályozzák és épen ezen működésük által idézték elő a mostani országgyűlés idő előtti feloszlatását is. — Meggyőző­­ződésem, hogy a képviselőház szabályainak revíziója —­s a sajtótörvény olyatén módosítása nélkül, mely az egyént a magánéletben s család szentélyében alaptalan támadások ellen megvédje, a gyülekezési jog olykéri szabályozása nélkül, hogy az erőszakos utcai demonstrációk lehetetlenné tétesse­nek anélkül, hogy a karhatalomra lenne szükség, Magyarországon a politikai és egyéni szabadság el­vesztése be fog következni és ezért a szabadelvű pártnak erősbitését s a tervezett reformok békés ke­resztülvitelét tartom szükségesnek. Ismétlem, a­ sza­badelvű párt győzelmét óhajtva, vonulok vissza a magán­életbe s búcsúzva köszönetet mondok a sza­badkai szabadelvű párt összes tagjainak s különösen, azon választóknak, a kik kétszeri választás alkalmá­val bizalmukkal megtiszteltek. Magamat nagyságos elnök úrnak és a tisztelt választóknak baráti emlé­istennek ajánlva. Egy darab idő múlva kitekin­tettem a paplan alól s ime ott állt még. Bor­zasztó szemei rajtam függnek. De már ez félig se tréfa. Kiugrottam az ágyból s egy rántással felszakitván az ajtót, a folyosóra rohantam.­­ — Jaj jaj! — kiáltám torkomszakadtából. A kiáltásra előjött Wrbovszky Albert háló­sapkában, hosszú chinai köntösben. — Mi bajod pajti ? Kérdé kedélyesen. Mi bajod ? — Kisértet van a szobában. — Ugyan ne bolondozz ! Lehetetlen az. — Ne gyere nézd meg. Benyitott a szobámba s elkacagta magát: — Nincs itt fiam egy lélek sem ! Csakugyan nem volt ott senki. A gyertya égett, a szoba üres volt. — Nem alszom itt a szentnek se. — Ahogy tetszik. Adhatok neked más szobát. Wrbovszky nem ellenkezett, legott adott szobát az épület innenső szárnyában s én egész nyugodtan alhattam reggelig. Korán reggel már ott volt a szobámban mind a három Wrbovszky, a szilvánámmal és a repkával. — Halljuk, hogy rosszul aludtál bará­tocskám ? — Meghiszem azt. Nem állnám ki száz­ezer forintért azt az éjszakát még egyszer. Élő­­szemeimmel láttam azt a túlvilági urat. — Képzelődöl ! — Meg mernék esküdni a feszületre. — De hát hogy nézett ki? Leírtam tetőtül talpig, mire megszólalt Staniszlaus, a tudós. — Lelkemre mondom, az a Vitóczy Gáspár.

Next