Pesti Hírlap, 1892. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1892-01-01 / 1. szám
2_______________________________________ megtagadásától. A visszaállított magyar államiság első éveiben a népszerűtlenség ódiuma teljes súlylyal visszahanyatlott volna nemcsak az alkotmányos kormányra, hanem talán az új intézményekre is, ha a nemzeti állam rögtön a legfokozottabb igényekkel lép vala föl polgárai ellen , ha az adóteher hirtelen megháromszorosodott volna. Ezt kell szem előtt tartanunk, ha igazság*lgosan akarjuk mérlegelni Kerkapoly Károly pénzügyminiszteri működését. A kölcsönök, melyeket a magyar állam e korszakban kötött, szomorú bizonyságai annak, mit tartott a külföld Magyarország akkori hitelképességéről. Terhes, hogy ne mondjuk, lealázó föltételeik mindenkoron emlékeztetni fogják a későbbi nemzedéket államiságunk első nehéz vajúdásaira. E korszak messze mögöttünk valt már. A magyar állam diadalmasan állta ki a pénzügyi megpróbáltatás súlyos éveit, hála a nemzetünk által elvállalt nagy áldozatoknak, a fejlődött közgazdasági viszonyoknak, a gyümölcsözni kezdő befektetéseknek és a takarékosság politikájának. Ki hitte volna Kerkapoly pénzügyi régiméének válságos napjaiban, hogy a magyar állam aránylag oly rövid idő alatt fogja konvertálhatni e sokat megtámadt, terhes föltételű kölcsönöket ? Hogy hitele annyira fog konzolidálódni az európai pénzpiacon? Hiába tagadja az ellenzék: az érdem nemcsak a nemzeté, mely minden áldozatot magára vett, hanem azoké a kormányférfiaké is, kik rávezették államunkat a fölszabadulás útjára. Belpolitikai hírek. A szabadelvű párt tagjai holnap, délelőtti tíz órakor gyűlnek össze a pártkor helyiségeiben s testületileg mennek onnan a budavári kormányelnökségi palotába, üdvözölni az újév alkalmából Szapáry Gyula gróf miniszterelnököt. Képviselői körökben élénk érdeklődéssel tekintenek a párt szónokának beszédére adandó miniszterelnöki válasz elé, mely a lefolyt országgyűlés működésének eredményeire való visszatekintés után foglalkozni fog a legközelebbi jövő tör-Kacska na Doliné Kacser vodu pijé! (A kacsa a völgyben ül, A kácsér mellette vizet iszik.) Estefelé érkeztünk a ducos bádogtornyos kastélyba, mely nem forgott ugyan kacsalábon, mint a mesebeli kastélyok, de a szél kis be járt a fedélen, néhol a falak repedésein is besüvített. Az érckakas, mely a torony tetején lehetett valamikor, most egy Bachus markába volt nyomva, aki a csirkéket volt hivatva elijeszteni az udvaron elültetett palántáktól. Bent a teremben vacsorával várt bennünket a gazdasszony, jó kecske-tokány párolgott a tálban és burgonya metélt. Kedélyes vidám hangulat uralkodott: — Csak egyél barátocskám. Aztán majd kipihened magadat. Reggel korán felkelünk és szétnézünk a kerületben valami alkalmas ellenjelölt után. Mert az az első? • — Mit beszélsz? Ellenjelöltet keressünk? Hiszen nem bolondultam meg. — Jól van jól a micenkó, de a kerület se bolondult meg. Ha én most elveszem előled ezt a palack veres bort és csak ezt a fehér palackot hagyom meg — hát hogy választhatsz te akkor a borok közül ? Egyből nem lehet válasz■ tani. Igaz-e testvér? A hórihorgas Albertnek ezt az okoskodását teljes lehetetlenség volt megcáfolni. Korán lefeküdtünk. Az ódon kastély balszögletébe vezetett a „hadvezér“, egy kétágú szarvas agancsból készült gyertyatartót hozva előttem. — Ez lesz itt a te szobád! — szólt, egy korhadt tölgyfa ajtót felnyitva előttem. Ez a legjobb szoba a kastélyban. Ez volt valamikor az Illésházy Anna hálószobája. Talán épen ez volt az ágya! Valami bolondot ne álmodj ! Ezzel elől eresztve, letette a gyertyát az éji asztalkára s magamra hagyott. El voltam láradva, csakhamar levetkőztem, lefeküdtem és eloltottam a gyertyát, jól bezárva előbb a szobaajtót, mert sok pénz volt nálam. Alig szenderedhettem egy rövid órát, midőn egy árny suhanását éreztem. Mintha nesztelen léptekkel járna lebbenne valaki. A hideg futott végig a hátgerincemen, s kinyitottam a szemeimet: — Hej hó! Ki az ? Az alak ott állott a szoba közepén, a holdvilágnál kivehettem, mert a holdvilág besütött az ablakon a leeresztett zsalun keresztül, az alak ott állott mereven, rám szegezve a kísérteties üveges szemeit, éreztem hideg, fagyos tekintetét, de csak egy sóhaj, volt a felelet. Felugrottam az ágyban, ijedten kapva az éji asztalkán álló gyufatartóhoz ; volt még bennem annyi lélekjelenlét, hogy meggyújtottam a gyertyát. A borzadály futott át. Jéghideg izzadságcsöppek verték föl a homlokomat. Egy magyar ruhás alak állt a szoba közepén. Zöld attilla arany zsinórral, hosszú szőke rizsporozott haj, mely copfba végződött a hátán. Vörös magyar nadrág, sárga szattyán csizmák. Valóságos középkori dalia. Keresztet vetettem magamra s fogvacogva dadogtam : — Dicsértessék a Jézus Krisztus ! De az alak nem felelt semmit. Csak ott állt mereven mozdulatlanul, a tekintetét rám szegezve. Kitelt a hideg, reszketni kezdett minden porcikám, a paplan alá bújtam, lelkemet az PESTI HÍRLAP 1892 január vényhozási feladataival s nevezetesen a közigazgatás reformjának kérdésével is. A tábori tüzérség új szervezeti szabályai. Ő felsége 1 hó 26-án kelt legmagasabb elhatározásával a tábori tüzérség számára új szervezeti szabályokat hagyott jóvá. E szabályokkal kapcsolatban a közös hadügyminiszter elrendelte, hogy a 29—42 számú csökkentett létszámú ütegosztagoknak a hadtest-tüzér, ezredek kötelékéből való különválasztása az újév első napjával hatályba léptetendő, amely rendszabály ■ keresztülvitelére a miniszter külön végrehajtási utasítást adott ki. Az orsz. függetlenségi és 48-as párt ma este 6 órakor értekezletet tartott, melyen Eötvös Károly párttag felolvasta a nemzethez intézendő szózatot, melynek szerkesztésével meg volt bizva. Az értekezlet némely csekély módosítást tévén a dolgozaton, melyeket a szerző maga is elfogadott, elhatározta, hogy a szózatot kinyomatja és külön nyomtatványban terjeszteni fogja. Eötvös Károlynak a pártkör köszönetet szavazott a munkálatáért. A jövedéki kihágással vádolt, vagy kincstári tartozással hátralékban maradt, illetve hadmentességi díjköteles ismeretlen tartózkodású felek lakhelyeinek kinyomozása tekintetében a pénzügyi hatóságot; eddig azt az eljárást követték, hogy az említett felek kinyomozása céljából köröző megkeresvényeket intéztek az összes társhatóságokhoz. Ezt az eljárást, mely a legtöbb esetben nem vezetett célhoz, az ügymenet egyszerűsítése érdekében megszüntette a pénzügyminiszter, elrendelvén, hogy jövőre e körözések, amennyiben a pénzbüntetés vagy kincstári tartozás még nem évült el, kisebb ügyekben csak a pénzügyigazgatóság területén, a midőn pedig jövedéki kihágásnál a lefoglalt tárgy értéke vagy a pénzbüntetés 200, momeműi kincstári tartozás 100 irtot meghalad, a szomszédos pénzügyigazgatóságok területein is eszközöltessenek. A körözésekben a kinyomozandó egyének legutóbbi tartózkodási helye, foglalkozása s lehetőleg fölismerésre szolgáló egyéb adatok is fölemlítendők. A képviselőház január hó 4-én hétfőn d. e. 11 órakor ülést tart. Képviselőválasztási mozgalmak. Lapunk rendes levelezőit, valamint t. olvasóinkat is kérjük, szíveskedjenek a választási mozgalmakról minket lehető gyorsan, a megtisstent jelölésekről mindig sürgöny útján tudósítani. Minden, költséget köszönettel megtérítünk, mihelyt a költségjegyzék kezünkhöz jut. Sürgönyeim : Pesti Hírlap, Budapest. A vidéken. Ivánka Imr.re orsz. képviselő, a szabadkai választókerület szabadelvű pártjának elnökéhez, Antunovits Mátéhoz a következő levelet intézte: Tisztelt elnök úr! Miután az országgyűlés jövő év január hó első napján fel fog oszlatni, " megbízatásom — melylyel Szabadka város első kerületének választói két alkalommmal megtiszteltek — magában meg fog szűnni s miután 14 éves korom szükségessé teszi a megpihenést, nyugalmat, természetes, hogy ifjabb erő lesz inkább vitatva a törvényhozásban résztvenni és a város érdekét megfigyelve, azokat előmondítani, miért is — amint ezt nagyságos elnök úrnak már élőszóval is bejelenteni szerencsém volt, az eddig irányomban tanúsított bizodalmát ezennel megköszönöm s további jelöltsége ném számítok. Kérem ezt a szabadelvű párttá és különösen az első kerület választóival közölni. Nem szokásom a szószaporitás, de annyival tartozom magamnak, hogy ez alkalommal kimondjam, miként — a választások alkalmával is tett kijelentésem szerint — Tisza Kálmánhoz s a szabadelvű párt elveihez híven, teljesítettem kötelességemet és hogy ezentúl is minden törekvésem és óhajom a szabadelvű pártnak erősbödése, mert a haza és magyar nemzet fejlődését és erősbödését csakis ennek zászlaja alatt vélem elérhetőnek. A töredékekre szaggatott ellenzék — egy konzekvens része Magyarország teljes önállósága hirdeti oly időben, amelyben csakis nagy államok bírnak a lét feltételeivel; más része lojalitás alakjában, kíván a kiegyezés alapjára lépni, de annak feltételeit és fentartására szükséges tényezőket minduntalan kíméletlenül ökleli; a harmadik — úgynevezett nemzeti párt — csillogó színváltoztatásaival a közönség figyelmét magára vonja ugyan, de gondolkozó s a helyzetet ismerő politikus bizalmát elnyerni nem képes. Mindhárman egyetértenek abban, hogy a szabadelvű párt és kormány törvényhozási működését erőszakoskodásokkal gátolják és a parlamentarizmus alapelvét t. i. a többség uralmát — ha ez erőszakos eszközökhöz nyúlni nem akar — a szükséges reformtörvények meghozatalában akadályozzák és épen ezen működésük által idézték elő a mostani országgyűlés idő előtti feloszlatását is. — Meggyőzőződésem, hogy a képviselőház szabályainak revíziója —s a sajtótörvény olyatén módosítása nélkül, mely az egyént a magánéletben s család szentélyében alaptalan támadások ellen megvédje, a gyülekezési jog olykéri szabályozása nélkül, hogy az erőszakos utcai demonstrációk lehetetlenné tétessenek anélkül, hogy a karhatalomra lenne szükség, Magyarországon a politikai és egyéni szabadság elvesztése be fog következni és ezért a szabadelvű pártnak erősbitését s a tervezett reformok békés keresztülvitelét tartom szükségesnek. Ismétlem, a szabadelvű párt győzelmét óhajtva, vonulok vissza a magánéletbe s búcsúzva köszönetet mondok a szabadkai szabadelvű párt összes tagjainak s különösen, azon választóknak, a kik kétszeri választás alkalmával bizalmukkal megtiszteltek. Magamat nagyságos elnök úrnak és a tisztelt választóknak baráti emléistennek ajánlva. Egy darab idő múlva kitekintettem a paplan alól s ime ott állt még. Borzasztó szemei rajtam függnek. De már ez félig se tréfa. Kiugrottam az ágyból s egy rántással felszakitván az ajtót, a folyosóra rohantam. — Jaj jaj! — kiáltám torkomszakadtából. A kiáltásra előjött Wrbovszky Albert hálósapkában, hosszú chinai köntösben. — Mi bajod pajti ? Kérdé kedélyesen. Mi bajod ? — Kisértet van a szobában. — Ugyan ne bolondozz ! Lehetetlen az. — Ne gyere nézd meg. Benyitott a szobámba s elkacagta magát: — Nincs itt fiam egy lélek sem ! Csakugyan nem volt ott senki. A gyertya égett, a szoba üres volt. — Nem alszom itt a szentnek se. — Ahogy tetszik. Adhatok neked más szobát. Wrbovszky nem ellenkezett, legott adott szobát az épület innenső szárnyában s én egész nyugodtan alhattam reggelig. Korán reggel már ott volt a szobámban mind a három Wrbovszky, a szilvánámmal és a repkával. — Halljuk, hogy rosszul aludtál barátocskám ? — Meghiszem azt. Nem állnám ki százezer forintért azt az éjszakát még egyszer. Élőszemeimmel láttam azt a túlvilági urat. — Képzelődöl ! — Meg mernék esküdni a feszületre. — De hát hogy nézett ki? Leírtam tetőtül talpig, mire megszólalt Staniszlaus, a tudós. — Lelkemre mondom, az a Vitóczy Gáspár.