Pesti Hírlap, 1892. március (14. évfolyam, 61-91. szám)

1892-03-16 / 76. szám

1892. március 16. PESTI HÍRLAP ják — régóta ellenséges viszonyban állt Hirschler Ignác jászberényi fakereskedővel. Pörösködtek is egy­mással s mikor a pör Hirschler javára dőlt el, Török arra a furcsa gondolatra jött, hogy Hirschlert eltéteti láb alól. Fölkereste hát Jászberényben Novák János pékmestert és Molnár Józsefet, kikről tudta, hogy nagy kedvelői a szeszes italoknak s hogy egy kis vérontás­tól sem iszonyodnának — jó pénzért. Kováknak ígért is 500 irtot, ha a „zsidót“ leüti. Novak azonban szük­ségesnek találta erre nézve előbb magának — Hirsch­­lernek a véleményét megkérdezni, a­mi persze nem volt helybenhagyó. Hirschler Törököt azonnal följelen­tette, Török azonban mindent tagad. — (Fidelitas) a neve egy jótékony egyletnek, mely ma a VI—VII. ker. körben mulatságot rende­zett. Elég annyit konstatálnunk, hogy a táncmulatság igen fidélisen folyt. Ott voltak : Schön Fáni, Tausig Sarolta, Várady Margit, Schönberger Lenke, Berkiener Ilona és Szidónia, Klein Józsa (Bicske), Steiner Gi­zella, Berger Adél, Glasz Irma, Politzer Irma, Lefko­­vits Róza, Deutsch nővérek, Deutsch Gizella, Königs­­baum Hermin, Ballagi Célia és Mariska, Barna Sá­rika, Eckert Jolán, Pákozdy Camilla, Wellisz Juliska, Bruchler Szidi, Mittelmann Eszti, Fürst Laura, Sin­­gor Róza (Miskolc), Farkas Berta, Löwy Josefin, Fi­­nály Laura és Rezsin, Löwinger Malvin, Wasserman Juliska, Beck Margit. Asszonyok: Schön Ignácné, Schönberger Miksáné, Goldmann Józsefné, Weinber­ger Lajosné, özv. Tauszig Adolfné, Spitzer Miksáné, Weisz Adolfné, dr. Teleky Hugóné, Berliner Fülöpné, Engel Adolfné, Blum Jánosné, Gutwillig Józsefné, Berger Árminné, Quittner Mórné, Várady Ferencné, Glász Vilmosné, Lásár Ferencné, Konta Józsefné, Kürti Ignácné, Havass Izsóné, Löwinger Zsigo­ondné, Ballagi Mórné (Arad), Barna Istvánná, Pákozdy Jó­zsefné, Finálly Jánosné, Beck Henrikné, Bauer Sa­­muné.­­­ (Az államtisztviselők fizetésének ügye.) A Budapesten alkalmazott kisebb javadalmazású m. kir. államtisztviselőket fölkéri az előkészítő bizottság, hogy az államtisztviselők fizetését szabályozó törvény­­javaslat tárgyában tartandó értekezletre, e hó 19-ikén, a II. ker. bomba­ téri Petz-féle vendéglő külön termé­ben, minél számosabban megjelenjenek. Az értekezlet kezdete este 6 órakor lesz.­­ (Erdő égés.) A lozerni úrbéresek tulaj­donát képező fenyves erdőben, azaz a 12 éves fiatal pagonyokban március hó 9-én ismeretlen módon tűz ütött ki s a nagy szélvész következtében 5 hold égett el a szép fenyvesből. A kár igen nagy. Hallomás szerint vándorlegények raktak az erdőben tüzet, a­mit távozáskor nem oltottak el. Az erdő ettől gyuladt meg. — (A fiabrecen-tófaj) tervezett vasút közigaz­gatási bejárása — mint nekünk jelentik — jövő hó 11-ére van kitűzve. — (Régi koporsók.) Ma délután nagy gyor­sasággal hire terjedt a városban, hogy a Károly-körút 15-dik számú ház udvarán egy régi temetőt fedeztek föl. Pincét akartak ásni és koporsókra, halottakra bukkantak. Csakhamar nagy tömeg verődött össze az udvaron és meggyőződhettek róla, hogy a hir való. A ház, mely Budapest egyik legrégibb háza, jelenleg a Stern és Schmidt cég, illetve Stern nagykereskedő tulajdona, ki pincét ásat az udvaron. A munkások valami 3 méter mélységben szétszórt emberi csontvá­zakra akadtak, itt egy lábszár, amott egy koponya, egy hátgerinc, utóbb pedig korhadt fakoporsókat ért az ásó, melyeket csak úgy lehetett kiemelni, hogy előbb összekötözték dróttal. Vagy kétszáz év előtt te­mető volt e helyen, még pedig katholikus temető. Erre lehet következtetni azokból az olvasókból és keresztekből, melyeket egyes csontvázak nya­kán találtak. Találtak egy férfi­ csontváz mel­lett arany ing-gombot is és egy széles kútra is buk­kantak, mely azonban víz helyett természetesen föld­del volt tele. A csontvázrészeket, melyek részben a koporsók széthullásakor vetődtek el, egy ládába szed­ték össze, mely már is egészen tele van. De elszórva feküsznek a kiásott gödör partjain is, sárral födve. A munkások folytatni fogják az ásást és bizonyára még több koporsó fog így felszínre kerülni, úgy hall­juk, hogy eddig vagy öt koponyát már beszállítottak a klinikára.­­ (Csendőrök és újoncok.) A bihar-me­ző­keresztesi sorozáson — mint nekünk sürgönyzik — egy Takács nevű csendőrt­­az ittas legények meg­támadtak. A csendőrök kénytelenek voltak szuronyai­kat használni. Kiss Ferenc főcinkos életveszélyes se­bet kapott. Egy társa könnyebben sérült meg, egy csendőr is megsebesült.­­ (Fekete bors.) Aradról sürgönyzi levele­zőnk: Déván Lövenhardt Sámuel cég fekete bors­­spekulációk köveetkeztében százezer forinttal megbu­kott s magával rántotta a Scholler Albert céget is, melynek szintén tekintélyes passzívái vannak. Főhite­lező a fiumei hitelbank.­­ (Elkeresztelés miatt elitélve.) Kis­faludy Vince, magyarbéli rom. kath. plébános, Zboda József rom. kath. lakos és neje Voda Zsuzsanna ág. evangélikus anyától, mint házastársak­tól származott Maria nevű leánygyermeket meg­keresztelte, de a gyermek születési bizonyítványát és anyakönyvi kivonatát nem tette át az illetékes németgurabi ágost. hitv. evangélikus lelkészi hiva­talhoz. A pozsonyi járás főszolgabírója azért Kis­faludy Vince plébánost 10 forint pénzbüntetésre ítélte és 4 frt 60 krnyi költség megfizetésében marasz­talta el. Ezen ítéletet a vármegye alispánja Klempa Bertalan is helyben hagyta azon módosítással, hogy a pénzbírság — be nem hajthatása esetében át nem változtatható elzárásra, mert az ítéletben idézett mi­niszteri rendelet ez iránt, nem rendelkezik. — (Batthyány Lajos gróf győri főispán búcsúzásáról) pótlólag még a következőket írja le­velezőnk : A hét második napján városunk felette mozgalmas képet nyújtott. Egyik fogat és deputáció a másikat érte a megyeház előtt. Batthyány a küldött­ségek minden egyes tagjával hosszasabban beszélt s adta tanúbizonyságát annak, hogy társadalmunk min­den rétegét, a különböző intézmények, egyesületek vezető férfiait és tiszti karát alaposan ismeri. Az evang. hitközség küldöttségét Karsay Sándor püspök vezette, az izr. hitközségét Fischer Gyula dr. főrabbi. A főreáliskola tanárkarának a tankerület főigazgatója, Németh Antal dr. kir. tanácsos főigaz­gató volt szónoka. „Sok kellemes emléket viszek magammal — mondt­a többek között a fiumei kormányzó — s kellemetlent egyet sem, de emlé­keim között kedves megnyugvással tölt el ama tény, hogy a főreáliskola számára emelendő új épület ügye az én működésem alatt került a végle­ges megoldás stádiumába.“ A győrvidéki gazdasági egylet és a tűzoltók deputációja előtt kijelentette, hogy az elnökséget ezentúl is megtartja. A kijelen­tések éljenzéssel fogadtattak és nagy örömet keltettek városszerte. A banketten a kormányzó a király ő felségére mondott, háromszoros éljenzéssel fogadott talpraesett toastot. Laszberg gróf főispán és Zech­­meister polgármester felköszöntőire, nemkülönben Kautz Gusztáv dr. kir. tanácsoséra, ki mint a vörös­kereszt-egylet elnöke, szellemességtől sziporkázó szép beszédet mondott Batthány Lajos grófnéra és a csa­ládra, a guvernel meghatva válaszolt. Poharat emelt még Mohi Antal plébános, apát-kanonok és Tassy Pál dr. kir. táblai biró. A szép társaság, a város és vármegye szerepvivő férfiaival, a karzaton pedig a díszes hölgykoszorú az éj késő szakáig volt együtt. Batthány gr. tiszteletére ma a város és a megye számos kitűnőségének részvételével Laszberg gróf főispán fényes bucsuebédet adott. Délután 5 órakor a fogatok hosszú sora kisérte a kormányzót a budapesti gyorsvonathoz. A székfoglalás ünnepe csak április elején lesz; terminusát később állapítják meg. — (Kegyetlen szülők.) Száldobágyon So­­molán György és neje egy éves fiukat — mint nekünk sürgönyzik — halálra éheztették. A vizsgálat meg­indult.— (Házasság és ínség.) A „Magdeburger Zeitungénak jelentik, hogy az oroszországi éhín­ség a parasztok között­­ még szaporította a házas­ságokat. Bizonyos Bystrenin úr, ki a simbriki kor­mányzóság egyik falujában egy bizottság megbízásá­ból a szűkölködők közt segélyt osztott szét, a követ­kezőket írja : Egy napon egy Shlamnikov nevű paraszt állított be hozzám, hogy az adományokból részét átvegye. A hivatalos lis­ta szerint családjában három személyt kellett ellátni; a nyugtában azonban, me­lyet nekem átnyújtott, egyszerre négy személy volt megjelölve. Kérdésemre, hogy ki az a negyedik csa­ládtag, azt válaszolta a mindössze 18 éves suhanó, hogy megnősült. „Hogyan ?“ kérdeztem, „most nősül­tél és mindjárt segélyt kérsz ? Talán sok pálinkát ittatok a lakodalmon ?“ „Egy keveset ... fél vredet“ (tiz palack.) „Hát ugyan miért nősültél meg ? Ha nincs módod, várnod kellett volna.“ „Igen, de mikor a lányok most oly­­ olcsók ! Máskor egy derék lány vételekor a szülőknek legalább negyven rubelt kell fizetni. Most azonban örömmel adnak túl rajtuk ingyen. S aztán az esküvő is! Azelőtt a papnak öt rubelt kellett fizetni, most puszta köszönetért is ösz­­szeeshet. S ép úgy a vendégek. Most sokkal keve­sebbe kerül őket megvendégelni, mert éhínség van — honnál vegye az ember !“ A naivitás, melylyel ezeket elmondta, bámulatos volt. A paraszt az egész falu észjárását fejezte ki, mert e faluban minden családapa örül, ha házában egy személyivel kevesebb van, a­ki enni kér.­­ (Brazíliai kórházak.) Többször megem­lékeztünk már arról a borzasztó láz-járványról, mely Brazília partvidékeit pusztítja. Santos-ból most a járványról s a kórházak nagyobb részében uralkodó állapotokról a következő borzalmas híreket írják: A betegség ellen ■— sárgaláz — nincs szer. Még nem is is ismerik a méreg nemét s az elterjedés módját. Eddig nem történt boncolás s a betegeket csak a szimptomák szerint gyógyítják. Sajnos, az ápolás a santosi kórházakban is nagyon szomorú. Egy matróz, ki a város egyik kórházában volt elhelyezve, csaknem hihetlen dolgokat beszél. Napjában egyszer jött az orvos a beteg­szobába, megnézte a betegeket, értekezni nem tudott velük, mert valamennyien külföldiek vol­tak s tolmács nem volt rendelkezésére. A betegszobá­ban — az első osztályúak közé tartozott — tizenhat ágy volt. Tér, levegő és világosság úgy látszik elegendő volt. De az ápolás ! A három ápoló közül csak egy jött naponként kétszer, hogy a betegeknek orvosságot és egy kis pohárka champagnert nyújtson. A tejet az ápolók nagyobbára maguk itták meg. A betegek gyakran három-négy óra hosszat egészen magukban voltak, csengetyű nem volt, hogy az ápolókat hinni lehetett volna. A súlyos betegek deliriumban kiugrottak az ágyból és ide s­tova futkostak. Ha ápoló jött, ez az ágyba lökdöste őket vissza. A szalmazsákok vérrel és szenynyel voltak bepiszkitva; mielőtt az orvos jött volna, tiszta lepedővel takarták be. A­mint elment, senki sem törődött azzal, hogy a betegek saját szenyükben hevertek. Megtörtént, hogy a haldoklók kiestek az ágyukból s csak másnap reggel szállították el őket. Ha a betegek fölépültek, arra a szomorú tapasztalatra jöttek, hogy még ruháikat is megdézsmálták. S ez az első osztályban való ápolás volt. Hasonlókat beszél el a santosi német konzul titkára. — Szerencsére ily állapotok nem minden kórházban vannak. Több betegtől lehe­tett hallani, hogy valamely santosi kórházban nagyon jó ápolásban részesültek. — (Kvassay István) konstantinápolyi konzu­lunk, kit Fiumébe, a tengerészeti hatóság élére ne­vezett ki a magyar kereskedelmi miniszter, már el­hagyta a török fővárost, hogy új állomására menjen. Elutazása alkalmából, őt a szultán a Medzsidje-rend másodosztályú rendjelével, nejét pedig a Sefakat hölgyrend másod­osztályú rendjelével tüntette ki, mely rendet, illetőleg annak magasabb osztályát még egy konzul vagy konzulné sem kapta. Az osztrák­magyar kolónia vert ezüstből készült két pompás gyertyatartón kívül díszes emlékalbumot is nyújtott át, ugyancsak külön emlékalbummal emlékeztek meg a dalmát kolónia tagjai is. Távozását azonban legin­kább a bosnyák alattvalók fájlalják. Elutazásuk al­kalmával a kolónia notabilitásai nejeikkel százon fe­lül megjentek a pályaudvaron is és számos virágbok­rétával búcsúztak el tőlük.­­ (A kecskeméti „Katona József kor“) március 10-ikén tartotta meg első böjti felolvasását. A kellemetlen esős idő dacára is különösen nagy­számú hölgyközönség gyűlt egybe a jogakadémia nagy termében. Először ,,A házasságkötés módjai a ró­maiaknál“ címmel olvasott föl dr. Magyarig Géza jogtanár egy tudományos csevegést. Ezután élvezetes monológot tartott Fekete Róza k. a. egy mennyasszony önvallomásairól az esküvő előtti estén. Végül „Katona József szelleméhez“­ címmel ifj. Baksay Mihály szerzeményét adta elő az úri banda. Az érdekes kompozíciót, annak szerzőjét és előadóit, kü­lönösen dr. Szeless József prímás bravouros játékát élénken megtapsolták.­­ (népesedési mozgalom a fővárosban.) (Kiszámított népesség 1892. év közepére: Polgári la­kos 512,116. Katona : 14,147. Összesen : 526,263.) Február 21—február 27. terjedő 8. héten élve született 350 gyermek, elhalt 272 személy, intéze­tekbe útról betegen jöttek beszámításával 281, (a múlt héten 269), a születések tehát 78 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élveszülöttek közt volt 257 törvé­nyes, 93 törvénytelen, nemre nézve 163 fiú, 187 leány. Halvaszületett 20 gyermek, köztük 15 törvényes, 5 törvénytelen. A halottak közt volt 148 főnemű, 133 nőnemű. Egy éven aluli gyermekek száma 57.­­ Az összes elhaltak közt egy éven alul tartózkodott Budapesten 8. (A tartózkodás tartama 12-nél ki nem tudható.) Ez év 8 hetében élve született összesen 2676 gyermek, elhalt 2254 egyén,­­ a születések többlete tehát 512. Születések arány­száma 1000 lakosra: 34,6. Halálozások arányszáma 1000 lakosra: általában 26.9 (az útról jöttek leszá­mításával 27.9%), az egy éven felüli lakosságnál: 21.8, az öt éven felüli lakosságnál: 16.9. Elhaltak száma: 281, és pedig 148 férfi és 133 nő. Elhal­tak kora: 0—1 éves 57 (köztük törvényes 16 fiú, 14 leány, törvénytelen 18 fiú, 9 leány), 1—5 évig 20 (köztük törvényes 25 fiú, 25 leány, törvénytelen 5 fiú, 5 leány), —20 évig 18, összesen 0—20 évig 145, —30 évig 22, —40 évig 31, —60 évig 33, —80 évig 42, 80-on túl 8, ismeretlen korú —. Főösszeg 281. Halálozások kerület szerinti kimutatása. A kórházi halottakat előbbi lakhelyük szerint osztván be: I. kér. 19, II. kér. 18, III. kér. 19, IV. kér. 7, V. kér. 21, VI. kér. 39, VII. kér. 52, VIli. kér. 50, IX. kér. 23, X. kér. 11, egyéb kórházi halott 20, katona 2. Főösszeg 281. Nevezetesebb halálokok (A rendelő orvosok és a halottkémek jelentése sze­rint.) Group 4. Roncsoló toroklob 20. Kanyaró 3. Vörherry 7. Himlő 1. Typhus 2. Influenza 2. Egyéb ragályos betegségek 6. (1) Agykérláb 8. Agyvéröm­leny 3. Rángások 6. (1) Szervi szívbaj 13. Tüdő-, mellhártya-­s hörglob és hörghurut 41. (1) Tüdőgümő és sorvadás 61 (3) Bélhurut és béllob 18. Carcino­mata et neoplasmata alia 8 ex his. Méhrák 2. Brigthkór és veselob 5. Angolkór 1. Veleszületett gyöngeség és alkathiba 13. Ászkor, aszály és sorva­dás 5. Aggkór 9. Erőszakos haláleset 11, ebből: ön­­gyilkosság 6, baleset 4, kétséges 1. (A halálokok rész­letezésénél zárjel közt közölt számok az útról jött betegekre vonatkoznak.) — (Eljegyzés.) Neumann Ödön úr a magyar leszámítoló és pénzváltó bank főtisztviselője jegyet váltott Fürth Etelka kisasszonynyal, özv. Fürth Lajosné úrnő leányával Budapesten. — (A „Nemzetközi Panorámában“) (An­­drássy­ út 15. szám) e héten Belgium látható. — 7

Next