Pesti Hírlap, 1892. április (14. évfolyam, 92-120. szám)
1892-04-01 / 92. szám
4 Andreanszky Gábor b. sk. Beöthy Ákos sk. Atzél Péter sk. Horánszky Nándor sk. Horváth Gyula sk. Nagy István sk. Szentiványi Kálmán sk. Linder György sk. Sághy Gyula sk. (Élénk éljenzés a bal és a szélsőbalon.) Elvöls az ülést 5 percre felfüggeszti. (Szünet után.) Szapáry Gyula miniszterelnök: T. ház! (Halljuk Halljuk!) Apponyi Albert dr. képviselő úrnak a költségvetésre vonatkozó politikai nézeteire és a politikai helyzetet illető véleményére fentartom magamnak, ha szükségét látom, más alkalommal visszatérni. Most a t. háztól a miatt az ügy miatt kérek szót, amely tegnap és ma itt a házban felhozatott és minthogy e felszólalásokban úgy tüntetik fel a dolgot, mintha az adott válasz folytán a kormányra nézve valami homály maradt volna fenn és azonfelül azt is mondták, hogy a kormány bizonyos cselekményeket követett el, amelyek nem helyesek, hogy bizonyos illetéktelen kedvezményekben részesített egyes egyéneket, ennélfogva bátor vagyok e kérdésre vonatkozólag kötelességszerűleg nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Kijelentem a kormány nevében, hogy a jelenlegi kormány sem a megnevezett képviselő úrnak, sem bárki másnak illetéktelen kedvezményeket nem adott és nem ad. (Helyeslés jobbfelől. Fölkiáltások a szélső baloldalról: Hát a másik ? Zaj. Halljuk! Halljuk !) és azért minden erre vonatkozó inszinuációt kénytelen vagyok a leghatározottabban visszautasítani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Minden miniszter és az összkormány is elvállalja cselekedeteiért a felelősséget és felel is, ha nem csak általános hírlapi közlésekről van szó, hanem valamely konkrét adat terjesztetik elő. Ez esetben, mondom, minden miniszter kötelességének tartja az illető kérdést tisztázni és földeríteni. Ez az, amit mondani akartam és kérem a t. házat, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Károlyi Gábor gr.: Ez abszolúte semmit sem ér. (Zaj.) Gaál Jenő szerint kétségtelen, hogy az államháztartásban helyre van állítva az egyensúly, de azt tartja, hogy gazdasági szempontból a költségvetés nem fekszik biztos alapon. A mezőgazdaságnak legfőbb baja, hogy legnagyobb termelési águnk nem fejlődött annyira, amennyire kellett volna. A szakminiszter jelentése is panaszkodik az állattenyésztésről. Aztán gazdáink nem mivelődnek. A fiú ép úgy gazdálkodik, mint gazdálkodott apja, nagyapja. Szóló rég sürgette a vándortanítói intézmény létesítését; a miniszter meg is ígérte, de mindmáig nem valósította meg. A mezőrendőrség is csak most lépett életbe. Mondhatja, hogy a kormánynak lehet mindenféle programmja, de közgazdasági programmja nincs. Az ipar terén a haladás lassú; a kisiparról maga a miniszteri jelentés elismeri, hogy helyzete kedvezőtlen. Elismeri a kereskedelmi miniszter buzgalmát, elismeri, hogy ő volt az ipari fejlődés kezdeményezője, de e téren mindenfelé csak kapkodás és semmi rendszer. Szól a felsővidék nyomoráról és a kivándorlásokról, amelyek ismét csak közgazdasági politikánk helytelenségéről szólnak s a melyeken csak telepítés által lehetne segíteni. Olyan körülmények ezek, amelyek a jelen vita folyamán szóba kell hogy hozassanak, bár ő mindezért nem a kormányt vádolja, hanem jórészt a megelőző kormányt, mely megbocsáthatatlan mulasztásokat követett el. Hogy a mulasztásokat helyrehozzuk, kerülni kell azokat ma és az általános regeneráláson kellene dolgoznunk, amit a jelenlegi kormány nem tesz meg s ezért a költségvetést nem fogadja el, hanem pártolja Apponyi határozati javaslatát. (Helyeslés balfelől.) Elnök be akarja zárni a vitát, miután újabb szónok nem jelentkezett. Csanáfsy Sándor szót kér, mert nem hagyhatja szó nélkül ezt a költségvetést sem. Mindig az ország önállóságán dolgozott s az ma is a jelszava, nem nézheti tehát szó nélkül az átkos, közös ügyes kiegyezkedés ferde következményeit. Szóló már az 1861-ki országgyűlésen a 48-as párt tagja volt — de nem az Ugron-féle delegácionális pártnak. (Zajos derültség.) Ő a közös ügyeket a nemzet testén rágódó rákfenének tartja (Derültség) s azért valamint a múltban, úgy a jövőben és mindent el fog követni arra nézve, ahogy"a nemzetet megsemmisítő intézménytől, a közös ügyektől a magyar nemzet mentői előbb menekedjék. "(Helyeslés a szélsőbaloldalon) Hogy a nemzet ezt a célt elérhesse, szükséges, hogy azon képviselői elemek, akik közt igen kevés elvi különbség van, (ügy van! a szélsőbaloldalon) konszolidálják magukat. Polónyi Géza: Ügy van! Csanády Sándor: Hazafias kötelesség letérni a hitehagyottság létéről . . . .! (Derültség jobbfelől.) Ugron Gábor: Szót kérek! Ez komédia! Csanády Sándor: Nem komédiásunk uram, mert én igazat mondok. (Derültség jobbfelől.) Térjenek le arról a térről, mely úgyszólván inkompatibilis, mert 48-as elveket közös ügyekkel egy kategóriába tenni lehetetlen. (Derültség jobbfelől.) a kettő összeegyeztethetlen valami. Szóló mai napig is hű tagja lévén a 48-as pártnak, a tárgyalás alatt levő javaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: T. ház ! Azon megtámadásra, melyet az előttem szólott t. képviselő úr úgy ellenem, mint az elnökletem alatt levő párt ellen intézett, tekintettel hajlott korából folyó gyengeségére, semmit sem fogok válaszolni. Csanády Sándor: Bocsásson meg nekem az előttem szólt t. képviselő úr, itt a hajlott korra való tekintetnek helye nincs. Én igazat mondtam, a valódiságot mondtam, mert meg vagyok róla győződve, hogy a t. képviselő úr sem találja összeegyeztethetőnek a 48-iki alkotmányt a közös ügyekkel. Uszon Gábor: Nem is mondtam soha! Csanády Sándor: A delegációk ! Csáky Kálmán gr. Gaal Jenővel szemben azt fejtegeti, hogy a Szepesség nem a kormány mulasztásai következtében hanyatlott. Azt a vidéket csakis az iparral lehet megmenteni s a kormány jól tenné, ha ott dohánygyárakat állitana fel. Hogy ne kelljen a kultus-budgetnél újból felszólalnia, már most nyilatkozik a kongrua-kérdésről. Elmondja, hogy a Szepességben a milyen szegény a nép, olyan szegény a papja is. Lehetetlen a lelkészeknek megélniük, pedig a szepességi lelkészek megérdemelnek, hogy ügyüket a magunkévá tegyük, mert ezek ott a magyarságnak erős oszlopai. Olt pánszláv áramlatok nem bírnak diadalmaskodni s ha akad egy-két izgága pap, még azt sem lehet csodálni, mert van okuk elkeseredni, mikor évről-évre csak ígéretekkel tartják őket. Azt a kérést intézi a kormányhoz, hogy szabjon határidőt, melyen belől a kongrua-kérdést okvetlenül meg kell oldania. A költségvetést elfogadja. Elnök a vitát bezárja. A zárbeszédeket holnap tartják meg. Szilágyi Dezső igazságügy miniszter újból beterjeszti a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot, melyet egy 30 tagu külön bizottsághoz kér utasíttatni. (Helyeslés jobbfelől.) A bizottság megválasztása iránt a ház egyik legközelebbi ülésében fog intézkedni. Ezzel az ülés háromnegyed 2 órakor véget ért. ínség a felvidéken. A világ legterménykenyebb vidékeit is éri néha azon csapás, hogy kedvezőtlen éghajlati viszonyok, vagy elementáris események következtében rossz termés áll be, és hogy annak következtében a nép szegényebb osztályának egy ideig alig van miből megélni. Fokozódik néha ezen állapot azáltal, ha azon osztály munkaképes tagjai nem találnak fizetéssel járó foglalkozást és igy, mellékkereset hiányában maguk is ínséggel küzdvén, még kevésbbé vannak azon helyzetben, hogy a munkaképtelenek fentartásához hozzájáruljanak. Ily esetekben rendszerint nem kerül a sor az állam beavatkozására, hanem a társadalom teljesíti kötelességét és felebaráti szeretetből magánáldozatkészség útján siet segíteni a bajon. De ha azon inség esetek egy bizonyos vidéken gyakran ismétlődnek, akkor csakugyan az állam feladata ezen állapot okait kutatni és a bajt gyökeresen orvosolni. A felvidékünkön a rossz termések gyakran, sőt azt lehet mondani periodice előfordulva idéznek előnséget, a mellékkereset hiánya pedig állandó, úgy hogy a felvidék lakói a legjobb esetben magukat fentartani képesek, de annyit soha sem szerezhetnek, hogy rossz esztendők számára valamit félretenni, anyagi jólétük gyarapodására, vagy jövedelmüknek befektetések útján való fokozására valamit fordítani kettesek legyenek. Ez pedig baj. Ami nem halad, az visszaesik. Egy vidék lakói, ha nem vagyonosodnak, akkor elszegényednek, a faj kisebb lesz, gyengébb is. A halandóság hányada emelkedik, az újoncok magassága átlag kisebb lesz, a harcképesek számaránya apad, a közkórházak költsége emelkedik, az adóképessége sülyed. Regner c’est prévoir, egy emberöltő előtt kellett volna már az általános közgazdasági politika keretén belül oly intézkedéseket életbe léptetni, melyek a természet által mostohábban ellátott vidékek lakóit képesítsék arra, hogy az általános adókötelezettség terhét elviselhessék anélkül, hogy az adóalapot, a birtok értékét rablógazdálkodás által veszélyeztetni legyenek kénytelenítve — vagy, hogy fokozatosan az elszegényedésbe és nyomorba ne sülyedjenek. Mulasztás történt-e e tárgyban ? Ne rekrimináljunk, hagyjuk a múltat, foglalkozzunk a jövővel, és mindegyikünk járuljon hozzá, tehetsége szerint, az időleges baj enyhítéséhez, annak gyakori beállta kutforrásainak felismeréséhez és gyökeres orvoslásához. Hozzájárulok én is, persze csak per summos apices, nem akarván olvasóinkat untatni, hosszas földmivelési vagy közgazdasági fejtegetések által. Rég elismert tény, hogy hazánk legtöbb vidékén egyoldalúan gazdálkodnak, ami a termőföldnek fokozatos sülyedését idézi elő, azonkívül rossz esztendőkben az ínségnek teszi ki a lakosságot; az alföldön, ha rossz a búza, vagy tengeri termése, akkor nincs ami ezeket pótolná ; a felvidéken ha rossz a burgonyatermés, akkor nincs se pénz, se eledel és kész az ínség. Előbbrehaladott országokban termelnek 4— 5-féle növényt, ha nem sikerül az egyik, hoz jövedelmet a másik, teljes balsiker ott alig fordul elő; ottan a jövedelem egy harmadát állati terményekből veszik, egy hatodát mellékkeresetből. A mi felvidékünkön az állattenyésztés csak látszólag jövedelmez, tényleg azonban a kénytelenségből tartott állatok táplálása, többe kerül, mint amennyi hasznot azok hoznak.Mellékkereset pedig vagy egyáltalában nincsen, vagy nem állandó. Szükséges valahára ezen bajokon gyökeresen seguetízpie- hogyan ? Ám lássuk. A burgonya termése — a felvidék lakosságának ezen főeledele, mindenféle rovar, penész és éghajlati viszonyok által van veszélyeztetve: célszerű lenne azt, ha nem is helyettesíteni, de részben, talán egyharmadát pótolni a csicsóka által, mely egy majdnem ép oly jóizű és ép oly tápláló eledelt szolgáltat az embernek; a marhának pedig kitűnő takarmányt ad ; emellett azon előnynyel is bír, hogy a burgonyánál sokkal szerényebb igényű, rosszabb földben is terem, mégis ha jól miveltetik, mennyiségben amainál nagyobb terméseket ad és semmiféle betegségnek nincsen alávetve; ennek termelése tehát terjesztendő lenne azon arányban, hogy oly esztendőkben, mikor a burgonya jó termést ad, a csicsóka marhával felétettessék, a rossz burgonyatermések esztendeiben pedig a burgonyát mint emberi eledelt is pótolhassa. Sürgős lenne továbbá a felvidéken az állattenyésztést hathatós állami intézkedések útján fokozni és javítani: adjunk a felvidék vagyonosabb lakóinak kisebb hajtásn, jó fejős teheneket, a szegényebbeknek jó fejő juhokat, hogy marhájukat jól táplálhassák, fokozatosan felhagyva az évről-évre úgyis hanyatló legeltetéssel, terjesszük a répa- és lóheretermelést, vetőmag kölcsönképeni kiosztása által, hogy a hústermelést értékesíthessék, rendezzünk a felvidék empóriumain vásárokat, főleg pedig létesítsünk hizlalással összekötött gazdasági ipartelepeket, melyek olcsó takarmányt nagy mennyiségben fognának előállítani és így a trágyatermelést fokoznák. Mozdítsuk elő és gyorsítsuk a folyószabályozási és öntözési vállalatokat, melyek által a felvidék takarmánytermelése fokoztatni és elemi csapások ellen biztosíttatni fog. Terjeszszük minden módon a bortermelést, mely a felvidéken 100-szor akkora területre lenne kiterjeszthető, mint aminőt az jelenleg elfoglal és mely a jelenlegi népességnél 20-szor számosabbnak adhatna állandó és bőven fizető foglalkozást. A filloxéra kérdése a külföldön ma már megoldottnak tartatik, csak nálunk juthatott a szőlőmivelés, szakértelem hiánya és lustaság által, azon, szinte hihetetlen állapotra, hogy Magyarország ma már nem bortermelő, hanem borfogyasztó ország, amelynek bortermelő polgárainak remegni kell a külföldi borok behozatalától, borfogyasztó közönségének pedig óhajtania az olcsó, külföldi borok behozatalát! Ami a mellékfoglalkozást illeti, gyakran azt hallom mondani: „utakat, vasutakat kell építeni“. Ez nagyon szép, de nem mindenütt és kit vált nem mindenkor, nem a végletekig alkalmazható. Azért oly munkát kell szerezni a felvidék lakóinak, mely mindig és örök időkre mellékkeresetet nyújt nekik és mely mindenütt alkalmazható. Llyen a szőlőmivelés, ilyen a répatermelés, ilyen a gazdasági ipartelepekben való munka. Ezen földmivelési munkákon kívül olyan iparágakat kell meghonosítani a felvidéken, melyeket az egyes ember , vagy család is űzhet, egyúttal szövetkezetek útján az előállított tárgyak értékesítését is kellene biztosítani, PESTI HÍRLAP 1892. április 1.