Pesti Hírlap, 1892. április (14. évfolyam, 92-120. szám)

1892-04-01 / 92. szám

4 Andreanszky Gábor b. sk. Beöthy Ákos sk. Atzél Péter sk. Horánszky Nándor sk. Horváth Gyula sk. Nagy István sk. Szentiványi Kálmán sk. Linder György sk. Sághy Gyula sk. (Élénk éljenzés a bal és a szélső­balon.) Elvöls az ülést 5 percre felfüggeszti. (Szünet után.) Szapáry Gyula miniszterelnök: T. ház! (Hall­juk Halljuk!) Apponyi Albert dr. képviselő úrnak a költségvetésre vonatkozó politikai nézeteire és a politikai helyzetet illető véleményére fentartom ma­gamnak, ha szükségét látom, más alkalommal vissza­térni. Most a t. háztól a miatt az ügy miatt kérek szót, a­mely tegnap és ma itt a házban felhozatott és minthogy e felszólalásokban úgy tüntetik fel a dolgot, mintha az adott válasz folytán a kormányra nézve valami homály maradt volna fenn és azonfelül azt is mondták, hogy a kormány bizonyos cselekménye­ket követett el, a­melyek nem helyesek, hogy bizo­nyos illetéktelen kedvezményekben részesített egyes egyéneket, ennélfogva bátor vagyok e kérdésre vo­natkozólag kötelességszerűleg nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Kijelentem a kormány nevében, hogy a jelen­legi kormány sem a megnevezett képviselő úrnak, sem bárki másnak illetéktelen kedvezményeket nem adott és nem ad. (Helyeslés jobbfelől. Fölkiáltások a szélső baloldalról: Hát a másik ? Zaj. Halljuk! Hall­juk !) és azért minden erre vonatkozó inszinuációt kénytelen vagyok a leghatározottabban visszautasítani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Minden miniszter és az összkormány is elvállalja cselekedeteiért a felelősséget és felel is, ha nem csak általános hírlapi közlések­ről van szó, hanem valamely konkrét adat terjeszte­tik elő. Ez esetben, mondom, minden miniszter köte­lességének tartja az illető kérdést tisztázni és földe­ríteni. Ez az, a­mit mondani akartam és kérem a t. házat, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Élénk he­lyeslés jobbfelől.) Károlyi Gábor gr.: Ez abszolúte semmit sem ér. (Zaj.) Gaál Jenő szerint kétségtelen, hogy az állam­­háztartásban helyre van állítva az egyensúly, de azt tartja, hogy gazdasági szempontból a költségvetés nem fekszik biztos alapon. A mezőgazdaságnak legfőbb baja, hogy legnagyobb termelési águnk nem fejlődött annyira, a­mennyire kellett volna. A szakminiszter jelentése is panaszkodik az állattenyésztésről. Aztán gazdáink nem mivelődnek. A fiú ép úgy gazdálkodik, mint gazdálkodott apja, nagyapja. Szóló rég sürgette a vándortanítói intézmény létesítését; a miniszter meg is ígérte, de mind­máig nem valósította meg. A mező­rendőrség is csak most lépett életbe. Mondhatja, hogy a kormánynak lehet mindenféle programmja, de köz­­gazdasági programmja nincs. Az ipar terén a haladás lassú; a kisiparról maga a miniszteri jelentés elis­meri, hogy helyzete kedvezőtlen. Elismeri a keres­kedelmi miniszter buzgalmát, elismeri, hogy ő volt az ipari fejlődés kezdeményezője, de e téren mindenfelé csak kapkodás és semmi rendszer. Szól a felsővidék nyomoráról és a kivándorlásokról, a­melyek ismét csak közgazdasági politikánk helytelenségéről szólnak s a melyeken csak telepítés által lehetne segíteni. Olyan körülmények ezek, a­melyek a jelen vita folya­mán szóba kell hogy hozassanak, bár ő mindezért nem a kormányt vádolja, hanem jórészt a megelőző kor­mányt, mely megbocsáthatatlan mulasztásokat követett el. Hogy a mulasztásokat helyrehozzuk, kerülni kell azokat ma és az általános regeneráláson kellene dol­goznunk, a­mit a jelenlegi kormány nem tesz meg s ezért a költségvetést nem fogadja el, hanem pártolja Apponyi határozati javaslatát. (Helyeslés balfelől.) Elnök be akarja zárni a vitát, miután újabb szónok nem jelentkezett. Csanáfsy Sándor szót kér, mert nem hagy­hatja szó nélkül ezt a költségvetést sem. Mindig az ország önállóságán dolgozott s az ma is a jelszava, nem nézheti tehát szó nélkül az átkos, közös ügyes kiegyezkedés ferde következményeit. Szóló már az 1861-ki országgyűlésen a 48-as párt tagja volt — de nem az Ugron-féle delegácionális pártnak. (Zajos derültség.) Ő a közös ügyeket a nemzet testén rágódó rákfenének tartja (Derültség) s azért valamint a múlt­ban, úgy a jövőben és mindent el fog követni arra nézve, ahogy"a nemzetet megsemmisítő intézménytől, a közös ügyektől a magyar nemzet mentői előbb mene­­kedjék. "(Helyeslés a szélső­baloldalon) Hogy a nem­zet ezt a célt­­ elérhesse, szükséges, hogy azon képviselői elemek, a­kik közt igen kevés elvi különb­ség van, (ügy van! a szélsőbaloldalon) konszolidálják magukat. Polónyi Géza: Ügy van! Csanády Sándor: Hazafias kötelesség letérni a hitehagyottság létéről . . . .! (Derültség jobbfelől.) Ugron Gábor: Szót kérek! Ez komédia! Csanády Sándor: Nem komédiásunk uram, mert én igazat mondok. (Derültség jobbfelől.) Térjenek le arról a térről, mely úgyszólván inkompatibilis, mert 48-as elveket közös ügyekkel egy kategóriába tenni lehetetlen. (Derültség jobbfelől.) a kettő összeegyeztethetlen valami. Szóló mai napig is hű tagja lévén a 48-as pártnak, a tárgyalás alatt levő javaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. (Helyeslés a szél­sőbaloldalon.) Ugron Gábor: T. ház ! Azon megtámadásra, melyet az előttem szólott t. képviselő úr úgy ellenem, mint az elnökletem alatt levő párt ellen intézett, te­kintettel hajlott korából folyó gyengeségére, semmit sem fogok válaszolni. Csanády Sándor: Bocsásson meg nekem az előttem szólt t. képviselő úr, itt a hajlott korra való tekintetnek helye nincs. Én igazat mondtam, a való­diságot mondtam, mert meg vagyok róla győződve, hogy a t. képviselő úr sem találja összeegyeztethe­­tőnek a 48-iki alkotmányt a közös ügyekkel. Uszon Gábor: Nem is mondtam soha! Csanády Sándor: A delegációk ! Csáky Kálmán gr. Gaal Jenővel szemben azt fejtegeti, hogy a Szepesség nem a kormány mulasz­tásai következtében hanyatlott. Azt a vidéket csakis az iparral lehet megmenteni s a kormány jól tenné, ha ott dohánygyárakat állitana fel. Hogy ne kelljen a kultus-budgetnél újból felszólalnia, már most nyi­latkozik a kongrua-kérdésről. Elmondja, hogy a Sze­­pességben a milyen szegény a nép, olyan szegény a papja is. Lehetetlen a lelkészeknek megélniük, pedig a szepességi lelkészek megérdemelnek, hogy ügyüket a magunkévá tegyük, mert ezek ott a magyarságnak erős oszlopai. Olt pánszláv áramlatok nem bírnak diadalmaskodni s ha akad egy-két izgága pap, még azt sem lehet csodálni, mert van okuk elkeseredni, mi­kor évről-évre csak ígéretekkel tartják őket. Azt a kérést intézi a kormányhoz, hogy szabjon határidőt, melyen belől a kongrua-kérdést okvetlenül meg kell oldania. A költségvetést elfogadja. Elnök a vitát bezárja. A zárbeszédeket holnap tartják meg. Szilágyi Dezső igazságügy miniszter újból be­terjeszti a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot, melyet egy 30 tagu külön bizottsághoz kér utasíttatni. (Helyeslés jobbfelől.) A bizottság megválasztása iránt a ház egyik legközelebbi ülésében fog intézkedni. Ezzel az ülés háromnegyed 2 órakor véget ért. ínség a felvidéken. A világ legterménykenyebb vidékeit is éri néha azon csapás, hogy kedvezőtlen éghajlati viszonyok, vagy elementáris események követ­keztében rossz termés áll be, és hogy annak kö­vetkeztében a nép szegényebb osztályának egy ideig alig van miből megélni. Fokozódik néha ezen állapot azáltal, ha azon osztály munkaké­pes tagjai nem találnak fizetéssel járó foglalko­zást és igy, mellékkereset hiányában maguk is ínséggel küzdvén, még kevésbbé vannak azon helyzetben, hogy a munkaképtelenek fentartásá­­hoz hozzájáruljanak. Ily esetekben rendszerint nem kerül a sor az állam beavatkozására, hanem a társadalom teljesíti kötelességét és felebaráti szeretetből ma­gánáldozatkészség útján siet segíteni a bajon. De ha azon inség­ esetek egy bizonyos vi­déken gyakran ismétlődnek, akkor csakugyan az állam feladata ezen állapot okait kutatni és a bajt gyökeresen orvosolni. A felvidékünkön a rossz termések gyakran, sőt azt lehet mondani periodice előfordulva idéznek elő­­nséget, a mellékkereset hiánya pe­dig állandó, úgy hogy a felvidék lakói a leg­jobb esetben magukat fentartani képesek, de annyit soha sem szerezhetnek, hogy rossz esz­tendők számára valamit félretenni, anyagi jó­létük gyarapodására, vagy jövedelmüknek be­­fektetések útján való fokozására valamit for­dítani kettesek legyenek. Ez pedig baj. A­mi nem halad, az visszaesik. Egy vidék lakói, ha nem vagyonosodnak, akkor elszegé­nyednek, a faj kisebb lesz, gyengébb is. A halan­dóság hányada emelkedik, az újoncok magas­sága átlag kisebb lesz, a harcképesek számará­nya apad, a közkórházak költsége emelkedik, az adóképessége sülyed. Regner c’est prévoir, egy emberöltő előtt kellett volna már az általános közgazdasági po­litika keretén belül oly intézkedéseket életbe lép­tetni, melyek a természet által mostohábban ellátott vidékek lakóit képesítsék arra, hogy az általános adókötelezettség terhét elviselhessék anélkül, hogy az adóalapot, a birtok értékét rablógazdálkodás által veszélyeztetni legyenek kénytelenítve — vagy, hogy fokozatosan az el­szegényedésbe és nyomorba ne sülyedjenek. Mulasztás történt-e e tárgyban ? Ne rekrimináljunk, hagyjuk a múltat, fog­lalkozzunk a jövővel, és mindegyikünk járuljon hozzá, tehetsége szerint, az időleges baj enyhí­téséhez, annak gyakori beállta kutforrásainak felismeréséhez és gyökeres orvoslásához. Hozzájárulok én is, persze csak per sum­­mos apices, nem akarván olvasóinkat untatni, hosszas földmivelési vagy közgazdasági fejtege­tések által. Rég elismert tény, hogy hazánk legtöbb vidékén egyoldalúan gazdálkodnak, a­mi a ter­mőföldnek fokozatos sülyedését idézi elő, azon­kívül rossz esztendőkben az ínségnek teszi ki a lakosságot; az alföldön, ha r­ossz a búza, vagy tengeri termése, akkor nincs a­mi ezeket pó­tolná ; a felvidéken ha rossz a burgonyatermés, akkor nincs se pénz, se eledel és kész az ínség. Előbbrehaladott­ országokban termelnek 4— 5-féle növényt, ha nem sikerül az egyik, hoz jövedelmet a másik, teljes balsiker ott alig for­dul elő; ottan a jövedelem egy harmadát állati terményekből veszik, egy hatodát mellékkere­setből.­­ A mi felvidékünkön az állattenyész­­­­tés csak látszólag jövedelmez, tényleg azonban­­ a kénytelenségből tartott állatok táplálása, többe kerül, mint a­mennyi hasznot azok hoznak.­­Mellékkereset pedig vagy egyáltalában nincsen, vagy nem állandó. Szükséges valahára ezen bajokon gyöke­resen seguetízpie- hogyan ? Ám lássuk. A bur­gonya termése — a felvidék lakosságának ezen főeledele, mindenféle rovar, penész és éghajlati viszonyok által van veszélyeztetve: célszerű lenne azt, ha nem is helyettesíteni, de részben, talán egy­harmadát pótolni a csicsóka által, mely egy majdnem ép oly jóizű és ép oly táp­láló eledelt szolgáltat az embernek; a marhá­nak pedig kitűnő takarmányt ad ; emellett azon előnynyel is bír, hogy a burgonyánál sokkal sze­rényebb igényű, rosszabb földben is terem, mégis ha jól miveltetik, mennyiségben amainál nagyobb terméseket ad és semmiféle betegség­nek nincsen alávetve; ennek termelése tehát terjesztendő lenne azon arányban, hogy oly esz­tendőkben, mikor a burgonya jó termést ad, a csicsóka marhával felétettessék, a rossz burgo­nyatermések esztendeiben pedig a burgonyát mint emberi eledelt is pótolhassa. Sürgős lenne továbbá a felvidéken az ál­lattenyésztést hathatós állami intézkedések útján fokozni és javítani: adjunk a felvidék vagyono­sabb lakóinak ki­sebb hajtásn, jó fejős teheneket, a szegényebbeknek jó fejő juhokat, hogy mar­hájukat jól táplálhassák, fokozatosan felhagyva az évről-évre úgyis hanyatló legeltetéssel, ter­jesszük a répa- és lóheretermelést, vetőmag köl­­csönképeni kiosztása által, hogy a hústermelést értékesíthessék, rendezzünk a felvidék empó­­riumain vásárokat, főleg pedig létesítsünk hiz­lalással összekötött gazdasági ipartelepeket, me­lyek olcsó takarmányt nagy mennyiségben fog­nának előállítani és így a trágyatermelést fokoz­nák. Mozdítsuk elő és gyorsítsuk a folyószabá­lyozási és öntözési vállalatokat, melyek által a felvidék takarmánytermelése fokoztatni és elemi csapások ellen biztosíttatni fog. Ter­jeszszük minden módon a bortermelést, mely a felvidéken 100-szor akkora területre lenne kiterjeszthető, mint a­minőt az jelenleg elfoglal és mely a jelenlegi népességnél 20-szor számosabbnak adhatna állandó és bőven fizető foglalkozást. A filloxéra kérdése a külföldön ma már megoldottnak tartatik, csak nálunk jut­hatott a szőlőmivelés, szakértelem hiánya és lustaság által, azon, szinte hihetetlen állapotra, hogy Magyarország ma már nem bortermelő, hanem borfogyasztó ország, a­melynek borter­melő polgár­ainak remegni kell a külföldi borok behozatalától, borfogyasztó közönségének pedig óhajtania az olcsó, külföldi borok behozatalát! A­mi a mellék­foglalkozást illeti, gyakran azt hallom mondani: „utakat, vasutakat kell építeni“. Ez nagyon szép, de nem mindenütt és ki­­t vált nem mindenkor, nem a végletekig alkal­mazható. Azért oly munkát kell szerezni a fel­vidék lakóinak, mely mindig és örök időkre mellékkeresetet nyújt nekik és mely mindenütt alkalmazható. Llyen a szőlőmivelés, ilyen a répater­melés, ilyen a gazdasági ipartelepekben való munka. Ezen földmivelési munkákon kívül olyan iparágakat kell meghonosítani a felvidéken, me­lyeket az egyes ember , vagy család is űzhet, egyúttal szövetkezetek útján az előállított tárgyak értékesítését is kelle­ne biztosítani,­ PESTI HÍRLAP 1892. április 1.

Next