Pesti Hírlap, 1892. május (14. évfolyam, 121-151. szám)
1892-05-01 / 121. szám
ban el vannak határozva, hogy Lukács Gyula győzelmét, ha máskép nem lehet, egy másik ellenzéki jelölt felléptetésével akadályozzák meg. Van egy középpárt is, amelynek az a véleménye, hogy az új választásnál sem Lukácsról, sem Aranyról nem lehet szó többé. Mindkettőnek érdekében történtek végzetes hibák, erőszakosságok. Ha Arany visszalépett, Lukácsnak is vissza kell lépni. Mérkőzzenek a szalontai kerületben jövőre oly jelöltek, akik a múlt, ominózus választáson nem voltak érdekeltek s akiknek neve nem kelti fel újból a régi pártgyűlöletet.“ Azonban mint mi értesülünk, Lukács Gyula okvetlenül föllép. Megemlítjük még, hogy a függetlenségi és 48-as pártklubban azt beszélik, hogy a szalontai kormánypárt Lovassy Andor megyei árvaszéki ülnököt s jó nevű humorista írót szándékozik fölléptetni. A mai ülés. Ma nem szándékoztam az ülésre elmenni, későn keltem fel és az egyik minisztériumban volt dolgom az államtitkárnál. Ott elbeszélgettünk egy kicsit a Ház viszonyairól — úgy hogy a beszélgetés voltaképen e leíráshoz tartoznék. Boszankodtunk, hogy az indemnity vita csak nem akar sehogy véget érni, mikor már befejeződnék, mindég akad valami sületlen felszólaló s mint a Scherezade mese láncolata odább nyúlik a másik napra. Pedig nem lehetne mondani, hogy valami vehemensen folyik a vita , sőt inkább vontatottan, unalmasan s még se normális a ház . . . Valami lappangó láz van az idegekben. Észrevenni alig lehet, csak egyes symptomák jelzik. Különös jelenség tudául, hogy Horánszky Nándor, aki elvégre is gentleman ember, magánbeszélgetések titkaival lép fel a Házban. Hova leszünk, ha még diskurálni se merünk többé ? Tüzet jósol a nép, mikor a tyúkok kukorékolnak. Mert az csak a kakasok privilégiuma. Igaz, hogy Horánszky, aki per procura tartott programmbeszédet a kerületében, most a Linder füle útján hallja a magánbeszélgetéseket. Szóba jött, hogy egy igen derék vezére az ellenzéknek, aki az ideális nemes fölfogás híve, arra szólíttatván fel a minap, hogy akadályozzon meg valami egészen illetlen dolgot, ami a pártban készül, azt felelte : — Nem vagyok én konstábler. Egy másik vezér egy másik ellenzéki törzsnél így nyilatkozott: „Az obstrukció mindig a zsebünkben legyen, mint a tűzkő“. Irányit Károlyi Gáborék viszik ; Helfy a hajdani „magyar-magyar“ a Kossuth palatinusságát viseli, de a Polónyi udvarában. Apponyi megittasultan a képzelt népszerűségtől, szövi édes terveit épen olyan formán, mint ahogy a takács sző, hogy vetélője hol jobbra, hol balra szalad . . . Ilyen formákat beszélgettünk, festvén az idők bizonytalanságát, kiemelve Szapáry szívósságát, aki férfiasan áll meg az öröklött bajok közt —hát előbbutóbb le is kell őket győznie. Végre arra a témára térvén, hogy immár képviselők nem is diskurálhatnak egymással, mert nem tudni, mikor jön ki nyilvánosságra a bizalmasan kiejtett szó, egyszerre elhallgattunk és igazunk volt, mert ime már ez a beszélgetés is ki van ide nyomatva. A minisztérium nagy fali órája túl járt a délen. Az államtitkár becsengette az inasát. — Meg kellene tudnunk — mondá — mi van a házban. Eredj fiam kérdezd meg a telefonon. — Az bizony jó lesz. Hátha szavaznak. A szolga kiment a telefonhoz s néhány perc múlva visszajött jelenteni. — Az indemnityt tárgyalják méltóságos uram. — Azt tudjuk — szólt az államtitkár, mosolyogva azon, hogy az egyszerű legény ilyen parlamentárisan fejezi ki magát. — Nem kérdezted ki beszél? — Azt üzenik, hogy egy unalmas professzor, kérem alásan. — Hiszen mindenik unalmas. De azt kérdezted volna meg, lesz-e a szavazás ?— Majd megkérdezem. — Azt is kérdezd meg, hogy érdemes-e bemenni ? Kiment s kevés vártásvá visszajött ismét. — Nem lesz szavazás kérem alásan és nem érdemes bemenni.* ❖ * Később mégis bementem, de csak a farkára értem az ülésnek (a Szilágyi-féle interpellációkra). A terem már meglehetősen üres volt, csak a szállingó rezeda illat jelezte a szélső jobbon az úgynevezett mágnás negyedben, hogy ott néhány perc előtt még elegáns uracsok ültek. Az elnökön fekete kabát volt. Sághy professzor cékla színű arcával izgatottan futkosott a folyosón — összefogdosni a gratulációkat „fényes“ beszédjéhez. Kemény Endre gunyoros melancholiával dicsekedett: „Ma megint szerepelt a família“ (Ugyanis Kemény Pál beszélt.) Fabiny vidáman dörzsölte a kezeit. Egy láthatatlan felirat ragyogott izzadó ráncos homlokán: „Megvédelmeztem Dezsőt.“ Minden egyebekben azonban tárgyilagosan és híven referált az ülésről a földmivelési minisztérium üdvözlő beszéde után megkoszorúzása. Diadalmenet a városházától a vasútig s onnan vissza a feldíszített kocsin, a melyen a polgármester és a felesége foglal helyet, a melyet a bérkocsi tulajdonos maga hajt. Bankett a „Kilenc mókus“ dísztermében.“ A „Híradó“ a nagy nap reggelén rendkívüli kiadásban, nemzetiszinti keretben jelent meg, közölt, vezércikket „Üdv a városnak“ címmel. Második cikket „Bérkocsik Európában“ címmel. A tárcában hangulatos ódát az első kanabokai bérkocsihoz, mondván : „Miként az emlékoszlop a szírt tetején, úgy áll kocsink s büszkén int felém.“ A lap többi része szintén a bérkocsira és az ünnepélyre vonatkozott. A programm első pontja felségesen sikerült. Fölvonult a városház elé a tűzoltó-egylet, a dalárda, az ipartestület, a kaszinó, a nőegylet és megjelentek ama fehér ruhás és koszorús ártatlanok is, akik még mindig nem mentek ki a divatból, de akiknek az összeszedése a lelkiismeretes rendezőnek immár elég gondot ad. És megjelent minden polgár. A bérkocsit, amely a „Híradó“ szerint öntudatos, komoly méltósággal gördült elő, frenetikus éljenzés fogadta, ami megtörtént a polgármester beszéde után is, meg a kocsi megkoszorúztatása alkalmával is. A diadalmenet azonban a városházától a vasútig és onnan vissza már nem programmszerűleg történt meg. A tulajdonos ugyanis — amint kisült — a hajtáshoz nem értett semmit és először is neki hajtott egy ház oldalának, a mikor is a rúd eltört. Minekutána pedig a rudat megkötözték s a szünetet a városi főjegyző rögtönzött beszéde kitöltötte, a diadalmenet újból kezdetét vette. A hajtást eszközlő bérkocsi tulajdonos azonban annyira kerülte a házak falait, hogy e buzgóságában az ároknak vitte a kocsit, amelybe a polgármestert a feleségével együtt belefordította, pokoli örömére a gyermekhadnak, amelynek sikoltozása annyira megvadította a lovat, hogy a diadalmenet többi részéről le kellett mondani. És ezt annál is inkább tenni kellett, mert a dühös polgármester a bérkocsi tulajdonost végig verte, mire a megsértett vállalkozó visszavonult. A bankett kifogástalan volt. Egyik toaszt a másikat érte s midőn a polgármester a pezsgős pohárral fölállt és kijelentette, hogy ,,a fényes diadalmenet után megütve bár, de törve nem a város haladását üdvözlik: percekig tartott a tombolás. A mulatság egyébként hajnalig tartott, amikor is a már ekkor rendes kocsis által hajtott bérkocsi négyesével szállította haza ama lelkes polgárokat, akik a város eme legújabb vívmányára rászorultak. . . . Annak, hogy ez az esemény Kanabokán megtörtént, immár hat hónapja van. A vállalkozó ugyan sejti már, hogy a szubvencióra rá fog fizetni, mert a bérkocsit nem használja senki, de a közönség el van ragadtatva. Él elsétál a bérkocsi-állomás felé s büszkén, öntelten nézi az első és egyetlen, de 24-es számú kanabokai bérkocsit, a melynek a lova a város legdologtalanabb lovai közé tartozik és lókörökben általános irigykedés tárgya. Minden kanabokai polgár fölemelt fejjel jár, Angolország térképe felé pirulás nélkül tekint s olykor olykor egész hencegéssel veti oda. — Most jöjjenek azok az angolok! Murai Károly: A sommás eljárás reformja. (A képviselőház igazságügyi bizottságából.) A képviselőház igazságügyi bizottsága Bokross Elek elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a sommás eljárásról szóló tvjavaslatnak általánosságban való tárgyalását. Fabinyi Teofil azon nézetben van, hogy ma sokkal nagyobb megnyugvással lehet a szóbeliségre és közvetlenségre fektetett sommás eljárást életbe léptetni, mint két évtizeddel ezelőtt lehetett volna. Okvetlen szüksége forog fenn már a kúriánál fenforgó viszonyoknál fogva is a radikális rendszerváltoztatásának, ez pedig csak a szóbeliség behozatalával lehetséges. Nehézségekkel tagadhatlanul fog járni a rendszerváltoztatás, de bármikor történnék ez, a nehézségek mindenként előállanak s annak folytán, hogy egyelőre az egyes bíróságoknál hozatik be a szóbeliség, mindenesetre kissebbek lesznek a nehézségek. Szóló a szóbeliség partiális behozatalát, úgy ahogy kontemplálva van, nem transitorius intézkedésnek tekinti, hanem olyannak, amely ha be lesz hozva az egész vonalon a szóbeliség, be lesz illeszthető az új rendszerbe. A költségek mindenesetre szaporodni fognak, de szóló csak örvendhet annak, hogy a miniszter megragadta a kedvező alkalmat s oly javaslattal lép a ház elé, amely ha nagyobb költséggel jár is, mindenesetre az igazságszolgáltatás javulására fog szolgálni. Szóló azt is reméli, hogy ha nem is rögtön, de mindenesetre a perek némi apadását is elő fogja idézni a szóbeliség, habár ezt nagyobb mértékben csak az anyagi törvények megalkotásától várhatni. A javaslatot szóló örömmel üdvözli s általánosságban elfogadja. Polónyi Géza a javaslatot általánosságban sem fogadja el. Indokai részben általánosak, részben személyesek. Legfőbb indoka az, hogy partiális processuális reformot soha sem hajlandó elfogadni. Csak a teljes szóbeliség s nem az ily surrogátumok képesek igazságszolgáltatásunkat reformálni. Szaló még a miniszterről is fel akarja tenni, hogy a teljes szóbeliség behozatalát meg akarja érni, s a jelen előterjesztést nem is tekinti egyébnek, mint a kúria restanciáinak apadására irányuló javaslatnak. Ez a javaslat egy és ugyanazon fórumon kétféle eljárást léptet életbe, amit szóló nem helyeselhet. Azért sem fogadja el a javaslatot, mert mostani bírósági szervezetünk mellett végrehajtatlannak tartja, s ha mégis végrehajtatnék, a perek oly hosszadalmasságát fogja előidézni, melyet senki sem óhajthat. Azért se fogadja el szóló e javaslatot, mert ott, hol 11 királyi táblára decentralizált igazságszolgáltatás van, azt, hogy a jogegységet egyedül biztosító kúria a sommás eljárás egész területéről kirekesztessék, soha sem acceptálhatná. Az átmeneti intézkedésekben oly általános meghatalmazásokkal találkozik szóló, amelyek részben politikai természetűek is — pl. a Fiuméra vonatkozó s a bélyegtörvény módosítására vonatkozó felhatalmazás stb. — melyeket szóló soha sem szavazhatna meg. Személyes indoka is van. A miniszter iránt, midőn állását elfoglalta, nagy várakozással volt az ország. Szólóban e javaslat bizonyos keserű csalódást keltett, ő a minisztertől nem ily sporadikus javaslatokat, hanem nagy alkotásokat vár. E javaslattal szóló szemeiben kisebbedik a miniszter, mert nem vállalkozott arra amit tőle joggal lehetett várni. Neumann Ármin elfogadja általánosságban a javaslatot, mert fontos lépést lát benne a szóbeliség teljes életbeléptetésére , mert az magában véve is oly egészet képez, mely a szóbeliség teljes rendszerébe be lesz illeszthető. Ellenmondás az egész vonalon a szóbeliség behozatalát kívánni s azt állítani, hogy e javaslat oly terheket ró a bírákra, hogy nem lesznek képesek azoknak megfelelni. Kapocssy Jenő kijelenti, hogy a Polónyi által kifejtett tárgyi indokokhoz csatlakozó s a javaslatot ez idő szerint általánosságban sem fogadja el. Szóló tisztelettel viseltetik a magyar birói kar iránt, de ily nagy horderejű reformra a birói kart, főleg künn a vidéken mai szervezetében képesítettnek és elég erősnek nem ismerheti el. A kívánalmakhoz képest a birói szervezet igen csekély haladást tett. A múlt évben alkotott törvény kétségtelenül nagy előmenetelt jelent, de ma még nincsenek meg a bírói szervezetben azon kellékek, melyek alkalmassá tennék a partiális ugyan, de mégis nagyon széles körű reform kielégítő végrehajtására. Mohay Sándor elfogadja Polónyinak kiinduláspontját, hogy nálunk nem kérdés az, miként a szóbeliség rendszerére kell áttérni, de ebből azon következtetésre jut, hogy a jelen javaslatot elfogadja, mert egyik biztosítékát látja benne annak, hogy a szóbeliség az egész vonalon be fog hozatni, mégpedig akként, hogy az átmeneti megrázkódtatás veszélyei lehetőleg ki lesznek zárva. Igaz, hogy a járásbíróságok hatáskörének kiterjesztése folytán ezek sokkal több munkával lesznek megterhelve, mint eddig voltak , de épen a járásbíróságok azok, ahol leginkább lehet a létszám szaporításával segíteni, anélkül, hogy az állam pénzereje túlságosan igénybe vétetnék. ti szolgája. Nincs nekem ahhoz se elvenni se hozzá tenni valóm.