Pesti Hírlap, 1892. augusztus (14. évfolyam, 212-240. szám)

1892-08-07 / 218. szám

1892. augusztus 7. PESTI HÍRLAP "Lukácsy rendőrségi tisztviselő elvitte az élőhalottak országába, a Lipótmezőre. — (A szerb király.) Emibol sürgönyzik. Sándor szerb király és atyja Milán befejezték fürdőzésüket s Zürichbe utaztak, honnét Svájc kü­lönböző pontjait tekintik meg. Sándor ezután hazatér Szerbiába s Milán egész Bécsig kíséri el.­­ (Családi szokás.) Pár héttel ezelőtt egy csinos fiatal pár érkezett Pozsonyba, megszállván a­z Arany­szarvasiban, a­hol a személyzet nászuton lévőknek vélte a turbékoló idegeneket. És ezt mél­tán tehette, mert egész Pozsony megyében nem volt olyan galambpár, a­mely odaadóbban csókolózott volna, mint ez a két gyerek. Pedig hát még nem vol­tak férj és feleség, lévén egyszerű szökésben. A bol­dog idill talán még tovább is tartott volna, mint a­meddig tartott, ha a szerelmeseknek a pénzük el nem fogyott volna. De hát megtörtént és a hotel­számla mindegyre nőtt. Ebben a kétségbeesett helyzetben azután arra hatá­rozták el magukat, hogy imák a szüleiknek bocsánat- és pénzt kérő levelet. Attól az időtől kezdve a gyere­kek folytonos rettegésben voltak, hogy a papa a gyi­­lokkal jön a mama a haját tépi és lesz olyan jele­net, a­melyet még az a szállóház sem látott soha. Pedig hét nem történt semmi ilyesmi. Harmadnap a budapesti vonattal két vig mama érkezett Pozsonyba, öt vig mama hajtatott a szarvasba, két vig mama fizette ki a számlát és két vig mama indult a gyere­kekké Budapest felé. Itt az egyik mama elvált tőlük és imázott Bácskába, míg a másik mama a fiatal párt Máramaros megye egyik fürdőjébe vitte, a­honnan pár hét múlva a gyerekek, mint házaspár térnek visza. Hogy pedig ez az egész dolog ilyen kedélye­sen folyt le és végződik, annak a magyarázata semmi mó, mint az, hogy úgy az urfi, mint a kisasszony csládjában is régóta bevett szokás a leendő felesé­get előbb megszöktetni. Ilyen kirándulás után men­t ő ott férjhez a dédanyák, a nagymamák és az édes ayukák és hihetőleg ily előzményekkel cselekszik meg ezt az unokák is hosszú sorban , a­mit egyéb­­ént nem is tesznek rosszul, mert a furcsa szokású rmiliákban a házasságok eddig egytől-egyig boldog­­ságra vezettek. — („Szabadság-tér. — Szabadsajtó­­utca“) A „Budapesti Ellenőr“ szerkesztősége Kossuth L Lajos születése kilencvenedik évfordulója alkalmából, indítványozza, hogy a főváros municipiuma, valamint a budapesti ügyvédi, kamara, a célnak megfelelő alkalmas napon megtartandó rendkívüli közgyűlésen Kossuth Lajost dísztagjául válaszsza meg. Indít­ványozza továbbá, hogy az örömnap örök emlé­kére, ugyanaz a rendkívüli törvényhatósági köz­gyűlés határozza el, hogy a főváros mindamaz utcái és terei, melyek a dicső márciusi napokban a nagy eseménynek megfelelő nevekkel voltak ellátva — a­milyenek a mostani városháztér (akkor „Szabadság­tér") s a hatvani­ utca („Szabadsajtó-utca") ismét ezekre a történeti nagy jelentőségű nevekre keresz­­teltessenek. Végül indítványozza, hogy küldessék ki egy történelmi szakbizottság, a­mely kipuhatolja a főváros területén levő amaz épületeket, melyekhez alkotmányos életünk ébredésére vonatkozó dicső em­lékek fűződnek, hogy azok megfelelő emléktáblákkal elláthatók legyenek. — (Eljegyzések.) Karátsony Ilonka kisasz­­szonyt, Karátsony Zsigmond tekintélyes kecskeméti kereskedő kedves és bájos leányát e napokban je­gyezte el Katona Dezső, szintén oda való vaske­reskedő. — Dr. Grünfeld Ignác lovasberényi kör­orvos eljegyezte Berger Szidi kisasszonyt Berger Sándor tatai kereskedő leányát. — Podvinecz Izi­dor ur Budapestről eljegyezte Rosenberg Lira kisasz­­szonyt Abauj-Szináról. — (Nagy földrengés.) JVeivyorkból jelentik, hogy San Cristobalban, a mexikói Chiapa tarto­mány fővárosában jul. 30-án rettenetes földrengés volt, az összes épületek, templomok, hivatalok, gyárak tönkrementek. Tizenötezer ember hajléktalan, több száz ember életét vesztette vagy megsebesült. Ezt a földrengést a város közelében levő vulkán kitörése hírnökének tekintik, miért, is általános rettegés ural­kodik.­­ (Rendőri hírük,e­lveszett iratcsomag. Toldy László dr., a főváros főlevéltárnoka, egy omni­buszban feledte egy történeti műnek a kéziratát. A megtaláló a csomagot vagy a károsultnak hivatalában, vagy a főkapitányságnál adhatja át. — Szobatűz. Baumi Gyula kereskedő váci­ körut 35. sz. a. lakásán ma éjjel a petróleumlámpa szétrobbanása következ­tében tűz támadt, mely­ a­­bútorok egy részét el­hamvasztotta. A tűz tovater­jeszkedését a VI. őrség akadályozta meg. x Egyéves önkénteseknek 80 írttól felfelé készit teljes egyenruhát legjobb minőségben Tiller Mór és társa, cs. és kír. udvari szállítók Budapesten, Károly kaszárnya. Árjegyzékek ingyen küldetnek. x Védszel a kolera ellen! Az állandó ve­szély, melyet viz és levegő, kivált nagy városokban, az ember életére nézve magában rejt, mai napság fokozottabb mértékben tűnik föl, egy borzasztó ellen­ség , a kolera által. A természetes savanyúvizek ál­talán véve igen értékes védszert képeznek ragályos betegségek alkalmával. A­hol pedig az érvényes alkat­részek oly nagy mennyiségben vannak összpontosítva, mint a regedei savanyuvizben, ott az éppen mint pusztító szer, a netalán már felgyűlt betegségi csi­rák ellen szerepelhet. Azonkívül a regedei savanyu­­víz természetes szénsavban, gazdag tartalmánál fogva igen kellemes üdítő ital, melynek egy háznál sem szabadna hiányozni. Leírásokat és árjegyzékeket in­gyen küld az igazgatóság: Bad-Radein, Stájerország­ban. Főraktár Budapesten, V. ker., Lipót-körut 21/a, továbbá a vidék minden jobb kereskedése és vendég­lőjében. Saját kiküldött tudósítónk. — Kép a közeljövőből. — Ennekelőtte meglehetős szenzációt keltettek azok a beszélgetések, amelyek egy-egy lap munkatársa és egy-egy kiválóbb egyéniség között folytak. Feltűnést keltettek pedig azért, mert annak az előkelő urnak a véleményére, az okoskodására kiváncsi volt egy egész ország, sőt sokszor az egész világ. Azután ritkán történt a dolog, a­mint a nagy események is ritkán történnek. Egy idő óta azonban, a konkurrencia élesedése folytán, az ilyen beszélgetések (és azok közlése) épen olyan mindennapiakká váltak, mint a tótnál a krumpli­evés. A saját kiküldött tudósítók bámulatos kitartás­sal jelentek meg különböző helyeken, különböző urak­nál és lényegtelennél lényegtelenebb kérdéseket intéz­tek az illetőkhöz, a­mire azok épen olyan lényegtelen feleleteket adtak. (A közönség pedig már kezdett nem fektetni semmi súlyt azokra a közleményekre, a­me­lyekben a saját kiküldöttek kérdeztek és bizonyos X-ek feleltek, a­nélkül, hogy valamit mondtak volna.) A beszélgetések e tulhajtása azonban ma már olyan fokot ért el, hogy teljes lehetetlenség nem adni egy jövőbeli képet, bemutatandó, hogy hova fejlődik ez a járvány, a­melynek bacillusai már arra bírtak egy saját kiküldöttet, hogy egy falusi jegyzőjelölttől kérdezzen meg egyet-mást jövendő magatartása tár­gyában. Hát a jövőben (lehet, hogy fél esztendő múlva) már ilyeneket olvasunk. Bugacs Jankónál. (Saját kiküldött tudósít­ónktól.) Megkapván a szerkesztőség megbízását, hogy keressem föl Bugaci Jankót (a­kit holnap szabadíta­nak föl borbély legénynyé), azonnal útra keltem és azon szerencsében részesültem, hogy a nevezett úr rövid várakozás után fogadni kegyeskedett. Néhány általános megjegyzés után azt kérdez­tem tőle, hogy felszabadítása után azonnal munkába áll-e, vagy pedig fáradalmait kipiheni ? A­mire Bugaci úr kijelentette, hogy egyelőre nagyobb tanulmány­utat csinál, elnézvén Erzsébetfalvára, onnan Soroksárra, majd pedig Harasztiba, ahol az öreg bíró szőrzetét veszi különösebb stúdium alá. Kérdeztem továbbá, hogy barátja-e az egyszerű szappanból vert habnak és a másodszori úgynevezett kiborotválásnak ? Erre azt jegyezte meg, a keserű mandula szappannál marad, mert az olcsóbb és jobb, nagy habot szolgáltat. A kiborotválásnak határozott ellensége, mert a durva vendégek ilyenkor — vágást kapván az ábrázatukra — hirtelen adnak egy-egy pofont, a­mi a borbély­művészet tekintélyét nincs hi­vatva emelni. Végül azt a kérdést intéztem hozzá, hogy mi a véleménye a sárga dinnyének tubákkal való evése tárgyában, a­mi egy XVII-dik századbeli borbély ta­lálmánya? Bugaci úr első­sorban is méltatlankodva tiltakozott az ellen, hogy ezt egyik ős­mestere hozta volna divatba és fölkért, hogy illetékes helyen kapott értesítés alapján koholmánynak jelentsem ki. Azután elítélőleg nyilatkozott úgy a tubákról, mint a sárga dinnyéről, kijelentvén, hogy a jelen kolerás világban a gyümölcsről még csak beszélni sem szeret. Miután szivarral akart megkínálni, de szivarja hiányában szívélyes kínálatát visszautasítottam, távoz­tam csinos ízléssel berendezett pincelakásából, vévén utam Zichy Jenő gróf felé, a kivel — immár 8764-szer — szintén hosszasabban beszélgettem. Erről azonban, valamint a Trikhec Jákó öregneműüzér úrral folyt beszélgetésemről — holnap. TÁVIRATOK. London, aug. 6. A „Standard“ szerint Charles Dilke képviselő a parlamentben indít­ványt szándékozik benyújtani, mely azt célozza, hogy Egyptom semleges államnak nyilváníttassék a nagyhatalmak garanciája mellett. Cettinje, aug. 6. Azt a hírt, mintha a monte­negrói fejedelem ellen irányuló összeesküvést fedeztek volna fel és az ahhoz fűzött közleményeket, illetékes körök rosszakaratú koholmánynak jelentik ki. Bismarck herceg Berlinben. Berlin, aug. 6. (Saját tudósítón­k­­t . 1.) Bismarck herceg déli fél egy órakor érkezett meg a stettini pályaudvarba, hol több ezer, a jobb osztályokhoz tartozó ember, köztük számos hölgy és egy antiszemita diákegyesület tagjai voltak jelen. Midőn a herceg szalon­kocsija a pályaudvarba berobogott, szűnni nem akaró hoch-kiáltások hangzottak fel. Már dalra gyújtott a közönség és „Deutschland, Deutsch­land über Alles“ és a „Wacht am Rhein“-t énekelte. A hölgyek virágbokrétákat nyújtottak át a hercegnek, melyeket utóbb közkivánságra a sűrű tömeg közt kellett elosztogatnia, a­mi életveszélyes tolongással járt. Többen beszédeket intéztek Bismarckhoz; egy lelkes tisztelője fel­kapaszkodott a szomszéd vagyonra s ott be­szédet tartott; kikelt a jelenlegi hatalmasok ellen, a kik képtelenek a nép lelkében olvasni; a német nép átérezte azt a gyalázatot, melyet Bismarck ellen elkövettek és Drezdában, Mün­chenben, Kiningenben, Jenában és Berlinben világosan válaszolt rá. Mások költeményeket olvastak fel és rögtönöztek. Bismarck ismételten beszélt, köszönetet mondva a szívélyes fogadásért, mely utazásának kellemes befejezését képezte; utazásának ered­ménye úgy a jelenre, mint a jövőre nézve teljesen kielégíti. Utazása bebizonyította neki, hogy a birodalmi hűségnek hatalmas tartalék­­alapja van még mindenütt Németországban; Ausztriában is jól fogadták őt; midőn ezelőtt két héttel oda érkezett, nem tudta, hogy mily jól ajánlották őt oda. (Zajos derültség.) Bismarck így folytatta: Különösen a tizenhárom év előtt ott megkötött szövetség emléke ajánlott engem. Bismarck ezután sajnálkozását fejezte ki a fölött, hogy nem élhet mint magán­ember Ber­linben, mert a mai fogadás után attól kell tar­tania, hogy nem mehetne az utcákon nyugodtan végig. Végül azt mondta, hogy uj kedves család­tagot hozott magával. Újra viharos hadikiáltások hallatszottak fel, melyek mind addig tartottak, mig a vonat a herceggel s 112-kor a pályaud­varból kirobogott. A nagy tömeg az óriási hőség dacára másfél óra hosszat maradt a pályaudvarban. Bismarck herceg a hercegnével tovább folytatta útját, míg Bismarck Herbert gróf feleségével Berlinben maradt. Berlin, aug. 6. D­éli fél egy órakor érkezett Bismarck herceg és családja Berlinbe a stettini pálya­udvaron. Mintegy háromezer főnyi közönség üdvözölte a herceget Hoch! és Hurrahh­­ kiáltásokkal. Sokan virágbokrétát nyújtottak át neki. Egy úr a közönség köréből beszédet is intézett hozzá, mire a herceg mosolyogva így felelt: „Most már nincs annyi tenni valóm. (Közbekiáltás : Sajnos!) Ne mondják, hogy sajnos­­ nekem nyugalom kell. (Közbeszólás: Nem kell elveszíteni a humort.) Önök bizonyosan úgy érzik, hogy a vezércikkek miatt, azoktól ugyan nem veszítem el jókedvemet. Élvezettel olvasom a kritikát tetteimről. De tévednek, ha azt hiszik, hogy a sajtó ma rosszabb, mintsem tíz vagy húsz évvel ez­előtt volt. A sajtó ugyanaz maradt. Ugyanazokat a fles­­kulusokat, szóvirágokat alkalmazzák rám ma is, mint annak idején. Én nyugodtan alszom." Nagy lévén a tolongás, a herceg elléptette a közönséget a szalonkocsi előtt. A közönség kívánsá­gára a herceg virágokat dobált a közönség közé, mely a „Deutschland, Deutschland über alles"11 kez­detű dalt énekelte. A vonat elindulása előtt a közönség körébe „Silentium­­“ kiáltások hangzottak fel. A „Silen­tium!“ — mondá Bismarck — „nyilván nekem szól Már többet mondtam, mint a­mennyiért felelhetek“. Azután egy pohár bort ivott, Berlint éltetve, mire a vonat elindult. Berlinben való időzése egy és három­negyed óráig tartott. 7

Next