Pesti Hírlap, 1892. augusztus (14. évfolyam, 212-240. szám)
1892-08-07 / 218. szám
1892. augusztus 7. PESTI HÍRLAP "Lukácsy rendőrségi tisztviselő elvitte az élőhalottak országába, a Lipótmezőre. — (A szerb király.) Emibol sürgönyzik. Sándor szerb király és atyja Milán befejezték fürdőzésüket s Zürichbe utaztak, honnét Svájc különböző pontjait tekintik meg. Sándor ezután hazatér Szerbiába s Milán egész Bécsig kíséri el. (Családi szokás.) Pár héttel ezelőtt egy csinos fiatal pár érkezett Pozsonyba, megszállván az Aranyszarvasiban, ahol a személyzet nászuton lévőknek vélte a turbékoló idegeneket. És ezt méltán tehette, mert egész Pozsony megyében nem volt olyan galambpár, amely odaadóbban csókolózott volna, mint ez a két gyerek. Pedig hát még nem voltak férj és feleség, lévén egyszerű szökésben. A boldog idill talán még tovább is tartott volna, mint ameddig tartott, ha a szerelmeseknek a pénzük el nem fogyott volna. De hát megtörtént és a hotelszámla mindegyre nőtt. Ebben a kétségbeesett helyzetben azután arra határozták el magukat, hogy imák a szüleiknek bocsánat- és pénzt kérő levelet. Attól az időtől kezdve a gyerekek folytonos rettegésben voltak, hogy a papa a gyilokkal jön a mama a haját tépi és lesz olyan jelenet, amelyet még az a szállóház sem látott soha. Pedig hét nem történt semmi ilyesmi. Harmadnap a budapesti vonattal két vig mama érkezett Pozsonyba, öt vig mama hajtatott a szarvasba, két vig mama fizette ki a számlát és két vig mama indult a gyerekekké Budapest felé. Itt az egyik mama elvált tőlük és imázott Bácskába, míg a másik mama a fiatal párt Máramaros megye egyik fürdőjébe vitte, ahonnan pár hét múlva a gyerekek, mint házaspár térnek visza. Hogy pedig ez az egész dolog ilyen kedélyesen folyt le és végződik, annak a magyarázata semmi mó, mint az, hogy úgy az urfi, mint a kisasszony csládjában is régóta bevett szokás a leendő feleséget előbb megszöktetni. Ilyen kirándulás után ment ő ott férjhez a dédanyák, a nagymamák és az édes ayukák és hihetőleg ily előzményekkel cselekszik meg ezt az unokák is hosszú sorban , amit egyébént nem is tesznek rosszul, mert a furcsa szokású rmiliákban a házasságok eddig egytől-egyig boldogságra vezettek. — („Szabadság-tér. — Szabadsajtóutca“) A „Budapesti Ellenőr“ szerkesztősége Kossuth L Lajos születése kilencvenedik évfordulója alkalmából, indítványozza, hogy a főváros municipiuma, valamint a budapesti ügyvédi, kamara, a célnak megfelelő alkalmas napon megtartandó rendkívüli közgyűlésen Kossuth Lajost dísztagjául válaszsza meg. Indítványozza továbbá, hogy az örömnap örök emlékére, ugyanaz a rendkívüli törvényhatósági közgyűlés határozza el, hogy a főváros mindamaz utcái és terei, melyek a dicső márciusi napokban a nagy eseménynek megfelelő nevekkel voltak ellátva — amilyenek a mostani városháztér (akkor „Szabadságtér") s a hatvani utca („Szabadsajtó-utca") ismét ezekre a történeti nagy jelentőségű nevekre kereszteltessenek. Végül indítványozza, hogy küldessék ki egy történelmi szakbizottság, amely kipuhatolja a főváros területén levő amaz épületeket, melyekhez alkotmányos életünk ébredésére vonatkozó dicső emlékek fűződnek, hogy azok megfelelő emléktáblákkal elláthatók legyenek. — (Eljegyzések.) Karátsony Ilonka kisaszszonyt, Karátsony Zsigmond tekintélyes kecskeméti kereskedő kedves és bájos leányát e napokban jegyezte el Katona Dezső, szintén oda való vaskereskedő. — Dr. Grünfeld Ignác lovasberényi körorvos eljegyezte Berger Szidi kisasszonyt Berger Sándor tatai kereskedő leányát. — Podvinecz Izidor ur Budapestről eljegyezte Rosenberg Lira kisaszszonyt Abauj-Szináról. — (Nagy földrengés.) JVeivyorkból jelentik, hogy San Cristobalban, a mexikói Chiapa tartomány fővárosában jul. 30-án rettenetes földrengés volt, az összes épületek, templomok, hivatalok, gyárak tönkrementek. Tizenötezer ember hajléktalan, több száz ember életét vesztette vagy megsebesült. Ezt a földrengést a város közelében levő vulkán kitörése hírnökének tekintik, miért, is általános rettegés uralkodik. (Rendőri hírük,elveszett iratcsomag. Toldy László dr., a főváros főlevéltárnoka, egy omnibuszban feledte egy történeti műnek a kéziratát. A megtaláló a csomagot vagy a károsultnak hivatalában, vagy a főkapitányságnál adhatja át. — Szobatűz. Baumi Gyula kereskedő váci körut 35. sz. a. lakásán ma éjjel a petróleumlámpa szétrobbanása következtében tűz támadt, mely abútorok egy részét elhamvasztotta. A tűz tovaterjeszkedését a VI. őrség akadályozta meg. x Egyéves önkénteseknek 80 írttól felfelé készit teljes egyenruhát legjobb minőségben Tiller Mór és társa, cs. és kír. udvari szállítók Budapesten, Károly kaszárnya. Árjegyzékek ingyen küldetnek. x Védszel a kolera ellen! Az állandó veszély, melyet viz és levegő, kivált nagy városokban, az ember életére nézve magában rejt, mai napság fokozottabb mértékben tűnik föl, egy borzasztó ellenség , a kolera által. A természetes savanyúvizek általán véve igen értékes védszert képeznek ragályos betegségek alkalmával. Ahol pedig az érvényes alkatrészek oly nagy mennyiségben vannak összpontosítva, mint a regedei savanyuvizben, ott az éppen mint pusztító szer, a netalán már felgyűlt betegségi csirák ellen szerepelhet. Azonkívül a regedei savanyuvíz természetes szénsavban, gazdag tartalmánál fogva igen kellemes üdítő ital, melynek egy háznál sem szabadna hiányozni. Leírásokat és árjegyzékeket ingyen küld az igazgatóság: Bad-Radein, Stájerországban. Főraktár Budapesten, V. ker., Lipót-körut 21/a, továbbá a vidék minden jobb kereskedése és vendéglőjében. Saját kiküldött tudósítónk. — Kép a közeljövőből. — Ennekelőtte meglehetős szenzációt keltettek azok a beszélgetések, amelyek egy-egy lap munkatársa és egy-egy kiválóbb egyéniség között folytak. Feltűnést keltettek pedig azért, mert annak az előkelő urnak a véleményére, az okoskodására kiváncsi volt egy egész ország, sőt sokszor az egész világ. Azután ritkán történt a dolog, amint a nagy események is ritkán történnek. Egy idő óta azonban, a konkurrencia élesedése folytán, az ilyen beszélgetések (és azok közlése) épen olyan mindennapiakká váltak, mint a tótnál a krumplievés. A saját kiküldött tudósítók bámulatos kitartással jelentek meg különböző helyeken, különböző uraknál és lényegtelennél lényegtelenebb kérdéseket intéztek az illetőkhöz, amire azok épen olyan lényegtelen feleleteket adtak. (A közönség pedig már kezdett nem fektetni semmi súlyt azokra a közleményekre, amelyekben a saját kiküldöttek kérdeztek és bizonyos X-ek feleltek, anélkül, hogy valamit mondtak volna.) A beszélgetések e tulhajtása azonban ma már olyan fokot ért el, hogy teljes lehetetlenség nem adni egy jövőbeli képet, bemutatandó, hogy hova fejlődik ez a járvány, amelynek bacillusai már arra bírtak egy saját kiküldöttet, hogy egy falusi jegyzőjelölttől kérdezzen meg egyet-mást jövendő magatartása tárgyában. Hát a jövőben (lehet, hogy fél esztendő múlva) már ilyeneket olvasunk. Bugacs Jankónál. (Saját kiküldött tudósítónktól.) Megkapván a szerkesztőség megbízását, hogy keressem föl Bugaci Jankót (akit holnap szabadítanak föl borbély legénynyé), azonnal útra keltem és azon szerencsében részesültem, hogy a nevezett úr rövid várakozás után fogadni kegyeskedett. Néhány általános megjegyzés után azt kérdeztem tőle, hogy felszabadítása után azonnal munkába áll-e, vagy pedig fáradalmait kipiheni ? Amire Bugaci úr kijelentette, hogy egyelőre nagyobb tanulmányutat csinál, elnézvén Erzsébetfalvára, onnan Soroksárra, majd pedig Harasztiba, ahol az öreg bíró szőrzetét veszi különösebb stúdium alá. Kérdeztem továbbá, hogy barátja-e az egyszerű szappanból vert habnak és a másodszori úgynevezett kiborotválásnak ? Erre azt jegyezte meg, a keserű mandula szappannál marad, mert az olcsóbb és jobb, nagy habot szolgáltat. A kiborotválásnak határozott ellensége, mert a durva vendégek ilyenkor — vágást kapván az ábrázatukra — hirtelen adnak egy-egy pofont, ami a borbélyművészet tekintélyét nincs hivatva emelni. Végül azt a kérdést intéztem hozzá, hogy mi a véleménye a sárga dinnyének tubákkal való evése tárgyában, ami egy XVII-dik századbeli borbély találmánya? Bugaci úr elsősorban is méltatlankodva tiltakozott az ellen, hogy ezt egyik ősmestere hozta volna divatba és fölkért, hogy illetékes helyen kapott értesítés alapján koholmánynak jelentsem ki. Azután elítélőleg nyilatkozott úgy a tubákról, mint a sárga dinnyéről, kijelentvén, hogy a jelen kolerás világban a gyümölcsről még csak beszélni sem szeret. Miután szivarral akart megkínálni, de szivarja hiányában szívélyes kínálatát visszautasítottam, távoztam csinos ízléssel berendezett pincelakásából, vévén utam Zichy Jenő gróf felé, a kivel — immár 8764-szer — szintén hosszasabban beszélgettem. Erről azonban, valamint a Trikhec Jákó öregneműüzér úrral folyt beszélgetésemről — holnap. TÁVIRATOK. London, aug. 6. A „Standard“ szerint Charles Dilke képviselő a parlamentben indítványt szándékozik benyújtani, mely azt célozza, hogy Egyptom semleges államnak nyilváníttassék a nagyhatalmak garanciája mellett. Cettinje, aug. 6. Azt a hírt, mintha a montenegrói fejedelem ellen irányuló összeesküvést fedeztek volna fel és az ahhoz fűzött közleményeket, illetékes körök rosszakaratú koholmánynak jelentik ki. Bismarck herceg Berlinben. Berlin, aug. 6. (Saját tudósítónkt . 1.) Bismarck herceg déli fél egy órakor érkezett meg a stettini pályaudvarba, hol több ezer, a jobb osztályokhoz tartozó ember, köztük számos hölgy és egy antiszemita diákegyesület tagjai voltak jelen. Midőn a herceg szalonkocsija a pályaudvarba berobogott, szűnni nem akaró hoch-kiáltások hangzottak fel. Már dalra gyújtott a közönség és „Deutschland, Deutschland über Alles“ és a „Wacht am Rhein“-t énekelte. A hölgyek virágbokrétákat nyújtottak át a hercegnek, melyeket utóbb közkivánságra a sűrű tömeg közt kellett elosztogatnia, ami életveszélyes tolongással járt. Többen beszédeket intéztek Bismarckhoz; egy lelkes tisztelője felkapaszkodott a szomszéd vagyonra s ott beszédet tartott; kikelt a jelenlegi hatalmasok ellen, a kik képtelenek a nép lelkében olvasni; a német nép átérezte azt a gyalázatot, melyet Bismarck ellen elkövettek és Drezdában, Münchenben, Kiningenben, Jenában és Berlinben világosan válaszolt rá. Mások költeményeket olvastak fel és rögtönöztek. Bismarck ismételten beszélt, köszönetet mondva a szívélyes fogadásért, mely utazásának kellemes befejezését képezte; utazásának eredménye úgy a jelenre, mint a jövőre nézve teljesen kielégíti. Utazása bebizonyította neki, hogy a birodalmi hűségnek hatalmas tartalékalapja van még mindenütt Németországban; Ausztriában is jól fogadták őt; midőn ezelőtt két héttel oda érkezett, nem tudta, hogy mily jól ajánlották őt oda. (Zajos derültség.) Bismarck így folytatta: Különösen a tizenhárom év előtt ott megkötött szövetség emléke ajánlott engem. Bismarck ezután sajnálkozását fejezte ki a fölött, hogy nem élhet mint magánember Berlinben, mert a mai fogadás után attól kell tartania, hogy nem mehetne az utcákon nyugodtan végig. Végül azt mondta, hogy uj kedves családtagot hozott magával. Újra viharos hadikiáltások hallatszottak fel, melyek mind addig tartottak, mig a vonat a herceggel s 112-kor a pályaudvarból kirobogott. A nagy tömeg az óriási hőség dacára másfél óra hosszat maradt a pályaudvarban. Bismarck herceg a hercegnével tovább folytatta útját, míg Bismarck Herbert gróf feleségével Berlinben maradt. Berlin, aug. 6. Déli fél egy órakor érkezett Bismarck herceg és családja Berlinbe a stettini pályaudvaron. Mintegy háromezer főnyi közönség üdvözölte a herceget Hoch! és Hurrahh kiáltásokkal. Sokan virágbokrétát nyújtottak át neki. Egy úr a közönség köréből beszédet is intézett hozzá, mire a herceg mosolyogva így felelt: „Most már nincs annyi tenni valóm. (Közbekiáltás : Sajnos!) Ne mondják, hogy sajnos nekem nyugalom kell. (Közbeszólás: Nem kell elveszíteni a humort.) Önök bizonyosan úgy érzik, hogy a vezércikkek miatt, azoktól ugyan nem veszítem el jókedvemet. Élvezettel olvasom a kritikát tetteimről. De tévednek, ha azt hiszik, hogy a sajtó ma rosszabb, mintsem tíz vagy húsz évvel ezelőtt volt. A sajtó ugyanaz maradt. Ugyanazokat a fleskulusokat, szóvirágokat alkalmazzák rám ma is, mint annak idején. Én nyugodtan alszom." Nagy lévén a tolongás, a herceg elléptette a közönséget a szalonkocsi előtt. A közönség kívánságára a herceg virágokat dobált a közönség közé, mely a „Deutschland, Deutschland über alles"11 kezdetű dalt énekelte. A vonat elindulása előtt a közönség körébe „Silentium“ kiáltások hangzottak fel. A „Silentium!“ — mondá Bismarck — „nyilván nekem szól Már többet mondtam, mint amennyiért felelhetek“. Azután egy pohár bort ivott, Berlint éltetve, mire a vonat elindult. Berlinben való időzése egy és háromnegyed óráig tartott. 7