Pesti Hírlap, 1892. augusztus (14. évfolyam, 212-240. szám)

1892-08-07 / 218. szám

__________________________ évek közepe táján, mikor a magyar ruha viselése újra divatba jött, Kovács is állandóan nemzeti vise­letben járt, melyet bécsi és párisi tanulmányai idején is hordott. Mielőtt a művész Spanyolországba indult, fölkereste egy bécsi pártfogóját, hogy tőle, mint gróf Crivelli madridi osztrák követ barátjától, ajánlatot kérjen a grófhoz. Kérelmét a bécsi előkelő úr örö­mest teljesítette, de figyelmeztette, hogy modern sza­bású öltözetben látogassa meg Crivelli grófot, mert a magyar ruha esetleg rossz vért szülhet nála, és Crivelli pártfogása nélkül nem fog boldogulni.­­ A művész régi vágyát vélte teljesülni az adott ajánló sorokkal, de azért kijelentette, hogy akármi legyen is a követ­kezménye, ő magyar viseletében fogja meglátogatni a követet. Úgy is történt. Szerencsére Crivelli nem ta­lált az akkor már legszebb férfikorában levő művész öltözetén semmi kivetni valót, sőt látszólag megnyerte őt az ifjú bátor föllépése és biztosította őt, hogy míg Spanyolországban lesz, hathatósan elő fogja mozdí­tani tanulmányait. Crivelli, mint tudjuk, helyt állt sza­vának s Kovács mindig elismeréssel nyilatkozott az osztrák gróf jóindulatáról.­­ (A mai birkózás) ugyanoly tömeges és lázas érdeklődés mellett folyt le, mint a tegnapi. A közönségnek az előzményekből leginkább az tetszett, mikor a cirkusz titkárja kijelentette, hogy a birkózás ideje ma sincs meghatározva. Tetszésének helyeslő zúgással adott kifejezést. Robinetti, a­ki eddigi mér­kőzéseinél fitymáló mosolyival nézegette önkéntes ál­dozatait, már tegnap elfogultnak látszott, ma pedig valósággal komor volt, a­mint a porondon megjelent. Boyer ellenben ma is fesztelenül mosolygott. A küz­delem ma rövidebb volt, mint tegnap. Ma mindin­kább kitűnt a két athléta előnyeinek különbsége.­­ Robinettiban több az erő, Boyerban a routine, az elevenség és hidegvér. Robinetti ma óvatosabb volt s látszott rajta, hogy hatalmas erejének egész súlyát igyekszik érvényre emelni. Néhányszor úgy körülfonta ellenfele nyakát, hogy más, közönséges emberben mindjárt elállt volna a lélegzet. A francia azonban mindannyiszor kibontakozott. Minél dühösebb lett az olasz, annál derültebb lett a francia. Hamiskásan mosolygott Robinetti lángoló szemeibe és sokszor valósággal mókázott vele. Az olasz például gyak­ran él azzal a cselfogással, hogy egyik kezével megkapja ellenfele nyakát, várva, hogy az el­lenfél kezeivel odakap s ezáltal derekát véd­telen hagyja. A francia többször csupa évődésből utánozta s néhányszor jól megrázta Robinetti bika­nyakát. Igen ügyes volt és nagy derültséget keltett az is, mikor egyszer a vele szemben álló és táma­dásra készülő Robinettinek lábai között szökött át. Robinettit ez az ingerkedés láthatólag boszantotta, miközben önuralmát annyira elvesztette, hogy egy­szer a korláton keresztül esett franciáról a jury-tagok­­nak kellett őt elparancsolni. Hanem a sok jóból is megárt. A túlságos ficánkolás okozta ma Boyer bu­kását. Egy ízben ki akarván siklani ellenfele vas­­karjai közöl, oly nagyot lendített magán, hogy épen hanyatt vágódott a földre s Robinettinek csak rá kel­lett dűlnie, hogy vállait a földre szorítsa, a kínálkozó alkalmat persze nem is mulasztotta el. Ma tehát ő lett a győztes és ő kapta a tapsokat és éljeneket. Hogy melyikük fogja megkapni az 1000 iitot, ez a döntő mérkőzéstől függ. A francia különben a vereség után is — francia maradt, s maga nyújtott kezet győzelmes ellenfelének. — (Rablógy­ilkos­ság Hódmezővásárhe­­lyen.) Rémes rablógyilkosság tartja izgatottságban a hódmezővásárhelyieket, a­kik egyébről sem beszélnek, mint erről a gonoszságról, a­mely e hó 5-én reggel ment végbe. Az esetről a „Szegedi Híradó“ részlete­sen megemlékezik, elmondván, hogy Köti Istvánt a ref. egyház adószedőjét és ennek feleségét, Hegedűs Juditot kegyetlenül meggyilkolták. Reggel felé, midőn az asszony kiment az udvarra, hogy szétnézzen, a kétségtelenül közelben lappangó gyilkos a szobába ment és az alvó Kótit halántékon lőtte , aztán pedig a lövés zajára elesiető asszonyt lőtte agyon. A lakás­ban aludt ekkor Kóti menye is, a kis­fiával, de ezeket a gyilkos nem bántotta. Az asszonyra ráijesz­tett ugyan és paplant dobott a fejére, de nem sér­tette meg. A gyilkos a véres tett elkövetése után fel­törte a szekrényeket és elvitt 25 darab aranyat, ugyanannyi ezüst tallért, valami háromszáz forint készpénzt. A vizsgálatot persze nyomban megindí­tották, de eddig még eredmény nincs. — Azt hiszik azonban átalában, hogy a gyilkos személye közel áll a meggyilkolt­ Köti menyéhez; legalább arra követ­keztetnek abból, hogy az ő és a gyermeke életét meg­kímélte. — (Munkás gyűlések.) Vasárnap délután a Baross-utca 47. sz. alatti vendéglőben nyilvános ká­­dárgyülés lesz, melynek főtárgya a szervezkedés céljának és hasznosságának megbeszélése.­­ Ugyan­csak e napon délután fél 3 órakor a Széchenyi-téren­­ levő kioszkban szabónőgyülés lesz, a következő tárgysororozattal: 1. A szabóiparban uralkodó viszo­nyok különös tekintettel a nőszabóságra. 2. A szabó­kongresszus jelentősége és kiküldöttek választása, kü­lönösen a munkások soraiból. — (Inczédi László) jónevü költőnk tisztele­tére, abból az alkalomból, hogy első költemény-kötete megjelent, barátai és szűkebb körű kollegái lakomát rendeztek, melyen prózában és versben éltették az ünnepeltet.­­ (Kossuth Lajos Iratai) 4-ik kötetének első részét Helfy Ignác képviselő tegnap adta át az Athenaeum nyomdájának. A többi kéziratot Helfy magával fogja hozni Turinból, a hová e hét folyamán utazik s eszerint bizton remélhető, hogy az új kötet rövid idő múlva, de mindenesetre még az ősz folya­mán a közönség kezei közt lesz.­­ (Urak ribilliója Gödöllőn.) A gödöllői vasúti állomáson ma reggel kis hija, hogy ki nem tört a polgári háború. Az enyhe levegőjéről és egész­séges, homokos talajáról, még inkább pedig az ural­kodóház ősi kastélyáról és gyönyörű parkjáról any­­nyira híres Gödöllőn vagy 60—70 budapesti család nyaral, többnyire a hivatali, ügyvédi, orvosi és ke­reskedő világból. A férjek a reggeli vonattal csopor­tosan jönnek be s a délutáni vonatokkal szállinkoz­­nak ki családjukhoz. A reggeli vonatot várva, termé­szetesen egész kis korzó képződik a kis állomás előtt. Ma is úgy volt. A társaság a vasúti állomás bejárása előtt, az árnyékban várt, beszélgetett és élcelődött, mikor egy csinos fogat robogott elő. A lovakat egy fiatal lány hajtotta s bent ült hivatalos életünk egyik jelese, nejével együtt, aki most afrikai nemzetközi hi­vataloskodása terheit piheni ki, úgy mondják, Szadán. A kocsit a kisasszony megállította az árnyékban cso­portosult urak előtt, mire atyja odaszólt neki: „csak hajts közibük /“ A közibükhajtás mégis történt s a társaság egy pillanat alatt szétugrált a lovak elől. A másik pillanatban pedig kitört a harag. Voltak, akik e rendelkezést hallották s a fogat tulajdonosát kezdetben szemrehányásokkal, majd mikor ő is sarkára állott, szi­dalmakkal halmozták el. A kemény szavak egész sor­­tüze esett a jelenetnél s bizonyára leggyöngédebbek közé tartozott az, hogy a fogat tulajdonosát Afrikába, esetleg még ennél is sokkal melegebb tartományba küld­ték Már-már lynchelésre kezdtek némelyek gondolni, amikor a tapintatos állomásfőnök, még inkább pedig az előrobogó vonat véget vetett az urak ribilliójának. — Most persze Gödöllő és vidéke egyébről nem be­szél, ki pro, ki contra. A higgadtabbak azt hiszik, hogy egy udvarias „haóvó“ megelőzhette volna a hal­latlan jelenetet. —■ (Szégyeljék magukat.) Elkeseredett hangú levelet kaptunk ma Kolozsvárról, a­melynek írója ugyancsak kifakad a­miatt, hogy az E. M. K. E. székhe­lyén, az első magyar színház keletkezése helyén, Mátyás király szülővárosában és a magyar irodalmi társaságok működési körében hetek óta 4, mondd négy német zengeráj működik, pártfogoltatva a közönség által. A levél írója — a­ki egy „átutazó“ soproni Kraxelhu­­bernek nevezi magát — a­midőn kijelenti, hogy ná­luk, a németséggel vádolt Sopronban két német zen­geráj is éhen veszne, vágást mér a kolozsvári sajtóra is, a­mely nemcsak hogy nem szólal föl e csúnya állapot miatt, de úgyszólván még reklámot is ksap a joblkrozó hadnak. És hogy e tekintetben igaza van, azt bebizonyítja az egyik, mellékelve küldött kolozs­vári lappal, a­melyben két napi hír következik egy­másután. Az egyikben el van mondva, hogy az újonnan érkezett daltársulat jó erőkkel rendekezik és így él­vezetes és mulatságos estéket szerez a közönségnek. A másikban pedig mindjárt utána egy csomó német céget sorol föl, ezzel a bekezdéssel: „Szégyeljék magukat a következő cégek“. A mire levelezőnk azt jegyzi meg, hogy egyelőre kegyeljék magukat a — kolozsváriak. — (Poétikus — kihívott fél) A nagyváradi színtársulat két tagja, Kozma István és Bónis La­jos, úgy összeszólalkozott, a minek a vége ugy csat­tant, hogy az előbbi az utóbbit duellumra hivatta ki. Miután azonban az utóbbi a kihívást nem fogadta el, hát az előbbi a nagyváradi nyilk­erek egyikét vette igénybe s az utóbbit a már nem épen ismeretlen „gyáva szájhős“ titulussal illette. Erre a megsértett utóbbi szintén nyilatkozattal válaszolt, a­mely nyilat­kozatnak a vége így hangzik: „Ismerek egy szép nagy virágos kertet, úgy hívják, hogy színészet; de sajnos, ebben a szép kertben a sok virág között dudva is tenyészik bőven és ugyan melyik kerülheti ki e szép kertben járva-kelve, hogy a bogáncs bele ne ragadjon?“ Kelt Nagyváradon, 1892. aug. 3. Tisztelettel Bónis Lajos. És még mondják, hogy a párbaj és a nyilt tér mezején nem terem meg a poé­­zis. Hátha még az áldott lelkű Bónis úr mindezt ver­sekbe szedte volna ? — (Leszúrt pénzügyigazg­ató.) Veszprém­ből sürgönyzi tudósítónk: Szenzációs távirat érkezett ma Szombathelyről Vizner János városi tanácsos­hoz, melyben jelentik, hogy a múlt éjjel eddig isme­retlen orgyilkosok leszúrták saját lakása előtt közeli rokonát, Kemény Lajos, vasvármegyei pénzügyigaz­gatót. A merénylet éjjel 11 órakor történt, mikor Kemény a kávéházból hazatért. A gyilkos az ajtó­nál várakozott s mikor közelébe ért a pénzügyigaz­gató, kétélű tőrrel ágyéka felett hasába szúrt. Kemény reggelig élet-halál között az utcán feküdt, mert nem volt ereje feltámaszkodni és segítségért kiáltani. Eddig annyi felvilágosítást tudott adni, hogy ketten voltak a támadók. A szomorú esetet tapintattal közölték Kemény nejével, aki Viznerék vendégeként Balaton-Almádiban fürdőzött, de a távirat vétele után azonnal hazautazott férjéhez, kinek álla­pota aggasztó. Kemény, aki Veszprémben volt igaz­gató helyettes, előkelő, jómodorú ember, aki a kincs­tár érdekeit mindig méltányosan tudta alkalmazni a polgárság érdekei mellett. A merénylet elkövetésé­vel a család egy elbocsátott hivatalnokot gya­núsít. Az illetőt nem rég kellett a szolgálatból el­küldeni. Az eset Veszprémben, ahol Keménynek nagy rokonsága és ismeretsége van, óriási szenzációt keltett. —­­Három gyermek — három­szög.) La­punk múlt számában említettük, hogy mily borzasztó módon akarta kivégezni három gyermekét egy Csuka József nevű bécsi közszolga. Nyomor, betegség és őrüléssé fokozódott kétségbeesés érlelték meg benne a szörnyű szándékot. Csuka, a­ki 38 éves férfi, kö­rülbelül egy év óta nem bírja kenyerét keresni. Egy súlyos láda cipelése közben a lépcsőkről lebukott s több bordáját törte be. Ezután tüdővészbe esett s most a végét járja. Nejének kell táplálnia a családot, mely kettejükön kívül négy gyermekből áll, kik közül az egyik 13 éves, a többiek négy, három és hat évesek. Csukán többször a kétségbeesés oly rohamai törtek ki, hogy neje már ismételten akart valamely elmegyógyászhoz fordulni. Tegnapelőtt este 6 óra táj­ban az asszony eltávozott hazulról. Midőn körülbelül fél óra múlva hazatért csaknem megmerevedett a lát­ványtól, mely eléje tárult. Férje a konyha és szoba küszöbén állt remegő térdekkel s magasra emelve tartotta négy éves Josefa nevű lánykáját. Az ajtó kö­zepébe egy szög volt beverve, a gyermek nyakára pedig kötél hurkolva. A gyermek kétségbeesett sikol­tozással igyekezett atyja kezei közül kiszabadulni. A két kisebb gyermek egy kuckóban guggolt s remegve nézték, hogy mi történik. A legidősebb leány nem volt otthon. Az asszony segélykiáltásaira a szomszé­dok mind összefutottak. Csuka ellenkezés nélkül en­gedte kivenni kezéből gyermekét s visszahanyatlott ágyára. Csuka a megjelent rendőrbiztosnak bevallotta, hogy mindhárom gyermekét s nejét is meg akarta ölni, mert „úgy sem várhatnak már semmi jót az életben.“ Csak a legidősb leányt hagyta volna életben, mert — mint monda — „ahhoz neki semmi köze.“ A leány tudniillik mostohalánya volt. Mikor neje ha­zulról eltávozott, mostohalányát elküldte s az ajtónak a konyha felőli oldalába egy, a szoba felőli oldalába két szöget vert be s ezekre akarta fölakasztani gyer­mekeit, amiben neje gyors hazatérése akadályozta meg. A szerencsétlen embert az őrültek házába szál­lították.­­ (Gyermekgyilkos anya.) Gonosz bűntény bizonyult Uzsorás Mari debreceni csinos leányra. Mint tudósítónk sürgönyzi, a leányt mint szökött cselédet köröztette a böszörményi rendőrség ,­a debreceni rend­őrség aztán reá is akadt. Vallatása közben a most is áldott állapotban levő leány bevallotta, hogy május hóban 14 hónapos gyermekét a Kőrösbe dobta. Az apróság aludt, mikor anyja megölte. Utóbb kifogták és mint ismeretlent temették el. Uzsorás Mari azelőtt a biharmegyei kórházban ápolónő volt; itt­­ viszonyt kötött Gyarmati Sándor elbocsátott ápolóval. Épen ez a volt szeretője figyelmeztette a rendőrséget, hogy kutasson a leány gyermeke után.­­ (Egy ügyvéd elfogatása.) Korneuburg­­ban nagy feltűnést keltett dr. Reiss ügyvédnek elfogatása. Dr. Reiss csak fél évvel ezelőtt jött Cseh­országból Korneuburgba s dr. Frankl ügyvédi irodáját vette át. Az elfogatás a böhmisch-leipai törvény­szék megkeresésére történt, még pedig állítólag váltó­hamisítások miatt.­­ (Szerencsétlenül járt turista.) Sölden­ből jelentik, hogy pater Zelnicsek Eugen morva­országi cisztercita, ki Innsbruckban theológiát hallgatott, egy Roh­l nevű vezetővel együtt a „Spiegel-Kogel“­­ről a mélységbe zuhant. Összezúzott holttesteiket csak nyolc nap múlva találták meg.­­ (Megör­ült pap.) Veszprémben, mint tudósítónk jelenti, városszerte mély részvétet keltett Csete Lajos fiatal, tehetséges pap szomorú sorsa. Az előkelő családból való fiatal papot régebben csen­des elmezavar lepte meg, a­miért korán nyugalomba helyezték és bátyjánál dr. Csete Antal ügyvédnél részesítették gondos ápolásban. Tegnap azonban a szerencsétlen fiatalember oly vehemens őrültségben tört ki, hogy rendőrség segélyére volt­­ szükség.“ Ma PESTI HÍRLAP 1892. augusztus 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék