Pesti Hírlap, 1892. október (14. évfolyam, 271-301. szám)
1892-10-25 / 295. szám
i Fertőtlenítve! ‘Ha in ii ii mi »»—mn«"*-1 | B| mi || - i ■—n—»t r—»-Tr,Tm,r"~:~'",:—"Mmiiiiiiii«iii« iiiw iiimiiiiiii l^l^l■■■■n■^—^mi i iiiiwithh« XIV. évf. 295. (49 59) szám. Budapest, 1892 Kedd, október 25. Előfizetési árak: Egész évre. . . 14 frt — kr. Félévre . . 17 » — » Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hóra ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. si. földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, Bádor-utca 7. sz., I. emelet hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. 1.1........................... Korona és nemzet. Ki hitte volna, hogy junius derekának szelíd sugarait; a király-jubileum ragyogását; a ragaszkodás, hűség, bizalom és béke amaz elfeledhetetlen idejét; ilyen komor, szürke és rosszat jelentő napok fogják követni októberben ! A király és családja ma délben hirtelen itt hagyta Magyarországot. A gödöllői őszi udvart föloszlatták s a mindenképen ködös és szomorú napon Budapest elkerülésével Bécsbe utazott a királyi pár. A dec. 3-ig tervezett gödöllői tartózkodásnak egyszerre vége van s vége van vele sok mindennek ; annak a könnyelmű öröm-mámornak is talán, melynek mérgezett kelyhét az ellenzék szombat óta, minden másról megfeledkezve szopogatja. Az alkotmányos király keserűséggel eltelve s szive mélyén megbántva hagyta el a magyarok földjét. Még a delegációk határozatait is a bécsi Burgba kell vinni, melynek ódon falai közé telepedett át a királyi udvar s bizonyosan olyan légkörbe, mely Magyarország iránt most nem igen barátságos. Tehát ez kellett nekünk! Ide kellett vezetnie a hazanyi lélek fölösleges fölforralásának, a szélsőbal rombolási munkájának s Apponyiék politikai machiavellizmusának. Egészen addig kellett magunkat testetlen hidiércek által vezettetnünk, ahol már az alkotmányos hatalmak meghasoníása kezdődik. Mert legyen mindenki azzal tisztában, hogy mi történt s hogy mit jelent, s nem a parlamenti pártokra, hanem az országra nézve az, ami történt ? Ő felsége júniusban, amikor az egész magyar nemzet hűsége és lojalitása legszebb bizonyítékait hordta eléje, örömmel és szeretettel eltelt királyi szívével Budapestet, a mely eddig is az ország fővárosa volt, s ez é kpártJáSává tette. S ezzel egy nagy elvet döntött el az ország javára. Eldöntötte bizonynyal ,„intette“ a valóságos magyar királyi udvartartás kérdését is, a melynek monumentális épület-kereteit Buda várában már készítik. A válasz rá az volt, hogy Budapest fő- és székváros, rászorítva egy tarthatatlan „öszszeegyeztetési“ elmélet s a szélsőbaloldali agitáció által,_Kossuth._LajosLik polgárává tette meg — amit különben Kossuthnak az általa törvénytelennek tartott testületektől, ha magához csakugyan következetes volna, nem lett volna szabad elfogadnia. Ez volt az egyik. A másik az volt, hogy ő felsége beleegyezését adta a budai honvédszobornak a hadsereg s általában a királyi hatalom által való megkoszorúzásához s ezzel az 1848—49-ik évi véres események teljes expiációjához. Ellenben a szélsőbaloldali agitációnak (mely ebben már semmiféle „összeegyeztetési“ theóriát nem ismer), sikerült meghiúsítania a szentgyörgy-téri koszorút, amire a királyi hatalom kinyújtott keze tőlünk visszahúzódott. Nem térünk vissza a vitára, csak a szomorú eredményeket akarjuk föltüntetni s világosságba helyezni a kérdéseknek azt a részét, amely nem reánk, hanem a koronára vonatkozik. Nézzük lepel nélkül ezeket a körülményeket. A közjogi..ellenzék Kossuth Lajos nagy államférfim műveire, különösen az úrbéri rendszer eltörlésére s a szabad és egységes nemzet megalkotására hivatkozva, 1867 óta szakadatlan K p g s i]-Lh_ „,-ku.Lt.^u.ft.az az Magyarországon. Mi több, Kossuthot a párt látható fejének tekinti, mint a kath. egyház a római pápát. Kossuth Lajos azonban, mint azt sokszor és világosan kifejezte, az 1867. évi alkotmányt el nem ismeri. Ő az 1849. évi détronizáció álláspontján van s a Habsburg-dynastiától a hűséget állandóan megtagadja. Mint valóban őszinte és nagyszivü férfiú, a szélsőbali apostoloknak is sokszor egyenesen szemükbe mondta, hogy őt „egészen“ kell vallani és eldarabolni nem lehet; azok tehát, akik a dynastia kérdésében nincsenek vele, nem az ő párthívei. Sokszor rekapitulálva volt már ez a dolog. Sokszor el volt mondva, hogy mindaddig, amíg a szélsőbal politikai áltatása s Kossuth nevének pártcélokra való fölhasználása folyik, Kossuth Lajos nem lehet történelmi alak, hanem csak pártLobogó, amelyet a történelmi és hazafias kegyelet megsértése nélkü épenúgy el lehet utasítani, mint ahogyan sokan követik. Pártkérdés , meggyőződés dolga és nem a hazafias A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Ki a nyertes? — A Pesti Hirlap eredeti tárcája. — A matkói csősz Julcsa leánya válogathatott volna a legényben, mert valahány pásztor csak volt a járásban, mind csengett utána. De hát hiába szólt széltében-hoszszában az a sok furulya, egyiknek a szava se fogott rajta. Olyannak látszott az a leány, mint a vad puszta sivány homokja, amelyen ragyogva csillog a napsugár, de egy parányi virágot se tud nevelni benne. Hébe-hóba hol az erdő árnyékában, hol a pásztortűz mellett összeverődtek a legények, s ilyenkor mindig szóba került a Kelemen Julcsa. Ki az állását, ki a szeme járását, ki meg azt a harmat arcát dicsérte s vágyakodva mondogatták, hogy jó dolga volna annak a legénynek, a melyiknek a subája fogná fel előle a szelet. Mindegyik legény tudta toldani ezt a beszédet, csak a Balanyi Jóska hallgatott. Attól ugyan dicsérhették, egy hangot se adott az ki a szépségére, mert azt gondolta magában, hogy igazi szép leány csak egy van a világon, az pedig a Bodor Magda, a fehértói csárdás leánya. A többi leány csak olyan a mellett, mint a rózsabokor alatt a kakukfű. Mind a kettő virág, de a kakuk füvet úgy teremtette az isten, hogy csak a bogár botlik bele, a rózsa virítását pedig még a magasan repülő madár is meglátja. Ez a szótlanság, meg ez a semmibevevés nagyon bántotta a Géró Pistát. Olyan kérkedés formának tartotta azt, hogy mikor ők minden szépet rá mondanak egy lányra, akkor akad köztük olyan legény, aki úgy eregeti a füstöt, mintha nem hallaná, aztán olyan nyeglén pislant, mintha azt gondolná, hogy ha már neki van szeretője, hát csak az a leány. A többi peszmet. Mikor egy pillanatra megakadt a beszéd, oda szólt hozzá : — Hallod-e Jóska ?! Neked egy szavad sincs a Kelemen Julcsára? — So’sincs nekem ! — Már pedig van olyan mint a csárdás leánya ... ha nem külömb ? — Ne legyen az se külömb, se olyan. — Noha szemre nem is volna külömb, de hát amúgy mégis csak van külömbség a között, hogy az egyiknek köszöntéssel se lépheted át a küszöbét, a másiknak meg részeg fejjel is oda dőlhetsz az asztalára ? Nagy nevetés követte a beszédet. Azok a sutyigó kis bojtárok, akiknek jóformán még csak olyan epekedés volt a szerelmük, kaptak rajta, hogy jót nevethessenek az öreg bojtáron, akinek már ahhoz is van jussa, hogy a Bodor Magda csókjával édesítse a borát. A Balanyi Jóska eltűrte a nevetést. Maga is nevetett rajta. Szinte tréfáim látszott, mikor azt mondta: No az igaz, hogy a lányban is van különbség, mert nem egyforma szemmel nézik, hanem édes öcsém a legény se egyforma. Van olyan, aki előtt minden pitar ajtó kinyitik, van olyan is, akit még a csárdából is kinéznek. Gyaldi legénynek kellett volna lenni annak a Géró Pistának, ha ennek a tréfás válasznak nem érezte volna a falánkját. — Ez is igaz cimborám, hanem ha benne vagyunk a legényválogatásban, hát azt mondom én, hogy ha a te szemed csalja is ki a Bodor Magdából a nótát, hamarabb dalolna én nekem az a lány, mint te neked adna egy jó szót a Kelemen Julcsa. Pedig annak a száján még nincs olyan lakat, amelyiknek a kulcsa legény kézben volna. — Megfordítom a fogadást cimborám. Mire én a Kelemen Julcsa keszkenőjét a korcomba akasztom, addig te a Bodor Magdának még egy szives pillantását se csalod ki. — Mibe áll a fogadás ? — A ki veszit, az Magdáék csárdájában fizet a többinek áldomást. A bojtárok kaptak a fogadáson s az elhamvadt pásztortűztől, azzal a bucsuzással oszoltak szét , no hát meglássuk majd, hogy ki lesz a külömb leány. A Balonyi Jóska meg a Géró Pista pedig azt gondolták magukban : majd elválik, hogy kilesz a külömb legény. A fehértói csárdából sokszor kihallatszott a kurjantás, de nem a Balonyi Jóska szavát hallották, hanem a Gérő Pistáét. A Jóska bojtárnak még a furulyája se szólt s az a szegény Bodor Magda csak a csöngetyü hangjából tudhatta meg, hogy merre jár a kedvese. Azt a csöngetyü szavát pedig ritkán hajtotta felé a szé s ha oda is hajtá, a matkói csőszház felől jött hozzá; annak a tájnak pedig olyan volt a szellője, mintha rémes dolgokat susogó lidércek kergetőztek volna rajta. A rémes susogását még a Géró Pista susogása is tetézte. Mesélt neki bogár szemű leányról, aki bogár hajú bojtárt csalogat maga- A Pesti Hírlap jelen száma 20 oldal.