Pesti Hírlap, 1892. október (14. évfolyam, 271-301. szám)

1892-10-25 / 295. szám

J2 Ságé. Aki már most ilyet csinál belőle, nem jár igaz után. Fonák és szerencsétlen dolog, hogy ebben az országban mindent össze lehet egyeztetni; ha békével nem megy, lármával és terrorizmussal, így vitték be — az ellenvélemény és parlamenti majoritás szomorú bátortalansága folytán — Kossuth Lajos pártpolitikai értékű nevét a díszpolgárságokba szélsőbali erőszakoskodásokkal, de az uralkodóház és a korona érzelmeinek minden figyelembe vétele nélkül. Tetszett a t.polgároknak a „Kossuthkodás“, mint minden szólam, ami szépnek, hazafiasnak és liberálisnak mutatkozik, különösen ha nem értik, hogy mit jelent. S olyan nagy volt ennek az ereje pár év előtt, hogy még Tisza Kálmánt is bele tudta sodorni (pedig az mégis csak józan ember) egy óvatlan pillanatában a bukásba. . . Az alkotmányos állam azonban két részből áll: a nemzetből és a királyságból. Y. Ha vannak a nemzetnek fundamentális érzelmei, vannak a királyságnak is. S ha a királyság száff mol a nemzet érzelmeivel, a nemzetnek is szá- I;ltolnia kell a királyság érzelmeivel. S ez még csak nem is loyalitás, hanem az alkotmányos || politikai élet legelemibb föltétele. Hogy a királyi hatalom — mondjuk röviden: ő felsége a király — milyen ^érzelmekkel van és milyenekre v féli el Kosch, Lajos és detronizáló álláspontja iránt, azt, mindenki,jól tudja. De, hogy ennek mi az értelme, arról a politikai frázis-szédület miatt kevesen gondolkoztak eddig. A királyi hatalom, mely törvényes alapon áll, nem az 1848-49. évi szabadságharc nagy vezetőjétől idegenkedik, mivel ez 1867-ben expiáltatott, hanem idegenkedik attól az államférfiutól, aki az alkotmány és király iránt való hűséget állhatatosan megtagadja, a törvényt nem tartja törvénynek s legfőbb hitvallása a Habsburg-ház trónvesztése. Hát tehet-e a királyság, a korona ebben a dologban csak egy engesztelő lépést is annélkül, hogy saját létezésének s a monarchikus alkotmánynak legfőbb érdekeit ne csorbítaná ? A világ előtt ott áll XVI. Lajos példája, aki a királyi hatalom alapjait engesztelékeny szivével lassan kint föláldozta s ezzel a királyságot és hoz. Beszélt hűtlenségről, beszélt igaz szívről. Szegény Bodor Magdának úgy megzavarodott a feje, hogy ha nem elég erős a szive, hát alighanem hajtott volna Géró Pista szavára, mikor azzal biztatta, hogy nézz a szemembe galambom, elfeledtetem én a bánatodat. Ha kellett, hát viradtig is hordta a bort, ha kellett, hát az apja parancsára viradtig is dalolt. Bort meg nótát meg lehetett venni, de a szives pillantásból se pénzért, se jó szóért még egy felet se adott. Bizony pedig nem érezte hasznát annak a nagyon nagy hűségnek, mert a Balanyi Jóska esze nem járt egyében, mint a Kelemen Julcsa nyomán. Éjjel-nappal csak arra gondolt, hogy mit csinál a csősz leánya s mindig azon törte a fejét, hogy mi módon jusson hozzá. Már jóformán kifogyott a gondolatból, mikor egyszer kora hajnalban oda áll elébe a csősz s azt kérdi tőle, hogy nem tud valamit a sárga csikójáról ? Az éjszaka ellopták. A bojtár elkezd gondolkozni. De bizon hallott ő valamit az éjszaka, csakhogy amiket hallott, azokat először össze kell szedni, azután tudcsak ráakadni a nyomra. Ha ugyan rá akad. — Az a csikó veszett el, amelyiket a Galambos Pétertől vett kigyelmed ? — Az. kiválasztotta a betyár az időt, mert épen ma éjszaka nem voltam idehaza. — Hát a Julcsa se tud róla? — Dehogy tud, úgy szereti azt a csikót, mintha kezes báránya volna, most meg olyan könnyen veszi, hogy meg se ütődött rajta. Váltig azt hajtja, hogy nem lopták el, csak elkócorgott. — ügy? No hát én is azt tartom, hogy nem lopták el. Ma estéiig megkentem, önmagát semmisítette meg. A magyar királyság azonban, — hála istennek, — ilyesmire nincs megérve. Ez a monarchikus álláspont áll a Kossuthkultuszszal szemben s aki nem érti, képzelje magát egy pillanatra a trónon, az uralkodói kötelességek rettentő súlyával a vállain s a királyi felelősség Damokles-kardjával a feje fölött. A Kossuth-kultusz és a király iránt való lojalitás világosan két ellenkező dolog. Lehet doktrínákat csináni azok összeegyeztetésére; lehet ebből az „összeegyeztetésből 14 szélsőbali tőkét csinálni; lehet ezen az úton, a hazafiaskodó terrorizmus segítségével pártpolitikai tüntetésekre fölhasználni a gondolkozni nem merő tömegeket, de ezt a kellőt. ..összeegyeztetni nem lehet. Következőleg .a..nemzetnek*hiemés' felhevülése pillanataiban is számolnia kellett volna és kell a jövőben a magyar király jogos érzelmeivel Enélkül a loyalitás, vagyis az érzelmek törvényese csonka a a korona, —Efffély' 1867 óta a szigorú törvényesség és a nemzet iránt való loyalitás alapjain áll, — méltán megkövetelheti, hogy ,azzal, számoljanak. A szélsőbali doktrína azonban, midőn a közvélemény forrásait sikerrel megmérgezte s a Kossuth-kultuszt és a korona iránt való lojalitást összeférőnek hitette el, ugyanakkor megcsinálhatta azt, hogy a Hentzi-oszlop megkoszorúzása és a nemzeti önérzet már összeférhetten. Ebben nem vitázunk tovább, csak az eredményt állítjuk az okoskodás végére.. Az eredmény^jU^jy., u.1.^ kérdésben is, a Hentzi-kérdésben is Trek'S róna érzelmei szenvedtek rövidséget. Vagyis, akár a magyar közvéletttésig akar valamit, akár a korona akar valamit, mind a két esetben a királyi hatalomnak kell elszenvednie a megkisebbitést és a királyi szívnek a megbántódást a loyalitás érzelmeiben. Ez ellen sokat lehet fölhozni, mint minden ellen; valószínűleg sokat is fognak , hanem, hogy egy olyan monarchiában, mint Magyarország, vagy bárminő más egészséges monarchiában az ilyen lojalitási kölcsönösség komoly következményeic'"nap Sít-“ hai’arc-egyeeePiien-'MreteHen. Amint egyszer az egyensúly fölbomlott, a harc elkezdődik s az erősebb győzni fog. Mindezek után bírunk annyi bátorsággal, hogy a király sajnos távozása, a nemzet és királyi hatalom közötti benső viszony meglazulása miatt s mindazon hátrányok és (isten őrizzen!)" szerencsétlenségek miatt, amelyek ebből az állapotból következnek és következhetnek, annak szerzőjét, a három ellenzéket tegyük felelőssé. Nem a korona előtt, hanem az egész ország előtt. Felelős érte egész mértékben maga Apponyi Albert gr. is, a ki személyének államférfiúi súlyával a legnagyobb dolgokban könnyelműséget, csaknem frivolitást párosított s a korona és nemzet közötti viszály elszórt magvait," hogy jobban nőjjenek, leboronálta. Kettőt fogunk mindezek ellen hallani — mégpedig elegendő dühösséggel — tudjuk előre. Az egyik az lesz, hogy „alkotmányos államban nem szabad a királyi hatalomról, a koronáról beszélni, hanem csak a felelős kormányról s azt kell ütni.“ A másik — az olcsóbb— az lesz, hogy mi ezekkel denunciáljuk az ellenzéket a korona előtt. A mi az elsőt illeti, nem vagyunk barátjai az áltatásoknak, fikcióknak és a magunk megcsalásának. A királyi hatalom tényleg egyik fele az alkotmányos hatalomnak s azonfelül övé a béke és háború joga. Igaz, hogy hatalmát felelős kormány által gyakorolja , de ott, ahol a lojalitás, a bizalom és a benső kölcsönösség nagy kérdései forognak fönn, ott a korona és a nemzet közvetlenül állanak egymás mellett vagy egymással szemben. Ott a „felelős kormány“ nyakába kötni a veszedelmet már nem lehet s ha abba kötik is, a veszedelem azért nem lesz kisebb. Ami pedig a denunciációt illeti, hát nem számítunk arra, hogy fejtegetéseinket a király elolvassa. De bármiképen álljon a dolog, saját nemzetünket és országunkat mi is szeretjük anynyira (engedtessék meg nekünk kegyesen), hogy komoly pillanatokban a mi igazságainkat és aggodalmainkat, minden terrorizmustól való félelem _______________________________________ PESTI HÍRLAP 1892 október 25? Az öreg Kelemennek annyit ért a Jóska ígérete, mintha már az udvarában nyerített volna a csikó. A Jóska meg felkapott a lovára, aztán elvágtatott Köncsög felé, de mikor elfödte szem elől a vágás, meg a bucka, hát balra rántotta a kantárszárat s vágtatott Bugacnak. Meg-megcsóválta a fejét, mormogott is valamit magában, de a mormogás olyan volt, hogy nem látszott ki belőle a méreg. Hogy beért Kis-Bugacba, a bokor erdő alatt legelő ménesnek tartott s mikor észrevette, hogy egy öreg nyárfa alatt fekszik egy csikós, oda fordította a lovát. Nyalka csikós, erős legény volt a Galambos Péter, de azért úgy feküdt a nyárfa alatt, mintha terhére volna az állás. Csak a köszöntésre könyökölt fel. — Adjon isten, cimbora! A Kelemen sárga csikójáért jöttem, alighanem ide szaladt hozzád. — Itt van cimborám. Ma hajnalban szaladt ide az anyjához. — Tán inkább az anyja után? — Nem biza, mert az itt legelt az éjszaka. — No hát akkor a szűröd után jött el cimborám, mert olyan viola, mint amilyen a szűröd szíjába van dugva, csak a matkói csősz kertjében virít. Ott is annak, akinek a kulcsa akarja. Rávágta a csikós a tenyerét a virágra, de mosolyogva mondta a Balanyi Jóska : Ne takard el cimborám, kettőnk között marad a titka, hát viríthat. Naplemente felé ott állt a bojtár a csőszház előtt. A sárga csikó a két telé szakított piros keszkenővel volt a lovához kötve s csak úgy lóhátról szólt be a pitarba. Az öreg csősz nem volt otthon, a lánya fogadta. — No húgom, haza hoztam a csikót. Nem lopták el ezt, hanem az anyja után szökött haza. — Mondtam én édesapámnak, hogy csak elkócorgott. — Elám. Hanem máskor te meg a kertajtódra vigyázz húgom, mert az ilyenfajta csikó, ha letépi a violát, hát még Bugacra is visz belőle az anyjának. A Kelemen Julcsa először belenézett a legény szemébe, azután földre csapta a tekintetét s azon a harmatarcán olyan formán futott el a pirosság, mint mikor az alkony színe hullámozva tör át a bárány fellegen. A büszke lány szemlesütve, szótlanul állt a legény előtt. — Ne szégyenkezzél húgom. Cimborája vagyok a szeretődnek. Az apád csak a csikója után küldött, haza is hoztam, de már csak azt nem mondom el, hogy mit beszélt a nyomában a szellő. — Mivel szolgáljam meg a jóságát? — Semmivel. Mibe se került. Csak a keszkenőm bánja a sárgát, de annak akad párja. Egy ragyogó könycsepp villant meg a Julcsa szemében. Beszaladt a házba, aztán vígan ugrott vissza s egy tarka selyemkendőt nyújtott fel a bojtárnak. — Tépett kendőnek itt a párja, de a gazdájának a Galambos Péteren kívül nincsen párja. A Balanyi Jóska a korcába dugta a keszkenőt s azzal szélvészként vágtatott a fehértói csárda felé.