Pesti Hírlap, 1893. január (15. évfolyam, 1-31. szám)

1893-01-01 / 1. szám

Budapest, 1893. XV. évf. 2. (5036) szám. Vasárnap, januári. Előfizetési árak: Egész évre. . . 14 írt — kr. Félévre ^ » — » Negyedévre . V 3 » 50 » Egy hóra ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Bulltest, nádor-utca­­ st., földszint, hová az előfizetések és a lap e. átküldésére vonatkozó felszó­­lamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor­ utca 7. sz., I. emelet hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérm­entetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cm. Paris­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn M. 2-án , délben jelenik meg. gará ITJévkor belépő minden új előfi­zeti rendkívüli kedvezményül ingyen és is érmentve megkapja — ameddig azt a készlet engedi — a Pesti Hirlap Kaptá­rát az 1893-ik évre. Valamint megkapja Mikszáth Kálmán most folyó érdekes történeti elbeszélésének addig meg­jelenő részét is külön lenyomatban. E helyen is fölhívjuk a figyelmet lapunk mai első mellékletére, melyen Jókai Mór új regénye TRENK FRIGYES veszi kezdetét. 7. vidéki előfizetőinket az előfizetési összegek mielőbb való­szíves megküldésére kérjük, hogy a postán új év körül rendesen beálló torlódás dacára lapunk folytatólagos megküldése minden megszakítás nélkül történ­hessék. Előfizetési árak : Egy hóra 1. fit 20 kx, i. Két hóra 2 „ 40 Három hóra 3 „ 50 „ Mutatványszámokat egy levelezőlapon nyilvánított óhajra bárkinek egy hétig ingyen és bérmentve küldünk. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A hétről. A szerkesztő eszméje volt, Ő suggerálta nékem, Hogy verses tárcát írjak én A hétről minden héten. E­gem­et Bécsben — így beszélt — Csinálják s egyre tetszik. Csinálja csak s kétségtelen, Szintén sikere lesz itt. Azt felelem: én láng vagyok S nem szikra pisla mécsben. Olyasmit, hogy kezdjünk mi el, Mit rég csinálnak Bécsben ? — Ellenvetései szöget Fejembe nem ütöttek, Hiszen zsemlyét is, úgy tudom, Bécsben előbb sütöttek. Fő az, hogy jó, ügyes legyen A verses heti szemle ! . . . A szerkesztő szólt s irtani én S nos, itt van hát a zsemlye. * * Bár ünnepes volt ez a hét Lelkem borongó, méla. Egy bús kisértet jött haza, A szegény Grünwald Béla. Két éve már a Pére Lachaise Földjében oszlik teste, De lelke megjelent megint Ép szent karácsony este. Kezét, az öngyilkos kezet Rázta fenyegetően S azt mondta: élni nem kivánt ilyen gálád,időben. Mikor a nemzet tengni kész Hongy koncokért bilincsen; Mert a magyar szivébe’ már Önérzet semmi sincsen; Mikor megbukva vén Tisza S ütött a boldog óra — S az Apponyizmus még se jut Kormányra s fúzióra ! .... Ezt mondta a kisértet el S magyar népünket szidta; úgy vélte, hogy egy rézgarast Sem ér ma már a szittya. De bár egy szellem szól is igy Ur lelkemen a kétely : Én nem hiszem, hogy úgy dúl itt A zord erkölcsi métely. Én nem hiszem, hogy a ki még Magát itt nem ölé meg, Az mind gazember, vagy szamár S mind átka nemzetének. Én nem hiszem, — de bár legyen, Nagyon még úgy se bánom . Magyar politika. Az 1892. esztendő meddő korszaka volt a magyar politikának. Ennél is rosszabb: kietlen és sivár. Az uralkodó hőmérséklet bizonyára meleg volt benne. A lekötözött szenvedélyek fokozták, mint a levegő mozdulatlansága hevíti a Sahara hőmérsékletét. Itt volt egy kis levegőmozgás in­dult, de az is csak száraz homokot hajtott. Volt egy nagyobb szélvész is benne, felhőket is ho­zott magával, de a termékenyítő eső elmaradt. Kezdtük a téli választásokkal, hóban-fagy­­ban, de az ország visszaadta ugyanazt a par­lamentet. Folytattuk hosszas, tapogatózó fölirasi vi­tával, azután tavaszi budgetvitával. A nyári pihenés is megvolt s az ország nagy reformjai is pihentek. Az öreg vármegye is végignyujtózott a vise és kanapén s várta ha­lálát ; várja most is. Őszszel kezdődött v­olna a munka. Akkor ide jöttek a delegátusok az évi közös tributum­­ért. Megkapták, elvitték. Idejött a kolera is, az is megkapta járandóságát s azonfölül nagy pusz­títást csinált az iparosok, kereskedők és munká­sok keresetében. Novemberim­­ volna­­ kezdődni a törvényhozás és korunk nagy munkájának, a mibe két esztendő óta n sem tudtunk belefogni. Akkorra pedig megerett a viszály és a válság. Nagy dolgok kertek kockára. A király megneheztelt Kossuth mözpolgársága és a Hentzi­­affaire neve alatt ismeretes ügy miatt, úgy for­dult, hogy viszály fog kitörni a nemzet és a királyi hatalom között. A korona boszosan hagyta itt Magyarországot s gödöllői háztartá­sát föloszlatta. Neheztelés, feszültség lett ebből is, valamennyi közt a legveszedelmesebb s ezt is átcipeljük az uj esztendőre. Emiatt és az egyházpolitikai kérdések miatt egyenetlenség tört ki Szapáry Gyula gr. kabinetjében is. Szapáry Gyula gr. kompromisz­­szumai meghiúsultak, a kabinet megbukott s a többség föloszlóban volt egy darabig. A parlamenti katasztrófát azonban sikerült megakadályozni. A szabadelvű pártot összefog­lalták a leghaladottabb liberalizmus kapcsaival újra. Wekerle Sándort, a lángeszű pénzügymi­nisztert, hívta meg a korona a kormány élére s két uj miniszterrel: Hieronymival és Tisza Lajos gróffal tért vissza a régi kabinet. Politikai exigenciává, a többség kapcsává s a kormányzási folytonosság alapelvévé lett ilyenformán a liberalizmus akkora mértéke, a­mekkorát a leghaladottabb publicisztika hosszú ideig hiába követelt. Polgári anyakönyvek, izra­eliták recepciója, vallás­szabadság, kötelező pol­gári házasság, közigazgatás államosítása. Amel­lett sok-sok igazságügyi reform, régóta meg­ígérve. Egészen új és modern Magyarországnak a képe ez, csak legalább el lehetne kezdeni a koncepció megvalósítását! A politikai légkör azonban ennek dacára fülledt, forró, csaknem tűrhetetlen. Az idők mé­­héből nem akar még megszületni ez a Magyar­­ország. A válság lappangó maradt s az ellentétek fokozódtak. A kath. klérus összeszedte magát s A parlament s vezérei Mind nem az én világom. Enyém az a dolgos világ, Mely tesz csak a hazáért! Politikához nincs köze, Nagy néha csak, ha ráér. Jó nemzet ez, ép és erős, Akárki is gyalázza. Jóvá tesz ez igen sokat Mit elront tisztelt háza. Romlatlan ez és cseszü — S mert Grünwald ezt feledte, Ne higyjük el rémképeit Csak könnyezzünk felette. És szóljunk szellemének igy: Ha már nem alhatsz békén, Ne jöjj haza, csak nézz körül A Pére Lachaise környékén. Hej, ott van ám korrupció! Rikolt egy nóta messze, A nagy : „Panama bum di­é !“ S Gallia még sincs veszve. Kis kölykök is, követve ott Papácskát és mamácskát, Már egyebet sem játszanak Csak egyre Panamácskát. Ha a cukortartóba vájt A kis Paul tolvaj ujja, Csepp Jeannak menten sápot ad, Hogy őt el ne árulja. A Pesti Hírlap jelen száma 28 oldal

Next