Pesti Hírlap, 1893. március (15. évfolyam, 60-89. szám)
1893-03-01 / 60. szám
Budapest, 1893. XV. évf. 60. (5095.) szám. Szerda, március 1. Előfizetési árak: Egész évre. . . 14 frt .— kr. Félévre 7 » — » Negyedévre . r. 3 » 50 » Egy hóra ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz., I. emelet. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak a«ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páriában, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A pápához, a királyhoz és a kormányhoz. Buda várában, hol négy évszázaddal ezelőtt Magyarország legnagyobb és legdicsőbb királya, Mátyás az igazságos, oly fejedelmi erélylyel utasitá vissza a pápának illetéktelen beleavatkozását hazánk belügyeibe: ma értekezletre gyűltek össze a magyarországi róm. katholikus és gör. kath. püspökök, hogy végleg megállapítsák az egyházpolitikai kérdésekben a pápához, a királyhoz s a magyar kormányhoz intézendő „memorandumok“ szövegét. Helyesebben : a püspöki kar által az állam ellen indított harc további szervezése és vezetése hozta ma össze Vaszary Kolos hercegprímás palotájában, kevés kivétellel, mindazon egyháznagyokat, kik a magyar kormány előterjesztésére lettek kinevezve állásaikra a felség által és kik a magyar államnak köszönik emelkedésüket, méltóságukat, politikai befolyásukat és azt a rendkívüli vagyont, mely oly kiáltó ellentétben áll az alsó papság jelentékeny részének nyomorúságos anyagi helyzetével. Ami eddig történt, az csak előcsatározás számba ment. Most következik a „nehéz ütegek“ harcélbe állítása. A püspökök által egyenként kibocsátott pásztorleveleket most a pápához, a felséghez és a kormányhoz intézendő föliratok követik. Meg fogunk ismerkedni e memorandumok szövegével, mert hiszen a merev ellenállás terére lépett püspöki kar célja épen az, hogy bebizonyítsa teljes szolidaritását az egyházpolitikai kérdésekben és e munkálatok közrebocsátása által új tápot adjon az alsó Morus és az elval foltott, vagy öntudatosan reakcionárius elemek izgatásának. Annyi azonban már most is kiszivárgott e memorandumok tartalmáról, hogy azok a kormány által tervezett összes reformokat ellenzik. Ellenzik a zsidók recepcióját, a polgári anyakönyvvezetést — ámbár erre való jogát az államnak elismerik — a vallásszabadságot és a polgári házasságot. Szóval mindazt, ami a magyar képviselőház pártjainak lobogójára van írva. Mindazt, amit Deák Ferenc, a nemzet Bölcse, szívünkre kötött. Mindazt, amit a magyar értelmiség, a magyar közvélemény megnyilatkozása a megyék és városok közgyűlésein lelkesedéssel követel. Vagy nem úgy van? Csak az alávalóságnak azon hazug rabulisztikája, mely a szabadelvűség ügyének renegátjaiból szól, meri hánytorgatni, hogy ama bizalmi és helyeslő nyilatkozatok nem a magyar közvélemény igaz nyilatkozatai. Ki képviseli hát akkor a magyar nemzet közvéleményét, ha nem azon különböző politikai pártokhoz tartozó férfiak, kik Somogyban, Borsodban, Szepes megyében, Zemplénben, Budapesten, Kecskeméten, H.-M.-Vásárhelyen, Szegeden, Komáromban, Temesváron nyilatkoztak eddigelé lelkesedéssel az egyházpolitikai reform mellett ? Azok a hecckáplánok és sekrestyések által toborzott szegény félrevezetett falusiak, azok a holtra ijesztett asszonyok és összetoborzott iskolás gyermekek képezik-e talán a magyar nemzet közvéleményét, akik tudatával sem bírnak azon kérvények tartalmának, melyeket a képviselőkhöz küldözgetnek ? Rendkívül jellemző, de értelmiségünk, vagyonos és befolyásos földbirtokos és polgári osztályunk politikai józanságának és fölvilágosodásának világra szóló fényes bizonysága az, hogy még oly, majdnem exkluzív katholikus lakossággal bíró városokban is, mint Szeged, csupán a törvényhatósági bizottság katholikus pap tagjai ellenezték a helyeslő határozat kimondását. Ellenben nem kevésbbé jellemző, hogy Temesváron a zsidó rabbi szegődött társul a katholikus papokhoz, kinek a polgári anyakönyvvezetés és a polgári házasság azért nem kell, mert „az egyház általok másodrendű faktorrá degradáltatnék.“ Ez az. Nem a vallás kérdése ez az egyházra s a papságra nézve, hanem a hatalomé; a jogtalanul uzurpált hatalomé, melytől ez a zsidó rabbi sem akar megválni. A kasztérdek harca ez a sokkal magasabban álló állami érdek ellen. A kicsinyes, intoleráns és intranzigens felekezeti szellem összetűzése a jogegyenlőség, felvilágosodás és szabadság szellemével. * Szomorú és megdöbbentő, hogy ama kasztérdek és felekezeti szellem ily merészen áll útjába az állam érdekeinek s a közszabadság szellemének. Még szomorúbb, hogy e miatt meghasonlás támad a nemzetben. De e meghasonlás korántsem oly nagy és mély, mint elhitetni szeretnék az ultramontanizmus kolomposai és azok a politikai Tartuffe-ok, kik a kormányt vádolják a „kultúrharc“ felidézésével. Az a tény, hogy szerte az országban, városokban és megyékben, kormánypártiak, nemzeti pártiak és függetlenségiek egyesültek a szabadelvűség zászlója alatt (?) százszorosan ellensúlyozza a papi izgatás által a nép alantas rétegeibe bevitt meghasonlást. A püspöki kar vetoját szegezheti a magyar állami érdekek követelménye ellen. Kimondhatja, hogy nem engedi meg az Európa legtöbb államában régóta fönálló szabadelvű intézmények létesítését. Értésére adhatja a világnak, hogy a pápa akarata több Magyarországon a nemzet, a törvényhozás és a kormány akaratánál. Az az idő azonban, melyben az állami érdek diadalmaskodni fog a kasztérdek, a közszabadság szelleme a felekezeti intolerancia s a magyar nemzet akarata a római pápa merev non possumus-a fölött, mégis be fog következni, ha a reakció minden poklai támadnának is ellenünkkodást arról, hogy az eddiginél eredményesebb tevékenységet fejtsen ki. Erre szolgálna az ülések idejének egy órával való meghosszabbítása legalább a költségvetés tárgyalásának befejezéséig. A ház elnöke ez iránti kezdeményezésére még csak a 48-as párttól kapott ugyan választ (amely helyesli az ülések meghosszabbítását), de azért tájékozva van már a többi pártok hangulatáról is. A függetlenségi és 48-as párt ugyanis ellenzi az ülések meghosszabbítását; a nemzeti párt, melynek vezére, Apponyi Albert gróf, határozottan a meghosszabbítás mellett foglalt állást, nem tesz ellene kifogást, a szabadelvű párt pedig egyértelműig óhajtja az ülések meghosszabbítását. De körülmények közt a ház elnöke indokoltnak látta e tárgyban holnapra újabb értekezletre hívni össze a pártok képviselőit. Az üléseknek délutáni három óráig való meghosszabbítása előreláthatólag még e hét folyamán meg fog történni. A bodajki mandátum. A képviselőház Ul ik bíráló bizottsága a házszabályok értelmében felhívta a bodajki választást védő választókat is nyilatkozásra a b. Atzél Béla passzív választójogának tárgyában. A választást védők képviselője válaszában azt jelentette ki, hogy b. Atzél Béla be van írva Budapest negyedik kerületében az 1892-re érvényben volt névjegyzékbe. E válasz a házszabályok értelmében szükségessé tette, hogy a vizsgálóbiztos a kérdéses névjegyzék megtekintése útján győződjék meg a felhozott ténykörülményről. Ennek folytán még nem is terjeszthette be a vizsgálatról szóló jelentést s a bíráló bizottság alkalmasint csak a jövő héten lesz azon helyzetben, hogy a bodajki mandátum ügyét érdemleges elintézés alá vehesse. Interpelláció: A képviselőház holnapi ülésére Kun Mikós képviselő, mint értesülünk, az egész kormányhoz intézendő interpellációt jelentett be „a Tirolban és Vorarlbergben a Magyarországból beszállított gabnafélék után szedett gabonavám kérdésében“ Belpolitikai hírek. A képviselőház üléseinek meghosszabbítása. A képviselői napidíj-átalányra vonatkozó törvényjavaslat napirendre kerülése csaknem elodázhatlan morális kötelességévé teszi a háznak a gondos A Pesti Hírlap jelen száma 13 oldal. Az egyházpolitikai reformok ellen egyes képviselőkhöz intézett bárdolatlan hangú tiltakozások után, melyek aláíratásával a legtöbb helyütt zsenge gyermekek lelkét is megmételyezik, jól esik olvasnunk Kecskemét közönségének a város országgyűlési képviselőihez intézett következő sorait: „Törvényhatósági bizottsági közgyűlésünkben okyértelmű indítványt fogadtunk el, mely szerint a magagas kormánynak a kötelező polgári házasság, a vallásszabadság és polgári anyakönyvvezetés behozatalára irányuló programmját helyeseljük, örömmel üdvözöljük s ez iránt úgy az országgyűlés képviselőházához, mint a miniszterelnök úrhoz feliratot intéztünk. E határozatunkat a valódi szabadelvű intézmények, a családi és örökösödési jog terén az egységes és helyes jogszolgáltatás, a vallásos és erkölcsös társadalmi életrend, a vallásfelekezetek békés együttélése s ekként az osztatlan egy, erős magyar nemzet fejlődése érdekében tagjaink nagy többségének vallás- és pártkülönbség nélkül való hozzájárulása mellett hoztuk meg. Hogy pedig az említett üdvös célok mielőbb és minél biztosabban eléressenek, e határozatunkat oly kérelemmel küldjük meg képviselő úrnak, hogy a szóban forgó ügyben előterjesztendő javaslatokat, amint azt bizton reméljük és várjuk is, ékesszólásával és szavazatával hathatósan támogatni és előmozdítani méltóztassék.“ A kath. autonómia és a kormány. Több lap a kath. autonómia ügyében imént azt a hirt hozta, hogy az autonómia tárgyában tanácskozott kath. egyházi és vallási előkelőségek Kammerer Ernő ország. képviselőt bízták meg, hogy a kormánynak olynemü előterjesztést tegyen, mely szerint a kath. autonómia rendezése tárgyában javaslatok tétele végett egy országos kath. kongresszus még ezen év