Pesti Hírlap, 1893. március (15. évfolyam, 60-89. szám)

1893-03-01 / 60. szám

Budapest, 1893. XV. évf. 60. (5095.) szám. Szerda, március 1. Előfizetési árak: Egész évre. . . 14 frt .— kr. Félévre 7 » — » Negyedévre . r.­ 3 » 50 » Egy hóra ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor­ utca 7. sz., I. emelet. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak a«ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páriá­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A pápához, a királyhoz és a kor­mányhoz. Buda várában, hol négy évszázaddal ez­előtt Magyarország legnagyobb és legdicsőbb királya, Mátyás az igazságos, oly fejedelmi erélylyel utasitá vissza a pápának illetéktelen beleavatkozását hazánk belügyeibe: ma érte­kezletre gyűltek össze a magyarországi róm. katholikus és gör. kath. püspökök, hogy végleg megállapítsák az egyházpolitikai kérdésekben a pápához, a királyhoz s a magyar kormányhoz intézendő „memorandumok“ szövegét. Helyesebben : a püspöki kar által az ál­lam ellen indított harc további szervezése és vezetése hozta ma össze Vaszary Kolos herceg­prímás palotájában, kevés kivétellel, mindazon egyháznagyokat, kik a magyar kormány előter­jesztésére lettek kinevezve állásaikra a felség által és kik a magyar államnak köszönik emel­kedésüket, méltóságukat, politikai befolyásukat és azt a rendkívüli vagyont, mely oly kiáltó el­lentétben áll az alsó papság jelentékeny részé­nek nyomorúságos anyagi helyzetével. A­mi eddig történt, az csak előcsatározás számba ment. Most következik a „nehéz üte­gek“ harcélbe állítása. A püspökök által egyen­ként kibocsátott pásztorleveleket most a pápá­hoz, a felséghez és a kormányhoz intézendő föliratok követik. Meg fogunk ismerkedni e memorandumok szövegével, mert hiszen a merev ellenállás te­rére lépett püspöki kar célja épen az, hogy be­bizonyítsa teljes szolidaritását az egyházpolitikai kérdésekben és e munkálatok közrebocsátása által új tápot adjon az alsó Morus és az elval foltott, vagy öntudatosan reakcionárius elemek izgatásának. Annyi azonban már most is kiszivárgott e memorandumok tartalmáról, hogy azok a kor­mány által tervezett összes reformokat ellenzik. Ellenzik a zsidók recepcióját, a polgári anyakönyvvezetést — ámbár erre való jogát az államnak elismerik — a vallásszabadságot és a polgári házasságot. Szóval mindazt, a­mi a ma­gyar képviselőház pártjainak lobogójára van írva. Mindazt, a­mit Deák Ferenc, a nemzet Bölcse, szívünkre kötött. Mindazt, a­mit a ma­gyar értelmiség, a magyar közvélemény meg­nyilatkozása a megyék és városok közgyűlésein lelkesedéssel követel. Vagy nem úgy van? Csak az alávalóságnak azon hazug rabu­­lisztikája, mely a szabadelvűség ügyének rene­­gátjaiból szól, meri hánytorgatni, hogy ama bi­zalmi és helyeslő nyilatkozatok nem a magyar közvélemény igaz nyilatkozatai. Ki képviseli hát akkor a magyar nemzet közvéleményét, ha nem azon különböző poli­tikai pártokhoz tartozó férfiak, kik Somogyban, Borsodban, Szepes megyében, Zemplénben, Buda­pesten, Kecskeméten, H.-M.-Vásárhelyen, Szege­den, Komáromban, Temesváron nyilatkoztak eddigelé lelkesedéssel az egyházpolitikai reform mellett ? Azok a hecckáplánok és sekrestyések ál­tal toborzott szegény félrevezetett falusiak, azok a holtra ijesztett asszonyok és össze­toborzott iskolás gyermekek képezik-e talán a magyar nemzet közvéleményét, a­kik tudatával sem bírnak azon kérvények tartalmának, melyeket a képviselőkhöz küldözgetnek ? Rendkívül jellemző, de értelmiségünk, vagyonos és befolyásos földbirtokos és polgári osztályunk politikai józanságának és fölvilágoso­­dásának világra szóló fényes bizonysága az, hogy még oly, majdnem exkluzív katholikus lakossággal bíró városokban is, mint Szeged, csupán a törvényhatósági bizottság katholikus pap tagjai ellenezték a helyeslő határozat ki­mondását. Ellenben nem kevésbbé jellemző, hogy Temesváron a zsidó rabbi szegődött társul a katholikus papokhoz, kinek a polgári anya­könyvvezetés és a polgári házasság azért nem kell, mert „az egyház általok másodrendű fak­torrá degradáltatnék.“ Ez az. Nem a vallás kérdése ez az egy­házra s a papságra nézve, hanem a hatalomé; a jogtalanul uzurpált hatalomé, melytől ez a zsidó rabbi sem akar megválni. A kasztérdek harca ez a sokkal magasab­ban álló állami érdek ellen. A kicsinyes, into­leráns és intranzigens felekezeti szellem össze­tűzése a jogegyenlőség, felvilágosodás és sza­badság szellemével. * Szomorú és megdöbbentő, hogy ama kaszt­érdek és felekezeti szellem ily merészen áll útjába az állam érdekeinek s a közszabadság szellemének. Még szomorúbb, hogy e miatt meg­­h­asonlás támad a nemzetben. De e meghasonlás korántsem oly nagy és mély, mint elhitetni szeretnék az ultramon­­tanizmus kolomposai és azok a politikai Tar­­tuffe-ok, kik a kormányt vádolják a „kultúr­harc“ felidézésével. Az a tény, hogy szerte az országban, városokban és megyékben, kormány­­pártiak, nemzeti pártiak és függetlenségiek egye­sültek a szabadelvűség zászlója alatt (?) százszo­rosan ellensúlyozza a papi izgatás által a nép alantas rétegeibe bevitt meghasonlást. A püspöki kar veto­ját szegezheti a ma­gyar állami érdekek követelménye ellen. Ki­mondhatja, hogy nem engedi meg az Európa legtöbb államában régóta fönálló szabadelvű intézmények létesítését. Értésére adhatja a vi­lágnak, hogy a pápa akarata több Magyarorszá­gon a nemzet, a törvényhozás és a kormány akaratánál. Az az idő azonban, melyben az állami érdek diadalmaskodni fog a kasztérdek, a köz­szabadság szelleme a felekezeti intolerancia s a magyar nemzet akarata a római pápa merev non possumus-a fölött, mégis be fog követ­kezni, ha a reakció minden poklai támadnának is ellenünk­­­kodást arról, hogy az eddiginél eredményesebb tevé­kenységet fejtsen ki. Erre szolgálna az ülések idejé­nek egy órával való meghosszabbítása legalább a költségvetés tárgyalásának befejezéséig. A ház elnöke ez iránti kezdeményezésére még csak a 48-as párttól kapott ugyan választ (a­mely helyesli az ülések meg­hosszabbítását), de azért tájékozva van már a többi pártok hangulatáról is. A függetlenségi és 48-as párt ugyanis ellenzi az ülések meghosszabbítását; a nem­zeti párt, melynek vezére, Apponyi Albert gróf, hatá­rozottan a meghosszabbítás mellett foglalt állást, nem tesz ellene kifogást, a szabadelvű párt pedig egyértel­műig óhajtja az ülések meghosszabbítását. De körül­mények közt a ház elnöke indokoltnak látta e tárgy­ban holnapra újabb értekezletre hívni össze a pártok képviselőit. Az üléseknek délutáni három óráig való meghosszabbítása előreláthatólag még e hét folyamán meg fog történni. A bodajki mandátum. A képviselőház Ul­ ik bíráló bizottsága a házszabályok értelmében felhívta a bodajki választást védő választókat is nyilatkozásra a b. Atzél Béla passzív választójogának tárgyában. A választást védők képviselője válaszában azt jelentette ki, hogy b. Atzél Béla be van írva Budapest negye­dik kerületében az 1892-re érvényben volt névjegy­zékbe. E válasz a házszabályok értelmében szüksé­gessé tette, hogy a vizsgálóbiztos a kérdéses névjegy­zék megtekintése útján győződjék meg a felhozott ténykörülményről. Ennek folytán még nem is ter­jeszthette be a vizsgálatról szóló jelentést s a bíráló bizottság alkalmasint csak a jövő héten lesz azon helyzetben, hogy a bodajki mandátum ügyét érdem­leges elintézés alá vehesse. Interpelláció: A képviselőház holnapi ülésére Kun Mik­ós képviselő, mint értesülünk, az egész kor­mányhoz intézendő interpellációt jelentett be „a Tirol­ban és Vorarlbergben a Magyarországból beszállított gabnafélék után szedett gabonavám kérdésében“ Belpolitikai hírek. A képviselőház üléseinek meghosszabbí­tása. A képviselői napidíj-átalányra vonatkozó tör­vényjavaslat­ napirendre kerülése csaknem elodázhat­lan morális kötelességévé teszi a háznak a gondos­ A Pesti Hírlap jelen száma 13 oldal. Az egyházpolitikai reformok ellen egyes képviselőkhöz intézett bárdolatlan hangú tiltakozások után, melyek aláíratásával a legtöbb helyütt zsenge gyermekek lelkét is megmételyezik, jól esik olvasnunk Kecskemét közönségének a város országgyűlési kép­viselőihez intézett következő sorait: „Törvényhatósági bizottsági közgyűlésünkben ok­y­értelmű indítványt fogadtunk el, mely szerint a maga­gas kormánynak a kötelező polgári házasság, a val­lásszabadság és polgári anyakönyvvezetés behozata­lára irányuló programmját helyeseljük, örömmel üd­vözöljük s ez iránt úgy az országgyűlés képviselő­­házához, mint a miniszterelnök úrhoz feliratot intéz­tünk. E határozatunkat a valódi szabadelvű intézmé­nyek, a családi és örökösödési jog terén az egységes és helyes jogszolgáltatás, a vallásos és erkölcsös tár­sadalmi életrend, a vallásfelekezetek békés együtt­élése s ekként az osztatlan egy, erős magyar nemzet fejlődése érdekében tagjaink nagy többségének vallás- és pártkülönbség nélkül való hozzájárulása mellett hoztuk meg. Hogy pedig az említett üdvös célok mi­előbb és minél biztosabban eléressenek, e határoza­tunkat oly kérelemmel küldjük meg képviselő úrnak, hogy a szóban forgó ügyben előterjesztendő javasla­tokat, a­mint azt bizton reméljük és várjuk is, ékes­szólásával és szavazatával hathatósan támogatni és előmozdítani méltóztassék.“ A kath. autonómia és a kormány. Több lap a kath. autonómia ügyében imént azt a hirt hozta, hogy az autonómia tárgyában tanácskozott kath. egyházi és vallási előkelőségek Kammerer Ernő ország. képviselőt bízták meg, hogy a kormánynak olynemü előterjesztést tegyen, mely szerint a kath. autonómia rendezése tárgyában javaslatok tétele vé­gett egy országos kath. kongresszus még ezen év

Next