Pesti Hírlap, 1893. október (15. évfolyam, 271-301. szám)
1893-10-01 / 271. szám
Budapest, 1893. XV. évi 271. (5306.) szám. Vasárnap, október I. Előfizetési árak: Egész évre. V . 14 írt — kr. Félévre . . . . 7 » — » Negyedévre 13 3 » 50 » Egy hóra . V . 1 » 20 * Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: BUarest, náflor-utca 7. sí., tökszi hová az előfizetések és a ló szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP, annnnum Szerkesztési iroda, Budapesten, nádor utca 7. sz., Ifilílet hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek fel Franciaország részére pedig John F. Jones & Cie. Parisian, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Tisztelettel kérjük az előfizetések idejekorán való megújítását, hogy a lap megküldése fennakadást ne szenvedjen. A Pesti Hírlap következő száma hétfőn — október 2-án — délben jelenik meg. A szélsők vészharangja. Mindenkor nagy mester volt ugyan a magyar képviselőház szélső ellenzéke a kákán való csomókeresésben, különböző közjogi sérelmek s alkotmányunk ellen intézett állítólagos merényletek fölfedezésében. Rémlátási mániája azonban talán sohasem jelentkezett még oly örjöngően, mint most, hogy a felségnek a törvényhatóságok küldöttségéhez Kőszegen intézett szavai következtében Orlando Furioso-ként konditja meg a politikai vészharangot, tele torokkal kiabálván : „A haza veszélyben van! A közjogi reakció föltámadt és levetette álarcát. Hazánk legszentebb jogai vannak megtámadva!“ Lassan, uraim, azokkal a riasztó szavakkal, melyekkel csak valódi nagy veszedelem esetében volna szabad tele harsogni az országot. Kossuth Lajos beszélt valaha ily hazafias páthoszszal a magyar nemzethez, de mily végzetes dolgoknak, mily fölháborító árulásnak, mily galád törvényszegésnek kellett történnie, hogy maga a lobbanékony Kossuth törjön ki ily vészkiáltásba ! Amikor Kossuth Lajos dörögte el 1848. őszén a magyar képviselőházban, hogy legszentebb jogaink vannak megtámadva és a hazát veszedelem fenyegeti, akkor a kamarilla által föllázított nemzetiségek nyílt harcban voltak már a magyar nemzet és a törvényes magyar kormány ellen. Akkor a pártütő horvát bán visszahelyezése összes méltóságaiba bevégzett tény volt. Akkor nem volt többé kétség, hogy a korona lábbal tiporta az általa nemrég szentesített törvényeket, hogy a dinasztia katonai erőszakkal fordult Magyarország ellen. Igen, így szabad, így kell beszélnie a nemzeti jogok éber őrszemeinek, ha veszedelemben forog az alkotmány, a szabadság, ha gonosz ármány tör a nemzet önállósága és minden létérdeke ellen. Nevetséges politikai handabandázás azonban fölriasztani az országot e rémes kiáltásokkal, midőn a korona minden kínálkozó alkalommal a magyar államiság érdekeinek védelmére kel. Midőn a nemzet jogait és alkotmányos szabadságát föltétlenül tiszteli egy királyi esküjéhez rendithetlenül ragaszkodó uralkodó. Midőn alkotmányellenes befolyásnak és a törvényesség megdöntésére irányzott törekvéseknek nyomát sem találjuk a trón közelében. Ha a függetlenségi párt részéről tisztán korlátoltság a vészharangoknak e szilaj megkonditása s annak proklamálása, hogy az álcáját levetett reakció legszentebb jogainkat fenyegeti , akkor csupán sajnálkozásunkat fejezhetnék ki azon tény fölött, hogy ily „parva sapientia“val ki lehet állani a parlamenti élet küzdőterére. De ha nem annyira korlátoltság, mint inkább pártpolitikai manőver és céltudatos kísérlet, a korona bevádolására, a magyar nemzet félrevezetésére, alaptalan aggodalmak fölkeltésére és magának a függetlenségi párt prestigének megszilárdítására, akkor azt kellene mondannunk, hogy ez frivol, könnyelmű és kárhozatos játék a haza legszentebb érdekeivel. Hogyan ? A miért Magyarország alkotmánytisztelő királya Kőszegen általánosságban óvott a meddő Ígéretektől és ámító jelszavaktól és védelmére kelt a törvényes közjogi alapnak: a függetlenségi párt úgy mer beszélni, mint Kossuth beszélt, midőn Ferdinánd király ridegen elbocsátá a Schönbrunnba utazott országgyűlési küldöttséget, Jelasics bán betört Magyarországba, gróf Lamberg pedig feloszlatni jött a magyar országgyűlést ? Hogyan ? Midőn a felség, ki a nemzetiségeknek és azok főpapjainak minden alkalommal lelkére köti a magyar államhoz való hűséget, Kőszegen ország-világ előtt ünnepélyesen dokumentálja az alkotmányos alaphoz való ragaszkodását : meri kiáltani a szélsőbal, hogy a haza veszélyben van a közjogi reakció miatt ? Bízvást, van e Kossuth-utánzó, de minden komoly ok nélkül elpuffogtatott páthosznak nevetséges oldala is. De bár észreveszszük a ridicule-t, qui tue, fölötte szomorú jelenségnek tartjuk, hogy egy magyar politikai párt erőnek erejével oly törekvésekkel gyanúsítja a koronát, melyek attól teljesen távol állanak. Hát vájjon az-e Magyarország érdeke, hogy az a kölcsönös, bizalom, mely huszonöt évi alkotmányos kormányzat alatt fejlődött, a trón és a nemzet között, megingattassék ? Hát vájjon az-e A „PESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A hétről. A háborúsdi véget ért, A hadfiak nyugosznak, Babérokon — mert imponált A ,sdrill“-jük a porosznak. A német újság mind ahány Hadunkon ámul-bámul: „Hát Königgratznél ez futott Előlünk oly silányul ? . . . „Hisz ilyen „stramm“ kemény sereg Berlin körül se lépdel; Uj Königgrätzet kezdeni Nem lenne jó e néppel. „Sok minden, ami ott esék, Most megfordítva esnék; A Habsburgokkal jobb ma már A béke és szövetség.“ Germániának lapjai, Köszönjük, hogy dicsértek De, honnan a nagy változás — Mi mondjuk el tinéktek. E had felett, mely Kőszegen Oly szép volt és hatalmas, Nem volt porosznak fegyvere. Soha még diadalmas. A had, melyet legyőztetek, Vagy most huszonhat éve, Meg is halt akkor es pihen A múlt sódéba téve . . . S a régi osztrák állam is Végsőt a’ tájba’ hörgött — Elvitte mindenestül azt — S bölcsen lévé — az ördög. Mit Kőszegen ti láttatok, Az az uj Magyarország, A melynek hű bajtársa ma S nem ura már az osztrák. Osztrák-magyar uj hadsereg Állt ott a harci rendben: Erő, bátorság csillogott Büszkén megannyi szemben. Az osztrák császár, a hadúr. •Ma már a népe atyja, S csak addig ur, mig a magyar Király is támogatja. Uj állapot egészen ez S nem rongy múlt folytatása . Veszett, mi rossz volt; minden uj S tetőtől talpig más ma. S tudjátok, véghez kik vivék E nagy csodát? — Mi, szittyák! S egy bölcsünk mindenek felett, Deák Ferencnek hittük. Hogy áll a trón, hogy él a nép És hogy a harci téren Ragyog az ur, kemény sereg — Mind mind övé az érdem. Egy öreg ur volt ez csupán, Civil ruhában járó És már meg is halt, rendjelét Megkapta most Beck báró. De ezt ti mind nem értitek Ó, németek ! No, semmi, Ezt nem lehet ti tőletek Még csak zokon se venni. Hanem, hogy van még sok magyar Ki tetszés közt szaval ma S Deák Ferenc nagy műviről Alig van csepp fogalma; Hogy van magyar, ki nyegle mód* Bolygatja s félre csapja Azt a nehéz, bölcs alkotást, Mely tételünk alapja; Hogy van magyar, ki Königgrätz Előttöt visszahozná — Az már olyan csodálatos, Hogy .... mit is szóljunk hozzá ? Szólt errül a magyarkirály Sim, szörnyű hajsza támad : A kormány ellen a balon Emelgetik a vádat. Mert összeült a parlament, S hogy Kőszegen lefújták A harcot, itt kezdődik az — Vészt jósol minden újság. Csitt, kezdik! . . . . Szól az expose; Nincs cifra szóvirágja, De van felesleg .... Elnökét A pénzügyér kivágja. S nini! . . . Polónyi s Ugrón ur Puszizkodik éhomra És egyesül és Thaly is ... „ Émelyg az ember gyomra. Hej, lesz itt még marakodás, Bár több szelidke jellem Ma nyújt be egy petíciót A céda párbaj ellen. Koboz. A Pesti Hírlap jelen száma 32 oldal.