Pesti Hírlap, 1893. október (15. évfolyam, 271-301. szám)

1893-10-01 / 271. szám

_________________________________________ nemzetünk érdeke, hogy a király ragaszkodása a törvényes, alkotmányos alaphoz arra magyaráz­­tassék, hogy a közjogi reakció levetette álarcát és veszélyezteti a hazát ? Hát vájjon az a híres magyar politikai tapintat és magasztalt bölcses­ség, hogy az alkotmányos uralkodót a „nemzet legszentebb jogai,‘ ellenségeként tüntessük föl? A szélsőbal tudja talán, hogy mit akar a saját helyzetének megszilárdítására, a maga pártpolitikai érdekeinek elérésére. Szem elől téveszti azonban teljesen a magyar nemzet lét­érdekeit, melyek nem azonosak Polónyi és Ug­ron urak pártvezéri ambícióival. Belpolitikai hírek. A kötelező polgári házasságra vonatkozó­­ törvényjavaslat — a szabadelvű párti körben­­ este elterjedt s általános megelégedéssel talál­kozott hír szerint — megnyerte a beterjesztésé-­­­hez szükséges előzetes jóváhagyását a koroná­nak és a jövő hét folyamán le is fog tétetni a képviselőhöz asztalára. Kapcsolatban e hírrel megemlítjük, hogy Wekerle miniszterelnök ma délután Bécsbe utazott. A képviselőház a jövő hétnek első két nap­ján, hétfőn és kedden, előreláthatólag letárgyalja a Tisza-szabályozási munkálatok folytatására vonat­kozó törvényjavaslatot. Tanácskozásainak következő tárgya a kérvények ma benyújtott sorjegyzéke lesz, a­mely azonban csak csütörtökön kerül napirendre, minthogy a ház, tekintettel ő felsége névnapjára, szerdán nem tart ülést (különös dolog is lett volna a királyi válaszok fölött épen a király névnapján kez­deni meg a vitát). Ugyancsak csütörtökön kezdi meg a jövő évi államköltségvetés tárgyalását a ház pénz­ügyi bizottsága. Ellenzéki jegyzők. A képviselőház jegyzői karában, mint tudva van, két hely a szélsőbalnak van átengedve. E párt különböző szakadásainak s újraegyesüléseinek esélyei úgy hozták magukkal, hogy ez idő szerint az Eötvös-féle külön frakcióhoz tartozik mind a két szélsőbaloldali jegyző s az „anya­párt“ egyáltalán nincs képviselve a ház jegyzői kará­ban. E körülményre való tekintettel, a szélsőbaloldali jegyzők egyike, Hentaller Lajos, mint értesülünk, már be is jelentette a ház elnökénél a jegyzői állás­ról való lemondását. Póteltel a képviselőhöz számára. Eddigelé csak egyes minisztériumoknak volt az a szokásuk, hogy nem­ érték be a költségvetési törvényben részükre megszavazott összegekkel s póthiteleket kértek az or­szággyűléstől. A minisztériumoknál kiment néhány év óta a póthitel kérése, az idén azonban maga a kép­viselőház kénytelen ehhez az eszközhöz folyamodni s meg kell adni, hogy elég csinos összeggel debütk­oz: a gazdasági bizottság tegnap a ház elé terjesztett je­lentésében nem kevesebb, mint 421,582 forintnyi pót­hitel megszavazását hozza javaslatba. A képviselői tiszteletdíj felemelése s a ház hivatalnokai fizetésé­nek új rendszabályozása tette szükségessé ezt a pót­hitelt. A vármegyék javadalmazása, melyet a tör­vényhozás ez év folyamán 432.500 forinttal emelt fel, a jövő évben további százezer forinttal fog emel­kedni. A javadalmazás idei emelése ugyanis, mint tudva van, a törvény szerint kizárólag a tiszti fizeté­sek javítására volt fordítható. Köztudomású tény azon­ban, hogy a vármegyék némelyike azon tiszti lét­számmal, mely az 1883-ban megállapított állami ja­vadalmazás kiszámításának alapjául szolgált, nem ké­pes megfelelni közigazgatási feladatának s hogy némely törvényhatóságban immár elodázhatlanná vált a tiszti létszám szaporítása. Elégtelen továbbá némely megyei törvényhatóságnál a dologi kiadásokra fordított összeg is. Ezen okok teszik szükségessé a vármegyék dotá­ciójának további százezer forinttal való felemelését. Az állami jószág­-ig­azg­atóságok számának apasztása Az utóbbi három évben, 1890 óta már csak Aradon, Budapesten és Temesvárott székelnek állami jószág-igazgatóságok. E hatóságok működés­­körének egynémelyikéhert a kincstár még jelentékeny és értékes javakkal bír, melyek rendes kezelése, to­vábbá a még folyamatban levő birtok­eladások meg­kívánták, hogy a jelenlegi szakközegekkel láttassanak el. S mert még a kincstári telepesek ügyei is ren­dezést igényelnek, a szakszerű kezelési alapon szer­vezett jószág-igazgatóságok létjoga még fennáll. Más­részt azonban­ némely vidéken a kincstári­ államjavak állománya megkeresbedett s e javak is oly elszór­tan fekszenek, hogy a közelben eső pénzügyi ható­ságok által jutányosabban és sikeresebben kezelhe­tők ; némely vidéken továbbá a mezőgazdasági ja­vak, melyek kezeléséért a jószág-igazgatóságok szer­­vez­ettek elenyészően csekély mérvben maradtak meg mindezen okoknál fogva a pénzügyminiszter el­határozta, hogy a jövő évben egygyel apasztani fogja a jószág-igazgatóságok létszámát. Bih­ar meg­ye új főispánja.. A hivatalos lap mai száma a következő­ királyi kéziratot közli: Ma­gyar belügyminiszterem előterjesztésére báró Dőry József, Biharvármegye és Nagyvárad város főispánjai felébredtek. Körmöczy odább táncolta álmában a „Podzabucskit“, Mihály pedig künn járt a Bogárkán s ott hangyazsombékokat egyengetett el a talpával, (Hangyák látása sok pénzt jelent az Álmos-könyv szerint) a fenséges réten­ az „Isten szakállán“ sarjut gyűjtöttek a leányok, menyecskék s hol vette magát, hol nem vette, köztük volt a molyvánkai utas-leány is, azzal a két szemvesztő fekete hajfonatával, abban a pettyes perkál szoknyában, filigrán gereblyével a kezé­ben. Gyűjtöttek, kacagtak, daloltak. Még mikor felébredt is Mihály, csengett a dal fülében . . . — A pénzünket agyontáncoltuk — zsör­tölődött a tiszttartó — az időnket agyonalud­­niuk. Most már csak reggel mehetünk Borcsányi­­ékhoz. De jobb is, öcsém, mert ma péntek volt! Kihúzták magukat, kikenekeztek szom­baton délelőtt, aztán kiküldték a pincért előre, hogy kergesse el a folyosóról, meg a kapu alól a szobalányokat, ha netán ott csatangolnának, nehogy asszony­ féle legyen az első szembejövő — ami az ilyen nagy aktusnál mindig szeren­csétlenséget jelent. Azzal megindultak Borcsányit felkeresni. A szentháromság táján kell a házának lenni. Körmöczy emlékezett rá, ezer ház közül is meg­­ismeri. A várhegyre vezető meredek gyalog-uton mentek, mikor egyszer csak felkiáltott: ezen állásától, hű és teljes buzgósággal teljesített szolgálata elismerésével, saját kérelmére felmentem s az ekként megüresedő fő­ispáni állásra Beöthy László országgyűlési képviselőt nevezem ki. Kelt Bécsben, 1893. évi szeptember hó 23-án. Ferenc József s. k., Hieronymi Károly, s. k. (Beöthy László eddig Biharmegye Élesd kerü­letének képviselője, 1860. jun. 4-én Hencidán, Bihar­­megyében született. Középiskoláit s jogi tanulmányait részint Nagy-Váradon, részint Pozsonyban végezte. A jogtudori oklevelet a budapesti egyetemen szerezte meg s ezután két évre külföldi tanulmányi útra ment. Parisban, Bécsben és Berlinben a jelesebb tanárokat hallgatta. 1885-ben hazatérve, mint aljegyző Bihar­­megye szolgálatába lépett, honnan 1890. májusban az éresdi választó­kerület részéről országgyűlési kép­viselővé lett megválasztva. 1892-ben pedig ugyanott újra megválasztatott. A mentelmi- és véderő-bizottság tagja volt.) Nikolics Sándor Versec és Pancsova szabad kir. városok főispánja — mint értesülünk — rövid idő múlva nyugdíjba megy. Ez elhatározásának oka betegsége a az is, hogy megunta már a folytonos nemzetiségi küzdelmeket. Utódjául Déscfián temesme­­gyei alispánt és Mihalovich Ödön, torontálmegyei árvaszéki elnököt említik, legtöbb kilátása azonban Joanovics István országos képviselőnek, Dungyevszky Lázár délvidéki nábob vejének lehet, mert e nemze­tiségi városokban csakis szerb boldogulhat. Az országgyűlési szabadelvű párt vasár­nap, f. u. október hó 1-én esti 7 órakor értekezletet tart, melynek tárgyai: a) A Tisza-szabályozás és a Ferenc-csatorna tiszai torkolatának áthelyezésére vo­natkozó törvényjavaslat. b) Az újonan szervezett 21 tagú földmivelésügyi­ és egyéb bizottságokba a párt részéről választandó tagok kijelölése. Az eladó birtok. ,1-taMIKSZÁTH KÁLMÁN.­ ­Nyolcadik folytatás.) Ódon épület volt a Szőllő vidám zöld rá­­májú ablakokkal, teanderes tornáccal. A csengetésre két szobalány rohant, mind a kettő golyvás a nyakán, mintha uniformirozva volnának a golyvával. Ők azt mondják, hogy az a meszes selmeci víztől nő. Én­­ pedig erre azt mondom, hogy Selmecen bort kell inni. De ha aztán az ember bort iszik Ledne­­cen, környékbeli termést, mégis abban lyukad ki, hogy jobb a víz. Nagy elevenség, hullámzás volt a „Szőllő­­ben“. Épen a tanév kezdődött s a bányász-ta­nulók ismerkedési lakomát tartottak. Csinosak voltak, festői ruháikban, keresztbe tett kalapácsú jelvényeikkel a bársony diszitésű zubbony ujján, deákos kis sapkákban, a hátulra kárhoztatott bőrkötényekben ... de hová beszélek a mi közünk nekünk a bányászokhoz, kalapácsaikhoz, bőrkötényeikhez, elég annyit tudni, hogy­ a mi hőseink beszálltak, megebédeltek, ebéd után le­dőltek egy órácskára „a szemeiket megcsalni“ mint az öreg úr mondotta, de biz azokat a szemeik csalták meg, mert teljes nyolc órán át maradtak leragadva, károm éjszaka lett mire . Ez az! Egy lesütött szemű földszintes ház lapult meg előttük, de ez a földszintje is olyan ala­csony volt, hogy a födelét pofon lehetett ütni. — Ez a Borcsányi háza? — szólt az el­kedvetlenedett Mihály fitymáló hangon. No, ha ezt tudom, Péter bácsi . . . Körmöczy hamiskásan nevetett. — No no, no no! Ereszkedjünk csak alá a sikátoron. Mert a túlsó oldaláról van a bejárás. Két egész perc kellett, míg a földbe vájt garadicsokon nagy óvatosan leértek.­­—No most nézd meg már, amire, ezt a házat! Hatalmas kétemeletes palota emelkedett előttük, tornyos cifrázatokkal, szép góth ízlésű kapuval. — Ez volna az a ház ? — kiáltá Mihály elragadtatva. De az öreg ur nem egyhamar felelt, egy a kapuban ácsorgó hevérrel bocsátkozva szóba. — Egye meg a kutya — felelte kis vár­­tatvást megfordulva és a fejét vakarva. Ez, ez ! — A melyet ott felül láttunk ? — Igen, a melyet az előbb még földszin­tesnek gondoltáig PESTI HÍR­L­A­P 1893. október 1.­ A bán­yakerületi evangélikusok köz­gyűlése. Hogy mit ér a protestáns autonómia, az évi közgyűlések bizonyítják legjobban, melyek a protes­tánsok életét, mint nyitott könyvet mutatják a nyil­vánosságnak. Fény- és árnyoldalai ezen egyházi tes­tületnek egyaránt teljes valóságban állanak az or­szág közönsége előtt. A­mi egy év leforgása alatt összegyűlt, mint gyúanyag, azt itt ártalmatlanná te­szik, viszont fennen lobogtatják nemes feladatuk zászlaját, melyre kitörölhetlen betűkkel van felírva : vallási béke és hazaszeretet. A bányakerületi evangélikusok mostani közgyű­lésüket is ilyeténkép nyitották meg. A szokásos templomi áhitatosság után, melyen Händel Vilmos, kerületi egyházi jegyző megható imát mondott, összegyülekeztek az egyházmegyék küldöttei a gyülésteremben s megkezdték a zsinati törvények alapján összehívott első közgyűlésüket.

Next