Pesti Hírlap, 1893. október (15. évfolyam, 271-301. szám)

1893-10-03 / 273. szám

1393. október 3. P­E­STI HÍRLAP 3 A napirenden levő, a Tisza-szabályozásról szóló törvényjavaslathoz csak Rohonczy Gedeon előadó és Bethlen András gróf, földmivelési mi­niszter szólt. Előbbem­ igen figyelmesen hallga­tott, érdekes beszédben ismertette a Tisza-szabá­­lyozás ötvenéves történetét és a mostani tör­vényjavaslatot, utóbbi élénk éljenzések között kifejtette a kormánynak ez ügyben való eddigi és a jövőben követendő álláspontját mire a ja­vaslatot minden vita nélkül, egyhangúlag el­fogadták. Neumann Ármin interpellálta ezután a miniszterelnököt az iránt, van-e tudomása róla, hogy az osztrák-magyar bank alig képes a hitel­igényeknek megfelelni és szándékozik-e oda­hatni, hogy a kamatláb fölemelése által az aka­dályokat elhárítsa, mire Wek­erle Sándor azon­nal lényegileg azt felelte, hogy a kamatláb föl­emelését nem fogja ugyan előmozdítani, mivel­hogy ez a bank hatáskörébe tartozik, de nem is fogja megakadályozni, ha szüksége föntorogna. Az interpelláló és a ház a választ tudo­másul vették. II. A képviselőház ülése október 2-án. Elnök : Bánffy Dezső dr. 10 órakor nyitja meg az ülést. Hitelesítették a múlt ülés jegyzőkönyvét. Bokross Elek alelnök halála. Elnök ezután következő beszéddel bejelentette Bokross Elek halálát : T. ház! Mindnyájunkat mélyen sújtó, mélyen megrendítő szerencsétlenséget kell bejelentenem. Bok­ross Elek, Szolnok-Doboka megye nagy-iklódi választó­­kerületének országgyűlési képviselője s e háznak al­­elnöke tegnap elhunyt. Tagja volt az 1878/81—1889/92 és a jelen országgyűléseknek.­­Alelnökké 1889. febr. 5-én választatott s azóta minden ülésszakban újra megválasztatott. Tevékeny részt vett a pénzügyi és igazságügyi bizottságokban, az utóbbinak elnöke volt, s mint ilyen, jogi képzett­ségével általános elismerést vívott ki magának. Azt hiszem, hogy elhunyta fölött, érdemeinek és viselt állásának megfelelőleg, a t. ház jegyzőkönyvi­leg ad kifejezést őszinte és mély fájdalmának. (Álta­lános helyeslés.) Egyúttal kérem a t. házat, méltóztassék engem felhatalmazni, hogy Bokross Elek koporsójára, a ház nevében koszorút tehessek. (Általános helyeslés.) A temetés holnap délután lesz s remélem, hogy lehető­leg mindnyájan részt fognak venni. Méltóztatnak javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) E szerint határozatilag kimondom, hogy a ház, Bokross Elek elhunyta fölött érzett mély fájdalmának és sajnálatának jegyzőkönyvileg ad kifejezést és ko­porsójára koszorút tétet. gén volt az. Arca szokatlan komoly lett s aztán, mintha valami ködös emlékeket akarna szélnek ereszteni, nagyot fújt maga elé . . . Elmúlt, elmúlt . . — Most itt van a Zsuzska is. Péter úr felemelte lehorgasztott fejét, sze­mében sajátságos fény jelent meg, mintha a hamu alól egyetlen szikra-csillámot piszkál­nak fel. — Itt van a Zsuzska. Hogy itt van a Zsuzska ? És csak egyre csóválta mélabúsan azt a fehérre meszelt fejét: Milyen különös . . . kü­lönös, hogy itt van a Zsuzska! Üde levegő áradt be a nyitott ablakon, melynek vasrostélyzata az őszi napsugárban vi­dáman táncoló lilaszinó árnyékot vetett a szoba padlózatára. A verbéna és az ibolyaillat csak úgy dőlt be a virágos udvarról. Az öreg úr lelke szállt, szállt az illattal visszafelé, messze a letűnt ifjúkorba, mikor még a Zsuzska hajfonatából jött ez és nem az ablakon . . . — Ej no. Hát igazán itt van a Zsuzska ? Aztán nagyot rázva magán, mintha a ta­vasz lehet és úgy akarná magáról lerázni, a­hogy a zúzmarát szokták. De sikerült is neki legott belezökkennie a mai napba, egy enyel­­géssel: — Hogy megnőtt ez a kis Erzsiké . . . Lám, mennyire megnőtt! Ki hitte volna azt ? — Az ám — felelte Borcsányi közömbösen. Ne adja le már csókot a bácsinak ? Egy, kettő. Elnök jelenti, hogy a király születésnapja al­kalmából a budavári plébánia­templomban istentiszte­let lesz. A ház elhatározza, hogy azon a napon nem ülésezik. Neumann Ármin sürgős interpellációt jelentett be az osztrák-magyar bank kamatláb-felemelése tár­gyában. Az interpelláció az ülés végére marad Tisza-szabályozás. Elnök jelenti, hogy Darányi Ignác külön­véle­ményét visszavonta. Rohonczy Gedeon előadó: Történeti képét adja a Tisza-szabályozásnak és azután áttér magára a törvényjavaslatra, és annak indokolására, mely kije­lenti, hogy a jelenlegi megkezdett rendszer fentartá­­sához ragaszkodik s annak gyökeres javítása által a megkezdett mű sikeres megoldását elérni reménye. Fő feladatául első­sorban az alsó átmetszések lehető rövid idő alatt anyamederré való kiképzését s ezzel kapcsolatban a mederben előállott és a hullámtérben fellépő rendetlenségek megszüntetését, valamint a Tisza mellékfolyóinak a főfolyó viszonyaihoz mért rendezését tekinti. Ennélfogva teendőit négy főcsoportba osztja, nevezetesen: 1. az átvágásoknak anyamederré való fejlesz­tése és ezzel kapcsolatban a Ferenc-csatorna tisza­­földvári torkolatának áthelyezését Ó-Becse alá; 2. a legsürgősebb mederrendezések ; 3. a hullámtéri rendetlenségek eltávolítása; s végre 4. a mellékfolyókon végrehajtandó munkálatok. Mindezen munkálatokat 17 év lefolyása alatt tervezi. Az átvágásokat illetőleg : Ez idő szerint 112 átvágás van, melyeknek hossza 136 kilométer. 1891-ig anya­mederré fejlődött 60, fejlődésben van 37, nem kép­ződött .15 átvágás. . Összesen 101 mederrendezési mű van a javas­latban felvéve, ezek közül 17 Tokaj felett lesz építve. Ezen 101 mederrendezési mű­nek költsége — a táblázat szerint s a javaslat értelmében — ki­zárólag az állam által végrehajtandó művek 4.078,577 frtba s az érdekeltség által az állam hoz­­zájárulásával foganatosítandók 1.440,999 frtba kerülvén,­­ összesen: 5.519,576 frtot tesz. Megjegyzendő, hogy ezen összegből 544,170 frt lesz fordítva a Dunán eszközlendő sziget­elzárásokra, amelyek szabályozása a tiszai torok mindenkor ha­józhatóvá tétele szempontjából felette szükségeseknek bizonyultak. A hullámtéri rendetlenségek eltávolítása a me­derrendezéssel szorosan összefügg, amennyiben mind­ama lefolyási akadályok eltávolítását célozza, a két szemben lévő töltés közt elterülő hullámtéren, melyért a feliszaposodást elősegíthetik. Gróf Széchenyi István nagy alkotó és előrelátó szelleme Vásárhelyi, Paleocapa és több magyar méz­három, csókold meg hamar! . . . Aztán eredj, lássatok az ebédfőzéshez, mert itt ebédeltek ma, urak, remény­em. De addig is küldj be egy kis jó papramorgót! A papramorgónál megoldódott a gazda nyelve, a viszonyokról, elpanaszolta, hogy rosz­­szul mennek a dolgai, azután áttért a politi­kára, ez volt az éltető eleme, azon kisvárosi politikusok kifogyhatatlan típusához tartozván, mely abban találja a virtust: „Ártani az állam­nak, ahol leheti” Eltagadni az adóból valamit, rászedni a vámmal, illetékkel, kijátszani a tör­vényt, a fináncot, mindent elszedni az államtól, amit lehet — s halála előtt az állam nyakára behelyezni az összes gyerekeit. — Kár, hogy nincsenek fiaim — szokta mondogatni Borcsányi szomorúan. Két képviselő rokonom van és egy fiam sincs. Hát nem sza­tíra ez ? Nem borzasztó ez ? Még fiakat is csak azért szeretett volna, hogy az állam kenyeréből ehessenek. Hadd fogy­jon, hadd pusztuljon meg egyetlen karéj, van belőle. Ez alkalommal az államadósságokról volt szó. Körmöczy sopánkodott, hogy mikép fizetik majd ki, Borcsányi föl se vette. — Ugyan ne törődj vele! Nem árt az. Sőt még jó. Én legalább úgy fogom fel a dol­got, hogy ha egy államnak sok adóssága van, a hitelezők nem hagyják elveszni. Hidd meg, Péter pajtás, ebben van ennek az államnak az ereje . . . (Folyt, kuv.) nők, magas színvonalon álló vízépítészeti tudomá­nyok és a magyar nemzetnek a múltban ép úgy, mint mindenkori áldozatkészsége: e három fontos tényező találkozása szülte az eszmét, alkotá a tervet, s tette lehetővé a Tisza-szabályozás nagy művének megindíthatását, mely ma a mai stádiumában még részt rejtő és tökéletlen ugyan, mint egy tetővel még el nem látott, de már lakott nagyszerű épitmény, mely, ha igy fedél nélkül hagyatnék, a dúló termé­szeti elemek behatása folytán, nem csak hogy lassú pusztulással mosódnak le áldozatokkal és munkával felépült falai, de mihamarabb maga alá temethetné annak benlakóit, míg, ha ezen biztos alapokra rakott falazat védő fedelét nyeri e törvényjavaslat elfogadása és megvalósításával, páratlanul fog állni e mű, az ottlakók boldogulása, a nemzeti vagyon gyarapítása és a maga nagy műszaki tökélyében nemzetünk büsz­keségére. Úgy a vízügyi, mint pénzügyi bizottság ne­vében ajánlom a törvényjavaslatot a háznak elfoga­dásra. (Élénk éljenzés.) Elnök, miután szólásra senki sincs följegyezve,, a vitát bezárja. Bethlen András gr. földmivelési miniszter: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Egész röviden kívánok szó­lani. Alig mutathat föl Magyarország nagyobb és si­keresebb közgazdasági vállalatot, mint a Tisza-szabá­lyozás. Mintegy 4 és fél millió hold az, a­melyen a rendszeres mezőgazdasági kultúra ezáltal megteremte­tett , óriási földterület, erőteljes magyar nép lakta vidék ez, a kultúra fejlődésének beláthatatlan dimen­ziójával, főkép akkor, hogy­ha a hajózható- és ön­töző csatornák rendszere is kellőleg ki lesz fejlődve. Méltó és maradandó emlék ez ahhoz a nagy szellem­hez, a­ki mindezt előre látta, tervezte és megkezdte. Az érdekeltség az ügy fontosságához méltó buzgalom­mal és áldozatkészséggel járult ehhez és egy fél szá­zad alatt közel 77 millió forint az, a­mit az érde­keltség a Tisza-szabályozásra költött. Az állam pedig mintegy 24 millió forintot. Most, hogy financiáink kedvező helyzetbe jutottak, mindenesetre szükséges és itt az ideje, hogy az állam ezt a művet betetézze. Még­pedig azon az alapon, melyen a szabályozás megindult. Kötelességem kijelenteni, hogy midőn a kor­mány szándéka és kötelessége e bemutatott tervek elvei szerint végrehajtani ezeket a munkákat, ezek keresztülvitelében szabad kezet kell hogy kérjen, hogy ott, a­hol szükséges, a víz önkéntes erejét föl­használni, ott erre módja legyen ; ottan azonban, a­hol szükséges, a munka pótoltathassák. (Helyeslés.) Utalhatok kedvező példákra, pl. a szolnoki szakasz egyes átvágásaira, a­hol aránylag igen csekély mes­terséges bővítése az átmetszésnek elég volt arra, hogy a tervbe vett méretekre kifejlesztethessék. Ez fog aztán abba a helyzetbe hozni, hogy a megtakarításokból valószínűleg képes leszek ama hozzájárulást is pótolni a partvédelmi költségekhez, mely a pénzügyi bizottság javaslata szerint nagyobb mérvben lesz az állam által viselendő. Ezen javaslathoz részemről hozzájárultam, ha­bár minden­esetre méltányosnak tartottam azt, hogy a társulatok is ezen reájuk annyira előnyös munká­latok költségeiben részesedjenek. Azonban nem zárkózhattam el azon felfogás előtt sem, hogy a társulatok óhajtják, hogy ezen hozzájárulásnak mérve a törvényben kellőleg precizí­­rozva legyen. A pénzügyi bizottság egyéb módosításai szintén oly természetűek, melyek a törvényjavaslat intenciói­val nem állanak ellentétben és ezért azokhoz is készségesen járulok. Ezek előre bocsátásával kérem a t. házat, mél­tóztassék ezen törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. (Élénk felkiáltások: Elfogad­juk ! Éljen, Éljen. Általános lelkes éljenzés.) A javaslatot általánosságban és részleteiben egy­hangúlag elfogadták. Elnök az ülést öt percre fölfüggeszti. Interpelláció. Szünet után: Neumann Ármin a következő interpellációt intézi a miniszterelnök, mint pénzügyminiszterhez: Van-e tudomása arról, hogy a pénzpiac azon nagymérvű, a törvényesen megállapított kereteket messze túlhaladó dotáció dacára, melyben az osztrák­magyar bank által részesítve lett, mind nagyobb hi­telekre szorul, melyeket az osztrák-magyar bank ez idő szerint csakis a kamatláb felemelése által volna képes kielégíteni és ha igen, szándékozik-e oda hatni, hogy ezen hiteligények az osztrák-magyar bank ka­matlábának, ha csak ideiglenes felemelése által kielé­­gíttethessenek? Kovács József: Ne köszönjük szépen! Nem kérünk belőle! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügy­­miniszter : T. ház ! (Halljuk!) Én a képviselő úrnak hozzám intézett interpellációjára csak annyit válaszol­hatok, hogy, midőn expozémban foglalkoztam a dis­­cont-kamattal, ezt tisztán valutarendezési szempontból tettem. Én t. i. akkor azzal úgy foglalkoztam, hogy a diszázsió megszüntetésének eszközéül nem tekinthetném a kamatláb felemelését és perhorreszkálnám azt, hogy a kamatlábat emeljük azért, mert az netalán melles­leg hathatna a diszázsióra, és arra a konzekvenciára ju.

Next