Pesti Hírlap, 1893. november (15. évfolyam, 302-331. szám)
1893-11-16 / 317. szám
^1815. november 16. PESTI HÍRLAP bök. Végül azonban magasabb berlini jegyzések a p piac többi értékét is kisebb javuláshoz juttatá. Kötöttek : Osztr. hitelr. 334.40—334.30—330.70 írton, magy. hitelr. 413.38—413.62 forinton, magy. ar. jár. 115.65 írton, magy kor. jár. 93.372 forinton, magy lesz. bank 235.50 írton, oszt.-magy. államv. 301.12— 301.50 írton, déli vasút 101.75 írton s rimamurányi részv. 214—214.75—214.50—215—215.75—216.38— 216—215.75 írton. Előfordult kötések: Magyar 1889. államvasuti aranykölcsön 127.10, bankegyesületi részvénytársaság budapesti 141, hitelbank magyar általános nov. 30-ra 413.25—413.58, hitelintézet osztr. dec. 4-re 334.40 —334.80, jelzáloghitelbank magyar II. kib. ideigl. elism. nov. 30-ra 228—227.75, jég- és viszontbiztositó részvénytársaság 123, budapesti villamos városi vasút nov. 30-ra 180.25—182, déli vasút nov. 30-ra 102.75, osztr.-magy. államvasut nov. 30-ra 301.50, pesti közúti vasút 475, Budapest terézvárosi takarékpénztár részvénytársaság 107, magy. áll. takarékpénztár részvénytársaság 136, alagút 169, brassói bánya- és kohó részv.egylet 228.50—232, Dräsche kőszénb. és téglagyár rt. 646—651.50, északmagyarorsz. egyl. kőszénbánya 252—255, Ganz és társa vasönt. és gépgyár 1780—1810, kőszénbánya részv.társ. magyar ált. 170, rimamurányi vasmű rt. nov. 30-ra 214—216.50, salgótarjáni kőszénbánya r. társ. előv. jog nélkül 740—744, Schlick-féle vasöntő 277 —282, uj kibocsátása 267—270, tégla-és cementgyár részv.társ. 172—174, vagyonkölcs. társ. nemzetközi 335 forinton. Déli vasút 30/11 102.50 103.— — 102.75 O.m. államv. 30/11 301.50 302.— —.—301.50 Rimamurányi 30/11 216.—216.50 214.—216.50 Dijbiztositások: Osztr. hitelr. holnapra 2.------2.50, nyolc napra 5.------5.50, egy hóra 10.-----11.— Irton. Felszámolási árfolyamok : Magy. ált.hitelbank 414.— Osztr. hitelint. 335. maradt, az árfolyamok azonban a beállott üzlettelenség folytán csak lényegtelenül változtak. Kötöttek: Osztr. hitelr. 334.70—334.90 forinton, magy. hitelr. 413.50 írton, magy. ar. jár. 115.70 írton, magy. kor. jár. 93.421/3 írton, osztr.-magy. államv. 301.50 írton, magy. lesz. bank 235.50 forinton, déli vasút 101.75 írton s rimamur, részvényeket 215.75—215.62 írton. túlzottnak mutatkozott hírek dolgában „szemtanúinak“ több hitelt ad, mint a M. Á. V. igazgatóságának, ez tisztán az ő tetszésétől függ s az a M. Á. V. igazgatóságát annál kevésbbé érintheti, mert a vasúti balesetek köztudomás szerint nem csak a vasúti és hajózási kft. főfelügyelőség, hanem a helyszínen, illetékes közhatóságok vizsgálatának is tárgyát képezik, az igazgatóság és közegeinek eljárása tehát e tekintetben is felsőbb ellenőrzés alatt áll. Hogy a „szemtanuk“ elmesélései különben mennyire megbízhatók, erről a „Magyar Hírlap“ fenebbi száma is tanúskodik, szemtanú útján azt közölvén, hogy részletes elbeszélése alapján Nagy-Kátán egy tehervonat a nagykátai katholikus lelkészt és egy asszonyt, aki a pap megmentésére sietett, elgázolta volna. — Ezen közlemény is elferdített, a mennyiben a szerencsétlenség akkér történt és abból állott, hogy Fischer Márk n.kátai izraelita anyakönyvvezető a beérkező személyvonatból kiugrott s az épen behaladó 558. sz. vonat mozdonya alá került s igy gázoltatott el. — A midőn kijelentjük, hogy hírlapi közléseink valóságát teljes mérvben fentartjuk s igy a „Tehervonatok pusztulása“ cimü fönebb említett hirt újabban is valótlannak nyilvánítjuk, konstatálni kívánjuk egyúttal azt is, hogy a „Magyar Hirlap“ híreit csak akkor szoktuk helyreigazítani, a midőn azok más lapok által is átvétettek. A vi. á. v. igazgatósága. Szállításra a mai déli tőzsdén eladatott: Utolsó árkeret Előfordult kötések: pénz áru legalacs. legmag. Magy. aranyj. 30/11 115.75 115.85 —.•— —.— M. koronatár. 30 11 93.40 93.50 —.— —.— Magy. hitelb. 30/11 413.50 414.— 413.25 413.58 Osztr. hitelb. 4/12 334.70 334.90 334.40 334.80 Ipar sker. b. 30/11 113.— 113.50 —.— —.— Jelzálogb. II. 30 11 227.50 228.— 227.75 228.— Leszámitolób. 30 11 235.— 235.50 —.— —.— Villamos vas. 30 11 181.— 181.50 180.25 182.— A déli tőzsde zárlata: péns ára Osztrák hitelrészvény 334.70 334.80 Magyar hitelrészvény 413.62 413.75 Magyar aranyjáradék 115.70 115.75 Magyar koronajáradék 93.40 93.45 Magyar lesz. bank 235.50 235.75 Osztr. magyar államvasut 301.50 301.75 Déli vasút 101.75 102.— Rimamurányi r. 215.75 216.— Utótőzsde. Az irányzat az utótőzsdén kedvező Az utótőzsde zárlata: Osztrák hitelrészvény Magyar hitelrészvény Magyar aranyjáradék Magyar koronajáradék Magy. lesz. bank Osztr. magy. államvasut Déli vasút Rimamurányi péntro 334.90 335. 413.50 413.75 115.70 115.75 93.40 93.45 235.50 235.75 301.38 301.50 101.75 102. 215.50 215.75 M. kir. államvasutak. A „Magyar Hírlap“ ma, f. hó 15-én megjelent 316. számában „Okoskodások“ felirattal ellátott cikkében a „vagyonhiányról s a kocsik helytelen kezeltetéséről“ szóló közléseinek valóságát fentartva, az ezen közlésekre nézve közzétett helyreigazításainkban cáfolgatási viszketegnél egyebet nem lát, sőt a „Tehervonatok pusztulása“ című híreinek teljes valótlanságát konstatáló közlésünkre határozottan kijelenti, hogy ilyen vasúti balesetekről szóló hírek dolgában már csak inkább hisz a szemtanuknak, mint a M. A. V. igazgatóságának. Ami a kocsihiányt illeti, távol van az igazgatóságtól azt állítani, hogy kocsihiány egyáltalán nem létezik, illetőleg, hogy az áruk a feladás után azonnal elszállíttatnak s ez érdemben közzétett nyilatkozatainak egyéb célja, mint a túlzott állítások s valótlan hírek helyreigazítása, nem volt s nem lehetett. Hogy közegeit úgy közvetve, mint az üzletvezetőségek útján a kocsik kellő kihasználására figyelmezteti s kötelezi, ez csak azon kötelességszerű törekvése kifolyását képezi, hogy az itt-ott mutatkozó szállítási akadályok lehetőleg elhárítassanak. Hogy a „Magyar Hírlap“ az általa kiemelt, de mujdig vagy valótlannak vagy elferdítettnek avagy Törvénykezés. Váltó-manipuláció nagyban. Több napra terjedő tárgyalást kezdett ma meg a budapesti törvényszék Tóth Ernő kir. táblai bíró elnöklete alatt. Egy galambos, öregember, a bíróságnak régi ismerőse, Später Dávid dúsgazdag földbirtokos ül a vádlottak padján, mégpedig most másodszor ebben az ügyben. Braun József és fia marhabizományos cég tett ellene három év előtt följelentést, ami akkor nagy föltűnést keltett. Az volt a panasz, hogy Spiller több százezer forintra rugó szívességi elfogadványt kapott Braun Józseftől, aki állítása szerint mindig csak üres váltóblankettákat adott át, melyeket aztán Spiller tetszése szerint kitöltött. A panaszos fia rájött a gyanús manipulációra és Spillert arra bírta, hogy összes váltóit visszaadja. Ez alkalommal a vádlott írást is adott, hogy nincs nála több Braun-féle váltó. Ez a nyilatkozat 1885 április 4-én kelt, négy hónappal rá pedig Spiller hogy, hogy nem csődbe jutott s a csődleltárban nem is fordult elő Braunváltó. Történt azonban, hogy jó két év múlva Klima Miklós állami fűállatorvos két, összesen 13900 frtról szóló váltót perelt be a Braun cég ellen, mely váltókon Spiller kibocsátó és forgatóként szerepelt. A panaszosok látták, hogy baj van. Bünpert indítottak s a budapesti törvényszék Spillert váltóhamisításért 21/A évi börtönre ítélte, mert az látszott bizonyítottnak, hogy a régi váltókat jogellenesen kitöltötte, későbbi dátummal látta el s aztán egy „Strohmann“ által beperesitette. Az ítéletet a kir. tábla is jóváhagyta, de a kúria, mely előtt a vádlottat Kern Tivadar dr. képviselte, felmentő ítéletet hozott. A cég perújítással élt s igy került a bűnper ma újabb végtárgyalásra, melyen a vádhatóságot Geguss Gusztáv kir. alügyész képviselte, a védői tisztet Kern Tivadar dr. töltötte be. Braun József panaszos azon kezdette a vallomását, hogy most már nem kívánja a vádlott megbüntetését, mert időközben kiegyeztek. Mikor a törvényszék az eljárás folytatását rendeli el, mert hivatalból üldözendő bűnről van szó, megmarad az első tárgyaláson tett amaz állítása mellett, hogy Spillernek csak szívességi váltókat adott. Elnök: Mikép magyarázza ön, hogy fiai éveken át nem vették észre a váltómanipulációt ? — Spiller vette át leveleimet a levélhordótól s igy nem is jutottak hozzánk a bankokból jött értesítések. — Nem volt ön Spillerrel összeköttetésben 1885 ápril 4-ike után ? — Nem, sőt amikor láttam, kiköptem. (Nagy derültség.) — Kapott tőle kölcsönöket azelőtt ? — Többször, de mindig 10—12 százalékra. — S ha ön adott neki kölcsönt, kapott kamatokat ? — Soha egy krajcárt sem. Geguss közvádló: Tett önnek a vádlott egyáltalán szivességeket ? — Nem tett. A védő: Mint van az akkor, hogy ön neki százezrekre rugó szívességi váltót adott? — Nagy volt a bizodalmam. Spiller Dávid vádlott kihallgatása következett ezután. A panaszossal szemben azt állítja, hogy mindössze egy-két szívességi váltót kapott csak, a többi váltókért készpénzt adott Braunnak. Elnök: Miért nincs e kölcsönöknek akkor nyoma se a Braun könyveiben ? — Mit tudom én. Tetszik tudni, hogy azt ír mindenki a könyvébe, amit akar. (Derültség.) — A felső bíróságok folyton emelkedő ügyforgalmáról érdekes adatokat közöl az igazságügyminiszter azon javaslatának indokolásában, melyet a kúria és királyi táblák biráinak szaporítása iránt a képviselőház elé terjesztett. Kitűnik ezen adatokból, hogy míg az 1889 és 1890. években a királyi táblákhoz évenként átlag 140,000 ügy érkezett s az 1891-ki átmeneti évben az ügyforgalom csak 138,956 ügyet tett ki, a múlt évben már 147,287 ügyre emelkedett az ügyforgalom, az idén pedig aug. hó végéig a beérkezett ügyek száma 102,714-re rúgott, ami a múlt év megfelelő szakával szemben az ügyforgalomnak ismét 2639 ügygyel való emelkedését jelenti. A kúriánál 1891- ben 23,484 volt a beérkezett ügyek száma. E szám tavaly 27,414-re emelkedett, az idén pedig aug. végéig 20,145 ügy érkezett be, mi az előző év megfelelő szakával szemben ismét 812 ügygyel való szaporodását jelenti az ügyforgalomnak. E rohamos emelkedés az első bíróságok fokozottabb tevékenységére vezethető vissza, ami ismét a táblák szétosztására, a bírói szervezet módosítására, főleg pedig a felügyelet hatályosabbá tételére vonatkozó törvényhatósági és kormányzati intézkedéseknek az eredménye. — A szilágysomlyói kincslelet Odysseája. Nevezhetnők ez ügyet, a befejezhetetlen pernek is, mert nem lévén a vitás kérdést szabályozó törvényünk, a bíróságok olyan tapogatódzó és ellentétes elveken indultak, hogy amit az egyik kimondott, a másik mindig megváltoztatta, így bolyong a nagy pör öt év óta bíróságoktól szakértőkhöz, innét vissza és újra szakértőkhöz. Teleszky Jozefin földbirtokán három munkás régi korbeli, ékköves arany kincsre bukkant s azt a nemzeti muzeum igazgatója vette át. Van közte egy nagy serleg, 6 kisebb fabula, karkötő, gyűrű, érem, mind oly művészi kivitelben, hogy e kincslelet — mely Krisztus után a harmadik századból származik — múzeumunknak európaszerte megbámult ritkasága és történelmileg is unikuma. Maga Pulszky Ferenc az első vizsgálatkor vagyont érőnek monda. A találót és a földbirtokost az ilyen kincsleleteknek 1/8-ada Gyad része, vagy ennek teljes értéke illetvén meg, ezt követelték is, de már a múzeum igazgatója és a kincstári ügyészség sem tudtak megállapodásra jutni arra nézve, hogy mi értendő itt a teljes érték alatt; a fém értékének összege, a művészi feldolgozásnak is számítása, vagy a régészeti érték-e? Perre került a dolog s igen érdekes és tanulságos viták folytak, magyarázgatva a kancelláriai rendeleteknek — mint törvénypótló egyedüli intézkedéseinknek — szavait. A budapesti törvényszék, mint a per bírósága, szakértőket hallgatott meg, u. m. Ráth György ismert műgyűjtőt, Radisics Jenőt, mint a műipari múzeum igazgatóját és Egger Dávid régiségkereskedőt. A vélemények — mivel nem volt megjelölve a szempont, melyre támaszkodjanak — oly különbözők lettek, hogy az egyik 30,000 másik 45, harmadik 60 ezer irtot véleményezett kifizetendőnek. Az első bíróság 50,000 frtot állapított meg, ez ellen azonban felperesek is, a kincstár is felebbeztek, amazok ugyanis elsősorban a természetbeni szétosztást igényelték, mert a múzeumnak nem megtartási, hanem csak kiválasztási joga van ; alperes kincstár viszont magasnak tarta a fizetendő összeget, mert a fémjelző hivatal a tömör aranyat csak 19.000 frtra becsülte, teljes érték alatt pedig, szerinte, ez értendő. A kir. tábla feloldotta az ítéletet és új bizonyítást kívánt arra nézve, hogy lehet a kincset természetben . A _________N__ — Mindenki épen nem. De különben, amidőn Braun pert indított a szívességi váltók kiadása iránt, ön megígérte, hogy a perfelvételnél nem jelenik meg, amint ő sem jelenik meg. Tehát ezzel beismerte, hogy szívességi váltóról van szó ? — Én csak azt ismertem be, ami az 1885. ápr. 4-iki nyilatkozatban van s kijelentettem, hogy többet nem perelünk. Közvádló: Adott önnek Braun províziót azért, hogy a bankba adott váltóit újra és újra kicserélte ? — Provízióm az volt, hogy a bankban kevesebb kamatot számítottak, mint amennyit én Braunnak levontam. A panaszos és vádlott hosszas kikérdezése után, még Braun Gyula dr. egyetemi tanársegédet, a panaszos fiát hallgatták ki, aki azonban semmi lényegeset nem vallott. Délután 4 órakor a tárgyalás folytatását holnapra halasztották.