Pesti Hírlap, 1893. december (15. évfolyam, 332-360. szám)

1893-12-01 / 332. szám

2 PESTI HÍRLAP 1893. december 1. nyugtató. Kiderül belőle, hogy a közös hadse­regnél s elég inkább a honvédségnél túlságos szigor nélkül alkalmazzák a „két évi“ szolgála­tot s a tiszti bojt elnyerését lehetőleg könnyűvé teszik. Nem ilyen jól fest a katonai szolgálatban előforduló orgylkosságok nagy szzám­a. A közös hadsereg­ magyar ezredeiben az elmúlt szolgálati év alatt 129, a honvédségnél 34 legény ölte meg magát s 58, illetőleg 16 kísérlette meg az öngyilkosságot. Ez összesen 163 halott és 74 se­besült. Ez elég nagy szám, mely emelkedést je­lent ezen a szomorú téren s méltán szolgálhat behatóbb kérdezősködéseknek is tárgy gyanánt. Különösen abban az irányban, hogy a tisztek és a legénység közötti viszonyban nem-e le­hetne közvetlenebb s emberségesebb motívumo­kat is belevegyíteni, hogy pl. az a szegény köz­legény tisztjében ne csak örökké drillírozó urát és parancsolóját lássa, akinek csak engedelmes­kednie kell, de lássa egyúttal műveit, rangban álló jóakaratú honfitársát, szinte gyámját is, akinek, ha nagy baja van, azt a fegyelem meg­sértése nélkül elmondhassa s akiben bíznia is lehet. A fegyelem már elég erős volna a fegy­veres erőnél; most már az emberségességből kellene valamivel több. A honvédelmi miniszter ezen felül három törvényjavaslatot terjesztett elő; kettő ezekből különös érdekkel bír. A csendőrtiszti állomány kiegészítését a miniszter törvény által akarja szabályozni. A javaslatnak két legjobb intézkedése az, hogy a tartalékos hadnagyoknak és hadapródoknak is utat nyit a csendőrtiszti állásra s a mellett kedvezőbb feltételeket teremt egyáltalán a had­köteles csendőrtisztek számára is. A törvénynek jó hatása lesz. Várni lehet tőle azt is, hogy az egyévi önkéntesek egy része szívesen követi ezt az ujj­mutatást. Ez az elem szélesebb és ál­talánosabb értelmiségével egyáltalán igen jó ha­tással lenne a csendőrségi intézményre, amelynek kitűnő szolgálatait — leszámítva a tortúra gya­kori alkalmazását — az egész ország hálásan elismeri. A fekete-sárga kardböjt nem képez eb­ben akadályt. A népfölk­elők­re nézve pedig a honvédelmi miniszter az ellenőrzési szemle és jelentkezés­i­ intézményét kívánja kiterjeszteni, de csak azokra,­­ a­kik kiszolgált katonák, honvédek, avagy kü­lönleges szolgálat végett ajánlati lapot kaptak.­­ — Ezzel az intézkedéssel a népfölkelés magvát képező veteránokat és tisztjelölteket akarják nyil-­ vántartás alá helyezni. Mivel a jelentkezés a­ polgári hatóság előtt is történhetik, az egész­ intézmény nem tűnik föl terhesnek az illetőkre­ nézve, csak végrehajtása ne járjon kíméletlen­­séggel és zaklatással. Mindezek detail-intézkedések. Nagyobb hon­­védségi vagy katonai reformok ez idő szerint nem fenyegetnek bennünket. A honvédelmi mi­niszter a meglevő intézmények kereteinek bet­töltésével van elfoglalva s a mint előadásából kivehetni, teljes sikerrel. Kár, hogy a törvényhozás olyan lanyhán vesz részt ebben a vesződségben s csak akkor kezd érdeklődni valamelyest, ha a fekete-sárga kardbojtok ellen népszerűség reményében lán­goló hazafiasságot lehelő szónoklatokat lehet tartani. közé sorozza. Hosszú asztal mellett ülnek a falu pa­rasztasszonyai, egy-egy leány, egy-egy vénasszony és köztük egy púpos, nyomorék,­­ hogy lépést sejtse­nek a honvédelemben sebesült hősök sebeire. Oldalt sápadt arcú fiatal legény ül, talán a kartácstól szét­roncsolt, bekötött lábfejjel, kinek rémes vonásaiból látszik, hogy a háború rettentő eseményeiről mesél. A többiek figyelme feléje irányul, de egy ostoba, pa­rányi, kis gyermek ott játszik a lépéssel teli kosár előtt. Tudja is ő, hogy ez mire való ? Talán már holnap az édesapja mellébe szúrt sebet kötözik be vele............. Az egész festmény mély, aszfaltos tónusa össz­hangzik a komor, drámai tárgygyal. A mesterileg jel­lemzett arcok között a kis púpos utolérhetlen művé­szettel odavetett feje lelkének egész keserűségét elénk tárja. Hogyan irigyli azt a megsebesült hőst! És az a gubbaszkodó, komoran maga elé bámészkodó asszony, vagy a másik, a­ki kezeibe temeti arcát és zokog, kire is gondolhatna másra, mint a férjére vagy az egyetlen fiára. . . . Munkácsy e festménye 30,000 frankért eladó. Történelmi tárgy a Kriesch Aladár óriása vász­nán bemutatott Hóra és Kloska lázadásából vett részlet is, melyen a fellázadt oláh jobbágyok egy ma­gyar nemesi kúriát pusztítanak ki. A fiatal művész ambíciójához gratulálunk, de a nagy ambíció és nagy vászon dacára­­ kicsinek mondhatjuk ezt az ered­ményt. A művész nagy fába vágta a fejszéjét s nem tudta kihúzni. Rajzát és kompozícióját nem is kifogá­soljuk, sőt egyik-másik alakja igen sikerült is, de a színeinek, kivált a hus-szineknek piszkossága feltűnő. A ház előtt fekvő megölt magyar hus-szine meg érséggel annyira szürke, mintha két hónapos, agnosz­ta­lt tetem után készült volna. Az első nagyobb kísér­­­let diaszkója azonban nem zárja ki azt, hogy a fiata művész legközelebbi történelmi festményét érdeklődés­sel ne várjuk. A legmodernebb életből, a nihilizmus köréből merítette tárgyát Grünwal­l Béla, ez a rendkívüli fej­lődésnek indult tehetség. „Összeesküvők sorsot húz­nak“ c. nagyméretű olajfestménye az ifjú művész igen nagy haladásáról tanúskodik. És van. A nihi­lista társaság, köztük egy nő is, femn gyűlt össze egy ötödik emeleti padlás­szobában. Az asztalon nyomorúságos petróleum-lámpa ég. Ott áll mellette egy kalap is és sáppadt, komor arccal húz sorsot az egyik tag, míg a többiek izgatott arccal lesik az eredményt. A lámpa fénye tipikus és jól megfestett arcokra esik. Ügyes dolog a művész „Baromfi-etetés“ c. olajfestménye is, erős, szinte túlzott plein-airjével, de sok sikerült részlettel. Az idei tárlat feltűnő jelenségei közé sorozzuk Réti Istvánt és Ipoly Sándort is. Mindkét név ki­váló művészi egyiniségé, kik létezésükről eddig alig adtak jelt. Ipoly (Janitsek) Sándor rendkívül misztikus irányt választott s lelkiismeretes történelmi tanul­mánynyal festette meg „Dante és Beatrix“ c. olaj­­festményét, mely Dante Divina komédiájának azt a jelenetét ábrázolja, mikor a költő kedvese, Beatrice, egy repülő angyal kíséretében megjelenik a költő előtt. A tárgy igen poétikus; Dante egy renaissance, faragott karos­székben nyugszik, álomba merülve, vörös palástjában. Karakterisztikus feje kissé oldalt dőlt. Az ablakon kékes fény szűrődik be, mely a költő álmában megjelent leányt és az őt felsérő an­gyalt misztikus fénynyel vonja be. A főalakok ellen semmi kifogásunk, de az angyal gipszes, kemény formái zavarják a rendkívül poétikus hangulatot. A rácsos ablak is a beszűrődő fény hatása alatt a kék atlasz paplanra emlékeztet. Réti István „Bohémek karácsonya idegenben“ c. olajfestményével, biztos, bevégzett technikáját mu­tatja be. A tárgy keresetlen, szegényes szoba aszta­lán a lámpa ég, körülötte három kopottas alak, az egyik ágyon hever, a másik talán a szoba egyetlen szalmaszékét foglalta le s a harmadik a falhoz tá­maszkodva vesz részt a társalgásban. Csak néhány színfolt az egész mű, de mesteri kézzel odavetve. A tárlaton igen sok arcképpel is találkozunk, mi eléggé illusztrálja azt, hogy sokan keresetre dol­goznak, bár nem zárja ki az arckép­festés igen magas niveam­ álló művészi célja felé való törekvést sem. A tárlat egyik legjobb arcképének Ferraris Artur „Női arcképét“ tartjuk. Ugyanaz a kedves, bá­jos arc, kit tavaly fekete ruhában mutatott be a mű­vész, most világos, ragyogó színekben került az őszi tárlat látogatói elé. Az aranyszőke hajú fiatal asszony boldogságtól sugárzó arca szinte lebüvöl. Széles kar­székben ül, kivágott fehér selyem ruhában, csipkés halvány zöld ujjakkal, világos sárga selyem cipőben, kezében keztyüjét tartva s pici lábait zöld bársony vánkoson nyugtatva. A kép technikája is kifogástalan s kiváló művészre vall. — A művésztől még két genre-képet is látunk a kiállításban. Az egyik­­,A megkötött alku­ arabs lóvásári jelenetet ábrázol. Egy szudáni néger által elővezetett szürke fölött a kávé­ház előtt folyik az alku. Ott van az eladó vén arab lókufár s a fiatal vevő, mellette a sejk, mint hivata­los személyiség, ki az alku megtörténtekor egymásba teszi a két fél kezét s aztán megint szétválasztja. Belpolitikai hírek. Minisztertanács fog, mint értesülünk, holnap­után, szombaton délután a kormányelnökségi palotá­ban tartatni. A minisztertanács folytán gátolva lévén a miniszterek a bizottságok tanácskozásain való részt­vevésben, szombaton este a ház bizottságai nem tar­tanak üléseket. A közigazgatási bíráskodást szabályozó törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldendő külön képviselőházi bizottság tagjait, mint értesülünk, a jövő hét folyamán választja meg a képviselőház. E hu­szonegy tagú bizottságban hét hely az ellenzéki pár­toknak engedtetik át, és pedig 4 hely a függetlenségi és 48-as, két hely a nemzeti és egy a 48-as párt­nak. A szabadelvű párt hétfőn jelöli ki a maga ke­beléből a bizottságba választandó tizennégy tagot. A kormány egyházpolitikai programina és a közvélemény. Hogy mily impozáns alakban­­ nyilvánult az országos közvélemény a kormány egy­házpolitikai programmja mellett, arról meggyőző bi­zonyságot tesz a következő hiteles adatok alapján egybeállított kimutatás:2 A bánya-törvényjavaslat. Mint tudva van, a pénzügyminisztériumban már régebben elkészült s szaktanácskozmányokon is keresztülment az új bánya- törvényjavaslat tervezete. A kormány egységes bánya­­jog alkotását vette célba a kőszénre nézve is, de e tekintetben az érdekeltek köréből különböző kifogá­sok és aggályok emelkedtek, a­melyek folytán kése­delmet szenvedett a törvényjavaslat előterjesztése. Újabban a kőszén-kérdésre nézve is azonban any­­nyira átalakult a közvélemény, hogy a tvjavaslat ide­vonatkozó rendelkezései előreláthatólag nem fognak nagyobb ellenzéssel találkozni. A pénzügyminiszter közölte a nyár folyamán e törvényjavaslatot az igaz­ságügyminiszterrel, a­ki által nyilatkozatra felkért szakférfiak véleményei már beérkeztek. Ennek alap­ján a törvényjavaslat, mint értesülünk, legközelebb utolsó revízió alá vétetik s azután be fog terjesz­tetni a képviselő­háznak. járásbíróságok és adóhivatalok. Az or­szágban,'mTfirTWvrrazi,--S0kr^fWyTn^ fenn — telekkönyvi hatósággal is felruházott — járásbíróság. A képviselőházhoz intézett felirataikban a kor­mány egyházpolitikai programmja mellett nyilatkoztak a vármegyék közül: Abaúj-Torna, Alsófehér, Árva, Bács, Baranya, Bars, Békés, Bereg, Brassó, Csanád, Csongrád, Esztergom, Fejér, Fogaras, Gömör, Hajdú, Háromszék, Heves, Hunyad, Jász-Nagykun-Szolnok, Kisküküllő, Kolozs, Komárom, Krassó-Szörény, Liptó, Máramaros, Nógrád, Nyitra, Pest, Sáros, Szabolcs, Szathmár, Szepes, Szilágy, Szolnok-Doboka, Tolna, Torda-Aranyos, Trencsén, Udvarhely, Ugocsa, Ung, Vas, Veszprém, Zemplén és Zólyom. Összesen 46 vármegye. Az egyházpolitikai programja ellen a kép­viselőházhoz egy vármegye sem intézett feliratot. (Nem terjesztett fel ez ügyben feliratot 17 vármegye.)­­ A törvényhatósági jogú városok közül felirataikban az egyházpolitikai programm mellett nyilatkoztak: Arad, Baja, Budapest, Debrecen, Győr, Kassa, Kecs­kemét, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Sopron, Szatmár, Székesfehérvár, Újvidék, Zombor és Fiume (összesen 18, nem terjesztett fel ez ügyben feliratot­­, az egyházpolitikai programm ellen a ház előtt egy törvényhatósági város sem nyilatkozott.)­­ Községek és egyesek által adattak be kérvények az egyházpolitikai programm mellett Nagykőrös város, Csögle és Adorjánháza községek részéről; ellene Kozma János és társai: Szabos, Székesfehérvár, Berkes, Eilend, Szilágy, Novotty, Daróc és Kócs, Nagy-Buda, Alsó- és Felső-Zubrica, Gsik-Kozma, Csik-Mensság, Gsik-Mindszent, Csik-sz.* Imre, Gsik-sz.-Király, Csik-sz.-Lélek, Csik-sz.-Márton, Csik-sz.-György, Gsik-sz.-Simon, Kászon-Jakabfalva, Kászon-Ujfalu, Nagy-Kászon, Csik-Tusnád lakosainak kisebb-nagyobb része, Győr-városi katholikusok és Alsó-Kászon kerület papsága részéről.

Next