Pesti Hírlap, 1894. január (16. évfolyam, 1-31. szám)

1894-01-07 / 7. szám

____________________________ környezeti állvány volt, s ennek hátterében Jókai mellszobra. E növények által képezett liget mögött volt a cukrászda. A bál kezdete tíz órára volt jelezve, de a közönség már kilenc órakor kezdett gyülekezni, úgy, hogy tíz órakor már úgyszólván mindenki ott volt. Ekkor érkezett meg Jókai, az érte ment kül­döttséggel. Az ünnepeltet az előcsarnokban gróf Zichy intendáns fogadta, a­ki néhány üdvözlő szó után be­vezette a terembe, hol lelkes éljenzéssel fogadták, Serly zenekara pedig Serlynek ez alkalomra írt Jókai­­indulóját játszotta, mely Jókainak, ki tudvalevőleg a zenéhez is ért egy keveset, igen megtetszett. Az intendáns Jókait a pálmaligetes állványra vezette s érdekes látvány volt egymás mellett az eleven Jókai és márvány képmása. De Jókai nem sokáig maradt hasonmása mellett, hanem leszállt az állványról és „cerclet“ tartott. A je­lenlevők valóban mindnyájan úgy tekintettek rá, mint egy királyra. Végig haladt néhányszor a termen s mindenkit, a kit ismert, megszólított s mindenkivel, a ki megszólította, beszélgetésbe bocsátkozott, pazarul szólva szellemének és humorának kincseit. Majd ellátogatott az egyes páholyokba is, ter­mészetesen kiváló figyelemben részesítve az „imá­dott hölgyeket.“ Ezalatt fölváltva játszottak Serly és Radics ze­nekarai. Serly zenekara nagy hatással játszotta el a Jókai király­ himnuszára Serly által komponált zenét, a­melyből Serly kétszáz példányt ki is osztott ingyen a közönség között. A táncot a rendező biz­ottság elnöke, a fiatal gróf Szapáry Pál nyitotta meg saját csárdásával, melyet egy déli termetű grófkisasszonynyal lejtett.­­ A csárdásra következő keringőt már több pár táncolta s tizenkét óra tájban kezdték táncolni az első négyest. A tánc­szünetek közben „akadály-sétákat“ tet­tek. Sok akadálylyal kellett például megküzdenie annak a fényes csoportnak, melyben Wekerle mi­niszterelnök, gróf Szapáry Géza és Atzél Béla báró vezettek karukon egy-egy elegáns úrhölgyet. Egy helyen megtorlódtak, majd mikor ismét szabad térhez jutottak, udvariasan nógatták egymást a vezetésre. Atzél oldotta meg a kérdést: „Ecclesia praecedit“, monda és előre bocsátotta­k Szapáryt. Wekerlén kívül jelen voltak még Bethlen és Hieronymi miniszterek, több államtitkár és átalában a közélet számos ismert alakja, Apponyitól kezdve — „Perl öcsémig.“ A művész­világ is csaknem teljes számban kép­viselve volt. A színpadi csillagok erős konkurrenciát csi­náltak a páholyok félhomályából kivillogó diadémoknak. A téli műtárlat legszebb női portraitja is megelevene­dett, kilépett keretéből és különösen a szobrászok körében hódított, kik tudvalevőleg nagy kedvelői az alabastrom vállaknak. A földszinti páholyok mindegyike egy-egy fő­úri szalon­on miniatűr képet mutatta. A párkány mellett ültek a hölgyek, csevegve, mosolyogva, tré­­fázva, mig ellenben az urak a páholy hátulsó részé­ben maradtak. Egyre jöttek-mentek a látogatók, viziteltek, tereferéztek, udvaroltak. — Az inten­­dánsi páholyban gr. Zichy Gézáné s leánya, Mar­git, fogadták a főúri látogatókat. A szomszéd páholyban Szapáry Géza gróf és neje, továbbá Széchényi Imre gr., a volt berlini nagykövet ültek, míg mellettük Bethlen András gróf, földművelésügyi mi­niszter bájos nejével tartottak cerclet. A baloldalon az első páholyban Karácsonyi Kamilla grófné ült férje és Andrássy Gyula gróf társaságában, mellette a Széchényi grófnők ültek, azontúl Révay Simon bá­róné férjével és atyjával, Szapáry Gyula gróffal. Ve­lük szemben Dániel Ernő nejével, a jobb sarokpá­holyban Aczél Béla báróné, a balpártiban Duckerts belga konzul nejével. Az első emeleti páholyokban inkább a vagyonos középosztály, a jómódú polgárság elemei, szóval a tulajdonképeni bálozó közönség volt látható, míg a harmadik erkélyen és a kakasülőn a nézőközönség szorongott.* Éjfél tájban a nem táncoló közönség osz­ladozni kezdett, helyet engedve a táncoló kö­zönségnek , mely aztán föl is használta a jó alkalmat, hogy a farsangnak ezen első és két­ségkívül legfényesebb bálján kedve szerint kitáncolja magát. Üdvözlő­ táviratok. Az üdvözlő táviratoknak se vége se hossza. Nem csak az ország különböző részeiből, hanem a külföldről is rendkívül nagy számmal érkeztek a távi­ratok. A táviró hivatal késő estig alig győzte leadni a tenger táviratot. Hieronymi Károly belügyminiszter Bécsből a következő táviratot intézte Eötvös Lóránt báróhoz: Távollétem következtében sajnálatomra nem üdvözöl­hetem személyesen nemzetünk ünnepeltjét, kérem méltóságodat, szíveskedjék mély tiszteletemet és igaz nagyrabecsülésemet tolmácsolni. A belföldről számtalan egyesület és testület küldött üdvözlő táviratot és ezenfelül a következők: Fehér Ipoly pannonhalmi főapát, Szász Domokos ref. püspök, Drohobeczky Gyula körösi püspök, Kiss Áron ref. püspök Esterházy Kálmán grófné, Cseko­­nics Endre gróf, ifj. Wodianer báró, Lauka Gusz­táv, Boskovics a festő, Domahidy Ferenc szatmár­­megyei főispán, Sváb Károly, Prónay Dezső br., az ág. ev. egyház egyetemes főfelügyelője. Thaly Kálmán Pozsonyból, Zelenka püspök Miskolcról, Gjuro Dezelics szenátor Zágrábból küldtek táviratokat. Carlo Kudan és Brelich Ernő, Jókai olasz for­dítója Fiuméból. Bécsből Sonnenthal Adolf a Burg-szín­­ház művésze, Rosenberg Hugó a Raimund-színház rendezője, gróf Cziráky Béla és neje, Kállay Béni közös pénzügyminiszter, Rockenzaun közös hadügymi­­nisztériumbeli osztályfőnök. Prágából ,,Egy magyar“, Lembergből Vogel Sándor, a „Gazeta Narodova“ szerkesztője, Br­egem­ből Byr Róbert, Belgrádból Pera Todorovics, a „Male Novina“ szerkesztője és Vándory Lajos. A belgrádi magyarok a következő táviratot küldték Jókaihoz: „Ötvenhatan imádva kérjük Iste­nünket, tartsa meg Jókait nemzetünknek, áldja meg Jókait tartós egészséggel.“ Szófiából Ferdinand bolgár fejedelem , Berlinből Janke Ottó, Jókai német kiadója ; Hamburgból az osztrák-magyar segély­egylet és a hamburgi hírlapírók és írók egylete; Parisból Mayer Salamon kormánytanácsos, Sonnenfeld dr. és családja. 11 elsingfersből Jalawa egyetemi tanár küldött táviratot. Mindezeken felül pedig az ország legkülönbö­zőbb vidékeiről annyi üdvözlő távirat érkezett a tár­sadalom összes köreiből, hogy azokat helyszűke miatt még csak név szerint sem sorolhatjuk fel. A lipcsei Reclam-cég gyönyörű diszkötésben küldötte meg Jókai Mórnak német regényeit magasz­taló sorok kíséretében. Jókai jubileum a vidéken. Az ország minden részéből érkeznek a távira­tok, melyek Jókai ünnepléséről szólnak . Hódmezővásárhelyen a kaszinó igen sikerült ün­nepélyt rendezett a „Fekete sas“ szálló nagy ter­mében, hol a lakosság szine-java megjelent. Az ün­nepi beszédet dr. Imre mondta, utána Futó gimná­ziumi, majd Seres képezdei igazgató tartott Jókairól érdekes felolvasást, dr. Draskóczy Komócsy ódáját, Gosztonyi Laura pedig „A holt költő szerelmét“ sza­valta. Este fényes bankett volt. Békés­ Csabán a gimnáziumban és a polgári leányiskolában ünnepelték meg Jókai jubileumát. Este a színházban hangverseny volt, melynek bevéte­leiből Jókai-alapítványt tesznek a magyar nyelvben eredményeket felmutató tót-ajkú tanulók részére. Debrecenben a középületek valóságos zászló­­díszt öltöttek. A lapok mind díszkiadásban jelentek meg. A színházban tegnap a „Szegény gazdagok“-at, ma pedig az „Arany ember“-t adták. A debreceniek a tavaszszal rendeznek nagyobbszabású ünnepet Jókai tiszteletére, a­ki ez alkalomra valószínűleg maga is lerándul Debrecenbe. Kecskemét város is szép ünnepélyt ült a mai napon. Délelőtt 10 órakor a zsúfolásig megtelt szín­házban kezdődött az ünnepély. A városi dalárda Jókai királyhimnuszát adta elő, majd dr. Szeless bizottsági elnök lelkes ünnepi beszédet tartott. Kovács Antal kegyesrendi tanár Jókai irodalmi működéséről olvasott fel. Délután három órakor leplezték le budai­ utcá­ban, mely most már a Jókai-utca nevét viseli, a Muraközy-házba beillesztett emléktáblát. E házban lakott Jókai ötven évvel ezelőtt körülbelül két évig. Este a színházban díszelőadás volt. Komárom, Jókai szülővárosa, 13 fényes ünne­péllyel ülte meg a mai napot. Az egész város fel volt lobogózva, este pedig fényesen kivilágítva. Ko­márom város különben a tavaszszal nagyobb szabású ünnepélylyel akarja Jókai jubileumát megünnepelni. Ez ünnepélyen maga a nagy költő is meg fog je­lenni. Esztergom város képviselő-testülete remek fel­iratot intézett Jókaihoz, melyet Földváry István fo­galmazott. Az öreg­ utcát Jókai utcának nevezték el. A kaszinóban bankett volt, melyen Földváry István­­ éltette Jókait.­­ Szegeden a Dugonics-i&la&slg fényes ünnepélyt PESTI HÍRLAP 1894. január 7. rendezett Jókai tiszteletére, melyen képviselve voltak a hatóságok és testületek. A szegedi hölgyek ezer fo­rintos alapítványt tettek a nap emlékére. Nagyvárad, Nagy-Enyed, Makó, Selmecbánya, Szabadka, Szombathely, Marosvásárhely, Rimaszom­bat és az országnak még számos városa ünnepet ült ma, koszorús írónk jubileuma alkalmából. Egyszpol­tika. Ma hirdették ki szerte az ország katholikus­ templomaiban a püspöki konferencia által elfogadott közös főpásztori körlevelet, melyet már szószerinti szövege szerint ismertettünk. A kihirdetésről következő sürgönytudósításokat­ kaptuk : jan- A. PÜSP?!­skar által ,kibo­­csátott pasztoneveiet a főszekesegyházban ma olvasta fel a szószéken Gsernoch­ János kanonok. A felolva­sás után a recepció, a vallásszabadság és a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatokról szóno­kolt meglehetős mérsékelt hangon. A recepciót elle­nezte, mert a zsidók minden jogot élveznek; a val­lásszabadságot pedig azért, mert az vallástalanná teszi az országot, a polgári házasságot mert a házasság szentség és a házasságot csak pap élőtt lehet kötni. Felhívta a híveket, hogy mától számítva nyolc napig a Bakacs-kápolnában levő szentség elé járuljanak imádkozni, kérte továbbá, hogy se törvényhozásba se egyesületbe, se más helyre ne válaszszanak olyan embert, a­ki nem katholikus, vagy pedig nem olyan katholikus, a­ki a katholikus érdekeket védelmezi. Új­évkor a szónok szószékről kérte a híveket, hogy so­kan jöjjenek ma meghallgatni a pásztorlevelet. Dacára ennek azonban azt kevesen hallgatták végig. Az in­telligens osztályból 10-15 ember volt jelen a többi földmíves és iparos. A főpapság közül azonban senki se. Szegedről táviratozzák lapunknak, hogy ott ma az összes templomokban felolvasták a püspöki kar pásztorlevelét, melyhez Dessewffy püspök kisérő le­vele a következőket tartalmazza: Ez a pásztorlevél felhív benneteket nem támadásra, hanem védelemre. A polgári házasságot célzó törvényjavaslatok az egy­háznak az állam kezdetétől fogva sértetlenül megőr­zött jogait és a neki isten által adott küldetés be­töltését mindenfélekép megtámadják. Úgy hirdessé­tek és híveiteknek bővebben úgy magyarázzá­tok ezt a levelet, hogy az egyház és haza java van veszélyeztetve. A hívek szövetkezzenek a püspö­kökkel és előkelő világi katolikusokkal, hogy ezen törekvéseket a mennyire lehet megakadályozzák. Fi­gyelmeztet a püspök, hogy mindez a szószék, evan­gélium és egyházi állás méltóságának latbavetésével, az állami tekintély megsértése nélkül történjék, ne­hogy a túlzott hév a szent ügynek ártalmára szolgál­jon. Felhívja végül a körlevél a híveket, hogy a ka­tholikus nagygyűléseken megjelenjenek s törekedjenek arra, hogy a hazának minden polgára a másikkal békességben éljen. Csoór­­ián. 6. Ma hirdették ki az összes tem­plomokban a közös pásztorlevelet. A székesegyház­ban ezt egy belvárosi káplán végezte, holott a közön­ség ezt a püspöktől vagy egyik kanonoktól várta. JEÖÉSte városában — mint levelezőnk távúja — szintén­ ma hirdették ki a föpásztori körlevelet, mely azonban minden hatás nélkül hangzott el és a hívekre semmi befolyást nem gyakorolt. Szociáldemokrata gyűlés Aradon. (Saját tüdőeltvüktól.) Arad, jan. 6. A magyarországi szociáldemokraták ma tartot­ták meg régtől fogva előkészített országos gyűlésüket. A „Magyar Korona“ szálló termében gyűltek össze, melyet ez alkalomra, nagyobb hangulat okáért be­vontak haragos vörösszínű vászonnal. A szociálde­mokraták az ország minden részéből megjelentek a mai gyűlésen. Arad 19, Temesvár 20, Budapest 21, Szeged 3, Hódmezővásárhely 4, Kolozsvár 1, Debre­cen 2 képviselővel vett részt a gyűlésen. A termet Lassalle és Marx arcképei diszítették. A gyűlés elnökéül Murát magyar, Strausz né­met szocialistát választotta. Farkas Ferenc budapesti szabász rámutatott a munkás betegsegélyző-egyletben mutatkozó hiányokra és okmányokkal is bizonyítja a hivatalnokok visszaéléseit. Fölhívja tehát a gyűlést hogy ily korrumpált emberekkel együtt ne működje­nek és a „Munka őrével“ szemben az „Újvilágot”* állítja a munkások egyedül igaz barátjának.­­ * Az „Újvilág“ szerkesztősége ezután 400 mun­kástól kisérve egy kerti helyiségbe vonult, hol Poór Árpád budapesti cipész mondott nagyhatású beszédet. A szocialisták — úgymond — csak nyers­anyag, me­lyet az eszméért fel kell áldozni. Vértanú-halált halni mindig dicső dolog. Elmondotta ezután a magyar szocializmus tör­ténetét, mely már régóta létezik, csakhogy a kor­mány azt elnyomni törekedett, így 1889-ben kitolon­­coltatta őket a fővárosból, de épen ezáltal mintegy kormányköltségen terjedt el a szocializmus áldásos

Next