Pesti Hírlap, 1894. február (16. évfolyam, 32-59. szám)

1894-02-28 / 59. szám

1894. február 28. PESTI HÍRLAP 11 hogy ne legyek kénytelen az Olvasó-könyvek szer­kesztői kegyéből a más dicsőségét bitorolni. Budapest, 1894. febr. 27-én. Gyulai Pál. NAPI HÍREK. — (Lapunk mai számához) egész iv mel­léklet van csatolva, melynek tartalma következő: Az elvek kora. (Cikk.) — Vegyes. — Törvénykezés. — Kivonat a hivatalos lapból. — Szerkesztői üzenetek. — Regény­csarnok. — Napirend. — Vízállás. — Időjárási jelentés. — Hivatalos tőzsdei jegyzések. — Szinlapok. — Hirdetések. — (Személyi hirek.) Stefánia özvegy trón­örökösné ma meglátogatta Bécsben az önkéntes men­tő-egyesület központi állomását és Wilczek grófnak, az egyesület protektorának legnagyobb elismerését fe­jezte ki. Stefánia özvegy trónörökösné holnap indul keleti útjára, a­mely két hónapra van tervezve. — Jászai Mari asszony, a nemzeti színház kitű­nő tragi­­kája I.­Remóból, a­hol torokbaja miatt több hétig tartózkodott, tegnap haza érkezett Budapestre.­­ (A király utazása.) A király ma reggel öt órakor, külön vonaton Welsbe utazott leányának, Mária Valéria főhercegasszonynak látogatására. Onnan Münchenen és Zürichen keresztül Mentonéba utazik. A királyt gróf Paal Ede főhadsegéd és her­ceg Lichtenstein gárdakapitány, a katonai és a ka­binet-iroda több alkalmazottja kiséri. Milánóig a kü­lön vonaton, onnan Genuáig a rendes személyvona­ton utazik. Genusban megint külön­ vonatra száll és március elsején ér Mentonéba, a­hova akkorra a királyné is megérkezik. A király polgári ruhába öl­tözötten, világos barna felöltőben, fején gömbölyű fekete kalappal jött a pályaudvarra és jókedvűen beszélgetett kíséretével. — Párisból telegrafálják, hogy a Gaulois és több más újság cikkekben üdvöz­­lik a Franciaország területére érkező Hohenems grófi párt. Tudvalevő, hogy a királyi pár ez alatt a név alatt utazik. — Welsből jelentik, hogy a király 9 óra 10 perckor odaérkezett. Salvator Ferenc főher­ceg fogadta, kivel Lichteneggbe ment s délután ne­gyed 1-kor folytatta útját München felé a nyugati vaspálya futárvonalán. Münchenbe este 6 óra 53 perckor érkezett s 21/* órai tartózkodás után 9 óra 10 perckor tovább utazott Lindau, Zürich, Luzern és Szt.-Gotthardon keresztül Chiassoba, hova reggel negyed 4-kor érkezik meg. Itt egy órát időzik s aztán tovább utazik Milánón keresztül Genuába. Mig a király a közönséges futárvonatokat használja Genuában — saját szalonkocsijának használatával — külön vonatot bocsátanak rendelkezésére, melyen a király este 11 óra 21 perckor Mentoneba megy, hova csütörtökön, március 1-jén, reggel 6 órakor érkezik meg. A király tartózkodása a Riviérán több hétre fog terjedni. Mentoneból vett sürgönyünk szerint Erzsébet királyné ma este fél hatkor a „Greif“ yachton oda érkezett és zárt kocsiban egyenesen a Cap Martin­szállodába hajtatott. — (Báró Mayr Frigyes,) a császári ma­gán- és családi alapok nyugalmazott főigazgatója, Bécsben, élte 73-ik évében meghalt. — (Wekerle miniszterelnök) ma­gánosi bir­tokára ment ki, miért a kihallgatásokat ma délután Márffy államtitkár végezte. Este a kormányelnök m­ár visszatért a fővárosba.­­ (Nincs többé tüntetés.) Megszűnt. Vége van. Az eső elmosta. Sem abcug, sem éljen nem rangzott ma a képviselőház előtt, sem tíz órakor, sem délután, mikor az ülés véget ért. Az ifjúságnak sem volt semmi nyoma. Mintha mind elnyelte volna a föld, nagy vigaszágára a rendőröknek, a­kik zavarta­lanul ásítozhattak. A miniszterek és a képviselők tel­jes csöndben érkeztek és ugyanoly csöndben távoz­tak. A maguk hangján kívül más hanghoz nem ju­tottak, a­mi az utóbbi napok eseményei után kissé különösnek, szokatlannak tetszett, különösen Zichy Jenő gróf ur előtt, aki azt hitte, hogy a paplanjának a dicsősége tovább fog tartani s azzal együtt ő is a felszinen marad. De hát hiába. Az ég borult, az eső szemezik és — nincs többé tüntetés.­­ (Változások a ref. egyházban.) Szász Károly ref. püspök a Budáról Paksra helyezett Kecs­­keméthy István dr. lelkész helyébe Haypál Benő pesti s. lelkészt küldte ki. Haypál helyébe Kurdy Béla fővárosi hitoktató jött, az ő helyébe viszont Szabó Károly paksi helyettes lelkész.­­ Az üllői (Pest megye) református egyház a napokban öt jelölt közül egyhangúlag papjává választotta Kardos János ref. lelkészt, ki mint tanitó-káplán régóta működik ugyanott.­­ (Iskolai tanulmányút.) A riománnai közép­kereskedelmi iskola a húsvéti szünetek alatt 4—5 napig tartó tanulmányútra készül a székes-fővárosba. A kiválóbb gyárakat, kereskedelmi s irodalmi vállala­tokat s egyéb nevezetességeket fogják megtekinteni. A 42 felránduló tanulót Szavcsuk József igazgatón négy tanár fogja vezetni. — (Albrecht főherceg) holnap Arcoba uta­zik, hol áprilisig marad. Arcoból a főherceg Stutt­gartba megy Württenbergi Izabella hercegnő János szász hercegneli esküvőjére.­­ (Herceg­, mint házassági szédelgő.) Brüsszelben roppant feltűnést kelt egy affaire, mely­nek hőse Looz-Corswarem Manó Károly herceg, a legrégibb belga családok egyikének tagja. A herceg, aki vagyonilag már teljesen tönkre ment, egyesektől furfangos házassági szédelgéssel körülbelül két millió frankot csalt ki. Üzelmeiben nagybátyja, Loóz herceg volt segítségére, aki öcscsét mindenütt, a kereske­dőknél, ékszerészeknél, mint a dúsgazdag Demidoff hercegnő vőlegényét mutatta be és azt állítva, hogy a herceg 4 millió készpénzt és 8 millió értékű ingat­lanokat fog hozományul kapni. Ilyen módon rengeteg sok ékszert vásároltak össze hitelbe, melyeket aztán azonnal készpénzzé tettek. Egy­ párisi ékszerész 200,000 frankos nyakéket adott hitelbe neki meny­asszonya számára. Azonkívül nagyon sok embertől készpénzt csaltak ki, amit a hozományból ígértek megfizetni. A nagybácsi és unokaöcs később már annyira mentek bátorságukban, hogy Londonban egy harmadik úri­ember segítségével hamis házassági okiratokat készítettek, a­melyek alapján a polgári hatóság előtt ki is hirdettették magukat. Azon a napon, a­melyre az esküvő ki volt tűzve, a herceg­nek egész csomó hitelezője jelent meg az eskető hatóság előtt, csak a hercegeket nem lehetett látni sehol, azok nyomtalanul eltűntek. A hitelezők persze jelentést tettek a szédelgésről az ügyészségnél. Hogy mennyire sülyedtek a hercegek, kitűnik abból, hogy a fiatalabbik egy kereskedőtől az utazóbundát is úgy kérte kölcsön, a­mivel aztán megugrott. Az eltűnt hercegeket, kik a legelőkelőbb belga főnemesek közé tartoznak, most körözik.­­ (Estély a rákospalotai kaszinóban.) A rákospalotai kaszinó tagjai e hó 25-ikén fényes es­télyt rendeztek tagtársainak, dr. Bukovszky György­nek, a fővárosi fertőtlenítő intézet igazgatójának tisz­teletére, abból az alkalomból, hogy a király a koro­nás arany érdemkereszttel tüntette ki. Az első tósz­­tot Medveczky György, a kaszinó elnöke mondotta a királyra. Tósztokat mondtak még: Wagner Manó iskolaigazgató, Tóth István bíró, Janics József, Kallics kapitány, Kovácsi Kálmán ev. lelkész stb. A banket­tet reggelig tartó táncmulatság követte. Hölgyek közül jelen voltak: Dr. Bukovszky Györgyné, Gyene Gusz­­távné és leánya Kamilla, Kirill Kálmánná, Golka Györgyné és leánya Anna, Vatter Erzsiké, Dessewffy Elekné, Fellner Károlyné és leánya Milka, Janics Jó­­zsefné stb.­­ (Petőfi hasonlata.) A Nagy Márton által ügyesen szerkesztett „Szalontai Lapok“ legutóbbi szá­mában említés van téve egy emlékkönyvről, a melybe annak idején Petőfi (akkor még Petrovics) Sándor is irt néhány sort. A költő Mezőberényben tartózkodott akkor s a mint látszik, igen jó véleménynyel bírt a házasságról s kellemesnek vélte az asszonyt a háznál. Legalább ezt igazolja az a hasonlat, a mit Kisbéri Mihály emlékkönyvébe irt s a mi így hangzik: „Az élet egy dörögő szekér, melylyel a sors ökrös paripái, tüskén-bokron kíméletlenül vágtatnak keresztül, mig az emberből a lelket kirázzák. Van azonban egy párna, melynek puha ölében a dörögés kényelmes ringatássá válik. Ki lenne oly kába, hogy ezt minél előbb megszerezni ne iparkodnék? S ki oly kába ? ki nem tudja, hogy e párna . . . fe­leség ! — Berény szeptember 16-án 1842. Petro­­vics Sándor. — (A tiszti kaszinóban) ma Csath százados folytatta f. hó 20-án megkezdett „Hadműveletek a Nosletől és Chalonstól Sedan felé“ című előadását. Az egyes részleteket érdekesen adta elő és szaksze­­szerüteg megvilágította a lefolyt katasztrófák indokait. Az érdekfeszítő előadást a megjelent hallgatóság figye­lemmel kisérte és nagy tetszéssel fogadta. — (A vizek állása.) Az or­szágos magy. kir. vizépitészeti és talajjavító hivatal vízrajzi osztálya máról a következő hivatalos jelen­tést adta ki: A Duna és mellékfolyói vízállása általában alacsony; a jégzaj­lás az egész Dunán megszűnt. — A Tisza és mellékfolyói vízállása álta­lában szintén alacsony. T.-Ujlaknál, V.-Naménynál, Csapnál és T.-Füred­­nél áll a jég; a Tisza egyéb helyein jelentéktelen jégzajlás van. A Tisza mellékfolyóinak legnagyobb részén áll a jég, vastagsága 4—18 cm. — 26-án a Tisza és mellékfolyói vízgyűjtőin je­lentékeny havazás volt. A Tiszafor­­rás-vidékén a hó vastagsága 7—4'­ cm, a Szamosén 2—10 cm, a Bodrogén 14—29 cm, Hernád-Sajóén 5—10 cm, Eger Zagyváén 5 cm, a Kő­rösökén 1—14 cm, a Marosén 2—13 cm. — A hely­zet még mindig télies jellegű, bár a hőmérséklet min­denütt jelentékenyen emelkedett.­­ (Fegyelmi eljárás lelkész ellen ) Rendőr­­kapitányi első s alispáni másodfokú ítélettel egy lel­kész, ki mint iskolaszéki elnök a tanfelügyelőség tag­ját sértő kifejezésekkel illette az iskolában, a kihágási törvény alapján pénzbüntetésben, nem fizetés esetén elzárásban marasztaltatott el. A belügyminiszter fe­­lebbezés folytán megsemmisítette az egész eljárást s elrendelte, hogy az iratok az illetékes fegyelmi ható­sághoz tétessenek át, mert a lelkész támadó fellé­pése az iskolában az ő iskolaszéki elnöki minőségé­ből kifolyólag történvén, cselekvénye nem kihágási, hanem fegyelmi uton torolandó meg.­­ (Munkácsy-estélyek.) A magyar képző­művészek egyesülete Munkácsy Mihály tiszteletére márc. 2-án, pénteken, esti 8 órakor a VI. és VII. ker. körben bankettet rendez; az Otthon írók és hír­lapírók köre pedig márc. 4-én este rendez díszvacso­rát, mely fél 9 órakor kezdődik és csak férfiak vesz­nek részt benne. Az előjegyzések a körben kitett ivén történnek.­­ (Egy anarchista bombavető névaláí­rása.) Párisi levelezőnktől kapjuk február 25-ki ke­lettel a következő sorokat: Kuriozitás szempontjából és az írásmagyarázással foglalkozók nagyobb gyö­nyörűségére beküldöm önöknek a Terminus-szálló ká­véházában történt bombamerénylet elkövetője, Henry Emil sajátkezű névaláírásának hű másolatát. Az alá­írás egy levélről való, melyet Henry február 16-án a Gonciergerie-fogházból intézett egyik barátjához, a­ki azonban elővigyázatosan gondoskodott arról, hogy e „gyengéd baráti megemlékezés“ a neve kihagyásá­val kerüljön a nyilvánosság elé. A fiatal anarchista ezen irata egyébiránt nem annyira levél, mint inkább négy oldalra terjedő szylgyakorlat az elfajult emberi társadalomról és az anarchia magasztos rendelteté­séről. Íme a kezdete: „A polgári társadalom egymás ellen fegyverzi föl az embereket. A felebaráti szere­tet, az ugyanazon fajhoz tartozó lények szolidaritása helyébe (mely utóbbi feltétele a fajok fejlődésének), a gyűlölség és az irigység léptek. A jelenkori ember nem érdemli meg az ember nevét. Eltévelygett a ter­mészet nagy törvényétől, a szeretet törvényétől és egy mesterséges polgáriasodásnak lett egészségtelen termékévé. A lények gyűlölik egymást. Különböző társadalmi állásuk, ellentétes érdekeik ellenséges test­vérekké teszik őket.“ — De hát elég ennyi eb­ből az anarchista „filozófiából“, mely a fele­­baráti szeretet eltűnése fölött kesereg, az ered­ményeiben pedig tömeges, válogatás nélküli gyil­kolásra vezet. Ha az emberi társadalomból állítólag teljesen eltűnt felebaráti szeretetre való hivatkozás olyan egyének részéről, kik dinamittal és melinittel irtják embertársaikat, nem egy jelensége a fanatiz­­mus-szülte elmebetegségnek, akkor a legszemérmetle­nebb farizeizmus, mely valaha létezett. Nem érdek­telen körülmény, hogy Holny, a­ki, mint önök már tudják, a carmeaux-i bányatársaság ellen intézett me­rényletnek is tettese, mely utóbbi hat ember halálát követelte, a felebbi levelét a Terminus-szálló levél­papírjára irta. Hat ivet találtak nála e papirosból s a fogházban meghagyták nála. Minthogy nem a merény­let elkövetésének estéjén szerezte a levélpapírt, vilá­gos, hogy már azelőtt is megfordult a Terminus-ká­­véházban. A kézírásáról a párisi grafológiai társa­­saság, melynek választmányában kiváló tudósok fog­lalnak helyet, érdekes véleményt ad. Kimutatja voná­saiból a poseur-t, az önbálványozót, a fékezhetetlen­séggel egyesült brutalitást, a hiúságot, a feltűnési viszketeget, a megsértett büszkeséget, stb. íme egyéb­ként az aláírás.

Next