Pesti Hírlap, 1894. március (16. évfolyam, 60-90. szám)

1894-03-01 / 60. szám

Budapest, 1894. XVI. évf. 60. (5435.) szám. Csütörtök, március 1. Előfizetési árak: Egész évre.­­„ . 14 írt — kr. Félévre . . . 13 7 » — » Negyedévre iá .1­3 » 50 * Egy hóra . . . 1 » 20 * Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sí., földszint hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. SS Szerkesztési iroda: Budapesten, Jávor­ utca 7. sz­, I. emelet, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A márciusi gyűlés. A szabadság hónapjában Budapest fő- és székvárosa olyan politikai tüntetésnek lesz is­mét színhelyévé, a­milyent 1848. márc. 15-dike óta nem látott. Vasárnap, márc. 4-én, gyűlnek össze az ország minden részéből a szabadelvű magyar­ság küldöttei, hogy a haza szivében tanúságot tegyenek a nemzet közvéleményének kívánságai­ról és kibontsák azt a ragyogó lobogót, melyet a nemzetek csak akkor szoktak magasra emelni, a­mikor leghatalmasabb politikai eszméjük dia­dalra segítése vált szükségessé. És felette ör­vendetes, hogy ez a nagyszerű tüntetés most a békés haladás keretében, minden forradalmi láztól mentesen, sőt épen a magyar kormány szabadelvű törekvéseinek előbbresegítése és re­formtervei sikerének biztosítása érdekében me­het végbe. . Ennél szebb politikai látványt kevés nem­zet és kevés ország nyújthat ma a műveit Euró­pának s nem lesz minden messzelátszó dicső­ség nélkül az a szép nap, a­mikor ez, a szabad­­­ságszerető külső nemzetek rokoni zen­ve mellett (és melyik nemzet ne szeretné a szabadságot), végbe fog menni. Az országos szabadelvű gyű­lés különben nem csak mozgató szabadság­ eszretéje által fog imponálni, hanem külső jelenségeinek nagyszerű méretei által is. A létrehozására irányzott mozgalom gyor­san kiáradt medréből s pár hét alatt a­nélkül, hogy a sajtó valami nagyon sarkalta volna az országot, vagy pedig bármely mesterséges esz­közökkel szították volna a lelkesedést, egymás­után magával ragadta a városokat, vármegyé­ket, nagyközségeket sőt, még a kisközségeket s a különböző egyesületeket és társaságokat is. Ennél még csak az örvendetesebb, hogy a föllelkesedés tűzhelyei egyúttal a magyarság tűzhelyei is s azonfelül sok vegyes­ lakosságú hely népessége is sietett a liberális tüntetéshez csatlakozni, kivált Torontálban és Bácskában, a­hol a magyarokkal a svábság és szerbség is közösen járt el. Azonfelül pedig a városokban és megyékben szanaszét tartott ad hoc gyűlése­ken a függetlenségi pót és szabadelvű párt ve­­zéremberei, de választópolgárai is, karöltve jár­tak el s igy az egész mozgalom pártpolitikai jelleg nélkül, mint a szabadelvű magyarság ál­talános politikai mozgalma vált­­országossá. Ami márc. 4-ének napját, illeti, az kétség­kívül­ a hires márc. 15-dike óta előfordult poli­tikai ,,napok­ fölött fog állani nagyszerűség esolg­áb­an. A vidékről fölérkező küldöttségek lét­számát, az eddig ismeretes adatok alapján, bátran 10 ezer főre lehet becsülni. Egyes tör­vényhatóságok 100-nál is több küldöttet indíta­nak­ útnak , Komárom vármegye például 400-at. A küldöttségekkel természetesen sok „család­beli“ is fölrándul Budapestre, ami a számot kétszer-háromszor olyan megasra emeli- Most pedig, a mai példa után, a­mikor Budapest fő- és székváros törvényhatósága is egyhangú lelke­sedéssel csatlakozott a nagygyűléshez s a maga küldötteit szintén ott akarja látni: előrelátható­lag új lökést kap a liberális mozgalom s ami a Számerőt illeti, az megkétszereződhetik a hátra­levő pár nap alatt. Azon a napon legalább 50 ezer főnyi, ha nem 100 ezer főnyi néptömeg fogja elborítani a kijelölt gyűléssért és annak környékét ; olyan látvány, a­milyenhez csak ő felsége harmadévi jubiláns bevonulását lehet hasonlítani. A gyűlés külső disze is impozánsnak ígér­kezik. A főváros megjelölt négy pontjáról négy hosszú menetoszlop fog megindulni a városliget felé, élén előkelő lovasokkal s közbe-közbe a küldöttségek lobogóival, a­melyek közt lesznek történelmi ereklyék is, a­milyen a debreceni nemzetőr-zászló és a Bocskayak zászlója Szo­­boszlóról. A többit gyöngébb képzelőtehetséggel is el lehet képzelni. Nagyszerű bucsujárás lesz ez is, de ezúttal a szabadelvűség bucsujárása. De nem is a szám, nem is a külső disz lesz az, mely a tüntetésnek igazi súlyát meg­adja, hanem a nemzetnek azon intellektuális és erkölcsi ereje, melyet az abban résztvevők kép­----------------------------------------­ Beszterce ostroma. Irta: MIKSZÁTH KÁLMÁN: Második rész. (16. folytatás.) E fordulatok megjavították egy kicsit a leányka sorsát, de jobban a Klivényiét, mert az értéktárgyak többnyire folyékony anyagokká vál­toztak át, de nem csoda módon,­­egyszerűen a zsidó közvetítésével, kihez a derék gyám rendre elh­ordozgatta zálogba. Volt dinom-dánom az „úri vendéglőben“, bor, punch, muzsikaszó, forintos bankók a Gongoly cigánynak, a kivel aztán éjjelenként be­járta a pánszláv házakat s elhuzatta ingerke­désül az ablakok alatt: Cserveni kantár, bjeli kvon! Predav szom ország, Bozse moj! (Veres kantár, fehér ló! Eladtam az or­szágot, istenem!) Ez a merész célzás Szvatopluk király ő felségének szomorú kalandjára, mindenka erő­sen boszantotta a zsolnai tót urakat. De épen ezt akarta Klivényi, a­ki magyar érzésű volt, és e magyarságából élt, táplálkozott. Mert már százszor is ki kellett volna tennie a szűrét. (Soknemű hivatali vétség és apró visszaélés ter­helte Klivényit.) De lehet-e egy nagy magyart elcsapni bűnhődés nélkül ? Klivényi ügye min­dig a haza ügye volt. Klivényi nem volt os­toba , mindég jól tudta, hogy mitől döglik a légy. Annak­ a bizonyos „veres kantárnak“ bi­zony több hasznát vette ő, mint Árpád vezér; ez volt az ő immunitása. Az árvára most már nagyobb gondot for­dított és iskolába is küldte. Egy napon, mikor a rubintös karperecét adta zálogba, hozott a ki­csikének egy darab kókusz-szappant. — Zsuzsanna — szólt a nejéhez — ma jól megnéztem a gyermek arcát. Tudod-e, hogy nagyon szép lesz, veszettül szép lesz, ha megnő. S végre is, miért ne lenne szép ? Mondtál va­lamit, Zsuzsanna ? Hogy, semmit se mondtál ? Okosan is teszed, ha hallgatsz. Mosdasd, fésül­­tesd a gyermeket és járasd tisztán. Azt akarom, hogy csinos legyen. Az nem lesz nekem rossz, ha szép lesz, még talán neki se. Van valami átkozottul kellemes az arcában. Aztán behitta Apolkát a konyhából, sokáig nézegette és átadta neki a selyempapírba gön­gyölhetett szappant. — No, kutyamája, kutyamája — fordítá a hangját szelídre, enyelgőre — mit hozott a gyámapa az ő báránykájának ? Ide hamar kezet csókolni. A lányka kezet csókolt és kitakarta bur­kából­ a tárgyat , s amint megismerte, hogy szappan, édesen elmosolyodott. Nem a gyermek mosolya volt ez többé, mely a mézeskalácsok­nál hasadt ki volt arcán, hanem a szűzé. Ah, szappan! Szagos szappan. Arcra való szappan. Elpirult egész a füle hegyéig és elfutott. Az a kis szappan­kocka annyi mindent mondott, fi­nom, ingerlő illata szállt, szállt az orrán keresz­tül, betörte egész lényét, minden porcikáját, át­szivárgóit az eremn a vérébe és dörömbözött a szívén, felkeltve, életre ébresztve azt a kis ször­nyeteget, mely, mint a karikába tekergőzött kígyó, dermedten, élettelenül alszik még a bak­­fischban,­­ a kacérságot. Éva leánya, kopog­tatnak. A szappan beszél hozzád. Hallod-e, sejted-e ? Apolka a tizennegyedik évébe lépett és szemlátomást szépült, — midőn egyszerre még váratlanabb fordulat állott be életében. A polgármester, látván egyrészről a nagy­bácsik jóindulatát, másrészről, hogy az írnok a Trnovszkyak ajándékait — a polgármester hivatalos megjegyzését idézve — a saját cél­jaira fordítja, említést tett egy ízben a le­ány helyzetéről a főispánnak (kinek a meg­boldogult dr. Trnovszky háziorvosa volt); ő mél­tósága élénken méltóztatott érdeklődni és meg­ígérte, hogy az árva ügyét szivére veszi s ki­ragadja a korhely írnok kezei közül. A legközelebbi főispáni ebédre mind a két Trnovszky meghívást kapott s ebéd közben a pezsgőnél, mikor minden szív ellágyul, ra­vasz diplomáciával előhozván az ügyet, rávette a testvéreket, hogy a leánykát ne hagyják go­noszul veszni, vegyék magukhoz, még pedig egyenlőképen felváltva, mindenik egy-egy fél­évig tartsa és neveltesse. Bezzeg lett ebből ismét világraszóló spek­tákulum. • Legjobb szabású angol férfirullák­, f­ell­é mellik, s mindennemű úri divatcikkek jutányos árakon beszerezhetők DEUTSCH F. KAZLOX*!? angol férfi-divat áruházában, Andrássisr­us 8. sz. A szabott ár minden tárgyon koronában van kitüntetve.­­Vti 2638 A Pesti Hírlap jelen száma 24 oldal

Next