Pesti Hírlap, 1894. március (16. évfolyam, 60-90. szám)
1894-03-01 / 60. szám
Budapest, 1894. XVI. évf. 60. (5435.) szám. Csütörtök, március 1. Előfizetési árak: Egész évre.„ . 14 írt — kr. Félévre . . . 13 7 » — » Negyedévre iá .13 » 50 * Egy hóra . . . 1 » 20 * Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sí., földszint hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. SS Szerkesztési iroda: Budapesten, Jávor utca 7. sz, I. emelet, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A márciusi gyűlés. A szabadság hónapjában Budapest fő- és székvárosa olyan politikai tüntetésnek lesz ismét színhelyévé, amilyent 1848. márc. 15-dike óta nem látott. Vasárnap, márc. 4-én, gyűlnek össze az ország minden részéből a szabadelvű magyarság küldöttei, hogy a haza szivében tanúságot tegyenek a nemzet közvéleményének kívánságairól és kibontsák azt a ragyogó lobogót, melyet a nemzetek csak akkor szoktak magasra emelni, amikor leghatalmasabb politikai eszméjük diadalra segítése vált szükségessé. És felette örvendetes, hogy ez a nagyszerű tüntetés most a békés haladás keretében, minden forradalmi láztól mentesen, sőt épen a magyar kormány szabadelvű törekvéseinek előbbresegítése és reformtervei sikerének biztosítása érdekében mehet végbe. . Ennél szebb politikai látványt kevés nemzet és kevés ország nyújthat ma a műveit Európának s nem lesz minden messzelátszó dicsőség nélkül az a szép nap, amikor ez, a szabadságszerető külső nemzetek rokoni zenve mellett (és melyik nemzet ne szeretné a szabadságot), végbe fog menni. Az országos szabadelvű gyűlés különben nem csak mozgató szabadság eszretéje által fog imponálni, hanem külső jelenségeinek nagyszerű méretei által is. A létrehozására irányzott mozgalom gyorsan kiáradt medréből s pár hét alatt anélkül, hogy a sajtó valami nagyon sarkalta volna az országot, vagy pedig bármely mesterséges eszközökkel szították volna a lelkesedést, egymásután magával ragadta a városokat, vármegyéket, nagyközségeket sőt, még a kisközségeket s a különböző egyesületeket és társaságokat is. Ennél még csak az örvendetesebb, hogy a föllelkesedés tűzhelyei egyúttal a magyarság tűzhelyei is s azonfelül sok vegyes lakosságú hely népessége is sietett a liberális tüntetéshez csatlakozni, kivált Torontálban és Bácskában, ahol a magyarokkal a svábság és szerbség is közösen járt el. Azonfelül pedig a városokban és megyékben szanaszét tartott ad hoc gyűléseken a függetlenségi pót és szabadelvű párt vezéremberei, de választópolgárai is, karöltve jártak el s igy az egész mozgalom pártpolitikai jelleg nélkül, mint a szabadelvű magyarság általános politikai mozgalma váltországossá. Ami márc. 4-ének napját, illeti, az kétségkívül a hires márc. 15-dike óta előfordult politikai ,,napok fölött fog állani nagyszerűség esolgában. A vidékről fölérkező küldöttségek létszámát, az eddig ismeretes adatok alapján, bátran 10 ezer főre lehet becsülni. Egyes törvényhatóságok 100-nál is több küldöttet indítanak útnak , Komárom vármegye például 400-at. A küldöttségekkel természetesen sok „családbeli“ is fölrándul Budapestre, ami a számot kétszer-háromszor olyan megasra emeli- Most pedig, a mai példa után, amikor Budapest fő- és székváros törvényhatósága is egyhangú lelkesedéssel csatlakozott a nagygyűléshez s a maga küldötteit szintén ott akarja látni: előreláthatólag új lökést kap a liberális mozgalom s ami a Számerőt illeti, az megkétszereződhetik a hátralevő pár nap alatt. Azon a napon legalább 50 ezer főnyi, ha nem 100 ezer főnyi néptömeg fogja elborítani a kijelölt gyűléssért és annak környékét ; olyan látvány, amilyenhez csak ő felsége harmadévi jubiláns bevonulását lehet hasonlítani. A gyűlés külső disze is impozánsnak ígérkezik. A főváros megjelölt négy pontjáról négy hosszú menetoszlop fog megindulni a városliget felé, élén előkelő lovasokkal s közbe-közbe a küldöttségek lobogóival, amelyek közt lesznek történelmi ereklyék is, amilyen a debreceni nemzetőr-zászló és a Bocskayak zászlója Szoboszlóról. A többit gyöngébb képzelőtehetséggel is el lehet képzelni. Nagyszerű bucsujárás lesz ez is, de ezúttal a szabadelvűség bucsujárása. De nem is a szám, nem is a külső disz lesz az, mely a tüntetésnek igazi súlyát megadja, hanem a nemzetnek azon intellektuális és erkölcsi ereje, melyet az abban résztvevők kép---------------------------------------- Beszterce ostroma. Irta: MIKSZÁTH KÁLMÁN: Második rész. (16. folytatás.) E fordulatok megjavították egy kicsit a leányka sorsát, de jobban a Klivényiét, mert az értéktárgyak többnyire folyékony anyagokká változtak át, de nem csoda módon,egyszerűen a zsidó közvetítésével, kihez a derék gyám rendre elhordozgatta zálogba. Volt dinom-dánom az „úri vendéglőben“, bor, punch, muzsikaszó, forintos bankók a Gongoly cigánynak, a kivel aztán éjjelenként bejárta a pánszláv házakat s elhuzatta ingerkedésül az ablakok alatt: Cserveni kantár, bjeli kvon! Predav szom ország, Bozse moj! (Veres kantár, fehér ló! Eladtam az országot, istenem!) Ez a merész célzás Szvatopluk király ő felségének szomorú kalandjára, mindenka erősen boszantotta a zsolnai tót urakat. De épen ezt akarta Klivényi, aki magyar érzésű volt, és e magyarságából élt, táplálkozott. Mert már százszor is ki kellett volna tennie a szűrét. (Soknemű hivatali vétség és apró visszaélés terhelte Klivényit.) De lehet-e egy nagy magyart elcsapni bűnhődés nélkül ? Klivényi ügye mindig a haza ügye volt. Klivényi nem volt ostoba , mindég jól tudta, hogy mitől döglik a légy. Annak a bizonyos „veres kantárnak“ bizony több hasznát vette ő, mint Árpád vezér; ez volt az ő immunitása. Az árvára most már nagyobb gondot fordított és iskolába is küldte. Egy napon, mikor a rubintös karperecét adta zálogba, hozott a kicsikének egy darab kókusz-szappant. — Zsuzsanna — szólt a nejéhez — ma jól megnéztem a gyermek arcát. Tudod-e, hogy nagyon szép lesz, veszettül szép lesz, ha megnő. S végre is, miért ne lenne szép ? Mondtál valamit, Zsuzsanna ? Hogy, semmit se mondtál ? Okosan is teszed, ha hallgatsz. Mosdasd, fésültesd a gyermeket és járasd tisztán. Azt akarom, hogy csinos legyen. Az nem lesz nekem rossz, ha szép lesz, még talán neki se. Van valami átkozottul kellemes az arcában. Aztán behitta Apolkát a konyhából, sokáig nézegette és átadta neki a selyempapírba göngyölhetett szappant. — No, kutyamája, kutyamája — fordítá a hangját szelídre, enyelgőre — mit hozott a gyámapa az ő báránykájának ? Ide hamar kezet csókolni. A lányka kezet csókolt és kitakarta burkából a tárgyat , s amint megismerte, hogy szappan, édesen elmosolyodott. Nem a gyermek mosolya volt ez többé, mely a mézeskalácsoknál hasadt ki volt arcán, hanem a szűzé. Ah, szappan! Szagos szappan. Arcra való szappan. Elpirult egész a füle hegyéig és elfutott. Az a kis szappankocka annyi mindent mondott, finom, ingerlő illata szállt, szállt az orrán keresztül, betörte egész lényét, minden porcikáját, átszivárgóit az eremn a vérébe és dörömbözött a szívén, felkeltve, életre ébresztve azt a kis szörnyeteget, mely, mint a karikába tekergőzött kígyó, dermedten, élettelenül alszik még a bakfischban, a kacérságot. Éva leánya, kopogtatnak. A szappan beszél hozzád. Hallod-e, sejted-e ? Apolka a tizennegyedik évébe lépett és szemlátomást szépült, — midőn egyszerre még váratlanabb fordulat állott be életében. A polgármester, látván egyrészről a nagybácsik jóindulatát, másrészről, hogy az írnok a Trnovszkyak ajándékait — a polgármester hivatalos megjegyzését idézve — a saját céljaira fordítja, említést tett egy ízben a leány helyzetéről a főispánnak (kinek a megboldogult dr. Trnovszky háziorvosa volt); ő méltósága élénken méltóztatott érdeklődni és megígérte, hogy az árva ügyét szivére veszi s kiragadja a korhely írnok kezei közül. A legközelebbi főispáni ebédre mind a két Trnovszky meghívást kapott s ebéd közben a pezsgőnél, mikor minden szív ellágyul, ravasz diplomáciával előhozván az ügyet, rávette a testvéreket, hogy a leánykát ne hagyják gonoszul veszni, vegyék magukhoz, még pedig egyenlőképen felváltva, mindenik egy-egy félévig tartsa és neveltesse. Bezzeg lett ebből ismét világraszóló spektákulum. • Legjobb szabású angol férfirullák, fellé mellik, s mindennemű úri divatcikkek jutányos árakon beszerezhetők DEUTSCH F. KAZLOX*!? angol férfi-divat áruházában, Andrássisrus 8. sz. A szabott ár minden tárgyon koronában van kitüntetve.Vti 2638 A Pesti Hírlap jelen száma 24 oldal