Pesti Hírlap, 1894. május (16. évfolyam, 121-151. szám)

1894-05-13 / 133. szám

6 PESTI HÍRLAP 1894. május 13. ragadom meg az alkalmat, hogy az „Ember tragé­­diájá­nak 100-ik előadásának napján önt, mélyen tisztelt művésznő, Éva szerepének geniális megterem­tőjét üdvözöljem és művészete iránt hódolatomnak ad­jak kifejezést. — Hogy Madách remekműve oly párat­lan színpadi sikert ért el: abban az ön­kiváló művészetnek oly nagy része van, a­mely tiszteletet parancsol, meghódolást követel és büszkeséggel tölti el az igaz művészetért lelkesedni tudók szívét. Fo­gadja nagyságod a nemzeti színház igazgatósága ne­vében a köszönetnek és hódolatnak ez őszinte kifeje­zése mellett — a mai nap emlékéül — e koszorút és azon hő óhajtásom nyilvánítását, hogy árassza pá­ratlan művészeti fényét — még számtalan éven át — műintézetünkre és az egész magyar színművé­szetre. Fogadja stb.“ — Hasonló kitüntetés vár Gyenes Lászlóra, Lucifer személyesnőjére is, kit ab­ból az alkalomból, hogy Lucifer szerepét 100-adszor játszsza el, pályatársai is meglepetésben készülnek részesíteni. * (Hírek a népszínházból.) Blaha Lujza asz­­szony már csak néhányszor játszik nyári szabadsága előtt a népszínházban. A jövő vasárnap, f. hó 20-án lép föl utoljára „Az asszony verve jó“ Zsófi szerepé­ben.­­ A Fröbel-nőegylet javára tervezett, de a múlt csütörtökről elmaradt előadást a jövő szerdán, f. hó 16-án tartják meg a népszínházban. Színre kerül „A telefon“ (magánjelenet), „Egy nő, ki az ablakon ki­ugrik“ (vígjáték), „A bál után“ (magánjelenet) és „Duse paródia“. Az előre váltott jegyek (narancsszi­­nűek, 1894. máj. 10-diki bélyeggel) a szerdai, 16-diki előadásra lesznek érvényesek. A mensa-akadémika javára a jövő szombaton, f. hó 19-én a „Falu rossza“ fog szinre kerülni a népszínházban, bérleten kívül és fölemelt árakkal. Rózsit Blaha Lujza, Boriskát Küry Klára és Tercsit Komáromi Mariska fogja játszani. „A siroki románc“, Abonyi rég pihentetett népszín­műve, holnap, vasárnap este kerül színre a népszín­házban, Marcel szerepében Blaha Lujza asszonynyal. Peti szerepét, melyet eddig Tollagi Adolf játszott, ezúttal Szerdahelyi Ferenc, volt vidéki színigazgató fogja játszani, aki ősztől kezdve a népszínházhoz szerződött. * (A városligeti színkörben) holnap lesz a megnyitó előadás, mely iránt általános az érdeklődés. Szinre kerül a „Furcsa szomszédság“ című 3 felvo­­násos francia bohózat és Offenbach egyfelvonásos operettje a „Pitzelberger estélye.“ Hétfőn két előadás lesz. Délután félhelyárakkal a „Próbaházasság,“, este a vasárnapi darabok rendes helyárakkal. * (Küry Klára vendégszereplése.) Küry Klára pünkösd­hétfőn Vácon fog fellépni a „Szegény Jonathan“-ban, melyben Mollyt játssza. Küry Klárához a vidéki színigazgatók búcsút járnak, egyik a másik­nak adja a kilincset, hogy a művésznőt egy-két sze­replésre megnyerjék, de ez eddig csak kevésnek sikerült. * (Uj zenemüvek.) A Rózsavölgyi és társa zenemükereskedés díszes kiadásában újabban megje­lentek : ,,Ez a világ amilyen nagy“, férfikar zenekari kísérettel, Mihálovich Ödönnek ajánlva, szerző Lányi Ernő. — Kemény keringő, Küry Klárának ajánlva, irta Serly Lajos. — Jellemdarabok, irta Lányi Ernő, két füzetben. — Petőfi a Hortobágyon, melodráma, a költeményt irta Váradi Antal, a zenéjét Kim László. Szombaton este az Adamich-téren a fiumei magyar, majd később az olasz dalárda rendezett zene-estélyt, az egyes ének-produkciók közti szünetet debreceni cigányok töltötték ki ugyancsak talp alá húzott tüzes nótákkal. Este azután általános kivilágí­tás volt, mely kitűnően sikerült, a színes lámpákkal, transzparensekkel és villamos fénynyel világított utcák­ban és a főtereken előkelő közönség sétált és az es­teli órákban a tolongás szinte életveszélyes lett. Holnap, vasárnap, délelőtt tartják meg az összes dalárdák jelenlétében a fiumei daloskor zászlószen­­telési ünnepélyét, zászlóanyának a fiumei kormányzó bájos nejét, gr. Batthyány Lajosnét szül. Andrássy Ilona grófnőt kérték fel. A fiumei országos dalü­nnepély. Mint levelezőnk Fiuméból jelenti, a város teljes ünnepi díszben várja vendégeit, a főbb utcák villamos lámpákkal, oszlopokkal és diadalívekkel vannak el­látva, különösen szépen van diszítve az Adamich-tér, és az Adamich-molo, a kikötőben pedig a hajók teljes lobogó alatt vannak. Lukács Béla kereskedelmi miniszter megengedte, hogy az ünnepek alatt az ösz­­szes boltok nyitva maradhatnak. Szombat reggel megérkeztek a komáromi és egri dalárdisták, számszerűit száztizenketten, köztük tizennégy nő. Délután egytől ötig pedig öt nagy kü­­lönvonaton érkeztek a többi dalárdák, az első külön­­vonattal jött a dalárünnepély elnöke, Láng György, fővárosi tanácsos is, kit a pályaudvaron Giotta pol­gármester, Gelletich alpolgármester és Dali­ Asta me­leg szavakkal üdvözöltek. A vendégek elszállásolása késő estig tartott, de szerencsésen elintéztetett. Délután öt órakor nagy gyűlés volt a városi ta­nácsteremben, ez alkalommal megalakult a halárünne­­pélyek bíráló bizottsága is. A jury tagjai: Berghoffer igazgató, Erkel Gyula, a m. kir. operaház nyugalomba vonult karmestere, id. Ábrányi Kornél zeneíró, An­gyal Ármánd dr. Győr város rendőrkapitánya, Gáll János zenetanár, Ságh József lapszerkesztő, Gaál Ferenc, a szabadkai zenede igazgatója, Gobbi Alajos, a budapesti zenede tanára. Az újonan megalakult jury azonnal megállapí­totta a dalárverseny sorrendjét is: hétfőn délelőtt kilenctől déli tizenkettőig és délután háromtól hatig tartják meg a versenyeket, a debreceni dalegylet kezdi meg a sorozatot és a budapesti fogja azt befejezni. a verseny színhelye az u. n. szabad kikötő. A virágkorzó. A mai virágkorzót nem a legjobb auspiciumok előzték meg. Felhők borongtak az égen és idelent is boron­­gós volt a láthatár. A felhők esővel fenyegetődztek, idelent pedig tartani lehetett a legutóbbi tüntetések káros utókövetkezményeitől. De az aggodalom semmi tekintetben sem való­sult meg. Az égboltnak váltakozó derűje és borúja még talán előnyére vált az ünnepélynek, a­mennyi­ben enyhítette a nap hőségét. A­mi pedig azt a má­sik aggodalmat illeti, a mágnások közül legalább is annyian jelentek meg — dacból, mint a­hányan eset­leg elmaradtak a duzzogásból, vagy az inzultusoktól való félelemből. Az ünnepély kezdete délutáni 5 órára volt je­lezve, de a közönség már három órakor kezdett özönleni minden irányból az Andrássy-útra s 4 óra­kor már sűrű sorfalak képződtek az egész An­­drássy-út hosszában. Legsűrűbb volt persze a tömegesülés az okto­gon és az Andrássy-út városligeti torkolata között, a­mely vonal a virágcsata színhelyéül volt kijelölve. E vonal oktogon felőli végén, szemben egymás­sal két óriási tribün volt fölállítva, melyet valóságos virágásványokká alakított az az előkelő hölgyközönség, mely rajtuk helyet foglalt. De nemcsak e tribünökön, hanem amerre csak nézett az ember, az útmenti fasorok közt, a járdá­kon, a paloták és villák ablakaiban és erkélyein, szó­val mindenütt szép asszonyok és lányok mosolygása varázsolta elénk Seherazáde regéit, amikben szívesen gyönyörködne minden halandó ezer egy éjszakán és napon keresztül, vagy talán még tovább is. A kocsik felvonulása is már jóval 5 előtt kez­dődött meg. Az egyes, feltűnőbben díszített fogatokat, vagy a­melyekben egy-egy népszerűbb személyiség ült, mindenütt zajos éljenekkel fogadták. Külö­nösen sok éljent kapott Széchenyi Béla gróf, aki bájos lányainak társaságában ült. Nagy tet­szést aratott Hugonnay Béla gróf óriási fehér strucctollakkal és fehér virágokkal diszitett fo­gata, Blaskovics Elemér, Lülley Bertalan, Cseko­­nicsné stb. fogatai. Szívélyes ovációkban részesítette a közönség a kifejezésteljes arcú Károlyi Melinda grófkisasszonyt, a liliomtermetű Lónyay Margit gróf­kisasszonyt, a gyönyörű gróf Esterházy Mihálynét. Sokan keresték Blahánét, Hegyi Arankát, Küry Klárát, de a művésznők közül az idén — nem tudni miért — egyik sem vett részt a virágkorzón. Folytonos ovációkban részesült persze az ünne­pély főrendezője és lelke, Rohonczy Gedeon képvi­selő is, aki sem fáradságot, sem áldozatot nem saj­nálva buzgólkodott a virágkorzó létrehozásában s aki fekete lován ma is mindenütt ott volt, hogy rendet és kedvet csináljon. Négyes fogata is a legszebbek közé tartozott; hegyaljai gohérszőlővel volt diszitve, s igazi remekmű volt. A korzóban különben 150-nél több fogat vett részt, melyekből fölsoroljuk a következőket: Gr. Sztáray Jánosné és gr. Hadikné közös kocsija lilaszinü tüskével diszitve, Wenkheim Christina grófné kocsija : rózsaszínű alma­virággal tele­szórva, Barkóczy Endre gróf kocsija vörös tuba-rózsa­: díszítés, Széchenyi Béla gróf kocsija: vörös rózsa pi­ros narancshálóval, Wulff Ede cirkuszigazgató sárga négyes fogatján pazar világosszínű rózsa-diszités, Wulff ezenkívül még egy póny-fogatot is küldött, Rhaden báróné (Somossy mulatóból) kocsija: dús­gazdag fehér virág-diszités, Berchthold János gróf kocsija: vörös szegfű. Zichy Antal gróf kocsija : p­ros rózsák, Stehanek Jánosné kocsija: vörös gránát­virág, Pongrátz Károly gróf kocsija: vadrózsák, Lülley Bertalan kocsija: vörös rózsák, Bezerédy Imre kocsija: vegyes szegfű, Liptay Béla báró kocsija: vörös szegfű, Andrássy Géza gróf ko­csija kék ibolya, Károlyi Lajos gróf kocsiján exotikus virágok, Dókus Ernő kocsiján pünkösdi ró­zsa, Rakovszky István kocsiján tuba-rózsa, dr. From Elemér kocsiján rózsa-diszités, ifj. Mérő János kocsi­ján vörös szegfű, Vigyázó Sándor kocsiján Napóleon­­rereda és vörös rózsák, Tarnóczy Gusztáv kocsiján vizi rózsa és afrikai virágok, Gyurkovics Gyuláné kocsiján vörös pipacs, Matlekovics Sándorné ko­csiján halvány mályva-rózsa-diszités, Freund Alice kocsiján vörös rózsák, Nemes huszár-kapitány kocsiján vegyes rózsa, Csendics tanácsnok ko­csiján pünkösdi rózsa, Malats Józsefné kocsi­ján sárga akác, Bittó István kocsiján napra­forgó, Andrássy Tivadar gróf kocsiján őszi rózsa, Bezerédy Béla kocsiján fehér orgona, Dániel Ernő ko­csiján Hortensia-virág, Vojnits Sándor kocsiján sárga akácfa díszítés, Jakabffy Arthur kocsiján vegyes vi­­­rág, Mészáros Béla kocsiján vörös tubarózsa és lila orgona, Festetich Tassiló gróf kocsiján fehér rózsa, Szapáry Gyula gróf kocsiján vörös szegfű, Blaskovics Ernő kocsiján vadrózsa, Brüll Ignác kocsiján vizi­­rózsa, Hertelendy Ferenc kocsiján nefelejtsvirág, Ha­lász Olivér kocsiján fehér rózsa, Révay Simon báró kocsiján lila akácfa-diszités, Acél Béla báró kocsiján exotikus virág díszítés, Horváth huszárkapitány kocsiján sárga szalmavirág-diszités, Boros Dezső kocsiján kevert rózsa és sárga akácfa, Salamon Dénesné ko­csiján vörös szegfű, Thotás Gyuláné kocsiján kevert mezei virág, Csekonits Endre gróf kocsiján pünkösdi rózsa, Almássy Dénes gróf kocsiján napraforgó, Me­gyeri Krausz Izidor kocsiján tuba rózsa, Bohus Zsig­­mond kocsiján fehér rózsa, Návay Aladár kocsiján sárga akácfa, Freystädtler Mór kocsiján napraforgó díszítés, Bán Gyula dr. kocsiján búzavirág, Thalabér Lajos kocsiján vizirózsa, Deseő Ákos százados kocsi­ján tubarózsa, Leimeter János kocsiján lila akácfa. A menetet három tűzoltó nyitotta meg, akik rettentő komoly ábrázattal és méltóságteljes léptekkel haladtak s csak akkor rándult futó mosolyra a baj­szok, mikor egy-egy százlevelü rózsa, vagy egyéb súlyosabb virág repült az orrukhoz. Utánuk jött a rendezőbizottsági kocsi, melyet hat lő húzott. Wulff személyzetéhez tartozó, magyar jelmezes csinos leányok szórták­­belőle a virágokat és cigánybanda muzsikált. A kocsi stilszerüleg volt diszitve, két méter magasságú repcével és rozsvirág­gal, a­mi szintén Rohonczy törökbecsei gazdaságából került ki. Ezután jöttek színpompás egymásutánban a többi fogatok, melyeknek lefestéséhez is Makart-féle ecset kellene, leírásuk pedig hasztalan kísérlet volna. Ezért csak annyit konstatálunk, hogy az idén kevesebb volt a kocsik díszítésében a szenzáció-haj­­hászat, mint tavaly és több az ízlés. A fogatok között a rendre lovas gavallérok ügyeltek föl, mint Rohonczy Lőrinc, Beniczky Gábor és Feri, gr. Szapáry Laci, gr. Károlyi Imre, Geiszt Gazsi, kinek lova megaranyozott patákkal büsz­kélkedett. A közönség között a rendet attléták, 500 egyetemi tanuló, 500 tűzoltó és rendőrök tartották fönn — egy ideig. Sajnos, hogy mindig akadnak oly rakoncátlan elemek, kikkel szemben sem szép szó, sem erély nem használ. Ezek az idén sem ér­ték be a feléjük dobolt virágokkal, hanem a kor­donokon áttörve, valóságos rabló-támadásokat intéz­tek a kocsi-díszitések ellen, a­minek a vége egy pár kalapnak a beütése és leütése lett. Ettől eltekintve, az idei virág­korzó élénkség tekintetében is sikerültebb volt a tavalyinál, de még mindig nem elég élénk. A kellő élénkség hiányának fő oka pedig a do­­bálásra szánt virágok elégtelensége, és a­­ túlságos respektus, melylyel egymás iránt nálunk ismerősök és ismeretlenek viseltetnek. Hja persze, ha tüntetésről van szó, akkor rö­pülnek a kövek és a záptojások, de a virág­korzón még rózsával is csak tartózkodón dobjuk meg a mágnás­ kisasszonyok harmatos arcát. (Az igaz, hogy azokkal a kövekkel és záptojásokkal másokat szok­tunk célba venni!) A jury az Andrássy-úti nagy köröndnél felállí­tott tribünön foglalt helyet. A jury tagjai voltak: Odes­­calchi Géza herceg, Almássy Kálmán gróf és Kovách Sebestyén Endre. A dijakat, a­melyek I—VI. szám­mal voltak rendekbe osztva, 6 óra tájban adták ki. A dijak különböző színben összeállított nagy kokár­dákból és szalagokból állottak, a­melyeket — mint

Next