Pesti Hírlap, 1894. június (16. évfolyam, 152-181. szám)

1894-06-01 / 152. szám

Budapest, 1894. XV. évi 152. (5547.) szám. Előfizetési érák: Égre éne. a „ 14 fet — kr. Félévre . . BR 7 » — « Negyedévre 3 0 8 » 50 * Egy bóra . 3 1 » 20 ^ Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken f1 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: BUapest, Játor-utca­i st., Jásirat, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Péntek, Június I. Szerkesztési iroda: Budapesten, Nádor­ utca 7. sz., I. emelet, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel, Franciaország részére pedig John F. Jones & Cib. Párá­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A kormány lemondása. Csak a félhivatalos közlemények nem akar­ják még tudni, más mindenki tudja. A Wekerle­­kabinet lemondása ma dél óta e felsége a király kezei között van és a demisszió holnap fog megtörténni. A magyar miniszterek már haza is jöttek, csak Wekerle és Tisza Lajos gr. maradt még Bécsben, hogy az uj állapotot előkészítse. Arra azonban, hogy a király a magyar minisz­térium ultimátumát elfogadja, többé kilátása senkinek sincsen , a kormánynak legkevésbbé. A lefolyt napok egymást keresztező, majd a lelkesedésig kedvező, majd a balsejtelemig nyomasztó híreiből a bukás történetét kibetűzni­ nem lehet. Megbízható híreket a kormány nem tétetett közzé máig sem. Lapjai mindig fanati­kusan bíztak a kedvező fordulatokban és a ka­binet szerencse-csillagában, melyről még ma is azt mondják, hogy fényesen ragyog, pedig már az egész világ tudja, hogy fénye kialudt. Nem lehet semmi pozitívet kivenni azok­ból a Bécsbe és Budapestre való ide-oda vasuta­zásokból sem, a­melyek az utolsó napokban történt­e; sem azokból a bécsi kocsikázásokból, a­melyek az ott időző magyar miniszterek, azután első­sorban Kálnoky külügyminiszter, majd Krieghammer hadügyminiszter és Plener osztrák pénzügyminiszter szállásai közt végbe­mentek. A valószínűség ebből az, hogy Kálnoky gr. a magyar ügyekre udvari állása révén (ő lévén az osztrák császári ház minisztere is),­ illetéktelen befolyást gyakorolt és hogy a dele­gációk­ kérdése is belebonyolódott a válságba. Mindennek a tengersok irka-firkának, bi­zalomnak, fanatikus reménynek, vasúton, fiake­­rén és gyalog való utazásnak, kihallgatásoknak, értekezéseknek, Esterházy Miklós Móricok, Zichy Nándorok és mások fölmerülésének a vége az, hogy a Wekerle-kabinet megbukott. Nem ezekből merítve híreinket s még ke­­vésbbé a­­ félhivatalos közlésekből, okunk van hinni, hogy a dolgok ezen baljóslatú fordulásá­nak lényeges történetét helyesen adjuk elő a következőkben. Wekerle miniszterelnök a magyar minisz­tertanács határozata által küldve és megerősítve, garanciákért ment föl Bécsbe. Ezek sikerében a miniszterelnök annál inkább bízott, mivel a garanciák mértékét a minimumra redukálták. A három főrendi tag kinevezése, a főrendiháznak szükség esetében uj bárók és grófok kinevezé­sével való megfenyegetése s néhány udvari mél­tóság elmaradása a szavazásról: ez volt a lé­nyege a magyar kormány kívánságainak. Ezek­hez azonban a kabinet­ kérdés volt kötve. A magyar miniszterelnök azonban a koro­nánál, bármily előzékeny fogadtatásban részesült is, nem azt a helyzetet találta, a­melyre szá­mítottak. A kormány, úgy látszik, jobban­ bízott a sikerben, mint a­mennyire ismerte a helyze­tet. A korona nem a garanciák, hanem a kom­promisszumok álláspontján volt. Úgy szerette volna megoldani a helyzetet, hogy a királyi hatalomnak ne kelljen beavatkoznia még alkot­mányos utón sem a két ház közötti konflik­tusba , ellenben igenis hajlandó volt, néhány jelentéktelennek látszó kompromisszum létesítése útján a kormány egyházpolitikáját, az igaz, hogy csonkán, diadalra segíteni s ezzel a Wekerle­­kabinet megmaradását is biztosítani. Nem egészen bizonyos, mik voltak kezdet­ben ezen kompromisszum pontjai , de bizonyos az, hogy végül csak kettő maradt meg belőlük. Az egyik az volt, hogy a felekezetnélkü­­liség intézménye töröltessék ki a vallás­szabad­ságról alkotott javaslatból és a többi javasla­tokból is. A másik az u. n. „Kaiser-Paragraph“, hogy t. i. a házasfeleket összeadó állami közeg a há­zasfeleket az egyházi kötésre is figyelmeztesse s ennek megtörténtét is jegyezze be az anya­­könyvbe, jóllehet ez a házasság érvényességét nem érinti. A két kompromisszumos pontról értesülve voltak a főrendi klerikális többség vezéremberei s úgy látszik, belenyugodtak. A kompromisszum azonban megtört a kabinet szolidaritásán. A hétfői minisztertanács tisztába jött a helyzettel. Tudva volt, hogy ezeken a kérdése­ken fordul meg a kabinet megmaradása s mi­vel a korona e részben óhaját több ízben vi­lágosan kifejezte, nem mondjuk, hogy némi tért nem nyert a kabinet egyes tagjainál s a sza­badelvű párt egy csekély töredékében is a meg­egyezés gondolata­i,garanciák nélkül. Világos volt azonban, hogy bármily kompromisszum esetében a kabinet három oszlopos tagja: Szi­lágyi Dezső, Csáky Albin gr. és Hierlnumi Károly­ kilép a kabinetből. Ez okozta egy pilla­natra a részleges miniszterválságról szóló hí­reket. Mindez azonban beleütközik azon elvhű szolidaritásba, amelyet a Wekerle-kabinet tagjai egymással jóban és rosszban vallottak. Egy mindnyájáért és mindnyája egyért, az elvekért pedig valamennyien. Az utolsó puhilási eljárás tegnap és ma volt Bécsben és hitelt kell adnunk annak a hír­nek, hogy a korona auspiciumai alatt folyt kompromisszumok igényei annyira leszállottak, hogy ma már a Kaiser-Paragraph is­ eltűnt s a kompromisszum egyetlen tárgya a felekezet­­nélküliség kiküszöbölése lett volna. A magyar kormány, híven eredeti állás­pontjához s a tagjai közt uralkodó szolidaritás­hoz, ezt nem fogadhatta el. Ezt közölte ma délben Wekerle miniszterelnök a koronával s ehhez mellékelte a magyar minisztérium le­mondását. Hogy a korona a lemondást elfogadja, a felől a budapesti beavatott politikai körökben kétség nincsen. Ma este már Tisza Kálmán és Széll Kálmán Bécsbe hívásáról is beszéltek, a­mi az­­áj kabinet megalkotásának első lé­pése volna.­­ A válságot ugyanis nem tartják olyannak, mely a pártok "feldúlására és parlamenti bom­lásra vezetne. Apponyi és Szapáry napja, egyál­talán nincs fölkelőben. A közmeggyőződés az, hogy ő felsége a szabadelvű i part megtartását határozottan kívánja s benne keresi a jövő biz­tosítékát. A Wekerle-kabinet, ha meg is kapja de­­misszióját — a­miben alig van kétség — Ma­gyarországra örökség gyanánt hagyja a sértet­­len egyházpolitikai javaslatokat. Utódja a föl­hatalmazást kompromisszum nélkül, teljes gem­ranciákkal fogja megkapni. E szerint tehát a Wekerle-kabinet bukása a szabadelvű párt vál­tozatlan megmaradását és az egyházpolitikai ja­vaslatok teljes sikerét jelentené. Ha így lesz, kormánynak szebb bukása nem volt, mint a­milyen ez lesz erre,azonban ebben a pillanatban magunk sem mernénk mér­get venni. Lehet, hogy ez is azon optimizmus­hoz tartozik, a­mely a kabinetet a lemondásig elkísérte. A pillanat benyomásaiból azonban már­is kiemelkedik egy lehangoló és egy fölemelő tudat. A lehangoló tudat Wekerle miniszterel­nök elveszítése, a­kinek lelépését mindenki fáj- fálja. Már"sofiase hagyta volna el a pénzügy­­miniszteri széket hazánk e lángeszű államférfin, a­kinek elveszítése valóban pótolhatatlan volna! A fölemelő tudat pedig az, hogy az egy­házpolitikai javaslatok, a­melyek létrehozásán az államférfim okosság és elvhűség vállvetve dolgozott, sértetlenül kerülnek ki e sajnos vál- ’ Ságból s a szabadelvüség lobogója, mely alatt­­harcba vitték az ország közvéleményét, szenny-' télen marad. Kevés távozó kormány van a történelem­ben, mely nemzetének ilyen lobogót és ilyen örökséget tudott hagyni. ~ ___ ~ |__________ - -m­mmmn A Pesti Hírlap jelen száma 16 oldal. A helyzet: Wekerle miniszterelnök, a­mint lapunknak Bécsből jelentik, a holnapi s esetleg a szom­bati napot is az osztrák fővárosban fogja tölöl­teni. Nincs ugyanis kizárva, hogy a legfelsőbb elhatározás azon előterjesztés sorsa fölött, me­lyet a m­inisztertanács nevében , a korona elé,­ terjesztett, még holnap sem történik meg. Két felfogás áll egymással szemben: az egyik az, mely szerint a korona az örökletes főrendek esetleges kinevezése iránti kijelentésre adandó felhatalmazást aggályosnak találja ; és a kabineté, a­mely teljes szolidaritásban hatá­rozottan perhol preskál a házasságjogi törvényja­vaslat érdemleges részeire nézve akárminő kompromisszumot s készebb állásától megválni, semhogy erre a sikamlós lejtőre lépne. Ma még senki sem mondhatja meg, hogy az eldöntés melyik irányban fog megtörténni s hogy nem sikerül-e várjon az utolsó órában más kielégítő expedienst találni. Annyi kétség­, télen, hogy a kormány idegenkedése minden elvi ■jelentőségű engedménytől a szabadelvű párt kö­rében — a­mint erről a minisztérium itt levő tagjainak is alkalmuk volt meggyőződni — osz­tatlan helyesléssel találkozik. * * * A tegnap történtekről szóló közleményekből ki­emeljük a következőket: Bécsi sürgöny szerint Wekerle Sándor minisz­terelnöknek és Lukács kereskedelmi miniszternek még tegnap késő este alkalmuk volt Plener és Wurm­——■írem <!

Next