Pesti Hírlap, 1894. szeptember (16. évfolyam, 244-273. szám)
1894-09-01 / 244. szám
Budapest, 1894. XVI. évi 244. (5639.) szám. Szombat, szeptember 1. Szerkesztőség: Budapest, váci-körút 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. ’1 Slörzetési árak: Egész évre . . 14 írt — ki. Félévre..... 7 „ — „ Negyedévre . . 3 „ 50 „ Egy hóra ... 1 , 20 , Egyes szám ára 4 kr.'f Vidéken 5 kr. Megjelenik minden nap, finncp és vasárnap után is. Az egyház ellenségei. Az egyházpolitikai harcban a kath. püspöki kar fölidézte az ultramontanizmus szellemét s most nem tud szabadulni tőle. Sem a politikai okosság, sem a helyesebb hazafias érzület, sem a tétlen főpásztori tekintély nem elég már többé, hogy a vakmerő kicsapongás útját állja. Ha ez igy megy tovább is, nem sok idő telik bele s az Egyház bölcs főpásztorai a mindenfélének elnevezett „liberális“ állam és közvélemény védő szárnyai alá fognak menekülni, hogy az egyház vallásos és erkölcsi érdekeit mentse meg a fekete demagógia fölkelésétől. Vagy pedig oly szörnyű sebedet kap maga az Egyház a saját vakbuzgó gyermekeitől, hogy évtizedek kellenek annak kikeveréséhez, ha ugyan kiheverhetők valamikor. Az ultramontán izgatás nem csillapodott ■meg Vaszary Kolos békülékeny magatartása, sőt nyílt, kárhoztató szavai dacára sem. Az ultramontán újság és a hecckáplán-demagógia tovább dühöng, sőt méreg fogait csak most csattogtatja igazán. A M. A. az alsó papságra s a kath. közvéleményre, kath. hithüségre, kath. erényekre s mindenféle speciális kath. tulajdonságokra apellál és úgy látszik, pompás kath. üzletet csinál. Ez pedig azt jelenti, hogy az izgatásnak vannak főpapi mozgatói is, pártolói pedig annál többen a fölvadított alsó papság körében. Azelsőt abból lehet következtetni, hogy a gyeplőszárat szakított ultramontán lap már a püspökökre is kezd hivatkozni. Az odiózus nevek egyelőre ismeretlenek, de majd ki fog tudódni nemsokára, kik azok a főpásztorok, a kik a primási, sőt a pápai tekintély ellen intrigyálnak s a vészes lobogásu ultramontán tüzet saját Egyházuk romlására gyűlölködő kezekkel élesztik. Most már annyira ment az ultramontán közeg merészsége, hogy a törvény elleni engedetlenséget is előkészíti. „Egyszerűen konstatáljuk — úgymond — hogy a püspöki kar nem fog megnyugodni a „befejezett tényében, a polgári házasságban még akkor sem, ha az valóban befejezett ténynyé lesz.11 Ez világos beszéd legalább, habár hamis az egész püspöki karra való hivatkozás. Az ultramontanizmus ilyen és ehhez hasonló izgatások által terjed az alsó papságban. A „pax“ jeligét a falusi plébániákon és esperesi gyűléseken rongyokra szakgatják s dühös, szinte esztelen határozatokat hoznak. A csanádmegyei közép-temesi alesperesség papsága például, jóllehet exponált német és oláh vidéken kormányoz, nyilt pronunciamentet intéz egész Magyarország papságához s ebben a többi közt a következőképen tajtékzik: „A naponkint megrenditőbb tapasztalat mind lesujtóbban tanúskodik, hogy a házi ás iskolai, mint egyetemi valláserkölcsös nevelés és fegyelem hiánya vagy elégtelensége az egyének és nemzetek jellemének megfogyatkozását és aljasodását, a hit meggyengülését, közönyét, megvetését, az egyetemeken hangoztatott atheus tanoknak a magán- és nyilvános életben terjedését, az ifjúság és nagykorúak erkölcseinek elvadulását; a legszentebb kötelékeknek az államban és családban fölbomlását; a szélsőségek és ábrándképek hajhászását; az ártatlanság és becsület hátravetését; a katilinai s konceső, tudás és stréber elemek szaporodását; a börzeliberalizmus és gamin radikalizmus szabadkőműves rendszerének zsarnok uralmát, a szülőket gyermekeikkel együtt elzüllesztő polgári házasság fölbonthatósága s a válások törvényesítését, a zsidó recepciónak, a keresztény jelleg fölénye megvetésével, szentesítését, a kormány férfiak, a közigazgatás és igazságszolgáltatás kezelőinek megvehetőségét, stb.“ Hát micsoda beszéd már ez tanult emberektől ! ? És még hozzá a gyűlöletnek ilyen tajtéktarásával akarnak kath. egyetemet csinálni. Büszke lehet rá Zichy Nándor gróf, a kinek ugyanezen papság hálás föliratot küldött. Általában véve az ultramontán méreg most az alsóvidéki papság kebelében terjed, ott, ahol különben az ország legkövérebb plébánosai élnek. Mivel az ultramontanizmus a józanul ítélő magyar fajt nem tudta meghódítani s a kegyszerekkel és a szószékkel űzött, — hála istennek csak szórványosan űzött, — visszaélés, nem hatott, most a sváb lakossággal tesznek próbát, meg lehetne-e ezt nyerni a béketörés kegyes céljának. A temesvári papság például „Bauernverein“-nal és egy izgató német ultramontán újsággal is dolgozik, melynek egy odavaló szemináriumi tanár, Blaskovits Ferenc a tulajdonosa. A temesi és torontáli svábokat izgatják agrárultramontán irányban s kapóra jön nekik, hogy Apponyi Albert gróf és övéi évekkel ezelőtt már elkészítették ott a talajt. Kapóra jön a mizerábilis vármegyei közigazgatás által fölébresztett elégedetlenség s több szerencsétlen birtokrende ül „fiárom tyrályok“ csillaga. Meséli az unokáinak az öreg apó JÓKAI KAÓR. Azzal előhúzta a subicája alól azt a bizonyos csillagtoló szerszámot. — Nézd csak: egy „három királyok“ csillaga. S azzal kitolta a gépet, hogy annak a vége a stukkaturig szaladt. Hugónak ijedtében nyitva maradt a szája; a szemei elmeredtek. — Látod, pajtás, ilyen „három királyok“ csillagát készítettél te vasból, ezeknek a székeknek a pántjaiból, a miket Esztergomban vettél, holott nálam feleáron kaphattad volna; azután ezen a vaslajtorján mentél föl a városház pénztárának az ablakáig; ott ezzel a te csutorafejeddel keresztül préselted magadat a rácson, odabenn aztán a fölakasztott kulcsokkal fölnyitottad a vasládát s kivetted belőle az egész bankócsomót. Hugó nevetésre kényszerné az arcát, ami annak a szesz kék-zöld világánál tökéletes elkárhozott kifejezést adott. — Beszélj, beszélj! Te nagy bolond ! — De most már arra is emlékezem, hogy amint én azon éjjel a csárdából jöttem vissza, egy percre kimlágitottnak láttam a pénztár ablakát. — A te fejed volt akkor kivilágítva. •— Jól van, jól. A sok bankó hát a kezedben volt már. Senki sem érte föl ököllel, hogyan lophattad el? De most nagyobb kérdés volt az rád nézve, hogy mi módon tudsz azokon túl adni? Mert hogy az ide küldött bankók mind a 200- as és 300-as seriessel voltak jegyezve s azt tudatták minden pénztárral. Esh, hogy becsülöm az eszedet, hogy ennek is kitaláltad a módját. Nézd csak. Elmentél Weinmüller uramhoz, kértél tőle kilenc darab számjegyet, petitből ugye ? Ilyent, mint itt van a lajbli zsebemben. Ezekkel kikorrigáltad a lopott bankókat ezeres sebesüvé! Dicsérem az eszedet Hugó ! Ez valóságos Columbus tojása. Hugó arcán végig vonaglott a halálos rémület, alig bírta eszméletét megtartani. — De hát az még nem volt elég, hogy enynyi pénz legyen a táskádban, azért, hogy rajta ülj. Azért mégis, ha egyszer elkezdesz a pénzzel dobálózni magad körül, nyakon fognak, megkérdezik: honnan vetted ? Az előtt szegény zsugori voltál, hogy lett belőled gazdag préda? Hát erre most mit gondoltál ki ? A lopott pénzt beraktad tízezer forintjával a lutriba s úgy nyertél nyilvánságosan minden tízből hármat, négyet vissza, amit nem is kellett titkolnod. De az első betevést Esztergomban adtad föl, Búzás uramnál, hogy itt, a mi városunkban ne tudjon róla senki. Így csináltad azokat a csodálatos tornákat. A német is jól járt vele, mert kétharmadát visszakapta az ellopott pénzének , te is jól jártál, mert a harmadikból becsületes keresmény lett. — No, nem iszunk még egy pohárral ebből a pokolitalból ? Igyál pajtás ! Hiszen reszketsz! — Nem reszketek. — Dehogy nem. Hallom. A fogad is öszszevacog. — Részeg vagy! — Dehogy vagyok. Nagyon is tudós vagyok. Azt is tudom, hogy abból a lopott pénzből még nagyon sok megvan. És várja a boldog föltámadást. Hát már most ide hallgass. Mit gondolsz, mért jöttem én most ide te hozzád? — Nem tudom. — Majd mindjárt megtudod. Hát hogy ha én most egy raffinirozött imposztor volnék, akkor azt mondanám neked : jól van pajtás, oszszuk kétfelé azt a pénzt, ami még nálad dugaszban van ; most már én is tudom, hogyan lehet azt kikorrigálni. Én nagykereskedő vagyok, ha akarom százezrekkel hajigálózom; mind a F. Károly férfiala, bénái Andrássy út 1. 2038 B'Z- 27 Fin és Mölti le lejjebb és legtartósssbb kelméből A Festi Hírlap jelen száma 20 oldal.