Pesti Hírlap, 1894. október (16. évfolyam, 274-304. szám)
1894-10-10 / 283. szám
1894. október 10. PESTI HÍRLAP 9 képviselőház elé kerülnek. Csak rá akartam mutatni, hogy az által, ha a vármegyei tisztviselők kinevezése az alkotmányos kormányra vagy a kormány előterjesztése szerint ő felségére száll, mily elenyésző csekély ár leend ez részünkről azokért a nagy kormányzati és közszabadsági előnyökért, amelyeket egy jó közigazgatási reformtól, nemcsak maga az állam, hanem az ország minden egyes polgára nyerni fog. Ha nem követelné is magasabb állami érdek, ha nem kívánná is maguknak a szakszerű és állandó élethivatásként közigazgatási pályára lépő tisztviselőknek érdeke, magáért azért át kellene térni a tisztviselők kinevezésének rendszerére, hogy az államhatalom erejének veszélyes csökkentése nélkül, mindazon ügyek elintézését, amelyek elsősorban helyi érdekűek, s a helyi viszonyokkal ismerős független elemek által jobban végezhetni, mint innen a központi hivatalból s mindazon ügyeket, amelyeknél a tisztviselő hivatalos önkénye, ballépése vagy egyoldalú elméleti fölfogása, a helyi érdekek egész sorát sérthetné, — átengedhetjük az önkormányzat hatáskörének. MAPI HIRES. — (Személyi hírek.) A görög király tegnap 19 órakor este Kopenhágából Lübeckbe utazott. György görög herceg még egy hétig marad a dán udvarnál. — Windischgrätz herceg miniszterelnök ma Bécsbe érkezett. — (A király és a hadsereg.) A delegátusok tegnapi ebédjéről közölt tudósításunkban már fölemlítettük, hogy a király mily indignációval fordult Treumfels tiroli apáthoz, aki olyan módon kritizálgatott az osztrák delegációban bizonyos katonai dolgokat, hogy ez a királyt, mint legfőbb hadurat nagyon kellemetlenül érintette. A ma előttünk fekvő részletesebb tudósítás szerint ő felsége hosszabb beszélgetésbe vonta a hadsereggel kötözködő apát urat. E beszélgetésből több verzió került forgalomba, melyek egyike szerint azt adta volna értésére a király az apátnak, hogy a katonai kérdések fölvetését Tirolban nem helyeselheti. Egy másik verzió szerint pedig azt mondotta volna az uralkodó, hogy az, amit Treumfels apát beszédében a tiroli vadászok manővereiről mondott, túlzás. Tisztán tiroli katonai kérdésekről volt tehát szó, melyekre vonatkozólag Thurnher delegátust is megszólította a király, akivel pár szót váltott a tiroli vorarlbergi honvédelmi törvényről. — „Határozottan kívánom, jegyezte meg ő felsége, hogy a honvédelmi törvényt az ismert föltételek nélkül fogadják el.“ Thurnher mentegette a kifogásolt föltételeket, de a király ismételve megjegyezte, hogy ezek a feltételek nem tartoznak a szóban forgó törvénybe és hogy azokat ő nem is akceptálhatná. Feltűnően hosszasan és szívélyesen beszélgetett a király Siress tanárral, aki a belbéke szükségét hangsúlyozva többek közt hálájának adott kifejezést a beszédért, melyet az uralkodó Balassa-Gyarmaton a zsidó hitközség küldöttségéhez intézett. Zaleski lengyel delegátussal szemben legnagyobb megelégedését fejezte ki a király a lengyelek klubbjának politikai magatartása fölött. (László főherceg) tegnap reggel érkezett vissza Vécsey udvarmester kíséretében Alcsútról, hogy rendes tanulmányait folytassa. Tegnap délelőtt a disztéri palota egyik tágas földszinti termében vett huszamosabb leckét a tornászat és vívásból és pedig az újépületi hadapród iskola vívó tanáráról. A főherceg, ki nagy előszeretettel viv, a Keresztesy-rendszer hive. Legújabban ismét a Ludovika-akadémia lovardájába jár, hol az iskola parancsnokától, Rácz őrnagytól vesz hetenkint háromszor lovaglási órákat. (Miniszterelnök a kártyaszobában.) Mindjárt elöljáróban megjegyezzük, hogy Windisch grätz herceg osztrák miniszterelnökről van szó, aki a delegacionális ülésekre idejött Budapestre. És most következik a skandalum: a vasútról a miniszterelnök egyenesen az „Angol királynő“ szállodába hajtatott.. A miniszterelnök föl akart menni a lakására, melyet táviratilag rendelt meg, de ez nem ment oly simán, mint ahogy az ember képzelné, előbb parlamentiroznia kellett a szállodatulajdonossal és a dolog vége az lett, hogy a vendéglős bevezette Windischgrätz herceget a szállodával kapcsolatos kávéház kártyaszobájába. Egy miniszterelnök, aki a szállodába érve legelőször is a kártyaszobát keresi föl! Ugye, hogy ez skandalum ? És mégsem az. Az a kártyaszoba a miniszterelnök lakása volt. A szállodában egyetlen üres szoba se volt már és mert a miniszterelnök nem akart máshova menni, az élelmes Marchall hirtelen vendégszobává alakította át a kávéház meglehetősen elkülönített kártyatermét. Azt mondják különben, hogy az improvizált vendégszoba berendezése elegancia és kényelem tekintetében annyira sikerült, hogy még egy olyan nagy úr, amine Windischgrätz herceg osztrák miniszterelnök is, meglehetett vele elégedve. (A hadsereg köréből.) A király báró Albori Jenő altábornagynak a titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen adományozta; galanthai Galgóczy Tivadart, a 12. hadtest-parancsnoki s nagyszebeni parancsnokoló tábornoki teendőkkel megbízott altábornagyot, e hadtest parancsnokává s nagyszebeni parancsnokoló tábornokká nevezte ki s neki a titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen adományozta; továbbá Merta Emánuelt, a 9. hadtest-parancsnoki és josefstadti parancsnokoló tábornoki teendőkkel megbízott altábornagyot, e hadtest parancsnokává és josefstadti parancsnokoló tábornokká nevezte ki; végül Beck János vezérőrnagynak, a 36. gyalog csapatosztály parancsnokának, a Lipót-rend lovagkeresztjét díjmentesen adományozta. (Önkéntes vizsgálatok.) Nagy napjai vannak mostanában a mi önkénteseinknek. Izzadnak jobban, mint akár a hadgyakorlatok legnehezebb napjaiban. Tegnap kezdődtek el a vizsgálatok, melyeknek eredménye szerint aztán vagy aranybojtot kapnak, vagy pedig egy évre visszamaradnak. Két bizottság előtt vizsgáznak az önkéntesek. A 31. hadosztályhoz tartozók a Botmer és Schrammel tábornokok, a 32 hadosztályhoz tartozók pedig a Bilimek és Buss tábornokok elnöklete alatt álló bizottságok előtt. Az eredményt hétfőn fogják kihirdetni. A 16. huszárezred 30 önkéntese közül csupán egy bukott meg, aki másodévi szolgálatát ma már meg is kezdette. — (Kossuth Ferenc) október hó 21-én utazik el Nápolyból. Útközben — mint a Magyarország írja — megáll Florencben és Milánóban, hogy az olasz királynak bemutassa bucsú-hódolatát. Kossuth október 24-kén este 10 óra 35 perckor ér Budapestre. — Kossuthot itteni politikai barátai, különösen a függetlenségi és 48-as párt tagjai szívélyes fogadtatásban akarják részesíteni. — (Kiel tudós Budapesten.) Pavareff grófnő, az Európa-szerte ismert hisztorikus, kinek Moszkvában gazdag s nagybecsű régiséggyűjteménye van, két leányával, akik szintén a régészettel foglalkoznak, pár napot a fővárosban töltött. A grófnő leányaival tegnap délelőtt 10 órától délután 5-ig szemlélte végig a nemzeti múzeum régiségtárát Pulszky Ferenc és Hampel József kalauzolása mellett s e közben sok oly régiséget talált, amelyek mintegy kiegészítő részei az ő gyűjteményének. A tudós grófnő, aki a moszkvai régészeti társulat elnöke is, most nagy művet fog kiadni, amely régiségtárát fogja ismertetni. Az orosz vendégek ma elutaztak fővárosunkból. (Vaskalap.) Az úgynevezett országos honvédsegélyző egyesület annak idejében megállapodásra jutott a segélyezések tekintetében s a többek között azt is kimondta, hogy azok a negyvennyolcas igazolt honvédek, akik még nincsenek 65 évesek, vagy akik nem teljesen vagyontalanok, semmi körülmények között nem kaphatnak állandó segélyt. És mert ezt a nagy bölcsességet kimondta, hát határozatához hihetetlen vaskalapossággal ragaszkodik, így azután nem annyira nevetséges, mint inkább igen elszomorító elutasítások történnek, amint azt most egy körlevélben a csanádmegyei honvédegylet is kimutatja. Megesett, hogy egy öreg, mind a két szemére vak, tehát keresetképtelen honvéd, aki még teljesen vagyontalan is, állandó segélyért fordult az egyesülethez, amelynek intéző vaskalapjai összeültek s az öreg vak honvédet föltétlenül elutasították kérelmével, mert hát még nem töltötte be a hatvanötödik évet. Hogy azonban a magával tehetetlen világtalan koldus éhen ne haljon, kiutalványoztak neki egyszer s mindenkorra — három forintot. Amint tehát ebből az egy célból is kitűnik, a honvédsegélyző egyesület szigorúan ragaszkodik a maga szabályaihoz, amelyeknek bölcsessége nyilvánvalóan kitűnik. A csanádmegyei honvédegyesület ily körülmények között és esetek után most arra hívja föl a többi honvéd egyleteket, hogy e hihetetlen vaskalaposság ellen mozgalmat indítsanak s úgy a kormányhoz, mint az országgyűléshez írjanak föl, ama kérést intézvén hozzájuk, hogy a honvédsegélyző egyesület oktalan paragrafusaiban változtatást eszközöltessenek. (Az Egyetemi Körben) a tudományos viták és retorikai esték egyes szakosztályai folyó hó 3-án alakultak meg. A jog- és államtudományi szakosztályban elnök lett: Glávossy Ignác, alelnök : Niamessay Mihály, jegyző: Schreyer Jenő. Az irodalom-retorikai szakosztályban elnök lett: Rozsnyai Mór, alelnök: Szilágyi Géza, jegyző: Balázsovits Kálmán. A bölcsészettörténeti szakosztályban elnök lett: Beöthy Zsigmond, alelnök: Szautner Zsigmond, jegyző: Szinnyei Ferenc. Az orvos-természettudományi szakosztályban elnök lett: Fenyvessy Béla, alelnök : Deutsch László, jegyző : Mocznik Lajos ; végül a matematika-technikai szakosztályban elnök lett: Dalmady Ödön, alelnök: Delmár Emil, jegyző : Keller Szigfried. (A régi jó időkből.) Érdekes gyógyászati adatot közöl a „Dublin Journal of Medical Science.“ Bizonyos Jessey Sámuel nevű hukingtowni úriemberről van szó, akit egy gyógyszerészi számla kiegyenlítésére pöröltek be, mely számla 55 hekt félévből állt. 21 év alatt, vagyis 1794-től 1816-ig a jó mr. Jessey 226,934 pilulát nyelt el, tehát egy évben átlag 10,806-ot, vagy egy nap 29-et. Az említett idő utolsó öt évében napi labdacsoporciója volt 78 drb, s 1814-ben 51,590 darabbal üdítette magát. E labdacs-mennyiséget a derék ember az említett idő folyamában 40,000 palack különféle mirisztufával öblögette le, ezenfelül azonban még jelentékeny mennyiségű különféle nedvet és kenőcsöt fogyasztott el. Orvosa és gyógyszerésze által mélyen gyászolva, Jessey tevékeny életének 65-ik évében hunyt el. (Justh Zsigmond halála.) Szomorú hir érkezet Cannesból: Justh Zsigmond, a fiatalabb magyar írói nemzedék egyik legelőkelőbb és legrokonszenvesebb tagja, meghalt. Justh még fiatal volt s irodalmi működésével már is jelentékeny helyet vivett ki magának a magyar irodalomtörténetben. Még pedig nem csupán műveivel, melyeket a kritika dicsérőleg fogadott, hanem az irodalom érdekében kifejtett társadalmi tevékenységével is. Justh Zsigmond 1863-ban született Szt.-Tornyán. Tanulmányait Budapesten kezdte meg s külföldi főiskolákon: Kielben, Zürichben, Parisban folytatta és fejezte be. Paris élénk szellemi élete ragadta meg leginkább ; négy telet töltött a francia fővárosban. Először nemzetgazdasági stúdiumokra szánta magát, de Taine Hyppolit, a nemrég elhalt nagy francia kritikus tanácsára az irodalommal kezdett foglalkozni s gazdasági tanulmányok helyett a belletrisztikához fordult. Nagy hatással volt különben ez elhatározására magyar író barátjáénak, a többi közt néhai Reviczky Gyulának unszolása is ; ezeknek a befolyása elhatározó volt úgy pályaválasztására, mint az új után fejlődésére is. Justh már régebben betegeskedett. Járta az Indiákat, fölkereste Egyiptom balzsamos levegőjét, Olaszországot, Dél-Franciaországot, hiába, a halál csirája vele ment s folytatta bomlasztó munkáját. A nyarat rendesen Szent-Tornyán töltötte. A nagy családi kastély ilyenkor megtelt vendégekkel, irók és művészek adtak egymásnak találkozót Szent-Tornyán s ki nem fogytak a szives házigazda dicséretéből. Utolsó alkotása a szent-tornyai színház építése volt. Egy kis római stílusban épült színpad, amelyet az ő utasítása nyomán építettek s a melyen paraszt emberek az ő rendezése mellett adtak elő klasszikus darabokat, így előadták a Makrancos hölgyet, Plautus Fecsegeit stb. A megboldogult író földi maradványait hazahozzák Cannesból s Szent-Tornyán temetik el . (Az éposz hazája.) A hosszú lére eresztett, egész köteteket megtöltő époszok ideje immár régen elmúlt. Különösen pedig azóta, mióta az olvasók a könnyebb és rövidebb verseket kedvelik, meg a mióta nem is imák jó époszokat. Ma már úgy áll a dolog, hogy ha valaki egy 160 nyomatott lapra terjedő hőskölteményt ír s azzal díjat is nyer az akadémián, lámpással sem akad kiadóra. Nemcsak olyanra aki honoráriumot is ad, de még olyanra sem, aki csak kinyomassa. Ebben a vigasztalan, szomorú helyzetben minden éposztra örömmel és hálával gondolhat Nagyváradra, ahol úgy látszik az époszok hazája van. Ahol érdemes hosszú hőskölteményt írni, mert ki is nyomtatják, meg tiszteletdíjat is adnak. A „Nagyvárad“ ugyanis azt tudatja a világgal, hogy Dús László városi főügyész (aki még vicinális költő is) Árpád apánkról nagy eposzt irt, a milleniumra. Miután pedig ez a titok kiderült, hát a városban mozgalom indult meg az eposz fölkarolása ügyében. A közgyűlésen legközelebb indítványt terjesztenek elő, hogy a város ezt a költői művet nyomassa ki s a szerzőt a város pénztárából megfelelő jutalomban részesítse. Hogy az indítványt csakugyan megteszik-e s hogy azt a közgyűlés csakugyan elfogadja-e, nem tudjuk, de annyi kétségtelen, hogy manapság az époszírók jól teszik, ha csak helyi érdekű poéták maradnak, mert úgy még kilátásuk lehet arra, hogy nagy műveiket a város fölkarolja, őket honorálja és még vicinális babérkoszorúval is megtiszteli. (Amerika grand old manje.) Egy newyorki távirat jelenti, hogy Oliver Wendell Holmes költő és író meghalt. Az amerikaiak Höhnest az ő „grand old man“-jüknek szerették nevezni. Holmes 85 évet élt; 1809. aug. 29-ikén Cambridgeben (Massachusett) született s először jogot, majd gyógyászatot tanult s párizsi több évi tartózkodás után. 1835-ben Bostonban telepedett le, mint gyakorló orvos. 1838-ban az anatómia és a physiologia tanára lett a dirthmouthi kollégiumban s 1847-ben a Harvard egyetemen. 1849 óta kizárólag irodalmi tevékenységnek szentelte magát. — (Esküvő.) Markos György és Máttyus Klotild f. hó 11-én délelőtt fél 11 órakor esküsznek egymásnak örök hűséget a kálvintéri református templomban. — (Áradás.) Sopronból sürgönyzi tudósítónk, hogy a Nagy-Rába szétrombolta a kecskédi hidat és a Rába torokgátat, minélfogva Kecskéd körül Sopron és Vas megyék közt megakadt a közlekedés.