Pesti Hírlap, 1894. november (16. évfolyam, 305-334. szám)

1894-11-01 / 305. szám

Budapest, 1894. XVI évi 305. (5700.) szám. Csütörtök, november I.4 Előfizetési árai: Egész évre . . 14 írt — ke, Félévre . . * . . 7 „ — » Negyedévre . . 3 „ 50 * Egy tóra ,. . 1 » 20 a Egyes szám fira 4 kr, Vidéken 5 la, megjelenli minden nap, ünnep ét vasárnap után is. EgerfccaziósSg Budapest, váci­ körut 7­3. I. emelet, hová a lap szellemi rés­zét illető m­inden közlemény in­tézendő. Kiadóhivatal: Budapest, váci-körút 7 8., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fel­szólalások intézendők. A Pesti­ Hírlap karácsonyi ajándékát képező nagy és díszes kiállítású képes naptár­­­i PESTI HÍRLAP NAPTÁRA mint rendesen, úgy ez évben is a karácsonyt meg­előző héten fog szétküldetni a lap előfizetőinek. Minthogy azonban a naptárt ingyen és bérmen­­tetlen küldéssel csak az előfizetők kapják meg, a kiadóhivatal elfogad november 1-től is két vagy három hóra szóló előfizetést, következő föltételek mellett: nov.—dec. hóra 2 frt 40 kr. nov.—jan. 7. évre 3 „ 50 „ Akadálytalanul megkapják azonban a Pesti Hír­lap ajándékát a rendes havi előfizetők is, vagyis azok, kik hónapról-hónapra újítják meg az előfizetést. A Légrády testvérek kiadásában újévtől fogva megjelenő PÁRISI DIVAT című, hetenkint színes nyomású képekkel, szabás­mintákkal és képes regénymelléklettel megjelenő, díszes kiállítású divatlap programmja és mutatvány­száma a jövő hónapban fog megjelenni. Figyelmeztetjük­­. olvasóközönségünket, hogy ezt a divatlapot a Pesti Hírlap előfizetői ked­vezmény-áron rendelhetik meg olyképen, hogy a Pesti Hírlap és Párisi Divat együttes előfizetési ára egész évre 13 frt, félévre 9 frt, negyedévre 4 frt 50 kr. MAGNÉTA. — Regény, írta JÓKAI MOH. 16 XI. Egy nap ismét folytatták a Magnéta pro­dukcióit. Addig nem kaphatta meg Prokopin úr az Anadroméne képet A „kerekasztalnál“ azonban nagy lakodal­mat tartottak az új házaspár micsodájára. Ne­héz rá megtalálni­­a kifejezést ! Más rendes menyegzői esetnél azt mondják, hogy „tisztele­tére“, de a „csikart polgári házasság“ (Nolh- Civileke) eseténél ez a szó lehetetlen. A kiket ilyen „rugdfelshaddott’-' (ez nem angol szó) módon bogozott össze az állam, azoknak jobb elbújni a dió s ihahas Ragadtatni magukat — kondolot -■ nappal ki nem jönni az u­­ta,’ Kis d raplé alatt, akár esik, akár i .› L uilator».:o­zó sem lehet, hisz a ve. › .. c •• égre ki ;› szeme, ha az ilyen állam a n­sillogozott ársadalmi eksz- feksznek- nyilvá­n t • v -zonyt és vőlegényt egymás­­mellett ül. i i. Hanem az ilyen es­küvő (!) estéjén magukban gyűlnek össze a jó ismerősök, a tisztelők, isznak nagyokat az uj házasok egészségére s azt a sok pajkos élcet, sikamlós adomát, a mit e poharazás közben el­mondanak, mulatságos lektűrré lehetne össze­gyűjteni, így tettek a hajdani rómaiak is a fes­­cennináikon. S miért ne lennénk mink is ró­maiak — ha tehetjük ? _ . A fescennina savat-borsát Prokopin ur tósztjai szolgáltatták szikrázó hülyeségekben. A mi annál szebbe volt tőle, minthogy a lakoma számláját is ő fizette, mégis jó kedve volt. — A vendéglői számla még hagyján, de a fogadáson elvesztett félmillió rubel! (papirru­­bel természetesen) mondá Commerzienrath Rit­ter von Sonnenfeger, vasúti vállalkozó, poharát Prokopin úréhoz kocintva. — Dejsz azt még előbb el kell dönteni, hogy ki vesztette el a fogadást ? védekezett Prokopin úr. — Nálam föl van jegyezve szó szerint, all­egált Mac-Marimnak, az izlandi klán, jelenleg amerikai petroleum-őrgróf s fölolvasta a jegyző­könyvéből : Iván herceg kötelezi magát utána ugrani a Magnétának a csillagos égbe. Ezt megtette. — És azután !... — És azután, elragadni az alme-övet. No arra úgy hiszem teljes jogot ad neki az osztrák büntetőtörvény, mely szól a Noth-Civilebe szaba­dalmazott gonosztettéről. Mindenki elhitte Iván hercegnek, hogy Magnéta azonos Kornblue Régihetta menyasz­­szonynyal. A polgármesteri helyettes és a két tanú, a­ki tudta a valóságot, nem volt hivata­los erre a lakomára. — No de előbb látni akarjuk azt az al­­me-övet! rikácsolt Ben-Szaid effendi, az"alexan­driai regalebérló. Ide kell azt hozni, ehez az asztalhoz. Összetépve szabály szerint, a­hogy Cirkaszsziában szokás. A csecsenyeknél is be szokták mutatni a nászvendégeknek a menyasz­­szony összetépett övét. — És abból mindenikünknek kell kapni egy szalagot! pretentálta Papyropulos herceg, a­ki azzal dicsekszik, hogy ő kiterjedt pirateriát űz az arkipelagusban, a­hol az épen olyan tisz­tességes keresetmód, mint nálunk a börze. — Herceg Iváné az, a­mi a mar­kába szakadt a pántlikából! kiabált Don Bac­­cador, a­ki sejtetni engedi, hogy ő egy spanyol trónpretendensnek az alteregója. F­érfi ván hariáSf DO fól­l­ahatak­ írtabb választékban, olcsó Deutsch F. Károly üli! vdu­lu! UllN­UdK GO IcN­KUUdluK árak mellett beszerezhetők .­­** A függetlenségi fúzió. (F. V.) Az egyházpolitikai küzdelem üdvös eredményei közt nem legutolsó, hogy a fölvetett nagy kérdések hatása alatt fölfakadtak pártéle­tünk hazugságai. Szabadelvűségtől áradozott az egyházpolitikai korszakig minden politikus és Asbóth Jánoson kívül, aki beleélte magát abba a büszke öntudatba, hogy ő menti meg e hazát a forradalom rémeitől, nem akadt olyan bátor férfiú, aki konzervatívnak merte volna magát vallani. Mindenki szabadelvű volt, míg a szabad­­elvűség nem kötelezett; de mikor elérkezett az első komoly pillanat, a szabadelvűek száma ha­talmasan fogyni kezdett és kitűnt, hogy a pár­tok szörnyű ellentéteket rejtettek magukban. A szabadelvű párt soraiból az első trom­­bitaszóra az ellenség táborába szökött át egy csoport és a függetlenségi és 48-as párt kebe­lében erős hajlam mutatkozott a hagyományos demokratikus programm elárulására. A­ki meg fogja írni az egyházpolitikai harcok históriáját, annak föl kell majd jegyeznie azt a csodálatos jelenséget, hogy a szabadelvűséget nem a parla­ment, hanem a polgárság tömege vitte győze­lemre. Ha a parlament megbízhatóságán fordul meg a dolog, a szabadelvű lobogó eltiporva sár­ban hever. De a közlegények fegyvert szegeztek a szökni készülő vezéreknek: „Vezessetek, vagy lelövünk benneteket!“ így dőlt el a szabadelvű­­ség javára a nagy csata. Most az egyházpolitika végén vagyunk és már­is kockán forognak a pártéletre kiható vív­mányai. A világosság a gyenge politikai jelle­meknek kellemetlen, visszakívánják tehát a régi homályt, a régi ködöt, melynek leple alatt ol­yan jól lehet aludni és a mi fő, a közvéleményt el­altatni. A pártélet hazugságait egész ünnepélyes­séggel újra be akarják iktatni régi méltóságuk­­ba. Az össze nem tartozó, különvált elemek egye­süléséről beszél a politikai fáma. Azt mondják, hogy az egyházpolitikai összecsapás csak házi perpatvar volt, a kivált csoportok elszakadása csak múló kaland és most újra szent lesz a béke, tovább folytatódik a megzavart boldog po­litikai házas­élet. A szabadelvű párt szökevényei még duz­zognak, de az elhagyott hitves kész a hűtlent keblére ölelni. A függetlenségi és 48-as párt pedig hangosan hirdeti a bűnbocsánatot és ko­moly alakban merül föl a hír, hogy a függet­lenségi frakció vissza fog térni az „anyapárt“ enyhe ölébe. A függetlenségi párt egyik tagja már­is belépett az anyapártba és azt erősítik, hogy ezen egy visszatért fecske tavaszt fog csi­nálni, mert példáját követi az egész független­ségi párt és újra fényesen fog ragyogni a függetlenségi és 48-as párt dicső egysége. A szent „egység“ bizonyos függetlenségi politikusok előtt épen olyan föltétlen elismerést követelő dogma, mint a katholici­smusban a szentháromság. Az egység papjai komolyan hi­szik és hirdetik, hogy a hazát csakis az üllői­­úti klub­helyiségben lehet megmenteni: „A nagy világon­­ kívül nincsen számodra hely“. Ha minden függetlenségi elvű képviselő tagja lesz az üllői­ úti klubnak, akkor a haza független­sége hatalmas lépéssel haladt előre a megvaló­sulás útján, enélkül a küzdelem­ sokszorta súlyosabb. Így hangzik az alapvető tan, mely­ A Pesti Hírlap jelen száma 24 oldal.

Next