Pesti Hírlap, 1895. április (17. évfolyam, 90-118. szám)

1895-04-01 / 90. szám

1895. április 1. PESTI HÍRLAP 3 való meghosszabbítása. — Rotter Lajos és Benedek Gábor kérvénye a „Millennium színház“ elnevezése alatt magyar színház nyitása iránt. — Az orsz. magy. művészegyesü­let kérvénye, magyar előadások tartására tervezett olcsó helyáru színház számára telekadományozása végett. — Költségfedezési kimuta­tások. Nyugdíjazások. Fellebbezések. — A belvárosi plébános-választás. A 45-ös választmány vasárnap délelőtt ülést tartott, Kléh István elnöklete alatt. Az egyedüli tárgy a jelö­lés volt a belvárosi plébánosi állásra. Az eredmény a­­következő : Kimer Károlyra szavazott az I., II., IV., IV., VI., VII. kerület, Kazsán Mihályra pedig a III., VIII. és IX. kerület s így Kim­erre hat, Krizsánra három kerület szavazott, mint jelöltre. A választás a szerdán délután tartandó közgyűlésen lesz. Közgyűlések. Az országos magyar iskolaegyesület vasárnap délelőtt tartotta közgyűlését Gerlóczy Károly első alpolgármester elnöklete alatt. Az egyesület tagjai, a nők közül is többen, szép számmal jelentek meg. A közgyűlést Gerlóczy Károly elnök nyitotta meg, nagyszabású beszéddel, a melyben az egyesület életében kidomborodott egyes mozzanatokat ismerteti. Az elmúlt 1894. évvel az egyesület tiz éves múltra tekinthet vissza s az elnök ebből a jelentős alkalom­ból ismerteti az okokat, a melyek szükségessé tették a Magyar iskolaegyesület megalakítását. Ennek fő oka pedig a németországi Schulverein-nak hazánkba való­­szemérmetlen és folytonos betolakodása volt, a me­llyel ellensúlyozni kellett azzal, hogy a hazafias érzü­letet ébrentartó egyesület szerveztessék. Az eszmét mindenfelé lelkesen karolták föl s az egyesület meg­alakulhatott. Az ügy iránt gyakran mutatkozott ugyan a közöny, de a buzgó hazafiak áldozatkészségéből mégis szép sikereket volt képes elérni az egyesület. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Klupp Zsigmond emelt szólt s méltatva Gerlóczy Károly el­nöknek az egyesület létesítése és föntartása körül szer­zett kimagasló érdemeit, bejelentené, hogy az egyesület tízéves fönnállása alkalmából a fővárosi összes ke­rületi választmányok elnökei gyűjtést indítottak arra, hogy a pénzből alapítványt szervezhessenek. Elhatá­rozták egyszersmind a gyűjtők, hogy azt az alapít­ványt a magyar nyelvben sikereket elért tanulók fogják élvezni, ösztöndíjak alakjában, s hogy az ala­pítvány (eddig 1420 frt gyűlt össze) „Gerlóczy Ká­roly ösztöndíjalap 11 nevet viselje s kezelése a fel­­ügyelő-bizottságra bizandó. (Éljenzés.) Gerlóczy Károly elnök meleg szavakban kö­szönte meg a nem várt szives kitüntetést s arra tel­jes életében büszke lesz nemcsak ő maga, hanem a családja is. Óhajtja, hogy ez az alapítvány legyen olyan eszköze a magyarosodásnak, a melyből nagy és hasznos eredmények származzanak. Előterjesztésre került ezután az évi jelentés, a­mely főleg azt emeli ki, hogy az egyesület a kisded­óvók és gyermekkertek fölállítására, berendezésére, föntartására és segélyezésére törekedett. E célra ed­­dig elé 66,409 frtot fordított, az 1895. évre pedig 7440 frtot irányoztak elő. A pénztár állapotáról Ágoston József kir. ta­nácsos tett jelentést, a kisdedóvókról pedig Tóth Jó­zsef pestmegyei kir. tanfelügyelő, aki annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy ha a magyarosodás a mostani arányok szerint halad, akkor rövid idő múl­tán a főváros környéke teljesen magyarrá válik. A jelentések tudomásul vétele s a fölmentvény megadása után Hubonay József azt a kívánságát fe­jezte ki, hogy a kereskedelem magyarosodása gyor­sabb tempóban haladjon mint eddig, a­mire Steiner József válaszolt, kiemelve, hogy a haladás örven­detes és folytonos s igy szemrehányásra nincs ok. (Helyeslés.) Végül a felügyelő bizottság tagjait választották meg a következőkben: Heinrich Kálmánná, Jászai Mari, Verédy Károlyné, özv. Vereine, Árkai Kálmán dr., Benedek Sándor, Beniczky Lajos, Hindy Kálmán, Kasits Péter, Kléh István, Schwartzer Ottó dr., Sig­­ray Pál, Szabó Endre, Zseny József, Tatai Adolf dr. Megemlítjük, hogy id. Wodianer Fülöp könyv­nyomdatulajdonos az egyesület részére fölajánlotta az összes kiadványait, a­mit az egyesület köszönet­tel fogadott.* A budapesti ügyvédi­­kamara is tegnap tartotta meg évi közgyűlését. Gyóni Elek elnök délelőtt 10 órakor nyitotta meg a tanácskozást, mely a választ­mányi jelentés bemutatásával indult meg. A jelentést Nagy Dezső dr. kamarai titkár elfogadásra ajánlja s egyúttal kiterjeszkedik a budapesti kir. tábla elnöké­nek arra a körrendeletére, melyet az új sommás el­járás életbeléptetésekor az ügyvédek szólásszabadsá­gának megszorítása tárgyában intézett a törvényszé­kekhez és járásbíróságokhoz. E pontnál Enyiczkey Gábor indítványozza, mondaná ki a közgyűlés, hogy a körrendeletet az ügyvédi kar tekintélyével meg nem egyező sérelmes és törvénytelen intézkedésnek tartja. Ez az indítvány többek hozzászólása után elvettetvén, Pártos Béla ügyvéd indítványozta általános helyeslés mellett, hogy a kamara Szilágyi Dezsőnek, a házas­ságjog terén szerzett érdemei elismeréséül köszönetet szavazzon. A közgyülés ezt elhatározta s még az évi számadásokat és a költségvetést elfogadva, véget ért. * A ..Mária Dorottya-egyesület szintén vasárnap délelőtt tartotta az új városház dísztermében X. évi közgyűlését gróf Csáky Albinna elnöklete alatt. Az elnöknő meleg szavakkal nyitotta meg a közgyűlést. Nagy örömömre szolgál — úgymond, — hogy az egyesület immár tizedik évfordulóját ünnepelheti. Én ugyan nem osztozkodhattam a kezdet nehéz munká­jában, de az önök munkája folytán virulóvá lett egye­sület élére az önök bizalma helyezett. E munkásság szerényen és zajtalanul folyt le, de annál eredmé­nyesebbnek bizonyult. Alig van valakinek tudomása a Mária Dorottya egyesület létezéséről, a nyilvánosság­ban nem is tudják, hogy mi fakadhat a nők serény munkásságából. És az egyesület arra törekszik, hogy a nők szellemi látkörét tágítsa és a tanítás szép és nemes pályáján elaggott nőket életük alkonyán gon­dozza és nekik végső révpartra biztos kilátást nyújt­son. Ha a jövő tizedév beváltja a jogos reményeket, akkor a hazának nagy szolgálatot tehetünk. Egy tized év nesztelen működése után kiléphetünk a nyilvános­ság elé és fölhívhatjuk a közfigyelmet egyletünk ne­mes céljaira. Bár el ne hangozzék a szózat nyomta­lanul, bár minél több szívben visszhangra találna ! Köszönetem az egyletnek, a­mely munkatársául be­fogadott. Az éljenzéssel fogadott megnyitó után György Aladár titkári jelentése következett. Az egyesület sok­oldalú munkálkodásából a budapesti tanítónői szak­osztály működését illeti meg első­sorban a megemlé­kezés. Az elmúlt évben is folytatta szellemi tevékeny­ségét a nemzeti nőnevelést illető szakkérdések tárgya­lásával és megvitatásával. Foglalkozott továbbá női gyógyszerészeti tanfolyam tervezésével és elhatározta, hogy a Mária Dorottya egyesület nevében feliratot fog intézni a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a tanfolyam fölállításának ügyében. Maga a miniszter megemlékezett a képviselőházban a tanítónői szak­osztály működéséről és a női gyógyszerész tanfolyam fölállítását egyelőre elvben helyeselte. A múlt évi bevétel 15551 frt 86 kr. volt, ez­zel szemben a kiadások 13905 frt 75 krra rúgtak , a tiszta jövedelemből 6500 frt értékpapírokba van fektetve. A folyó évi költségvetésben bevételekre 13869 frt 16 kr., kiadásokra 11400 frt van előirá­nyozva. Az egyesület vagyona 91348 frt 69 kr. Mindezek tudomásul vétele után Komáry Er­zsébet rövid ünnepi beszédet mondott az egyesület fennállásának tizedik évfordulója alkalmából. Miután még elhatározták, hogy ezentúl minden közgyűlés al­kalmával évkönyvet fognak kiadni és a választmányi tagokat egyhangúlag újból megválasztották, a közgyű­lés véget ért. túl 154 nagyméretű műhelyrajz. Kiváló szorgalmuk és előmenetelükért a Thék Endre bizottsági tag által fölajánlott jutalmakból Rottenbucker Ágoston asztalos­segéd 3, Réti Jakab asztalossegéd pedig 2 arany ju­talomban részesült. A közoktatásügyi miniszter a fel­­ügyelő bizottság ajánlatára 1—1 arany jutalomben a következőket részesítette: Knefely Pétert, Ahlwad Adolfot, Jeremia Pétert, Braunstein Mórt, Kosztkár Jánost, Csehy Alajost, Ormos Gyulát, Heidelberger Dezsőt, Klement Jánost, Deszner Róbertet, Petyke Gyu­lát, Schamberger Lászlót és Stey Nándort. Zichy Jenő gróf kiosztván a jutalmakat, kiemelte a szaknap fontosságát s biztatta a segédeket a rajzban való to­vábbképzésre s végül köszönetét fejezte ki Thék Endre b. tagnak a fölajánlott jutalmakért, valamint Gangl Károly, Illés Aladár, Tattay Ferenc és Fell­ner Károly tanároknak a rajztanfolyamok veze­tőinek.* (Halmi Artur,­ a kiváló tehetségű fiatal művész Münchenből annak helyreigazítására kéri föl lapunkat, hogy ő az antwerpeni műkiállításon nem* másodosztályú, hanem első osztályú aranyérmet kapott. * (Egy török művészről.) A török festőmű­vészek még olyan ritkák, hogy szinte föltűnik ez a foglalatosságuk, annál kimagaslóbb, köztük Ardhag Fedwarjian effendi, ki Rómában képezte ki tehetsé­gét a genre- és architektúra-festésben. Az utóbbi évek­ben Bécsben élt s most, hogy visszakészül Kis- Ázsiába, külön kiállításban mutatja be olaj-, aquarell­es pastell-műveit, melyek többnyire a konstantinápolyi színes, tarka életet tükrözik vissza. * (A bécsi tavaszi műtárlat megnyitása) ma volt a király jelenlétében. Ő felségét a plasztikus művek között Weyr tanár kalauzolta, a német terem­ben Wilda festőművész. Itt bemutattatta magának Pikio Waltert, a kitűnő német művészt, majd J­oro­­­vitz Lipótot, kinek Vilmos főherceget ábrázoló művé­ről megjegyezte, hogy az „kitűnő képi” A király két óra hosszat maradt a műcsarnokban és sok festményt megdicsért. Távozása előtt nagyon érdeklődött Wehler mérnökkari kapitány építészeti vázlata iránt is, mely az osztrák császár 50 éves uralkodói jubileuma al­kalmából emelendő díszes katonai csarnok tervrajzát mutatja. Íme az egyik, mely egészen népies és körülbe­lül a „Leégett a csiribiri csárdas dallamára megy. Letörött a bécsi torony gombja, Ihannék a Garibaldi lova, ■•Magyar kis­lány, meríts neki vizet, Garibaldi a csatába siet. Garibaldi csárdás kis kalapja, Nemzeti pántlika lobog rajta, Nemzeti pántlika lobog rajta, Kossuth Lajos neve ragyog rajta. Ezt még a most élő nemzedék is jól ismeri. Valamint ezt a másikat is, mely eredetileg székely népdal: Szennyes az én ingem, Szennyes a gatyám is,­ Majd hoz Kossuth tisztát, Türr Pista meg puskát, Éljen Galabárdi! A hangverseny Klapka híres indulójával végző­dött : „Föl, föl vitézek a csatára­­, s ezzel már a jelenkorba játszott át. Ez az induló máig is meg­maradt, kivált az iskolákban. A kar megkapó erővel adta elő. Azután Zsilinszky elnök köszönte meg Káldy­­nak és a közreműködőknek az előadást s az érdek­­feszítő hangversenynek vége volt. „ Az ember szinte ihletett szívvel hagyta el ezt a hangversenyt, mintha csak isten­tiszteleten lett volna. Mikor pedig az utcára ért, eszébe jutott, hogy mivé teszik itt a színházak és a kávéházak a mi is­tenadta szép magyar nótáinkat. * (Rajzkiállítás.) A m. kir. technológiai ipar­­múzeumban az asztalos, lakatos, bádogos és kocsi­gyártó segédek rajzaiból rendezett kiállítást vasárnap délelőtt nyitotta meg Zichy Jenő gróf felügyelő-bizott­sági elnök. Hegedűs Károly főigazgató jelentése sze­rint a szakrajztanfolyamra felvettek 124 iparossegé­det, akik összesen 526 rajzlapot készítettek, ezek kö­ SZÍNHÁZ és zene * (Bossi.) A nemzeti színház tagjai nem értek rá megnézni a Rossiék vasárnapi előadását. A saját intézetükben a „Kaméliás hölgyet“, a várszínházban a „Rosenkranz és Güldensternt“ játszották és ilyen­formán majdnem az egész személyzet el volt fog­lalva. Kár mert az „Otelló“ előadásából is ta­nulhattak volna egyetmást, a­minek megtanulása rá­juk fért volna. Nem törekszünk a hazai erők rová­sára az idegent dicsérni, de mégis csak restelni való­nak tartjuk, ha látjuk, hogy egészen közepes színé­szek, mily kitűnően tudnak összejátszani és mennyi értelemmel interpretálják szerepeiket. Félreismerhet­­len itt a kiváló rendező közreműködése. Rossi nem rendezhet a szó köznapi értelmében, mert hiszen nem mindenütt kap tetszése szerinti színpadot és díszleteket meg requizitumokat, de — hogy úgy mondjuk — szellemi rendezést végez és ha nincs is a színpadon, a szereplők pompásan végeznek a dia­lógokkal, a csoportos jelenetek részesei pedig, ha nem is mozoghatnak kellőképen, élethíven diskurál­­nak, vágnak egymás szavába. A Rossi szelleme át­hatja az egész társulatot és kitűnő tanítványaként mutatkozott be vasárnap egy Borelli úr, a­ki Jágojá­­val meglepő sikert aratott. És ha első monológja után négyszer-ötször kitapsolták, ez a mi közönsé­günknek is dicsőségére válik, mely oly szépen hono­rálta a művészetet, melylyel Borelli beszélt. Ez az egészséges realizmus kibékíthette volna a monológok esküdt ellenségeit is. A Cassio esetét is ritka szépen, egyszerűen mondta el Borelli, a­kinek nevét érdemes megjegyezni. A mester ma is nagyszerű volt, XI. Lajos meg­fiatalodott. Első jeleneteiben zavart, hogy kiejtése — oh, az idők foga elveszi az emberek fogát ■— nem volt a legtisztább, de ezt csakhamar feledtük. A­mint a szerep mind többet és nehezebbet követelt, úgy nőtt és izmosodott szemünk láttára a Rossi ereje, művészetének hatalma. Ha eleinte potrohosnak tet­szett, utóbb délceggé, impozánssá lett, vad fékevesz­­tettséggel tombolt és magával ragadta hallgatóságát ellenállhatatlanul. Maszkja ma nemes, megnyerő volt; a dühöngése, haragos szemforgatása megdöbbentett, de nem volt oly rut, mint a XI. Lajos toporzékolása. A végső jelenetekben egy kis komédiázást is enged meg magának, mikor párnával fojtja meg Desdemo­­nát, önmagának pedig a nyakát nyiszálgatja, de a ---------- ----——*

Next