Pesti Hírlap, 1895. augusztus (17. évfolyam, 208-238. szám)
1895-08-01 / 208. szám
2 PESTI HÍRLAP fottó: aUgUSZtUS 1r ható. Egyik-másik pásztorlevél mégis kegyesen megengedte, hogy a polgári házasságot kötött haldoklót föl lehet áldozni, ha bűnbánatának őszinte jelét adja és megígéri, hogy a bűnös frigyet föl fogja bontani. Az osztrák klérus izgatásának meg volt az értelme. Szükségbeli polgári házasságot csak a hívek kis töredéke köt. Ezeket meg lehet bélyegezni, ezeket ki lehet taszítani az egyház közösségéből. A kegyes revolverezés itt sikert ígér, mert a fenyegető lelkiismereti kényszer a gyöngébb lelkűeket visszariasztja attól, hogy szükségbeli polgári házasságra lépjenek. De hogyan képzelik a klerikálisok az izgatást a kötelező polgári házasság ellen? Arra akarnak törekedni, hogy a hívek egyházi áldást is kérjenek polgári frigyükre ? Nagyon jól van. Erre törekszik a kormány által kibocsátott végrehajtási rendelet is. Az anyakönyvvezető az esketés után figyelmezteti a feleket arra, hogy az egyházuk iránt tartozó kötelmeiknek még nem tettek eleget. Vagy talán arra akarják a népet izgatni, hogy proklamálja a házassági sztrájkot? Ez egy kissé nehezen menne. Avagy azt akarnák elérni, hogy a házasulók kerüljék el az állami közegeket és egyenesen a papokhoz forduljanak, amint ezt egy hóbortos klerikális cikk ajánlotta ? Nem szólva arról, hogy az a lelkész, aki előző állami esketés nélkül, egyházi esketést merészkedik végezni, büntetés alá esik, a közönséget nehéz dolog ilyen bolondságba beleugratni. Azt a házasságot, melyet az állam törvényesnek el nem ismer, melyből törvényes magzatok nem származhatnak, a nép konkubinátusnak fogja tekinteni, akármilyen szentségnek is hirdetik a papok. A kötelező polgári házasság végrehajtása ellen, minthogy az minden hívőre egyaránt kiterjed, sikeresen izgatni nem lehet; nem lehet eredménynyel izgatni az állami anyakönyvezés végrehajtása ellen sem, mert attól a perctől fogva, hogy csak az állami anyakönyv kivonatai közokiratok, senki sem kér az egyház anyakönyvi kivonataiból. Ausztriában a szükségbeli polgári házasság hálás izgatási objektum volt, de azért a szükségbeli polgári házasság intézményét eltörölni, kiölni nem volt képes. Pedig akkor IX. Pius volt a pápa, aki válogatott átkokat szórt az istentelen törvény megalkotásának összes tényezőire, tehát az uralkodóra is, aki a törvényt szentesítette. Jól tudjuk, hogy a mi klerikálisaink az idők folyamán tökéletes osztrákok lettek érzületben és gondolkodásban. Azért tartjuk elejtnk az osztrák példát és kérdjük, várjon okvetlenül szükséges-e minden osztrák botorságot utánozniuk, még akkor is, ha botorsága nyilvánvaló ? De persze, ezeknek az embereknek egészen mindegy, hogy lesz-e reális eredménye az izgatásnak. Nekik az izgatás nem az egyház kedvéért kell, hanem a kozmopolita klerikális párt érdekében. A néppártot akarják az izgatás állandósításával életben tartani. Nagyon jól tudják, hogy a reformok elbuktatása lehetetlen, de az egyházpolitikai harc alatt hozzászoktak a politikai szerepléshez és most nem tudnak róla leszokni. Szép dolog is az a politika. Általa a „Herkó Páter“ szerkesztője nagyobb tekintély lesz a hercegprímásnál, a „Magyar Állam“ cikkező káplánjai pedig a püspökök fölé emelkednek. A hercegprímásnak kötelmei vannak a haza és az egyház iránt. A néppártnak semmivel se tartozik. Hazájának és egyházának érdeke egyaránt követeli, hogy lépjen ki végre tartózkodó hallgatásából, éljen avval a hatalommal, mely rendelkezésére áll, ragadja ki az egyház vezetését néhány pretendens izgató kezéből és vezesse azt a törvényesség, magyarság, szeretet és igazi vallásosság ösvényére. Vaszary Kolos nem maradhat a hazafiságban Román Miron mögött. Vályi párisdili tartózkodása alatt Goluchowszki gróf külügyminiszter is látogatást tesz itt és ugyanakkor történik meg a külügyminiszternek a német kancellárnál nemrég elmaradt látogatása is. girandeoljai világították meg. Csalogány helyett papagály rikácsolt a szögletben. — Pompás. Tehát szerdán este! — Barátom! Te engem a föld legboldogabb halandójává teszel. Előre látom a fényes sikert ! Betanulom, elszavalom a verset, meg lesz hatva, kebelemre barát . . . Fogadd előre is meghívásomat a menyegzőre. Daru Ernő mosolygott a poetai azaz vőlegényi sliklin, amit elkövetni készültek, és este, mikor íróasztalához ült, hogy az ismeretlen hölgyhöz kitépje szivéből az epedő sorokat, eként filozofált magában: — Oszkárnak teljesen igaza van, hogy ennél nagyobb áldozatot poéta még nem hozott a barátságnak. Phyntias önfeláldozása, aki hóhérkésbe adta magát a barátjáért, mi az én áldozatkészségemhez képest? De megígértem, hát megteszem. Legalább egész életemen át melegíteni fog az a jótevő öntudat, hogy az én költészetemnek egy pár ember a boldogságát köszönheti . . . Csak legalább tudnám, hogy karcsú-e hát ő, vagy gömbölyded ? Ezt elfelejtettem Oszkártól megkérdezni . . . II. Szeretlek Roxelanom . . . A tűzijáték röppentyűi elpattogtak a Margit-sziget álmodozó lombjai fölött; a Duna tükre messze csillogva adta vissza a Stuwer-fantázia szikrázó ötleteit; a társaság most már tehát kizárólag a nagy vendéglő üvegburás asztalainak szentelhette érdeklődését, amiből vajmi keveset bírt elhódítani a cigányzene, pedig ugyancsak szivrehatóan zengte a Szultán keringőjét. Szeretlek Roxelanom ♦ « , Daru Ernő, aki most már az őszi lóversenyeknek akart újabb verskötetével konkurrenciát csinálni, szintén künn káborgott a szigeten. Hangulatot vadászni ment oda, a sétálgató, nevetgérező szép lányok szemeiből, akik nem is sejtik, hogy míg tekintetük ragyogva kalandozik a rózsákon és gavallérjaikon: ők azalatt a Margit-sziget ólálkodó poétáinak hamvadó ihletét élesztgetik. A magyar lyra késő estig tartó, morfondírozó gazdagítása után, a költő a vendéglőbe tért, hogy lehetőleg üres asztalt keressen, ahol tovább kergetheti a rímeket, míg filetjét elkészítik. Üres asztalt ugyan nem talált, hanem a cigány közelében, régi jó barátját fedezte föl. Daru Ernő Oszkárral azóta sem találkozott, mióta az ő Múzsájának kakuktojását az idegen fészekbe csempészte, hogy abból a boldogság madara kikeljen. A poétát ugyanis a boldog vőlegény elfelejtette az esküvőre meghívni , de Ernő azért kitalálhatta, hogy a boldogság madara kikelt: ott csicsereg az Oszkár lehető legközvetlenebb szomszédságában. — Szervusz, Oszkár ! — köszöntötte őt vidáman a poéta, azzal a félreismerhetlen célzattal, hogy le fog hozzájuk telepedni. Oszkár úr oly felér lett ez üdvözlésre, akár a nyakába kötött asztalkendő. Egyáltalán nem tartotta ajánlatosnak, a poétát a felesége társaságába ereszteni: hát ha elkottyantja magát? Másrészt a haragját meg épen veszedelmesnek tartotta a fejére idézni azzal, ha őt az asztalukhoz meg nem hívja, hiszen ennek az embernek ő úgy a kezében van, mint az övében a sós kifli. Ernő szembe telepedett a filigrán, ékszerekkel tele aggatott asszonykával és azt átkozottul csinosnak találta. A menyecskét az Ernő neve egészen föllelkesítette» ismerte jól a költeményeit. — Oh énnekem mindig szenvedélyem volt a költészet! — osztották a tüzet a szemei. — Fájdalom, igen, — sziszegé a fogai közt Wertheimer úr, aki hirtelen nagy veszekedést kezdett a pincérrel, hogy miért nem hozza már a feleségének a fácánt? — No, no, mókusom, — csillapította berzenkedő hitestársát a nő, — azért nem kell úgy fölizgatnod magad! Látja uram, fordult Ernő felé, mindig ilyen gyöngéd hozzám: aki nekem kellemetlenségeket szerez, azt képes megölni! Mindig is becézett, ahogy csak egy poétalélektől kitelik. Mert az én mókusom is poétalélek ám, maga habár nem is tudja, hogy vőlegény korában milyen gyönyörű verset írt hozzám ? Oszkár úr körülnézett. A láthatáron még egy borfiú se mutatkozott, akibe a társalgás ez aggasztó fordulatánál bele lehetett volna kötni. A poéta először megfürdött szorongatott barátja izgalmat esde, néma pillantásában, aztán élénk érdeklődéssel kérdés — Valóban? — Kivülről tudom még most, — felelte a szerelmes menyecske, olvalag oldalpillantással a reszkető Oszkár úrra. Azzal letette brazelettes kis kezéből a kést, amivel az ép elhozott fehér hust akarta metélni s a cigányzene melodrámája mellett halkan susogni kezdé a költeményt . Belpolitikai hírek. Miniszterek a királynál. Bánffy báró miniszterelnök, ki ma délben Bécsben hosszabb ideig tanácskozott Goluchowszki gróf külügyminiszterrel, holnap reggel Jósika báró miniszterrel rövid tartózkodásra Ischibe utazik. Azon hir, hogy Lukács pénzügyminiszter is legközelebb Ischlbe utazik, alaptalan. A román királyi pár vasárnap f. hó 4-én Szarajából Salzburgba érkezik és Salzburgból hétfőn f. hó 5-én délelőtt Ischlbe utazik. Ugyane napon a román királyi pár tiszteletére Ischlben udvari ebéd és este színházi díszelőadás lesz. A román királyi pár másfél napig fog Ischlben tartózkodni. A román kis király zágrábi útjának híre a Pol. Cort. budapesti jelentése szerint az egész országban nagy lelkesedést keltett. Magyarországon ezt az utazást, amelyet Bánffy báró miniszterelnök melegen támogatott, nemcsak a Magyarország és Horvátország közötti államjogi viszony teljes konszolidálásának újabb jeléül tekintik, hanem annak bizonyítékául is, hogy a két ország között szívélyes és benső egyetértés foglalt helyet. Khuen-Héderváry gróf bán tevékenysége kiváló részben járult hozzá ennek az örvendetes helyzetnek előidézéséhez. Az uralkodó úti programmja még nincs végleg megállapítva. Bizonyos, hogy Bánffy b. miniszterelnök a királyt el fogja kisérni, de meglehet, hogy a kabinet más tagjai is részt vesznek az utazásban. A magyar királyi udvarmesteri hivatal — mint a Magyarország értesül — ez évi október hó elsején kezdi meg működését. Az új udvari hivatal személyzete már ki van nevezve és a hivatal helyiségei a budai várlak Stöckl épületében lesznek berendezve. A katholikus tanítóknak anyakönyvvezetőkül alkalmazása ügyében a Pol. Corr. budapesti levelezője kifejti, hogy a püspökök és rendfőnökök római kongregációja a Magyarországból gyakorolt szenvedélyes befolyásolás következtében nem adta meg az engedélyt az alkalmazásra. A kormány egészen távol áll az ügytől. Épenséggel nem érinti a reformtörvények érdekét, vájjon katholikus népiskolák tanítói működnek-e majd mint anyakönyvvezetők, vagy nem. Annyian pályáznak ez állásokra, hogy sok pályázó kérvénye nem vehető figyelembe. Legérzékenyebben épen az illető tanítókat sújtja az említett tagadó határozat, mert elvesztik a kilátást szerény jövedelmük fokozására. Ami a püspöki kar intranzigens elemeinek befolyását illeti, teljes határozottsággal mondható, hogy épenséggel nincs hatalmuk kultúrharc előidézésére. A Vatikánban majd csak belátják, hogy a harcias elemek túlsúlya a püspöki karban eddigelé legkevésbbé sem volt előnyös az egyházi érdekre, hogy ellenkezőleg a magyar magas klérus mérsékelt tagjainak magatartása mutatja azt az irányt, amely alkalmas arra, hogy az egyházat Magyarországon megmentse az állammal való viszály veszélyeitől.