Pesti Hírlap, 1895. augusztus (17. évfolyam, 208-238. szám)

1895-08-28 / 235. szám

1895. augusztus 28. PESTI HÍRLAP 7 "bég versenyzett. A tiszti versenyeknél elsők lettek: Radulovits százados, Hercz hadnagy, Follberth főhad­nagy, gróf Pálfy főhadnagy és lovag Fleschhacker hadnagy. A legénység versenyében egy huszár leesett és megsérült, a lova pedig rögtön kimúlt. SZÍNHÁZ ÉS ZENE * (A nemzeti színházban) ma este Mac­­beth-et adták s ez alkalommal lépett föl Jászai Mari az idén először. Mondanunk is fölösleges, hogy a közönség feszült ügyeimének az ő tökéletes alakítása volt a központja; a zajos tapsok főleg neki szóltak. Szereposztás és összjáték a régi volt és Banquo szelleme mellett élénken nélkülöztük a Shakespereét. * (Népszínház.) Szép estéje volt ma a nép­színháznak. A Hoffmann meséit adták, a hármas női főszerepben Komáromy Mariskával, akinek ez volt első föllépése szabadsága után. A közönség, mely a nézőtért egészen megtöltötte, zajos tapsokkal fogadta, tisztelői pedig néhány hatalmas virágbokrétával is kedveskedtek. Hoffmannt ezúttal vendégművész éne­kelte : Arányi Dező, a m. kir. operaház édeshangú tenoristája és ő is valóságos diadalt aratott; valóban Komáromy Mariska és Arányi Dezső egymástól iri­gyelhették egymás sikerét ma este. A közönség el­ismeréséből kijutott Kiss M. meghaló Crespeljének, Vidor remek hármas alakításának és Vidornénak is. * (A gascognel nemes.) Suppé operettejét, amelyet a színlap regényesnek mond, a borzalmas librettó sem tudja tönkre tenni és kellemes zenijét szívesen hallgatta ma a budai színkör közönsége. Az operette-személyzet, mely az utóbbi hetekben ritkáb­ban szerepelt, ismét jelét adhatta fegyelmezettségé­nek és összetanult voltának. Ledofsky Mariska oly primadonna, akinek nehéz volna párját találni vidéki színpadon. Tömör, tiszta hangját a Mary nehéz sze­repében sem hagyta cserben és kifejezéses játéka csak fokozta a hatást. Kállay Lujza is kedvesen­­játszotta és énekelte szerepét. Kozmának (James) si­került magát beleénekelni a közönség kegyeibe, tem­peramentumos színésznek is bizonyult. Kassaynak a címszerepben szerencsés estéje volt. A zenekar jól tartotta magát. * (Az óbudai színk­ör) ma kivételesen eléggé megtelt közönséggel. A kis alamuszit adták, az elő­adás különösen azért volt érdekes, mert Geröffy Frida vidéki primadonna adta a címszerepet. Ügye­sen mozog s énekét és sikkes játékát többször meg­tapsolták. Jó volt még Gergely a Rémy szerepében, továbbá Pogány Janka, Leövey és Mátray. * (Hírek a nemzeti színházból) A társa­dalmi színműre a Fővárosi Lapok által kitűzött pá­lyázat bírálói lesznek Fesztetics Andor gróf elnöklete alatt Ambrus Zoltán, Berczik Árpád, Bercsényi Béla és Mihály is. Szokás szerint az eredeti egyfelvonásos vígjá­tékok csupán hármasával kerülnek bemutatásra. A két elfogadott bluettenek, Kabos Ede és Szomori Dezső darabjainak kitűzését eddig az késleltette, hogy a har­madikra vártak. Ez a harmadik most már megvan . Alm­ási Tihamérnak „Az elválhatatlanok“ című egy fölvonásos vígjátékát a bírálók elfogadták. * (A m kir. operaház műsora.) Vasárnap A cremonai hegedűs. Csárdás. — Hétfőn nincs elő­adás. — Kedden A navarrai lány, Viola. — Szerdán nincs előadás. — Csütörtökön Tannhau­er. — Pén­teken nincs előadás. — Szombaton Aida. — Vasár­nap Jancsi és Juliska. A nappal és az éjjel. * (A népszínházban) holnap, szerdán a „Ci­gány“-t adják Csetényi Juliskával, Rákosi Szidi szi­­nész.iskolájának végzett növendékével, aki Rózsi szere­pében lép föl. Bárdi Gabi ezúttal játszsza először Évit. * (Nikiseh Arthur ur levelei.) A m kir. operaháznak volt igazgatója, néhai emlékű Nikiseh Arthur ur, egy idő óta leveleket ir a külföldi lapok­nak és e leveleiben határtalan dühvel neki ront mindazoknak, akiknek tulajdonítja itteni balesetét és elbocsáttatását. A Leipziger Neueste Nachrichten-nek, a többek közt az írja, hogy azért kellett távoznia a m. kir. operaháztól, mert Budapesten a millennáris évben nem tűrnek meg semmiféle idegent és az in­tendáns — aki azelőtt huszártiszt volt, azóta pedig csak marhatenyésztéssel és vadászattal kereste kenyerét, tehát még csak műkedvelő dilettánsnak sem mond­ható, mint elődje — csupa Nationalgefühlből az operaigaz­­g­­ó székbe is egy barbár horda-főnököt kíván besegíteni. Irja pedig ezt ugyanaz a Nikiseh Arthur, aki még élvezte itteni zsíros fizetését, mindég hivalkodott magyar születé­sével és midőn Bostonból Budapestre érkezett, zseniális bajlurtrázással örömittasan így kiáltott föl: „Végre idehaza vagyok, itthoni vagyok, hol bölcsem ringott !“ _ De a Szt. Pétervárott megjelenő Heroldban is érdekes levelet olvasunk Nikiseh Arthur tollából. Eijjaen az ételenségnek és piroastfiggnak quillifikálta azt, amit „budapesti ellenségei“ ellene elkövettek s elég­tétel gyanánt veszi e sértésekért azt a tényt, hogy a lipcsei Gewandhaus koncertjeinek dirigálását rábízták. Azt his­zszük, hogy e levelekhez nem kell kommentár. Nikiseh Arthur úr levetette álarcát és a maga való­ságában mutatkozik be előttünk és a műveit külföld előtt. — És ez az úr még mindig a budapesti ma­gyar filharmóniai társaság elnöke, Mészáros Imre ke­gyelméből­­ * (Klasszikus csütörtökök) Tegyük föl, hogy a nemzeti színház a következő kommünikét tenné közzé: „A nemzeti színház igazgatósága el­­határozta a népies esti előadások rendezését, amelyek a nagy költők műveit a lakosság szélesebb rétegeinek hozzáférhetőbbekké teszik. Az előadásokat kísérlet­­képen minden csütörtökön , ünnepnapokat kivéve tartják meg, még­pedig szept. 15-től jún. 5-ig a vasárnap délutáni előadások jelentékenyen mérsékelt helyáraival elővételi díj szedése nélkül. Az igazgató­ság nagy figyelemmel gondozza majd ezeket a nép­szerű előadásokat és már megfelelően kiegészítette a sze­­mélyzetet is.A személyzet erőteljes támogatásával az igaz­­gatóság képes lesz az olcsó helyárak dacára komolyan előkészített, méltóan rendezett, előadásokat nyújtani, a­melyekben a legjobb művészi erők fognak közremű­ködni. Az előadások mindama művészi követelmé­nyeknek meg fognak felelni, amelyek egy államilag jól szubvencionált műintézettel szemben támasztha­tók. Az igazgatóság különösen a tanítói karhoz, a ta­nulóifjúsághoz fordul és egyáltalán ama néprétegekhez, amelyek a szép és nemes ápolásában találkoznak és amelyektől a művészi törekvések fölkarolása el­várható.“ Ha a nemzeti színház ily kommünikét kibo­­csátana, mindenekelőtt mód fölött csodálkoznánk mert azt kellene hinnünk, hogy mégis gondol­koznak egy kevéssé abban az intézetben és tö­rődnek azzal, amit a már kissé lejáratott „misz­­szió“ szóval szokás jelezni. Azt kellene hinnünk, hogy a nemzeti színházban nem érik be azzal, hogy a heti műsort nagy keservesen összeállítják, a szinte vaktában összevásárolt újdonságokat, úgy, a­hogy megtanulják és a különféle kanapépöröket elintézik. Szóval, olyanokat kellene elhinnünk, amiket most na­gyon nehéz volna elképzelni. Az a kommüniké nem is a nemzeti színház igazgatóságától való, hanem a bé­csi német népszínház bocsátotta ki, amely magán­színház létére igen előkelő helyet tudott magának ki­vívni. A klasszikus csütörtökökre kitüzettek első­sor­ban Lessing: Barnhelmi Minna. Grillparzer : Medea, Toledoi zsidónő. Goethe: Berlichingeni Götz, Egmont, Schiller: Don Carlos. Shakespeare: Romeo és Julia, Vizkereszt. A tervben szerepelnek még: Grillparzer, Schüler, Kleist, Hebbel, Lessing, Anzengruber, Rai­mund, Shakespeare legjobb művei. A nemzetiek való­színűleg megvetik a stréber bécsieket, mi bizony irigyeljük őket. * (A m. kir. operaház) vezetősége az 1895. évi szeptember 1-től december 31-ig terjedő időre, e négy havi idény alatt havonként 18, összesen tehát 72 bérletfolyamos előadásra bérletet hirdet. A bérlet­árak a következők : Földszinti páholy 845 frt, I. em. páholy 845 frt, II. em. 11 sz. páholy 675 frt, II. em. 2—5. sz. páholy 380 frt, I. rangú támlásszék (I—X. sor) 155 frt, II. rangú támlásszék (XI—XIX. sor) 98 frt, II. em. körsz. I. sor 88 frt, II. em. körsz. II. sor 66 frt, II. em. körsz III. sor 43 frt, III. em. erkély­szék I. sor 77 frt, 111. em. erkélysz. II—V. sor 51 frt, III. em. erkélysz. VI—IX. sor 41 frt, III. em. zártszék I. sor 41 frt, III. em. zártszék II. sor 26 frt, III. em. zártsz. Ill—IV. sor 14 frt 50 kr. * (A budai színkörben) most a „Gyermek­rabló nő“ (La voleuse des enfants) című látványos színműre készülnek. A darab a párisi Ambigu szín­házban igen nagy sikert aratott és angol nyelvre is lefordították. Annak idején meg is emlékeztünk a be­mutató előadásról. A dráma elég gyorsan került el hozzánk. Persze, az ily boulevard-drámát föl kell cif­rázni mindenféle kupléval, tánccal, mutatványnyal, és ebben nem is lesz hiány. Kakasviadal bemutatá­sára is készülnek és Krecsányi igazgató boldogan beszéli, hogy az egyik kakas már betéve tudja a szerepét. A gyermekrablónő különben egy bűnös leány, aki gyermekeket adogat el a komédiásoknak, csakhogy a saját gyermekét föntarthassa. Egyszer aztán tévedésből a saját csecsemőjét adja el, amiből ugyancsak cifra bonyodalom támad. A címszerepet Harasztiig Ber­­min adja, akinek nyolcféle alakot kell majd bemutat­nia. Kápolnay Juliska adja az időközben fölserdült eladott leányt. Kovács és Giréth komikus szerephez jutottak, Krecsányi Vera pedig táncot fog lejteni. Berky, Csiky, Janovics, Bihari is nagyobb szerepe­ket játszanak az újdonságban. A táncokat és a boxo­lási jelenetet — mert ez is lesz — Mazzantini Lajos ta­ntja be. — A szezon utolsó újdonsága francia­­operette lesz. Roger Viktor, a „Klári“ szerzőjének Missz Nikol Nikk című operettejét fogják bemutatni. Az újdonság magyar címe az lesz, hogy „Vegye el a ányomat!“ Roger Viktor ma­holnap túltesz népsze­rűség dolgában valamennyi komponista társán. Tudva­levőleg a népszínház legközelebbi operette-újdonságá­­hoz, a Brigitta hozományához is Roger írta a zenét. Missz Nikol Nikket, a „jég tündérét“ Ledofsky Gizella fogja játszani, akinek ez lesz első „szerep-kreálása“. Kovács Mihály Tom Nikket, a „bohócok királyát“ adja. A libretto a cirkuszos világból van merítve. Az operettet Komor Gyula fordította. * (Színművészeti ereklyék.) Az ezredéves kiállítás zene- és színművészet előadója, dr. Váli Béla Kassán, Abauj-Tornamegye levéltárában Kan­tomné, Megyeri, Déryné, Szentpétery stb. kiváló ma­gyar színművészek 1825—1835. évi szereplésére vo­natkozólag igen nagybecsű relikviákat talált, melyek érdekes világot vetnek az első magyar színművészek fénykorára. * (Id. Ábrányi Kornél) előfizetést hirdet millenniumi magyar zeneműveire. A terjedelmes s a zenei műformák többféle válfaját felölelő kiadvány tartalmát a következő művek fogják képezni: 1. „Mil­lenniumi magyar SzonátaHárom tételben, zongo­rára, két kézre.“ 2. „Millenniumi magyar műdal.” Énekhangra, zongorakisérettel. 3. „A magyar roman­tikából“ Két zenekép, zongorára, két kézre, a) A magyar Alföld költészete.“ b) Amit a várromok re­gélnek.“ 4. „Egy magyar király-hymnusz“ Jókai Mór szövegére. Énekhangra, orgona-, harmónium és zongorakisérettel s férfi- és vegyeskarra átírva. 5. ,,Két magyar népdal.“ Énekhangra, zongorakisérettel. * (Vidéki színészet.) A kolozsvári színház­ban nagy sikerrel adták a „Mi történt az éjjel ?“ című bohózatot. „A közönség — írja a Kolozsvár — a darabon egyszerűen tönkre kacagta magát. Mi me­legen ajánljuk azoknak, akik kacagni szeretnek, el ne mulaszszák elmenni és megnézni ezt a darabot, egy csomó boszúságot és keserűséget, ami Kolozsvárt nem épen ritka dolog, ki lehet kacagnia a szívéről akárkinek.“ Hogy közönség és kritika ekkora extá­zisba jusson, abban a főérdem Sipos Etelé, Vendreié és Megyerié. Jók voltak Váradiné és Góth Sándor is. Az „Új honpolgár”. bemutatója is sikerült A cím­szerepet Megyeri Dezső adta. Dobó Sándor f. hó 27-én Tatán kezdte meg előadásainak sorozatát. A társulat október 1-éig ma­rad ott, ahonnan Székesfehérvárra megy. Újabban szerződtetett tagjai Kantay Teréz, Halászi Ilona, Máté Mariska, Hatvani Károly Kassán, a színházzá átalakított lovarda helyiségében e hó 24-én kezdte meg a szezont a .,Szókimondó asszonyság“-gal, melynek címszerepét H. Csillag Amália játszotta szép sikerrel. Rakodczay Pál f. u. október 1-én Kecskeméten kezdi meg az idei téli szezont. Legújabban Anday Blankát, Linczné énekiskolájának jelesen végzett növendékét, szerződtette primadonnának. A szép tehetségű énekesnő első föllépte a „Bányamester"-ben lesz. Füredy Károly Radna-Lippára utazott társu­latával Kovásznáról, hol igen nyomasztó viszonyok közt küzködött a nyáron át. Október elején kezdi meg a zombor-bajai téli idényt, hol gyenge társu­latával — kérdés, ki tudja-e majd elégíteni a közön­ség igényét ? * (Lelkiismeretes rendező.) A Théátre fran­­çais legközelebbi újdonsága Bernier Henrik sokat emlegetett történelmi drámája az „Arétin fia“ lesz. Ez a dráma részben Chioggiában játszik Velence kö­zelében. Clarette igazgató most a kellemest összekö­tötte a hasznossal és szünidei kéjutazását Chioggiára is kiterjesztette, ahol a vidéket és viseletét tanulmá­nyozta. Össze is vásárolt néhány jelmezmintát Rei­chenberg kisasszony számára. * (Mariana.) Ed­egaray José, a termékeny spanyol író, akiről már az a közmondás keletkezett, hogy „nincs hét dráma nélkül“, tegnap a berlini Les­­sing-színház közönsége előtt szerepelt egy újabb mű­vével, amelynek címe Mariana. A szegény Mariana azonban csúfosan megbukott. A hősnő tényleg nagyon furcsa teremtés. Nyolc éves korában jelen volt, ami­kor anyját megszöktették és együtt is járt a szerel­mes párral. Mikor aztán tapasztalta, hogy hogyan bán­nak az anyjával, boszút esküdött a férfinépnek. Azért szekálja meg oly iszonyúan a fiatal Montoya Dánielt és az ősz Don Pablót, akik életre-halálra kurizálnak neki. Hát még mikor megtudja, hogy Dániel a Mari­ana anyja csábítójának a fia! Erre aztán nőül megy Pablóhoz, a nász éjjelén magához hívja Dánielt, meg­­vallja neki, hogy szereti és szökni akar vele, de ugyanakkor értesíti a férjét is, hogy lepje meg őket az öreg Pablo. Ez sikerül is, de a férj épen Marisnál övi agyon, amivel a dráma véget ér.

Next