Pesti Hírlap, 1895. augusztus (17. évfolyam, 208-238. szám)

1895-08-27 / 234. szám

1895. augusztus 27. PESTI HÍRLAP 5 Jakabffy Tódor öngyilkossága. A szerencsétlen véget ért Jakabffy Tódor tragikus sorsa országszerte, de a külföld sport­köreiben is érthető szenzációt keltett. A legna­gyobb és legkínosabb föltünést azonban magá­ban a nemzeti kaszinóban okozta az öngyil­kosság, ámbár itt leginkább meg voltak arról győződve, hogy a becsületbíróság marasztaló határozata a különben önérzetes embert a ha­lálba fogja kergetni. * * * A fővárosi napisajtó Jakabffy Tódor ön­­gyilkosságával foglalkozva, csaknem kivétel nél­kül téves adatokat közöl a becsületbíróság előtt lefolyt tárgyalásról, a fölhozott vádakról és az kélet szövegéről. Ezzel szemben a legilletékesebb helyről vett értesülés alapján a következőket jelent­hetjük : 1. A napilapoknak azon híre, hogy Jakabffy Tódor a becsületbíróság előtt azzal is vádoltatott, hogy kaszinói szolgáktól, pincérektől és egyéb más, alsórendű alkalmazottaktól vett volna igénybe kölcsönöket — nem felel meg a való­ságnak. ilyen vád Jakabffy Tódor ellen nem emeltetett. 2. Úgyszintén alaptalan az a hir, mintha azon vád emeltetett volna, hogy Jakabffynak a turfán tiltott összeköttetései volnának. Erről ugyancsak szó sem volt a becsületbiróság előtt. 3. A becsületbiróság ítéletében nem disz- revalifikálta Jakabffy Tódort, nem vonta két­ségbe párbajképességét és nem bocsátkozott egyéniségének, eljárásának bírálatába. A becsü­letbiróság szorosan csak azon kérdésre vála­szolt, amelyet Rohonczy Gedeon segédei a becsületbiróság elé óhajtottak vinni és amely kérdésnek becsületbiróság általi eldöntésébe Ja­kabffy Tódor segédei is beleegyeztek. Ez a kérdés pedig szó szerint igy volt szövegezve: „Tartozik-e Rohonczy Gedeon úr a jelen esetben lovagias elégtételt adni Jakabffy Tódor úrnak — igen vagy nem ?“ Tehát kizárólag erre az esetre terjedt ki a becsületbíróság hatásköre, és csak erre a határozott esetre vonatkozólag válaszolt a föl­tett kérdésre nem­mel a becsületbiróság. 4. Ezen válaszát, illetve határozatát nem egyhangúlag, hanem szótöbbséggel hozta meg a becsületbiróság, három szavazattal kettő ellenében. A R­ohonczy Gedeon ur segédei által megnevezett Miklós Ödön és Tisza István n­evi-el, a Jakab­ffy Tódor ur segédei által kijelölt Szemere Mik­lós és Keglevich István gróf igenn el szavaztak. Egyenlően megoszolván a szavazatok, Károlyi Tibor gróf döntött szavazatával, mely ugyancsak nem-re szólt. 5. Ezen ítéletét a becsületbiróság hat órai szakadatlan tárgyalás, a fölhozott bizonyítékok komoly, lelkiismeretes mérlegelése és a fölkért tanuk kihallgatása után hozta meg. Az egész tárgyalásról kimerítő, részletes jegyzőkönyv vé­tetett föl. Ezen egyetlen egy példányban elké­szített jegyzőkönyvet Károlyi Tibor gróf, mint a becsületbiróság elnöke, vette őrizetbe. Jegyző­­könyvvezető Miklós Ödön államtitkár volt. Az ítéletnek nincsenek indokai. 6. Kirekesztési indítvány nem létetett, erről szó sem volt. A kaszinó választmánya mindeddig tehát nem is foglalkozott a Jakabffy- Rohonczy ügygyel. De azért ezen ügynek még valószínűleg epilógusa is lesz, és nem lehetetlen, hogy az ügyiratok még csak most utólag ke­rülnek majd esetleg szükségesnek mutatkozó in­tézkedés végett a kaszinó választmánya elé. * * * „Kitették a holttestet az udvarra . . Jakabffy Tódornak ez volt a kedvenc nótája. Ezt hozatta széles jó kedvében, ha egy-egy vigabb fejlődésű vacsora után cigányszó mellett pezsgőzve mulatott virradóig. Kitették a holttestet , a kaszinó kitette Ja­kabffy Tódort. Még a gyászlobogót is, amelyet a tit­kár első, úgy látszik, elhamarkodott intézkedése foly­tán vasárnap délelőtt kitűztek a Kossuth Lajos­ utcai homlokzaton, utóbb ismét bevonták. A kaszinó meg­tagadja halott tagjától még a részvételnek e külső, udvariasságnak is minősíthető, kifejezését is. A ha­lottért kitűzött gyászlobogó úgy látszik szemet szúrt valamelyik élő tagnak. Pedig Jakabffy Tódor, mint a kaszinó tagja halt meg. Kirekesztési indítvány nem adatott be ellene. Holott az új, módosított és ez év elején életbe lépte­tett alapszabályok értelmében ilyen indítvány megté­teléhez nem ki­lt többé tizenkét tag aláírása (mint az­előtt, Gáli Lajos idejében), most elegendő erre nézve egy tagnak aláírása is. És azért különösnek találják sokan, hogy Ro­honczy Gedeon nem választotta ezt az eljárást, ha­nem inkább szándékosan megsértette Jakabffyt és mi­dőn ez elégtételt kért tőle, nem adta azt meg föltét­lenül, illetve ki nem állt Jakabffynak. Az a bizonyos boycott-rendszer nem talál szélesebb körökben elisme­résre ; a közfelfogás az, hogy addig, míg a Jakabffy ellen emelt vádak formális vizsgálat során be nem bizonyíttattak, a sértő föltétlenül lovagias elégtétellel tartozott volna a megsértettnek. Andrássy Géza gróf eljárását sem értik egye­sek. A gróf kétségtelenül baráti szolgálatot akart tenni Jakabffynak, de e szolgálat terjedelméről utóbb, úgy látszik, egészen megfeledkezett. Vagyis elfelejtette, hogy ő voltaképen két harmincezer forintos kölcsönt nyújtott Jakabffynak és úgy látszik, nem egészen világosan fejezte ki magát erre nézve annak idején, úgy, hogy Rohonczy Gedeon csakugyan azt következ­tethette Andrássy Géza szavaiból, hogy ő csak egy 30.000 forintos kötelezvényt állított ki Jakabffynak segélyezésére és hogy ez az ennek prolongálására szánt újabb 30.000 forintos kötelezvényt jogtalanul értékesítette volna. Azt is hangsúlyozzák, hogy An­drássy Géza gróf csakis bizalmasan nyilatkozott ezen ügyről Rohonczy Gedeon előtt és hogy ezen nyi­latkozatát Rohonczy nem volt jogosítva, nyilvánosan reprodukálni. Hogy Rohonczy Gedeon eljárásának indoka az az ezer forintos kártyaadósság-hátralék lett volna, a­melylyel adósa maradt Jakabffy, — azt nem hiszi senki sem. Abban nem is lehet kételkedni, hogy Ro­honczy csak azért járt el így, mert a kaszinó úri társaságát egy — nézete szerint — oda nem való egyéntől akarta megszabadítani. D® akkor is, az ál­talánosan elterjedt nézet szerint, helyesebben járt volna el, ha elkerülve az éclat-t, a választmány útján vagy valamely közbenjáró által bizalmasan tudtára ada­­ta volna Jakabffynak, hogy jelentse be kilépé­sét, mert olyan vádak emelhetők ellene, amelyek esetleg kizáratására vezethetnének. Akkor Jakabffy bizonyára levonta volna ebből a konzekvenciákat. A közfelfogás továbbá megegyezik abban is hogy a kaszinó, ha nem is szüntetheti be helyiségei­ben a szerencsejátékot (amint azt különben alapsza­bályai kifejezetten hangsúlyozzák) legalább annak sza­bályozására több gondot és felügyeletet fordíthatna. A kaszinói játékosok egy bizonyos elemére való tekintet­tel nagyon is üdvös volna, ha a kaszinó a külföldi nagy centiekben alkalmazásban levő d tszes-rendszert honosítaná meg, a pénztárnál készpénzben beváltandó játék márkákkal — ezzel a most ural­kodó ion-rend­szer összes visszásságaival ki volna küszöbölve. * * * A becsületbírósági tárgyalás során fölhozott vádak közül az Andrássy Géza féle ügy magá­nak a grófnak nyilatkozata folytán tárgytalanná vált, de azon vád, hogy Jakabffy a Rohonczy Gedeonnak járó 1000 frsra nézve Mészáros Ká­roly dr. jótállását ajánlotta föl Rohonczynak, holott Mészáros Károly nem is tudott a dolog­ról és nem is vállalhatott ennélfogva semmi jót­állást, minélfogva Jakabffy ezen állítása valót­lannak s csak ürügynek bizonyult a fizetés el­odázására — továbbá azon másik súlyos vád , hogy Jakabffy, tudva azt, hogy egészen tönkre­tett és vagyontalan, még sok százezrekre menő, különféle kölcsönt vett föl a kaszinótagok közt, mindennemű koholt ürügy alatt — teljes leiga­zolást nyert. Ezen utóbbi vád, amely a ,,hitelezési csa­lás“ büntetőjogi fogalmával rokontermészetű tény­álladék megállapítására vezetett, képezte a becsületbíróság ítéletének fő alapját. A becsületbíróság tagjai azon szubjektív meggyőződést merítették, hogy Jakabffy az em­lített ügyekben nem járt el korrektül, és habár a becsületbíróság két tagja azon nézeten is volt, hogy mindannak dacára a sértő minden körül­mények közt föltétlenül helyt állani tartozik a megsértettnek, az elnök mégis az ellenvéleményt képviselő másik két bíró nézetéhez szegődött. Egyébiránt, ha Jakabffy megtudta volna, hogy a becsületbíróság nem egyhangúlag ítélt és hogy őt tulajdonképen nem is diszkvali­fikálta, hanem csakis a jelen esetben nem látta fönforogni az elégtételadás szükségét — ki tudja, talán más megoldást keresett volna . , , * * * Jakabffy adósságai 300,000 frtot tesznek ki, míg aktív vagyona egyenlő a semmivel. A girotarto­­zásokon kívül, melyeknek megfizetése most klubkollé­­gáira háramlik, nagyobb összegekkel tartozik néhány bécsi arisztokratának, egy-két bookmakernek és né­hány kereskedőnek. Az utóbbi időben már oly sze­rencsétlen anyagi viszonyok közt élt, hogy Ostendé­­ben kénytelen volt Krausz Lajostól a hazautazásra szükséges összeget kölcsön kérni. Ma pedig, mikor a hatóság az öngyilkos laká­sán leltározott, 20 krajcár készpénznél nem talált többet nála, ámbár emléktárgyai, apró csecsebecséi és ruhái egész kis vagyonkát képviselnek. Vagy 25 darab gyönyörűbbnél gyönyörűbb szivartárcát találtak szekrényeiben. Volt egy briliánsokkal kirakott dohány­­sz­encéje, amelyre a zálogházban kilencezer­ért kölcsönt kapott A múlt pénteken már annyira kifo­gyott a pénzből, hogy komornyikjával két ezüstkaros gyertyatartót küldött a zálogházba, honnan az 45 forintot hozott értük. Jakabffy Tódornak 1890-ben még másfél millió vagyona volt s ez ideitől kezdve esett mindjobban le­felé. A kártyával és a lóverseny-fogadásokkal azonban egy ideig megőrizte nagy gazdagságának hírét. Néha a szerencse is mosolygott feléje, így például tavaly a Szent­ István-díjnál „Dornröschen“-en százötvenezer forintot nyert. De ez csak egy kis időre rántotta ki a bajból s miután látta, hogy vagyonát nem tudja visz­­szaszerezni a lóversenyeken és a kártyán, a házasságra gondolt s 1894. december havában beszélték is, hogy elveszi Bodolitsch tábornok dúsgazdag özvegyét. Ha­­nem ez a házasság — nem tudni miért — abban maradt s Jakabffy ismét a kártyaasztalnál kereste szerencséjét. Jakabffynak különben még van egy kis birtoka Arad megyében, amelyért négyezer forint bért kapott. Az utóbbi időben már eladta volna ezt a birtokát is, de nagyon túl volt terhelve adóssággal s az eladásból nem sok haszna lett volna. Néhány barátja még az utolsó percig sem hagyta cserben, így beszélik, hogy Üchtritz Zsigmond báró, miután értesítette Jakabffyt a becsületbíróság ítéletéről, egyben kijelentette neki, hogy szívesen ad neki 10.000 forintot, hogy ez összeggel Budapestről elutazva, komoly munkához lásson. Jakabffy Tódor előbb szótlanul hallgatta Üch­tritz báró nemes ajánlatát, aztán fuldokló zokogásban tört ki. Csak néhány perc múlva tudott szóhoz jutni: — Te mindig jó voltál hozzám és jó vagy hozzám akkor is, mikor már mindenki elfordult tő­lem. Az Isten fizessen meg érte. De én tudom, mi­vel tartozom ilyen r­emes embernek, mint amilyen te vagy! E szavakkal elsietett. Üchtritz báró egy dara­big Jakabffy után nézett s aztán ő is utána sietett. — Ne hagyd el magad — mondá és most már kezébe akarta adni a tíz darab ezrest. Jakabffy nem fogadta el és szemeiből könyeket törülve mondta a bárónak: — Köszönöm. Áldjon meg az Isten azért, amit velem tenni akartál. * * : Jakabffy Tódor öngyilkosságáról ügyvédje, dr. Czukor Samu, távirati utón értesítette az elhunyt testvérbátyjait, Jakabffy Miklós és Jakabffy Béla ku­pás bérlőket, akik Lökösházán tegnap este 7 órakor kapták meg a szomorú hírt tudató táviratot s nyom­ban feljöttek a fővárosba. A Nemzeti Szállóban levő lakásukról egyenesen a Szentkirályi­ utca 36. sz. a. levő gyászházba men­tek, ahol ott találták Lévay rendőrfogalmazót, aki az öngyilkosságra vonatkozó kihallgatásokat eszközölte a sett­helyén. A lakást a vizsgálat után nyomban hatósági zár alá vették s az elhunyt fivérei is az udvarban várták be Lévay fogalmazó hivatalos eljárásának végét, amikor aztán kocsin vele együtt a főkapitány­ságra hajtattak, hogy ott kieszközöljék a boncolás

Next