Pesti Hírlap, 1895. augusztus (17. évfolyam, 208-238. szám)

1895-08-28 / 235. szám

4 PESTI HÍRLA­P 1895. augusztus 28. Jakabffy Tódor. (A temetés és egyebek.) Utolsó előtti fölvonása is lejátszódott ma annak a tragédiának, amelynek elbukott hőse, a szerencsétlen véget ért Jakabffy Tódor min­den botlása, könnyelműsége és gyöngesége da­cára is oly széles körökben tudott szánalmat és sajnálkozást kelteni. Ma szentelték be az öngyilkossá lett sportsman holttestét az öngyilkosok ideiglenes szállásán, az üllői-úti halottas­kamarában és innen szállították el örök nyugvó helyére, Ku­pára, a családi sírboltba. A holttestet már reggel ravatalra helyezték a morgue halottas­házában. Egyszerű, fekete posztóval bevont állványra tették a díszes, kettős érckoporsót, amelynek üvegfedele látni engedte a nyugodt, sápadt arcot, amelyet a halál sem torzított el, csupán a bal­szem körül volt látható a golyó okozta kékes elszí­­nesedés. A halott lábánál szép művirágokból kötött óriási koszorú feküdt, hosszú fehér selyem szalagján e fölírással: „Az öregje''1. Egy másik koszorút a fivérek helyeztek a ra­vatalra. Rajta e szavak olvashatók: „Isten veled Tó­dor öcsénk.“ A ravatalt délelőtt igen sokan megtekintették a főúri körökből is és részvéttel tekintettek arra a hi­deg emberre, aki egy pisztolylövéssel megbékített maga iránt mindenkit. A holttest beszentelése délután fél háromkor ment végbe ugyancsak a törvényszéki boncoló intézet­ben, ahova vagy ötszáz főből álló kiváncsi közönség gyűlt egybe. A gyászszertartás rideg, egyszerű volt. Barátai közül senki sem vett végbúcsút a halottól, csak csa­ládja, ügyvédje és néhány ismerőse állott a kiváncsiak tömege előtt. A rokonok közül első­nek Jakabffy István jelent meg, majd később fivérei Béla és Miklós, továbbá Ja­kabffy Zoltánná és még néhány női rokon. A beszentelés maga alig vett néhány percet igénybe. A Ferencváros egy káplánja végezte a szer­tartást minden segédlet nélkül. Csak néha szakította félbe a csöndes miatyánkot egyik-másik női rokon föl­­fölhangzó zokogása. A beszentelés után a koporsót egy nagy falá­dába és azután zárt halottas kocsiba tették és kihaj­tattak vele a nyugati pályaudvarba, ahonnan az esti vonattal szállították Kupára, hogy ott holnap örök nyugalomra helyezzék. * * * A gyászos végű becsületbeli bonyodalom, mint értesülünk, a Nemzeti kaszinóban további fejleményekre is adhat okot, sőt némelyek sze­rint ilyen fejleményeket a legközelebbi napokra lehet várni. A kaszinóban a hangulat fölötte izgatott s a pro és contra vita igen élénk. Rohonczy Gedeont ez ügyben általában véve nem kárhoztatják s leszámítva a tempera­mentumával járó heveskedését, elismerik, hogy eljárása egyenes és föltétlenül őszinte volt. Hogy ilyen vége lesz neki, azt szinte előre sem lehetett látni, mivel Jakabffy Tódorról föltették, hogy Budapestről el fog távozni. Adósságai is régi keletűek voltak s a beavatott körök már tudták, hogy helyzete tarthatatlan. Amellett már egyszer szó volt, hogy Ame­rikába ment uj életet kezdeni s akkor ezt el is hitték és helyeselték. A gyászos végű összekoc­canásnak is épen ez a hir adta meg az első lökést. Megkísértjük általános egész képbe állítani mindazt, amit ebben az ügyben ma egészen megbízható forrásokból, tények gyanánt hal­lottunk.* Az első komoly összeütközés Jakabffy Tó­dor és Rohonczy Gedeon közt a múlt év őszén történt. Ők ketten többek társaságában, 1894. szeptember táján Bécsben egy estélyen játszot­tak. Jakabffy Tódor pénze a játékasztalnál kifo­gyott s Rohonczyt kérte meg, hogy segítse ki. Rohonczy ekkor az asztalnál 13,000 frt erejéig saját, ú. n. blokkjait engedte át neki, a­mi természetesen készpénzt ért. Nem áll tehát, h­ogy a kölcsön kártyaadósságból származott. Ezen alkalommal Rohonczy veszteségben volt, de Jakabffy Tódor a 13.000 frton felül is nyert; a kölcsönt azonban nem fizette ki s Ro­­honczytól pár napi haladékot kért, azt vetvén okul, hogy ezen összegre apróbb törlesztések végett szüksége van, de amint Kinsky gróftól a neki járó 12,000 frtot megkapja, mindenesetre azonban úgy két hét alatt fizetni fog. Később azzal mentette magát, hogy Kinsky gr. még nem fizetett. Rohonczy Gedeon mintegy 3—4 hónap múlva (a télen) Bécsben rájött, hogy Jakabffy Tódor valótlanságot mondott ; Kinsky gróf neki már másnap megfizette volt a 12.000 frtot. Erre Rohonczy, másnak nem szólva a dolog­ról, szokott egyenes modorában közvetlenül Ja­kabffy Tódor elé tartotta a tényeket. Jakabffy azzal mentette magát, hogy Kinsky vele szem­ben beszámítással élt s igy alig kapott valamit. Rohonczy erre keményen előfogta Jakabffy Tó­dort s előadván neki, hogy vagy ez utóbbi, vagy az előbbi esetben mondott valótlant, vele min­den összeköttetést megszakított. Ez így is ma­radt köztük a legújabb ideig. Időközben Jakabffy Tódor, aki változatla­nul szerepelt tovább, tartozásából lassan 12,000 frtot törlesztett, 1000 frt még törlesztetlen. Mindez csöndesen el is aludt volna, ha újabban valami közbe nem jön. * Szent István előtt többeket, köztük Ro­honczyt is, egy vidéki birtokos úr (a kaszinó egyik tagja) azzal a hírrel lepett meg, hogy Jakabffy Tódor Amerikába költözött. Sokan ezt nagyon helyeselték a társaságban s Rohonczy is, aki azonfelül megjegyezte, hogy ennek már ideje volt, mivel különben úgyis becsukták volna. Ez a megjegyzés a gr. Andrássy Géza 30.000 forintos prolongációjára vonatkozott, amit ekkor Rohonczy — azt hívén, hogy most már befejezett botrányról van szó, — a társa­ságnak elmondott. Ez a 30,000 frtos prolongáció, — ha nem is váltó, hanem kötelezvény képében, — tény­leg megtörtént s Andrássy Géza grófnak újabb 30,000 frtját vitte el. Jakabffy az uj 30,000 frtos kötelezvényt ugyanis fölhasználta s a ré­git, azon ürügy alatt, hogy erre még néhány napig szüksége van, érvényben hagyta és soha vissza nem adta. Andrássy Géza grófnak összesen 76,000 írtjával maradt adósa. Rohonczy Gedeon a föntebbi nyilatkozat után, — talán már másnap, a saját szemeivel arról győződött meg, hogy Jakabffy Tódor egyáltalában nem ment el Amerikába. A hír hamis volt. Most Rohonczy Gedeon, nehogy azt mond­hassa valaki, mintha mást háta mögött szokott volna bántalmazni, s azért, amit mondott, helyt nem áll, a Parkklubban két utat kért maga mellé, azokkal a szintén ott levő Jakabffy Tódor elé lépett s egész kíméletlenül szemébe mondta, hogy őt leleplezett szélhámosnak ismeri, akinek az útja innen kifelé vezet. A kínos jelenet ez­úttal nagyobb botrány nélkül zajlott le. Kihívás a helyszínen nem történt. Pár óra múlva Rohonczy Gedeon a ka­szinó egyik szobájába lépve, ismét néhány ki­fogástalan úr társaságában találta Jakabffy Tódort. Ezt látva, az urakhoz hangosan néhány szót intézett; csodálkozását fejezte ki, hogy együvé ülnek egy leleplezett szélhámossal. Jakabffy Tódor most már nyomban kihi­vatta két segédje által Rohonczyt s ennek fej­leménye jön a lovagias tárgyalás, becsületbiró­­ság, a verdict és az öngyilkosság. * Téves hírekkel szemben meg kell jegyezni, hogy Rohonczy Gedeon sohasem nyert Jakabffy Tódortól 140.000 frtot, sem más jelentékeny összeget. Ez a hír egészen valótlan. Igaz, hogy ők ketten játszottak korábban együtt néha be­­zigyet, de itt csak jelentéktelen, kisebb és azon­nal liquidált összegek fordultak elő. * A vasárnapi versenyen tudvalevőleg Ro­honczy Gedeon lova , a ,,Kezdet“ nyerte meg az elnöki díjat. Hogy Rohonczy közvetlen ellen­fele öngyilkossága után futtatott, ezt méltán ró­­ták föl neki. A tények azonban itt sem állanak any­­nyira mereven. Rohonczy, mint a hozzá közel­állók egész határozottsággal mondják, a futtatás előtt, még jókor, egy kis papírlapra írva azt­­ üzente lovászának, hogy a kezdet ne fusson a versenyen. E papírszeletet inasával idején el is küldte a versenytérre, ahová a kocsin menő inas a közönség sorain átküzdve magát, már csak ak­kor érkezett el, amikor a lovak nyergeive kint állottak a futás előtt. A jockey, akinek jelentékeny érdeke lehe­tett a „kezdet“ futásában, a szolgát azzal küldte el, hogy már késő, mivel indulnak és visszalépni nem lehet. Rohonczy Gedeon a megnyert elnöki díjat (8000 korona), mint halljuk, jótékony vagy hazafias célra fogja adni. * Meg kell jegyezni, hogy a becsületbiróság verdiktje teljes szövegében még ma sem is­meretes. A kaszinóban az ítélet szövegét családias, belső ügynek tekintik s nem adnak fölvilágosí­­tást felőle. Azt azonban a beavatottak közül többen állítják, hogy a jury nemcsak foglalko­zott Andrássy Géza gróf 60.000 Irtos ügyével, de a verdikt egyenesen erre van alapítva. Végül több lapnak ama hírével szemben, hogy Rohonczy Gedeon Jakabffy Tódor becsü­lete mellett tanúskodott volna az utóbbinak ifj. Báttaszéki Lajos hírlapíró elleni sajtóperében, a tárgyalás adataiból azt tapasztaltuk, hogy ez a hir valótlan. Rohonczy Gedeon meg volt ugyan hiva Jakabffy Tódor mellé becsület­tanúnak, de nem jelent meg az esküdtszék előtt és igy nem is tett tanúságot. * * * A Rohonczy-Jakabfy-affaire keletkezéséről még a következőket beszélik: Rohonczy Gedeon egy piquet-parti­ban pár ezer forintot nyert báró Springer Alfrédtől, aki meg­­ígérte neki, hogy ezt a veszteséget huszonnégy óra lefolyása alatt Bécsből megküldi. Báró Springer tényleg Bécsbe is utazott, ott találkozott Jakabffyval, akinek odaadta a vesztett ösz­­szeget, hogy adja át azt Rohonczynak. Jakabffy másnap találkozott Rohonczyval, akinek azt adta elő kifogás­képen, hogy ő ugyan átvette Springer bárótól a pénzt, de neki valami leszámítolni valója lévén a báróval, kérte Rohonczyt, hogy legyen türelemmel. Rohonczy már ekkor megneheztelt rá és figyelemmel kisérte ezentúl minden tettét. A becsületbiróság ülésére meghívtak Bécsből egy Reicher nevű dúsgazdag pénzembert is, aki úgy a bécsi, mint a budapesti arisztokráciával összekötte­tésben áll. Reicher azonnal Budapestre jött s mond­ják, hogy őt is kihallgatta volna a becsületbíróság. Jakabffy ugyanis Reichernél eszkomptálta az Andrássy­­féle kötelezvényeket. Rohonczy Gedeon a becsületbíróság marasz­taló ítélete dacára is hajlandó lett volna Jakabffynak elégtételt adni. Jakabffy címére ugyanis vasárnap reggel egy levél ment, amelyet azonban már nem olvashatott el, mert akkor már halott volt. Ezt a leve­let Rohonczy Gedeon írta neki és arról értesíti Jakab­­ffyt, hogy a becsületbirósági határozat ellenére is kész vele bármilyen fegyverrel kiállani. E levelet Rohonczy közvetlenül a becsületbirósági határozat ki­hirdetése után irta és Andrássy Géza gróf kíséreté­ben azonnal a főpostára vitte s mint ajánlott levelet föladta Jakabffy címére. Ez a levél tegnap visszakerült a Nemzeti kaszi­nóhoz, melynek levélboritékába volt zárva, azzal a postai megjegyzéssel: A címzett meghalt. Pejacsevich Gábor gróf tegnap egy hosszú le­velet intézett a P. Lloydhoz, melyben kifejti, hogy Jakabffy nem cselekedhetett másként, mint ahogyan cselekedett, de azért a kaszinó is másként cseleked­hetett volna vele szemben. Jakabffy fővétke a köny­­nyelmüség volt. Egy ízben, midőn sokat vesztett, így kiáltott föl: — Ha tudtam volna, hogy ennyit fogok elvesz­teni, nem játszottam volna ! A kaszinóban nagyon jól tudták, hogy Jakabffy élete évek óta nem volt egyéb, mint a hazardjáté­­kosnak vakmerő szerencsepróbálgatása, dacára ennek, nagyon szívesen látták őt a kaszinóban, nagyban pro­­tegálták, támogatták és sokszor tapsoltak neki si­kereihez. Ha Jakabffyt fölvették a kaszinóba, dacára an­nak, hogy ismerték, úgy nem lehetett őt most ki­zárni anélkül, hogy a kaszinónak ezzel legalább any­­nyit se ártsanak, mint neki. Nagyon kérdéses, hogy azok, kik egy nagyobb bajt tolerábilisnek, egy kisebb bajt pedig intolerábilisnek tartanak, kompetens bírók lehetnek-e. Azok, kik a dolgok igaz okait világosan nem látják, azok nem alakulhattak bírósággá, mely valakinek halálos ítéletét mondja ki.

Next