Pesti Hírlap, 1895. szeptember (17. évfolyam, 239-268. szám)
1895-09-01 / 239. szám
12_______________________________ PESTI HÍRLAP 1895. szeptember 1. totó kötelességeitmegsértené; de tekintettel kell lennie arra is, hogy a protestáns egyházkerületekben csak imént kimondott és dicséretre érdemes módon liberális rendszabályok,bármily ultramontán merevség alkalmazása esetében, kétségtelenül derogálnának a kath. Egyház eddigi statisztikájának is. H hogyan oldja meg a kompetencia nagy kérdéseit a püspöki kar ily nehézségek között, azt még ma nem ismerjük. De látjuk, hogy a tanácskozmány folyása békés természetű. Az ultramontán álláspont érvényesítését ott, úgy látszik, még csak meg sem kisértették. Aözös pásztorlevél, illetőleg a közös Utasítások kiadása elvben el van fogadva s az egyezkedés a részletkérdések fölött folyik. Ez jót ígér. Emellett még egy „memorandum" közrebocsájtásáról is szó van, (úgy látszik, ezt készítette Schlauch bibornok), mely a kath. Egyház ismeretes jogföntartását fogja kifejteni s messzebb elmegy a tiltakozásban, de amellett csak plátói értékkel fog bírni. Ez nem fog nagy különbséget tenni, ítéletet mondani e munka fölött csak akkor lehet, ha az be lesz fejezve és az Utasítások előttünk feküsznek. Amíg a munka folyik, nem nézzük ellenszenvvel a főpapok vesződségét. Ellenkezőleg. Tanácskozásuk elhúzódásából a békés törekvések komolyságára következtetünk. Mivel pedig az ország békéje közös érdek minden pártok között, feszülten várjuk az eredményeket és ha azok a belső békének komoly garanciáit fogják tartalmazni, ha türelmesek és emberségesek lesznek és tért engednek a lelkiismeret szabadságának, akkor a főpapi kar ne féljen a maga belső ellenségétől, a fekete demagógiától sem. ■ A haza békéje oly nagy érdeke és kívánsága mindnyájunknak, hogy ha azt a magas klérus is komolyan óhajtja és erről Utasításaiban az országot meg is győzi, az örökké fészkelődő, számban azonban csekély mértékben még csekélyebb ultramontán destrukcióval nagyon hamarosan lehet végezni. Megválik, hogy a magyar püspöki kar hivatása magaslatán áll-e a döntő pillanatokban ? PeUM REGÉNY. Egy vén öcsém-uram élményei után JÓKAI HÓÉ. 77 Második rész. PÁLMA. Mizogin lettem. Gyűlölni akartam mindent, ami nőnemen van. Az asszonytartáshoz berendezett szállásomat fölcseréltem garszonlakással. Mindent elpusztítottam a kezem ügyéből, ami csak asszonyra emlékeztet. Illatos levélkék, szárított virágok, négylevelű lóherék , autodaféka velük. Fotográfiák ? Ki a rámából ! Majd vigyorogtok itt a szemembe az íróasztalomon ! Nem ismerjük egymást! Ahelyett szereztem az antikváriustól egy csontkoponyát. Azt helyeztem az íróasztalomra. Férfoponya volt, kardvágás nyomával. Az eddigi külső formámat is alaposan megváltoztattam. Az államat kiborotváltam, s akkora merev ingallért viseltem, hogy túlszárnyaltam vele Irinyi Józsit. (Azé pedig tipikus falérmurder volt.) Az ajtómon réztáblába vésve volt olvasható, hogy mikor vagyok hivatalosan található, máskor soha. Mert hivatalom már volt elég. Hogyan jutottam hozzá? Annak igen egyszerű a magyarázata. A kétszázezer forintnyi örökségemet megkaptam, amint nagykorúvá lettem, készpénzben, s ezen részvényeket vásároltam ugyanazon intézetektől, amelyeknél principálisam, mint jogtanácsos foglalatoskodott. Azoknál fogva bejutottam az igazgatótanácsba. Jó hírem meg volt alapítva a külföldön elért tökéletes siker óta. ... A szürke ember bizony még szürkébben került haza Karlsbadból, mint odament. Az orvosok nem találták el a diagnózist. Az egyik egy bajról kúrálta, a másik másról. Ő maga is tudta jól, hogy számára nincs orvosság. És a melleit irtóztatót szenvedett. Csak a morfium befecskendés tette rá nézve elviselhetővé az életet. Aztán meg a folytonos munka. Nem tudja azt, aki nem próbálta, hogy micsoda tónikus hatása van az emberi zsigerekre a szellemi munkának. Ő csak azért élt meg, hogy dolgozzék, hogy emelje, gyarapítsa azokat az iparral, kereskedelemmel foglalkozó intézeteket, amik keze alatt fölvirágoztak. Ebben a küzdelemben valóságos hős volt. Nekem bevallá egy bizalmas pillanatban, hogy ember fölötti kínokat szenved. — Régen leszámoltam volna az élettel, s ahhoz igen könnyű módszerem volna, csak ezt a méreet, amit csöppen kint számlálva kell két óránkint bevennem, hajtanám föl egyszerre az egész üveggel, egy óra múlva már nem fájna semmi, de ezek a függőben levő ügyek nem bocsátanak. És aztán sietett velem megismertetni a kezére bízott vállalatok bonyodalmas jogi kérdéseit. Tudatta velem, hogy engem szemelt ki hivatali utódjául. ... A füstbement házasságom óta nem nyitottam be többé azt az ajtót, amely a felesége lakosztályához vezet. Nem voltam már se kosztosa, se pártfogoltja. Beszéltem volna, ha arra a kérdésére kellett volna felelnem, hogy mi volt az oka annak a megfoghatatlan fiaskónak? — Nikkelnétől sem tudhatta azt meg, mert az az urával járt a keleti vaspályát traszírozni, ma itt volt, holnap amott. . . . Egy délelőtt, mikor ismét meglátogattam a főnökömet, az ágyon kívül a karszékében találtam őt ülve, a felesége is ott volt mellette. Amint az asszonyt megláttam, visszahúzódtam az előszobába. Perc múlva csöngetés hangzott, az inas bement, rögtön kijött s ajtót tárt előttem, már akkor az asszony nem volt ott. A szoba tele volt moscás és karbil illattal. Belpolitikai hírek. Uj horvát püspök. A király, mint azt a hivatalos lap közli, dr. Maurovics Antalt, a nevét viselő zágrábi egyetem hittudományi karának nyilvános rendes tanárát, a zengg-modrusi törvényesen egyesített egyházmegye püspökévé nevezte ki. Uj tábori ágyuk. Az új tábori ágyuk beszerzésének kérdése még közvetlenül nem sürgős, de azért mégis elég aktuális kérdés, mely mai állása szerint három-négy év múlva nem csupán az európai hadügyminisztereket fogja foglalkoztatni, hanem a pénzügyminisztereket is. — írja ma a P. Lloyd. — Általánosan felismerték, hogy a tüzérség jelenlegi tábori ágyúival nagyon háttérbe szorul a borzasztó hatású és messzeható kis kaliberű ismétlőfegyverek mellett. A kis kaliberű ismétlőfegyver 6000 lépésnyire talál és az ezen távolságra acélburkolatú löveggel meglőtt katona nemcsak harcképtelenné válik, de a sebzés körülményei szerint meg is ölhető. És jelenleg a tábori ágyú sem visz tovább 6000 lépésnél és habár a fölrobbanó gránátgolyó, vagy az űrlövegek tartalma pusztító hatású is, ez ellen a gyorsan lövő gyalogságnak megvan ama képessége, hogy egész garmada acélburkolatú löveget gyors egymásutánban célhoz juttathat. A gyalogság és tábori tüzérség közti arány tehát nagyon az előbbinek hátrányára van kiforgatva egyensúlyából, minek folytán egészen természetes az igyekezet, tökéletesebb anyaggal ismét az ezelőtti magasabb harci értéket elérni. , ,Az ez irányban való kísérletek már évek óta folynak minden nagyobb államban és nálunk is, de sehol sem értek még el végleges eredményt, azonban a technika nagy haladása és a mostani állapot tarthatlansága mellett az itt tekintetbe veendő kérdések megoldása már nem késhet soká. Az eddigi értesítések szerint, úgy látszik, hogy Franciaországban fogják leghamarább megoldani. Ha ez ott megtörténik, akkor a többi államok sem odázhatják el elhatározásukat, noha a tábori tüzérségnek új anyaggal való tökéletes és teljes fölszerelése minden egyes államnak sok száz milliójába kerülne és noha azonkívül a rendes hadi szükségletet is kiszámíthatlan időre tetemesen fölcsigázná Ezen viszonyokkal szemben fölfogható, hogy eddig még minden állam habozott az új ágyuanyag beszerzését megkezdeni. De ha egy állam a tábori tüzérség uj fölszerelését megkezdi, akkor bevégzett tényt teremt, melynek hatása alól egyik állam sem vonhatja ki magát. A bányai ág., hitv. evang. egyházkerület ma fejezte be közgyűlését. A napirenden volt még több bizottsági jelentés s a kerületi küldöttek mválasztása az egyetemes gyűlésre. Erre nézve határozatba ment, hogy az esperességek elnökségei legyenek legelső sorban kiküldve, aztán megválasztották a többi küldötteket is. Majd megalakították a kerülő számvevőségét, fegyelmi, pénzügyi és iskolaügyi bizottságait s azt a bizottságot, mely a lelkész és tanító választási szabályrendeletet kidolgozza. Végül a kérvények egész sorát mutatták be. Ezek közül pártolólag terjesztik az egyetemes gyűlés elé a békési esperességnek azt a kérvényét, melyben az egyházpolitikai törvények életbelépése által nekik okozandó anyagi károkért a kormány támogatását kérik. A hátralevő jegyzőkönyvi tárgyakat vita nélkül intézték el s ezzel a közgyűlést befejezték. A püspökök konferenciája. A püspökök konferenciáját, melynek feladata az egyházpolitikai törvényekkel szemben a kath. papság magatartását megállapítani, ma nyitották meg. Csak néhány beteg püspök maradt el, köztük Schlauch, a bíboros. A tanácskozás nyugodtan folyt, de ma még nem fejezték be, miért is holnap és esetleg hétfőn is folytatják. A tanácskozás menetéről a következő részletek kerültek nyilvánosság elé: Délelőtt 10 órakor lépett a terembe Vaszary Kolos bibornok-hercegprímás, bibornoki köntösben,akit az egybegyűltek hódolatteljen üdvözöltek A hercegprímás megnyitván az értekezletet, rövid imát mondott, isten áldását kérve a tanácskozásra. Ima után hosszabb beszédben ismertette a konferencia célját és az egybehívásnak szükségességét, beszéde végén a jegyzőkönyv vezetésére Fehér Ipoly pannonhalmi főapátot kérte föl. Az értekezleten az elnöklő hercegprímáson kívül jelen voltak: Csuszka György kalocsai érsek, Pável Mihály nagyváradi gör. kath. püspök, Bende Imre nyitrai püspök, Bubics Zsigmond kassai, Zalka János győri, Firczák Gyula munkácsi, Szmrecsányi Pál szepesi püspökök, Mihályi Viktor balázsfalvi gör. kath. érsek, Hidassy Kornél szombathelyi, Vályi János eperjesi, Rimély Károly besztercebányai, Meszlényi Gyula szatmári, Hornig Károly báró veszprémi, Dessewffy Sándor Csanádi, Steiner Fülöp székesfehérvári, Lönhard Ferenc erdélyi püspök, Fehér Ipoly pannonhalmi főapát és Szabó János szamosújvári gör. kath. püspök és a lugosi vikárius. Távolmaradásukat kimentették: Schlauch Lőrinc n. váradi bibornok-püspök, Samassa József egri