Pesti Hírlap, 1896. március (18. évfolyam, 60-90. szám)

1896-03-03 / 62. szám

*­ 1896. március 3. PESTI HÍRLAP 11 . Jókai M­ór se­rtészgazdászati jegyzetei A fafuró férges pusztítója. Azt az észrevételt látom az olvasó arcán, hogy ugyan hogy foghatja el a varangyos béka a fafurók lepkéjét, mikor ennek szárnya van, a békának pedig nincs! Erre nézve egy kis rövi­des lepketanulmányt kell vázolnom. A lágyrö­­püek fölosztatnak nappaliakra, esteliekre és éj­jeliekre ; a mag­yar nyelvben mind a három szá­mára van külön szó ; az első a pillangó, a má­sodik a lepke, a harmadik a pille. A pillangó pörgy szárnyaival libegve repül, a lepke hegyes, erős szárnyaival surrogva röpköd; a pille apró lomha szárnyai nem repülésre valók. Ezt min­denki tapasztalhatta, aki selyembogarat látott; annak a pilléje az alája tett papirosról sem tud elrepülni. Az éjjeli pillék nem surrognak a le­vegőben, hanem úgy másznak a földön, egyik fától a másikig, amelyeknek a derekán tojásai­kat lerakják. Az ilyen gyalogséta alkalmával kapkodják el őket a békák. A poros utakon, a fák között, megláthatjuk reggel azokat az apró nyomokat, amik olyanok, mintha mesebeli tör­pék tenyérnyomai volnának, s ugyanazokkal összetalálkozó vonalban ama zegzugos barázdá­kat a porondon, amiknek aztán a találkozó pon­ton túl folytatása nincsen. Ott a béka fogott el egy éjjeli lepkét, amelyre rálesett. A tenyérnyo­mokat a béka, a zegzugos vonalt a pille járása hagyta hátra. XXXIX. Miért férges a gyümölcs ? Védelem ez ellen. Most jön a sor a gyümölcskertészek leg­gonoszabb ellenségeire: a gyümölcs pondróra. Általános a gyümölcstermesztők panasza, hogy a fák rendetlenül teremnek; egy évben sok a gyümölcs, a nagy termés után két-három évig semmi, néha pedig az egész termés lehull, minden gyümölcs férges. Hát legelőször is ismerkedjünk meg a baj­nak az eredetével. Kicsoda, micsoda az a gyümölcsféreg ! Az a „rhynchites cupreus"­ bogárnak a pondrója. Megelőzi ezt a „rhynchaenus pomorm,a mely petéit a róég ki sem nyílt almavirág bim­bókba rakja le s a virágban pusztítja el a gyü­mölcsöt. Ez azonban leginkább csak az elvénült, csenevész almafákon mutatkozik s minthogy én ilyen fákat nem tűrök a kertemben, annálfogva ennek a féreg­fajnak a rovarát nem láttam soha. Annál jobban van szerencsém az előbb említett rhynchites cupreus-szal ismeretségben le­hetni . (magyarul talán „rézszínüi ormányos.“) Okén ugyan az almagyümölcsöt pusztító orrmányost „rhynchites bacchusnak“ nevezi, mely­nek aranyzöld a színe, de az én közvetlen ta­pasztalataim szerint ez a bogár a gyümölcsben nem tesz kárt és másutt rombol (a szőlőpusz­­títók rovata alatt szólok róla.) Én minden gyü­mölcsön ugyanazt az egy fajta rhynchitest ta­láltam, almán, körtén, szilván és kajszin ba­rackon. Ez a bogár akkora, mint egy kis légy, inkább violaszínű, mint rezes. A górcső alá tett szárnyfedele egy remekét mutatja a mozaiknak, ragyogó amethisztekből kirakva. Van neki a fején egy hosszú orrmánya, aminek a végét egy harapófogó képezi. Ő ezzel az eszközzel félkörű lyukat fur a gyümölcs hé­ján s ezt a lyukat olyan mélyre sülyeszti, ameny­­nyire az orrmánya behatol. Akkor ugyanebbe a fúrt nyílásba beletojja a petéjét, ami nagy har­anggal történik meg. Azután ismét visszafordul s az ormányával letolja a lyuk fenekéig a tojá­sát. Még többre is kiterjed a figyelme. Azt a fúrt lyukat ismét betapasztja, hogy a nedvesség bele ne hatoljon. A kifúrt gyümölcs beforrja a héján támadt sebet, a pondró kikel benne és táplálkozik, anélkül, hogy emberi szem észre­venné, így lesz a gyümölcs férgessé. De még azért nem hullana le az a férges­­gyümölcs a fájáról. Ha nem, amidőn az érés ideje közeledik, akkor a rhynchites visszatér, ezúttal már a hí­mével együtt s fölismerve a gyümölcsön a fúrt lyuk foltjáról azt, amelyikbe a magzatját elhe­lyezte, neki áll a gyümölcs szárának s arról a külső héját köröskörül lenyiszálja. Emiatt a férges gyümölcs hamarább érni látszik s lehull az elszáradt csutkáról. Az orrmányos bogárnak van arról sej­telme, hogy ha ő a gyümölcsöt a fán hagyja, azt egy kétlábú óriás le fogja szedni , a gyü­mölcsben talált ivadékát megöldösi. A földre hullt gyümölcsből aztán kibújik a felnőtt pondró, beássa magát a földbe, ott át­változik pupává s ilyen alakban szépen kitelel, tavaszszal átváltozik rovarrá, szárnyat kap, fel­jön a levegőre, repül és folytatja a fajfentartás munkáját. Már most ebből nagyon könnyen meg lehet érteni, miért hull le a legjobb termés után a következő évben minden alma, szilva a ker­tünkben ? Azért, mert tele van a földünk, kivált ha pázsit van a fák alatt, tavalyi rhonchi­­tessel. Aztán pedig milyen könnyű ennek elejét venni! Valóságos Columbus tojása. Én azt teszem, hogy mindennap össze­szedetem a fáról lehullt gyümölcsöt, mielőtt a pondró kibújt volna belőle s egy nagy hordóba belehúnyatom, lesz belőle cefre, azt megveszi tőlem a pálinkafőző s az üstben elpusztulnak az orrmányos ivadékai. Ezt pedig minden gyümölcskertész meg­teheti. Vagy ha restel az ember a cefrével bab­rálni, legalább annyit tegyen meg, hogy kora tavasztól kezdve minden lehullott gyümölcsöt szedessen kosárba s aztán öntesse ki az ország­­utra, vagy egy vizes kádba, ott elpusztulnak a rhynchites pondrói. De világért se öntesse a szemétdombra, mert az a pondrónak épen pa­radicsom. Aki ennek a helyességéről meg akar győ­ződni, vegyen föl egy olyan éretlenül lehullott kajszin barackot vagy ringlotot, vágja ketté s ott fogja látni puszta szemmel az orrmányos bedu­gott petéit, mint apró gyöngyszemeket. Magát a bogárrá alakult rhynchitest ne­héz elfogni, mert amint észreveszi közeledésün­ket, hirtelen leveti magát a fáról s fekve ma­rad mozdulatlanul, nem röpül el. Amióta én az elmondott rendszert köve­tem, azóta minden évben teremnek a gyümölcs­fáim becsületesen: körték, almák, még a szil­vák is. S ez magyarázza meg, hogy különösen a szilvafák hogyan teremnek évről évre olyan vidéken, ahol szilvapálinkát főznek. Hát biz a pálinkához a lehullott szilvát használják. A szil­­vórium az elkárhozott rhynchitesek lelkéivel van tele. Ezért olyan jó, : itfolyt köv.­ költségek, adók és leírások, valamint az intézeti ház értékéből 67,610 frt 59 kr leírása után pedig 1.302101 frt 73 kr tiszta nyereséget tüntetnek föl, ami az egész éven át rendelkezésre állott 12 500,000 frt részvénytőke 10,4 százalékos kamatozásának felel meg. Az igazgatóság ez eredmény alapján elhatározta, hogy a 1. a március hó 22-én megtartandó közgyű­lésnek 8 fle, vagyis 16 frt osztalék kifizetését fogja javasolni, az 1895. év végével kibocsátott részvények kizárásával, miután ezekre 1895. december 31-ig az 5%-os kamatokat előre kifizették és az 1895-iki nyereségben nem vesznek részt. Javasolni fogja to­vábbá, hogy a tartalékalap az alapszabályszerű 5°/p, vagyis 24.514 frt helyett 100.000 írttal dotáltassék, miáltal ez az 1895-iki részvénykibocsátás nyereségével együtt 1854,896 frt 93 arra emelkedik, hogy az igazgatósági jutalék levonása, a nyugdíjalapnak 15,000 írttal való javadalmazása, 29,000 írtnak drágasági pótlék címén a tisztviselők közötti kiosztása után megmaradó 109,073 frt 67 kr új számlára elővizessék. Az áruosztály külön tartalékalapja 1895-ben 451,609 frt 78 krra emelkedik, úgy, hogy az összes tartalékok az előbb említett javadalmazás végrehajtása után 2,306,506 frt 71 krt fognak kitenni. A fentebb ki-­­­mutatott nyereségben csakis a teljesen elszámolásra került szindikátusi nyereségek — a még fönnálló konzorciális üzletek részére nagyobb tartaléknak visszahelyezése mellett — vannak fölvéve, míg a még teljesen le nem bonyolított ily üzletekben való része­sedések eredményei a folyó üzletévnek tartatnak fönn. * A bethleni takarékpénztár most számolt be huszonötödik üzletéve eredményével, amikor is Biró Gyula vezérigazgató megírta a folyton gyara­podó pénzintézet rövid történetét. Ebből tudjuk meg, hogy a takarékpénztár alapításában báró bánffy De­zső jelenlegi miniszterelnöknek volt fő érdeme , hogy ő két évtizeden át volt az intézet elnöke. A nyolc­ezer forint alaptőkével megindult kis takarékpénztár , huszonöt év alatt igen tekintélyes pénzintézetté nőtte ki magát. E növekedését mi sem jellemzi jobban,­­ mint az, hogy tartaléktőkéje, mely 1872-ben csak 86 frt 64 kr volt, ma már túlhaladja a 32 ezer triót. Az első esztendőben 383 ezer forint forgalmat mutatot ki, most pedig majdnem három millió forin­tot ér el.­­ * A pesti magyar kereskedelmi bank abbeli jelentése folytán, hogy részvényeinek 92. számú szelvényét folyó évi március hó 2-tól kezdve 65­0. é. forintal váltja be, a tőzsdetanács elrendelte, hogy e részvények f. é. március hó 1­napjának déli tőzsdé­jétől fogva szelvény nélkül s az 1896. év január hó 1­napjától folyó 5 százalékos kamatokkal árultassanak s jegyeztessenek a tőzsdén. * A „Hunnia“ vasöntöde és gépgyár rész­vénytársaságnak 36 hitelezője gyűlt tegnap össze a gyárnak külső vacl­uti helyiségében, kik mintegy 318,274 frtnyi tartozást képviseltek, amelyből azon­ban 181,300 frt külön fedezve lévén, fedezetlen hitel­ként csak 136,974 frt mutatkozott. Az értekezleten, amelyen Sándor Pál, a nyitramegyei takarékpénztár képviselője elnökölt s amelyen jelen voltak : a ma­gyar leszámítoló- és pénzváltó-bank, a bpesti VIII—X. kerületi takarékpénztár, Laczkó és Popper cég, az első magyar csavargyár, Chandokr Gusztáv és társa cég képviselői, gömöri Szontágh Pál, a magy. kir. adó­­felü­gyelőség részéről Komáromny István stb. Tarnóczy Gusztáv vezérigazgató a társaság könyveiből merített részletes számadatok alapján előterjesztette, hogy a társaság február 29-iki vagyoni állása szerint a pesz­­szivák a legszigorúbb számítással 187.860 frt 82 kr­­ral szerepelnek. Ezzel szemben a társaságnak kinn levő követe­lései a legpesszimisztikusabb számítással is 158.654 frt 54 krra tehetők, amihez hozzá véve a nagy mennyiségben raktáron levő kész és félkész árunak, a teleknek, az épületeknek s a gyári fölsze­relésnek legalacsonyabb becsértékét, összesen 879,966 frt 28 kr, aktíva mutatkozik a mindössze 18 ,860 frt 82 kr passzívával szemben. Hogy ilyen állapot mel­lett a társaság mégis pénzzavarba juthatott, az csak annak köszönhető, hogy részakaratú híresztelésekkel sikerült a társaság iránti bizalmat megingatni. Kéri a hitelezőket, hogy saját jól fölfogott érdekükben enged­jenek a társaságnak ügyei rendezésére utánhaladé­­kot, s egyúttal saját megnyugtatásukra válaszszanak a maguk kebeléből egy bizottságot, amelynek állandó felügyelete alatt legyenek a társaságnak még hátra­lévő ügyletei a maguk rendes módja szerint lebonyo­­lu­lta­­k. Hosszabb eszmecsere v­án a jelenlevő hite­lezők egytől-egyig hozzájárultak ahhoz, hogy a társa­ságnak ügyei rendezésére 1897. április hó 1-jéig halasztást adjanak; ez idő alatt a hitelezők kebeléből választa­tdó hat tagból álló bizottság a könyvek rész­letes átvizsgálása után szerezzen meggyőződést a tár­saság jelenlegi vagyoni állásáról s ennek a bizottság­nak jelentése alapján történjék majd április 1-jén­­a továbbiak iránt intézkedés. A bizottságba egyhangú­lag megválasztották a Schopper céget, Kern Róbertet, a VIII—X. kerületi takarékpénztár képviselőjét, az Pénzügyi hírek. * A magyar leszámítoló- és pénzváltó­bank igazgatóságának tegnap tartott­ ülésében elő­terjesztették és megállapították az 1695. évre vonat­kozó számadásokat. Ezen számadások az 1894. évi nyeremény áthozatallal együtt és a 767,721 frt 53 krt tevő teherkamatok levonása után 2,103,540 frt 29 kr bruttó­ nyereséget mutatnak ki, az összes üzleti

Next